Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-31 / 76. szám
1963. március 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ahol a nyár örömeit készítik elő Parkosították a Damjanich strandot — 700 ezer forint kabinépítésre — Mi újság a gyógyfürdőben? Még csak most cseréljük fel a bundát és a bekecseket tavaszi kabátra, alig- alig olvadt el az utakon feszülő jégpáncél... Szóval csak most üdvözölhetjük a tavaszt, de a szolnoki strandok már a kánikulára készülnek, a fürdőzők fogadására. A Damjanich strand A strand területét a Kertészeti Vállalat szakemberei tették kellemesebbé: szépen parkosították. Üde strandszíneket kapnak a kabinsprok, most festik az ajtókat, meszelik a falakat. Rendbehozták a medencéket. Elsőnek a nagymedencét tatarozták, a Dózsa Sportkör vízilabdázói hétfőtől már itt készülnek fel a húsvéti tornára. A Fürdő Vállalattól nyert értesüléseink szerint az idén kereken ötven ezer forintot fordítanak a Damjanich strand szépítésére, felújítására, húszezerrel többet mint tavaly. A MÁV uszoda Nagyarányú munkálatok színhelye a MÁV sportkör kezelésében lévő strand. A közelmúltban kezdték el ugyanis az öltözők bővítését. A közös öltözőben eddig mintegy nyolcszázan helyezhették el ruháikat, a bővítés után több mint másfél ezren. Az öltözők fölé emeletet Is húznak, ide kabinokat építnefc. A tervek szerint százhúsz kabin lesz, s mind fűthető: csöveken gőzt vezetnek be. Az építkezést ez évben még nem fejesük be, legalább is a kabinok berendezésére csak a jövő évben kerül sor. Az uszoda öltözőinek bővítése hétszázezer forintba kerül, hatalmas összegbe tehát, ám már igen nagy szükség volt arra, hogy kényelmessé tegyék. Ha az időjárás nem szól közbe, május elsején fogadja a rendbehozott hat medence az idei első fürdő- zőket. A Hazafias Népfront Szolnok megyei és Szolnok járási bizottsága együttesen értékelte a mezőgazdaságban dolgozó szocialista brigád címért versengő szövetkezeti gazdák vetélkedését Múlt évi eredményeik alapján a tiszaföldvári Szabad Nép Termelőszövetkezet szőlészeti brigádja nyerte el a győztesnek járó oklevelet A harmincegy tagú tiszaföldvárl brigád a szocialista munka és a szocialista ember erkölcsi követelményei szerint dolgozik és ék A szolnoki járásban 1963ban tizenkét termelőszövetkezet nevezett be az országos termelési versenybe. És ebben az évben tizenegy És ahol a betegek enyhülést lelnek A Tisza Szállóban lévő gyógyfürdő tatarozását mái lapunkban is sürgettük, sőt hírül adtuk azt is, hogy rövidesen megkezdődnek a munkálatok. A kádfürdőt rendbehozták, korszerű világítással látták el, most a többi részre kerül a sor. Másfél milliós költséggel kívül-belül csinosítják az épületet. A megyei tervezőiroda tervei alapján átépítik a tetőszerkezetet és tatarozzák a kupolát. Előreláthatóan jövőre — mintegy kétmillió forintos beruházással — felújítják, illetve kicserélik a fűtő, s a vízhálózatot. termelőszövetkezeti brigád, nyolc munkacsapat szeretné elnyerni a „Szocialista munka brigádja” megtisztelő címet. — ŰJ, KORSZERŰ élel- miszeráruházat kapnak a szolnoki Vörös Csillag úti telep lakói. A beruházásra kevés híján hárommillió forintot fordítanak. — NEGYVENÖTEZER forintos kötséggel bővítették Tiszaföldváron a kettes számú óvodát. A társadalmi tervezés alapján bővített intézmény az eddiginél praktikusabb, jobb elhelyezést biztosít a termelőszövetkezeti tagok és vállalati dolgozók gyermekeinek. Lottó tájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása alapján a 13. játékhéten ■— nem végleges megállapítás szerint — öt találatos nincs. Négy találatot 47 fogadó ért el, nyereményük egyenként 88.283 forint. Három találatot 4887 fogadó ért el, nyereményük egyenként 424 forint. Két találatot 137 580 fogadó ért el, nyereményük egyenként 15 forint 10 fillér. Kimagasló eredmények a Szolnok megyei téglagyári vállalatnál Tavaly több esetben hírt adtunk a tanácsi téglagyárak munkaversenyéről és munkájáról. Az 1962-es gazdasági év végleges lezárása és az eredmények értékelése a napokban készült el. Az éves tervet 102 százalékra teljesítették, az egy főre eső termelés egy év alatt 14 százalékkal emelkedett. Javult a téglaprések, valamint a kemencék kihasználása, jobb lett a minőség, csökkent a selejt. 1962-ben nyolcezer túlórával kevesebbet vettem igénybe, mint egy évvel korábban. Végső soron mindkét termék — tégla és cserép — önköltsége csökkent és ez csaknem kétmillió forintos nyereséghez juttatta a vállalatot. A munkaversenyt egyenlő pontszámúnál a csépai és a kunhegyest téglagyárai dolgozói nyerték. E két telep egész évben egyenletes, szervezett, jó munkát végzett A vállalat öt téglagyára közül a csépai érte el a legjobb minőséget Kunhegyesen pedig egész évben baleset nélkül dolgoztak. A jó munka jutalma nem maradt ei most sem. Nyereségrészesedést most har- madízban fizet a vállalat A kifizetésre kerülő összeg 283 ezer forintot tesz ki, amely vállalati szinten 15,7 napi fizetésnek felel meg. Mint ismeretes a népgazdaságban jelenleg folyó átszervezés a vállalatot is érinti. A tanács felügyelete alá tartozó téglagyárak 1963. április 1-ével a mezőtúri központhoz kerülnek át Az átszervezéstől függetlenül a termelés és az élet tovább fog menni a maga útján. Ismerve a téglagyári dolgozók szorgalmát, meg vagyunk győződve arról, hogy a sokkal nagyobb feladató cnál is helyt állnak majd. — B. S. — Újdonságok az Állami Áruházban Olasz ernyő — Vietnami gyékény — Magyar gyűrteleniiett szövet A szolnoki Állami Áruház ismét meglepte néhány csemegével vásárlóit A tö- röKös mintájú női ruhaanyagok mellett megjelentek a gyűrtelenített, különböző színű női szövetek is. Olaszországból importált bambusznyelű esernyő és különböző méretű gyékényszőnyegek érkeztek. Ez utóbbi Vietnamból jött A készruhák között újdonság a húzott gomboskai ellátott férfiöltöny és a női kötött kosztüm. Tiszaföldyáriak nyerték a szocialista brigádok versenyét Szélesítik a Mezőtúr—Túrkeve közötti útszakaszt. A munka gyorsítása érdekében a {áltat lánctalpassal töréstől húzzák ki a földből. Mezőtúron a Kecskeméti út macskaköveit 'felszedik és helyette műutat építenek. A törökszentmiklósi Petőfi Tsz ben húsz holdon elvetették a mákot. Jelenleg borsót, napraforgót és tavaszi árpát vetnek, Mennyi jó ember él ebben az országban? Jászdózsai olvasóink Pénzes Jánosné meghatot- tan vetette papírra sorait Nem is hitte volna, hogy ilyen önzetlenek, segítőkészek lehessenek az emberek. A Tama parti kis faluban közel kétszáz épület lakhatatlan, de egyetlen család sem maradt hajlék nélkül addig sem, míg a közösség felépíti rombadőlt otthonaikat. Az amúgyis kicsiny családi tűzhelyet megosztották testvérien a falubeliek a bajbajutottakkal. És ezt még csak úgy- ahogy érthetőnek is vélik a dézsái ak. Mert aprócska település az övék, tanyai lakóival együttesen is csupán négyezer léiket számlál. Jórészt — így vagy úgy, közelról-távolról — rokonság szálai fűzik össze, jóismeretség köti egymáshoz .az ittenieket. De az árvíz napjaiban a szomszédos Jászapátiba szállították a kitelepített dózsai- akat. Bizonnyal volt a kitelepítettek között még olyan is, aki sose járt Apá- lin. S mi történt mégis? Még Szikszai István jászapáti tanácstitkárt is meghökkentette az eset. Soha sem sikerült számbavermie a tanácsnak az érkező árvíz- sújtottakat, mert akkorra • község lakói szinte elkapkodták őket. S Jászdóagárój hálás szavú levelek jönnek még ma is, megköszönni a jászapátiak felejthetetlen emberi tettét. Csupán a jászember híres melegszívű vendégszeretetéről van-e itt szó? Dehogyis. Hiszen 1941- ben már tombolt a Zagyva a jászrória falvaiban. És Jánosliidán hány idős ember rettegett örökemlékezete maradt az akkori árvíz, meg az azt követő nyomorúság. Hány ember sorsa pecsételődött meg akkor? Tönkrementek gazdaságilag, talán még olyan is akadt, akinek koldusbotját szerezte a húsz évvel ezelőtti árvíz. És a másik véglet. Hány ember húzott hasznot a tragédiából? Uzsorások, a falu gazdagjai mennyiért, milyen áron segítették a megszorultakat? És elítélte- e valaki a mások szeren - csétlemségéből gazdagodókat? Ugyan miért? Senki sem herdálhatja el a „kis vankáját” — mindenki úgy segít magán, ahogy tud, (magán és nem a másikon!) — vallotta az akkori társadalom erkölcse. A gyöngyösi tűzvész, a szegedi árvíz miért nem a jómódú polgárságban keltette a legnagyobb félelmet? Azért, mert a két, országosan is emlékezetes elemi pusztítás után egyik városban sem a gazdagok j tiltottak a tönk szélére. Sőt. Mindkét helyen több lelt a szegény ember, dú- sabb a gazdag. A tönkrementek tömegén nem segíteni, sőt azokon élősködni az akkori felfogás szerint még csak erkölcstelen sem volt. A hazugság farizeus apostolai egyenesen úgy tüntették fel, hogy a gazdagok mentették meg a szegényt egy falat kenyérért. De a szűkös betevőért családostul élete végéig munkára kötelezett hálaadó maradt a szegény. A kizsákmányoló társadalom legutálatosabb képmutatása volt, ahogyan a szegedi árvíz, a gyöngyösi tűzvész után grófok, bárók, hercegasszonyok, bárlókos- nék gyűjtöttek és küldték el nagylelkű adományaikat a szerencsétlenül jártaiénak. Egy morzsányit önzetlenül abból, amit évszázadokon, évezredeken át összeraboltak. Mindenki féltette a másiktól a magáét. Az önzés, a könyörtelenség szentesített tudatformája, eszmei, erkölcsi alapja a kizsákmányoló társadalomnak. Emberileg ugyan ott Is, akkor is megvetendő tulajdonságnak számít a magánakvalóság, és emberileg szép erénynek a jószívűség. Ámde, áld kivonja magát, megpróbál más lenni, mint a közfelfogás diktálta típus, így egész társadalommal találja szembe magát. Hiszen irodalomtörténeti adalék, hogyan ment tönkre nagy nemzeti költőnk, Petőfi öandor édesapja, a melegszívű Petrovics mészáros. Abba bukott bele, hogy másokon segített. A könyörtelen emberre, a segítséget megtagadóra viszont vállvonogatóan hüm- mögték: mindenki maga tudja, a maga baját (csak a magáét). Szembetűnő közfelfogásváltozásról tanúskodik a jászdózsai példa. Ahogyan Rimóczá Jánosné jászdózsai tanácselnök írja a hozzájuk áramló segítséget köszönő levelében: a szocialista ember erkölcsétől vezéreltetve segítenek most az árvíz- sújtottá embereken. Pontosan így igaz. Egy új osztály, a munkás- osztály erkölcse férkőzik be a szivekbe, hódít magának ezreket, alkalmaz milliókon önkéntes belső kényszert, hogy eszerint az erkölcs szerint cselekedjenek és éljenek. Mert az erkölcs elválaszthatatlan a társadalom gazdasági alapjától. S ha a társadalmi berendezkedés a magántulajdonra épül — a társadalom tagjainak erkölcsi szemlélete ugyanehhez igazodik. Ha az emberek azt látják, hogy megélhetésük alapja nem a közösségben végzett munka, hanem a vagyon, a gyűjtés, akkor közhitté, szentesített szokássá válik a magánakva- lóság, amelyet még az ilyen rendkívüli szomorú esemény sem tud megváltoztatni. De az emberek sokezrei már elvetik, megvetik az ilyen szemléletet. S csak csodálkozunk a jászdózsai tragédia után, hogy mennyi jó ember él ebben az országban. Sokkal több, mintsem gondolnánk. Csakhát az emberek jóságával velejár, hogy erről az érzésről, az őket eltöltő humanizmusról szerényen hallgatnak. Véletlen csupán, , hogy éppen a jászapátiak mutatták ki nemes erényeiket. Véletlen, mert Jászdózsa Jászapátihoz esik földrajzilag a legközelebbre, s nyilván oda menekültek a dózsaiak De ha Kunszent- mártonba, vagy éppen Mezőkövesdre, esetleg Baranyába vitte volna sorsuk őket, bizonyos, hogy mindenhol tobbé-kevésbé ugyanígy fogadják. És ehhez már szikrányi köze sincs a véletlennek. Ez már azt jelenti, kalászbaszök- kenőben a kommunista eszmék vetése. A földek, a termelő eszközök egybevo- nása, társadalmasítása után leomlóban vannak az em- bert-embertől elválasztó közönyfalak is. Ki tudná már nálunk szenvtelenül elnézni embertársának vergődését? Ki tudna itt már lelki ismeret furdal ás nélkül segtíséget megtagadni felebarátjától? Mennyi már a jó ember ebben az országban? Rengeteg. Megszámlálhatatlan. S hogyan lettek kapzsikból* maguknak kaparőkból másokért is élni, dolgozni tudók? Ügy, hogy a bölcsőben nem születik bűnözőnek, még lelketlen embernek sem senki. Ahogyan mondani szokás, a maszii- letefct bárány ártatlanságával látja meg a napvilágot mindenki. Az aztán nem tőle, hanem a családtól, a társadalomtól függ, mivé lesz felnőtt korában. A jellemet a környezet alakítja ki, s attól függően nevelődik valaki jó vagy rossz emberré, — mit lát a szülőktől, mit tanul környezetétől, Csecsemő korában az emberi" társadalom is csak jó emberekből állt. Rontása a magántulajdon lett. Az a társadalom, amelyben az egyik embernek akkor jobb a sorsa, ha a másiké minél keservesebb. Az egyik akkor lehet minél gazdagabb, ha jobban szegényedik a másik. Ez határozza meg a kizsákmányoló társadalmi rendszerek erkölcsét. Ennek az ellenkezője éppen a szocialista társadalom. A lét, a megélhetés alapja nem a magánbirtok többé. A társadalom minden tagjának csak akkor jobbulhat élete, ha valamennyiünké jobbul. Kényszerítő erő ez, nemes kényszer az emberekre; ha magunknak jobbat akarunk, másoknak is teremtsük meg S így alakul a szocialista tudat, a szocialista erkölcs. Így válnak jobbá az emberek. Egyre többen. Borz&fc Lajp*
