Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

: fidS. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Aki ráfizet és aki ... Egy vitás kérdés vita nélkül fekvő (habár eddig send AZ UTOLSO TEL Dón film Ellenállási történet a német megszállás idejéből Nagykorúság Malligand- ha a eldicsekedve A kérdésre a válasz egy­értelmű, mégis a gyakorlat­ban sokszor a rosszabb formát alkalmazzák, amint azt az alábbi eset is pél­dázza. A törökszentmiklósi Vas­ipari Gépjavító Vállalat műszerész részlege javítja a városban a rádiókat nagy ráfizetéssel. A két szak­munkás — aki ezzel fog­lalkozik — évente sözel negyvenezer forintot keres. Ehhez jönnek a közterhek és a rezsiköltség. A bevétel pedig mindössze évi húsz— huszonötezer forint .törül jár. Tehát a vállalat ráfize­tése évente körülbelül har­mincezer forint. Mi indokolja mégis a fenntartását? A városi ta­nács álláspontja szerint a beteg rádiók orvoslására még ráfizetés mellett is szükség van. Igen ám, de működik a városban egy erre hívatott mási<c szerv is. a GELKA szolnoki ki­rendeltsége. javítAs szükség megoldassál így lehetne nevezni a je­lenlegi GELKA szolgálta­tást. Ugyanis ők hetenként egy alkalommal elmenne« Törökszentmiklósra, ahol az Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalattól bérelt helyi­ségben végzik a javítást. Világos tehát, hogy a Vasipari Gépjavító műsze­rész részfege szükségtele­nül végez ráfizetéses mun­kát. A megoldás is kézen­illetékesnek eszébe nem ju­tott). Adják a részleg he­lyiségét, felszerelését a GELKÁ-nak és végezze az nagyobb technikai felké­szültségével a rádió és tv javítását. Javaslatun dioz összgyűjtöttük az ügyben érdekeltek válaszát. TELJES EGYETÉRTÉS A Vasipari Gépjavító szí­vesen átadja a helyiséget, berendezést. A szolnoki GELKA szer­viz vezetője, Bozó Ferenc örömmel veszi a felkínált lehetőséget. Vállalja, hogy Törökszentmiklósról és «örnyékéről minden szak- bavágó javítást elvégeznek. Ha az illetékesek őt meg­keresik. bármikor hajlandó ez ügyben tárgyalni. Szőke elvtárs a török­szentmiklósi városi tanács részéró] úgy nyilatkozott, hogy örömmel vennék az új megoldást. Várja a GELKA jelentkezését, hogy tanácsülés elé vihesse az ügyet KIÉ LEGYEN A KEZDŐ LÉPÉS? A fentiek szerint tehát minden rendben van, illet­ve lesz. Csak egy dolog nem tisztázott. A tanács a GELKÁ-tól, az viszont a tanácstól várja a kezdemé­nyezést Véleményünk sze­rint a tanácsnak kellene összehozni a két érdekelt felet. Erdélyi György (Levelezőnktől) Olvastam a Néplap „Pelyhesállú huligánok” cí­mű cikkét. A napokban magam is találkoztam egy ipari tanulóval, ki — sajnos — épp azon az úton ha- hadt, mely a „pelyhesállú huligánsághoz” vezet Im­bolygóit, dőlt belőle a pá­linkaszag. Faggatózásomra elmondta, hogy az egyik szolnoki vendéglőben csu- dálkozott be ennyire. Mindezek után kissé nyűtt személyazonossági igazolványát lobogtatva, annak birtoklásával „bizo­nyította” nagykorúságát. A személyazonossá­gi igazolványt a fiatalok 18 éves korukban kapják meg; 18 éven aluli részére nyilvános helyiségben sze­szes italt kiszolgálni tilos; 20 esztendő a nagykorúság ideje hazánkban. Ügy vélem, a felsorolt igazságok közül a középső­re sokkal gyakrabban vol­na helyes emlékezniök a vendéglátóipar alkalma­zottainak. Szőke István Szolnok Három érdekes könyvről Földes Péter Drámai kül­detés című kötete Szamuely Tibor nagyszerű életútját mutatja be. E kötet lapjai­ról egy szerény, igazságot és emberséget kereső hu­manista portréja bontako­zik ki. Azt mutatja be a szerző, hogy egy pacifista alapállású hírlapíró — Sza­muely — az első. világhá­ború vérfürdőjének hatásá­ra, miként fejlődik kom­munistává. Az 1914—1918- as négyéves világháború pokoli szenvedései bebizo­nyítják a gondolkodó em­bernek, hogy pacifista só- hajtozással a gyötrelmeket nem lehet megszüntetni. Szamuely az orosz hadi­fogságban éli át a szocialis­ta forradalom győzelmét. Megihletik a lenini eszme nagyszerű tanításai. Elra­gadja őt a Cári-Oroszország népeinek világjelentőségű szabadságharca. Már nem éri be többé azzal, hogy csupán a felvilágosító szó vagy cikk legyen a harci eszköze. Fegyveresen csat­lakozik a szocialista forra­dalomhoz, mert bizonyosan tudja már, hogy ez a világ valamennyi népének haj­nala. Szamuely alakja e mű­ben a maga teljes embersé­gében jelenik meg. Nem va­lamiféle túlméretezett hőst látunk benne, hanem céltu­datos, szilárd embert, aki az élet vagy halál kérdését megoldotta már: Életet, de minden dolgozónak, s ezért — harc közben — a halál sem drága. Az egyszerű új­ságíróból Így lesz a kor egyik nagy hőse — de mindvégig tisztaszívű, igaz­ságos, érző ember marad. Ez a kötet méltó emléket állít Szamuely Tibornak és vele együtt 1919 sok más hősének, akikkel Szamuely együtt emelkedett ft Sólyom József; Hűség. Hosszabb-rövidebb elbeszé­lések vannak e szépen il­lusztrált kötetben. Néme­lyik novella már-már a kis­regény méreteit ölti. Ez a változatosság kellemes ol­vasmánnyá teszi e kötetet. De méginkább figyelmet érdemel az író módszere. Különféle embereket raj­zol meg különféle helyze­tekben. És eközben bebizo­nyítja, hogy a jellemek nem változatlanok, hogy az emberi életeket átalakító küzdelemben hallatlanul ne­mesedik maga az ember is. Sólyom József írásai érde­kesek, gondolatébresztők, s mindegyik rendelkezik az­zal az erővel, hogy tettre ösztönözze magát az olva­sót is. a A Népszabadság négy munkatársa, Horváth Jó­zsef, Nemes János, Pintér István és Szabó László Régi jó világ gyűjtő cím­mel érdekes pereket idéz a Horthy (korszak nagy pa­namáiról. Nem elég azt mondani erről a gyűjte­ményről, hogy hasznos. Ez a gyűjtemény vetekedik a jó regények izgalmasságá- val. Kinyitja az ajtót az olvasó előtt, hogy bepil­lanthasson a Horthy-fóle úri világ boszorkánykony­hájába. És aki bepillant, az megérti, hogy az a rend­szer menthetetlen volt. Mindhárom művet a Kos­suth Kiadó adta ki. Beszélgetés L. M. Zsilcov M. osztályú kapitánnyal, a Szovjetunió Hősével, egy atomtengeralattjáró parancsnokával mozgó jégtáblára telepített Újsághír: „A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének rendelete értelmé­ben speciális karmányfel- adat sikeres végrehajtásá­ért, a Lenin-rend és az „Arany Csillag” egyidejű átadásával a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki: Petelin Alekszandr Iva- novicg ellentengernagyot, az Északi Flotta tenger­alattjáró flottilla parancs­nokát. Zsilcov Lev Mihajlovics II. osztályú kapitányt, egy atomtengeralattjáró pa­rancsnokát. Timofejev Rjurik Alek- szandrovics XI. osztályú mémökkapitányt. egy atomtengeralattjáró elekt­romechanikai harci részle­gének parancsnokát.” Moszkva ünnepélyesen fo­gadta az Északi-sark hő­seit. Ebből az alkalomból az újságíró felkereste Zsil- eov elvtársat és beszélge­tést folytatott vele. Kérdés: Lev Mihajlovics, hogy érzi magát a parancs­noksága alá tartozó atom­tengeralattjáró személyze­te? Válasz: A személyzet ki­tűnően érzi magát és kész a haza bármilyen parancsát végrehajtani. Kérdés: Az amerikai la­pok nagy hűhóval reklá­mozzák az USA tengeralatt­járóinak északi-sarki út­jait. Azt állítják, hogy az általuk megtett sarki utak a szovjet tengeralattjárók számára még elérhetetle­nek. Mi az ön véleménye erről? Ami az északi-sarki utat illeti, gondolom időszerű megemlíteni, hogy a „D-T elnevezésű szovjet tenger­alattjáró már a háború előtti években részt vett az „Északi-sark—1” nevű. sarki állomás személyzeté­nek megmentésére indított expedícióban. Érdemes el­mondani, hogy a „D-3” ké­sőbb kiválóan helvtállt a harcokban és Vörös Zász­ló” érdemrenddel tüntették ki. Pedig az csak egyszerű Diesel-akkumulátoros ten­geralattjáró volt. Most vi­szont már nagyszerű atom­tengeralattjárókkal rendel­kezünk. Ezek részére nincs akadály sem az Északi Je­ges-tengeren, sem a többi óceánon. A Szovjetunió honvédel­mi minisztere, R. I. Mali- novszkii.a Szovjetunió Hő­se, a XXII. kongresszuson kijelentette, hogy „rakéta­fegyverekkel felszerelt ten­geralattjáróink jól megta­nulták, hogyan kell haladni az északi sarkvidék jég­páncélja alatt, hogyan kell pontosan elfoglalni a raké­ták kilövéséhez szükséges helyzetet.” Kérdés: Lev Mihajlovics! Ismeri ön James Kai vert­nek, az amerikai haditenge­részet III. osztályú kaoitá- nyának ,Jég alatt az Észa­ki-sark felé” című könyvét? Felelet: Elolvastam azt a könyvet, és sok érdekes dolgot találtam benne. De, mint a többi, hasonló té­májú, amerikai szerzők ál­tal írt könyv. Kalvert körív­vé is az amerikai haditech­nikai lehetőségek „felül- múlhatatlanságát”, a7- ame­rikai tengeralatt járó-flotta reklámozását célozza. Ép­pen ezért az USA tenger­alattjáróin előforduló hiá­nyosságokon Kalvert átsik­lik hogy olyan benyomást keltsen, mintha azok fen­ték télén ek lennének. Ám e ,jelentéktelen” hibák miatt háromszor hiúsult meg az amerikaiak áthaladási Kí­sérlete az Észak-sark jege alatt. Meghiúsult, annak el­lenére, hogy könnyített fel­tételek mellett, a legmegfe­lelőbb körzetben akarták azt végrehajtani. Az amerikai atomién ger- alattiáró-fiottában nincs minden olyan rendben, mint ahogy azt Kalvert sze­retné elhitetni. Csak a külföldi sajtó jelentései sze­rint: több mint húsz eset­ben fordult elő üzemzavar az amerikai tengeralattjá­rókon. És milyenek! Az új­ságok írtak a „TRITON"-on kitört tűzvészről, a „SARGO”-n történt hatal­mas robbanásról, a ,MALI- BAT”-on történt esetről, amikor ez a tengeralattjáró kormányozhatatlanná vált és a pusztulás szélére sod­ródott. Kalvert mindezek ellené­re dicsőíti az amerikai atomtengeralattjárók terve­zőit és legénységét. Hogy felmagasztalja a parancs­noksága alá tartozó legény­ség szerepét, szerintem szándékosan túlszínezi a ’ég alatti út egyes nehezebb szakaszait. Mindez csök­kenti a „Jég alatt az Észa­ki-sark felé” című könyv értékét Kérdés: Az ön tenger­alattjárója járt már az Északi-sark jege alatt? Felelet: A mi tengeralatt­járónk volt a sarki jég alatt, sőt még azon túl is. És visszafelé jövet újra át- haladturk a sarki jég alatt Kérdés: Nem mondaná el élményeit erről az útról? Felelet: Lényegében egy­szerű út volt amilyent mi már azelőtt is megtettünk. Ahogy elértük a megha­tározott szélességi fokot, ahol már az ősiég kezdő­dik bizonyos ideig még északnak haladtunk, majd megfelelő helyet kerestünk, és felszínre emelkedtünk. Tengeralattjáróink hazai navigációs berendezései — többek között a televíziós készülékek — lehetőséget adnak a biztos felemelke­désre olyan keskeny résben is, amely alig nagyobb a tengeralattjáró méreteinél. Amikor a felszínre emel­kedtünk. önkéntelenül is megcsodáltuk a magas észak sajátos szépségét. A látóhatárig elterülő jég rendkívül tiszta kék színű volt. Holtnak egyáltalán nem lehet nevezni a tájat. Ott kacsák és tengeri bag­lyok is vannak. Láttunk borjúfókát is, bár a lexiko­nok szerint ezek „csak” parti vizekben tanyáznak. Kérdés: Sokáig álltak a jég résben? Felelet: Nem, nem so­káig. Megmértük a szél és a folyás hatására mozgó jég irányát és sebességét, más megfigyeléseket foly­tattunk, rádión kapcsolatba léptünk a flottatörzzsel, majd jég alá merültünk és az Északi-sark felé indul­tunk. ön említette Kalvert könyvét és útját, s most nekem nehéz elkerülni bizo­nyos összehasonlításokat. Amikor az amerikai tenger­alattjáró víz alá merülve az Északi-sark felé indult, a parancsnoknak az volt az első dolga, hogy össze­hívta a szolgálaton kívüli személyeket a legénységi teremben és tartott nekik egy... misét. Ez aztán nagyszerű, nem igaz? Az isten segítségét kérni az atomreaktor és villamossági berendezések hibátlan működéséhez! De úgy látszik, az isten még nem tanulta meg a leg­újabb technika irányítását. És Kalvertet — ő saját maga ír erről — nem hagy­tál el a félelemérzés: hátha tönkremegy a reaktor? Hát­ha meghibásodik a levegő­szűrő berendezés? Mi semmi ehhez hason­lót nem éreztünk. A hajón nagyon jó hangulat uralko­dott. A navigációs tiszt jelen­tette: áthaladtunk a 89. szélességi fokon, s az Észa­ki-sarkig már csak egy föle van vissza. A hajó felett 12—15 méteres jégpáncél húzódott. A mélység 4000 méter. Ezekben a percekben úgy tűnt, mintha nem akarná­nak előremenni az óramu­tatók. Végje bemondhatom a mikrofonba: — Matrózok, tisztesek és tiszt elvtársak! Tíz perc múlva áthaladunk az Észa­ki-sarkon. Ünnepélyes pillanatok következtek. Üjra a mikro­fonhoz lépek: — Elvtársak! Tenger­alattjárónk az Északi-sar­kon van! A hajó helyiségeiben mindenütt hatalmas „hur­rá” kiáltások. A tengeré­szek melegen gratuláltak egymásnak. Ám akármilyen ünnepé­lyes is volt számukra az Északi-sarkon való áthala­dás pillanata, mégiscsak utunk egyik részét jelen­tette. H;szen a legfontosabb a gyakorlat, a kapott fel­adat végrehajtása volt. Nem keveset barangol­tunk az Észak-sark környé­kén „ellenséges” tenger­alattjárókra vadászva. Miutá^i végrehajtottuk feladatunkat, újra az Észa­ki-sarknak fordultunk, és másodszor is áthaladtunk alatta. Nem messze a sark­tól találtunk egy kis rést, s felszínre jőve, jelentet­tük a törzsnek a feladat végrehajtását. És itt szo­katlan „eltávozásra” került sor. Aki nem volt szolgá­latban, mind lement a jégre. A legmagasabb pon­ton felállítottuk a Szovjet­unió állami zászlaját. Itt a jégen megszervez­tük a síelők és a korcsolyá­zók bajnokságát. Jól felfrissülve tértek vissza tengerészeink a ha­jóra, és elfoglalták helyü­ket a tengeralattjárón. Jég alá kerülve tenger- i’attjárónk a hazai partok elé indult...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom