Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-07 / 31. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963 február Y. Spanyolország — a NATO előszobájában A kanadai ellenzék összefogása megbuktatta a Diefenbaker- kormányt * z elmúlt év végén ” Franco washingtoni nagykövete követelőző han­gon nyilatkozatot tett köz­zé: „itt az ideje, hogy a kommunistaellenességbem élenjáró Spanyolország el­foglalhassa az őt megillető helyet — a szovjetellenes NATO-ban!” — Akkoriban kevesen figyeltek fel a spa­nyol diplomata kijelentésé­re, odasorolták a néhány évenként megismétlődő, — hasonló önjelölti jelentke­zések közé, amelyekkel a fasiszta diktátor rendszeré­nek teljes elismertetését, egyben biztosítását sürget­te a NATO tagjaitóL A korábbi spanyol ak­ciók sorra kudarcot vallot­tak. A NATO egyes orszá­gai, így Norvégia, Dánia, Belgium, mindegyre vétót emeltek a nyíltan fasiszta Franco-rendszer olyan szen­tesítése ellen, mint amit Spa­nyolországnak a NATO-ba felvétel jelentett volna. Az említett országok diploma­táinak számot kellett vet­niük saját közvéleményük­kel. Emellett szinte vala­mennyi atlanti állam- azért is idegenkedett Spanyolom szág belépésétől, mert ez esetben az atlanti paktum szövege értelmében közös feeweres segítséget kellett volna nyújtaniok Franco- nak, ha rendszerét „belső felforgatás” fenyegeti. A döntő ok azonban az volt, amelynek alapján Spanyolországot papíron távol lehetett tartani a NATO-tól, hogy az atlanti szövetség vezető hatalma, az Egyesült Államok, külön megegyezett Franco kormá­nyával amerikai támaszpon­tok spanyol földön való léte­sítésére. Dulles volt ameri­kai külügyminiszter, a tá­maszpont-politika atyja, en­nek az 1953-ban megkötött egyezménynek az alapján ugyanazt érte el, mintha Spanyolország NATO-tag lett volna. Ugyanúgy épül­tek a spanyol kikötőkben a haditengerészeti, a nagyvá­rosok közelében a légi tá­maszpontok, s mi több: tit­kos megállapodás történt arra nézve, hogy szükség esetén a NATO-haderők is igénybevehetik e támasz­pontokat, nem csupán az amerikaiak... franco száját időről­* időre betömték a tá­maszpontokért cserébe adott dollármilliókkal, az amerikai segély megérke­zése minduntalan elhallgat­tatta a spanyol NATO-tag- ságot sürgető hangokat — de a diktátor diplomáciá­ja dolgozott. Spanyolország „természetes szövetségesei­nél” kilincselt elsősorban: Nyugat-Németországban, — ahol a volt náci politikusok vagy tábornokok körében hatásosnak bizonyult a spa­nyol érvelés, — valamint. Franciaországban, ahol pe­dig De Gaulle tábornok épí­ttetd York, (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakán hozott határozat értelmében 21 ország kép­viselőiből álló munkacso­portot küldték ld annak tanulmányozására, mikép­pen teremthetik elő az ENSZ műveleteinek pénz­ügyi fedezetét. A bizottság feladata, hogy jelentést ké­szítsen a közgyűlés külön ülésszaka számára, amely legkésőbb június végén ül Össze. A munkacsoport ülésén Morozov szovjet megbízott megállapította, hogy a kö­zépkeleti és a kongói ENSZ- műveletek kiadásai óriási összegre, 402 millió dollár­ra rúgnak. A nyugati or­szágok az Egyesült Álla­téit ki szinte a Franco-éhoz hasonló személyi hatalmat. Strauss, az azóta megbu­kott nyugatnémet hadügy­miniszter már három esz­tendeje azt tervezte, hogy a Bundeswehr egységeinek Spanyolországban szerez ki­képző és gyakorló terepe­ket, s ezzel segíti Franco államát a megvalósuláshoz. De Gaulle tábornok pedig nyomban hatalomra kerü­lése után kijelentette: tá­mogatja Spanyolország fel­vételét a NATO-ba. Ilyen előzmények után került sor az elmúlt na­pokban a már említett ame­rikai—spanyol katonai egyezmény felmondására: Madridban új tárgyalásokat követeltek az amerikai tá­maszpontok további fenn­tartása feltételeinek megál­lapítására! Ezzel egyidőben pedig feltűnő módon mu­tatkozott meg a spanyol— francia közeledés: De Gaulle miniszterei egymás után érkeztek Madridé hi­vatalos látogatásra. Ott járt Ailleret is, a francia vezér­kar főnöke, hogy francia— spanyol katonai együttmű­ködésről tárgyaljon. Silie­ret tábornok, aiti annak ide­jén az első francia atom­bombát a Szaharában fel­robbantó egység parancsno­ka volt, alighanem arról is tanácskozott Munoz Gran- des-szal, Franco hadügymi­niszterével (mellesleg: ő volt a szovjet fronton gyá­szos hírnévre szert tett „Kék hadosztály” parancs­noka!), hogy Spanyolor­szág afrikai területein mi­ilyen lehetőség kínálkoznék a francia rakétaxísérletek folytatására, mert a Szaha­rából előbb-utóbb kitelepí­tik a kilövőpályákat. A spanyol—franciá köze­ledés olyan mérvű lehet, amilyen mértékben Franco kielégítetlennek érzi igé­nyeit — az amerikaiakkal és a NATO-val szemben. Ha azonban az Egyesült Ál­lamok megtalálja a módját, hogy nagyobb összegű dol­lársegéllyel eszközöljön „vérátömlesztést” az Ínsé­ges spanyol gaadaságba, illetve, hogy egyengesse a NATO felé vezető utat Spa­nyolország számára, az esetben valószínű, hogy Párizs—Madrid tengely ki­alakulására nem kerül sor. Van azonban a Madrid körüli diplomácia kötélhú­zásról szóló nyugati sajtó- kommentárokban egy olvan érdekes feltevés is, amelyet meg kell említenünk. Eszerint Franco napjai meg lennének számlálva, a nem­zetközi monopóliumok és a Vatikán egyetértve arra az elhatározásra jutottak, hogy Spanyolországban politikai „liberalizálódásra” van szükség. Franco eltá­volításával és egy „alkot­mányos monarchia” hely­reállításával képzelik a mok vezetésével az utóbbi években arra törekedtek, hogy e terhek viseléséből valamennyi ENSZ-tagállam vegye ki a részét. Az ENSZ középkeleti és kongói műveleteire a gyar­matosító hatalmak agresszív cselekményei miatt került sor — jelentette ki a szov­jet küldött. — Az ENSZ kizárólag a gyarmatosító hatalmak és cinkosaik hi­bájából került pénzügyi válságba. Figyelembe véve ezt a körülményt, az lenne az igazságos, hogy e hatal­mak vállalják a teljes anya­gi felelősséget is az ENSZ középkeleti és kongói mű­veleteivel összefüggésben. (MTI) Spanyolországi politikai rendszer liberálissá tételét. Ezzel egyidőben Spanyol- országot az európai és at­lanti intézménye* teljes jogú tagjává avatnák: fel­vennék a NATO-ban. 4 mostani francia—spa­nyol tárgyalások — ennek a feltevésnek a fé­nyénél — úgy tűnnének, mint De Gaulle hozzájáru­lása Spanyolország „szalon­képessé” tételéhez... to- vábbmenve; a francia köz- társasági elnök ezzel viszo­nozná a Vatikánnak azt a „szívességet”, hogy a francia Klérus — római utasításra — a múlt év novemberében De Gaullet pártja mellett korteskedett a gyóntató­székből. (Az igaz, hogy a katolikus MRP katasztrófá­ig vereséget szenvedett, a De Gaulle-féle UNR pedig a katolikus megyékben el­söprő győzelmet aratott...) Az említett feltevéshez ki­indulási pontokat kereső hírmagyarázók azt is meg­említik, hogy a francia trónkövetelő, „párizs gróf­ja" nemrég járt Fanco-nái s ezt a tényt is arra hasz­nálják fel, hogy a királyság helyreállítását jósolják Spanyolországban. Aligha csalódunk azon­ban, ha mi, a magunk ré­széről azt mondjuk: a vé­reskezű diktátor ragaszko­dik hatalmához. Ismerve kétszínűségét, amellyel pél­dául a második világhábo­rúban is igyekezett semle­gességet mímelni, feltehető, hogy ismét az Egyesült Ál­lamok hidegháborús körei­nél keres segítőtársakat. Eszköznek kínálkoznék ak­kor a valószínűleg létrejövő új spanyol—amerikai kato­nai egyezmény, amelynek alapján éppen az Ibériai félszigeten, a Cadix mel­letti Rota hadikikötőjében lenne a Polaris-rakétákkal felszerelt amerikai tenger­alattjáró utánpótlási tá­maszpontja. S legfeljebb Spanyolor­szág ismét csak megmarad­na — a NATO előszobájá­ban. Pálfy József 94. Kitárul a kapu. S ott, a kapu mögött, a gerendák­kal határolt terelősávban Ismét megjelenik az őrpa­rancsnok, meg az ellenőr: — Első! Második! Harma­dik!... Még egy szer számolnak, s ha megvan a létszám, az őröket leváltják a torony­ból. A távoli tornyoktól, a zó­na mentén, elég hosszú az út! Amikor a zónából az utolsó zek-et is kihozzák és egyezik a létszám, akkor csak oda telefonálnak min­den egyes toronyba: leszáll- ni! S ha okos az őrparancs­nok, nyomban indít is, tud­ja, hogy a zek-nek nincs hová megszöknie, s hogy az őrtornyokból leszállt kato­nák beérik az oszlopot. De ha az őrparancsnok buta, akkor fél, hogy katonái nem lesznek elegendők a zek-ekkel szemben és vár. A mai őrparancsnok is e tökfilkók közül való. Vár. Egész nap kint vannak a hidegben a zek-ek, tiszta halál ez a fagyoskodás. S a sorakozó után még egy egész órát állva fagyoskod­A perui kormány demagg intézkedése A perui kormány beje­lentette az egy hónappal ez­előtt felfüggesztett alkot­mányos garanciák helyre- állítását. Ugyanakkor azt is bejelentette, hogy átadják a bíróságnak „a felforgatás céljából” szervezett „össze­esküvés” 211 letartóztatott vezetőjét A perui kormány, amely január 5-én meghirdette az ostromállapotot több mint ezer embert letartóztatott és egyedül a Convencion- ,völgyben több mint száz parasztot gyilkoltatott le, továbbra is folytatja a had­járatot az ország haladó erői ellen. Ilymódon az alkotmányos garanciák helyreállítása nem egyéb mint demagóg intézkedés a kormány ré­széről. Jakov Borttzov, a TASZSZ szemleirója írja: William Foster, az ame­rikai leszerelési és fegyver­zet ellenőrzési hivatal ve­zetője eljuttatta az Egye­sült Államok kongresszusá­nak a hivatal második évi jelentését. A dokumentum valóban érdekes, mivel be­lőle bizonyos fogalmat al­kothatunk arról, hogy az Egyesült Államok küldött­sége milyen csomaggal ké­szül visszatérni Genfbe a tizennyolchatalmi leszere­lési bizottság február 12-én folytatódó üléseire. A jelentés elismeri, hogy a Szovjetunió elvi hozzájá­rulása a helyszíni ellenőr­zéshez konstruktív lépést jelent á nukleáris fegyver- kísérletek megtiltása felé. Valóban, nyugati részről többször is kijelentették, hogy ha a Szovjetunió elv­ben hozzájárul a helyszíni ellenőrzéshez, akkor nyitva nil Mégsem annyira a fagy, mint inkább a düh marja őket; odavan az este! A zónában már semmit sem tudnak elintézni. — Honnan ismeri olyan jól az angolok flotta éle­tét? — kérdik a szomszé­dos sorból a kapitányt — Tudják, csaknem egész hónapot töltöttem egy an­gol cirkálón. Saját kajü- töm volt. Egy tengeri kon­vojt kísértem. — Oszekötő tiszt voltam náluk. S kép­zeljék, ráadásul háború után az angol tengernagy, az ördög vinné el, ajándé­kot küldött emlékbe. „Há­lám jeléül”. Csodálom és átkozom! Most meg — mindenki egy fedél alá . „ Együtt ülni a benderisták- kaU — nem nagy élvezet Furcsa. Furcsa így végez­ni: a puszta sztyeppe, az el­hagyott zóna, a holdfény­ben csillogó hó. Az őrök már felálltak: tíz méterre egymástól, tüzelésre készen tartott fegyverrel. A zek-ek fekete csordájában ugyan­1* Benderisták=Sztyepán Ban­dera nyugat-ukrán nacionalista bandavezér hívei. öt magát ré­gen meggyilkolták München­ben. (A törd.) Óttava (MTI) Mint ez a kanadai par­lament keddi viharos ülése után várható volt, Diefen­baker kormányát az ellen­zéki pártok együttes erőfe­szítéssel megbuktatták. A zsúfolásig megtelt alsó­házban Diefenbaker mi­niszterelnök még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy az ellenzék összefogását megbontsa és megmentse a kormány sorsát. Felszólalá­sában bírálta a liberál'sok bizalmatlansági indítvá­nyát, azrt túl általánosnak, szétfolyónak és zűrzavaros­nak minősítette. Diefenba­ker támadta Rusk amerikai külügyminisztert is a ka­nadai ügyekbe való beavat­kozása miatt. áll az út a megegyezés felé. Ilymódon a szovjet kor­mány az ellenőrzés elvének elfogadásával és az ellen­őrzések számának (évi 2— 3) meghatározáséra való készségével elhárította a fó akadályt a megegyezés út- jából. Méginkább megköny- nyítette u megegyezést az­zal, hogy az önműködő ren­gésjelző állomásoknak az ellenőrzés céljaira történő felhasználásával kapcsolat­ban szinte egész sor kér­désben közeledett a Nyugat felé. Felvetődött tehát a jogos kérdés: máért állítja az amerikai dokumentum, hogy a teljes rendezés út­jában még sok megoldatlan kérdés áll? Természetes, hogy ha nem kívánják őszintén a megegyezést, ak­kor minden rendezetlen kérdésből lehet problémát csinálni. — Vitathatatla­nok a következő tények: olyan buslátban — S—SÍI — egy ember, aki arany vállapok nélkül nem is is­merte az életet, angol ad­mirálissal kom ázott, most meg Fetyukovval hordja a tróglit. Az ember erre is, arra is ráfogható. Nos, együtt van a kíséret. „Ima” nélkül mindjárt a lényeg: — Indulj I De szaporán! Szaporán? — Egy frászt..! Most már minden munka­részleg előttünk van, nincs értelme sietni. A zek-ek anélkül, hogy összebeszél­tek volna, mindent megér­tettek: eddig ti tartottatok fel bennünket, most meg majd mi tartunk fel titeket. Ugye, ti is szeretnétek me­legre bújni... — Nyújts lépést!— kiált­ja az őrparancsnok. — Nyújtsd a lépést, ott az élen) — „Nyújts lépést!” Ezt neked! S kimért léptekkel, lehorensztott fejjel mennek a zek-ek, mint a temetésre. Nekünk már nincs veszteni valónk, — úgyis utolsónak érünk a láeerhe Nem akart emberségesen bánni velünk A miniszterelnök kor­mánymentő kísérletét vég­leg meghiúsította az új de­mokrata párt azzal, hogy csatlakozott a két másik ellenzéki párt bizalmatlan- sági indítványához. A ház előbb a szociális hitelpárt módosító indítvá­nyáról, majd a liberális párt által beterjesztett bi­zalmatlansági indítványról szavazott. A kormány mindkét sza­vazásnál vereséget szenve­dett: 142 szavazattal 111 ellenében az alsóház meg­szavazta • bizalmatlansági indítványokat. 1. a Szovjetunió a lesze­relés problémájának meg­oldására részletesen kid J- gozott szakaszos programot terjesztett elő. s e program előirányozza a benne fog­lalt konkrét intézkedések szigorú ellenőrzésének mó­dozatait is; 2. a szovjet leszerelési program már a leszerelés első szakaszában előirá­nyozza a nukleáris háború veszélyének megszüntetését; 3. a leszerelés első sza­kaszára vonatkozó szovjet és amerikai javaslat cikke­lyenként! megvitatása so­rán a Szovjetunió számos lépést tét4 a nyugati hatal­mak kívánságai félé. A Szovjetuniónak ezek az erő­feszítései, amelyek a nézet- eltérések megszüntetését célozták, az ENSZ számos tagja részéről megértésre találtak és határozott ér­deklődést keltették a nyu­gati hatalmaknál is. Él-elbődült az őrparancs- nok: „nyújts lépést!” — de — most aztán bele is puk­kadhat az üvöltözésbe, tudta: a zek-ek nem fog­nak gyorsabban menni. Lő­ni meg nem lehet: ötösével haladnak, oszlopban, együtt. Nincs az őrparancsnoknak akkora hatalma, hogy gyor­sabb iramra késztesse a zek­éket. (Reggel is egyedül az a menekvésük, hogv lassan vonulnak munkába. Aki rohan, az bizony nem tölti le idejét a lágerben — ki­merül, kidől a sorból.) így hát kimérten, kényelme­sen vonultak. Lépteik alatt csikorog a hó. Egvesek hal­kan beszélgetnek, mások­nak ki tudja hol jár az eszük. Suhov arra gondol, vajon milyen elintézni va­lója maradt reggel a láger­ben? S eszébe jut: a ren­delő. A csudába Is, hogy elfeledkezett a rendelőről munka közben. Éppen most van a rende­lés. Még elérhetné, ha nem kéne vacsorázni. Mintha már nem is szaggatná. Nem fog lázat mérni... Merő időpocsékolás! Legyűri a nyavalyát a doktor nélkül. Ezek a doktorok úgyis ko­porsóba gyógyítanak. Most nem a rendelő csá­bította — hanem az, ho­gyan lehetne egy kis pót­lást keríteni a vacsorához. Minden remény megvolt rá, hogy Cézár csomagot kap, már régen >t+ ideje. (HnCfotfiioji) Az ENSZ pénzügyi válságát a gyarmatosító hatalmak okozták A. SZOLZSENYICIN: mh GwmiQMl Rossz előjel a genfi leszerelési tárgyalások folytatásához

Next

/
Oldalképek
Tartalom