Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-02 / 27. szám

2 SMlfcSÖK MEGYEI 'NÉPLAP 1963. február i Franciaország félrevezette \n»liát o mondotta Home angol külügyminiszter handon (AP, Reuter, Af'P). London csütörtökön lázas diplomáciai tevékeny­ség színhelye volt — Ang­lia gyorsan cselekszik, hogy Brüsszelben szenvedett ve­reségét követően megszilár­dítsa pozícióját az Atlanti Szövetségben. Az AP tudósítása Anglia diplomáciai kezdeményezé­seit sorolja fel: Macmillan üzenettel fordult a brit nemzetközösség miniszter­elnökeihez, — a kormány tagjai sürgős megbeszélésre kérték fel Hertert, Kenne­dy amerikai elnök tanács­adóját, — a Macmillan-nel folytatott tárgyalás alapján Krag dán miniszterelnök kijelentette, hazája Anglia Soustelle Köln, (AP) Az AP közlése szerint a jelenleg Észak-Európában tartózkodó Jacques Sous tel­le interjút adott a kölni szélsőségesen reakciós Deutsche Zeitung munka­társának. A lap az interjút Novotny Moszkvába érkezett Moszkva (TASZSZ) Antonin Novotny, a Cseh­szlovák KP Központi Bi­zottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke felesé­gével és a kíséretében lévő személyiségekkel együtt úton hazafelé Moszkvába érkezett. Mint ismeretes a csehszlovák küldöttség hivatalos látogatáson Indo­néziában, Kambodzsában, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és Burmá­ban járt nélkül nem csatlakozik az Európai Gazdasági Közös­séghez, — Macmillan elő­készítette pénteki utazását Rómába, ahol Fanfarával találkozik. Az angol televízió képer­nyőjén csütörtökön este Home külügyminiszter be­szélgetett a műsor vezető­jével, aki megkérdezte az angol kormány képviselőjé­től, félrvezette-e a francia kormány Angliát az Euró­pai Közös Piachoz tervezett csatlakozásával összefüg­gésben. „Űgy vélem, erre a kér­désre teljesen őszinte vá­laszt kell adnom, és ezért igen-nel felelek” — mon­dotta Home. helyesel pénteken hozta nyilvános­ságra. Soustelle kijelentet­te, hogy az új francia— nyugatnémet szerződés „nélkülözhetetlen” és a „tartós” béke fontos ténye­zője. (MTI) Novotnyt és kíséretét a vnukovói repülőtéren Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága elnök­ségének tagja, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, Mihail Szuszlov, az SZKP Közpon­ti Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára és több más hivata­los személyiség fogadta. Je­len volt a repülőtéren több ország nagykövete és szá­mos újságíró. (MTI) AMERIKAI PROVOKÁCIÓ KÍNA LÉGITEKÉBEN Peking (TASZSZ) Egy amerikai katonai re­pülőgép csütörtökön a Kuangtung tartományhoz tartozó Sangcsuantao szi­getcsoport térségében meg­sértette a Kínai Népköztár­saság légiterét. Az amerikai katonai gép provokációjával kapcsolatban felhatalmaz­ták a kínai külügyminiszté­rium szóvivőjét, hogy te­gyen újabb szigorú figyel­meztetést — jelenti az Üj Kína hírügynökség. (MTI) ALGÉRIA, TUNÉZIA ÉS MAROKKO KÜL­ÜGYMINISZTERÉNEK TANÁCSKOZÁSA Igír (Reuter) Algéria, Tunézia és Ma­rokkó között elvi megálla­podás jött létre arról, hogy a három ország külügymi­niszterei összeülnek egy­részt az Algéria és Tunézia között támadt nézeteltérés rendezésére, másrészt a há­rom ország közös terveinek előmozdítása érdekében. Mint ismeretes, a Búréiba elnök ellen intézett merény­let után visszahívták Tuné­zia nagykövetét Algírból. A Reuter híre szerint a három ország külügymi­nisztere márciusban ül össze Rabatban, (MTI) CSAKNEM HATMILLIÓ MUNKANAP KIESÉS SZTRÁJKOK MIATT London (UPI) Nagy-Britanniában a ta­valyi különböző sztrájk- megmozdulások 5 794 000 munkanap kiesést okoztak. 1961-ben ugyanez a szám 3 046 000 volt. (MTI) ANGOL GYARMATI HATÓSÁGOK ÜLDÖZIK A BRUNEI HAZAFIAKAT SZTRÁJKHARCOK ÉS ÖSSZETŰZÉSEK GÖRÖGORSZÁGBAN Athén (TASZSZ) Csütörtökön . Pireuszban sztrájkoltak a kikötőmun­kások, tiltakozásul az igaz­gatóság bércsökkentési szándékai ellen. Amikor a sztrájkolok családtagjaikkal együtt békés tüntetést ren­deztek a város központjá­ban. megtámadta őket a rendőrség. A rendőrök több mint száz tüntetőt — köz­tük asszonyokat és gyerme­keket — súlyosan bántal­maztak. A kikötőmunkások erre éhségsztrájkba léptek. Az Eda Párt a parlament­ben követelte a sztrájkoló munkások igényeinek kielé­gítését. Athén és Pireusz tízezer közlekedési dolgozója szin­tén sztrájkolt csütörtökön. Két hét óta tart az a sztráJK-. amelyben a görög tanítók tízezrei vesznek részt. A mozgalomban való részvételért 37 tanítót kü­lönbig időtartamú börtön- büntetéssel sújtottak. (MTI) KmftwüLT A KÉT KONGÓ Leopoldville (AP) Ismét barátságot kötött a két Kongó — jelenti az AP hírügynökség tudósítója. — Ez derül ki Youlou Abbé- nek, a francia gyarmatból alakult Kongó Köztársaság elnökének hivatalos Leo- poldville-i látogatása után kiadott közös közleményé­ből. Youlou és Kaszavubu a belga gyarmatból alakult Kongó Köztársaság elnöke a közös közleményben meg­állapítják, hogy országaik szoros gazdasági és kulturá­lis kapcsolatokat építenek Djakarta (Üj Kína) Az angol gyarmati ható­ságok a brunei fegyveres felkelés kirobbanása óta Sarawakban hetven haza­fit tartóztattak le. (MTI) Youlou és Kaszavubu vi­szonyát két évvel ezelőtt az mérgesítette el, hogy az Abbé egészen nyíltan támo­gatta Csőmbe szakadár tö­rekvéseit. (AP) (30.) A hideg erősödik. Suhov- nak jár a keze, de ujjaiba a hitvány kesztyűn át bele- belemyiial a hideg. Bal lábán a válinki már nem állja a fagyot. Suhov topog, topog. A falazás már nem jár görnyedésseJ, viszont minden salaktömbért, minden kanál habarcsért meg kell tömi a derekat. — Emberek, emberek! — noszogatja a tróglisokat Su­hov. — Nekem a falra rak­játok a salaktömböt! Fel a Pálra! A kapitány készségesen (enné, de nincs hozzá ereje. Szokatlan munka. Aljoska más: —• Jól van, Ivan Gyenyi- szovics. Mutassa, hová rak­jam. Nem tud ellentmondani ez az Aljoska, bármire Í8 kér­jék. Éj, Hu mindenki ilyen lenne a világon, még ő. Su­hov is! Ha valaki kér vala­mit — miért ne segítsünk rajta? Az egész zónában, végig a centráléig hallható volt, hogy kongatnak. Bevonulás! Suhov összekaparta a habarcsot. Eh, jól kidolgoztuk magun­kat! ... — Habarcsot ide, habar­csot! — kiáltja a brigádéra». Van még ott egy ládával, az imént keverték. Most aztán fel kell hasz­nálná, nincs más megoldás. Ha a habarcs a ládában marad, holnapra úgy megke­ményedik, hogy csákánnyal se töröd fel. — Oda se emberek, rajta! — kiáltja Suhov. Kilgas fel pa prik ázód J k. Nem szereti a hajszát, S úgy rakja a falat, ahogy éri! Odalentról felszalad Pavlo egy tróglit fogva, de vakoló­kanalat is tart a kezében. Beáll ^ falazni. Ötödiknek. Most, a két falrész talál­kozási pontján az illesztés a legfontosabb. Suhov szem- ügyre veszi, melyik tégla lesz a legalkalmasabb. Aljos­ka feléje nyújtja a kalapá­csot: — Itt van, csinálja ked­vére! Az elkapkodott munka nem tehet jó. Most, hogy minden­kinek csak a gyorsaságra van gondja, Suhov már nem siet, hanem a falat szemléli. Szenykát balra tolja, maga meg jobbra a szeglethez megy. Ha most ferdén falaz­nak, vagy a szegletet elszűkí­tik, valóságos katasztrófa lesz: holnap félnapi munká­ba kerül. — Állj! — Pavlót félretol­ja Suhov. » a téglát beiga­zítja 3 helyére. Onnét, a szeglet felé nézve, úgy tűnik, mintha Szenykánál kipúpo- sodna. Odasiet, két téglával helyrehozza. A kapitány úgy vonszolja a tróglit, mint -a heréit !ó. — Még két trógli lesz! — kiáltja. A kapitány már majdnem összecsuklik, de húz. Suhov- nak is volt egy ilyen heréit lova. Suhov kímélte, de az­tán a ló magát tette tönkre. Később a bőrét is lenyúzta. A Nap már teljesen alábu­kott. Most már Gopcsik nél­kül is nyilvánvaló: nemcsak hogy minden brigád leadta a szerszámot, hanem már a nép is özönlik a kapu felé (nyomban a kongatás után senki sem mozdul, nem olyan ostobák: hogy . fagyoskodja- nak. Mindenki a melegedőid­ben kuksol. De elérkezik a brigadérosok által megbe­szélt pillanat. ■ s valamennyi brigád együtt tódul ki. Ha nem beszélnék meg, akkor — ezek a zekeik olyan megátal­kodott, konok népség — egy- ,másra várva, éjfélig is elül­dögélnének a melegedőkben). A brigadéros is észbeka­pott, maga is látja, hogy na­gyon elidőztek. A raktáros alighanem csúnyán tekufya- tererotettézU — Hé, habarcstiordók! — kiáltja, most már a brigadé- ros. — Induljatok lefelé, a nagy ládát kaparjátok ki, s amit találtok benne, vigyétek abba az árokba, a tetejére meg dobjatok havat, hogyne lehessen .látná! Te meg Pav­lo, fogj két embert^ szedd össze a szerszámokat, s vi­gyed leadni. Gopcsdkkal ma id küldök néked' három vakoló­kanalat, utoljára még berak­juk ezt a két trógliravaló téglát. Megindultak. Suhovtól is elvették a kalapácsot, leszed­ték a zsinórt. A malterosok és a téglahordók mind letó­dultak a habarcskeverőbe mert fönt már nem volt dol­guk. Három kőműves maradt ott: Kilags, Klevsin, meg Su­hov. A brigadéros végig­megy. megszemléli, mennyit falaztak. Elégedett. — Jól ráírtuk mi? Fél nap alatt. Daru nélkül. Suhov látja, hogy Kilgas- nak már alig van hátra va­lami kis munkája. Suhov ezért nyugtalankodik, hogy a, szerszámraktárban maid 'e- szádiák a késve küldött va- kolókana'akért. Ezért odaszól Kilgasnak: — A vakolókanalat vigye el Gopcsik, az enyémet nem kell» leadni, nincs számon- tartva. Én meg berakom a rést, ami maradt. Nevet a brigadéros: — Hogyan is engednének szabadon! Hiszen sírni fog utánad a láger! Suhov is nevet, s rakja a falat. Kilgas elvitte a vakolóka­nalakat. Szenyka kézre adja Suhovnak a salaktömböket Kilgasék habarcsát is átön töfcték Suhov ládájába. (Folytatjuk) NEMZETKÖZI SZEMLE Válságban tan-e a nyugati szöretség ? Leírhatjuk-e ma „^r azt, hogy á nyugati szövet­ség súlyos válságban van? Vannak olyan felröppenő hírek, amilyen például az is, hogy De Gaulle a pá­rizsi szovjet követen ke­resztül javaslatot terjesztett volna a Szovjetunió élé, mely más katonai enged­mények fejében az ameri­kai csapatok Franciaor­szágból, illetve Európából történő kivonását irányozza elő. Mindezt pedig De Gaulle az amerikaiak tudta és beleegyezése és akaratuk 'smerete nélkül terjesztette volna elő. Magának a hírnek az igazsága persze több mint kétséges, de jellegé­vel és sok más ismert és valóban fennálló tényező­vel együtt éppen azt bizo­nyítja, hogy a nyugati szö­vetségben erős rések van­nak. Beszélhetünk-« tehát komoly válságról? Az erőviszonyok meg­változása a szocialista tá­bor javára bizonyos mér­tékig közelebb hozta egy­máshoz a nyugati nagyha­talmakat, mert úgy éreztek, hogy együttes erejükre van szükség a szocialista tábor hatalmával szemben. Fo­kozták és igyekeztek koor­dinálni katonai erőfeszíté­seiket, hogy az atomzsarolás politikájával növelhessék nyomásukat a szocialista országokra. Az erőviszo­nyok megváltozása ugyan­akkor azonban megerősítet­te a békés gazdasági ver­seny perspektíváját. Ennek egyrészről szintén a tőkés erők egyesítését kellene magával hoznia, hiszen mind nagyobb gazdasági erőfeszítésekre kényszerül­nek, hogy eleget tudjanak tenni azoknak a feladatok­nak, amelyet a tőkés gaz­daság és a szoc'alista rend­szer közötti — végső fokon életre-halálra menő — ver­seny reájuk ró. A gazdasági verseny, mely a békés egymás mel­lett élés feltételei között folytatódik, azonban nem­csak a két döntő pólus, a szocialista és a kapitalista gazdaságok közti ellentét­ben jut kifejezésre, hanem természetszerűleg megma­radna": a tőkés termelés belső ellentmondásai és az ebből fakadó monopolkapi­talista ellentétek is, me­lyek különböző síkon, így államközi viszonylatokban is kifejezésre jutnak. A nemzetközi helyzet fe­szültsége idején a belső tőkés ellentmondások fel­színre jutását minden erő­vel igyekeznek megakadá­lyozni és ilyenkor az Un- peiral:sta szövetség arra törekszik, hogy mennél egységesebbnek és erőtel­jesebbnek mutassa magát. Ha a nemztközi helyzet feszültsége enged, hosszabb távra szóló békés gazdasági perspektívákban lehet, sőt kell is gondolkozni: az ál- lammonopolista tőkés érde­kek országok közti ellen­tétei sokkal nyíltabban jut­nak felszínre. Az ellentétek tehát az állammonopoldsta tőkés csoportok között adódtak, állandóan fenn­állnak. de b'zonyos körül­mények között élesebben, világosabban, jól láthatóan kerülnek felszínre, bizonyos súlyosnak, vagy kevésbé súlyosnak tűnő válságje- 'enséeekben. Ilyen súlyosnak tűnő vál- ágjelenség az elmúlt hét eseményei kozott a közös- oiaci tárgyalások félbesza­kadása Brüsszelben. A nyu­gati hatalmak között vég­bemenő polarizáció ennek nyomán határozottabb ala­kot öltött, mint sok év óta bármikor. A norvég külügyminisz­ter szerint a brüsszeli dön­tés: ..közös erőfeszítéseinkre mért súlyos csapás.” A svéd kereskedelmi miniszter ■azonban, mint a Stockholm' rádióban kijelentette, to­vábbra is bízik a problé­máik . megoldhatóságában. Az* hangoztatta, hogy az „Európa egységén mutatko­zó szakadást” nem tekinti véglegesnek és „a szabad­kereskedelmi övezet orszá­gai nem másítják meg csat­lakozása szándékaikat az Európai Gazdasági Közös­ségihez”. Az újzélandi mi­niszterelnök viszont meg­könnyebbüléssel vette tu­domásul, hogy a döntéssel megszűnt az a bizonytalan­ság, amely Űj-Zéland kül­kereskedelmére nehezedett Anglia csatlakozási törek­vései miatt. Az igen kévé« optimista (nyugati szemszögből néz­ve) és száiqos pesszimista megnyilvánulást figyelem- bevéve mi várható az elkö­vetkezőkben? Angliát a brüsszeli dön­tés nem fogja befolyásolni abban, hogy folytassa erő­feszítéseit a Közös Piachoz történő csatlakozása tár­gyában. Angliának gazda­sági és politikai okokból feltétlenül szüksége van. Nyugat-Európára. Sir Wil­liam Mefadzean, a Brit- európai Export Kamara el­nöke kijelentette: „Tragé­dia Nagy-Britannia kizárá­sa... Természetes nem mondhatunk le napé 4 mil­lió fontsterling értékű euró­pai exportról.“ Anglia tehát nem mond le a csatlakozásról és ebben továbbra is támoga­tást kap az Egyesült Álla­moktól, mely európai befo­lyását De Gaulle terveivel szemben éppen Anglia se­gítségével próbálja fenn­tartani. A Közös Piachoz tartozó országok zsarolására az Egyesült Államok és Ang­lia terve', fognak kidolgozná, az „atlanti együttműködés” fokozására, mialatt a sza­badkereskedelmi övezet or­szágai ég az Egyesült Álla­mok közti kapcsolatok erő­sítését kell érteni. Eszed a gazdasági fenyegetéssel re­mélik majd Franciaorszá­got és a Közös Piac többi öt országát jobb belátásra téríteni. Meg keH itt emlékezni a mostanában oly sokat emle­getett „ötök” szerepéről, akik olyan színben szeret­nének feltűnni, mintha köz­vetítést vállalnának Anglia és Franciaország vitájában és neheztelnének Francia- országra merev magatartá­sáért. Ez azonban inkább csak külső látszat és az Egyesült Államoknak akar­nak vele kedveskedni. A Közös Piac valamennyi tag­állama tulajdonképpen sze­retné távoltartani az angol konkurrenciát. de ugyanak­kor fél az elszigetelődéstől is. Franciaország, illetve De Gaulle a felvételi vitát to­vábbra is, legalább zsaro­lásra szeretné felhasználni önálló atomütőerejének és nyugat-európai hegemóniá­jának elismertetésére. Ez a végsőkig vitt ellenkezés las­san növekvő belpolitikai nehézségekhez fog vezetni, mert még a nyugati politi­ka számos híve is tart at­tól, hogy ez, a manőverezés és túlzó nagyhatalmi poli­tika elszigeteli Franciaor­szágot. Ugyancsak várható a bel­politikái ellentétek kiélező- . dése a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol Aden­auer tengeíybarát irányvo­nalává szemben növekszik az angol—amerikai orien­tációt követő csoport ereje. Ebben az esetben viszont a német hegemon törekvé­sekről van szó Franciaor­szág ellenében. Az Imperialisták között fennálló ellentétek, sőt azok élesedése sem je­lenti azt, hogy csökken az a fenyegetés, amit ezeknek az országoknak az agresz- szív katonai előkészületei a szocialista táborra nézve je­lentenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom