Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

í§6$, február 2;. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A széndioxid felhasználása a mezőgazdaságban Dr. Mentiér László, az Állategészségügyi Kutató Intézet tudományos mun­katársa éveik óta kísérlete­zik a zöld lucerna tartósí­tásával. Kísérlete alapján a lekaszált zöld lucernát péppé zúzzák, majd víz adagolásával hengersilókba rakják, közben rétegenként száraz jéggel keverik. A megtöltött silót műanyag fóliával takarják le és be­földelik. Az ily módon tá­rolt növény télen is kiváló minőségű, nedvdús, nagy karóim & fehérjetartalmú táplálékot ad. Ezzel a ta­karmánnyal etetett tehén naponta 1.7 liter tejjel töb­bet ad, mint ugyanennyi mennyiségű szárított lucer­nával takarmányozott Aa anyakocáknak is fontos takarmánya a zöld Jucer- szarvasmarha. Az anyako- na-pép. rák és kis-malacok fejlődé­sében is igen nagy súlygya­rapodás tapasztalható apé- pesített lucerna etetésével. Jo étvággyal fo­gyasztják a tehe­nek a lucernasi­lót. Mit hozott Moszkvából * magyar film* szakemberek küldöttsége? A közelmúltban magyar, iiUnszakemberek jártak a Szovjetunióban, s a leg­utóbbi hónapok filmtermé­séből válogattak. Teli „tar­sollyal” érkeztek haza, a útjuk eredményeként egész sor újdonsággal bővült a bemutatásra kerülő filmek választéka. így például még as idén megismerheti a magyar közönség „Az élet kapujában” című alkotást, amelynek forgatókönyvét Vera Panova két elbeszélé­se alapján írtak. A törté­net, amelyet fiatal rende­ző, Talankin filmesített meg, fiatalokról szól, aki­ket a második világháború megfosztott a gyermekkor örömeitől, szépségeitől, és most a békés építés napjai­ban találkoznak. A film­ben újra láthatjuk az „Iván gyermekkora” népszerű kis hősének életrekeltőjét, Kol- ja Burlajevet. Megjelenik majd a mozik vásznán az ismert szovjet író, Akszjonov nálunk is feltűnést keltett regényé­nek, a „Kollégákénak — nemrégen készült filmvál­tozata. — Ebben az évben tartják a „Papát vásárol­tam” című szovjet film •dagyararszági premierjét. A besenyszögi álmok töredéke Gyériilő üstökű férfi. Ta­kács Viktornak hívják. Két éve került a Lenin Ter­melőszövetkezetbe. Sokan sajnáltuk, amiért veit bá­torsága ide elnöki posztra vállalkozni. Kegyetlen föl- dű, szegény emberek, egy­re mélyebbre süllyedő szö­vetkezetébe jutott. Mi lesz ebből? Sok jóban nem hit­tünk, de ő a lehető leg­szebb reményekkel indult. Telítve álmokkal. Éjszaka ábrándozott, s aztán nappal szembekerült a rideg var lósággal Álmai jó felét azonnal megsemmisítette a való. Álmai más hányadát a jö­vőre bízza még. Almai tö­redékét pedig egy zárszá­madási beszámoló szám­oszlopai sűrítik. Mi volt itt? Hércmezerkiiencszáz hold kemény szik várta. A szik alatt ráadásul vízelzáró­réteg. A termelőszövetkezet éveken át rizzsel próbálko­zott, • két évben egymás után földhöz verte a rizs. Elkeseredett emberek, bi­zonytalan holnapba néző szövetkezeti gazdák. A Lenin szövetkezet tag- gága kétharmadának még az évii kenyere is hiányzott. Ahhoz, hogy legalább ke­nyérrel dlássák az embere­ket hat és fél vagon búza kellett volna, de a mag­isárban csak 380 mázsát íjdhattafc a magúikénak. Sok szülő még iskolába já­ró gyermekei tanszerét is »ebenen tudta megvásárol­ni. Tartozásokkal kezdték az évet. Nem tudták kifizetni sem az 1960, sem az 1961. évi főldjáradakot. Ráadásul 112 ezer forint munkaegy­ség járandóságot sem tud­ták kiadni. A tagok 117 008 forint tú'iéiőleget vettek fél. Csak az utolsó esztendő elmaradt földjáradéka 183 ezer forintot jelentett. Elő­leget 1961 augusztusában kaptak utoljára a Lenin Tsz-ben dolgozók. így kezdődött 1962, 9 Ta­kács Viktor a Hút-keresés- ben csak azt vehette bizo­nyosnak, hogy 120 öreg és munkaképtelen és majd­nem háromszáz dolgozni tudó ember jövedelméről kéH gondoskodnia. Es azt, hogy Popovics Antal sze­mélyében