Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 82. szám

IMS. április 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A jászberényi Felsőfokú Tanító­képző Intézet klubszobájában úH; — Ahol a jég könnyen törik A sszonyok ülik körül a tanácskozó asztalt- Az drszág különböző vidé­keiről jöttek össze. Ankétot tartanak a női egyenjogú­ságiról. Pontosabban: ho­gyan lehet az írott törvény­nek a valóságban is érvényt szerezni. Egyetlen népvise- letes van csak köztük. Ö is csak a kontya és kendőjé­nek kötési módja miatt hat annak. Egyébként konfek­cióblúz van rajta és türkiz­kék gyapjú kardigán, a lá­Növekszik az érdeklődés a kocatartás iránt karmány is megilleti a szerződőt A kedvező felté­telek hatására márciusban, a korábbi időhöz viszo­nyítva tízszeresére növeke­dett a kihelyezett kocák száma. Karcagon 60, Kisúj­szálláson 37, Jászladányan 31, Ujszászon 23 süldőko- cát helyezett ki a vállalat egy-egy nap. Bányai Mihály, Kassai T és Fazekas György karcagi, Adamecz István, Csillag Béla, Csőke György kisújszállási. Bordás László, Barta László kunmadarasi, Pomázi István, Szűcs Gá­bor és Bagi Miklós jászla- dányi lakosok, s még na­gyon sok termelő az elmúlt napokban két-két kocát vitt ki a vállalattól. A kocaki­helyezési akció segítésére a kunhegyes! Lenin Tsz 60, a kunhegyeai Vörös Október Tsz 80 kiválogatott vemhes kocát ad át a közeljövőben az áHottorgalmi. váUalat- nak. KEVÉS IJTRAVALO Az egyik termelőszövet­kezeti alapszervezet már­ciusi taggyűlésén négy tag­jelöltet vettek fel. A párt- titkár éLmomdta, milyen em­berek a jelentkezők, kik az ajánlóik, s a vezetőség egyetért a felvételükkel. Ez­zel megszavaztatta a felvé­telt. Nem adott szót az ajánlóknak, a tagság sem kérdezett semmit, az aján­lókat se hallgatták meg. Mint utólag mondták, is­merik a jelentkezőket, s úgy is csak jót tudnának tájuk mondaná: Hosszú évek gyakorlata, hogy a tegjelöitfelvételt nem külön taggyűléseken intézik, hanem más napi­rendek mellett kerítenek rá sort Helyes is ez, mert senkinek sem volna jó, ha esetleg jelentkezése után hónapokig íkellene várakoz­nia a tagság döntésére. Vi­szont a fent említett chanikus eljárás alig mivel jobb Különösem a Tízzel elöntött területeken Tárható a moeskospajor kártétele — Hogyan Tédekezzünk ellene ? A Tisza melletti mentet­tnek, s a Jászság nagy része víz alá került. A bel­víz is nagy területet elön­tött. Szúrópróbaszerű ellen­őrzéseink során megállapí­tottuk, hogy számolnunk kell „az árvízi pajor” kár­tételévei, s ezért készüljünk fei erre. Természetesen nemcsak a vízzel elöntött területeken jelentkezik a kártevő — itt azonban fo­kozottabban —, hanem már a szolnoki házi kertekben és Túrkevén is elég szá­mottevő mennyiségben ta­láltunk. Állami Gazdasá­gaink is végeznek már el­lenőrző vizsgálatokat. Növényvédő állomásunk tervszerű talajvizsgálatok­kal tárja fel hol, milyen mennyiségben várható a mocskospajor kártevése. Ennek alapján az érintett termelőszövetkezetek elnö­keit, szakembereit előre fi­gyelmeztetjük, hogy idejé­ben felkészülhessenek a védekezésre. A növényvé­delem ma már közügy, eredményességéhez viszont jószándékra, segítőkészség­re van szükség mindenki részéről. A mocskospajor ellen leg­olcsóbban a Hungária DL porozással vagy permete­zéssel védekezhetünk — de csak a lárva egészen fiatal korában. A védekezési op­timum csak néhány nap, ennek jó kihasználását biz­tosítja a figyelő szolgálat. Minden üzem a saját kö­rülményeihez alakítsa ki a védekezési módszereket. Csalétek alkalmazásakor 2 kilogramm 10 százalékos DDT porral 10 kilogramm szárított répaszeletet és 5 kilogramm melaszt keve­rünk össze. A fogó árokba vagy sávra 100 méteren­ként 5—10 kilogramm, te­hát egy holdra 30—40 ki­logramm csalétek szüksé­ges. Permetezésnél a Hun­gária DL—40 töménysége 3—5 kilogramm lehet hol­danként, 2 kilogram melasz hozzáadásával hektoliteren­ként. Különleges védekezés a kevert vetések alkalma­zása olyan növények mag- vávaL amelyek riasztólag hatnak a mocskospajorra. Ilyen a pohánka, kender stb. Talajfertőtlenítést — teljes területen — aldrinos szuperfoszfáttal végezhe­tünk, egy holdra 100 kilog­ramm szükséges. A 6ávos talajfertőtlenítésnél a kul­túrnövényt vető csoroszlya melletti jobb és bal csö­vekkel aldrinos csíkot húz­nak a talajba. Ezt megkí­sérelhetjük DDT+HCH 1—1 arányú keverékével is. A magágyba való dieldri- nes permetezést dr. Zsem- bery Sándor a múlt év­ben — nagy értékű dug­ványrépa vetések védelmé­nél alkalmazott sikeresen. Végül — végső szükség esetében külön FM növény­védelmi szolgálati enge­déllyel — a veszélyeztetett kultúrnövények permetezé­sét dieldrinnel is végezhet­jük egy kilogram holdan­ként! . mennyiséggel. Ennél a módszernél az óvórend- szabályokat, a terüld őr­zését, a vad riasztását szi­gorúan be kell tartani. Dr. Váczy Mihály a Szolnok megyei Növény­védő Állomás főagronómusa Az ajánlók feladata nem feltétlenül az, hogy rábe­széljék a tagokat a jelent­kezők felvételére, S felelős­ségük sem csak addig tart, míg a taggyűlés így vagy úgy határoz. Sokikal tovább. A kollektíva az ő kezde­ményezésükre adhat taná­csot, segíthet legjobban, s a jelentkező csak tőlük tá­jékozódhat arról — különö­sen ha előzőleg keveset hívták meg taggyűlésre —, mflyen a pártszervezet bel­ső élete. A párt saraiba ke­rülőknek ugyanis nagy se­gítség, ha már az első al­kalommal tájékozódnak er- rőL Utólag a párttitkár any- nyi* mondott a jelentkeződ­nek, hogy tanuljanak, vé­gezzék el az általános isko­la nyolc osztályát. A tanu­lásra váló serkentés mindig ás mindenkinek hasznos ta­nács. De Byen töményen, iáyen sommásan még sen» lehet megbízatást adni. Ko­ruk, érdeklődési körük, a lehetőségek ás számtalan más dobog köti ««mbere- isei. Sok új, egészséges vonása van párt ma inkánknak. Az új vonás azonban koránt­sem csak új tonnákat je­lent, hanem új tartalmat is. S ezt a régi, dn eiavulha- tatáan tagjelölt felvéteti for­mát sem —bed mellőz­nünk. Új tartalommal táp­lálnunk viszont kötelező. (BE) bán nylonharisnya, kivágott cipő. ölében kétfüles, nagy műbőrtáskát tart. Már elég sokan felszólaltak, amikor jelentkezik. Egyszer évekkel ezelőtt írtam róla. Akkor még, mint jómódú gazda felesége, résztvett egy baromfinevelő versenyen. Most harmincöt körül lehet, de már akkor ősz volt- Családi vonás. Gimnazista lánya is őszül. Emlékszem, nehezen nyi­latkozott, valami olyasmit mondott, hogy neki nincs szüksége arra, hogy szájára vegye a falu. Kis noteszlap van a kezé­ben. Nyilván arra írta fel, miről akar beszélni. Tartja a kezében, de bele sem néz. Kissé halkan, de kerek mondatokban beszél. Már az első pillanatokban lát­szik. hogy teljesen kész a mondanivalója; így kezdi: — Ott törik a jég, ahol a legvékonyabb... Aki keve­set tud, könnyebben be­fogadja a tudást. Ha módja van rá. Ha megengedik... Mindenki felkapja a fe­jét. Egy asszonyról beszél, aki gazdafeleség volt. aztán termelőszövetkezetbe lépett, és tanulni kezdett­— Azt mondták rá, hogy „Mit akarsz, tán miniszter szeretnél lenni”? Nem a férfiak mondták. A szom­szédasszonyok. A rokonság. A falu. Mert az az asszony hitt a szónak, hogy pótolná lehet az elmulasztottakat: Beiratkozott a technikumba. De azzal nem számolt, hogy aki parasztasszony lőttére „öreg” fejjel tanulni kezd, az megszenved érte. Kicsú­folták, kinevették: Három évvel ezelőtt: De az az asszony éjszaka kisírlta magát. Nappal meg össze­szorított foggal azt mondta magában, hogy ki kell bírni- Majd megszokják. Aztán megszokták. Most már öt asszony jár technikumba. Ezek közül három paraszt- asszony. Termelőszövetke­zeti tag; A másik kettő tisztviselő. Tőlük senki nem kérdezte meg, hogy miért akarnak tanulni. Ter­mészetesnek vették: — Higyjék el, hogy na­gyon nehéz volt nekem... C ejtettem, hogy róla ° van szó, Ahogy visz- —pergettem emlékeimet. A Mtyty /,£■" && Írnak. Életükben először. Durva vjjaikkal keményen szorítva a ceruzát rajzolják egymás után a betűket, melyek kezük súlyától mé­lyen, kítörülhetetlenül be­vésődnek a papírba. — Üj hangot tanulunk — hallatszik a kis szőke ta­nítónő szava a katedráról. — Ez a „V’. Ha leírjuk, betű lesz. Próbáljuk csak. Egy átló és két ferde vo­nal... Mindenki lemásolja a fü­zetébe. Egyszer, tízszer, őt- venszer, mire jól sikerül. Még nehezen megy, görbék kicsit azok a vonalak, sze­mük mégis elégedett öröm­mel fut végig a szaporodó sorokon. Lassan megértik, megismerik ezt a betűt, s utána néhány hét alatt is­merősük lesz a többi is. Első osztályosok. Tizen­nyolcán szoronganak a kicsi, fényezett padokban, lábukat elnyújtják a pad­sorok között, mert csak úgy férnek el kényelmesen. Kisdiákok, de valójá ban már felnőttek, vannak köz­tük negyvenévesek. Azt mondják róluk, hogy anal­fabéták. Ez igaz, a szó mégis sérti őket és nagyon szégyellik. Cigányok. Nem a füzet, fölé hajló, kócos fekete fe­jek, a jó ruhások közt néhol kivillanó szakadozott kabátok, tarka szoknyák jelzik ezt elsősorban, hanem ők maguk. Szinte minden mondatukban hangsúlyoz­zák, hogy „mi cigányok”, s a panaszaik is kivétel nél­kül így kezdődnek: „azért, mert cigányok vagyunk...” A legtöbbjüknek nincs ál­landó munkája, tudják, nem szívesen veszik fel őket. Azt mondja az egyik: — Az a legrosszabb, hogy nem bíznak bennünk az emberek. Mert mi erősza­kosak, faragatlanok va­gyunk. Ezért akarnak tanulni. Szeretnének különb embe­rek lenni, hogy ne kelljen szégyenkezniök. Vadász Mihály ezt így fogalmazta meg: — „Utói akarjuk érni a magyarokat”. — Ö szak­mát is tanul majd, hogy gépre kerüljön, mindegy milyenre, csak gépre. Ehhez kell az „l” betű is. — Mondjuk egyszerre az új hangot. Még. L, L... Nem lő. Vigyázzunk. Még- egyszer: l, l, l... Hat óra óta írnak. Kint már sötét éjszaka van. több mint kilenc óra, de ők mintha észre se vennék az idő múlását. Nagy fi­gyelemmel tekintenek s sűrű csíkos táblára, s egy kicsit elfelejtik a kormos putri, az ott maradt hat­nyolc gyerek gondját. Var­ga Miklós már idősebb, szőrös képű ember, nincs munkája, sokszor kenyere sem, ide mégis eljön rend­szeresen. Mága Béla a mo­ziról, a csavargásról mon­dott le az iskola kedvéért. Eszényi Zsigmondné pedig őrizetlenül hagyott két kicsi gyermekéért remegve ind«I ide esténként. Nagyszerű ez. Beülnek a padba, ők a lenézett, ron­gyos cigányok és ábcét ta­nulnak. Rájöttek, ez is hi­ányzik ahhoz, hogy ember­ségük legyen. Messziről, Törökszentmiklós legtúlsó végéről járnak a Bethlen úti iskolába, s ezideig még senki nem hiányzott. Május végén vizsgáznak az első két év anyagából, de addig Dómján Lászlóné, a fiatal szőke tanítónő még sokat fáradozik értük. A cigá­nyok pedig rajzolják to­vább szorgalmasan a be­tűket, néha többet is írnak a kelleténél, maguktól, — az írás öröméért. Fehér Mária dereng, hogy armafc idején jóformán a férje beszélt he­lyette, s ő, akihez a kérdé­seket intéztem. többször bólintott helybenhagyólag, mint megszólalt. — Harmadik éve már, hog> tanulunk- Ha egyedül lennék parasztasszony, na­gyon nehéz lenne. De így más. Egyikünk lelket önt a másikba. Pedig van férjünk, gyerekünk. háztáji gon­dunk és házkörüli vitánk. A férjünkkel. Mert nekünk nemcsak a falu előtt kellett hallgatnunk, hanem előttük is. Ügy vigyáztunk, hogy szó ne érje a ház elejét: Elhatároztuk, hogy mindig rendesen kimossuk a ruliát, bevasaljuk, mint azelőtt; megfőzünk, kitakarítunk Hiszen nein is látszik meg, hogy mit vállaltunk Taláa csak a könyvekről, a főze­tekről, amelyek ott állnak a sublóton... A szünetben megkérde­zem: — Nem volt nagyon ne­héz? Mosolyog. — De- Nem is telt örö­münk a tanulásban eleinte. Inkább keseregtünk, bogy mennyi mindent nem tu­dunk. De már nem tudtuk abbahagyni... Aztán egyszer végre ízét is éreztük. És utána' már könnyebben ment. Ha valaki, én igazán megértem ma már azokat az asszonyokat, akik esúfolód- tak velünk. Hiszen öt-hat évvel ezelőtt engem sem egykönnyen vettek volna rá, hogy tanuljak: Akkor még nem éreztem, hogy muszáj... Csak az tudja, hogy mit veszíthet, ha nem tanul, aki már elkezdett ta­nnin!... Aki felismerte, hogy keveset tód: Azérí mondom én azt, hogy ott törik a jég, ahol a legvéko- nyabfe... Csak nem szabná hagyni, hogy teaeodjao.. 1? urcsállotn. hogy ennyi- M re ragaszkodik a nép­viselethez. Megint mosolyog. =— Mindent nem tehetek az uram ellenére... Valami­ben nekem is engednem kei!... Ha már hagy tanulni, hagyom kedvére a régi ru­hát. Majd lassan, apránkirrt én is kivetkőzöm- De elő­ször befejezőn a technika A már ismertetett újabb intézkedések a közös, a háztáji és egyéni gazdasá­gokban is kedvezővé teszik a kocatartást és serkentőleg hatnak az állomány növe­lésére. Ennek eredménye­ként több termelőszövetke­zetben a férőhely lehető­ségeihez mérten növelik a kocák számát. A kunhegye­st Lenin Tsz-ben 4t, g dr bakház! Vörös Csillag Tta- ben 90, a tíszafesQrti Hunyar teban szintén ennyi kocá­mé szaporítják az «k>- saányt.4 A háztája és egyéni ter­melők részére is előnyösen módosult a szerződéses ak­tád. A kocával nem rendel­kező termelőknek nem okoz különösebb gondot a te­nyészállat beállítása, mert hitelbe kaphatnék vemhes- kocát 8 ft május U <áőtt tett ■rraűdéeek «topján ?-*&-**ne 4 mássá. Sr te teán váaároBxxtó te-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom