Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-23 / 93. szám
1983. 'április 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A munkáspihenő és az igazgatói vendégszoba kiáltó ellentéte D IZONY valót tartalmaz ® a bejelentés. A Szolnoki Állaim Gazdaság jászka rajenői gyümölcsösében a munkáspihenőnek csúfolt ólmaradvány jellemzésére nincs megfelelő szókészletem. Mert mi van itt? A Németh Sándor tanya volt baromfióljából elrekeszitve egy tízmégyzetméternyinél alig valamivel nagyobb alapterületű helyiség. Itt kellene megférnie — e pillanatban hetven, máskor ennél több-kevesebb — munkásnak, nagyobbrészt asszonynak, lánynak. Ide rakják be ruhájukat, otthonról hozott ebédre szánt száraz kosztjukat, itt húzzák meg magukat rossz idő, eső esetén is. Ha egyáltalán beférnének. S aki mégis be tud zsúfolódni, sok örömet nem lel benne. Jó- gyamrú ember kell ahhoz, hogy undor nélkül, étvággyal elkeltse itt az ebédjét, amit állítólag még patkányok, egerek is meg- dézsmálnak olykor. Aki nem látta, azzal nehéz élképzeltetni e mocsok- fészek milyenségét. De ha leírom, hogy kövezetét szalma, sártördelék, krumplihéj, más szemét, üveghulladék, rozsdásszeg kupacok borítják, s ha hozzáteszem, hogy a kertészeti munkások kenyere mellett erjed egy hordó cefre, hogy ugyanide ráírták be (élelmiszer mellé!) a műtrágyás- kaskákat, hogy itt állt még néhány napja is a burgonyaválogató gép, s hogy a falak meszeletlenek, össze- firkáltak, sőt vakolatlanok is; miár dobtam néhány ecset festéket a sivár képre. S miért? Nem azért, ahogyan a gazdaság kertészeti vezetője Bodor Pál-, Járvás János brigádvezető, Bálint János raktáros állították. Szerintük ugyanis: a dolgozók úgyse tudnának rendet tartani. Beszéltünk ezekkel a munkásokkal, valamennyien tisztón öltözött lányok és asszonyok. Egy pillanatig sem hiszem h„t el róluk, hogy még munkában is rendesek* tiszták, csak éppen a szállásra nem tudnának vigyázni. Aminthogy a tények makacsul mást bizonyítanak. Érdeklődtünk ugyanis, mikor takarítottak üt utoljára. Bodor Pál kertészeti vezető azt. felelte: most, mostanában. S hogy van erre egy kijelölt ember. ígérném, de amikor az általa megnevezett Bálint Antallal beszéltünk, az ilyesmit motyogott: — Nekem ezt még senki sem említette eddig. Nem tudom melyiküknek van igaza, de azt hiszem a munkásoknak, a Iák szerint nincs is kijelölve takarító a munkáspihenőre. S úgy látom, annak a kertészeti alkalmazottnak szavai a mérvadók, aki ezt fogalmazta meg: — A mi vezetőinket csak a termelés érdekli. Gyakran járnak ide, de csak a gyümölcsöst nézik, a mi bajainkat nemigen. Elismerem, voltak már évek, amikor a Szolnoki Állami Gazdaság szép pénzt tett a népgazdaság asztalára. De ezeket a forintokat emberek teremtették elő. Az a hetven — időszakonként sokkal több — kertészeti dolgozó is. akik a környékről járnak be. szállást sem kémek, s ige-' nyük csak annyi az ellátást illetően: egy rendes, tiszta, emberhez méltó pihenő. Pénz, beruházás dolga-e az? Nem egészen. Az említett Németh Sándor tanyától fél kilométernyire sincs a Balás kastély, a volt uraság rezidenciája, most az állami gazdaság tulajdona. A kúriai épület évek óta kihasználatlan, sőt éppen a magárahagyottsá- gábam ezen a télen beszakadt a tetőzete. Milyen egészséges munkáspihenőt lehetett volna ott már esztendőkkel ezelőtt berendezni. Igaz, most megszállták az ácsok, hogy renoválják, s munkásszállóvá alakítsák azoknak a távollakóknak, akik nem tudnak mindennap hazautazni. AZ IGAZSÁGHOZ tar“ tozik: tavaly a mostaninál tágasabb, valamivel tisztább épületet használtak munkásszobának, s az idénre ugyanazt szánják. De eddig abban burgonyát csíráztattak. Jó, a krumplit csíráztatni kell. Bár az emberek azt vallják — s elfogadom ezt az érvelést — kicsírázhatott volna a vető- burgonya az üres Balázs kastélyban is. Ha a termeléssel csak egyenrangúnak is tartanák a munkás- ellátást a Szolnoki Állami Gazdaságban Pedig lenne honnan jó példa is. Egyrészt ugyanennek az állami gazdaságnak a tiszavárkonyi üzemegységében tiszta, egészséges munkásszálló van, másrészt a gazdaság vezetőinek önmagukhoz mért igénye. Mert ha a jászkarajenői gyümölcsös munkásainak nem is igyekeznek kulturált igényű fedelet adni, egészen más az, ha önmagukról van szó. Ugyanis az inkriminált munkáspihenő közvetlen tőszomszédságában, tőle pár méternyire létezik a vendégszoba. Tíz férfilépés választhatja él, s mégis teljesen külön világ. A kis kvártély, amely a munkások szóhasználatában a „cím nélküli csárda” intézmény nevet vívta ki magának — tisztaságában, bútorzatában, s a hozzátartozó raktárkönyv nyilvántartás nélküli reprezentációs készlettel igazán kifogástalan. Rendben van, külföldi exportőrök járnak ide, pénzt is hozhat a vendéglátós. Még azt az érvelést is tartom, hogy jó véleménnyel legyenek a tőkés kereskedők a szocialista államról. Dehát, ha ugyanez a jóltartott kül- országi kereskedő a vendéglátásról alkotott jó véleménye után tíz lépést hátrább tesz a vendégszobától? Vagy az az ítélete már nem érdekes, amit a munkás- pihenő láttán alakít ki? V ALÓJÁBAN természetesen nem. És a gazdaság munkásszobájának nem azért kellene emberhez méltónak lennie, hogy a pecsenyebárányt vásárló athéni görög szimpátiáját elnyerjük. Azért, mert azt hetven munkás érdeke kívánja! Ami pedig a „cím nélküli csárdát” illeti, van ebben felnagyított mendemonda. De azért nem alaptalanul. Nem kutattuk tüzetesen, mert bizonyosak vagyunk benne, Horváth elvtárs olvasta Kádár János kongresszusi beszédét Kádár elvtárs mondta ugyanis: a vezető inkább ne éljen a neki adatott jogokkal sem, mintsemhogy annál egy kicsivel többet is vindikáljon magának. De tény, hogy a vendégszobát nem csupán idegen kereskedők látogatják, pár pohár borra megfordulnak ott belhond nem kereskedők is. Mint mondják, járt már erre Székely elvtórs, a gazdaság függetlenített szak- szervezeti titkára. A szak- szervezet kötelessége lenne pedig a munkások érdekvédelme, mégha csak egy pihenőről van is szó. De az már tíz lépéssel arrébb esik a .vendégszobától. Borzák Lajos Martfűn a Tisza Cipőgyár dolgozói részére szövetkezeti lakásokat építenek- Három épületben 54 lakás készül el folyamatosan a nyár végéig Fogyóban az üzemanyag, megállunk az első ÁFOR- kútnál. Sofőrünk — mint évtizedes pályáján megszokta — segíteni szeretne a kútkezelőnek, ki naponta két-kétezerötszáz liter üzemanyagot szivattyúz fel. A kútkezelő — meglepetésünkre — riadtan fogja le a kezét: — Ne tedd, pajtás, ha szeretsz... Ne kívánd, hogy miattad elbocsássanak. Az aggodalomra az Ásványolajforgalmi Vállalat IV. számú Tájegységi Telepének 16. sorszámú körlevele adott okot, mely elbocsátással fenyegeti azt a kútkezelőt, ki a kezelésben segítséget elfogad. Állítólag a kutak jókarban tartására törekvés követeli ezt így. Valószínűtlen, hogy a segíteni vágyó — és siető — gépjárművezetők akkora izomerővel bírnának, mely alkalmas a készülék elrontására, méghozzá észrevétlenül. Alaposan átgondolták közreadás előtt a levelet a TV. számú tájegységi telepen? Ez még valószínűtlenebb. (Tudósítónktól.) A Szolnok megyei Mar- lomipari és Terményforgalmi Vállalat idei terve az előzőnél nagyobb feladatot ró a vállalat minden dolgozójára. A többi ipari üzemhez hasonlóan a termelést Védekezzünk a répabarkó kártétele ellen Megyénkben már sok helyen elvetették a répát, a korai vetések már szépen sorolnak. Az ébredő tavasz életre keltette a mező rovarvilágát is, köztük a fiatal növények legveszedelmesebb ellenségét, a répabarkót. A növényvédő állomás szakemberei a Jászságból jelentették az első kártevők A tíszakürti Hunyadi Tsz helyébe tavaszi-ben a kifagyott őszt árpa árpát vetnek megjelenését. De számítani lehet rá, hogy napokon belül a megye többi részén is megtalálható lesz. Ezért már most ellenőrizni kell a fiatal vetéseket, hiszen a barkó kártétele egy-két nap alatt végzetes lehet. Négyzetméterenként négy barkó az egész vetést elpusztítja, azonban ennél kevesebb ellen is védekezni kell. Különösen veszélyes a lisztes- hátú répabarkó, mert az még egyelés után is kárt okozhat. A barkó kártételét köny- nyen felismerhetjük, kezdetben a leveleken karéjszerű rágásokat látunk, később csak a sziklevél szára marad meg. Ilyenkor mondják, hogy „kefére” rágta a répát a barkó. A kártétel színhelyén rendszerint : .eg- találjuk a 10—12 milliméter nagyságú ormányos bogarat. A kártétel észlelésekor azonnal védekezni kell, mert ennek elmulasztása miatt a kár száz százalékos is lehet. Ha a teljesen lerágott répát újra kell vetni a vetőmag, a vetés költ-, ségei és a háromheti késésből származó terméskiesés lényegesen felülmúlja a védekezési költségeket. A védekezési módok közül nagyüzemekben legjobban bevált a Hungária DL kombinált porozószer használata, holdanként 15—20 kilogrammos mennyiségben. Jó eredményt érhetünk el holdanként 50—70 dekagramm Darsin kipermetezésével is. Gál Dénes Szolnok megyei Növényvédő Állomás elsősorban a termelékenység fokozásával kívánják növelni. 1962. évhez viszonyítva a termelékenység 11,9 százalékos növekedését akarják elérni; A tavalyi év sikerei, a szocialista verseny mozgalom fellendülése arra ösztönzi a vállalat minden dolgozóját, hogy az idén még nagyobb célok elérését tűzzék maguk elé. Kétszáztíz vagon takarmánygabona, napraforgó és sörárpa pluszként A munkások párt- és szakszervezeti gyűléseken és termelési tanácskozásokon megvitatták a lehetőségeket, amelyekkel túlszárnyalhatják évi tervüket... Az adott lehetőségeket számításba véve vállalták: 1963-ban a tervezett 844 vagon helyett 106-tal többet — 950 vagon takarmánygabonát, sörárpából 380 vagon helyett 480 vagonnal, napraforgóból pedig az előirányzottnál 16 vagonnal többet vásárolnak fel a vállalat kirendeltségei és telepei. Ezzel a sörárpa fel- vásárlási tervüket 126, a takarmánygabonáét 112,6, a napraforgóét pedig 101,5 százalékra teljesítik. Három százalékkal csökkentik a fuvar, szállítási és az önköltséget A vállalat műszaki vezetői 1963-ra jelentős műszaki fejlesztési és műszaki szervezési intézkedési tervet dolgoztak ki. Teljesítése több millió forint értékű munkaóra, munkabér és energia megtakarítással jár. Jelentős racionalizálással és gépesítéssel 3 százalékkal csökkentik a fuvar- és a szállítási költségeket. Nagyteljesítményű szállító szalagokat, rédlereket helyeznek üzembe, ahol csak lehet növelik a betároló helyek számát; Közismert: nem elegendő a versenyszellem propagálása, hanem meg kell teremteni a megfelelő anyagi és technológiai feltételeket is. Az üzemeknél az idén jelentős összegeket fordítanak a gyártástechnológia fejlesztésére, az egészségesebb, jobb munkakörülmények kialakítására. A túr- kevei, jászkiséri és kunszentmártoni takarmánykeverő üzemekben a jelenleginél nagyobb teljesítményű gépeket helyeznek üzembe. Ezzel növekszik az üzemek kapacitása s közel 3 százalékkal csökken a takarmánygyártás önköltsége. A túrkevei üzemben porelszívó berendezést szerelnek fel. Tíz-tizenöt százalékos kapacitás növelés Jelentős műszaki fejlesztési terv megvalósításával teszik kulturáltabbá és könnyebbé a dolgozók munkáját. A törökszentmiklósi malom gyártástechnológiájának fejlesztésével — előreláthatóan — 10—15 százalékkal növelik az üzem kapacitását. Ezzel — a rrfunkáslétszám növelése nélkül — növekszik az őrlőüzem termelékenysége, tovább javul az előállított termékek minősége. — AJ.— Dárdaáthelyezés társadalmi munkában A pusztamonostoriak ele. get bosszankodtak már a Kossuth Lajos utcai járda állapota miatt. A községből naponta sokan járnák a vasútállomáshoz, főleg üzemi munkások. A rosszul elhelyezett és keskeny járda már régen nem alkalmas ekkora forgalom lebonyolítására, mindamellett az esőzések idején a gépjárművek alaposan bevakolják sárral, máskor a por elviselhetetlen. Ezt az állapotot rövidesen felszámolják. A Hazafias Népfront községi bizottságának kezdeményezésére társadalmi munkával áthelyezik a jelenlegi járdát a lakóházak mezsgyéje mellé, s a kívánalmaknak megfelelően, 120 centiméterre szélesítik ki. A földmunkálatokhoz már most, a nyári dologidő előtt hozzáfogtak- A betonlapok egy részét a községi tanács megvásárolta. Termelékenység növelés ( ;; i , „II ., 1 » Malomipari Önköltség csökkentés I Termény. " * forgalmi Minőségjavítás ( Vállala‘“ál
