Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-08 / 56. szám
s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19tiS. március í A leninizmus elméletének és taktikájának győzelme A Pravda csütörtöki száma Y. Zajeev cikkét kSaii s.A íeninizmus .elméletének és taktikájának történelmi győzelme" címmel. A cikk abból az alkalomból jelent meg, hogy 45 évvel ezelőtt folyt le a kommunista párt világtörténelmi jelentőségű VII. kongresszusa. A kongresszuson, amely 1918. március 6—8- án zajlott le Petrográdban Lenin vezetésével, a főtéma a háború és a béke kérdése volt. — A „baloldali kommunisták” és Trockij a breszti béke megkötése ellen heves ellenállást fejtették ki. A kongresszus azonban leküzdve az ellenkezést, túlnyomó szavazat- többséggel megerősítette a háború és a béke kérdésében követett lenini taktika helyességét, szükségesnek ismerte el a breszti béke- szerződést. A Pravda cikke rámutat arra, hogy a békeszerződés megkötésének főakadálya a pártban a „baloldali kommunisták” és Trockij frak- ciós szakadárcsoportjának a tevékenysége volt. Lenin határozottan kitartott amellett, hogy haladéktalanul békét kell kötni Németországgal. Álláspontját a párt központi bizottságában — Szverdlov, Szergejev (Artyom), Szmilga, Sztaszova és Szokolnyikov támogatta. Bár ingadozást tanúsított, a béke megkötése mellett emelt szót Zinovjev és Sztálin is. A béke megkötése után a „baloldali kommunisták” frakciős csoportja a párt kettészakításának útjára lépett, kampányt kezdett a breszti békeszerződés felborítására. Ezzel kapcsolatban a Pravda cikke ezt írja: < Lenin bebizonyította, hogy a „baloldali kommunisták” dogmatikus álláspontra helyezkedtek, megállapította, hogy ezek az emberek forradalmi frázisokat hangoztatnak, — de nem képesek alkotószellemben alkalmazni a marxizmust, figyelmbe venni a taktika gyors és merész megváltoztatását követelő áj objektív feltételeket”. A fenti idézet után a Pravda hangsúlyozza: Lenin megalapozta a szovjet állam külpolitikai tevékenységének elveit, feltárta, mennyire tarthatatlan a „baloldali kommunisták” és Trockij elméleti és politikai álláspontja, mennyire provokációs és kalandor jellegű az ő taktikájuk. A „baloldali kommunisták” dogmatizmusa mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy féktelen és minden alapot nélkülöző frázisokat hangoztattak az úgynevezett forradalmi háborúról. Lenin kategórikusan megcáfolta a „baloldali kommunistáknak” azt a koholmányát, hogy a párt a kényszerűség alapján békét kötvén Németországgal, éltért a proletár nemzetköziség elveitől. A Pravda azt is hangsúlyozza, hogy Lenin szétzúzta Trockijnak a világforradalomra vonatkozó dogmatikus álláspontját, kimutatta: teljesen tarthatatlan Trockijnak az az elmélete, hogy az imperializmus elleni háború segítségével előbbre lehetne vinni a világforradalmat. — A forradalmi háború szószólói úgy vélik — írta Lenin —, hogy „a nemzetközi forradalom érdekei a nemzetközi forradalom előre! ökését követelik, ilyen előrelökés pedig csakis a háború lehet, semmi esetre sem a béke. mert az á tömegekben az imperializmus „legalizálásának” benyomását keltené. Az eféle „elmélet” teljes szakítás volna a marxizmussal, — atnelv mindig tagadta a forradalmak „előr»löké- sét”. mert a forradalmak olymértékben fejlődnek, — amfly mértékben a forradalmakat előidéző osztály- ellenfétek élesednek. Az ilyen elmélet egyértelmű volna azzal a nézettel, hogv a fe"' --’’es felkelés az a harci forma, amely működést le a szovjet állam és azon kapitalista állam vagy államcsoport között, amely hajlandó együttműködni a szovjet állammal. — A történelem teljes mértékben igazolta, hogy a pártnak a breszti időszakban követett lenini taktikája helyes volt — írja a Pravda. — A kommunista párt tevékenységében szigorúan követi a forradalmi taktika Lenin által kidolgozott tudományos tételeit, a lenini külpolitika alapelveit. Ez is, az is a belső és a nemzetközi problémák alkotó szellemű megközelítését követeli meg. A nemzetközi kommunista mozgalom történelme során már többször összeütközött a dogmatáz- mussai és baloldaldaskodás- sal, ugyan úgy, mint a jobboldali opportunizmussal is. Lenin egy évtizeden át kérlelhetetlenül harcolt a nyílt opportunizmus és a revi- zianizmus ellen. Ugyanakkor állhatatosan hangsúlyozta, hogy teljesen le kell küzdeni a baloldali szek- tásságot és a dogma ti zm üst a marxista pártok soraiban, a nemzetközi kommunista mozgalomban — írja a Pravda. (MTI) Az Inturiszt elleni nyugat-berlini merénylet előzményeiről Beriin, (MTI) Ismeretlen terroristák szerdára virradó éjjel felrobbantották az Inturiszt Szovjet Utazási Iroda nyugat-berlini Wilmersdorf kerületében levő helyiségét. Az ilyesfajta bűntett egyáltalán nem ritka esemény a frontvárceben, act: a robbantás, a terror és a provokáció rendszerré^ a politika bevett és elismert, sőt a város hatóságai által támogatott eszközévé vájt Nyugat-Berlinben. Érdemes röviden felsorolni az utóbbi időkben Az SZKP KB üdvözlete a szovjet nőkhöz Moszkva, (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága március 8., a nemzetközi nőnap alkalmából üdvözölte a szovjet nőket A Központi Bizottság üdvözletében hangsúlyozta, hogy a szovjet nők jelentésen hozzájárulnak a kommunista építéshez, aktívan részt vesznek az államigazgatásban, az ország társadalmi és politikai életébei* nagy lelkesedéssel dolgoznak a népgazdaságban, a tudomány, a kultúra és a gyermeknevelés terén. Az üdvözlet megállapítja, hogy a szovjet nők a béke- harc élcsapatában haladnak. Lelkesen támogatják a békés együttélés, valamint a népek barátsága és együttműködése lenini politikáját (MTI) A francia bányász-sztrájk százszázalékos Pá rizs (MTI). A francia bányászsztrájk helyzetképe csütörtökön is változatlan: a sztrájk száz százalékos. A széntermelés gyakorlatilag nulla és a bányákban most is csupán a biztonsági munkások tartózkodnak. A szénbányászok körében felháborodást keltett a kormánynak az a kijelentése, hogy mindaddig nem hajlandó tárgyalni követeléseik kielégítéséről, amíg vissza nem térnek munkahelyükre. A Lens-i és a Doua-i bányászok az AP szerint hangoztatták: „ha a kqrmány kitart álláspontja mellett, mi is kitartunk a magunké mellett”. Közben országszerte fokozódik a harcoló szénbányászok támagotására indított mozgalom. A gáz- és viilamosipari dolgozók elhatározták, hogy ma kétórás országos szimpátia sztrájkot tartanak. — A Iacq-i Gázművek dolgozói csütörtökön — kétnapos sztrájkot hirdettek a szénbányászok támogatására. LAPZÁRTA Ünnepség Karcagon a nemzetközi nőnap tiszteletére Csütörtökön este a városi tanács dísztermében rendezte meg a Nőtanács a nemzetközi nőnap helyi ünnepségét. A díszesen kivilágított teremben mintegy 400-an jelentek meg a város dolgozó asszonyai közül. Ott voltak a városban lakó szovjet asszonyok is. Az ünnepi megnyitó után a város fiataljai üdvözölték a megjelent asz- szonyokat. Az úttörők nevében Gál Ildikó mondott kedves szavakat, míg a KISZ végrehajtó bizottságát Sáfár László képviselte. A szovjet asszonyok nevében Válja Mihiéba mondott beszédet. Az est befejezéseként a fiatalok hangulatos műsorral kedveskedtek. Sztrájkoló francia bányászok a Liévain-i szénbánya négyes aknájánál. eäköveteft äyes&jta afcrfá- tet: 1. Antiikor 1961. augusa- tus 26-án a nyugat-berlini S—Bahn Zoo és Westkreuz óllomiásain megnyitott pénz- tár-aWakofenál a nyugat- berliniek százai jelentek meg, hogy az NDK fővárosának meglátogatására feljogosító utó okmányokat kiváltsák, felbérelt huligánok bandája rohanta meg az állomásépületet, 2. Azok a nyugat-berlini polgárok, akik elhatárol iák magúikat a frontvános hivatalos politikájától, állandó veszedelemben élnek. Terrorlegények hadjáratot indítottak például dr. Wall- ner szakorvos, továbbá Frank régiségkereskedő ellen; az utóbbi üzlete kirakatába helyezett ki tiltakozó nyílt levelet az ellen, hogy Nyugat-Berlinben is az Adenauer-féle politika érvényesül. 3. A legutóbbi időben felrobbantották, yagy felgyújtották a nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt számos helyiségét. 4. 1962. november 3-án a frontváros Neu kőin kerületében terroristák megtámadták a nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt egyik gyűlésének résztvevőit, s tizennégy, többségükben idősebb nyugat-berlini polgárt súlyosan megsebesítettek. 5. Rendszeresek az NDK állami határait őrző fal elleni robbantások. A legutóbbi ilyen merénylet 1963. február 3-án történt. Az ilyen bombamerényletek általában éppen Nyugat- Berlinben okozzák a legnagyobb kárt. 6. Ugyancsak rendszeresek a frontvárosban az NDK tulajdonában lévő S- Bahn ellen elkövetett merényletek. (Ez a legolcsóbb, a leggyorsabb és a legbiztosabb közlekedési eszköz Nyugat-Berlinben.) A nyugat-berlini rendőrség ilyen esetekben ismételten „tehetetlennek” bizonyul, eddig csupán egyetlen egyszer fogta el a tetteseket. Most az Inturiszt Utazási Iroda elleni merénylet esetében is „megoldhatatlan rejtély” előtt áll a frontváxosi rendőrség Ez érthető Is azok után, hogy Albertz belügyi szenátor, akit éppen pénteken léptettek élő polgár- mesterré, a sajtónak adott nyilatkozatában a merényletről kijelentette: „megerősödött az a véleményem, hogy a Szovjet Utazási Iroda (nem tévedés; nem a terrorlegények) veszélyezteti a város biztonságát és rendjét”. KÖZÖS HASZON A NEMZETKÖZI munkamegosztás nélkül aligha fejlődhetett volna hazánk ipara jelenlegi szinvonalára. Vizsgáljunk meg közelebbről bármilyen terméket, szinte alig találunk köztük olyant, amelynek kiinduló anyaga ne külföldről származna. Országunk közismerten szegény nyersanyagokban. Behozatalra szorulunk vasércből, kokszból, fából, gyapotból, nyersgumiból stb. E nyersanyagok zömét a Szovjetunió hosszú lejáratú szerződések alapján szállítja, s mi ezekért — munkaigényes késztermékekben fizetünk, így azután a Szovjetunió tízszer annyi tonna súlyú árut szállít nekünk, mint amennyi a Szovjetunióba exportált magyar termékek súlya. A kapitalista világban nincs ilyen példa, hogy egy hatalmas gazdag állam legyen egy kis ország nyersanyagszállítója. Van viszont egy természeti kincsünk, amelyben világviszonylatban is igen gazdagok vagyunk, ez a bauxit. A bauxithél előbb timföld készül, majd pedig kohósítás útján az alumínium, a magyar „ezüst”. Ez az értékes színesfém sok mindenért kárpótol bennünket. — Hiszen korunk egyik legfontosabb nyersanyaga az alumínium, — amelynek kis fajsúlya, nagy szilárdsága, kémiai edlenál- lóképessége, alakíthatósága stb. különös rangra emel a technikai forradalom mai időszakában. Van egy értékes természeti kincsünk, kiaknázását viszont fékezi, hogy minden tonna alumínium kohósításához körülbelül tizenhatezer kilowattóra elektromos áramra van szükség. Országunk pedig nem dúskál energiában. — Amit nyerünk az olcsó bauxittal, azt ráfizetjük a drága árammal. Art az ellentmondást oldja fel a nemzetközi munkamegosztás, a múlt évben aláírt szovjet — magyar alumíniumegyezmény. A SZERZŐDÉS szerint egyre növekvő mennyiségű, végül 1980-ban 330 ezer tonna timföldet szállítunk a Szovjetunióba, amelyből olcsó vízienergiával 18 ezer tonna alumíniumot kohósítanak. Ilyen tömegű timföld kohósításához a jelenlegi vilamosenergiater- melésünk negyven százalékára lenne szükség. Ez a kooperáció a Szonvjetunió számára is előnyös, hiszen a világpiaci áron értékesítést az ennél jóval olcsóbban termelt vízi villamosenergiát. Hazánk viszont teljes egészében visszakapja a Szovjetunióban kohó- sított tömbalumíniumot, — amely immár sokmillió kilowattóra villamosenergiát tartalmaz. Sok példa van rá, hogy ennél nagyobb távolságra olcsó víziúton timföldet, illetve alumíniumot szállítanak. De először fordul elő a világon, hogy fém formájában visszakapja teljes nyersanyagát a timföldet szállító ország. A százhatvanöt ezer tonna alumínium (amely háromszorosa a jelenlegi termelésnek) érték nyolcvan millió dollár, de ennek sokszorosát kaphatjuk a világpiacon. ha tovább feldolgozzuk félkészgyártmányokká. majd pedig készterméket, alumínium autóbuszt, vasúti személykocsit, hajót, alumínium burkolatú kábelt, alumínium hidat csomagolóanyagot, stb. exportálunk. KÜLÖNÖS előny számunkra, hogy a Szovjetunió fedezi az alumíniumkohók és erőművek sok- milliárdos beruházási költségeit, s mi összes anyagi erőinket, a bauxittermelés, a timföldgyártás és az alumíniumfeldolgozó ipar fejlesztésére összpontosíthatjuk. A termelés hatalmas méretei lehetővé teszik nemcsak azt, hogy messze magunk mögött hagyjuk a legfejlettebb tőkés országokat is az egy főre jutó alumíniumtermelésben, hanem art is, hogy alumíniumtermelésünk a világon a legkorszerűbb legyen. A bauxitbányászat és timföld- termelés ma is korszerűnek mondható, de Ajka mellett például olyan hatalmas, teljesen automatizált timföldgyár épül, amelyben a termelékenység a jelenleginek ötszörösére emelkedik. A leginkább azonban a félkéczpvártmánv termelése fejlődik. Székesfehérvárott olvan nagy automatikus vezérlésű hengersorok épülnek, hogy a pillanatnyilag mapmiinkált száz —százötven kilogrammos tömbök helyett másfél— kéttonnás tömbök is igen termelékenyen feldolgozhattak lesznek. NEHÉZ LENNE a nagyszerű távlatokat mind . felvázolni. S a számok, a méretek szinte hihetetlenek, pedig nincs ezekben nagy- zolás, tódítás. Nem úgy mint régen, amikor arról beszéltünk, hogy a vas és szén országa leszünk, holott köztudott, se szenünk, se vasércünk nincsen. — Bauxitunk viszont rengeteg van és alumíniumiparunknak egyik nagy centruma. (A KGST színesfémipari állandó bizottságának székhelye jelenleg is Budapesten van.) Ha a szocialista világgazdasági rendszer valóban le akarja hagyni a kapitalista világot a gazdasági élet minden területén, ez azt jelenti, hogy alumínium termelésében, kutatásában és széleskörű, korszerű feldolgozásában — a baráti országokkal szoros együttműködésben — nekünk kell bátran az élre tömünk. S eljön az idő. amikor a legfejlettebb tőkés országok nem lesznek már számunkra mértékadónk, mert majd ők igazítják hozzánk lépteiket, ha nem akarnak messzire elmaradni. Kovács József mindig és minden körülmények között kötelező. A valóságban a nemzetközi forradalom érdekei azt követelik, hogy a szovjet hatalom, amely megdöntötte az országban a burzsoáziát, segítse ezt a forradalmat, de a segítség formáját saját. erejéhez mérten válasz- sza meg”. (Lenin művei 27. kötet 57. old. Szikra, 1952.) A szovjet állam és a német imperializmus között támadt összetűzés nyomán élesen vetődött fel a kérdés, — folytatja a Pravda — létezhet-e egy szocialista állam a kapitalista államok mellet^ létrejöhetnek-e közöttük egyezmények vagy kompromisszumok. A „baloldali kommunisták” úgy vélekedtek, hogy a breszti béke elvileg megengedhetetlen a forradalmi proletariátus pártja számára, a breszti béke a szocialista állam kompromisszuma az imperializmussal. Lenin lehetségesnek tartotta nemcsak a gazdasági, hanem a katonai együtt-