Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

!*M március tó. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Fogatokkal hordják. a trágyát a földekre a tíszasülyi határban Repülőgép ablakán át az áradó Zagyva fölött A mokx&i repOiőíaret eb- hagyva, a pillanatok alatt yxz-ög fölé érve. már ayocnescrbó, hogy akármerre véhtotünk víz, vfe — ten- 19% borítja a földet. A »■ SasfaóSL TneaBPire látni pedig, de a hufiánookat verő bú­za vetéseken kívül más után hiába kutat a tekinteti A talajvíz vette hatalmába Samyraög határát Még > magasba te jtt kivehető, legalább derékig vízben áfának a kis tanyák, Ax ud­varokból kivezető dűlő, majd országutakat maga als gyűrte .a víz, aa ár. Ttettpüspötó belső tete- püditee cáriéként hat, A ta­ke utcáin emberek siet­nek-, még félcipőben is te­hetik, de körül víztukor verí kam kétmotoros ge- o&nk suhanó árnyát. Tisza.“ zShg a következő település. Dotoapusctai tanyái tucat­jával a víz alatt Alattomos cilienaéfe a talajvfc, ■ fieügyö- fenoftüs, s napok alatt ten géné válik, Még jégtáblá­kat % úszSkáKat a hátán, ahogy azt Jászk&sér és P&V határa fölött láttuk. Pedig az emberek kitar­tóan küzdenek, meg-magtö- tik romboló erejét, A tiarat- sülyi áj závattyútelep mé- sndpsranfcént tíz köbméter vizet zúdít a Tiszába A MMiérm hat működő skí- vatíyút számláltunk meg, A 28-as tiseasülyi föcsaitor- m nagy harapásokkal hőr- tóntt In n vizet, ds asm *<** vaé&m Ahonnan a baj szakadt iánk Xléuyen bennjárunfc a ^gomszádcs Heves megye áűSöfe, Magasabb riassaaé en, s mégsem csapásnéficüfi, Amerre jöttünk: Pély, He­ves, Kél, vizet és vízzel bir­kózó embereket láttunk. A Mátra közeledtük, fehér folt a vízrengeteg után. Az ol­vadás még csak részleges, csúcsait még vastag hóte- toaró fedi. Hegedűs Lajos vízügyi igazgató nem kis aggodalmára, — Onnan még újabb te­ást kapunk. Kösrepülás után a Tana felett vagyunk. Ez a gyil­kos patak rontott rá a mi JászdózSávJcra. Itt fönn Tár­náméra, Tamabod, Zsadány magaslatában a Tárná és a Tamóca megvadult egyesü­lésénél is zsákokkal, kuko- rocaszárral, földdel védik a huUámvezéstől a gátakat Innen már árvízsújtotta vidékein repülünk. Tamaőrt tűnik fel alattunk, ahonnan a baj szakadt iánk, Tarna- öresel szemben ráereszke- diink a gátszakadásra, öt­ven méternyi gáttörése» árad, tombol a víz a Tár­nából. Ez a gát-katasztrófa pecsételte meg szerdán haj­nalban Jászdózsa sorsát Jászdózsa látképe Itt körözünk a kis tele fölött. Kihalt utcáin kétél­tű járművek, csónakok ha­ladnak a víz sodrásában. Mentenek. A falut elköl­töztették jórészt, csupán a tanácsháza körüli magasla­tot nem érte még el a víz, b az ottani pár házat. A templom előtti téren gépek állnak. Embereket csak a hídfőnél lehet lábú. Na­gyobb embercsoport véde­kezik, siettetik, hogy mi­előbb levonuljon az árvíz, s visszaköltözhessenek kár­vallott otthonaikba a jász- dózsaiak. Nem messze Jászjákó hal­ma után a borsóhalifti te­lepülés. A most víz alá ke­rülő tanyák udvarain lo­vaskocsikra, Zetoros von­tatókra, gumikerekesekre rakodik, pakol az itteni la­kosság. Jászboldogháza ha­tárában az egész Csikós- tanyai, Pokol-tanyai részt a víz uralja már. Helyen­ként olyan magasságban, hogy a tanyai lakásoknak csak a tetőzete emelkedik ki az óceánból. Roskadni készülő, s már összeroekadt tanyák felett is húz el a gép. Észreveszem, a pilóta itt rákapcsol a motorra. Emberek százai védik Űjszászt A szinte csak a helyi la­kosság által ismert kis Tá- pió többszörösére duzzad­va rohan Újszásznak. — A műutat már birtokába vet­te, ott tombol rajta. Újszász kritikus perceket él át. Az ide vezető utakon gépek ér­keznek a gátra, fis Jász- alsószen-tgyörgy felől nagy csoport ásós-kapás férfit látunk közeledni. A gáton emberek százai lapátolnak. Az elárasztott útszakasz majd méteres vizének bá­tor tehergépkocsivezetők vágnak neki. Rakományuk­ból kivehető: Sürgős véd- anyagot szállítanak. Tomb<á a víznek árja éa csak az emberek összefo­gott elszántsága szegheti tomboló kedvét. Láttuk is mindenütt, felhők alatt és földet érve: küzd az ember, segít a gép Bőrrák Lajos Szobig jégmentes a Dana felső szakasza Harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek éi a Sajó és a Marcal mentén Az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság iájéfeoatatása szerint csütörtökön délelőtt a szeles hideg és a helyen­ként fagypont alá süllyedő hőmérséklet lassította set ol­vadást Szerda dél óta nem hullott jélentoeebb csapa­dék az országban, A Duna és a Tisza vízállása lassan emelkedik, de még közepes, illetve alacsony, Szobig a felső Duna-szakasz jégmen­tes, lejjebb erősen zajlik. A Dunai öldvár alatt keletke­zett jégtorlódást a víz to­vább mozgatja, csúsztatja lefelé. Az Alduna Apátiától toeadv» jégmentes. A Ju­goszláv vízügyi szervek fo­lyosót robbantanak az aP*- torlaszba, s megszakí­tások nélkül dolgáénak a «afebazttó alakulatok. m muOmäA vfctfáás títe­defi a jeget a Tiszán is s így a jég kisebb megszakí­tásokkal zajlik. A Sajón és a Marcalon áradás keletke­zett, s ezért a vízügyi igaz­gatóság hadmadfokú árvíz- védelmi készültséget ren­delt el a folyók egyes sza­kaszain. A megfeszített erő­vel folytatott védekezés el­lenére a Marcal kiáradt a balparton, a euhai Bakony­áé torkolata felett. Az át­tört Víz egyelőre nem ve­szélyeztetett lakott területe­ket. A Marcal torkolatánál jégtorlasz képződött, s egy robbantó osztag szovjet he­likopter segítségével meg­kezdte as akadály eltávolí­tását A kisebb folyók és pata­kok áradása miatt további részleges kiürítésre és men­tesre került ser. Az elöntött terület jelenleg 300 000 hold rét- és legelőre, valamint 200 000 hold szántára terjed ki. A honvédség, a lakosság és a vízügyi szervek szer­vezetten folytatják a véde­kezést és a kárelhárítást a veszélyeztetett helyeken. — (MTI) Közlemény A Megyei Rendőrfőkapi­tányság Közlekedési Al­osztálya értesíti az érdekel­teket, hogy az árvíz miatt a Szolnok—Jászfényszaru közötti utat lezárták. Szol­nokról Jászberénybe a Be- senyszög—Jásrikisér—Jász_ apáti útvonalon keresztül lehet közlekedni. Magdi és csapat a Kedves, bánná kislány, Eesédd Magdolna. Hat tagú munkacsapatával országos első lett az áruibaromfi- temyésztéshen. A díjnyerte­sek névsorában ennyit ír­nak róluk: 92 ezer áru- baromfit neveltek 2,6 szá­zalék elhullással és egy kiló hús előállításához négy ki­ló takarmányt használtaik fel. — És a jutalom? — ér­deklődöm. Vidáman, vagy inkább elégedett örömmel tájékoz­tat: — Ötezer forintot kap­tunk 'az első díjért és miénk a KISZ Központi Bizottság versenyzásalója. — A pénzt mire kiütitek? — Nem is tudom — mondja bizonytalanul Mag­di. Tudod, még nem dön­töttünk. Talán kirándulni megyünk a nyáron. De ez még nem biztos. Lehet, hogy szétosztjuk és elkölti mindenki tetszés szerint Magdi húsz éves. Csapa­tában rajta kívül mind asz- szonyok dolgoznak. Pár éve, mikor idekerült, még nem is hitte, hogy seót- fagadnak majd neki. ja kerestek tavaly nyolc-ki- lencszáz munkaegységet személyenként — Hallottam, tűi teljesí­tettétek a tervet Igaz? — Az ám! — satt és nwíyosodűc újra — Ennyi baromfit még nem nevei­tek a szövetkezetben. — Melyikben...? — A csépel Alkotmány Tsz-ben. A tervben csak húszezer csülke volt, azt még júniusban átadtuk. Aztán kértünk még napos­csibét, később újra, meg újra te végül mintegy U- lenevsnkétearet neveltünk fel. A kislány büszkén számol be az eredményekről, s még azért sem panaszkodik, hagy minden reggel hárem kilométert kefe gyalogolnia a baromfitelepig. Bent fe­jtik Csápén. Otthon még öt fiútestvére van, felnőttek, vagy ahogy 6 mondja — mind legény. Sok gondot okoznak a szülőknek és Magdinak is. Nem győz rá­juk ruhái, bogét vasalni. Mikor ezt te feljegyzem, ijedten pillant rám. — Jaj, esafc a bátyáim meg ne tudják, hogy pa­naszkodtam rájuk! Meg­haragszanak. — A nyoma­ték kedvéért hozzáteszi: — kitagadnak a családból. Ezt persze nem komolyan gondolta. Egy győztes kis­lánnyal azért mégsem lehet ilyet tenni. Az igaz, hogy kevés ideje jut esténként a tanulásra, még kevesebb az olvasásra. Pedig nagyon szereti a könyveket. Ter­vei?... A mezőgazdasági szakiskolát már elvégezte, a hamarosan a technikum­ba iratkozik, szeretne le- érefctségiazá, r. n. Március 15-én — ölvén évvel ezelőtt Félévszázaddal ezelőtt az imperialista há­borúra való erős készülő­dés jellemezte az Osztrák- Magyar Monarchiát. Ugyanakkor erős tiltakozó mozgalom is indult hazánk­ban a Habsburgok agresz- sziós tervei ellen. A demok­ratikus erők együttesében érdekes színfoltot képezett egy bátor csoport. Ennek tagjai azt hirdették: ha szabadulni akarunk a há­ború veszélyétől, melyben „a mi vérhullámainkban a kétfejű sasos hadigálya emelkednék magasabbra” — az azt felidéző Habs- burg-ház uralmát is le kell ráznunk. Az Országos Köz- társasági Párt volt az, mely a Becstől való azonnali el­szakadást, a királyi állam­forma megszüntetését, a demokratikus választójogot követelte. A köztársasági mozgalom 1912—13-ban ha­talmas tömegeket tudott mozgósítani. — Az akkori Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében is komoly tevé­kenységet fejtett ki. A megyében már 1912 őszén jelentős tömegek csatlakoztak a republikánu­sokhoz. Különösen Mezőtú­ron, Túrkevén és Dévavá- nyán voltak erős szerveze­teik. A mozgalom vezetői az értelmiségből származ­tak: tanítók, ügyvédek, lel­készek álltak a szervezetek élén. — Tömegei azonban nem kizárólag az intelli­gencia és a diákság köré­ből kerültek ki, — hanem földműveseket és városi nincsteleneket te szép számmal lehetett ott talál­ni. A köztársasági eszme gyorsan terjedt ezen a vi­déken. Nemcsak a Jász­kunság kuruc hagyományai miatt, hanem azért is, mert az országos mozgalom köz­pontja éppen a szomszéd­ságban, Hódmezővásárhe­lyen "volt A republikánus gondolatok terjedése — melynek egyik fellegvára Jász-Nagykun-Szolnok volt — komoly aggodalmat kel­tett a Habsburgokhoz kö­zelálló körökben is. Kris- tóffy József, Ferenc Fér di­li ánd trónörökös magyar tanácsadója igen veszélyes­nek minősítette ekkoriban a Tiszán tálon folyó köz- társasági agitota A jászkunság! m- publikánus mozgalom te­vékenységének csúcspontja 1913 márciusában vőt As előző hetekben — mint or­szágszerte mindenütt — itt is nagyarányú előkészüle­tek történtek egy általános sztrájkra a demokrattkzs választójog érdekében, — mely aztán a szociáldemok­rata pártközpont utasításá­ra — elmaradt. Ez nagy ki­ábrándultságot idézett elő a tömegek körében. Szol­nok megyében viszont ki­sebb mértékű passzivitás kö­vetkezett be ezután, mint másutt. Ennek oka pedig éppen az volt, hogy a csa­lódott tömegek egyrésze (ahelyett, hogy mindenfaj­ta demokratikus politiká­nak hátat fordított volna) a köztársaságirikjpo?' rsatíö- kozott, kiienek nem volt ré­szük a nagy tömegsztrú j k leszerelésében. A növekvő republikánus aktivitás egyik jele a már­cius 9-i túrkevei népgyűlés volt. — Figyelemre méltó mozzanat, hogy ezt a meg­mozdulást a köztársaságiak a szocialista földmunkások­kal közösen rendezték. Nö­velte e gyűlés fontosságát, hogy a szónak maga Nagy György, a republikánusok országos vezére volt. Be­szédében élesen támadta a hatalmon lévőket, kik „el­adják az országot Ausztriá­nak”. A jelenlévő tömeg lelkesen helyeselt, sőt időn­ként a forradalmat éltető felkiáltások hangzottak el. íy: a megmozdulás felkel­tette a megye urainak fi­gyelmét; a főispán március 14-én külön jelentést kül­dött róla a kormánynak:. A köztársaságiak Szolnok megyében is ko­moly előkészületeiket tettek a március 15-i nemzeti ün­nepre. Sajnos — hatósági nyomásra — minden poli­tikai jellegű megmozdulást másnapra kellett áttenni, Március 16-án azonban ,két helyen is került sor köztár­sasági ^ megmozdulásokra, Mezőtúron és Túrkevén. Az előadó ismét Nagy György volt; elég asűfolt program­ja volt aznap, hiszen mind­két helyen az előírt időben kívánt megjelenni, s ez si­került is. neki. Beszédeiben hangoztatta: ha az ország békét és szabadságot kí­ván, „véget kell vetni a kétfejű sas uralmának, s létre kell hozni a köztársa­ságot. mely az igazságot és a boldogságot biztosítja”. A gyűlések résztvevői mind­két helyen hazánk teljes függetlensége és a demok­ratikus választójog mellett szálltak síkra, március 15 eszméi szellemében. Sajnos, — 1918. március után bekövetkezett a ha­nyatlás a mozgalomban. — Áprilisban a köztársasá­giak országos kongresszu­sát z hatóságok terrorja saétzavarta. fitt a súlyos csapást kiheverni többé nem lehetett, s Szolnok me­gyében is be kellett követ­keznie tevékenységük las­sú megszűnésének. A ha­nyatlást persze bizonyos belső hibáik is siettették. A köztársaságiak agitációjában sok helyen több volt a demagógia, mint a komoly forradalmi szándék. Programjuk hala­dó volt, de számos kérdés­ben következetlenül foglal­tak állást a demokratikus átalakulás lényeges kérdé­seiben (így például a. föld­kérdésben nem követelték határozottan valamennyi nagybirtok felosztását). — Minden hibája ellenére azonban az 1913-as köztár­sasági mozgalom s annak jászkunsági tevékenysége megérdemB tiszteletünket bátorságáért, demokratiz­musáért és hazaszeretetéért Merényi L&szfé Kétszáz résztvevő a fásítási ankéton Tegnap délután Szolno­kon a Ságvári Endre Műve­lődési Ház színháztermében tartották meg a megyei fásítási ankétet A kétszáz résztvevő érdeklődéssel hallgatta Marton Tibornak, a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság igazgatójá­nak előadását. A fásítási hónap jelentőségét méltató, s a húsz éves távlati terv főbb tennivalóit tartalmazó, valamint a közvetlen fel­adatokra is serkentő beszá­moló után került sor a ki­tüntetések, jutalmak átadá ­sára. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság aa 1962. év legjobb fásítóinak öklévé- let, illetve jelvényt adomá­nyozott. Zs. Varga István, az öcsödi Kossuth Tsz elnö­ke oklevelet és 500 forintot, Nádas Mihály, a kunszent­mártoni Zalka Máté Tsz elnökhelyettese, Bíró Bol­dizsár, a szolnoki Lenin Tsz pártti tikára jelvényt és 309 forintot, Réti Gyula, a szol­noki járási tanács erdészeti előadója pedig jelvényt ka, patt; A hozzászólások után a Nyárfatermesztés etet film«! vetítették. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom