Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-28 / 49. szám
1663. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A VASÁQY Mi az asszonnyal — ahogy mondani, szokás — egy szál szoknyában éé egy nadrágban leerültünk össze. Nem aggasztott ez minket, mert ahol nincs, ott azért nincs, mert lenni akar. így mondta Polla néni is, közvetlen szomszédunk, aki egybekelésünktől fogva vendég volt nálunk. Nem járt hozzánk rajta kívül egy teremtett lélek sem. De egyelőre jobb is volt ez így. Legalább nem látta senki a magam esz- kábálta nászágyat, a rögtönzött éjjeliszekrényt, és a többi, szükségszerűségből készült berendezési tárgyat. Polla néni meg olyan kedves volt, olyan megbízható, hogy na... Történt egyszer, hogy Lábrákné, egy utcabeli asz- szonyság, kivel éppen csak köszönőviszonyban voltunk, megfogott bennünket. — Hallják-e, fiatalok! Volna egy príma vaságyam eladó. Még csak nem is kórházi, hapern katonai, ílyen-e! — s kezét ökölbe szorítva tett szava mellé kifejező nyomatékot, — Köszönjük, drága szomszédasszony, van nekünk ágyunk! Sikeres fö'dműves- szövetkezeti tagszervezés Tiszakiirtön (Tudósítónktól.) A tisza- kürti földművesszövetkezet megtartotta félévi összevont termelési értekezletét. Az fmsz tagszervezésében és részjegy-jegyzésben 109 százalékos eredményt ért el. A kiskereskedelmi tervet 106, a vendéglátóiparit 110 százalékra teljesítették. Az értekezlet az fmsz három dolgozóját „Kiváló dolgozó” kitüntetésre terjesztette fel, dicséretre és pénzjutalomra tizenkettőt javasolt. Akácz Mártonná fmsz. sajtófelelős. Tiszakürt Lábrákné huncutkásan fenyegetett mindkettőnket. — Na-na! Nem szégyen a szegénység, csak kellemetlen. De azért én inkább egy vaságyon hálnék, mint egy recsegő fapriccsen. Hüledezve hallgattuk Lábrákné nem éppen hízelgő üzleti vonalvezetését. Majdnem dadogva kérdeztem meg: — Honnan tetszik tudni, hogv nekünk milyen fekhelyünk van? — Öh, aranyosom, tudok én mindent a környéken, — kezét a szájaszegletéhez emelte és súgva folytatta: — Hát a Polla néni megmondta, hogy nincs maguknak semmijük, hiába dolgoznak mind a ketten. Mindent megesznek! Aztán a bizonyságtétel kedvéért, meg hogy ránksózza a vaságyat, rendre elmondta: melyik vasárnap vágtunk babosjércét, mikor ettük meg a ródizlandi magkakast és hány habrollót fogyasztottunk a Tiszavirágban. A vaságyat nem vettük meg, de fülünk piros lehetett, az biztos. Polla nénire gondoltunk, mikor éppen o babosjérce nyakát szopogatta és azt mondta: — Enni-inni kell fiaim, mert csak ez ád erőt & munkához, azután majd csak lesz minden! Polla néninek egy szót sem szóltunk a hallottakról. Továbbra is bejárt hozzánk, kenetteljesen jó tanácsokat osztogatva, mintha mi sem történt volna. Teltmúlt az idő. Egy szép napon bútort vettünk, csinos, barátságos lett a kis szobánk. Találkozásunk Lábrákné- val már emeltebb fővel zajlott le, de valahogy most is csak baj volt, mert rövid terefere után Lábrákné kezét megint a szájához emelte: — A Polla néni azt mondja, gyanús ez neki, ugyan miből tellett bútorra? Egyszóval: így sem volt jó. Azóta mindig azon tanakodunk, hogyan kellene élnünk, hogy az Polla néninek U jó legyen? Hajovszkv László Szolnok Csendül a ft óla. nerdül ft /ííhi# , .. Úgyszólván nem múlik el hét anélkül, hogy megyénk valamelyik művelődést otthonában ne adna műsort a Szocialista kultúráért érdeméremmel kitüntetett Tisza táncegyüttes. — A táncosok és a zenészek most egy salgótarjáni és egy budapesti vendégszereplésre készülnek. Képünk az együttes új műsorszámának, a Kiment című tánc kompozíciónak egyik jelenetét örökítette meg. A háztáfiba is fut naposcsibe A háztáji és egyéni gazdaságok a földművesszövetkezetektől igényelhetnek napos baromfit. Ez az akció már meg is kezdődött. A jászladányi fmsz a kö- .zelmúltban kétezer naposcsibét fogadott, a törökszentmiklósi földművesszövetkezet pedig egy termelő részére ezer csibét igényéit. A múlt héten nyolcezer csibét vettek át a velük szerződő termelők részére a földművesszövetkezetek. Tavaly összesen 1 537 000 naposcsibét helyeztek ki, most úgy tervezik legalább kétmillió csibét juttatnak a háztáji gazdaságoknak, egyénieknek. A. SZOL2SENYICIN (52) De ekkor az elcsendesedő,, einyugvó barakkban lármát hallottak a külső ajtótól. Berohantak a folyosóról ketten, akik a csizmákat vittek el és kiabálnak: — Második számlálás! Már jött is mögöttük a smasszer: — Átmenni a túlsó felébe! Pedig már volt, aki aludt! Fel mordulnak, megmozdulnak. csizmába dugják a lábukat (a vattanadrágot úgysem veszi le senki — anélkül megfagynának a pokróc alatt.) — Fúj, átkozottak! — káromkodik Suhov. De nem haragszik nagyon, mert mée nerr aludt. Cézár csak fel nyújtja a kezét és két süteményt, két darab cukrot, meg egy kerek szelet kolbászt rak föl. —* KÖSfcnnöm kovics. — hajlik le Suhoy az áavközbe. — A zsákocskáját meg adia föl, ott p fejem alatt biztonságban lesz. (Felülről nem csórják el olyan hamar, meg aztán ki is keresgélne Suhovnál?) Cézár feladta Suhovnak bekötözött, fehér zsákocskáját. Suhov a matrac alá dugta és még várt, míg több embert átkergetnek, hogy kevesebbet kelljen mezítláb állnia a folyosón. De a smasszer kiszúrta: — Hét, ott! A sarokban! És Suhov könnyedén, mezítláb a padlóra szökött (olyan jól elhelyezte a csizmáját meg a kapcákat a kemencén, kár lenne leszedni). Igaz, meg is szokta, nem tart soká a dolog. A mamuszt úgyis elveszik. akinél nappal megtalálják. Azok a brigádok, amelyek szárítóba adták a csizmákat szintén jól néznek most ki, mamuszban, puszta kapcában, vagy mezítláb. — Hé! No! — ordított az. 5r. — Lazsáltok, dögök? — duplázott rá a barakkfel e•ős. Valamennyiüket átker- •ették a barakk másik fe- '«be, az utolsókat a folyosóra. S»bnv is itt állt a falnál, az árnyékszék mellett. Lába alatt vizes volt a padló és jeges hideg húzódott be az előtérből Mindenkit kihajtottak és a smasszer meg a barakkfelelős mégegvszer bement megnézi, nem bújt-e el valaki, nem lapul-e valaki egy homályos kuckóban és alszik. Mert ha kevesebbet számlálnak, baj van,ha többet számlálnak, akkor is baj van. újabb számlálás jön. Körbejártak, körbejártak. visszatértek az ajtóhoz. — Első. második, harmadik, negyedik ... Most már gyorsan beengedik őket. egyenként. Tizennyolcadik ^uhov is benvomakodott. Futás a prircshez. már a hágcsón a lába. — hopp! — már fent is van No. jó Visszadugja a lábát a nvfatka uiiéha. rá a pokrócot, arra a buslátot, aludjunk' Most majd a harnkk másik felét hajtják át a mi felünkbe, de ez —ár nem a mi hatunk. Cézár visszatért. Suhov ’nougerlt« neki a asákíát. Aljoska is visszatér. — Olyan tutyi-mutyi, mindenkit előre enged, keresni meg nem tud. — Nesze, Aljoska! — és odaadta neki az egyik süteményt. Aljoska mosolyog. — Köszönöm! — De hiszen magának sincs! — Edd csak meg! Ha nekünk nincs, valahogy csak szerzünk. Ö meg a darabka kolbászt a szájába! — Rágja! Rágja! Húsillat! És húslé, igazi. Ide ment, a hasába. És már nincs is kolbász. A többit — gondolja Suhov — majd kivonulás előtt. És a fejére húzta a vékony, piszkos pokrócot, — már oda sem figyelt, ahogyan a priccsek köze megtelt a barakk másik feléről való zek-ekkel várják, hogy az ő részüket is ellenőrizzék. Elaludt Suhov, édes-elégedetten. Sok minden jó érte a mai napon: nem zárták karcerbe, a brigádot nem haitották a szocváros- kába, ebédnél kását szerzett. a brigedéros jól megbulizta a százalékot, a falrakás vígan ment. nem bukott le a nereéve! a motozásnál. este Cézártól keresett. dohánvkát is vásárolt. És nem lett beteg, erőre kanott. Elmúlt egy nao. felhőt- ’en. csaknem boldog. Rabsága első nercétől az utolsóig háro’-'e7eahatszá7ütvenhárom ilven napból *1!t. A szökőévek miatt jött ’•nzzá még bénnrn. — Vége — “•'ordította- Peters Magda, Vetényf Pál. Pnsek Lajos, Murányi Bea. Szülők, nevelők fóruma Köszön ? — Nem köszön? Nevelők és szülők egy- 1 aránt sokat fáradozunk azon, hogy gyermekeink il- : ledelmes, felnőtteket tiszte- j 16 és egymással szemben is i udvarias emberekké válja- : nak. Mégis gyakran felmerülő probléma, hogy tanu- | lóink elég későn jutnak el arra a fokra, hogy a köszönés, a tiszteletadás szoká- ! sukká váljon. A gyermekek óvodás, — \ majd kisiskolás korukban már sok olyan erkölcsi is- | merettel ismerkednek meg, I amelyek a társas együttélés I alapvető követelményeit ké- j pezik. Kis meséken, történeteken, elbeszéléseken, olvasmányokon keresztül — megismerkednek a felnőttek áldozatkész munkájával, azzal a sok-sok küzdelemmel, harccal, melyet értük tesznek a szülők. Megismerik azt is, hogy a tiszteletadás kötelesség, s egyik formája a köszönés. Ezzel egyidőben megtanulják a köszönés módjának ismeretét is. Kit hogyan kell köszönteni. Hogyan kell köszönni reggel délben, este. Ha mindezeket a tanuló tudja, még mindig nem mondhatjuk azt, hogy szokása a tiszteletadás. A köszönés mint tevékenység, csak akkor válhat a gyermek szokásává, ha az azzal kapcsolatos ismereteket rendszeresen és tudatosan gyakorolja. A gyakorlásra számtalan alkalom adódik mind az iskolában, mind az iskolán kivüL Sok szülő aggodalmasan mondja el a nevelőnek, — hogy gyermekét figyelmeztetni kell, hogy valakinek köszönjön, pedig már 5 vagy 6 éves lesz. Ez pedig 5—6 éves korban még természetes jelenség. Gondoljunk csak arra, hogy egy- egy séta alkalmával — amikor ismerősökkel is találkozhatunk — mennyi minden leköti, lekötheti a kisgyermek figyelmét. Bizony ilyenkor szükséges a figyelmeztetés. Az is előfordul, hogy a gyermek még akkor sem köszön, hisz olyan érdekes volt az előbb látott kirakat, a mellettünk elszá- guldó, csilingelő kiscsikó, hogy hirtelen nem tudja figyelmét a figyelmeztetésre, a közelgő ismerősre irányítani. Mi következik az élmaradt köszönés után? — Sajnos, a legtöbb esetben igen durva dorgálás, szidás. „Nem szégyelled magad! Nem sül ki a szemed a szégyentől?” stb. Az ilyen eljárás rendszerint gátló reflexet vált ki a gyermekben, s azért sem köszön. Még komolyabb bajt okoz az, ha az ilyen durva megszégyenítés sorozatosan következik egymás után, ami a szokás kialakulásának eltolódását eredményezi. Persze az olyan esetek felett sem hunyhatunk szemet, hogy a gyermek figyelmeztetés ellenére sem köszönti az ismerősöket, de a kritikánk lehet építő is. — Légy máskor figyelmesebb! Pista bácsi nagyon örült volna, ha köszöntél volna neki! A szomszédunk igazán megérdemelne ennyi figyelmességet! Sokszor tanúi lehetünk olyan jelenetekenek is, amikor felnőttek ilyen kijelentéseket tesznek: — „Nem tudsz köszönni? Erre tanítanak az iskolában? Erre nevelnek a szüleid?” Nagyon helytelenül cselekszenek azok, akik így akarják köszönésre szoktatni a gyep mekeket. S feltételezhető-e az, hogy arra tanítják odahaza, vagy az iskolában, hogy ne köszönjön a gyermek? Az ilyen felnőtt saját magával szemben is gyűlöletet kelthet a gyermekben. Egy érdekes kis epizód-» nak voltam távoli szemlélője. Utcabeli gyermekek játszadoztak a ligetben. Elment mellettük egy felnőtt. Persze egyik sem köszönt neki. A felnőtt egy kis idő múlva visszafordult. Végignézett a gyermekeken, — majd kedvesen elbeszélgetett velük. Érdeklődött játékaik iránt. Távozáskor köszönt nekik. A gyermekek megdöbbent arccal fogadták a köszönést. Valószínű akkor jutott eszükbe, hogy az önfeledt játék közben ők elfelejtettek köszönni. Ez is megszégyenítés volt, ami nem lehet pedagógiánk alapvető nevelési módszere, de a megszégyenítés ilyen finom formája néha igen hasznos. Ebben az esetben a gyermekek érezték, hogy ezt a felnőttet érdekli az ő játékuk, problémájuk, beszélgetett velük. Nem haragudott meg azért, hogy feledékenyek voltak vele szembeni s alkalmat ad hibájuk kijavítására. Azóta nem fordult elő, hogy ne köszönnének ennek az embernek. Ha figyeljük gyermekeinket, tapasztalhatjuk, hogy játékaikban is sokszor gyakorolják a tiszteletadás különböző formáit Amikor boltost játszanak köszöntik az elárusítót, a többi vevőt. Óvodás, vagy iskolás játék esetében üdvözlik a tanítót, óvó nénit, osztálytársaikat Ez jó jel, s azt mutatja, hogy a gyermekek figyelik a felnőttek viselkedését utánozzák azokat Sok esetben megyünk a gyermekkel egvütt vásárolni, megfigyelik hogy mi hogyan köszönünk, hogyan üdvözöljük Ismerőseinket. — Gyakran utazunk gyermekeinkkel. s látják, hogy akkor is köszönünk, ha Idegen társaságba, utitársak közé kerülünk, mert hosz- szabb Ideig együtt leszünk. Ezt is megfigyel! a gyermek. Bővül az Ismeretei amit majd később alkalmaz Is. A tanuló környezetének Igen nagy nevelőhatása van. Különös gonddal kell tehát lennünk a családi kör nevelőhatésára is. A gyermek megfigyeli, hogv édesapa, édesanya hogvan köszöntik pgvmást távozáskor. érkezéck-nr. Hogvan köszön nagyobb testvére. Szo- kás-e odahaza este. reggel egvmás üdvözlése. A gyermek szeret utánozni, s követi is a felnőttek, nagyobbak példáiét. A kisebb gyermekeknél eleinte a szülőknek kell este egy-egy ..esti puszival”, vaav ..lóéiszakát kívánok”-kal elköszönni. de későhb fokozatosan a gyermektől is megkö- vetetkntiok, s sok-sok következetes gyakorlás után szokássá is válik. Sok módot és történetet lehetne elmondani a köszönés szokásának kialakításával kapcsolatban Nem könnvú és nem rövid út vezet a szokás kíalaküéRáig. Türelmes, meggondolt éss következetes nevelőmunkát kell folytatnunk, ha azt aka-ink hogy gyermekeink értékes fi’lotdonsága legyen a folnő-tek megbecsü- ’ése és tis7+oiefe. ^ Olediira Lajos gyakorlóiskolai tor (tő Jászberény, Felsőfokú Tanltókéjtf»’