tehetséges mező­gazdász küszködik a szik­kel Mi van most ? A háromezertkilencszáz hold szik továbbra is. De hozzá mér bizakodóbb em­berek. Más szövetkezetek számára talán nevetséges­nek is hangzik, de itt Be- senyszögöm már eredmény, 16,70 forintot osztottak munkaegységenként. Ered­mény, mert tervezni is csak 14,80 fillért mertek. És a 16 forinthoz még jön a prémium jön a részesmű- velés. És ebben az évben egy­szerre kifizették a három évben elmaradt földjáradé­kot, kifizették a tartozáso­kat, törlesztették a hitele­ket, sőt 542 ezer forintot a biztonsági alapban hagytak. Hogyan csinálták? ’ Egy­szerűsítették a termelés szerkezetét. Átálltak a talaj mostoh as ágának egyedül megfelelő gabonatermesz­tésre. Kétezeregyszáz hol­don termesztenek kalászost Minőségi cserét hajtottak végre az állatállományban. A sok takarmányt fogyasz­tó sertésállományt jóval le­csökkentették. Juhászaink­ból és szarvasmarhaállcsmá- nyükből is kiselejteznék a kishozadékú jószágokat És öntöztek amennyire csak erejükből tellett. Míg az előző évben 300, 1962-ben 425 holdon csörgedezett a víz. Roppant kemény küz­delem árán juttatták el a vizet a szikre. Négy kilo­méteres vezetékükben alig haladt előre a víz, mert még a csatoméban dnyelte a kiszáradt föld. Es gépesítettek. Egy év alatt öt traktort vettek, s hozzá munkagépeket. Ez­zel felére csökkentették a gépállomásnak fizetett munkabért. A 16 forintos munka­egység természetesen még Besenyszögön is kevés. De ha azt számítjuk, hogy egy év alatt 1500 forinttal nőtt a szövetkezeti tagok éri keresetátlaga, már valami. S ha hozzátesszük, hogy tízezer forinttól húszezer forintos keresetig a szövet­kezet. 283 dolgozójából 104 jutott el, csak gratulálni tudunk. Mi lehet még? ígéretekben, jósolgatá- Sökban most is szűkmar­kúak. De azért sokkal ked­vezőbben indulnak. Az em­berek munkakedve születő­ben, a termelőszövetkezet gazdálkodása megszilárdult. Azt mondják, etbben az évben már szeretnének a kenyéren kívül még vala­mit juttatni i tagjaiknak. Bíznak az öntözésben. S bíznak Takács Viktorban is. Az álmait szövögető el­nökben, aikit nem tudott megtörni a besenyszögi szik. Csak keményebbé, szívósabbá acélozta. Meg­tanulta, a besenyszögi föld még nem kedvez a merész ábrándozásnak. De abból is leckét kapott, a besenyszögi néppel várfalat lehet dön­teni pusztakézzel. Amit el­értek, azt mind az egyszerű, szövetkezeti parasztok neki­feszülő szorgalmának is kö­szönhetik. Zárkózottak lát­szatra, s a természet kiet­lenségéből fakadóan akad­nak még a maradistág mel­lett lándzsát törők is kö­zöttük. Ám ha valakit bi­zalmukba fogadnak, kitar­tanak mellette. És Popovics Antal mező­gazdász, Takács Viktor el­nök bírja bizalmukat. Tud­ja, már az álmok töredé­kének megvalósulása is mit jelent az itteni embereknek. K. L. LAPUNK február 8-i szá­mában megjelent egy írás „Maszekul menne ez...” címmel. Néhány napra rá — talán annak igazolásá­ra, hogy az igazság néha még fáj és hogy talán nem is mindig a szövetkezeti dolgozó a bajok okozója — Tuza András, a kisúj­szállási Kisipari Termelő­szövetkezet autó és motor­szerelő részlegének brigád­vezetője válaszolt a cikkre. Azt írja, nagyon rosszul esett neki, mikor saját munkatársának beismeré­sét olvasta, hogy: .. alig van motormunka. A ter­melőszövetkezetek most már a gépjavítóhoz járnak. A magánosoknak? Nincs bizodalmuk a KTSZ-hez”. Mit mondtam, talán nem is a szövetkezet dolgozói tehetnek arról, hogy a la­kosságnak nincs kellő bi­zodalma a KTSZ-ek - iránt. Talán udvariasak is, talán igyekeznek tőlük telhető­én a vállalások pontos be­tartására és jóllehet fele­lősséget is éreznek a szo­cialista szövetkezeti ipar odaadó szolgálatáért, de mégis ... Valahogy úgy érezzük, hogy a KTSZ-ek- nek a lakosságnak nyújtott javító szolgáltató tevékeny­sége ma még nem minden vonatkozásban kielégítő. Ha a panaszokat, ame­lyeket Tuza András sze­rint rövidesen megszüntet­nek — és mint írja: meg­ígérem, hogy ugyanolyan figyelemmel és kedvesség­gel szolgáljuk ki a lakos­ságot, mint bármelyik ma­szek” — még mindig hát­ra van egy sürgősen meg­oldásra váró feladat. A magán- és szövetke­zeti kisipar által megálla­pított és túlságosan eltérő árakat — a lakosság ré­szére kedvezően — össz­hangba kell hozni. Ennek szükségességét egy nemrégen megtörtént esettel lehet bizonyítani. IVANYI LÖRINCNÉ kar­cagi védőnő kerékpárral járja körzetét Ügy adó­dott, hogy a tönkrement kerékpártömlőjét egy újjal kellett felcserélnie. E mun­kát eddig — már többször — magánkisiparossal vé­geztette. A helyzet azon­ban úgy követelte, hogy kerékpárját most a lakó­helyéhez közelebb fekvő KTSZ-be vigye. A munka befejeztével meglepetéssel vette tudomásul, hogy a maszek által végzett 5 fo­rintos tömlőcseréért itt 11.80 forintot kértek. Karcag városi tanács iparügyi előadója: Vélemé­nyem szerint a KTSZ a díj kiszabásánál helyesen Járt el mert a kerékpár­gumi csere a kisebb javí­tások kategóriájába tarto­zik. Megállapított díja nincs, így rezsi órabérrel számolják az elvégzett munkát. A rezsi órabér 23.20 forint, a kerékpár- tömlőt tehát fél óra alatt cserélték ki. Az iparügyi előadó még, hozzátette: *— A megrendelőnek iga­za van abban, hogy a ki»» iparosok ugyanezt a mun­kát olcsóbban végzik el. Ez általános jelenség ás e tekintetben sajnos a KTSZ a magasabb rezsiköltség miatt még nem vette fel a versenyt a kisiparosokkal. Ez az. Az iparügyi elő­adó másfél oldal terjedél- mű géppel írt leveléből ez a pár sor kapta meg a szemem. Tehát a szövetke­zeti kisipar — dacára an­nak, hogy létszámban is jelentősebb, gépi felszere­lése korszerűbb, a műhe­lyek jólfelszereltek — még nem vehetik fel a versenyt a magánkisiparral a ma­szekokkal. Ez tényleg saj­nálatos dolog. S ami még ennél is sajnálatosabb az, hogy ez már hosszú évek óta így van. Tudjuk meg lehet ma­gyarázni. A kétfajta kis­ipar árainak ilyen külön­leges alakulása megmagya­rázható. A KTSZ ugyanis magas rezsiszázalékkal dolgozik. Ezért kerül néha duplájába egy szövetkezet által végzett javítás szol­gáltatás. Ezt a hibát, ezt az aránytalanságot azon­ban egyszer már ki kell küszöbölni. Azzal a ma­gyarázattal, hogy a maga­sabb árakat a magas re­zsiszázalék okozza, lassan már nem érjük be. A KISIPARI termelőszö­vetkezetek megerősödésé­nek egyik legfontosabb kö­vetelménye: az egészséges árpolitika kialakulása kell. hogy legyen. Ennek meg­történte után a magán- és szövetkezeti kisiparosság közötti versenyben a szo­cialista szövetkezeti kisi­par rövidesen behozhatat­lan előnyre tesz szert, B. t. Az Idén tízezer Tagon konzerv készül AZ ÖTÉVÍS TERV HÁT­RALÉVŐ IDEJÉBEN TÍZ KILÓVAL Nö AZ EGY FŐBE JUTÓ FOGYASZ­TÁS A hazai vásárlók éveken át idegenkedtek a konzer- vektől, mert a tartósított ételek íze erősen eltért a megszokottól. Emiatt 1963- ban mindössze 3.5 kiló volt az egy főre jutó konzerv­fogyasztás. Az utóbbi évek­ben azonban javult a kon- zervek minősége, s 1962~re már megkétszereződött a konzervfogyasztás. A háziasszonyok különö­sen megkedvelték a főze­lék-, a paradicsom- és a legkülönfélébb húskonzer­veket. Az idén tízezer vagon tartósított ételt készítenek a konzervgyárakban, a kon­zervipar azonban a kiemelt iparágak közé tartozik, az átlagosnál gyorsabban nö­vekszik a termelése. A má­sodik ötéves terv végéig a konzervgyárakban a mun­kafolyamatok hatvan szá­zalékát gépesítik, s ennek nyomán 1965-re az egy fő­re jutó konzervfogyasztás meghaladja majd a tizen­hét kilót. KÉSZÍTIK A HORDAGYAKAT A kisújszállási Vas- és Faipari Ktsz lakatos rész­legében az Egészségügyi Minisztérium által rendelt hordagyakat készítik. Képünkön Bachmer Imre a hordágy' egyik vas afc katrészét préseli VERSENYBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom