Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-08 / 32. szám
LÓ6S február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „MASZEKUL MENNE EZ...“ Fájront járja — vagyishogy vége a munkaidőnejt. Itt a kisújszállási Kisipari Termelőszövetkezet gépkocsi-szerviz műhelyében, ahová melegedni menekültünk az alig viselhető téli hideg elől. Törölgetik a gépeket, s ez nem is kerül nagy fáradságba, hiszen mindössze egy esztergapadot, fúrógépet, meg három lakatos szerelőasztalt látok csupán. — Nem nagy vagyon — mondom, is a barátomnak. Leine csak az enyém ez a kóceráj, két év alatt kihoznék egy Mercedest belőle. A műhely öltözködő motorszerelője ránéz a válaszadóra. — Ügy elhiszem. Maszekul menne is ez. De így... — legyint. A lekicsinylő kézmozdulatban megkapaszkodom. — Nem megy az üzlet? — Á. Alig van motormunka. A termelőszövetkezetek most már a gépjavítóhoz járnak. — És a magánosok? — Tudja fene... Nincs bizalmuk a ktsz-hez. Jelezvén, hogy többet erről mondani nem óhajt, búcsúparolára nyújtja kezét. Nem hagv nyugton a válasz. Tovább firtatom, miért bíznak az autó- motorkerékpár-tulajdonosok jobban a maszekben, mint a kisipari szövetkezetben. Elmesélnek néhány esetet. Mondják, a mezőtúri szövetkezeti gazdaságok valamennyien pesti magánkis- iparosná1 javíttatják járműveiket. Miért? A maszek olcsóbban dolgozik — a ktsz-ek nagy rezsit számolnak fel. A maszek azt mondja: két hét alatt készen vagyok, akkor két hét múltán egész nyugodtan el lehet hozni. A határidőmegállapodás ktsz ben esetleg így hangzik: tessék talán egy hónap múlva benézni, S az egy hónap elteltével: sajnos, nem tudtuk, beszorítani, de talán kél hét múlva...' A jelenlévők egyike személygépkocsi gazdájának vallhatja magát. Ugyancsak pesti maszek generálozza a kocsiját. Felvitte, megállt a műhely előtt, s alig köszönt, a maszek máris sietett eléje. — Parancsoljon, kedves uram. Nyomban szólt a segédjének: — Segíts csak, ne cipe- kedjen az úr. Állítja a mesélő, több ktsz- ben járt, sőt maga is dolgozott szövetkezeti üzemben, de ilyen udvarias kiszolgálásban még nem volt része. Bólintunk. — Hja, a maszeknak érdeke az udvariasság, a gyorsaság. Ebből él. Nincs eszemben kijelenteni, hogy szenzációs felfedezés, szerencsés fültanúja lehettem, hiszen mindezt mindahány magánkisiparos jól tudja (és alkalmazza is) valahány ktsz ismeri (s mégsem él vele). Megmondom, foglallcoztat a beszélgetés azóta is. Saját tapasztalatom: a magánkisiparos mennyire igyekszik élelmes lenni, mindent beszerezni, s ha különb áruval nem is mindig, de pontossággal, gyorsasággal, udvariassággal megtartja kuntsaftjait. S ne bosszankodjék az ember, hogy nagyobb termelési lehetőségek, modernebb termelő- eszközök birtokában drágább épületekkel, szebb műhelyekkel, jobb munka- szervezeti adottságokkal hány ktsz-ben ugyanaz a valóság, mint a kisújszállásiban. Pedig csak egy picinyke hiányzik a szövetkezeti és állami • szolgáltató iparból. A csomagolás- technika. Ez esetben értsd: felelősségteljes ígéret, pontosság, udvariasság. Nem akarom én valamennyi kisipari szövetkezetei egy kalap alá venni, hiszen jó, hogy egyre több a kivétel. De bizony csak itt a megyében is hány ktsz működhetne nagyüzemi szinten maszek módon mért kiszolgálási kultúrával? — borzak — sam msS Tavasszal adják át az új tiszafüredi benzinktuat rendeltetésének’ Képünkön a már elkészült kezelő-épület látható A MŰVELT HOLLYWOOD Bob Hope filmszínész mesélte, hogy nemrégiben egy hollywoodi filmsztár otthonában a következő beszélgetés tanúja volt. A gimnazista kisfiú ezeat- kel a szavakkal fordult gyönyörű mamájához: „Mama, sürgős szükségem volna egy enciklopédiára, anélkül nem mehetek holnap iskolába”. Mire a mama: „Ostobaság fiam, a te korodban az ember még nagyon jól elmehet gyalog is.” Ezrek gyógyulásáért Az Eg^szsé'itioyi Minisztérium tavaly nyáron hatályba lépett rendelete módot ad arra, hogy az alkoholisták járóbeteg rendelésen vegyenek részt a gyógyuláshoz vezető elvonó kúrán. Az azóta eltelt idő elég tapasztalatot nyújtott, hogy megállapíthassuk: a rendelet hasznosnak bizonyult. Éppen a sikerek — s a megyei tanács vb egészségügyi osztályának újabb elvonókúrák szervezésére irányuló törekvése — az indíték arra, hogy az említett rendelet k'egészítésé- nek gondolatával foglalkozzunk. Elöljáróban — a tudomány állásfoglalásának megfelelően — kimondjuk, hogy az alkoholizmus: betegség, gyógyítható betegség. Mint minden betegség orvoslása, úgy ezé is egyaránt magán- és közérdek. E felismerésnek, valamint a társadalmi szervek fel- világosító munkájának köszönhetően számosán jelentkeztek már eddig is elvonókúrára, — oly sokan, hogy a szolnoki rendelő- intézetben immár júniusra szólnak az előjegyzések. A megyeszékhelyen november elején megindult rendelésen eddig kereken húszán találtak gyógyulást. Mind e páciensek, mind a jelentkezettek javarésze szolnoki, illetőleg a város közelében lakó. Dicséretes akaraterővel — a még megmutatkozó nehézségeket legyűrve — azonban Jászberényből, Kunhegyesről is jár önkéntes jelentkező a kezelésre. 0 Megyénkben több ezerre tehető azok száma, kiknek kívánatos volna elvonókúrán résztvenniök. E riasztó szám nagyságának oka jórészt a letűnt idők bűneiben — közöttük a munka- nélküliségben, s az annak nyomán támadt létbizonytalanságban — található meg. örvendetes, hogy a nép-hatalom éve'ben felnőtt fiatalok között aránytalanul kevesebb az alkoholista, mint az idősebb korosztályok tagja» között. E mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az alkoholizmus — átvitt értelemben szólva: — fertőző betegség. Annyiban fertőző, hogy a szeszre leggyakrabban idősebb iszákosok szoktatják fiatalabb társaikat. A megyei tanács vb egészségügyi osztálya, mint fentebb említettük, a nyár folyamán Karcagon, Jászberényben, Mezőtúron kíván alkoholelvonó szak- rendelést szervezni. Ezeken kétségtelenül sokkal többen találhatnának gyógyulást, mint a ma még egyetlen szolnokin. Négy szakrendelés elégnek ígérkezik. A tiszafürediek számára az egri, a kunszentmártoniak A puszta a nádasban m Helyi mmmmmmmmn vetet Nagyiván a Hortobágy határán fekszik. Ahogy autónk elhagyja a falut, a táj határtalanságában eltűnik a civilizáció. Ut sincs, a simára fagyott jégen szabadon választhatnánk ki az irányt, a megszökés azonban a traktorok nyomát Követi. Távol — mint terger- parti sziget — még látszanak az egymásra torlódott házak, de hamarosan már csak az előttünk húzódó barnás csíkok az egyedüli útmutatók. S ahogy Közeledik a sűrűn kanyargó gépkocsi feléjük, kibontakozik a zúzmarás nádszálak mesebeli látványa. — Ez már a Csu.tás — mondja Szalantai Árpád, aki megmutatta nekünk a Zetorok vágta ösvényt, ö vezeti az Alsó Tiszai Nádgazdaság ötszáz holdas telepét. Erősen fúj a szél, elhajtja a ködöt és amfrt előtűnik az összezsugorodott nap vörös korongjrf, olvadni kezd a'nádszálak jéghüvelye. Nem a legjobbkor érkeztünk: a zúzmarás nád hamar átnedvesíti annak a ruházatát, aki megpróbálkozik a levágásával. Pedig harmincötén is fnegtessik még ezekben a hideg, de száraz napodban is a Csukáshoz vezető nyolc kilo méteres utat. Jó keresetéi ad á nád, hiszen lehet égj nap száz kévére valót. i> aratni, s ez már többet, fi zet száz forintnál. S tavai' óta —, hogy nádfeldolgozó is telepítettek ide — nyáror is akad munka vagy ti? embernek. Főleg exportrí Készítenek pallókat. — Nem úgy, mint a mostani — hagyja abba hosszai '■érlelésre a munkát Labanc Kálmán. — Eláraszthatták volna az egész nádast úgy legalább seholsem látszanának Id a torzsokok. Neír kellene a kézi kaszával baj 'ódnunk. Nehezen találtunk rá Labancra a nád kanyargós útjain. Távol, egy másik tisztáson szintén embereke' veszünk észre. Egy vonta' ' is rakodik ott. Labanc Ká’ mént azonban cs&k neheze; vesszük rá, hogy velünk tartson. Miközben makacsul tolja az egy nekirugas^co- . dásraj^y^^pá^t igdön- tő szerkezetet, a kirándulással elvesző tíz forintjáért bánkódik. Útközben aztán felenged, többet mutat meg magából a kezdeti pillanatoknál, amikor állandóan azt hajtogatta, hogy az a munka a legjobb, amelyik a legtöbb forintot adja. Felemlegeti azokat az időket, amikor az egész országban ismerték szőrméit.. Szövetkezet neip alakult a környéken, így aztán szezonmunkából él: a juhnyírás, a masinálás és a rizsaratás váltakoznak életében az évszakok rendje szerint. Csakúgy, mint a többie- kében. Rapcsák András, a legidősebb nádarató még emlékszik azokra az időkre, amikor a Csukás méltó volt nevére és á hideg telekben a falu népe innen hordta haza a fagyott halakat. Régebben nagygazdáknál cselédkedett, most várja, hogy összegyűljön a nyugdíjhoz szükséges idő. Nem használja a kézvédőt, büszkén mutogatja elfagyott ujjait. De eldicsekszik azzal is, hogy három 'éve megroppant a hasa emeléskor, s azóta se járt vele doktornál. Ha néha kitüremlik a hús, óvatosan visszanyomja. Poczok Ferenc pedig cigány. Sza- lontai igyekszik kikerülni a kifejezést, de amikor rákérdezek, elneveti magát: — Ott lakik ő is még a többiekkel. — Poczok ugyan olyanokat mondogat, hogy ha egyszer dologzni kell, akkor az erőfeszítéseket csak a pénz feledtetheti. A munka szépségét nem igen ismeri el, mégis egész szorgalmasan vágja a nádat. Visszafelé új ismerőseink is mind velünk jönnek — hiszen a mai napot már elvitette az ördöggel — csak Labancz Kálmán indul vissza a munkájához. Miközben élvezzük a közlekedésrendé- szetpek fittyet há nyó úttalan száguldást, Szalontai Árpád tárgyilagosan felméri a ködbevesző nádsorokat: — Tavaly 160 ezer kévét termeltünk ki. Az idén csak 120 ezer lesz, mert nyolcvan holdon kiégett a nád. Tompa László részére a szentesi kórház aránylag könnyen elérhető,. Az alkoholizmus egészségkárosító, erkölcsromboló hatásával márcsiak terjedelmi korlátok miatt sem foglalkozhatunk hosz- szasan. Néhány számadat azonban ide kívánkozik ... Azok közül a bűncse'ek- mények közül. melyek ügyeiben megyénk bíróságai 1962 első felében jogerős ítéletet hoztak, az esetek 27,6 százalékában döntő szerepet játszott a szesz. Sokan annak hatására követtek el ifjúság-, élet-, szemérem- és testi épség ellem bűncselekményt, számosán az alkohol megbilincselt rabjaiként loptak, csaltak, sikkasztottak — szeszrevalóért. Megyénk területén tavaly a közlekedési balesetek huszonhárom százaléka — közöttük halálos is! — ittassággal szorosan kapcsolatos volt E rövid kitérő után felmerül a kérdés, hogy az Egészségügyi Minisztérium rendelete a probléma fontosságával egyenes arányban segíti-e az alkoholizmus leküzdését Nézetünk szerint nem. Gyakorlatilag vajmi kevés a lehetősége, hogy a vidéki alkoholisták munkaidőn túl járjanak kezelésre; légióként persze a rendelőintézettől távol lakók. Természetes, hogy a munkáltatók lehetőleg támogatják a kúra látogatásét. Igyekeznék érdekéit dolgozóik szármára olyan munkabeosztást biztosítani, hogy a kezelés miatt anyagi károso- d s ne érje őket. Igen sok üzemben, intézménynél azonban ez megoldhatatlan. Mint írásunk elején leszögeztük: az alkoholizmus betegség. Az abban szenvedők részére helyesnek vélnénk a kezelési napokra táppénz folyósítását; éppúgy,, mint megad ja az SZTK a táppénzt a lázas betegnek, tbc-snek, balesetet szenvedettnek. Ellenvetésül mondhatná valaki, hogy az így keletkező kiadások a közösség terheit növelik. Ez igaz. Ám másfelől kérdés — túl az erkölcsi, családi problémákon t— megtérülne-e az így adódó többletkiadás. Meggyőződésünk, hogy igen. Azbtmbu'áns rendelések tíz-tizen kétszeri látogatása az esetek óriási többségében gyógyulást eredményez. Tegyük fel, hogy a kezelésre járó alkoholista napi átlagkeresete — sokat mondunk! — száz forint. Ismét a rosszabb esetet véve alapul: a beteg nem tízszer, hanem tizenkétszer marad távol a munkából. Tizenkét munkanapra jutó táppénzének összege kilencszáz forint. Járulékos kiadásokra útiköltség, gyógyszer — számítsunk még ezer forintot. Nem egészen kétezer forintból visszaadhatunk egy embert a társadalomnak, családjának — önmagának. Még megnyugtat óbbá teendő számvetésünket. kimondjuk: bizonyos, hogy a káros szenvedélytől rnenles ember már az első évben feltétlenül megtéríti jobb, odaadóbb munkájával a táppénzként kapott összeget. Az alkoholellenes küzde lem sikeréhez természetesen nem elég az, hogy a közösség az eddiginél töo- bet áldozzon anyagiakban. Szükséges a felvilágosító tevékenység fokozása, nagyobb erőfeszítés a betegek meggyőzésére. Társadalmi összefogással, a tudomány erejével — s ezt különös meggyőződéssel valljuk — az alkoholizmust éppúgy vissza lehet és kell szorítani, mint például a csecsemőhalandóságot, a himlőt, a tbe-t már sikerült. “ b. a.
