Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-19 / 65. szám

1965. március 19. SZOLKOK MEGYEI NÉPLAP MUNKA UTÁN... A Jászberényi Aprítógépgyárbői sütő sorokban Jönnek kifelé az emberek és bogy nem nagyon sietnek, at a derűs, tavaszias napnak köszönhető. Kezdődik a pihe­nés, szórakozás, tanulás? Utánuk indulunk és a mun- kásnévsorból találomra kijegyzett nevek gazdáit keres­sük a délutáni és koraesti órákban. Vajon mivel töltik idejüket egy csendes hétköznapon? Állami tűzoltók és önkéntes testületek a tűzrend-védelemért Százezer dolgozó vett részt tűzrendészen előadásokon — Hetvennyolc önkéntes tűzoltó testület — Még mindig a gyermek láték dobén az össztűzasetek 50 A gyár munkásszállása a város központjától mintegy öt percnyire van, egy öreg sarokházban. A sötétben alig találjuk meg a bejára­tot. A középső hálóterem­ben gyenge villanyfénynél négyen römáznek, az ötödik kibicel, ketten már alsza­nak a pokrócot fejükre húzva. Érkezésünkre abba­marad a játék, egy kicsit bizalmatlanul méregetnek bennünket. Mindjárt a beszélgetés elején kiderül, hogy általá­ban itthon töltik az estéket. Néha mozi, néha inkább nyáron, egy pohár sör, vagy bor. — Dehát miért nem men­nek szórakozni? — Mi hárman, Dobos íjászlóval és Szaniszló Já­nossal nősek vagyunk válaszol Juhász András. Különben sincs itt sok le­hetőség a városban. A Le­hel Étterembe néha bené­zünk, de ct elég drága. Ol­csó zenés hely pedig nincs. — Merre laknak és mi­kor járnak haza a család­hoz? — Én Jászdózsán — vá­laszd újra Juhász —, a többiek Jáazjárokszálláson, Jánoshidán, Tőtevényen. Általában hetenként egy­szer hazajutunk. — Mennyit fizetnek itt * szállásért? _Havi hetvenöt forintot — És megfelelő? _ Az én édesapám — e/ Jai roeg először Csutak László — Szolnokon, az épí­tőipari szálláson százhúszat fizetett, de ott minden mo­dern volt, még világvevő rádiót is kaptak. Itt meg a kis néprádió is rossz. — Mi hiányaik innen ma­guk saerint? — A gyárban van ^ egy tv, nágynéha használják csak, az jó lenne. Meg új­ság. Közben újabb gyáriak ér­keznek haza, a filmmú­zeumból jönnek, Gál Sán­dor is befut, aki az MTH- zsnekarban játszik. Körül- (Q\nsfk bennünket az asztal­nál, kivétel nélkül fiatalok. p- Tanulás? — kérdem. Mély csend. Végül egy hang megszó­lal: — Juhász németet ta­nul. — És a többiek? Csend. Az elakadt beszélgetést búcsúzkodással törjük meg. Udvariasan a kapuig kísér­nek. A kérdés tovább mo­toszkál bennünk. Huszon- egynéhány éves szakmun­kások rengeteg ráérő idő­vel minden tanulási kedv, vágy nélkül? Nincs a gyár­ban, aki megmozdítsa őket? Nyolc óra elmúlt, mire a Sírkert utcában a 10-es szá­mú házhoz értünk, Pemyé- székhez. Már az utcán hallottuk, hogy valamelyik házból tangóharmonika hangjai szűrődnek ld. Innen jött, Pemyészéktől. A fiú húzta nagy buzgalommal a hang­szert, még a szemét is le­hunyta félig. A heverőn ült, hátát a falnak vetette. Az asztalnál állt az édesanya, de háttal az ajtónak. A kopogtatásra kíváncsi arccal nyitott ajtót; — Jóestét kívánok. Per-, nyészéket keresem. Kezetnyújtott. — Per- nyész Andrásné. Fáradjon beljebb. Virágokat csinálok egy barátnőmnek — mutat­ta a vékony rézdrót keretre dolgozott színes cérnából készült csecsebecsét. Érdeklődött, hogy mi já­ratban. Megmondtuk, mire moso­lyogva válaszolt. — Az üzemben érdekesebb lett volna. A szereidében vá­gyóit darukezelő. Az igen, de itthon? Miről beszél­jek? Tanulni is kellene. Mondtam is a fiamnak, Ist­vánnak. de higgye ed, most nincs hozzá idegzetem. Azért is fogtam a virág­készítéshez. — Férje? — Délutámos. — Csak egy család van? — Nem. A kislány már alszik. Nézze — vezet a szobába. « — Hányadikba jár? — Negyedikes. — Aztán szeret darun dolgozni? — Jaj, nagyon. Már 54 óta azon vagyok. Ezerkét­százat keresek. Látja, most ide, ebbe a helyiségbe