Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-12 / 59. szám

1S63. március fi. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAF 3 Benépesedik a határ Sok helyen még most is hó borítja a föl délceg de ez odúig kihalt, puszta ha ­tár kezd már benépesedni. Tavasai kóazülődiéBt talá­lunk mindenfelé, rengeteg a munka. Különösen a hir­telen olvadás okoz sok gon­dot a szövetkezeti gazdák­nak, alig győzik megszaba­dítani a víztől bevetett ga­bonatábláikat. Ahol ilyen nehézségek nincsenek, ott is okoz éppen elég gondot a vatőmagcsávázás, gépja­vítás, vagy a trágya kihor­dása. A kertészkedő közös gazdaságokban pedig már hetek óta nagy a mozgoló­dás a melegágyi telepeken, megkezdték a palántaneve- lést. Víz, víz, víz Balogh Lajos, a karcagi November 7 Tsz elnökhe­lyettese arról számolt be, hogy ők most minden mun­kaerőt a belvíz levezetésére mozgósítottak, ötezemyoie- száz holdas területük ne­gyedrészét borította el a hóié a laposokban olvadás után; De ez nem túl veszé­lyes, mert néhány nap alatt levezetik a vékony vízréte- gefc a csatornába. Ennél fontosabb tennivalójuk egyelőre nines. Várják a vetés idejét. A vetőmagva­kat már előkészítették. Mintegy 900 hold tengeri, 300 rizs, 120 árpa és 300 hóid silókukorica kerül majd földbe a tavasszal — hogy osák a fontosabbakat említsük. Sajnos, náluk még az őszi talajművelés is el­maradt, most kell majd pó­tolni 600 hold mélyszántást. Az abádszalókí Lenin Tsz-ben szintén sok a víz a főietekéin. Egy brigád ál- íaiidjóan kint dolgozik, csá­kánnyal, lapáttal nyitják az árkot a jeges hátakarón, s mellettük még egy szivaty- tyú is állandóan üzemel a víalevezeíésnéi. Kikeltek a palánták Telefonhívásunkkor tért be a határszemléjéről Tóth András, a tiszainokai Sza­badság Tsz főa gronómusa, s őrömmel tudósított: — Szépek a palántáink, érdemes volna megnézni. Nagy már a karfiol, meg a karalábé-palánta, a többi magot pedig most vetik; Paradicsomból Budai ko­Fásítási ankét lesz Szolnokon A megyei tanács, a Haza­fias Népfront és a KISZ megyei bizottsága rendezé­sében március 14-én dél­után 1 órai kezdettel fásí­tási ankét lesz a Ságvári E. Művelődési Hás színházter­mében. A fásítási hónap jelentő­ségéről Marion Tibor, a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság igazgatója tart előadást. Az ankéton adják át az Országos Erdészeti Fűigaz­gatóság által adományozott kitüntetéseket és jutalmakat a múlt év legjobb fásí- íóinak. A kérdések, hozzászólá­sok után a „Fásítások ápo­lása és védelme” című fil­met vetítik. rai és Kecskeméti 363 faj­ta lesz, paprikából pedig a Ceceyt és a Keszthelyit vá­lasztották. Szeretnék a ter­mést minél előbb piacra vinni, ezért a lányok, asz- szonyók mór egy hónapja kánt szorgoskodnak a me­legágyi telepen, földet cse­réltek, trágyát raktak be, hogy idejében begyulladjon, mielőtt megkezdik a ve­tést. Ezenkívül hat műtrá­gyaszóró a pétisót teríti már egy hete, eddig 340 holddal végeztek, s még 50# hoki búzavefcés van hátra. Az to­tó Hóból is megkezdték a trágya kihordását; a tábla szélére szarvasokba. Tíz foglat és hat vontató dolgo­zik ott állandóan. Az erő­ég munkagépek javítását befejezték, most adja át a kovácsműhely az utolsó fel­újított vetőgépeket, s már csak a jó idő, a föld szik- kadésa hiányzik & lehet vetni, F. M, Akik az életet adják, azok gyűlölik a halált (Folytatás m L oldalról) meghívtak, s e nagy ünne­pen itt lehettem. Megbíza­tást is teljesítek, amikor a Központi Bizottság és Ká­dár János elvtárs személyes üdvözletét tolmácsolom. Az ünnepség Szilágyi La- josné zárszavával ért véget. • Az idén az eddig szoká­sosnál sokkal többen vet­Ha az elnök mindenkinék jó ember nem fogad szót a főállattemgésztő Keserű Andrástól, a nagy­körűi Petőfi Tsz takiarmá- nyosától kaptunk a napok­ban levelet. Levélírónk megírta, hogy a tsz állatte­nyésztés© rendkívül elha­nyagolt, az ólak és a hó- dályok környékén trágya­kupacok és több hónapos állati hullák hevernek. A visszataszító látvány meg­szüntetésével senki sem tö­rődik — olvastuk leveléből.. A bejelentés első hallo­másra hihetetlennek tűnt Nehéz elképzelni, hogy fe­lelős beosztásban, lévő egyé­nek ennyire közömbösek lennének a közösség vagyo­na iránt A levelet azonban szavahihető embertől, kap­tuk. Majzik László növényter­mesztési brigádvezető így mutatta be Keserű And­rást: — Nagyon szorgalmas ember. Tavaly 1010 munka­egységet szerzett a tsz-ben. Nem tűri a hibákat. A köz­gyűléseken is gyakran bí­rálja a vezetőséget ha rendellenességeket tapasss- tal. . ... , Dögtér az ólak tövében A sártengerben Zeteron közelítettük meg a Petőfi Tsz hizlaldáját és fiaztató- ját Az ólak környéke, el­hanyagoltsága megdöbbentő képet mutat. Az egyik épü­let tetején három, a sárban négy süldő hullája hevert. Egy birka-hullának már csak a csontváza maradt meg a sárban. Széthordták a kutyák és a patkányok. Egy fialásban elpusztult kocának is ez lett a sorsa. Végigjártuk a takar­mányelőkészítőket és az ólakat. Mindenütt szembe­tűnik a piszok, s az elma­radottság. Az egyik fészer­ben tízmázsányi megfagyott burgonya rothad, körülötte két — a többiek által ki­mart — süldő vánszorgott. A gondozói szobának helyiségbe idegen szánt anyagokká! szennyeződött sertéstápot öntöttek. A fiaz- tatónál a kukoricadarát földdel keverték össze a patkányok. A hizlaldában az egyik süldőt hatalmas hólyaggal a nyakán láthat­tuk. Sugárgomba betegség­ben szenved — nem külö­nítették el a többitől. Az ólak környékén trágyaku­pacok magasodnak. Patkányok az elemózsián m Nádas Páltól, a hizlalda egyik gondozójától érdek­lődtem: — Miért tűrik ei ezt az állapotot? — Szóltunk már Tihanyi Bélának, a főállattenyésztö- nek, hogy vitesse él a hul­lákat. Ügy tudjuk, értesí­tette a szolnoki fehérje­üzemet, de két hónap óta nem jöttek értük. ■* A gondozók a faluból jár­nak át a Tisza balpartján- lévő telepre. Egyelőre la­dikkal, de ha zajlik a Ti­sza, csak 70 kilométernyi kerülővel, Szolnokon, Fegy- vemefcen át. Panaszkodnak a munkakörülményeikre, a patkányok miatt nincs hol tartaniuk ennivalójukat. A fiaztatóban Kiss Fe­renc elnökké] is összetalál­koztunk. Neid is fel,tettük a kérdést: — Miért tűri el az ólak környékén a fertőző gócot? Vajon kit terhel majd a felelősség, ha tömegesen pusztulnak a jószágok? Az elnök a gondozókra panaszkodott:’ — Fiatal a föállattenyész­tőmk, nem akarnak neki szótfogadmi, ^ i Ügy vélem, a tsz jóérzé­sű, a közösség vagyonát féltő tagjainak van igazuk, akik kertedén nélkül meg­mondták: — Az elnök mindenki előtt jó ember akar marad­ni, eltűri a hibákat, itt sen­kit sem vonnak felelős­ségre. Szolnokról nem látni idáig... A gyengekezű vezetés és a rossz munkakörülmények miatt hagyta ott a fiaztatót Nagy Gyula és Sáske Balázs is, akikről a többiek úgy vélekednék: — Jószágszerető és a gon­dozáshoz értő emberek vol­tak. Náluk, soha nem volt elhullás. Nem hinnénk, hogy a község állatorvosa két hó­nap óta ne járt volna a Pe­tőfi Tsz sertéstelepén. Azon is csodálkozunk, hogy a szóínoiki járási tanács me­zőgazdasági osztályának sem tűnt fel e visszataszító állapot. Ha a tsz vezetői képtelenek erre, nékik kel­lene intézkedniök. Méghoz­zá sürgősen, amíg nagyobb kár nem származik belőle. — m. 1. — tak részt a megyében a nő­napi ünnepségeken . Ezalfca- . lommal, ugyanis az üzemek­ben, tsz-ekben, hivatalok­ban, iskolákban, egyszóval szinte minden munkahe­lyen, városokban, falvak­ban egyaránt rendeztek ünnepséget. Szolnolwn az első kerüle­tiek az Áehim András úti iskolában adtak szombaton egymásnak találkozót, ahol Sipos Károly, a városi párt- bizottság első titkára ünne­pi beszédének meghallgatá­sa után. jóhangulatú tánc­estét rendeztek. Ezt a na­pot. külön emlékezetessé te­szi, hogy az ünnepséget szinte kizárólag az iskola férfi dolgozói szervezték. Az ötödik kerületi asszo­nyok és lányok a Ságváti Endre Művelődési Ház Má­jus 1 úti kultúrházában ku­bai asszonyokat is vendé­gül láttak. A megyei tanácsnál az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat óvodásai kedves lás kultúrműsort adtak. Cibakházán Kökény Ist­vánnak, a megyei pártbi­zottság titkárásnak ünnepi beszédét legalább hatszázan hallgatták. Széles Sándor né, az országos nőtanács mun­katársa az öcsödi asszo­nyokkal találkozott. A kun­szentmártoni járásban ösz- saesen 52 helyen volt ün­nepség Martfűn zsúfolásig meg telt a művelődési ház, szín­házterme vasárnap délután. Az ünnepségen Nádas József, az MSZMP szolnoki járási bizottságának első titkára méltatta a nemzet­közi nőnap jelentőségét. Beszéde után' Grósz Ist­ván, a Tisza Cipőgyár igaz­gatója ^tüntetéseket adott át a jók közül is a leg­jobb munkát végző asszo­nyoknak, lányoknak. Heten kiváló dolgozó obvelelet, négyen, kiváló dolgozó jel­vényt kaptak. A könnyű­ipar kiváló dolgozója ok­levelet és jelvényt kaptak P. Tóth Erzsébet és Ör- vendi Róza tűzőnő, Kiss József né. tűzödei mester és Mühovits Józsefeié főmű­vezető. A járási nőtanács is ok­levéllel jutalmazta a nő­bizottság munkájában ki­tűnt asszonyokat, lányokat. Tiszaroffon Borsányi Já- nosné, a megyei nőtanács titkára, Tiszaföldváros Var­ga József, a Szolnok me­gyei Néplap felelős szer­kesztője tartott beszédet a nőnapi ünnepségen. Nyíri Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese is eleget tett a nagyivániak kérésé­nek: ő volt a nőnap elő­adója. A tiszafüredi és kun­hegyest járás több közsé­gének képviselőit szovjet asszonyok hívták meg is­merkedésre, baráti találko­zóra. Vitatjuk, f a kés sülő tervet — A zárszámadó közgyű­lés hozott olyan határozatot, hogy az 1963. évi terv elké­szítésében valamennyi bri­gád részt vegyen. Persze, nem teljes létszámmal, ha­nem a maguk közül válasz­tott öt-hat ember áltat Februárban beszélgettünk először a brigádok képvi­selőivel. Igaz, kicsit hosz- szúra nyúlt az előzetes terv­tárgyalás, jó két napot vett igénybe^ de van is meg- hányni-vetni való jócskán; Vitatkoztunk a termésátla­gokon, miből mennyit ter­vezzünk. A tél is munkával telt el A tiszaikürti Hunyadi Tsz gazdái a téli hónapok több­ségét munkában töltötték. Hiánycikk a szárnyas csavar (Levelezőnk írja) A mezőgazdasági jellegű területeken a téli időszak­ban a tanulók különböző használati tárgyalcat készí­tenek a politechnikai órá­kon. Az V. és VI. osztályban a legfontosabb lamegmun­káló eszköz a lombfűrész. A fűrészszálat beszorító számyascsavarok viszont gyorsan elhasználódnak. Be­jártuk már a környező vá­rosokat, falvakat, hogy szárnyas csavarokat vásá­roljunk, de utunk ered­ménytelen volt. Pedig nagy szükségünk volna rá. Kérjük a kereskedelmi szakembereket, gondoljanak a politechnikai órákon ta­nulókra és juttassanak el hozzánk is mielőbb na­gyobb mennyiséget ebből a hiánycikkből. Zsámbokl László Jászfény szara A gallyaié», fakitermelés nemcsak munkaegységeiket szaporította, hanem a tüze­lőnek valót is. A haszonfa kivételével — ezért mun­kaegységet kaptak — a gally és a kitermelt fa egyrésze természetbeni fi­zetségként a gazdákat il­lette. A nádvágásra kedvező volt ez a kemény tél. A fciszakürtii gazdák nem is tétlenkedtek, mintegy 55 000 kéve nádat vágtak le. Egy- részét fel is dolgozták nád­pallónak. Most azt tervezik, hogy a meglévő gépük mellé még kettőt készíte­nek, s akkor a nádpalló gyártása tíz-tizenkét ember­nek ad munkát. Záróra kö­zelében egyet­len asztal­társaság mu­latja már csu­pán az időt a túrkevei étte­remben. Jó­kedvű nótázók, vidám poha- razók. Közöttük is a fekete- bajszú, melegtekintetű férfi­re esik figyelmem. Belőle úgy hull a dallam, mint a túlérett körte, amelynek fá­ját vásott gyerek megrázza. Nó tázik, dalolgat? Több már ez annál. Lelke mélyéről fakadnak ezek a búsító zenei hangso­rok. Ott, a bensejében le­het rejtve valami picinyke tambura, s annak húrjai rezdülnék, zengenek muzsi­kálnak így. A férfi hang­szalagjai mindössze átve­szik a belső rezgést, s rezo­nanciaként adják tovább. Hej, de szépen, milyen hall­gatásán, olyan keserűen re- zegteti. ,JSe juhásznak, , se gulyásnak ne adja, Hisz ott csak a betyárságot tanulja .. " Régfelejtett pásztorhistó­riák, sosem hallott pusztai történetek, futóbetyárok, béreslegények tragikus sze­relmei valahonnan a nagy­kunsági legelők éjszakai ég­boltja alól törnek most be ide. Pár perc múltán asztaluk­nál ülök. — Túrkeve legnagyobb beiyámŐtátA. A túrkevei nótafa szomszédi. így mutat­ják be a fér­fit — most már a nevét is tudom: Vígh Lajos bátyámat —« —- asztal­Szavakra nem vesztegeti idejét, dalok zú­dulnak ki olyan elemi erővel belőle, mint a csatorna nyitott zsilipjén tör át a víz. De Így nem lehet dalolni megtanulni, ebbe bele kell születni, ben­ne élni. Kesergő, búsongó pusztai nóták hol ragadtatok rá? A napszámos bandában nótásajkú legények között, ahol gyerekségét és fiatal­ságát töltötte. Ment a ban­da munkát keresni, robo­tolni, $ csak úgy szakadtak fel belőlük az érzésgazdagí­tó dalok. Családjában még­hozzá * pásztorkodó juhász emberek élnek, ők aggatták még rá az amúgyis dúster­mésű nótafára. Hallgatom a danászást, s merengek is. Milyen kevés volt cselédember őrizte meg néhai életmódjának derítőit, szomorítóit, a bé­resnótákat, pásztorke sergö- ket. Másnap a túrkevei várr>si tanácsházára visz utam. Dolgom al<ad a pénzügyi osztály rezidenciáján «*. Székéből felemelkedve is­merősként üdvözöl a pénz­ügyi osztály vezetője — a feketebajuszú túrkevei nó­tafa,, **- borzák «* — A szőlőnél és a gyü­mölcsnél is számolnunk kell azzal, hogy a tavalyi­nál kevesebb lesz a termés. Lassan tavaszodik, s a ke­mény télen megfagyott a ezőlővessző. Erre gondol­nunk kell a tervezésnél is — mondták figyelmeztetően a gazdák. S végül a szőlő­nél holdanként 12 hektóli­teres termésátlagban egyez­tünk meg. Termőfa-egysé- genként állapítottuk meg, milyen gyümölcsből meny­nyit várhatunk. A szántó­földi növényeknél is igye­keztünk reális termésátla­gokat tervezni. — Kikértük a gazdák vé­leményét az ösztönzőbb jőve delmezési formákról. Az a javaslat, hogy a munka­egység mellett az összter­més után kapjanak prémiu­mot, A szőlőből öt, a gyü­mölcsből tíz százalék — pénzben —, a kukoricából pedig a termés tizenöt , szá­zaléka — természetben pótolja a munkaegységét. Ez nemcsak a jobb munká­ra, s a terméshozamok nö­velésére serkent, hanem azt is elősegíti, hogy a háztáji­ban több állatot tartsanak, — Jónéhányszor beszél­gettünk még a tervről. Ha elkészül a pénzügyi rész, ismét összedugjuk a fejün­ket a brigádok megbizot- taival. Aztán a párttaggyű­lés is hozzáadja az észrevé­teleket, javaslatokat az addig tervezet* dolgokhoz, s a közgyűlés szintén alkal­mat ad arra valamennyi tsz-tagnak, hogy beleszól­jon a tervezésbe; “ Pártszervezetünk lét­száma nem sokkal haladja meg a harmincat; De a munkában, a pártszervezet előtt álló feladatok megol­dásában mindig számítha­tunk a pártonkívüli brigád­vezetőkre, brigiádimokokra és másokra is. Most a terv készítésénél, majd ismerte­tésénél is segítségüket kér­jük. Az az elgondolásunk, hogy brigádgyűléseken részletesen megtárgyaljuk, hogyan dolgoznunk, mit tegyünk a terv maradékta­lan . végrehajtásáért. Elmondta: Baría Sándor párttitkár, Tiszakürtj Hunyadi T«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom