Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-23 / 118. szám
ff«. május 3t. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Büntetlenül herdáltak el százezer forintot? Az ügy tekervényes története hosszabb már, mint maga az épület, amiről sző van. Az pedig gyakran kerül szóba. Legtöbbet a besenyszögi Dózsa Népe parasztemberei emlegetik. Nem egy-két forint a szóbeszéd tárgya. A kárlista végösszege, amit a Dózsa Népe szövetkezet összeállított. százegyezer forint. Valójában több-e, kevesebb-e valamivel, nem tudjuk eldönteni, de a kár nem kicsi. Az, ami a százhat Járás istálló építésével . érte a szövetkezetét. Ezt az istállót a szolnoki járás termelőszövetkezeteinek társulata, a TÖVÁLL építgeti második éve. Előzménye: a besenyszögi Dózsa Népe 1962-ben beruházási hitelt kapott száz férőhelyes szarvasmarha-istálló létesítésére. A szövetkezet vezetői úgy gondolkodtak: ha csak lehet, minél kevesebb pénzből megússzák. Ezért Boros Józseffel, a beruházási iroda egy alkalmazottjával társadalmi munkában elkészíttették a kőtelekiek létesíthető istállójának építési tervrajzát. Ebbe beleegyezett a Szolnok megyei és a szolnoki járási tanács mezőgazdasági osztályának két vezető beosztású dolgozója, Magas László és Bartos László. Az istálló négyszázezer forintjába került volna a szövetkezetnek, de vízvezetékkel és villannyal. Igenám, de Fehérvári Albert, az akkori megyei szövetkezeti beruházási előadó nem írta alá azzal, hogy ennél korszerűbbet kell építeni. Jóllehet ugyancsak ebben az évben — 1962-ről van szó — mezőgazdasági párthatározat írja elő, továbbra is folytatni kell az olcsó, egyszerű építkezést a termelőszövetkezetekben. S ugyancsak tény: a besenyszögi szövetkezet már kiverette a vályogot és a helyszínre is szállíttatta. De jó, legyen korszerű, drágább és hosszabb élettartamú épület, bár a szövetkezet akarata ellenére. Csakhogy ahhoz meg nincs épület-típusterv. A TÖVÁLL terveztetett. Boróka és Paufler mérnökök benyújtottak egy százhat férőhelyes hízómarha-istálló tervet. Ezt megyei ajánlott típusként o Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztályán működő tervtanács jóváhagyta, engedélyezte és kötelezően előírta. Szabálytalanul, mert a tervtanácskozáson a beruházási iroda szakemberei nem vettek részt, a tanácskozás elé kerülő tervet előtte ugyancsak nem látták, nem is láttamozták,*>noha ez az eljárás sorrendje. Ennek ellenére a Szolnok megyei tanács építési osztálya szintén áldását adta az épülettervre. (Bár a Beruházási Irodát nem menti az, hogy amikor a tervet megkapták, s még mielőtt a hitelt megnyitották volna rá, legalább akkor megnézik, mit is építtetnek.) A létesítmény költsége hatszázhetvennégyezer forint, víz és villany nélkül. A szövetkezet belement, csak épüljön már végre. A munka el is kezdődött, s még az év első felében felhúzták a négy falat. Munka közben a beruházási iroda szakemberei észrevették, hogy a tervezésbe konstrukciós hiba csúszott. Ezért elrendelték a tetőszerkezet próbaterhelését. Az istállótető összeszakadt a teherpróbán, s a tervezők, kivitelezők úgy elfutottak, hogy még jegyzőkönyv sem készült az eseményről. Tervmódosítást kérlek, s az el is készült negyvenezer forint drágulással. Ezt a szövetkezet nem fogadta el, több okból is. Közben a falak fedél nélkül húzták át a kemény telet, kívül-belüli támogatással (Ráadásul mia a TÖVÁLL követelt háromezerkilencszáz forintot faltámogatás címén.) Tél múltával a szövetkezet újabb teherpróbát kért, mert már nem bízott a módosított tervben sem. Áprilisban ez meg is történt, de nem a terv szerinti méretű faanyaggal. így már elbírta a terhelést, csakhogy mit csináljon a szövetkezet a már megvásárolt eredeti méretű épületfával? Azt a választ kapták: azok különben sem jó minőségűek. Lehet. De az építőanyag kiválogatásánál jelen volt a TÖVÁLL szakembere. S ugyanez a TÖVÁLL reklamálja a szövetkezeten az általa is válogatott épületanyagot. Kisütötték hogy vaslemez pótlással használható az eredeti méretű faanyag. De az már újabb költség, s azt is állja a szövetkezet, ugye? Ráadásul ilyen tákolással a padlástér tárolásra teljesen alkalmatlan. Végre elfogadták hát a szövetkezet régi — végszükségű — kérését, a pillérsoros tetőzetet. S ha mindem jól megy, így, ezzel a fordulattal 1963, augusztusára csakcsak felépül az istálló; Ám ez a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy az épület nem készült el ezideig még többletköltségekkel sem, s tavaly ősszel a szövetkezet nem tudta hová bekötni állatait. Gyorsan nekiálltak, négy tanyát, sertésfiaztatót átalakítottak istállóvá. Öt helyen, ugyanennyi éjjeliőrrel takarmányosokkal, s ennyi helyen történő takarmányozással teleltek ki jószágaik, de olyan állapotban, hogy a súlygyarapodásuk is felével csökkent. A feletetett takarmányt a vízállásos, huzatos épületekben nem értékesítette jól a jószágállomány, s mindez újabb, nem várt kiadásokba kényszerítette a szövetkezetét. Summa summárum. A kár —, ahogy a szövetkezetben számítják, már százezer forinton felül van. Ki fi2ieti meg? A szövetkezet ugyan pereli a TÖVÁLL-t. Tegyük fel, a szolnoki járásbíróság megítéli a kártérítés; összeget. A szövetkezetei abban az esetben a kisebb kár éri csak. Igen ám, de kinek a pénzéből fizet majd a TÖVÁLL) a szolnoki járás szövetkezeteinek társulása? — Nem az történik-e, hogy a többi szövetkezetek zsebéből kivesszük a pénzt, s áttesszük a másikba, de azzal még a százezer forint épp úgy elúszott. Ha csak nem személyekre szóló ítéletet hoz a bíróság. Mert ellenkező esetben a százezer forint elveszik a közösség, a népgazdaság vagyonából. És ezt meddig lehet büntetlenül csinálni? Természetesen a felelősség elől most mindenki kiutat keres. Ki nagyhangúan. ki meg cinikusan bizonyítja: csak a másik hibáját. Sőt a TÖVÁLL a szövetkezetét hibáztatja, amiért kellő időben nem gondoskodott az építőanyagról. A műszaki napló ugyan másról tanúskodik, de ebben is lehet valami. Azt is mondják: a próbaterhelés azért ért botrányos véget, mert a szövetkezet nem méretnek megfelelő épületanyagot vásárolt. Bár a besenyszögi Dózsa Népe szövetkezeti gazdaság a legszerényebb, a legcsendesebb. Ö csak annyit kér: az igazság derüljön ki. Helyénvaló vágy. Borzák Lajos A közösség formálja az embert — Értem a kérdést, s nagyon tömören a következőket válaszolhatom: nálunk az a szokás, hogy mindem nagyabb munka megkezdése előtt a pártvezetőség és a taggyűlésen a párttagság tanácskozik arról, miként fogunk feladataink elvégzéséhez, hogyan gazdálkodhatunk leghelyesebben a gépiekkel, a munkaerővel. Ezt követi a tsz vezetőségének ülése, majd a közgyűlés. Kicsit talán sablonosnak tűnik ez a sorrend, de a gyakorlat igazolta hasznosságát. A közgyűlésre már úgy jönnek e; az emberek, hogy ismerik a fontosabb napirendi pontokat, beszélgettek róla, s esetleg javaslataikat is megfogalmazzák. Az is rendszeres, hogy a tsz vezetői tájékoztatják a pártvezetőséget az adott időszakban végzett munkákról. A brigádvezetőkkel szántén elég gyakran tanácskozunk. — így volt ez most, a tavaszi munka kezdetén is. Csepesz Imre tsz-elnök, a pártvezetőség ülésén számolt be a feladatokról. Prievara György főagronómus pedig külön a szőlőtelepítésről beszélt. S hogy méginkább meggyőzhessük a gazdákat a nagyüzemi telepítésről, április elején ellátogattunk a Helvéciái Állami Gazdaságba. A brigád- és munkacsapatvezetők vettek részt a tapasztalatcserén. Most már lényegében be is fejeződött a 25 hold telepítése, saját szaporító anyaggal, nagyüzemi módon 240 centiméter sortávolságra ültettük a szőlőt. — Ilyen dolgok miatt kell inkább vitatkoznunk, nem azért, hogy dolgozni menjenek a tagok. Azon — szerencsére — túljutottunk, hogy toborozni kelljen az embereiket, mindenki szorgalmasan végzi munkáját. Fokozatosan előbbre lépünk A PÖBTELEKI MÁRCIUS 15 TSZ 58 HOLDJÁN SZŐLŐT TELEPÍTENEK. abban is, hogy mind jobb és minőségi munkát végeznek a tagok, s valóban gazda módjára éreznek felelősséget a közösért. Nyomatékül néhány epizódot említek. — Gazdálkodásunkban a fő profil a szőlő és a gyümölcs. A korábbi néhány holdak helyett ezer hold szőlő megművelése vár a gazdákra. Értik ennek a munkának minden csínyjátbinját, de esetenként igen makacsul ragaszkodnak az évtizedeken át megszokott szőlőművelési módokhoz. A metszés előtt most is nagy vitáink voltaik. A szokásos rövidcsapos metszés helyett a váltómetszés alkalmazását javasoltuk. Nem volt könnyű az emberek meggyőzése, de sikerült. — Nemcsak a munkához, hanem az emberek egymáshoz való viszonya is formálódik, fejlődik. Igen érdekes, ami az egyik munkacsapattal történt. Tavaly ez a néhány ember sok gondot okozott, mert túl gyakran néztek a pohár fenekére. Próbáltuk mi szép szóval, és fegyelmezéssel is jó útra téríteni őket, de vajmi kevés eredménnyel. A gazdasági év elején is sokat töprengtünk, mi legyen velük. Ha együtt maradnak, tovább folytatják az iszogatást. Beszéltünk néhány munkacsapattal, s egy-két „borissza-’ embert befogadtak maguk közé. Azóta még a legiszákossabbal sem volt semmi baj. — Jó leckét kapott az a fiatalember is, aki minden szó nélkül otthagyta az egyik munkacsapatot. Télen, amikor társai a fákat tisztogatták, tájukra sem nézett. Tavasszal aztán, amikor munkára jelentkezett, azt mondták neki: állj csak odább, ml nem dolgozunk veled Abban a brigádban nem is lett helye. — Egyre gyakoribb az is, hogy maguk a szövetkezeti gazdák figyelnek fel, s ítélik el, ha valaki a közös vagyonhoz nyúl. Szólnak nekünk, de a szemébe is mondják társuknak, hogy ezt vagy azt eltulajdonította. S ennek talán minden bírságolásnál nagyobb a hatása. A közösség neveli, formálja az emberek jellemét. Elmondta: Nagy László, a cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Tsz párt titkára Tiszaszentimrén megmondják hová lettek a burai kertészek Ez év tavaszán egyik napró] a másikra eltűnt nyolc ember a tiszaburai Lenin szövetkezetből. Szövetkezeti tagok mind a nyolcán, évek óta a kertészeti brigádban dolgoznak, s nem is csak imígy-amúgy. Az elnök, meg a főagronómus, miközben új kertészeti munkások után futkostak, neki álltak kideríteni, ki lopta el nyolc jól dolgozó emberüket. És kiderült egy felettébb furcsa história. Tiszaburai származású ember, a tiszaszentimrei Ezüstkalász elnöke, Sőti Gyula. Meglátogatta Burán élő rokonságát, s a családi látogatásból egyúttal tömeges munkaerőcsábítás is lett. Nemsokára rá szinte a fél kertészet otthagyta a falut. A burai szövetkezeti vezetők erre értesítették Sőtl Gyulát, tudatták, hogy a kertészek már egyszer tsz-tagok. S miután a faluból el nem költöznek, így a közgyűlés nem talál indokot kilépésükre. Kilépés nélkül pedig újra belépni más szövetkezetbe nem lehetséges. Jogilag ilyen formán a szövetkezetét elhagyók önkényes kilépők, s ezért küldjék szépen vissza őket. A levélre válasz sem érkezett, de a kertészek hazajöttek, s hoztak igazolást. hogy ők már beléptek a tiszaszentimrei szövetkezetbe, ott dolgoznak is. A buraiak először komolytalankodásnak vélték, mert hiszen egy ember csak egy szövetkezet nek lehet a tagja egyszerre. S aki a tiszaburaiak szövetkezetébe lépett be, az nem lehet a tiszaszentimrei tsz tagja. Másrészt még állami vállalatoknál is, ahol más a munkáltató és a munkás viszonya, az a gyakorlat, hogy kikérő levélben értesítik a vezetőket, ha munkahely változtatásról van szó. De még az állami szektorban is ismeretlen, hogy egyszerre nyolc embert „elcsábítsanak”. Nem a noylc gazdát hibáztatják, akiknek többet ígértek valamivel, s nyilván a pénzért mennek az emberek. De azt a (szerencsére egyedülálló gyakorlatot), hogy egyik szövetkezet a másik rovására rendezi munkaerő-gondját. Mert ezt bizony nem lehet népgazdasági érdekkel magyarázni, s ha jól felfogjuk, még a tiszaszentimrei Ezüstkalász érdekéről sincs szó. A tiszaburaiak ugyanis csak a nyolc kertésszel lettek kevesebbek, de a tiszaszentimreiek az egyenes utat vesztették el, s gyarapodtak egy nem éppen erkölcsös cselekedettel. B. L. A Jászságban növekszik az érdeklődés a naposcsibe iránt Az fmsz-ek mindenütt ki tudják elégíteni az igényeket (Tudósítónktól) Megyénkben évről évre növekszik a háztáji, egyéni termelők érdeklődése, a gépikeltetésű naposcsibe Iránt. Az előző években az fmsz-ek csak részben tudták az ilyen igényeket kielégíteni. Most jobb, zökkenőmentesebb a naposcsibe ellátás. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva már félmillióval több naposcsibét értékesítettek a földművesszövetkezetek. S a következő hetekben, hónapokban is ki tudják elégíteni a termelők igényét. ‘A jászsági községekben különösképp növekedett az érdeklődés a májusi és júniusi naposcsibe iránt. Május első felében a jászárokszállási és jászkiséri fmsz kilencezer, a jászfényszarui hétezer, a pusztamonostori pedig négyezer naposcsibét értékesített. Továbbra is kiemelkedő az eredménye a tiszafüredi földművesszövetkezetnek, amely e hónapban hetenként általában kilenc—tízezer naposcsibét juttatott a háztáji és egyéni gazdaságokba. A csépai, öcsödi, tiszaföldvári és tiszakürti földművesszövetkezetek nem dicsekedhetnek ilyen eredménnyel. Ezekben a községekben is bizonyára növekedne az értékesítés, ha jobban propagálnák, szerveznék a naposcsibe akciót. A háztáji és egyéni gazdaságokban mindenütt van lehetőség csirke nevelésére, s érdemes is ezt kihasználni, mert ezzel nemcsak a háztartás húsellátása javul, hanem az értékesítésből származó összeggel növekszik a termelők jövedelme.
