Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
YILÁG PTtOLETA RJAl EGYESÜLJETEK! Szolnok j / # a A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVű évfolyam. 46, szám. Ára 60 fillér 1963. február 24., vasárnap, A NEMZETI EGYSÉG ÜNNEPNAPJÁN Nem egyszerűen választási kampány volt ez az időszak, amelynek a mai napon a végéhez érünk — a ,szavazással téve fel a pontot hosszú hónapok munkája után. Nem helyes kifejezés erre az időszakra a kampány szó, mert több volt ez annál. Amikor pártunk Vili. kongresszusa kidolgozta az előttünk álló történelmi időszak, á szocializmus teljes felépítésének célkitűzéseit, programot dolgozott ki. Az egész nép által elfogadható, a nemzet minden haladó rétegének érdekeit, céljait magában foglaló egyetemes programot.' Tehette ezt a párt, mert helyesen elemezte szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszát: népünk túlnyomó többsége egyetért a szocializmus gondolatával, s kívánja, hogy mielőbb befejezzük a szocializmus teljes felépítését hazánkban. A VIII. pártkongresszuson kidolgozott határozatok maradéktalanul tükrözik valamennyi dolgozó réteg érdekeit. De a kommunisták tudják, hogy dolgozhatunk ki bármilyen jó programot, magában foglalhatja az a nép valamennyi rétegének érdekeit — nincs biztosítva e program végrehajtása mindaddig, amíg rnegnem győzzük annak helyességéről az érdekeiteket, azokat, akikért a program készült, és akikkel vállvetve, közös harcban meg akarjuk - azt valósítani. A szocializmus felépítésének programja valameny- nyi dolgozó réteg érdekeit magában foglalja. Erről folyt a nagy beszélgetés a kongresszustól a mai napig. A többezer jelölőgyűlésen, választási gyűlésen, rétegtalájkozókon, személyes beszélgetés során töviről hegyire megvitatták a dolgozók a vezetőkkel, a jelöltek a választókkal, a párttagok a pártonkívüliek- kel a pártkongresszus által kidolgozott programot. Részleteire bontva megbeszélték, hogy egy területen, egy-egy városban, községben, üzemben, vagy szövetkezetben, hivatalban, vagy gazdaságban milyen feladatok adódnak azon az átfogó, az egész nemzet elé állított célkitűzésen belül, amit a szocializmus teljes felépítése jelent. Népünk politikai érettségét bizonyítja, hogy az elmúlt hónapokban is a legtöbb szó a termelőmunkáról esett. Az a mód, ahogyan n termelőmunka mai problémáiról beszéltek, ahogyan a termelőmunkában a mostoha időjárással dacolva helytálltak dolgozóink, a legfőbb bizonysága annak, hogy egyértelműen magukénak vallják a szocializmus ügyét. Hősi helytállás — ez a jelző most igazán megérdemelten illeti mindazokat, akik a mostoha időjárással dacolva küzdöttek az energiaellátás, a villany, a víz, a gázszolgáltatás biztosításáért, a ’ közlekedés, a hírközlés zavartalanságáért, a közös állatállomán^ megóvásáért. A szokatlanul hosszú tél kemény próbára trtt mindenkit. Kifogytak tartalékaink, sokszor nemcsak szénből, olajból, zöldségből, de türelemből is. Nekik nem. A vasúti dolgozók, postások, gátépítő munkások, szövetkezeti állatgondozók, olajbányászok — megyénk sok-sokezer dolgozója napról napra becsületesen elvégezte munkáját. Az egyszerű munka, a mindennapi helytállás olyan új hősei születtek, akikről talán soha nem szól majd a krónika, nem kapja fel nevüket, a sajtó. Nem is kívánják ezt. Amikor a tizenöt-húsz fokos hidegben eltöltött nyolc órai munka után elmentek a jelölőgyűlésre — nem egyszer négy-öt kilométert gyalogolva — nem tettek hangos fogadalmat. Jól megnézték a jelölteket. Ha közülük való volt, felemelték szavazásra a kezüket, s legfeljebb . annyit mondtak: ránk mindig számíthatsz. A nagy beszélgetésben, amely a választási előkészületeket jellemezte, helyet kaptak gondjaink is. Nem kellett kortesfogásként kitérni a gondok elől, mert szocialista rendszerünkhöz tartozik, annak szilárd alapja az őszinteség. A választási előkészületek közben folytak a termelőszövetkezeti zárszámadások. Nem egy helyen a zárszámadó közgyűlés egyben jelölőgyűlés is volt. A dolgozó parasztság politikai érettségét, szocializmushoz való hűségét bizonyítja az a hangulat, ami a közgyűléseket uralta. Köztudomású, hogy szövetkezeteink jelentős része az idén nem ért el olyan gazdasági eredményeket, mint esetleg korábbi években. A tagság ennek okait vizsgálva határozottan állástfoglalt a szövetkezeti rendszer mellett — mert dacára az esetleg alacsonyabb évi jövedelemnek, az elmúlt két aszályos év tapasztalatai alapján éppen azt látta, értette meg, hogy tartós jólét csakis a közösen járt szocialista úton érhető el. Mi más útravalót adhattak az ilyen szövetkezeti gazdák jelölőgyűlésükön a leendő tanácstagnak, képviselőnek: segítsék ők is majd munkájukkal a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdítását, felemelkedését. A jelölőgyűléseken sokféle kívánság elhangzott, mégsem váltak azok általános követelőzéssé, kívánságlistákat összeállító és előterjesztő panasznapokká. A kívánságok jogosak. Városaink, községeink még mindig nyögik a múlt rendszer örökségét, ami a kommunális ellátottságot illeti. Csatornázás, villany, víz. gázbevezetés, iskolai tantermek, lakások építése — mind jogos óhaj. UÍ^nn • csak jogos az ipartelepítéssel kapcsolatos, a több munkaalkalmat biztosító beruházások követelése. Sok helyen maguk a jelöltek mondták el ezeket, hozzátéve terveinket, amelyek a problémák megoldását tartalmazzák. Ahol a választópolgárok beszéltek ilyen gondokról, mindjárt javaslataikat is hozzátették, azt is elmondták, a lakosság milyen segítséget tud és óhajt nyújtani a felsorolt problémák megoldásához. A jelöltek felszólalásaikban sokszor elmondták, nincs külön programjuk. A párt célkitűzéseiért indulnak harcba, azt vallják magukénak. És mindig hozzátették azt is, hogy ez a program részleteire bontva magában foglalja az olyan helyi célkitűzéseket is, amelyekről fentebb szó volt. Nem ígérgettek a jelöltek — csak egyet ígértek meg: minden erejükkel a közös célok megvalósításáért fognak dolgozni. A választópolgárok ennél nem is várnak többet, mert ez a legtöbb. Nem olyanok a mi céljaink, hogy azokat egy- egy képviselő, vagy tanácstag egyszerűen „ki tudná járni”. Az életszínvonal további emelése, a termelőszövetkezetek megerősítése, városaink, falvaink kommunális ellátottságának javítása, új munkaalkalmak teremtése — nem egy tanácstag, vagy képviselő „ügyességén” múlik, hanem valamennyiünk együttes munkáján. Erről beszéltek a jelöltek és ehhez ígértek minden támogatási az őket jelölő választópolgárok, A nagy beszélgetés a közös célokról, közös tennivalókról tovább erősítette a szocialista alapokon nyug vó nemzeti egységet. A bi- zalom bizalmat szült. Annak felismerése és elismerése, hogy minden eddig elért eredményünkben az egész nemzet erőfeszítései benne vannak, új energiákat szabadít feL A párt, amely felszabadította, ösztönözte és céltudatos rendszerbe foglalta az ország valamennyi becsületes polgárának erőfeszítéseit, bizton számíthat erre a jövő- j ben is. Bizonyítja ezt az is, hogy a választási előkészület valóságos tömegmozgalommá vált. Közel kétszázezer ember vett részt a különböző gyűléseken, találkozásokon, megbeszéléseken. Tízezrek meg tízezrek dolgoztak mint aktivisták a választás eredményességéért. A Hazafias Népfront bizottságok kürül még so- ha ilyen nagy létszámú társadalmi munkás nem tevékenykedett. S az önzetlenül fáradozó lelkes emberek között megtaláljuk a társadalom minden.., rétegét. Munkások, parasztok, értelmiségiek, kisiparosok, fiatalok, öregek, férfiak és nők, pártonkívüli- ek és párttagok vallották és vallják magukénak a mai képviselő és tanácstagválasztás célkitűzéseit. A magyar népnek ez az összefogása olyan aranytartalék, amely legbiztosabb záloga az előttünk álló feladatok megvalósításának. Minden túlzás és elbizakodottság nékül vallhatjuk, hogy a nagy beszélgetés a párt' VIII. kongresszusán elfogadott politikai programról eredményes volt. Bízunk abban, hogy ma minden, a szocializmus ügyét magáénak valló magyar állampolgár szavazatainak leadásával is igent mond erre a politikára. így lesz a mai nap a szocialista nemzeti egység emlékezetes ünnepnapja OLVADÁS »Ä szovjet hadsereg mindenkor teljesítette történelmi küldetését« Koszorúzás! ünnepség Szolnokon Szolnokon, a Hősök terén álló szovjet emlékmű előtt tegnap délelőtt ünnepséget rendeztek a szovjet hadsereg negyvenötödik születésnapja alkalmából. A megyeszékhely számos lakosa, sok veteránja vett részt az ünnepségen, hol a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottságát Kökény István titkár és ÄFrni~fstvfn osztályvezető képviselte. Mellettük állott Sipos Károly, az MSZMP Szolnok városi Bizottságának első titkára. A megyei tanács vb részéről Fodor Mihály és dr. Kuti György vb-elnökhelyettes, a tanács pártszervezetétől Tordái Sándor titkár jelent meg. A szolnoki helyőrséget Űjfalusi Gyula tiszt, a BM-szerveket Bakónál Lajos rendőralezredes, a BM Szolnok megyei Főkapitányságának osztályvezetője, a munkásőrséget annak megyei parancsnoka, Pro- hászka József képviselte. A szovjet katonai alakulatok képviseletében hat elvtárs jelent meg. Ünnepi beszédet Pétervá'i Ferenc tiszt mondott. Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a szovjet hadsereg nehéz időkben, forradalmi harcokban született, A párt legjobbjait küldte a fiata] seregbe, melyhez a párt hívó szavára naponta tíz- és tízezrével csatlakoztak a munkások, parasztok. Ugyanakkor a kormány a forradalmi tömegek öntudatára támaszkodva juttathatott a harcolóknak fegyvert, lőszert, élelmet. Ilyen hősi erőfeszítések között született meg a szovjet hadsereg első nagy győzelme: a 1 ebi rhatatlam sereg 1918. február 23-án Ps^kov és Norva - térségében kivédhetetlen csapást mért a betolakodott német intervenciósokra. Mint az intervenciós háborúban, a második világháborúban is helytállt a szovjet hadsereg. Történelmi jelentőségű győzelmének köszönhetően figyelemre méltó változás állott be a szocialista és a tőkés világ erőviszonyai között. Az erőfölény immár a szocialista táboré. Éppen a szovjet hadsereg és a béketábor ereje ad reális lehetőséget arra, hogy a szocializmus világméretű győzlme előtt is kiküszöböljük a világháborút a népek életéből. —■ Hatalmas . fegyvertársunk a munkások és parasztok serege, igazi néphadsereg, — mondotta többek között Pétervéri Ferenc elvtárs, — s ez a had-1 sereg képezi ma a szocialista tábor fő katonai erejét. Mint a közelmúlt1 években többször bebizonyosodott: már puszta léte is meghátrálásra készteti az agresszorokat. A magyar nép és a szovjet hadsereg1 barátsága elszakíthatatlan. — fejezte be beszédét a szónok, A vasutas-zenekar indu-, lójának hangjai mellett a‘ megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei szovjet alakulatok, a honvédség, a rendőrség,, a. munkásőrség, képviselői he-; lyezték az emlékmű talap-, zalána a hála, a megemlé-, kezés koszorúit. Az ünnep-, ség az Intemacionálé meg-, hallgatásával fejeződött be.1 Halló ITT nepiAP... — Itt Bognár Jánosné Tisza földvárról. — De vidáman jelentkezik... Talán éppen társaságból csengette fel a telefon ? — Tervezésből... Az uram itt dolgozik a ktsz- ben mint villanyszerelő: most emelték fel tíz százalékkal az órabérét. Márciustól több jut majd havonta a takarékba. Tudja, kicsit éppen üres a kassza: háromezerért vettünk malacot. — Az árából ítélve az akár hízó is lehetett... — Persze; csak becéztem, mielőtt sonkává,1 hurkává lényegült. , . •— E szerbi t csupa öröm az élet. — Ennyire ne legyünk optimisták! Maholnap elúszunk házzal együtt, any- nyira olvad. A nagyobbik gyerekem, másodikos, csurom lucsok. Még jó, hogy az utcák aránylag tiszták ■ — Merre is laknak önök Földváron? — A sportpálya felé. — Aha! Arra van a re nn- őrség is; van honnan rendet tanulniok a háztulajdonosoknak.
