Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK> Vtla: A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI KÉPVISELŐ­JELÖLTJEI MUNKÁS KÉPVISELŐJELÖLT A MUNKÁSOK KÖZÖTT EGY A 330 KÖZÜL VIASKODNAK A HIDEGGEL, SZÉLLEL JÁSZ-KUN-KAKAS SPORTMŰSOR HÍREK SZOLNOK megyei Wéftlajt A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIV, évfolyam, 34. szám. Ára 60 fillér 1963. február 10., vasárnap. Az álomkastély lakói Amikor felevatták, azt írtuk róla: Alomkastély a Tisza partján. Nos, ez a kastély azóta vidám fiatal lakókkal népesedett . be, megkezdődött a mindennapok pezsgő élete a szolnoki Tisza-parti gimnáziumban, öröm, és nem utolsósorban sokkal könnyebb a tanulás a modern szemléltető eszközökkel. Pedig a fizika igazán nem könnyű tárgy— Erre vall Csanádi Lili, Danics Zsuzsa és Nagy Amália' feszülten figyelő tekintete is. Milliókat hozó intézkedések A martfűi Tisza Cipőgyárban a napokban készült el végleges formájában a vállalati intézkedési terv, — mely jóváhagyás után a gazdasági, műszaki és irányí­tó munkában egy évre megszabja a feladatokat. minden dolgozóra kiterjesztették a vállalati tervezést — s ha annak mindem pontja meg­valósul — nagyszerű ezwo- naényeiiBet hoc. 3C tervek szerint 1963-ban a beruházásokra, műszaki és technikai fejlesztésre, valamint a dolgozók egész­ségvédelmének fokozására és munkakörülményeik megjavítására 25 millió 109 ezer forintot fordít álla­munk. Eból II millió 700 ezer forintot — az anyag, bér és egyéb megtakarítá­sokból származó összeget — ■ vállalat teremti elő. A vállalati intézkedési tervben szereplő legjelen­tősebb — új épületrészt létrehozó . — beruházás, mély a súlyos raktározási problémák megszüntetését jelenti, az I-es és a IV-es csarnok összeépítése. Ezzel a különböző ideiglenes és nem megfelelő raktárakban tárolt késztermékek biztoo- a raktározási köve­telményeknek megfelelő helyre kerülnek. Az épít­kezés, melynek költségeit az exportfejlesztési alap fedezi, mintegy másfél mál- Bó forintba kerüL Technológiai fejlesztésre is több millió, forintot for­dít a vállalat. Így az eddig ragasztott eljárással készült kosárlabda-cipőket préselt, vulkanizált eljárással gyárt­ják. Kísérleteznek a női vul­kanizált talpú ddvatcipők gyártásának bevezetésére is. A kísérletek és a beren­dezések közel 700 000 fo­rintba kerülnek. Az év végére befejeződik a labdarúgj-cipőknek pré­selt. vulkanizált eljárással történő sorozatgyártáséra való felkészülés is. Csupán a gyártási dokumentációk elkészítése és a kísérleti gyártás lefolytatása 60 ezer forintot emészt fél Jelentős — közel egy mil­lió forint — a dolgozóit munkakörülményeinek meg­javítására és az egészség- védelemre fordított összeg. Ebből az összegből többek között megoldódik a nyárt időszakban az élvezhetet­len. langyos ivóvíz hűtése, a műhelyek festésénél a megfelelő, a munka-inten­zitást növelő színdinamika alkalmazása, az orvosi ren­delő részére több fontos műszer vásárlása, stb. A benyújtott műszaki fej­lesztési javaslatok alapján a munkabrigádok nemcsak a rendelkezésre álló 25 mil­lió forint leggazdaságosabb elosztását végezték el a fontossági és sürgősségi szempontok figyelembe vé­telével, hanem gondosan kimunkálták azokat a ja­vaslatokat is, amelyekből az év folyamán sok-sok mil­liót törleszthetnek a nép­gazdaságnak. Mert ilyen intézkedés is akad bőven a vállalati tervben. Egynéhá­nyat, a fontosabbakat, a „magypénzt” hozókat felso­rolva: Először is az újításokból származó megtakarításról. Tavaly közel 8 millió fo­rintot hozott az alkalmazása. Ez az összeg szerényen számolva is az egész iparág újításokból származó megtakarításának 40—50 százalékát teszi kL 1963-ban a tavalyról át­húzódó, élőkalkulált újítá­sok 6 600 000 forint nép­gazdasági megtakarítást je­lentenek, ehhez még hozzá­adva az előző évi bázis alapján, — 100 újítás után várható megtakarítást, # — mintegy másfélmillió fo­rintot. Száznegyvenezer forintot hoz 1963-ban a műanyagos (mártott) kéreg gyártásá­nak, illetve felhasználásá­nak kiszélesítése. Másfél­millió forintot jelent a csökkentett vastagságú mikroporózus talpak gyár­tása és alkalmazása is. Az úgynevezett Raspa (bőrhul- J ad ékből préselt) talpbélés további típőfajtákmál való alkalmazása is több száz­ezer, a cipők általános könnyítése pedig pontosan 360 000 forint megtakarítást jelent Meg kell említeni azt is,- hogy a Tisza Cipőgyárban Hidászok A híd elkészült most avatják. Adatai az újságol­vasók előtt már ismerete­sek. Most tehát az érdekes számok helyett másról írunk. Azokról, akik eső­ben, fagyban, • hóesésben a csúszós acélgerendákon dol­goztak a szédítő mélység fedett * Háromszor sújt a vésőre a kalapács és három kis mélyedés keletkezik az új híd gyalogjáróján, amelybe a műszertartó állvány lábai helyezkednek el — Rendben van, Lipták bácsi — köszönte meg a mérnök. Az öreg szolgálatkészen sürgölődött a műszer körül, mindenáron segíteni akart, de mikor látta, hogy a to­vábbi munkához már nem kell segítség, félreállt és rágyújtott Vajon ki lehet ez az idős, cserzettarcú, fürgemozgású ember? Az első igazi mély slukk után megszólítottuk, Ügy, korszerű, termelékenység­ben a világszínvonalon álló lábbelik gyártásával kísér­leteznék. Ilyen kísérlet a belsőnyáj tásos automata te tószalag elkészítésére tett erőfeszítés is. Az új techno­lógia lényege az, hogy az «lőre megtűzwtt (bevarrott talpbélésül felsőrészeket egy hosszabbítható kapta­fára hriyerík, egy mozdu­lattal megnyújtják úgy, hogy a felsőrész ráfeszül a megnyújtott kaptafára. Ezután már csak a kisza­bott és előkészített mű­anyag talprészt kell ráhe­lyezni a cipő«, természe­tesen nyers állapotban, amit az automata futósza­lag ezután a fűtött présbe továbbít Az automata fű­tőszálas: érdekessége az. hegy a láerősftett kapta­fákat mindig a munkamű­veletek elvégzéséhez szük­séges állásban, automatiku­san továbbítja és kezelésé­hez mindössze néhány dol­gozó szükséges, B, i. ahogyan az előbb a mér­nöktől hallottuk. — Ne haragudjon, Lipták bécsi, de szieretnénk egyel s mást kérdezni — Tessék kérem. — Árulja el nekünk, mi­óta dolgozik a hidászoknál? — 1936 óta. \kkor a vál­lalatot csak MÁVAG-nak hívták, mert ugyebár, most Ganz-MÁVAG vagyunk. Szóval 26 éve dolgozom a hídépítésnél — Melyik hidakon? — Hát például a duna- földvárin, a szegedin, azal- győin, a pesti PetőS-hídon, a tiszaugin. Soroljam még? Igaz is, majdnem elfelejtet­tem, A szolnoki vasúti hi­dat már kétszer építettem. A háború előtt és a rob­bantás után; — Lipták bácsi hegesztő vagy szegecselő? — érdek­lődtünk közelebbi szakmá­ja felől. — Mindenes, kérem, min­denes. Nincs olyan munka a hídon, amit_ én ne csi­náltam voiina. Ezen a mun­kahelyen szegecseltem, bár meg kell mondani, ennél az új eljárással készült hídnál keveset kell szegecselni. Nagyobbrészt hegesztéssel készült. — Innen hová mennek? — Tiszafüredre. Ugyan­ilyen hegesztett hidat csi­nálunk. csak az valamivel hosszabb lesz. • Sok hidat megjárt már Bíró István, a lakatosok csoportvezetője. A komáxo­Kasszemet és közvetlen munkatársait élve elfogták és kivégezték BAGDAD (MTI) A bagdadi rádióra hivat­kozva nyugati hírügynök­ségek gyorshírben jelentik, hogy Kasszem tábornokot szombaton agyonlőtték. Kasszem halála hírének bejelentése előtt a rádió közölte, hogy a katonaság a hadügyminisztérium rom­jai alatt megtalálta Vaszfi Taher és Abdel Kerim ,el Dzsedda ezredes, Kasszem két közvetlen munkatársa holttestét. / A hírekből arra követ­keztetünk, hogy Kasszem és a hozzá hű csapatok pénteken egész nap harc­ban álltak a forradalmi mozgalmat támogató egy­ségekkel és a minisztérium pénteken magyar Idő sze­rint 16.30 órakor esett el. A Bagdadban közzétett közlemény szerint Kassze­met és munkatársait a fegyveres erők letartóztat­ták, majd katonai bírósá­got állítottak fel, hogy sor­sukról döntsön. A halálos ítéletet egy kivégző osztag hajtotta végre szombaton, bagdadi idő szerint 13.30 órakor. Kasszemmel együtt kivé­gezték el Mahdauit, a nép- bíróság volt elnökét, akit szökés közben fogtak el. Űjabb jelentések szerint agyonlőtték Taha Sejk Ahmed ezredest, akit a Kasszem környezetében levő katonai csoport leg- baloldalibb egyéniségének ismertek. A rádió bejelentette, hogy a kijárási tilalom továbbra is érvényben marad. A szombati nap folya­mán az iraki hadügymi­nisztérium magasrangú tisztek kinevezéseit közölte. Taher Jehia vezérőrnagyot az 1958-as harcok egyik vezető szereplőjét az iraki fegyveres erők vezérkari főnökévé nevezték ki. Halló in néPLRP... — Itt a mezőtúri tele­fonközpont távbeszélő ke­zelője, Makai Baraabásné beszél. — Kedves elvtársnő, bi­zonyára ismeri a Halló itt Néplap rovatunkat. ­— Ismerem, de egy pár napja nem olvastam. — Akkor remélem, hol­nap sor kerül rá, mivel most öntől szeretném meg­kérdezni.., — Milyen öröm ért? — Igen. — Öröm? írja meg, hogy van Mezőtúron tüzelő, most már nincs semmi probléma. De bosszúságom az bőven akadt — Éspedig? — A .fiam tizenhárom éves. Eddig mindig kitűnő tanuló volt és pont most félév előtt hozott fizikából négyest — Ez még nem olyan ve­szélyes. Ki lehet javítani. Ka csak ennyi a bosszúság. — Van itt más is. Csak az már hosszabb ideje tart, Évek Óta Ígérik, hogy automata telefonközpontot létesítenek Mezőtúron. Most ugyanis kézikapcso­lással dolgozunk. Az elő­fizetők száma megközelíti a háromszázat így aztán van olyan nap, hogy 1500— 2000 helyi hívást is kell kapcsolnunk. — Akkor van munkájuk bőven — Nem is ez a baj. De képzelje el* hogy minden helyi hívást rá kell vezetni a számlálólapra, azt össze­síteni kell és egyenként ezekről kis cédulát kell írni. Így aztán az éjszakás­nak van mivel szórakoznia, mert az összesítést csak akkor tudjuk elvégezni. — És most mit monda­nak az illetékesek? Mikorra lesz meg az automata tele­fonközpont? ~ Jövőre ígérik. Dehogy 'lesz-e belőle valami... — Erre megkérjük az illetékest, hogy válaszoljon a Néplap hasábjain ke­resztül Választási nagygyűlés Szolnokon Ma délelőtt tíz órakor választási nagygyűlés kere­tében ketfil ünnepélyes átadásra az újjáépített szolnoki közúti Tisza-híd és ártéri híd. A választási nagygyűlésen beszédet mond Czi- nege Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, honvédelmi miniszter, Szolnok megye kép­viselőjelöltje. má Barátság-híd, az újpesti vasúti híd, három tiszai híd, Algyő, Nádudvar, Ti­szafüred hidjai az ö kézi­munkáját Is viselik. Tíz éve egyhuzamban en­nél a vállalatnál dolgozik, azelőtt bár víz nélkül is, de a magasban volt — a Du­nai Vasmű magas acélszer­kezetét készítette. Beszélgetés közben el­mondta, hogy megszerette Szolnokot és nem is válik meg innen egyhamar. Már­is neki kezdtek a régi híd elbontásának és az bizony közel féléves munka lesz. Szakmáját így jellemezte: A hidász munkája nyáron üdülés, télen szenvedés (Ami azt illeti, nem valami pihentető üdülés lehet a magasban egy szál vasge- • rendén dolgozni, dehát a télhez képest valóban üdü­lés.) A szegecselők közül ke­rült ki csoportvezetőnek. Embereivel évek óta együtt dolgozik és öt éve főnöke a hídépítés népszerű Laka­tos Józsi bácsija; Az érdekességekről fagga­tom és a csoport közös örö­méről beszél: Tavaly nem volt baleset a hídon, pedig eddig még minden évben akadt. Illetve volt egy, ami­kor az 6 karját elkapta munka közben a köszörű­gép. Akkor ki akarták írni betegállományba, de 6 nem ment, felkötött karral dol­gozott inkább. Búcsúzóul megkérdem, mire van panasza; — Csak a télre — vála­szolja. — Hiányzik a ló meleg nyár. A hideg, metsző szélben, ebben a kívánságban egyet­értve búcsúink. Bognár—Erdélyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom