Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-08 / 56. szám

IMS. március S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az író szániára különle­ges pillanat lehet amikor szembenézhet olvasóival. Szerdán este Passuth Lász­lónak adatott, hogy a Könyvbarát Bizottság meg­hívására találkozzék jász­berényi tisztelőivel. Fiatalos, energikus férfi, aki eddig még legyőzte az éveket és a művészet tisz­teletével, szerényen vall ön­magáról. — Az 1920-as években a ködös Albionban egy kevés pénzű fiatal magyar bo­lyongott. A legnagyobb lon­doni könyvesboltban, egy kereskedősegéd, akire még mindig szeretettel emléke­zem, két könyvet adott a kezembe. Csodálatos világ elevenedett meg képzele­temben, de akkor még kezdő író sem voltam, vár­tam és ahogy múltak az évek egyre tisztábbá váltak számomra az inkák kultú­rájának alakjai és egyre jobban éreztem, hogy meg kell írnom a valóságban is regényes történetüket. Hoz­záfogtam, búr óvtak ettől a témától. Még Zsiga bácsi is aggódott értem — moso­lyog. Mindenki tudja, hogy Móricz Zsigmondra gondol, aki neheztelt egy kicsit a fiatal íróra, amiért ezt a témát választotta, de a fia­tal Passuth nem mondott le szándékáról és hatalmas re­génnyé formálódott az in­kák története, a dél-ameri­kai indiánok szomorú sor­sa, s az Esőisten siratja Mexikót című Passuth re­gény elindult hódító útjára. Azóta már hat nyelven je­lent meg, húszféle kiadás­ban. — Hóbort volt? — kér­dezi önmagától olvasói előtt, és azért így. mert tő-, le is így kérdezték akkori­ban, amikor hosszú eszten­dőkig érlelte magában a távoli földrész szerencsét­len sorsú embereinek regé­nyét. — Nem az volt. — Vála­szol kicsit önmagának is — hanem megrázott az indiá­nok csodálatos kultúrájának pusztulása. Ezért írtam meg az Esőistent... Csend van az előadóte­remben. Ismerkednek a já­szok Passuth Lászlóval, az Késik a virágzás Normálig időjárási viszo­nyok között február máso­dik felében virágzik, vagy­is „kihányja” barkáit a mogyoró, s március első hetében rózsaszín nászru­hába öltöznek a mandula­fák. Az idén a naptári idő­szakhoz képest erős késés­ben van máris a természet : a bokrok, fák rügyei még téli mozdulatlanságban der­mednek, a március elejei virágpompa helyett — jég­virág díszük az ablakok üvegén. De vajon ez a ké­sés: az egy-két héttel elto­lódó virágzás és a szokat­lanul kemény tél késlel­teti-e majd a termés ki­alakulását, érését, s lehet-e még jó gyümölcstermésünk az idén? A Földművelésügyi Mi­nisztérium Kertészeti Fő­osztályán tájékoztatásul kö­zölték, hogy a kemény fa­gyok — különösen a sík vidékeken — kárt okoztak a kajszi- és az őszibarack- rügyekben, 9 valószínűleg más gyümölcsfa-félék rü­gyei is megsínylették a rendkívüli időjárást. Mivel azonban a csonthéjasoknál a virágoknak csupán mint­egy 20, az almás termé- sűeknél pedig 5 százaléká­ból lesz tényleges termés, a fagyás okozta, remélhetőleg nem nagy mértékű kiesé­seket. az esetleges jó idő­járás bőven ki tudja még egyenlíteni. íróval, az emberrel. A szo­kásos, a kicsit naiv, de' az íróknak mindig kedves kér­dés ezen a találkozón to­vább bonyolódott. A jász­berényi olvasók nemcsak arra akartak választ kapni, hogy Passuth László hogyan vált íróvá, hanem arra is kíváncsiak voltak, hogy miért éppen a nagy törté­nelmi események és törté­nelmi személyiségek bemu­tatásának áldoz tollával. — Mindig érdekelt a tör­ténelem nagy mechanizmu­sa, izgalmasnak találtam a kérdést, és még többet je­lentőnek a választ: hisz-e majd nekem az olvasó, aki a messzi évszázadok törté­néseire és a régen elpor- hadt jeles személyiségek cselekedeteire az én köny­vemtől kér magyarázatot. Ugye nagy felelősség? Valaki arra kér magyará­zatot, hogy a Nápolyi Jo­hanna című történelmi re­gényében miért helyezke­dett szembe a felszabadulás előtti évek kultuszminiszte­rével — történetíróval — Hóman Bálinttal. Az író ezúttal nem mo­solyog. Hallgat kicsit, de látszik rajta, hogy nem töp­reng, csupán emlékezik. — Azt mondtam, hogy felelősséget érzek az igaz­ságért. Hómanék elferdí­tették azt! Tennem kellett azért, hogy az emberek megismerjék a valóságot. Nem tagadhattam meg ön­magam, és erre kicsit büsz­ke is vagyok: 27 regényt ír­tam, de mindig azzal a fe­lelősséggel, amiről beszél­tem. flt&zőtúu. KULTURÁLIS ŐRJÁRAT A könyvtárban 1961-ben kétszázezer fo­rintos költséggel alakítot­ták át a mai ízléses, kor­szerű arculatára a városi könyvtárat. Szabadpolcos kölcsönzés, folyóirattár, modem katalógus-rendszer, kényelmes olvasásra csábí­tó fotelek, asztalok találha­tók itt, no és tizennyolc- ezer kötet könyv. — A második ötéves terv végére harmincezer kötet lesz az állományunk — új­ságolta örömmel Nagy Ist­ván könyvtárvezető —, ami majd azt jelenti, hogy a jelenlegi hétszázötven kö­tettel szembein ezerkétszáz kötet jut ezer mezőtúri la­kosra. — Mikor alakult meg a könyvtár? — Tizenkét évvel ezelőtt, a városi művelődési ott­honban kb. 6—700 kötettel... Mikor Mezőtúron jár­tunk, csaknem háromezer­ötszáz olvasója volt a könyvtárnak — a város la­kosságának 16 százaléka. Amikor ott jártunk — így kell írnunk, mert az olvasói létszám gyoi’san emelkedik, s azóta már biztos jóval többen vannak. 1958-ban 1430 könyvtári tag volt Me­zőtúron. Az idei első ne­gyedév végére — a terv szerint — elérik a három- ezerhatszáz fős olvasói lét­számot s a könyvtárosok, igen helyesen, a felnőtt, különösképpen a paraszt és munkás olvasók szervezé­sére helyezik a hangsúlyt. — A város több határ- részét is bekapcsoltuk már a művelődésbe, az olvasás­ba — mondta Nagy István. — A művelődési autó öt helyre jár rendszeresen, s ha az út- és időjárási vi­szonyok engedik, mielőbb szeretnénk eljutni a Tula- körös 1. és 2-09 számú iskolába, az Új Elet Tsz-be, EGV ÚJ CVÁRÓRIÁS ÉS EGV ÚJ VÁROS SZÜLETÉSE Néhány éve ez a három betűből álló rövidítés is táplálja a borsodi emberek lokálpatriotizmusát Egy másik rövidítéssel a BVK- val együtt azt fejezi ki, hogy ez a megye már nem­csak szénbányászatával, ko­hászatával. gépgyáraival Népgazdaságunk több- milliárd forintot fordít en­nek a vegyipari központ­nak megteremtésére, ahon­nan iparunk elsősorban mű­anyagokat, mezőgazdasá­gunk pedig nitrogén mű­trágyát vár hatalmas meny- nyiségben. hazai gyárépítésünk reme­kei. Gyönyörű látványt nyújtanak. A finom, ízléses megoldások esztétikailag is kiemelik őket. A gépek és a berendezé­sek nagyrészét a Szovjet­unió szállítja. A műtrágyát román földgáz bontásával készítik. Az építés méreteire jel­lemző, hogy 15 építő cs sze­relővállalat adott egymás­nak találkozót a tiszapal- konyai—tisza szederkényi térségben. Jelenleg 800 sze­relő munkást foglalkoztat­nak. Számuk tavasszal 1400-ra emelkedik. Jelenleg a 200 légköbméteres am- móniákelőállító csarnok­ban, a hígsavgyárban és a karbamid üzemben szerel­nek. Ezekkel a munkákkal jól állnak, szépen előreha­ladtak, és így ebben az esz­tendőben nagyarányú be­ruházási terveket valósít­hatnak meg. A nitrogén műtrágya- gyárban előreláthatólag 1964 végén kezdik meg a próbatermelést. Polietilén játszik fontos szerepet nép­gazdaságunkban, hanem vegyiparával is. A Tiszai Vegyi Kombinát és a Bor­sodi Vegyi Kombinát rész­ben működő, részben épülő üzemeket foglal magában. Harmadik társukkal, a Be- rentei Vegyi Művekkel együtt az ország egyik leg­korszerűbb, világszínvona­lon álló vegyipari bázisát képezik majd, Ami a TVK-t illeti, ez második ötéves tervünk­ben az egyik legnagyobb szabású építkezés. Jó ér­zéssel mindjárt hozzáfűz­hetjük: példamutató beru­házások, amelynél nem kul­lognak a határidők mögött, hanem sok tekintetben meg is előzték azokat. Nézzük sorjában! Több szolgáltató üzemet már átadtak rendeltetésé­nek. Üzemben van az oxi­gén- és nitrogéntöltő állo­más. az ivóvízgerinchálózat és a központi karbantartó üzem déli forgácsoló csar­noka, amelyben a szerelé­sekhez szükséges alkatré­szeket: nagy nyomású szeg­csavarokat, csőkarimákat és alátéteket állítanak elő. Kész már a mozdonyszín és a tiszai átemelő telep. Uralja a környéket a rend­kívül tetszetős, ötemeletes irodaház. A nitrogén műtrágyagyár a villamosenergiát, a gőzt és a forró vizet távvezeté­keken a palkonyai hőerő­műtől kapja. Ez az erőmű 1957-ben kezdte meg mű­ködését. Mivel nagy fel­adatok hárulnak rá, 90 mil­lió forintos költséggel bőví­teni kell. A nagyarányú munkák ' nem fejeződnek be a nitrogén műtrágya­gyár építésével. A vegyi­kombinát területén ugyan­csak a Szovjetunió segítsé­gével ezidén nyáron új gyár alapozásához fognak hozzá. Már készülnek a Po­lietilén gyár tervei. Ebben a gyárban rossz minőségű benzinből évente 10 ezer tonna sav- és lúgálló csö­vek, valamint különböző gépalkatrészek készítésére és csomagolására alkalmas polietilént állítanak majd elő. A tervek szerint az idén hozzáfognak a két épületből álló, ezer férőhe­lyes, korszerű munkásszál­ló építéséhez és a külön­böző üzemrészek alapozá­sához. Az új polietilén gyár előreláthatólag 1966-ra ké­szül el. Wnll'kvd és társai Szakkörökben ég mindin­kább a lakosok körében is jól csengő neve van a Wallkyd falfestéknek. Ha­mar népszerűségre tett szert. Gyorsan síárad, víz­zel lemosható. A Progress márkájú zománcfesték is „betört”. Mindkettőt a TVK első működő részle­gében, a lakkfesték és mű­gyanta gyárban állítják elő, amely szintetikus festéke­ket készít. Két esztendővel ezelőtt kezdte meg műkö­dését. A félig automatizált üzemben mintegy négyszáz ember dolgozik. Itt és min­denfelé a Tiszai Vegyikom­binát birodalmában te nér- dek fiatallal találkozik a látogató. Ifjú" mérnökök irá­nyítják a festékgyár üze­meit is. Jobbára fiatalod­ból áll a kutatócsoport, amely pompásan felszerelt laboratóriumban kísérlete­zik és kutat újfajta, kor­szerű, piacképes festékek után, amelyekkel a most készülő ötféle gyártmány választékát gazdagíthatnád A budapesti, debreceni és veszprémi egyetem szakem­berei kísérik figyelemmel és segítik becses tanácsaik­kal munkájukat. Eqy városnév kerestetik k'ettőszáztiz ezer tonna műtrágya évente I960 tavaszán kezdték meg a nitrogén műtrágya- gyár építését 2,7 milliárdos forint-költséggel. A jelen­tős beruházási összegből ki­tűnik, hogy az ország leg­nagyobb műtrágyagyáráról van szó. Az évi 210 ezer tonna műtrágyát és 10 ezer I tonna, takarmányozási cé­lokra is alkalmas, karbami- dot előállító gyár felépíté­séhez jelentős segítséget nyújtanak a testvéri szocia­lista országok. A több ob­jektumból álló gyárat szov­jet tervdokumentációk fel- használásával, előregyártott nagy elemekből szerelték Az üzemcsarnokok A gyáróriást többszáz holdas erdősáv övezi. A fák ezrein túl épül egy új szocialista város. Eddig több mint 800 új lakásába köl­töztek be boldog tulajdono­saik. Hatalmas iskola s egy bölcsőde is felépült. Sok minden még hiányzik: mű­velődésügyi intézmények, megfelelő bolthálózat. Furcsa dolog, hogy az új városnak igazából még ne ve sincs. A régi Tiszapal- konya és a régi Tiszasze- derkény között fekszik, Érthető, hogy jóideje mind­kettő versenyzik az újszü­löttért, akárcsak hajdaná­ban Kiskőrös és Félegyhá- za Petőfiért. Dunaújvárost szem előtt tartva, a MTESZ borsodi intéző bizottsága a Tiszaújváros nevet aján­lotta. ötlete mindmáig ja­vaslat maradt. Akárhogy is hívják majd nagyszerű új, szocialista lé­tesítményüket, a Tiszai Ve­gyi Kombinát városát — nevének lesz becsülete. Sárközi Andor az alsó vízközi, peres,! ös­szára zlaposi iskolába át.. A múzeumban Füstös Jenővel, a műve­lődési ház agilis, fiatal mű­vészeti főelőadójával jár­juk a mezőtúri múzeum ki­állítótermét. A terem ott van a művelődési ház ud­varának egyik épületében, ám mielőtt belépnénk, ér­demes meghallgatni nem­csak a kiállítás létrejötté­nek, hanem az épület ed­digi élettörténetét ’ is. — Régen csárdahelyiség volt itt, ma is megvan az egykori gulya-kút — mesél­te Füstös Jenő. — Az egykori, Berettyón át­vezető kompátkelő helyről, a vizes, mocsaras vidékről igen sok szájhagyomány fennmaradt. És a mindmáig ismert dal: „Mezőtúri híd alatt, lányok sütik a halat, Fehér tányérra rakják, A legénynek úgy adják...” A százötven éves, fehér falú épület egyik része egykor a nagyivó. másik a kisivó volt. Á kocsmáros lakását már lebontották. A ház később a kisiparosoké, majd a fiatalságé lett. A háború alatt kórház volt, 1950 után szakköri helyisé­gek, majd az ifjúsági klub kapott helyet benne. Most Mezőtúr régészeti, néprajzi, helytörténeti emlékeinek gyűjtője az öreg ház Több ezren tekintették meg a múlt év augusztusa óta az avarkori harcos övjét, a régi edényeiket, az őrlő- követ, a szigonyokat, a nád­ból készült varsákat, a hí­res fazekas népművész: néhai Badar Balázs alko­tásait, s a mezőtúri kerá­mia-művészet más reme­keit. A kiállítóhelyiség egyút­tal a mezőtúri, múzeumba­rátok körének otthona. A szakkör tagjai lelkes hoz­záértéssel gyűjtik a régi emlékeket, munkájukat a szolnoki Damjanich Mú­zeum irányítja. Most az a céljuk, hogy a városi ta­nács újabb szobát biztosít­son a túri múzeumnak — időszaki kiállítás céljaira Reméljük, e vágy is mi­előbb megvalósul. A zeneiskolában Akárcsak a könyvtár és a múzeum, a mezőtúri ze­neiskola is a művelődési házban kezdte működését. 1954-től 1959-dg bizony nem volt könnyű sem a hallgatók, sem a tanárok munkája: kis szobákban „társbérletben” folyt a ze­neoktatás. — Ez már a múlté — magvarázta Herbály And­rás igazgató, a szépen be­rendezett, felszerelt zene­iskolában. Jelenleg kétszáz­negyvenöt diákunk van. Tavaly százkilencvenen ta­nultak nálunk — hattól harminc éves korig. Hege­dű, zongora, rézfúvós, cselló, nagybőgő oktatás folyik nálunk, s természe­tesen szolfézs. Iskolánknak több tagból álló kamara- együttese van, és énekkara. Az idén megalakult a szim- fónikus zenekarunk is. Ha­bár a tíztagú tanári kar fele vidéken lakik, zökkenő- mentes az oktatómunka. Dióhéjban ennyit a me­zőtúri zeneiskola múltjáról és jelenéről. A jövő? 1966- ban végez az első évfolyam, amelyben szintén sok te­hetséges fiataj tanul. — J ónéhány hallgatónk tovább akar majd tanulni, s én bízom benne, hogy idővel közülük nem egy. jó nevet vív id magának a legjobb muzsikusok között is. S ez nemcsak Herbály Andrásinak, hanem más szakembernek véleményét is tükrözi. — bnboc -ml f Évszázadok krónikása Jászberényben tartott előadást Passuth László

Next

/
Oldalképek
Tartalom