Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
ÉLJEN MÁJUSI munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje ! MA t Bálint és László Az élet kapujában Új iskolák, emberhez méltó gondok Szolnok városa szobrot emelt a munkásmozgalom dicső hőseinek a Kossuth téren. Tegnap lehullt a lepel a szoborról, s az emberek, akik részesei voltak e nagyszerű pillanatnak, némán és tisztelettel hajtották meg fejüket az eszme diadalának emlékműve előtt. Nincs toll, amely képes lenne lejegyezni megannyi gondolatot, érzést, ami akkor ott az emberekben született. A veteránok elvesztett elvtársaikra, megkínzott, sokat gyötört proletártestvéreikre gondoltak, hosszú évtizedekre emlékeztek, amelyeken át fájdalommal, de töretlen hittel hordozták a jelen megvalósult szépségét, a történelmi elhivatottság fáklyáját. A ma nemzedéke is ott volt Megilletődve állt az idősek balján. Mert ez a nemzedék is megtanulta, megismerte és magáénak vallja azt a vérrel öntözött utat amelyet a magyar munkásmozgalom a győzelemig megtett. Szolnok megye forradalmi múltja szerves tartozéka a magyar forradalmi múltnak, része, mert a Jászság és Kunság proletárjainak szíve együtt dobogott majd aratott diadalt az „osztályharcba öltözött” elnyomottakéval. 1918. november 2-án hatalmas tüntetésben vettek részt Szolnok dolgozói, s követelték Harsányi Gyula népnyúzó, korrupt polgármester lemondását. A túrkeveiek sem tétlenkedtek. A forradalmi tömeg ott is akcióba lépett. 1918 az érés éve volt. A harag, a szerveződés a hatalomért folyó harc napjait élte a munkásmozgalom. A történelmi pillanatban testet öltött, lángra lobbant az eszme: Budapesten megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Szolnok kommunistáira is számított a párt. Nemhiába. 1918. december 12-én létrejött a KMP szolnoki szervezete. Megkezdődött a harc a proletárdiktatúráért. Hiába volt a kommunistaellenes agitáció, a munkások egyre nagyobb számban zárkóztak fel a párt mögé. Az egység győzelmének, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján a Szolnok megyei kommunistákkal, a proletárdiktatúráért együtt harcoló forradalmi tömeg harca is diadalmaskodott. Városainkban, falvainkban megalakultak a direktóriumok. A megye munkássága, szegényparasztsága a veszély első jelére bebizonyította, hogy kész akár éleiét is áldozni a munkáshatalomért. E’ s áldozta is. Emlékezzünk a szolnoki fehér terror rémuralmának óráira. Negyvennégy éve lesz éppen május 2-án. És másnap Cegléden érte Stromfeld Aurél parancsa a forradalom katonáit: „ ... Az ellenséggel szemben a legerélyesebb ellenállást kell kifejteni”. A csapatok azonnal menetkészen álltak. Fülükben ott csengtek, szívükben ott dobogtak a szavak: „Most megindulunk fiúk s ha megindulunk, még az úristen is vörös lesz”. És lett! Hősi harcokban visszafoglalták a várost. A -forradalom veteránjai, az élők tegnap ott álltak a szobor előtt és tenyerükben ott érezték a tiszai harcok puskáit, a lelkűkben ott lángolt a harci elszántság. mint akkor. És tekintetüket elhomályosította a könny, ami 1919. augusztus 2-án kibuggyant szemükből, amikor -eb: itt testtel, elkeseredve visszatekintettek a túlerővel szemben megvédhetetlen Szolnokra. Eltelt huszonöt év. Illegalitás, börtön. Világháborús sebc’-'-sl virradt fel az álmok megvalósulásának napja, a felszabadulás. És immár tizenkilencedik éve élvezzük az alkotó szabadságot. Ez az emlékmű egyesíti magában a dicső múltat, a forradalmi mát, a nagyszerű jövőt. Bronzba öntött történelem, így nevezhetjük. Valóban az. Itt áll a város főterén a munkásmozgalom emlékműve, s az eszme diadalát hirdeti, amelyért oly sokszor indult harcba a megye proletariátusa. A jövő tornácán megállva egy pillanatra, visszatekintünk a megtett útra, arra, amelyet a mozgalom névtelen hősei törtek fel, amelyen az eszme vezérelte a lépteket, amelyen apáink kezét fogva meneteltünk előre. Ezen az úton tanultunk meg hinni, harcolni, győzni. A forradalmi évtizedek mérföldkövei vezetnék ehhez az emlékműhöz, azon jöttünk elébe leróni kegyeletünket, számot adni elvégzett munkánkról. Büszkén beszéltünk róluk, s joggal: méltán élvezzük a szabadságot. Tettünk a nép büszke vallomása a jelenről, a holnapról. Nem tértünk le az útról, amelyen járni tanultunk. Fábián Péter MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKMŰ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ^ /V é ft i a /t XIV. évfolyam, 100. szám. Ara 60 fillér 1962. május 1., szerda.
