Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-10 / 58. szám
4 SÄöfeNdii. teftOFB* w«s, mn-eam It f^tótroy Eszter, Tompa Lásztd: Kavargások űSOvg, novemberi tOtn. A stótí és a astíátó esú ser cég a rohanó autók kerekei alett. Nyüzsög a járókelők tömege. Kietlen pályaudvar előtt haladok el. Felnézek egy pillanatra az órára. Kilenc óra. Sietnem kell! Pedig milyen jól bef&töttem otthon. Bélenyújtózom télikabátomba a meleg szoba gondolatára, aztán körülnézek: át kell mennem a járdaszigetre. Egymás után jönnek a fröcskölő autók. Várni keU. Egy farmotoros autóbusz dübörög el mellettem. Aztán egy vijjogó mentőautó •— mint egy hisztérikus asszony, aki megtudja férje halálát, pedig nem a szerette olyan, nagyon. Kiábrándítóan, fej- hangcm visit. A hangja elhal, én átlépek a járadszi- getre. Míg várom a villamost, dgondolkooa nézem a rek- Iámat; kávé... tea... kakaó... kémé... tea... kakaó... miniden óraműpontossággal, és hidegséggel működik. Szinte fogaskerekek tartják ösz- sze az eseményeket, és szemtelenül jutnak el eredményükhöz, Mint egy óra, úgy jár ez a neon is. A fényével üt, nem a hangjával Aztán ''enéznek a földre. Miért áUok én Üti Miért? Ezért: csúszós, nyirkos idő van, senki sem szeret kimenni ebben az időben az utcára, de azért dolgozni keU, mindenki maga elé néz, a sofőr is álmos és rosszkedvű. Máris elgázolt egy öregasszonyt. •— Valóidnak el kell látni a sérülteket. Ma éjszaka nekem is. Talán már a második villa,most engedem elmenni anélkül, hogy felszállóé!: rá... már most it jelez. . gyorsan felugróm. De folytatódik a gondolatsor, nem hagy nyugodni, „Nem érzed, milyen furcsa összefüggések vannak az elgázolt ember és a baleseti kórházak között’' ? Reggel sok KÖNYVMV VÉSZETf ÉVKÖNYV A drezdai vásár alkalmával megjelent a keletnémet könyvművészeti évkönyv 4. kötete. A kötet az egész világ könyvművészeti eredményeivel foglalkozik: tanulmányokat közöl egyebek között a japán nyomdai grafikáról és a kínai írás- formáról, valamint Francis Jourdain, Diego Rivera és mások írásait világihírű illusztrátorokról és könyvművészekről. ember Hindut dolgozni, közöttük varrnak, a leendő gázoltak, üzemi sérülteid, és a baleseti osztályak orvosai, műtősnői, nővérei. Talán együtt lökdösődnek, tolonganak, s nem tudja az egyik, hogy a másikhoz félholtan érkezik meg egy és negyed óra múlva s a másik vár rá. Azért ment be! Vár! Előkészült a nehéz napra. Sok betegre készül fel. Csak egy megnyugtató pont van: nem tudja, ki fog jönni. Ha tudná, ördög volna de így csak eszköz a nagy menetben... Csak döcögök a villamoson és gondolataim egyre mélyülnek... talán már álmodok is. Ébren, Egy baleseti osztály ügynökei Pobjedán szaladgálnak a Körúton, a kocsi tetején hangszóróval és ezt kiáltozzák: „A baleseti osztályok szívesen várják a járókelőket. Előkészített műtőink, hét-három ágyas, napos kórtermeink, új nyújtó- készülékeink és medencetámaszaink vannak. Csak siessenek kedves járókelők, ne nézzenek se jobbra, se balra, a sofőrök úgysem figyelnek, azok már felhagytak a felesleges elővigyá- zattal. A gyalogosok még kicsit óvatosak, de szerencsénkre egyre nő a forgalom, az emberek mind jobban sietnek és egyre kevesebbet gondolnak az elővigyázatosságra ...” Közben az autó lassan halad előre, a hátsó ülésből pedig két férfi a forgalmi jelzéseket parittyázza ki csúzlival A tömeg és az ég egyre sűrűsödik, nem látnak semmit. Mikor egy útkereszteződésnél be akarnák fordulni, egy ugyanilyen, hangoskodó, kiabáló Pobje- da jön velük szembe, öss- szeütköznek... Gépiesen szállók le a villamosról és eljutok a kórházig. Gondolkodnám tovább, de már beértem, a lépcsőhöz alján vagyok. Ki kell kerülnöm a mentősöket. a sók szaladgáló embert, köszönni keU, át líell öltözni és dolgozni kell. Fel kell ébredni teljes mértékben. Ninos időm gondolkodni, nincs időm megfejteni ezt a torz álmot . ...de azért mégis furcsa, hogy gondosan előkészülünk mit sem sejtő, egy árával ezelőtt makkegészséges emberek halottvárásá- ra! — pattan fel bennem a furcsa gondolat utolsó szikrája, miközben a fogasra nyúlok egy gumikötényért. Szomorú tavasz A tét végére alig őrzöm lényegem, de most hogy a bágyadt nap végén a motor ismerős zajában szélén az éber és ítélő tudatnak a meghitt burokká oldódott gép pontos közönye meglendül az álom szabálytalan szabadság ában felsajdnl .serkentő hiányod. 6s képek suliannak végig a kilométerkövek közt a zavarosan kavargó fények eltűnt együttlétiinket ízlelik és rámondják az emlékek torz igazára M akkori mindennapokba szerzett boldogságok Furcsa lendülettel leltben a mellettem megpihenő sokfajta varázs az égből és a hőfoltos földek közül egyaránt indulnak ellentétesen mozgó formáid. hogy végül összegezze őket a« álomba futó vágy. — SZÁZNÁL TÖBB fiatal készül a karcagi keni» Termelőszövetkezetben a Ságvári Endre kulturális seregszemlére. A bemutatókon a korábbi években is nagy sikert aratott zenekar, tánckar, színjátszó együttes vesz részt, de jelen lesznek a legjobb szólisták is. Valamikor én is a tanyán kezdtem pedagógus pályafutásomat, mint helyettes tanító. *Ma is szép emlékeim közé tartozik az ott eltöltött idő. Ilyen előzmények után érthető öröin- mel mentem a tanyára, amely bizony egészen más ma már, mint volt az én időmben. Felkerestek a karcagi Május 1 Tsz Táncsics üzemegységéből, hogy menjünk ki hozzájuk, tartsunk náluk hangversenyt. (Eg « tsz járult hozzá a tavaly decemberben tartott Kodály GONDOLA TON zeneoktatásunkról m egyéniben többszáz gyermek tanai zene- jstólában. Hatalmas fejlődést jelent ez a felszabadulás előtti állapotokhoz képest, amikor az uralkodó- osztály gyermekein kívül legfeljebb a középosztálybeli fiatalságból néhány ismerkedhetett meg a hangszeres zenéléssel. A legtöbben tehát úgy nőttek fel, hogy az iskolai énekórák homályos emlékei jelentették minden zenei műveltségüket. Ráadásul, pedig — ahogy a kapitalizmus egyre jobban behatolt a faluba — mind kevesebben vettek részt az ízlés és emberformáló közös éneklésekben, hacsak az istentiszteletek: modorosságá vált zenei részét nem számítjuk ide. Maradt tehát a modern ember kötetlem érzelmi megnyilvánulásává fejlődött jazz-uak elseücélyesített kinövése: az ostoba és émelygős tánczane t reménysugárként •— a néhol neves művészek (Brelht, Weil) által is kultiváh — tömegdal. Ilyen körülmények