aka­rok bútort venni. Egy éve Március 16-án és 17-én rendezték meg Jászberény­ben az úttörők művészeti szemléjének városi bemu­tatóját. Szombaton délelőtt az úttörőházban a mese­mondók, szavalok és a támccsoportok léptek fel. Mind témaválasztás, mind előadás tekintetében egy­aránt szép teljesítményt kas ára, egy kis sétálás, szundítás, stb. gondoltam magamban szokott naivitá­sommal. E pillanatban felberre- gett a telefon. Én voltam legközelebb az ördögnek ehhez a masinájához, gya­nútlanul felvettem. Bár ne tettem volna. Jó hatvanas' női hang dörrent bele a kagylóba, miszerint egy ma­gyar tanárral akar (még csak nem is szeretne, ha­nem akar!) beszélni. Tőlem telhető udvarias­sággal bemutatkoztam ne­ki, mire ő: — Jaj, drága tanár úr, ne tessék már haragudni, hogy ilyen csacska dolog­gal zavarom, de már majd­nem a végén járok és el­akadtam. — Minek a végén tetszett járni és ott elakadni? — kérdem érteden hangon a jó hatvanastól. — Ja, persze, drága ta­nár úr, él is felejtettem mondani, hogy belevágtam egy keresztrejtvénybe és az istennek se tudom befejez­ni, még sehogy sem jött ki a vízszintes tizenhár- mas. Biztatni kezdtem nyájas hangomon, csak kérdezze nyugodtan, Jja tpdok, na­gyon szívesen segítek, még csak nem is tartok igényt a megnyerendő első díj fe­lére sem. (Most már úgy is fuccs a szépen megter­vezett lyukas órának — morfondírozok magamban.) Mire ő: — Vízszintes tizenhárom, nagy német költő, ő írta a Faustot, hat betű, G-vel kezdődik, E-vél végződik. A fene egye meg — gon­dolom bosszankodva — ezt aztán minden általános is­kolás is tudja, ds azért spórolgatok rá. — Minden este megvárja a férjét? — Ajaj ... Van úgy, hogy ő sokkal hamarabb lefek­szik, mint én. Igaz, most már nem panaszkod hatom. Nőnek a gyerekek. A fiam? Hát arra nem lehet rosszat mondani. Rendszeresen be­vásárol és vizet hord. Más­tanulásra. mit gondol? Az egész család segít, hogy jó eredményt érjek el — si­mogatja meg Pista fejét. Sokáig beszélgettünk még. Bognár—Erdélyi nyújtottak a jászberényi úttörők. A szemle vasárnap délelőtt a zeneiskolában folytatódott, ahoi az ének­karok, hangszerszólisták mutatták be tudásukat. A szemle ágaiban legjobb eredményt elérők a területi bemutatón vesznek majd részt god tan magyarázkodni kezdek: — Kézit csókolom, az nem egészen úgy van; Gőte-nék ejtjük, Goethé­nek írjuk. — Hogyan? — kérdés bizalmatlanul a jő hatvanas asszonyság. — Majd betűzöm, ha meg tetszik engedni: G mint ge­reblye, O mint okos (de nem olyan mint kiskegyed — teszem hozzá gondolat­ban), E mint egyedem-be- gyedem, T mint talicska, H mint huligán, E mint egér. Mire ő: — Jaj, aranvos tanár úr, így már egészen más, pompásan kijön a hat betű. No, hála annak a ma- gasságos teremtőnek, mor­molom orrom alatt. De o még nem hagyja abba, most következik a bizonyítvány megmagyará- zasa: — Tetszik tudni, aranyos tanár úr, tanultam én ezt valamikor, de már elfelej­tettem. Hát az már élég régen lehetett, arra már a leg­öregebb hindu papok sem emlékezhetnek — sóhajtom, csak úgy magamnak. De már búcsúzkodik is szerencsére, én is mondom neki: csókolom a kezét. Még egy utolsó rohamot azért intéz ellenem, meg­kérdezi: — Ugye, aranyos tanár úr, máskor is felkereshe­tem majd problémámmal, ha nem jön ki valami? — 0, hogyne — felelem neki megadóan. s mielőtt én jönnék ki a béketűrésből, erőm utolsó fellobbanásá- val leteszem a kagylót... Molnár Sándor Lapunk munkatársa be­szélgetést folytatott Kál­mán István alezredessel, a megyei osztálypa­rancsnokkal, a Szolnok megyét érints tűzrendé­szet! tapasztalatokról. — Mi az ön véleménye a megelőző tűzrendvédelmi munkáról ? — kérdeztük. — Az ipar területén na­gyon kedvező a helyzet, hi­szen 1962-ben a megyében előforduló tűzeseteknek csu­pán 2 százaléka volt ipari eredetű. Az üzemekben az általános és helyi tűzrendé­szet; előírásokat betartják és betartatják. Ezt igazolja az a tény, hogy a kimuta­tott forint kár összege I960—62 között mintegy 60 százalékkal csökkent. — Ez igen szép eredmény. Hogyan érték el? — ŰgF, hogy az ipari üzemekben a tűzrendvédel- met sikerült tánsadalmasai­i tanunk. — Mit ért ezalatt? — Azt, hogy a vezetők megkövetelik a tűzrendé­szet! határozatok betartá­sát, s a dolgozok maguk is tudatosan ama törekednek. — Melyek az új követel­mények? — Lényegében ilyenek nincsenek. A követelmény változatlan: A tűzrendé­szet! határozat előírásainak maradéktalan betartása. — Mi a helyzet a mező- gazdaságban? — Természetesen más fel­adatoknak tettünk eleget, mint az iparban. 1959-ben a termelőszövetkezeti moz­galom felfejlesztésének idő­szakában rendkívül sok problémát okozott a meg­előző tűzrend védelem a mezőgazdaságiban. A veze­tők ezt a munkát szinte A Hanglemezgyártó Vál­lalat és a Képzőművészért! Alap Kiadóvállalatának most készülő kilenc fajta Colorvox hangos levelező­lapját bizonyára örömmel I fogadják a hanglemez- is levelezőlapgyűjtők. Több hangos levelezőlapot készí­tenek a modem zene ked- I velőinek. A Balaton festői nem is rangsorolták. 1961 óta nagy változás történt. A tűzkár 1959—60-hoz vi­szonyítva az egyharmadára csökkent. Sok gondot okoz még a dolgozók fegyelme­zetlensége. Gondolok itt a traktorosokra, avagy olyan egyszerű dolgokra, hogy a tűzrendvédelmi felszerelé­seket elmozdítják, másra használják fel. Például a vödröket. Tiltott helyen do­hányoznak. Lényegében azonban a jelenlegi állapo­tok igen megnyugtatóak. — A tapasztalatok szerint a tűzesetek jelentős részé­nek oka a gondatlanság. Mi erről az ön véleménye? — A megállapítással egyetértek. Sajnos, nagyon sok gondot okoz az embe­rek hanyagsága. Számos tűzeset következett ebből. Legtöbbet azonban a gyer­mekek játékából származó esetek foglalkoztatnak ben­nünket. Különösen tavasz­szál, amikor a gyerekek már a szabadban töltik idejüket Komolyan figyelmeztetnek a statisztikai adatok. 1962- ben as összes tűzeseteknek 30 százaléka emiatt volt. A szülőknek lényegesebben többet kell törődniük ezzel a dologgal. Zárják el a gyu­fát! Különösen nagyon vi­gyázzanak a négy-bat éves korúakra. — Néhány szót szeret­nénk haliam az önkéntes tűzoltótestületek munkájá­ról. — A mai korszerű tűz- rendvédelmet nélkülük el sem tudom képzelni. Szol­sok megyében nincsen olyan község, ahol ne vol­na önkéntes egység. A me­gyében összesen hetven­nyolc van. Az elmúlt eszten­szépségű tájait bemutató képeslapokon vásárolhatják meg a dzsessz-rajongók a „Most ez a divat” és a Co­lorado című twist-számo­kat. A miskolci tavat ábrá­zoló levelezőlapról a Gon­zales című twistet hallhat­juk az olasz Inas Taddio előadásában. százalékába avatkoztál« be, méghozzá késedelem nél­kül. Ez annyit jelent, hogy a megyei hálózat szakmai felkészültsége jó, a fegye­lem is kifogástalan. — Az emberek az izga­lomtól sokszor pontatlanul jelentenek a tűzoltóságvak. — Igen, de ez nem jel­lemző. Inkább az értesíté­sek gyorsaságán kell vál­toztatni. Nagyon fontos, hogy ha bárki tüzet tapasz­tal, azonnal és először a tűzoltóságnak jelentse azt. Ne csak azután, amikor már egyedül, vagy többen sem bírnak a lángokkal. Százezreket érő gondolatok (Tudósítónktól) A Szolnok megyei Ma­lomipari és Terményforgal­mi Vállalatnál nagy múlttal rendelkezik az újító mozga­lom. Ennek köszönhető leginkább, hegy elmúlt évben szép eredményeket értek el a munka termelé­kenységének növelésében, a minőség javításában, az energiamegtakarításban, az önköltség csökkentésébeni 1961-bén a benyújtott újí­tások hasznosításával több, mint 1 278 000 forintot ta­karítottak meg a vállalat kirendeltségeinél, valamint őrlő és takarmánykeverő üzemeinél a dolgozók; A vállalat a Malomipari és Terményforgalmi válla­latok országos újítási ver­senyében — az 1962. évi eredmények alapján — az első helyezést érte el, ami nagymértékben H. Varga Sándor újítási előadó jó SEervező és lelkiismeretes munkájának köszönhető. Az újító mozgalom évről- ; érvre továbbfejlődik. Tavaly | például 42 újítás javaslatot : nyújtottak be elbírálásra a vállalat dolgozói. Az elfo­gadott és bevezetett javas­latokért 17 574 forintot fi­zettek ki újítási díj címén.- Népgazdaságunk további fejlődésének égjük fontos tényezője a munka termelé­kenységének növelése. Erre gondolt Szilágyi Sándor technológus is. A csira őr­lés céljára a hengerszékhez hasonló gépet szerkesztett, s így ötödére csökkentette a csira őrléséhez szükséges energiát. További lehetősé­get teremtett ahhoz, hogy az üzem kapacitása emel­kedhessek, s a termelékeny­ség tovább javulhasson; A sok jó újítás közül ki­emelkedik Fábián Márton ás Balázs Miklós újítása, akik a karcagi Hántoló Ma­lom keveréktakarmány üze­mében jelentős kapacitás­emelést értek el, a techno­lógiai folyamat megfelelő átdolgozásával. Gazdaságo­sabban termelnek, így évente 228 000 forintot taka­rít meg az üzem. Bana Imre, Banka József és Molnár Pál újítási javas­latának alkalmazásával a törökszentmiklósi malom­ban takarítanak meg jelen­tős mennyiségű villamos­energiát. Szekeres Sándor techni­kus a jászárokszállási rak­tár terményátvételének gé­pesítését dolgozta ki, s ja­vaslatának bevezetésével könnyebbé és gyorsabbá vá­lik a terményátvételnél dol­gozók munkája. Az 1962. évihez hasonlóan ez évben is továbbfejlődik az újítási mozgalom. Január 31 ig öt újítási javaslat ér­kezett be elbírálásra a vál­lalat újítási előadójához, s ebbő' már kettőt be is ve­zettek. —AJ— Bemutatkoztak a jászberényi úttörő művész­csoportok Idegeim teljesítmé­nyének vég­ső határán szabadított meg a csen­gő „kedvenc” osztályom karmai kö­zül. — Jön a jól megérde­melt lyu­9 udvariasan válaszolok: — Goethe Felcsattan: ugyan, drá­ga tanár úr, mondtam, hogy bat betű! Fejemet kezdi élönteni a mámor, de azért nyu­KlPROBBANTÁS A merikában és Nyugat-Európa néhány országában meglepő változatossággal gyarapodik újabban az absztrakt „festészet" technikája. A festékbe áztatott sza­márfarok, a vásznon végighengergetett ragadós kavics, az olajos ecetbe mártott élő giliszta és rák, amely g vásznon végigkúszva hozta létre az „alkotást’, már elavult ócskaságnak számít. Tavaly egy „művészf Nyugat-Bertínben a szemem láttára a háromlábú állványra kifeszített vásznat ló­hátról parányi nyílvesszőkkel célozta meg; a nyilak' lyukat ütöttek a jobb sorsra érdemes anyagon s így előállott valami szabálytalan perforáció, amelyet kép­nek nevezett. Az épeszű járókelők persze kinevették, — de „művét" mégis eladta négy márkáért ott az utcán, milliomot francia turistáknak. De már ez is elavult módszer, tavalyi fantázia. Egy dán „festő”, Erik Münster most új eljárást talált fel, amelyet több kollégája sikerrel alkalmaz Londonban, Párizsban, Chicagóban. Az új eljárás ab­ból áll, hogy különleges összetételű műanyag-rögöcs kéket erősít a vászonra, puskaport szór közéjük s egy hegesztöpisztoly-szerű eszközzel, apró szikrákat lövell­ve, lassanként robbantgatja. A robbanások után kész a „műremekf. Münster egyik legelső müvét tisztelettel elküldte a dán Művészeti Akadémiának. A tekintélyes testület természetesen udvarias levél kíséretében küldte vissza a csomagot, a hivatalsegéd azonban, aki a küldeményt kézbesítette (mint a Dagblade című dán lap Írja) nem tartóztatta magát a megjegyzéstől — azt mondta a „művésznek?", hogv a kép nem jó helyre érkezett, az Elmekórtani Klinika két utcával távolabb van. A lyukas éra Twist*számok az új Colorvox hangos levelezőlapokon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom