Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

ZÁPOR SZOLNOKOM SZATIRIKUS OLDAL Ugye mondtam neked Rudi, hogy vegyünk még egy fazekat. Sánta kutyát... TAVASZI VETÉS — Én nem vagyok híve a fejlett agro­technikának. Ettől a csávázott vetőmagtól folyton gyomorégésem van! A KUNSZENTMÁRTONI TANÄCS MEZÖGAZDASÄGI OSZTÁLYÁN — Milyen lesz az idei termésünk agro- nómus elvtárs? — Hát ha tartani tudjuk az első ne­gyedévi ütemet, akkor az idén is elérjük a hétezer ügyiratot. Cjabb Államosított hazakat JELÖLTEK KI ELADÁSRA essék kérem, nagyon kedve- 1 — bár egy kissé lelakták az épü­ÚJÍTÁS Mai viccünk Az igazgató, aki nagy ba­rátja a színháznak, meg­kérdezi egyik tisztviselőjét, hogy mit adnak este a szín­házban. A tisztviselő rohan, fel­lapozza az újságot, mely­ben látja, hogy aznap este Shakespeare „Vízkereszt vagy amit akartok” című vígjátéka van műsoron és mély meghajlással jelenti: — Vízkereszt, vagy amit az igazgató elvtárs akar... Jenő barátom mesélte el ezt a történetet: Főnöke gondterhelten ült az íróasztala mellett. Még csak az újságját sem nyitot­ta szét, csak nézett a leve- bőbe. — Mi a baj, János báyám? — kérdezte Jenő. — Ha,jaj! Nagy a baj öcsém, riadt fel töprengéséből az il­lető János bácsi. Középisko­lába megy a lányom. Barátom résztvevőén bó­lintott: — Hát bizony. Nagy költ­Kopott kövön köszörülhette . .. ... tollát egyik megyei la­punk munkatársa, ki a Nép­lap április' 4-i számában meg­jelent totót tűzte pennavég­re. A képet — szerinte — .dél- szabadulási ünnepünk alkal­mával” közöltük. No, igen, a szöveg ,,-val”-ról beszél, de szerzője alighanem ,,-ból”-ra gondolt; máskülönben miért választotta volna a tömörebb „április 4” időmeghatározás helyett a hosszabbat? A há­rom, igencsak szemrevaló, — sőt napszemüveges leányzó képe ugyanis az utolsó lapol­dalon jelent meg: ott, bol a „felszabadulás” szó még — nonpareilie-szedéssei sem szerepel. Persze, ezt szóvátenni — — szinte hallom —, szőrszál- hasogatás; irigység sugallta méregcsepegtetés, tízparan­csolat tiltotta kívánása fele­barátom kroki - (?) — hono­ráriumának. Pedig nem az! Adózom őszinte tisztelettel kollégám széleskörű olvasott­ságának, anyagformáló kész­ségének. Kopott kalapom a jelentős társadalmi munká­ban épített korszerű beton­járda síkjáig emelem előtte — felismervén, minő figyelem­mel tanulmányozhatta Kom- lós Jánosnak a Népszabad­ságban megjelent hasonló tárgyú (tyűh, de szellemes!) írását. Vélem, látta a Ludas-t is, melyben a humorista és a fotoriporter együtt csipkedte — nem a modelleket, hanem a férfiszem-eslllantó fényké­peket és képszövegüket. Ami felvételünket illeti, gusztus dolga. Nekem spé­ciéi tetszik. Es Freud az atyám, hogy deres halánté­kom ellenére is szívesen vá­logatnék a három — nap­szemüveg között. Hangsú­lyozom, ez is egyéni igény... Bizonyára van olyan kor, — melyben már a legformásabb napszemüveg sem vonzó. — borváró — ség az, de ki tudnálak segí­teni pár száz forinttal, ajánl­kozott. — Fészkes fenét, legyintett az öreg, — nem ott a baj! Kollégiumba megy a lányom és a kérdőíven be kell valla­nom a havi keresetemet. — Na és? Mi ebben a prob­léma — csodálkozott Jenő. — Az, hogy még zöldfülű vagy fiam. Látszik, hogy nem vagy nős ember, mert ha az volnál, akkor tudnád, hogy az asszonynak legalább két­százzal kevesebbet vall be az ember, majd így folytatta: — Aztán, ba olyan okos vagy, találj ki valamit, ami­vel kikerülök a kutyaszorí­tóból? Rövid fejvakarás után — megszólalt a barátom: — János bátyám, mondta, muszáj annak a gyereknek egyáltalán iskolába járni? Oláh Sándor KERESZTREJTVÉNY 1 2 ÍZ r~ r' r­□ ar s 14 m & füT i I u m uT u t* r J iü 17 ÜT” 19 m w~ ü£ 1; [ m rr 5“ 24 lg 26 5” ü ¥ — n~ » il W~ 1^ 31 33 m ü p í7" 5T“ gg 36 37 (üü ár 4Ö~ m 4» CL ■ w~ sr~ BS 46 r __ £3 33 BB Ü 4í” M 49 40 ä ít 1 52 ü TT~ □ L. r IC Akvaristák, figyelem ! Poshadt vízben tenyésztett, díszhalak etetésére ki­válóan alkalmas, kövérre hizlalt vízibolhák korlátlan mennyiségben hordhatók a Damjanich uszodából. Az az akvarista, aki az utolsó vízibolhát is kifog­ja továbbtenyésztésre, jutalomként megkapja ar nagy­medence vizét. Fürdésre úgysem alkalmas. (Fenti közleményünket az elmúlt vasárnapi Dózsa szur­kolók kérésére tettük közzéfc VÍZSZINTES: 1, Száztizenöt éve, április 30-án született orvos és állat­orvos; ő szervezte újjá a ma­gyar orvostudományt a dua­lizmus korában. (Zárt betűk: N,K,Y. Utolsó négyzet üres.) 11. Három éve, április 27-én alakult afrikai köztársaság. 12. Azonos mássalhangzók. 14. ötven éve, április 14-én elhúnyt német zoológus, a modern állatkert megterem­tője. 18. Nyújt. 20. Helyhatá­rozó rag. 21. Keverve mer. 22. Ki ellentéte. 23. Hibázik. 25. Ázsiai pénz. 27. Levegő­ben szálldos. 28. Tempó. 30. Vissza: eszme, tanítás. 31. Igazságügyi személy. 32. Idé­zet magánhangzói. 33. Pél­dául 95 méter. 34. Fém. 36. PTE. 38. Jó-e a szeme. 40. Egy angolul. 41. ,.. életet megöl. 42. Hasadék. 44. Is­meretlen személy monogram­ja. 45. Százötven éve, április 28-án elhúnyt orosz hadve­zér. 47. Ra pár ja. 48. Kereste. 49. Folyó teszi olykor. 51. Madár. 53. Vissza: madár. 55. Hetven éve, április 30-án el­húnyt zeneszerző. (Zárt be­tűk: B, Z, Y, A.) . FÜGGŐLEGES: 2. Keresztül. 3. Egészségte­len szag. 4. Kettőzve: bak­térium táptalaj. 5. Házassá­gon szerzett rokon. 6. A-val végén női név. 7. Német ki­kötőváros (E=E). 9. Alarik mássalhangzói. 10. AR. 13. Száznyolcvan éve, április 29-én született angol festő, (Zárt betűk: D, D. Utolsó négyzet üres.) 15. Megelégel, 16. Nép. 17, Háromszázhet- venöt éve, április 19-én el­húnyt olasz festő. (Zárt be­tűk: V. N. (Utolsó négyzet üres.) 19. Csapadék. 22. Vi- dámító. 24. Százharmincöt éve született francia filozó­fus, kritikus, történetiró. 26. Kínai város. (Zárt betű: O.) 27. Százhúsz éve, április 25- én született pedagógus, a va­kok Braille-írásának magyar nyelvre alkalmazója. (Ignác.) 29. Vállalat, forgalma főként a zöld-idényben jelentős. 31, Vigalom. 35. Fogágy. 36. Sü­temény. 37. Női név. 39. Az időtől elválaszthatatlan. 41, Hajdani szabadságharcos. 42. Nyugtalanul áll. 45. Igényt tart rá. 46. Létezel. 48. Az egyik oldal. 50. DIU. 51, Azonban. 52. Április 28. 54. RL. Megfejtésül beküldendő: vízszintes 1, 11, 14, 45, 55, — függőleges 13 17, 24, 27. Be­küldési határidő: május 2. — Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése Jaroslav Hasek, Cockerell, Rejtő, Czermak, Szamossy Elek, Gaál György, Miljutyin, Se­bes, Lenin. — A sorsoláson könyvet nyert: Szenes Ottó Szolnok. (A könyvet postán küldjük el.) Szolnok megyei Néplap REJTVENYSZEL VÉNYE, 1963. április 28. mm uslinca Rezső éjt nappallá téve dolgozott, volt úgy, hogy naponta két-három órát is. Sietni kellett. A határ­idő egyre közeledett és a Szapuló Művek­től minden nap érdeklődtek, mikor lesz­nek készen a tervek. A nagy aszalócsar­nok terve tulajdonképpen már készen volt, ám Muslinca nem tudott dönteni abban a fontos kérdésben, hogy mit ad­jon be újításnak. Két lehetőség volt: vagy azt adja be, hogy egyáltalán dolgozott, vagy azt, hogy a razjtáblát 90 fokkal meg­fordította és úgy rajzolt. Hosszas töpren­gés után az utóbbi mellett döntött. Az újítást egy népes bizottság (több szakember is volt köztük!) elfogadta. Mus­lincának kifizettek tízezer forintot és úgy döntöttek, hogy ők is újítanak. A számí­tásokat nem nézték át részletesen — ez volt az egyik újítás —, de a tervdoku­mentációt elolvasták, s amikor egy oldal végére értek, balkézzel hajtottak egyet. Ez volt a másik újítás. A bizottság sze­rény volt. Az újításért tizenötezer forin­tot vettek fel mindössze. — Takarékoskodni kell — mondta az e’nök. — A népgazdaság nem fejőstehén. A terv végső döntésre a főközpont fő­osztályvezetője elé került. A főosztály- vezető nagyon tekintélyes, őszülő halán- tékú férfi volt, de a szakmában kissé fia­tal. Azelőtt halbiológiával foglalkozott. Sajnos, miután egy rosszindulatú vizsgá­lat a magyarországi halállomány kipusz­tulását neki tulajdonította, kénytelen volt m •gválni a halbiológiától és a főközpont­ba került. A tervrajzon lévő különböző színű vonalak nagyon tetszettek neki. Az a myhalakra emlékeztették. — Nagyon szép, nagyon szép — mondta a helyettesének. — Hóm úgy mondjam, esztétikus. De kérlek, ezt a zöld vonalat nem lehetne kicserélni kékre? Bántja az arányérzékemet. — Zseniális — tört ki a helyettes. — Kérlek te, azonnal megláttad a lényeges pontot. Ez nekünk nem jutott volna eszünkbe. Természetesen kicseréljük kék­Vagy sárgára, mára, ahogy akarod. De ez már újítás. — Hm, újítás? — gondolta a főosz­tályvezető. — Úgy látszik, gyorsan bele­jövök a szakmába. És felvett háromezret. Az impozáns csarnok az avatás reg­gelén dőlt össze meglehetős zajjal. A kár ötmillió forint volt. Ám az átadási ünne­pély nem maradhatott el; megvolt a de­koráció és megrendelték már a díszebé­det. A szónoknak így bizonyos tekintetben módosítania kellett a beszédet. Hosszab- l m időzött a Bíbor tengeri válsánnál és kitért a Polinéziában kialakult tűrhetet­len helyzetre. Hosszan dorgálta a rot­hadó kapitalizmust, leírta az agóniáját és példáklcal bizonyított. — Mert ugye, kedves kartársak — emelte fel a hangját —, vajon kibirna-e egy rothadó kapitalista ország egy ilyen tervező gárdát, mint az önöké? Bizony- nyál nem. Elöbb-utóbb elpusztulna. Ezzel ■ zeml.ii nekünk meg se kottyan, mi za­vartalanul izmosodunk tovább. Dolgozza­nak tehát továbbra is ilyen lelkesen és ilye i eredménnyel. Majd belejönnek! Azt mondják, Muslinca már a ne­gyedik csarnokot tervezi. — k ele —

Next

/
Oldalképek
Tartalom