Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

4 SZOLNOK. MEGYEI NÉPLJUP Í963. Mvruáf * HAWAY RÓZSÁJA Törőkszentmikiőson Premiermozaik és egyéb apróságok ®> Szigligeti Színház A „Viktória” után újabb világhíres Ábrahám Pál- öperett „érkezett” Szolnok­ra, illetve Szolnok megyé­be, A szolnoki Szigligeti Színház együttese pénteken este Törökszentmdklóscm tartotta a Haway rózsája című háromfeivonásos nagyoperett bemutatóját. A premierről szóló beszámoló az előadás érdekesebb epi­zódjait örökíti meg, de szó esik majd a közönségről, a szerzőről, és egyebeikről is..­A SZERZŐ ÉS MŰVEL Különös, csípősen nstn dem, lefokozol tan érzel­mes», ritmusos, villamosság“ igái telített operettmuzsi- fcusként tartja számon Ab« rahám Pált az operett iro­dalma. Komoly zenésznek indult a szerző, pályája kezdetén vonósnégyeseket, írt, kamaranxuzsikusnak készült, aztán hosszabb hallgatás után 1927—28- ban, mint a Fővárosi Ope- rettszfaház karmestere (kezdte írni nagysikerű ope­rettjeit. Vessünk egy pil­lantást műveire, melyeket hazánkban és határainkon túl egyaránt sikerekkel ját­szottak és játszanak: Az utolsó Verebély lány,' Sze­retem a féleségem, Zene­bona, Viktória, Bál. a Sa­voy-ban, Történnék még csodák, Mese a Grand Ho­telben, 3:1 a szerelem ja­vára, Júlia, Fehér hattyú, « végül, de nem utolsó Bor­ban: a Haway rózsája. 1932-ben mutatta be » Haway rózsáját a buda­pesti Király Színház. A fő­szerepet az akkori idők hí­res primadonnája, Lábass Juci énekelte. játszotta és táncolta... OPERETT ÉS MONDANIVALÓ Ábrahám Pál nemcsak zenéjében, hanem monda­nivalójában is a modern­ségre, a korszerűségre töre­kedett. A Viktóriát például az 1930-as gazdasági vál­ság idején játszották a Ki­rály Színházban, s Dénes Oszkár, a népszerű, terme­tes komikus a következő slágerré vált dalt énekelte: ,^hol áss ember felmászik a fára, s a turulmadárra, ott. van Budapest. Ahol a sárga villamosok járnak, s £ boltok bezárnak, ott van Budapest^, bemutatójáról reime is érdekes ebben az operettben, ám nem aka­runk most mindent eLmon-1 etem róluk, hiszen akkor mi marad a közönségnek?! AZ ELŐADÁS A rendező, Bor József szemmelláthatólag pergő ritmusra, fordulatosságra törekedett, s ezt a célját a nagyszerű muzsika mellett a jól sikerült táncok (Hege­dős Györgyi koreográfiája és betanítása) is elősegítet­ték. Ha a kicsire mérete­zett színpad miatt nem is sikerülték a díszletek leg­jobban, a pazar kiállítású kosztümök biztosították a látványosságot, S a színé­sziek játéka! Mindenki jói érezte ma­gát szerepében. A már em­lítetteken kívül Gálfy Lász­ló (Stone kapitány), Be- nyovszky Béla (Verőkén), Krasznói Klára és Berta Erzsi (Kaka és Ráki), s ter­mészetesen az ügyes tenge­részek is. Időnként még afeie drámai feszültséget is sikerült előidézni a szín­padon, gondolunk itt első­sorban a koronázási jele­netre. Vastapeot váltott ki és méltán a népszerű: Nem történt semmi, csak élvá- lünk csendben című kettős (Serfoző Ilona—Gálfy Lász­ló), s természetesen a My golden Baby kezdetű dal Kenessy Skáláin előadásá­ban. A KÖZÖNSÉG A törökszenfcmikiómak zsúfolásig megtöltötték a járási művelődési otthon színháztermét. Féüezren tapsoltak a jóűsikerült elő­adásnak, mintegy honorál­va a rendező, a színészek, a zenekar óriási erőfeszíté­seit. akik rendkívül nehéz próbakörülményék között készültek erre a bemutató­ra is a Szigligeti Színház tatarozás» miatt. Élvezték a kellemes Ábrahám Pál- melódiákat (habár a rossz akusztika igen sokat elvett a Boros Attila karmester ve­zette zenekar hatásából). Összegezve: a miklósi közönség kellemes estéje után jogosan jósolhatunk további sikereket a Haway rózsájának, Bubor Gyula A Tanárképző Főiskola leánykollégiumának egyik szobáját a Szolnok megyei fete nács ösztöndíjasai lakják. Fent Tálas Gizella besenysaögi, jent balról Vígh Sára kisújszállási, dr. Dunai Lajosné csépai és Hraskó Margit kétpói utolsóéves tanár jelöltek olvasással, kézimunkázással töltik az estét, DIÁKÉLET SZEGEDEN Á tané nagyrév! tilalomfája A tilalomfa ott lóg a nagyrévi régi kultúrotthon egyik szobafalán, a „Házi­rend” egyik pontjaként. E szobát igen-igen iáhasznál­ják. Délelőttönként iskolai tanításra, esténként tv- nézésre. Szerdán és szom­baton, este 6-tól, este 10— 11 óráig a fiataloké, a KISZ-é a klub. örül is ennek a nagyrévi fiatalság, hiszen jólfütött, szépen be­rendezett a szoba — és parkettás... Ám éppen e parkett mi­att került a már említett „Házirend” tilalomfái közé a tánc. Márminthogy: nem szabad táncolni. Mert akkor a parkettet megrongálják, bepiszkolják a lábbelik. S amikor a magnetofon, vagij a lemezjátszó megszólal, csak ülnek a klub fiatal vendégei, t unatkoznak, Aztán hazamennek, nehogy „kísértésbe”■ essenek... Mintegy hatvan-hetven tsz-ben dolgozó fiatalról van szó. As 6 nevükben kérdezzük: mikor vágják már ki végre a tánc indo­kolatlanul elültetett tila­lomfáját Nagyréven? b. gy. Sok diák tanul megyénkből szerit az országban egyeteme­ken, főiskolákon. Talán a legtöbben Szegedre kerültek tőlünk, hogy « pedagógia, az orvos. tudomány, s « jog rejtelmeibe hatoljanak Riporterünk meglátogatta megyénk ott élő lányait, fiait,, s életükből lesett él néhány pillanatok. Szerelem is szövődik tanulás közben Kiss Les szolnoki és Tekse Ilona törökszentmiklósi joghallgatók sok segítséget kapnak az egyetemi könyv tártól, Mos, a Haway rózsája gem men tea a kanszerű, ak­tuális mondanivalótól, amit a szövegkönyv átdolgozói- oak is céljuk volt hangsú­lyáén». Haway szigete, ahol a nép amerikai uralom alatt nyög, szabadságra, függetlenségre vágyik. B amikor Párizsból visszaér­kezik a főszereplő Zilia, alias Susanne Provans (Ser­főző Ilona játssza vendég­ként), hogy megkoronázzák a sziget királynőjévé, ez az amerikai kormányzó (Tar­jányi László) ellenállásába ütközik. Az amerikai kor­mány tengerészeket vezé­nyel a várható zendülés le­küzdésére, ám a tengeré­szek kapitánya beleszeret Ziliába, aki nem hajlandó megakadályozni a királynő megkoronázását, a kor­mányzó és tengernagya pa­rancsára sem. A másik szerelmi szál a Zilia—ZUo Táró (Kiss László), amely végűiig beteljesülést nyer, továbbá a kormányzó ké!e~ kártya titkára; Buffy és Maty között, aki nem más, mint a kormányzó uncka- áúga, Jim Boy és a benn- 'aififflffiftf ü£ftwfliVny LEVÉL pótképviselőjelöltnek KEDVES RÓZSÁM! Mosolygó arcoddal talál- *'* koztam a közelmúlt­ban, amikor az. újságban képvistíőjelöitjeinjk fényké­peit nézegettem. Amint elnéztem képed, lassan visszafelé fordultak az évek, s elémvarázsoló- dott régi, kislánykari > ar­cod, sima fekete hajad, ko­moly, a világba akkor is okosan tekintő, fekete sze­med. S egykori, arcoddal együtt gyorsan pergő film­ként előjöttek a tovatűnt ifjúság derűs és borongó« képei ia Engedd mag, hogy én, az egykori iskolatárs, most így köszöntselek téged, az em­lékek hídjával összekap­csolva múltat és jelent Igaz, nem egy osztályba jártunk, de jól ismertük egymást. Egyikünk sem tar­tozott a sors gondtalan ked- veltjeL közé; élég korán megtanultuk, hogy minde­nért keményen meg kell küzdeni. Voltunk jónéhá- nyan, akik a legszebb évatak fiatal erejét abba a küzdelembe vetettük, ami a tanulásért folyt. Hogy meg­legyen a tandíj, a könyv, hogy ne kelljen az évet abbahagynunk; hogy eljus­sunk a képesítőig. Bár nem lehettünk biztosak benne, hogy abban az országban vár ránk valahol egy taní­tói állás, tanultunk — és tanítottunk* hogy tanulhas­sunk. Érdekes, ahogy most em­lékezetem lassan lefejti az elmúlt évekről a feledés ho­mályát, összezsugorodik a múltban az, ami rossz volt, ami akkor nagyon tudott fájni. Előretolakszik az el­tűnt ifjúság varázsa, s ne-, héz akkori küzdelmeinket is feloldja, megszépíti a messzeség. Szarvas. Drága, öreg Al­ma Mater, Tessedik egyko­ri iskolája. Jó, tüdőtágitó rohanások a zegzugos fo­lyosókon, sóhajok hídja, meghitt orgonabokrok csa­csi titkokat rejtegető homá­lya a magas kőfalak tövé­ben. TISZASAS Körös-parti, vadregényes fűzfák, ezer emlékünket őr­ző, csodálatos Erzsóbet-li- get. A vén fenyőfák törzsé­be vésett titkos betűk ta­lán még azóta is sírják ke­gyetlen kezünk nyomón fé­nyes gyantakönnyeikBt ^ok-sok izgalmas ára. ** Hanzó tanár úr, aki lélektant, pedagógiát taní­tott és kedves, emberi te­kintetével mindenkibe be­lelátott. Azóta Kossuth-df- jat kapott. Hogy örültünk neki! — & a többiek, akik­ről régen nem is tudunk, s akik már végleg elmentek közülünk, akiknek életét, munkáját mi visszük ma­gunkkal tovább. De most, ahogy gondolat­ban továbbmegyek, árny borul az emlékek tükrére. Az utolsó két iskolai év li­dérces álma. Egyre soka­sodtak a légiriadók. Min­ket, künmlakókat hazaen­gedtek olyankor. Eleinte , még örültünk is neki, s ka­cagva szaladtunk a Körös­parti tanyákra, afedi nem *€& matematika, csak zöM fű, esiilámío hab, napsu­gár. Ám egyszer megjelen­tek fejünk felett a halál t- hozó gépek. Szörnyű zúgá­suk mindent betöltött, s mi, tízennyolcéves élniakará- sunk szörnyű rettegésével a földre lapulva, megsejtet­tük, hogy mi a háború. Márciusban egyik óráról a másikra bezárták az is­kolánkat. Kellett a néme­teknek. Az utolsóévesek a pincében képesítőztek ak­kor. Mi pofig az új iskola-^ évet a kitelepítettek, elhur­coltak kifosztott lakásaiban kezdtük. A padlón ültünk, ég nem tudtunk figyelni, mert a falak gyermekek és öregek sikoltásait őrizték, s mint nagy, riasztó denevér, csapkodott körülöttünk a kín és a halál. Aztán oda­ért hozzánk a front. S mi­kor hevenyészett szálláso­kon az évet újra kezdtük, a régi, összeforrott osztály­nak már csak a roncsai ma­radtak. A mi ballagásunk volt a legszomorúbb minden bal­lagások között. A németek pánikszerű menekülése után hosszú időre használhatat­lanná vált drága, öreg is­kola kapuja elé vonultunk, és egy szegényes koszorút akasztottunk a kilincsre. Azok emlékére, akik már iE*g5Cu\ tanliirtL akik előtt akkor zárult bs az Elet kapuja mindörökre, mikor előttünk kinyílt, hogy évszázados átkokat össze­törve, egy új, szabad út Ste= lé vezessen. £• vek teltek el, míg újra *' összetalálkoztam ve­led, Rózsa. S bár elbocsáj- tó iskolánk emléke rögtön kézenfogott bennünket: egy­kori gyermekeit, ezekről a dolgokról nem sokat beszél­tünk. Annál többet az is­koláinkról, a terveinkről, a gyerekekről, akiket ránkbí- zott *a társadalom, s akikért felelősek vagyunk a jövő­nek. Te, az iskolában mindiga legjobb tanulók közt vol­tál, s eddigi életed, mun­kád bizonyítványába ie je­lest érdemelsz. Akkor is segítettél mindenkinek, most is bizalmat szavazunk neked. A megyei pártértekezte- ten az írástudatlanság meg­szüntetéséről, a kultúra még fokozottabb terjeszté­séről beszéltél. Lelkesen, hivatástudattal Most. jelölésed alkalmá­val, kívánok neked sok erőt és egészséget, hegy népünk javára, mindnyájunk hasz­nára valóra válthasd ter­veid; Szeretettel: Kislak* Gyulán*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom