Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-29 / 74. szám

IMS. március 29.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Zeneoktatás — falun

A lap március 10-i számában megjelent „Gondolatok zeneoktatásunkról” című cikket figyelmesen áttanulmányoztuk, és annak minden sorával egyetértünk. De szükségesnek tartottuk azt, hogy emellé a minden megállapításában a helyes útra mutató cikk mellé egy másik cikket is állítsunk, mely különösíkép- pen a mi falusi problémáinkat állítja előtérbe.

A „Kunhegyesi Járási Zeneoktatói Munkaközösség” megyénk legnagyobb létszámú zeneoktató mun- kaközössége. Kilenc főből áll, öt községben látja el a zeneoktatást, olyan helyeken (mint például Abád- szalók), ahol a felszabadulás előtt helyi, színvonalas zeneoktatásról még álmodni sem lehetett volna.

A mi feladatunk az, hogy területünkön egy zenei tehetség se kallódjon el, az, hogy egyenlő elbírálás alapján kutassuk fel a kiváló zenei képességekkel rendelkező gyermekeket, & képzésükhöz legjobb tudásunkat, további érvényesülésükhöz pedig legmesszebbmenő támogatásunkat megadjuk. A járási pártbizottság és a járási tanács népművelési osztálya értékeli, megbecsüli munkánkat, ehhez minden támogatást megad.

Zeneoktatóink a múlt tanév végén kérték — és meg is kapták — szolnoki zeneiskola szakmai patro- nálását

Pedagógusainkat szeretik és megbecsülik a szülők. A kezdeti bizalmatlanság már első eredményeink láttán is feloldódott és igen nagy haladás, hogy a szülők jelentős része most már személyes tapasztalat alapján tud különbséget tenni a szakszerű és a dilettáns zeneoktatás között

Sajnos, meg kel! mondani, nem mindenütt van még így. Zeneileg félművelt, a zenepedagógiához nem értő „zeneoktatók” hatalmas rombolást végeznek még néhol. Sok helyen kulturházi zeneszakkör vezetésének ürügyén „oktatnak”. Ez a jogcím ugyanis bizonyos űton-módon alkalmas lehet a rendelkezések megkerülésére, arra, hogy hivatalos működési engedély nélkül ie a művelődési házban, illetve mint „magántanár” a lakásán folytathasson a hozzá nem értő kontár zeneoktatást.

Falusi zeneoktatásunkra általában jellemző és súlyos hiba a szolfézs-oktatás felületes kezelése, vagy mellőzése. Sok helyen maguk a szülők sem ismerik fel jelentőségét és azt kérik, hogy gyermeküket mentsük fel a szolfézs órák alól. Hogy ez a szemlélet mennyire ártalmas, arra elég csak annyit megjegyezni, hogy a magasabb zenei tanintézetekbe való felvételi vizsga alkalmával nemcsak hangszerből, hanem zeneelméletből is köteles vizsgázni a tanuló.

A még helyenként feltalálható helytelen szolfézsellenes álláspont meggyőzéssel való megváltoztatása a falusi zeneoktatók jelenlegi legfontosabb feladatai közé tartozik. Kezdetben bizony Kunhegyesen is elég sok szülő fogadta idegenkedve a szolfézs órák kötelezővé tételét. így a múlt tanévben két alkalommal tartottunk olyan szülői értekezletet, melyen

előadások hangzottak el a szolfézsoktatás jelentőségéről. Az előadásokat hozzászólások és viták követték. A szülők jórészt megértették azt, hogy a szolfézs órákon tanultak manapság már az általános zenei műveltség elengedhetetlen tartozékai.

Mindent összevetve: habár a falun összehasonlíthatatlanul több a probléma, sokkal több az elhárítandó akadály a zenekultúra útjában, de az illetékes szervek segítsége és a zenepedagógusok céltudatos munkája nem hosszú idő múlva diadalmaskodik a nehézségek fölött.

Vásárhelyi Károly a Kunhegyesi Járási Zeneoktató Munkaközösség vezetője

Körzeti agronömusok, fmsz brigádok segítik a háztáji gyümölcsösök védelmét

A földművesszövetkezeteknek alapszabályból eredő feladatuk, hogy elősegítsék tagjaik termelőtevékenységét. A megye fmsz-ei már a korábbi éveikben is foglalkoztak a háztáji kertek és a szór vány gyű möl - esősök növényvédelmével. Most azonban a Földművelésügyi Minisztérium és a SZÖVOSZ együttes utasítása is előírja, hogy szakmai tanácsot adjanak és permetező brigádot szervezzenek a szórványgyümölcsök védelmére.

A megye gyümölcsöseinek több mint a felét a házi- és szórvány kertek adják. Ezek növényvédelme elhanyaSsoínobi akvaristák között

Nemcsak szenvedély, tudomány is — Távoli földrészek üzenete

A halak titkaival ismerkedett a minap az újságíró. No, nem a halászlébe kerülő ponttyal, harcsával, vagy a horgászok megálmodta hatalmas csukával. — Nem. Hanem az apró díszhalak tenyésztésének megannyi tudnivalójával, — az akvarisztikával.

A szolnoki akvaristák vasárnap délelőtti megbeszélésére látogattam el. A huszonkét tagú szakkör minden héten találkozik a Ságvári Endre Művelődési Házban — előadásokat hallgatnak, — vitatkoznak, kicserélik akvarista-tapasztalataikat.

Valamennyien érdekes szenvedélyük valóságos rabjai. Akad köztük boltvezető, tisztviselő, ipari tanuló, diák, nyugdíjas, fizikai munkás, stb.

Csak az újságíró számára volt furcsa ez a szakköri foglalkozás. Itt ugyanis minden szó a halakról esett, a fekete Dánió, a vitorláshal, a pontylazac-fé- lék, a kardfarkú, fátyolfar- kú halról, a neon-hal, a betta, s a többi díszhal tulajdonságairól. Arról, hogy milyen legyen a biológiai egyensúly, a táplálkozás, a klíma a díszhalak tenyésztésénél. Furcsa volt, mondom e foglalkozás, mert a halakról beszéltek, de itt akvárium, hal nem volt...

— Az akváriumokat mindenki a lakásán tartja, itt csak beszélgetünk — magyarázta a szakkör lelkes irányítója, Csutorás Sándor, a szolnoki Kossuth téri háztartási bolt vezetője.

Rendben van, dehát engem az érdekel, hogy:

— Mi is az a biológiai egyensúly?

— A megfelelő vízmeny- nyiség, minőség, továbbá a hal-mennyiség és a növényzet kialakítása az akváriumban.

Megtudtam még: ez igen bonyolult feladat, mert nemcsak a hideg vagy me- legvizi halaknak, hanem az ikrázóknak és az elevenen szülőknek is más és más a biológiai egyensúlya, nem beszélve ezen belül a díszhalak sokaságának rendkívül változatos fajtáiról ...

A táplálás szintén kényes feladat: Az élő és szárított eleség adagolása. A vízben lévő mikroeleség mellett giliszta, és rákfélék, planktonok, vízibolhák, muslicák, stb. szolgálnak táplálékul.

Nemrég külön váltak az akvaristák a művelődési ház biológiai szakkörétől, mégis gyarapodik létszámuk.

— Ez érthető, hiszen az akvarizmus olcsó szenvedély — magyarázta Gábor György, a szolnoki fűrésztelep dolgozója. — De türelem és hozzáértés annál több szükséges.

Nos, a szakkör tagjainál egyikben sincs hiány. Mert lehet-g szebb, izgalmasabb szenvedély, mint amikor

egy-egy Indiában, Japánban, Dél-Amerikában, vagy Afrikában élő díszhal-fajtát honosítanak meg saját akváriumukban sikerrel?

— bnbor —

golt. A szükséges permetezés miatt a termésátlagok alacsonyak, a gyümölcsük

fertőzött. A hires tiszazugi szilvásokból tavaly például a nagy kereslet ellenére is alig tudtak exportminőségű árut szállítani. A növény- védelemhez tehát országos és egyéni érdek is fűződik. Az említett utasítás lehetővé teszi, hogy a védekezést elhanyagolókat a községi tanácsok Kötelezhetik erre a munkára, s a súlyosabb esetekben szabálysértési, illetve büntető eljárásokat indíthatnak ellenük.

Az utóbbi hetekben fmsz-i vezetőségi tagok, aktívák látogatták meg a gyümölcsössel rendel kcző lakosokat. Megkérdezték a gazdákat — igényelnek-e növényvédőszert, főzzenek-e részükre mészkénleves törzsoldatot kémek-e permetezőgépet és saját maguk, vagy az fmsz brigádjaival akarják-e a permetezést elvégeztetni?

A beszélgetések tapasztalatait felhasználva készülnek megyénk fmsz-ei — az idén először — a nagyarányú növényvédelemre. Negyvenhárom községben eddig 70 permetező brigádot alakítottak, 130 gépet

kölcsönöznek és 16 helyen főznek a gazdák részére törzsoldatot.

Karcagon 766 termelővel 9000 gyümölcsfa permetezésére kötöttek szerződést. Abádszalókon 336 gazda 5000, Tiszasasom 230 termelő 3000 gyümölcsfa növényvédelmére szerződött. A ci- bakháziak 6000 fa permetezését igénylik.

A megye földművesszövetkezetei hét. körzeti agronó- must alkalmaznak a növényvédelmi munka szakmai irányítására. Három nagyteljesítményű permetezőgépet szereztek be — a kisgépeken kívül — a gazdák segítésére.

A korábbi évek tapasztalatai nyomán a nagyobb, összefüggő gyümölcsösödben — a megyei tanács mezőgazdasági osztályának segítésével — repülőgépes permetezést szerveznek.

A Tiszazugban 2,5—3000 hold — nagyrészt, szilvást — repülőgépről permeteznek. Ugyanezt teszik a nagykörűi cseresznyésekben is. A napodban a ci- bakházi és a tiszaföldvári tsz-ek, községi tanácsok és az fmsz-ek vezetői szintén a repülőgépes permetezés lehetőségeiről tárgyaltak.

— m. 1. —

f

Édesanya nélkül,

mégsem egyedül

„Én bátran kijelentem, hogy ezentúl én is jól és becsületesen fogok dolgozni. Ez mind csak tőlem függ, és én bízom abban, hogy el fogom érni életcélomat”.

Megrázó erejű gyermeki önvallomás zárul ezekkel a | sorokkal. írójuk egy hónap ' híján tizenhatéves, tíz- esztendős kora óta állami gondozott. Édesapjára alig emlékszik, egészen kicsi ; volt, mikor utoljára találkoztak. Szülei rég-rég kü- lönváltan élnek, az öt testvér háromfelé. Jóska Szolnokon, hárman Kisújszálláson, a legkisebb anyjával Pesten. Vele akkor sikerült találkoznunk, mikor a kislánnyal reggel az óvoda felé indult.

— Jóska elment Szolnokról..., — kezdtük óvatosan.

— Tudom, ma egy hete

említette a nagyapja.

PISTA BÁCSI

NEM MENT NYUGALOMBA

ELCSÍP ENGEM a jászberényi tudósító, s ezt mondja:.

— No, nem szép, hogy hiába értesítettelek előre az eseményről, mégsem jöttél el, mégsem írtad meg.

— Mit?

— Hogy Pista bácsi nyugalomba vonult.

— Mármint Róna István, a városi tanács vb titkára?

— Pontosan ő.

— Mesebeszéd az.

— Ügy?? Hát az is mese. amit magam láttam, hallottam, hogy a tanács búcsúztatta. hogy akkora piros szegfűcsokrot kapott mint egy malomkerék? Mesebeszéd. hogy az ünnepséget magnóra vették? Mese az ezüstszelence, a dohányzó készlet?

— Ezek nem. Csak a nyugalomba menetel.

— Véled se’ lehet beszélni...

Ha ott nem hágy a Szövetkezet utca sarkán,, hát elmondom boey éppen az ünnepelttől érkeztem; ezért

tudom, miként is állun < azzal a nyugalommal. Hadd kezdem azon, hogy a közéletből visszavonulókról nem szeretek megemlékezést írni; bármennyire töröm magam, az mindig nekrológ-ízűre, koszorúsza- gúra sikerül. A sok múltidő miatt, a „volt” és „tette” miatt, a megtisztelni kívánt már soha többé nem lehetne semmi, nem tehetne semmit... S ha akad valaki, akinek a szívem legközepéből kívánok még legalább annyi pihenő esz tendőt, mint amennyi munkásat végigdolgozott — az éppen Róna Pista bácsi.

S miként írhatnék róla mikor alig hat esztendeje ismerem? Valahányszor összetalálkoztunk, sosem beszélt magáról, mindig csak a városról. Jórégen még arról ejtegette a szót. hogy szabadtéri színpad kellene Jászberénynek. Később pedzette. hogy ideje lenne fürdőépítéshez látni. Bosszankodott, hogy megfelelő épület hiányában

nem olyan az egészségügyi ellátás, aminőknek kívánná. Méltatlankodott, mivel az egykori jász-kun kapitányi székház patinás szobrai a börtönudvar mélyén porosodnak. Egyszer könnyezni is láttam; örömében, mikor a bájos puttók kiszabadultak százados rabságukból. S miként írhatnék azokról az eredményekről, melyeket Jászberény város az ő tanács vb titkársága idején elé’t? Nyomban rámsütné, hogy a személyi kultusz egyfajta hibájába estem, s bizonygatná, hogy ami lett az köszönhető a lakosságnak. a pártbizottságnak, a tanácsnak. vagy éppen Paksy Gabinek (A város főmérnöke. A szerk.) — csak éppen néki a legkevésbé. Szó mint száz, veszedelmes próbálkozás lenne Róna Pista bácsival kapcsolatban efféle visszaemlékezés megírásával kísérletezni.

Arról meg éppen nincs szó. hogy visszavonult volna a közélettől. Hát ki a

tanácstag, ki az igazgatási állandó bizottság elnöke? Persze, hogy ő; 6, aki annyi fantáziát lát e merőben új állandó bizottságban melynek a közigazgatás társadalmasításában oly nagy jövőt jósol.

AZ ÚJDONSÜLT nyugdíjasnak megígértem, hogy nem írok róla, — s ezt tartom is. Csupán annyit jegyzek fel — ugye ez nem szószegés? —, hogy tavasszal Jugoszláviába, majd a Német Demokratikus Köztársaságba készül, utazgatni. Lehet, hogy ismét ellátogat Bulgáriába, hol annyi barátra tett szert. (Közülük néhány e télen viszonozta az ő korábbi látogatását. A vendégei — a bolgár udvariasság követelményeinek eleget téve — minusz tizenöt fokos hidegben az udvaron vetették le cipőjüket a lakásba lépés előtt...)

A SORS TRONTA.TA hogy a város szeretett, nyugalmazott vb titkára még nem egészen nyugdíjas. Arra, hogy a saját nyugdíját hivatali munkássága idején elintézze, nem maradt ideje. Most tisztelői, barátai járnak ebben az íievben.

— b. z. —

— Azt is tudja, hol a fia?

— Gondolom, a testvéreinél, Kisújszálláson.

— Téved. A rendőrségen.

— Jaj, olyan rossz az a gyerek! Pedig én mindig a jóra, szépre tanítom.

— Gyakran találkoznak?

— Legutóbb mikor beszélgettek hosszasabban?

— Ügy ... úgy körülbelül két éve. Inkább írni szoktam.

— Járt már Szolnokon a fiánál?

— Még nem jutottam hozzá. Ja, szóval mit csinált az a gyerek?

— Megpróbált disszidálni.

— Ó! Na, és mit gondol, meddig lesz a rendőrségen?

— Befejezéshez közeledik a nyomozás; már nem soká. Meg akarja látogatni?

— Háááát... Nem tudom, mikor kapok majd szabadságot... Itt vagyunk az ovinál. Kedves, hogy felkeresett.

Mindezt könnyed, társalgó hangnemben, az érdeklődésnek még mímeléséhez sem véve fáradságot. Most már elhittük, amit R.- néről előző délben fiatalabb lakótársa mondott: „Nem törődik Panni a gyerekeivel. Ez az egyszem kislány a szemefénye, mert ez Z.-tól van.” Z. az a férfi, ki mellett R.-né idestova hat éve él és — járja a VII. kerületi kocsmákat. A szűk, sötét Murányi utcai udvarban hol egyik, hol másik csap részegen botrányt. Adódik úgy is, hogy mindkettő egyszerre. Jószerint napirenden a rendőri figyelmeztetés, szabálysértési eljárás. Az egyik földszinti szomszéd szerint az ötéves kislány olyan élvezettel issza a bort, mint szomjas vándor a forrásvizet. Előbb említett informátorunk tehát részben, de lényegesen tévedett. Az az igazság, hogy R.-né a leányát sem szereti. Ha szeretné, nem borral itatná.

Kegyetlen kötelesség rámutatni erre az igazságra. Nagyon kegyetlen, hiszen Jóskától ezzel búcsúztunk: „Megkeressük az édesanyádat, megpróbálunk együtt módot találni arra, hogy a közelében élhess.”

Próbálkozásunk csődöt mondott; a szeretetve vágyó fiúnak az emberi, anyai méltóság értelmében mondott édesanyja nincs.

Vannak azonban nevelői, pajtásai, kikből sem az emberség, sem a szív, sem a megbocsátás, sem az. annyira áhított szeretet nem hiányzik. A fiúk, kiknek szekrényéből megtévedt társuk karórát, némi készpénzt, kevés ruhaneműt vitt magával a messzinek tervezett útra, rendőrségi kihallgatások után ugyanazt üzenték neki: „Főhadnagy elvtárs, legyen szíves megmondom a Jóskának: nem haragszunk rá, elfeledjük, ami történt, visszavárjuk”. Mestere — Nagy Lajos — meglett férfi; mégis szemében köny- nyel beszélt növendékéről.

— Jóindulatú, csendes fiú az én Jóskám (így!), meg nem érthetem, mi jutott eszébe, — úgymond.

— Kezdetben gyengécskén dolgozott, de szívós akarattal jó-közepes lett. Bármi legyen ügyének kimenetele, én visszavárom, édesapjaként fogadom.

Hamar elszaladt a Józsival átdiskurált két óra.

Ha nem tetszik haragudni, kérdeznék valamit ... Nagyon hosszú időre becsuknak?

Néhány nappal ezelőtt

— a beszélgetés idején — nem tudtunk válaszolni. Ma már igen. A rendkívül nagyarányú közkegyelem Jóskára is vonatkozik, aki az amnesztiának köszönhetően nem jut börtönbe. Igaz, nem túlhosszú időt szabadságától megfosztva töltött; ám az akkor szerzett tapasztalatai egy életre hasznos tanulságul szolgálhatnak számára.

Még nyílt a kérdés, burkoló marad-e Jóska, vagy szakmát változtat. Ezt majd vele együtt döntik el nevelői, a képességvizsgáló intézet szakemberei. Bizonyos, hogy szakmától függetlenül sem marad felcseperedéséig magára. Iga2 szeretettel, féltő gonddal óvják sorsát azok, akiknek szülői szeretetet adni a szülők helyett — élethivai- tásuk.

— b. i. —