Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-19 / 41. szám

lies. SsSruár a SZOLNOK WEGTS3 NfiPUP Gazdagodó varos (Tu dásHúrJstúi) Vaskos kötetet tesz ki a panasz, kérvény, esdek- les, amelyeket a karcagi szegényparasztok évtizedek­kel ezelőtt írtak a „nagy­méltóságú úrhoz” munká­ért, Kenyérért, megélheté­sért. A rendszert vádoló keserű levelekből talán a legmegrázóbb Kálmán Imre hadirokkant 1935-ben, aai akkori földművelésügyi mi­niszterhez címzett írása: „Nincs kenyér, nincs tüze­lő, ruha, rendes lakás, nincs ágynemű. Sok helyen rongyokba takargatva a földön fekszenek apró kis ártatlan vézna gyermekek. A nagycsaládos szülők gyer­mekei nem járnak iskolá­ba, mert nincs ruhájuk, cipőjük. Az apákat börtön­be zárják azért, mert a nélkülözés miatt nem tud­ják gyermekeiket iskolába járatni.” A régi, megsárgult pa- naszosievélek mellett azon­ban már ott őrzik a friss, a piai életet tükröző doku­mentumokat is. Ezekről a „tiszta lapokról” már a tradicionális kunsági „fő­város” egészséges fejlődése olvasható. A város szövetkezeti útra lépett parasztsága egyszer s mindenkorra száműzte a ninestelenséget. A milliós vagyonnal rendelkező szö­vetkezeti gazdaságok — da­colva a sziket égető aszály - iyai — jó esztendőt zártak, íme a Lenin Termelőszö­vetkezet példája: a Kunság talán legnagyobb gazdasá­gában tizenöt millió forint értékű áru értékesítését tervezték S miután jól éltek a lehetőségekkel, több száz holdat öntöztek, az ái- tatttenyésztés tervezett ho­zamát is túlszárnyalták. Huszonegy millió forint ér­tékű terményt, húst, állati terméket adtak a népgaz­daságnak. A szántóföldi növények közül jól fize­tett a rizs, a lucerna. Az eredményes kukoricater- rmesztésért hetvemkétezer forint prémiumot fizettek ki a tagoknak. A Lenin Tsz gazdái tehát nem ká­rosodtak: harminc forintot osztottak minden munka­egységre. A tagság átlag­jövedelme felülmúlja a tizenhatezer forintot. A szövetkezetben otthon­ra talált családok lépten- aycmcn érzik, látják a fej­lődő, szépülő élet ütemét. Megszűntek a szűk korlá­tok, a karcagiak közül több mint kétszázan jártak már külföldön, a Szovjetunió­ban, az NDK-ban. Az idén újabb tizenkét szövetkezeti tag készül a lipcsei vásár­4 munkás» fedelemről Az ország Mizópoű és Íveled részéből, az olajkutató és ter­melő helyekről Jöttek Szol­nokra a munkavédelmi örök és felügyelők. A bányász szakszer­vezet területi bizottsága rende­zett részükre konferenciát. Somogyi Imre, a területi bi­zottság titkára beszámolójában rámondotta, hogy a szervezet létrehozása óta eltelt két év alatt a balesetek száma nem, de súlyosságuk csökkent. Amíg IflfiO-ban az Alföldi Kőolaj fú­rási tízemnél és a Nagyalföldi Kőolajtermelő vállalatnál ösz- rnesen »2 baleset fordult elő és ez 8.050 kiesett munkanapot je­lentett, addig 1963-ben SÍ bal­eset 1.555 Weset* munkanapot jelentett. Ebben a csökkenés­ben nagy szerepe van a 220 munkavédelmi őrnek, akik minden munkahelyen, minden Időszakban elsőrendű köteles­ségüknek tartják a balesetelhá­rítási rendszabályok ellenőrzé­sét, Megállapította az előforduló bajesetek több min* háromne­gyed része vigyázatlanságból, figyelmetlenségből, hanyagság­ból. szabálytalan munkavégzés­ből származik. A beszámoló után a résztve­vők közül többen felszólaltak. A konferencián megállapodtak abban, hogy a munkásvéde- iemnek a kezdeti lépések meg- után társadalmi üggyé válni». na. Feltárult előttük Buda­pest, a Balaton, Lillafüred, Hévíz és az ország több festői vidékének teljes szépsége, pompája. A város lakossága szinte egy emberként fogott ösz- sze, hogy szebbé, gazda­gabbá formálja életét. Megkezdték a strandfürdő építését. A feltört melegvíz- forrás gyógyító vize tíz­ezreknek nyújt kellemes felüdülést. Bővítettek a szo­ciális és egészségügyi intéz­ményeket, a külső terüle­teket járdáikkal láttáik el. A tamácshatalom létrejötte óta épült járdával csak­nem össze lehetne kötni Kenderest Kisújszállással. A kulturális élet is fej­lődik. Száznál több tsz-tag gyermeke jár zeneiskolába, tárná balettet, ezenkívül bővítik ismereteiket szak­körökben. A Lenin Tsz há­romszáz fiatalja közül száz­nál többen vesznek részt a művészegyüttes munkájá­ban, tanulnak, kulturálód­nak. A tervek szerint eb­ben az évben megkezdik a tanyai iskolások kollé­giumának megépítését, ké­nyelmes otthont teremtve számukra. Az egészségügy fejlődését újabb nagyjelentőségű be­ruházásokkal segítik, Még az idén megkezdik a négy­száz-ágyas karcagi kórház és rendelőintézet építését, amely a korszerű gyógyító munka minden feltételét megteremti a városban. Oj iskolai tantermeket építe­nek, bevezetik a szakkö­zépiskolai oktatást, javítják a termelőszövetkezetek: kul­turális életét Emelkedik a Dana, Dráva és a Tisza vízszintje Belgrád (Tanjug). A belg­rádi Hidrometeorológíai In- fcfeot jelentése szerint a Du­na, a Dráva és a Tisza víz­szintje a jugoszláv szaka­szon lassan emelkedik. A következő négy napon a vízállás további növekedése és jégzajlás várható az em­lített folyókon. A Száva vízszintje alsó folyásánál jelentéktelenül nő, Szremsz- ka Mitrovicánál és Sábáé­nál azonban a folyó víz­szintje jelentősen csökkent. (MTI) A szak* szervezetek kulturális tevékee y&étférö! Ma már senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a munkásosztály műveltségi színvonala szorosan össze­függ a termeléssel, végső fokon a szocializmus győ­zelmével a tudatban. En­nek szemszögéből beszél­gettünk Sági Pállal, a Szakszervezetek megyei Tanácsának kultúrfelelősé- veL A karcagi to'* színjátszói Szepes Mária: Gazdátlan fiatalok című színdarabjának előadására készülnek. A próba szünetében a Fazekas testvérek; Erzsi és Ica a színjátszócsoport albumát nézegeti Andor bácsi és a diófák BOKÁIG JÁRUNK a fa­forgácsban. A polcokon meg szegre akasztva ren­geteg szerszám, fúró, véső, fűrész, kés, fogó. Középen tuskó fejszével, az egyik sarokban rozzant lábú gya- lúpad. a másikban szalag­fűrész; Kerékgyártó műhelyben vagyunk. Sokáig azt hittem ezek a mesterek reggeltől estig — az év minden nap­ján — csak csupa kereke­ket készítenek, illetve ké­szítettek, mert képzeletem­ben ez már a kihalt, idejét­múlt szakmák közt szere­pelt. Mert ugye ma már alig látni néhány szekeret. A pusztamonostori Szabad­ság Tsz-ben sincs több ko­csi harmincnál, azok se szorulnak mindig javításra. Mikor elmondom mit gon­doltam róluk, nagyon cso­dálkoznak mind a kette«: — Látja, ilyenek az em­berek — kezdi az idősebb. — Nemcsak magja, mások is kételkednek a munkánk fontosságában: Pedig von elég dolgunk: — A fiára pillant. — Igaz, Jani?... — De mennyire! — bizo­nyít mellette a fiú, kis só­hajjal folytatja: — Öh ha csak kerekei csinálnánk, az jó volna. Őri dolgunk lenne: De több is van. Lőcs. hámfa, rúd, oldal, s még mennyi kocsi alkat­rész, melegágy! deszka, ásó, kapa, villanyéi kerül ki a kezünk alól. Most éppen egy gereb- jyét szorít a satuba, aztán a széles „kétkézvónókést” veszi elő, hogy elsimítsa a sarkos nyelet. Megveti lá­bát és előredűlve oda-vissza jár kezében a késpenge, úgy beszél hozzánk, felhú- zott szemöldökkel, munka közben. Az apja meg kőrülsétál velem a műhelyen, mindent megmutat, még a szalag- fűrészt is beindítja, hogy lássam, miként működik. Andor bácsi negyedik éve tagja a tsz-nek. Kicsit kö­vér, bajuszos, pirosképű ember, már túl az ötvenep. Bársony micisapkát visel a fejebúbjára tolva, de a legfeltűnőbb rajta a vi­dámsága. Olyan jóízűen, szívből tud nevetni, hogy mellette mindenki elfelejti a szomorúságát. Legjobban ezért szeretik a tsz-ben. Ez tűnt fel nekem is az előbb a irodában. Éppen az elnökkel be­szélgettem, mikor belépett az öreg. Már jó ideje szó­val tartotta az adminiszt­rátorokat, csak a hangos nevetésekre figyeltünk fel néha, aztán hirtelen a szö­vetkezet vezetőjéhez for­dult: — Baj van, Imre. Tu­dod-e? — Aztán mi baj lehet- — csodálkozott rá mosolyogva az elnök. — Nincs anyagunlc, elfo­gyott a rúdfa, meg desz.ra is alig van. Az kéne — tárta fel panaszát gyorsan. NEM KÖNNYŰ ezen se­gíteni, mert kevés faanyag­gal rendelkezik a gazdaság. Már attól tart Vakos bácsi, hogy még munka nélkül marad egy időre. Talán, ha azt a néhány öreg diófát kivágatná* a szőlő mellől. Dobosi Imre elnök meg is ígéri. Most már megnyug­szik Andor bácsi, s elége­detten veszi tudomásul a döntést. Akkor tudtam, meg, hogy kerékgyártó. Kedvese« invitált, mikor búcsúznod tam: — Ugye, mégnézi a mű­helyünket? — Meg — egyeztem bele és elindultunk a hátsó ud­var felé. Fehér Mária — Milyen eredmények, milyen hiányosságok jelle­mezték az elmúlt év szak- szervezeti kulturális mun­káját? — kérdeztük. — Nagy pozitívuma a szakszervezeti oktatásnak a munkásakadémiák magas száma. 1961-ben ötvenki­lenc munkás- és belkeres­kedelmi akadémián több mint kétezerhatszázan ta­nultak. művelődtek. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy a kötöttebb oktatási forma népszerűbb, mint az egyes előadások. — Árnyoldala a munkás- akadémiái! működésének, hogy helyenként erős a le­morzsolódás, például a járműjavítóban. A kihelye­zett akadémiák sem min­denütt sikeresek. Viszony­lag jól megszervezték a vegyiművek munkásaka­démiáját, Tószegen. Tisza- földváron viszont a szer­vezést a martfűi gyár vet­te a kezébe, olymódon, hogy még a névsort sem adták oda a helyi kultúr­otthon vezetőjének, így az kénytelen volt lemondani a segítségadásról. Az aka­démia viszont nem műkö­dik. Tagadhatatlan, hogy a tanácsi művelődési szervek is meglehetősen passzívak ilyen tekintetben, például Rákócziujfalun, — Mi a helyzet a nép­művelés területén? — Szá druszánkét művé­szeti csoportunk van, eeer- hatszázharmincegy taggal. Itt most szándékosan nem vesgem bele az adatokba a szolnoki Ságvári művelő­dési házat, mert az sajátos körülmények között — el­sősorban területi feladatot lát el és félig-meddig ál­lami intézmény. A csopor­tok száma kielégítő. Azon­ban itt is van de. A száz- húszónkét csoportból mind­össze három az irodalmi színpad és kettő képzőmű­vészeti kör. Ez pedig ke­vés, nagyon kevés. Legtöbb a színjátszó & a népitánc csoport, harminchat Saj­nos, nem egy közülük idő­szakos, egy-egy feladatra jönnek össze, így a leglé­nyegesebb, a belső művészi önnevelés hiányzik éppen. — Milyen a szocialista brigádok kulturális élete? — Ez nem egyforma. Martfűn például igen jók a kulturális vállalások. Részletes, alapos az egyes brigádtagdk képességeit helyzetét figyelembevevő kulturális felajánlások ol­vashatók a szerződésekben. Több azonban az olyan hely, ahol ezt huszadrangú kérdésként kezelik. Példa erre a Törökszentmiklósi Malomipari Vállalat. Az ott tartott vizsgálat súlyos hi­ányosságokra mutatott rá. A brigádnaplóban nem szerepelnek kulturális vál­lalások, és azokat nem i» kéri számon senki. — Végül egy nagyon biz­tató adat: 'kitűnő a könyv­tári munka. Az elmúlt év­ben 15 000 olvasót tartottak nyilván a szakszervezeti könyvtárak, amelyek 150.000 könyvet kölcsönöztek — köztük tekintélyes számban szakkönyveket. — Köszönjük az őszinte tájékoztatást. Mi tehát a feladat az idén? — Ez adódik a helyzet­ből. Elsősorban: a kulturá­lis munka hatókörét leéli bővítenünk. Sokkal több emberhez kell eljuttatnunk, mint eddig. A legtöbb he­lyen ugyanis ugyanarra a néhány tíz emberre számí­tottak mind a társadalmi munkában* mind a tanu­lásban, mind a szórakozás­ban. Ez nem helyes. Emel­ni kívánjuk a munkásaka­démiák számát, szilárd ala­pon, a lemorzsolódás mini­málisra csökkentésével. A* ismeretterjesztést különö­sen a bejáró munkások kö­zött és az egyes munkás- szállásokon kívánjuk haté­konyabbá, népszerűbbé ten­ni. Az anyaüzemek — ter­vük szerint legalább negyed­évenként adnak műsoros estet azokban a községek­ben, ahol munkásaik élnek: Minden eszközzel támogat­juk a technikai-, műszaki szakkörök létrehozását igen fontosnak tartjuk a képzőművészeti kultúra tér* 3 ásatásét. Brigád a pult inogott Az első hivatok® bejegy­zés 1962 januárjában keit a brigádnaplóban. Ekkor ala­kult a Híd-bisztró szocia­lista brigádja. A legutolsó bejegyzéssel egy kicsit el­maradtak, de menti őket az, hogy kölcsönbe adták és most kapták vissza. Ugyan­is a közgazdasági techni­kum tanulói részére pályá­zatot hirdetett: „Hogyan é! és dolgozik egy szocialista brigád?” eímmeL Az egyik pélyázócsoport az ő példá­jukkal indult és ehhez volt szükség a naplóra. Mindezt Gyöngyösi Jánosné üzietve- zetőhelyettes úgyis, mint brigádveztő mondja. ne?. Jancsi és Juliska mai változata — Házasságlevél van?!? Mészáros András rajza Mi az ami az áttagosníd jobbá tette a személyzetei? Az első és legfontosabb az — válaszolja —. hogy igen jó a közösségi szellem. Talán egy-két példát mon­danék erre. Közösen, egymást segítve tanulunk, hiszen a brigád fele esti iskolába jár. A. heti munkarendet Időbe­osztást is úgy készítjük, hogy az senkit ne akadá­lyozzon a tanulásban. Augusztusban ide helyezték Morvái Józsefnét, aki igen kevés gyakorlattal rendel­kezett. Mindennap mási­kunk dolgozott mellette és tanította. Ma már egyik legjobb brigádtagunk, ügyes eladó, kiadó, kávéfőző. Beszélgetés közben ^meg­érkezik az üzlet vezetője is, Heller Gyulámé. Tőle, mint tapasztalt vendéglátóipari dolgozótól kérdem, órzáe előnyét, hogy itt szocia­lista brigád dolgozik? —• összehasonlíthatatla­nul másabb itt a légkör — válaszolja. — Tudja, mit jelent csupán az a tény, hogy huszonöt nő között nincs torzsalkodás, pletyka — kérdi. — Jó hangulatban dolgozni, üzemeltetni reg­gel 6-tól este 9-ig, nagy .szó. Nyáron naponta 8—10 ezer forintos a forgalmunk és sokszor valóban filléres el­adásokból tevődik össze, pohár tejből, kávéból, egy­két süteményből, fagylalt­ból. Sok üzletben dolgoz­tam. de ilyen egyakaraid brigáddal, még nem talál­koztam E. Gy. Munkásakadémiák, művészeti csoportok, könyvtári munka

Next

/
Oldalképek
Tartalom