között óriási jelentőségű, hogy népi demokráciánk fokozatosan zeneművészeti jelleget adott át lakóiéi éneáóráte- nafr. 4 j inuk idején, amikat Kodály és Bartók nemcsak a népzene megmentését, de — különösen Kodály Zoltán — a zenei élmény terjesztését is igyekezete elérni, nem véletlenül alapozták elképzeléseiket a kóruséneklésre. Aid ngyanis valamilyen hangszeren tanul, abból rendkívüli kis valószínűséggel iesz előadóművész. Annál is inkább, mert elég nagy ragály még az a polgári szemlélet, hogy tekintet nélkül a gyermek tehetségére, rá kell őt fogni valamilyen hangszerre. Olyan ez, mint amikor a három-négy éves gyermekkel megtanultatnafc néhány verset, hogy legyen mivel dicsekedni az ismerősök előtt. A kóruséneklés viszont nemcsak a közösségi élmény feüfokozöttságát adja, de rendkívül erőteljesen fejleszti a muzikalitást és mélyen átélheti az amugyis könnyen felfogható dal hatását Amik«: múlt év őszén a karcagi zeneiskola meghívta a 80. születésnapját ünneplő Kodály Zoltánt hogy vezényelje el náluk a isPsalmu8*-t* * Hazakerült lopott A Firenze melletti Pra- tóban, a híres Rancioniana Könyvtár listát tett közzé 11 rendkívül értékes X. százaik könyvről, amelyeket ismeretlen tettes lopott el a könyvtárból. A könyveik egyike, egy illuminált pergament-biblia most ismét visszakerült a könyvtárba. A bibliát egy New York-i könyvgyűjtő vásárolta meg 5 ezer dollárért Dante Oappéllim firenzei könyvkereskedőtől 1961 októberében. Sem a kereskedő, sem a gyűjtő nem ttidr ta, hogy a bibäta egyike a Rondtocdana keresett ritka e^r értéke« könyv «ágainak Az amerikai gyűjtőnek később kezébe került a Lista, amelyen egyebek között az általa megvásárolt értékes biblia is szerepelt Elutazott Olaszországba és személyesen szolgáltatta vissza. Röviddel ezután kézreke- rült a tolvaj is, aki más művekkel egyetemben ezt a bibliát is eladta Cappelli- ninek. A lopott művek között volt egyébként Galileo Galilei híres „Sdereus nuncios1’ című kézirata is, amely egy londoni könyv- kereskedésiben bukkant fői. HANGVERSENY A TANYÁN hangverseny megrendezéséhez la anyagiakkal-) Mikor a hangverseny színhelyére értünk, a közönség már gyülekezett — több mint hatvanon voltak! De nem petróleumlámpánál bó- biskotíak, hanem televíziót nézlek, s mikor ezen ét esodálhoetam, elmondották; ma már ez megszokott, ez a természetes errefelé. Nagyon hálás közönség volt. Fegyelmezetten, figyelemmel hallgatták elejétől végig a gyerekek produkcióit. Igaz, igyekeztünk úgy ösz- szeállítani műsorunkat, hogy a komoly zeneirodalomból a legközérthetőbbek kerüljenek előadásra. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a meghitt, családias hangulatú esten. V. Nagy Bálint, * karcagi zeneiskola igazgatója azeraó rögtön m »tefoate» működő énekkarok szánná tál érdeklődött. S nem * látogatott el Karcagra megtudván a sarai más eredményt Igaz ugyan, hogy azóta a karcagiak eleget téve a mester kívánalmának, újabb énekkarokat szerveztek, de a balsikert még az— egyébként valóban komoly propagandahatású — berekfürdőd ünnepségeik sem feledtethetik. jr gyszerűe» azért nem. mert mindaddig, amiig az eléggé elhanyagolt szolfézs oktatásnak a mostaninál sokkal nagyobb — alapozó — szerep nem jut, nincs semmi remény arra, hogy néhány komoly tehetség kivételével a gyermekek kellően feloldódjanak az általuk hegedűn vagy zongorán előadott művekben. Magyarán megmondva sok szervezet* változtatás szükséges még ahhoz, hogy a zeneiskolák túlnyomórészt ne társasági körökbe« sikereket arató automatákat neveljenek. Az oktatást mindenki tehetségéhez méretezve remélhetőleg mihamarabb eljön az az ida, amikor a gyengébb hallásúak esetleg stúdiumok teljes idejét muzikalitások csiszolásának szentelik, s a többieket is csak akkor kezdik a hangszeres zenére tanítani, ha már valóban érzik a zenét. pt artókot rendikívül ala” posan tanítják és szeretik is a pedagógusok, de az oktatás végeredményben nem a kor zenéjét helypzi a középpontba. A legfontosabb azonban az, hogy Bartók után már eltelt két igen mozgalmas évtized a világ zeneművészetében és ezt nem lehet észrevenni zenetanításunkban — ellentétben történelem- és iro d alomoktatásunkkal. Van persze itt még egy másik programprobléma is: ma már általánosan elfogadott a jazz sajátos urbánus, rögtönzése® művészet jellege a az is, hogy műveléséhez komoly zenei felkészültség kell. Amugyis rosz- szul alakultak körülményeink ezen a téren, hiszen végredményben csak most kezd — s csak az előadókra korlátozva —- ez a művészeti ág különválni a tánczenétől, különösen fonton lenne tehát — a megfelelő színvonalú alkotások és közönségek létrehozása érdekében egyaránt — akár speciális tagozat keretében, akár szélesebb kitekintés, ben polgárjogot adni * jazz-oak r. l, a nagy, gyönyörűen cssl" logó-villogó üvegezett konyhaszekrény pontos időre érkezett. S a tornácon, ahová az állomásról hozva leteszik, nem állhat végleg. Benn annak a rangja szerinti hely. Csakhogy, ki kell akkor termi a régi komódot Berta nénje, özvegy Lakatos Ferencné szentül hasai a pillanatban halált. Akárha valami erős, nagy- karmú, ismeretlen kéz mar- koiászná hetvenhat éves szívét, amitől az annyira fáj, annyira vérzik, hogy mindjárt megáll. Csupa- csont, bütykös ujjú, gyér- meknyi markát mély ráncoktól pulii tolt keskeny vonalú szájára teszi, tompítani az efezálló utolsó sóhajt De a sóhajok közül utolsónak egyik sem akar maradni. Hanem keskeny- vonalű szája hirtelen meg- remeg ás olyan szabálytalan görbülésekkel kezd rángatózni, mint eltört csésze cüdc-cakkos széle. Bab nagyságú, feketére érett szemölcséi. gyámoltalanul babrál gat ja hegyes állának tel felén a magas padlásé gttj&ng béktö tálának támaszkodva egész mindene kicsi, fekete ámyékceomó- nak tetszik csupán. — Óh, gyermekeim, hadd legyen ott az a komód. Az ón komódom. Akkor vette azt még nekem szegény édesanyám, amikor férjhez jöttem ... Nagy hozomány vöt az akkor.;. óh, gyermekeim, hagy maradjon ott ahon eddig vöt. Legalább... míg én élek még... Gyenge, rirnánkodó hangja megállítja, felegyenesiti fiát és menyét. A fiatalok egyáltalán nem ijedős természetűek, de a hang, a kérlelő, rimámkodó sóha j- özön szembe nézeti őket lakatos Gábor szólal meg előbb, jobb kezének hüvelyk- és mutatóujjával két oldalra nyomva szénieket? hetyke állású bajuszát: — Ugyan, anyása. Mát bánkódik «ee« a aniféwkem. Az alma arcú, gödrös ál- lú meny, született Vidor Annus pedig ezt mondja: — Inkább örülne, anyánk, hogy nekünk már ilyen modem szekrényünk van. Na, fogjad, Gábor. Vigyük ki ezt a... régiséget. Aztán megint mind a ketten lehajolnék a kopott, öreg komód két végénél. — Hova tesszük? — kérdezi Gábor: — Egyelőre az óiba. Onnan meg... majd1 lesz vele valami — feleli a menyecske. Csodálatos, hogy özvegy Lakatos Ferencné, Berta nénje mindennek láttára, hallatára még mindig nem hal meg. A nyitva hagyott konyha ajtaján keresztül, mint ftgy )popm5 utá&^ red rá a komód áras helye. Nem is marad benn tovább. Lassan, lehajtott fejjel elválik a festett tel nneüűői és megy, csoszog végig a mates tornácon. S amikor fia én menye az istálló innenső szögleténél, a kis jászol mellett hagyják a valamikori büszke komódot, rákőnyököl. feje felett összekulcsolja esupe- csont, bütykös ujjú kezét és végtelenfD fájó hosszú sírásba kezd 0 iros, a rövid szarvú * de meglehetősen jó úigyfi tehén szelíd szánalommal néz hátra a nagy jászol mellől. Fején csörrert a lánc, kérődző pofája meg- megáll a bámulástól. Vagy azon töpreng hirtelen: hova kötik majd a kicsijét. i.? Berta nénje pedig csak sík és sír. A fiatalok viszont már be is tették azóta az üveges, halványzöld és krémszínbe csillogó-villogó új konyhaszekrényt. Látásával, hogy a többd, modern bútorok közé mennyire beillik az, nem tudnak eltelni. Különösen Annus, az alma arcú, gödrös áülú, kék- szemO menyecske cseíteot- gat elégedetlen, — Vágytam mér egy ilyenre, Gábor. — Anyám sajnálja a komódját. — Mit csináljunk vele. Nem maradhatok le a többi fiattá asszonytól Különben is :.. Nem mondhatod, hogy nem érdemiem meg. Nem sokkal zártad többel az esztendőt, mint én. Pedig van itthon is éppen elég gondom. Meg a két gyerekkel — Megvettük? — Meg. — Nahát. Ez a lényeg. Az anya és anyós Berta nénje nem találja helyét. Az új szekrényt élkerülve tipeget erre-arra, fejét mindig lehajtva és csupa bánat, csupa szomorúság mindene. Mintha halottja lenne. A két unokát öreg magával szereti. Másoknak így dicsekszik velük: „Oh, az én unokáim, Gabri négy éves, Irén kettő. Olyanok, mint két cin báb/’ Most nem tudják helyre vidámí- tani nagyanyjukat. Aztán mégis. Másnap még elmegy a? új bútor mellett. Harmadnap meg is 411 előtte egyszer, kétszer, a» után mindig többször. Hát tol. Hosszú, ráncos bő szoknyájának fedezéke mögött bütykös, véknnybőre ujjaival hoezá-hoezáér * fényen, sima festéshez. Következőleg ujjait már meg is huzigálja rajta fentről lefelé. Aztán meg lentről felfelé és vissza. A fiatalok vasárnap délután egy kis beszélgetésre mennek Bige György ko- máékhoz. Mikor hazajönnék, Berta nénje váratlanul azt mondja menyének: — Hallod-e jányom. Csip- keterítők kénének ebbe a... új komódba. Az mutatna takarosán. Az illene a pocáira. A menyecskének melegen villan a szeme. Az arcán is pirosabb a hamvasság. — Fogok én art bele tenni, persze. Már kinéztem a textilben. Hanem... csak szebb ez, igaz, anyám? Mint az a magáé. Mint az a régi. — Ez is jó — feleli anyós Berta nénje. — Csali mag kell ám becsülni, fijaim. Asztalos Bálin* A | KOMOD
