Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-23 / 45. szám

1963. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 TEST HARMÓNIÁJA A ferde és haránt hasizmokat erősítő gyakorlatok — (Ezek az izmok képezik az elülső-oldalsó és az oldalsó hasfalat.) H. Sorozat 1. gyakorlat: Kiinduló hely­zet: tcrpeszállás. Törzshajlltás jobbra, kiinduló helyzet, törzs- hajlitás tíalra, újból kiinduló helyzet. A karok a test mentén siklanak. ütemes, mély léleg­zés: hajlításnál belégzés, ki­egyenesedésnél kilégzés, vagy két hajlítással (jobbra és balra) belégzés és két hajmásnál ki­légzés. Ismételjük meg 10—20- Ezor. 2. gyakorlat: Üljünk le, ter­pesszük szét a lábakat, nyújt­suk ki a karokat oldalt. Hajlít­suk a törzset jobbra (kilégzés). Térjünk vissza kiinduló hely­zetbe (belégzés). Ugyanilyen fordulat balra, ismételjük meg 8-ie-szor. 3. gyakorlat: Üljünk le. a lá­bak szélesen szétterpesztve. — Forduljunk balra és hajoljunk mellel minél közelebb a padló­hoz. Behajlított karunkra tá­maszkodjunk. Gyors mozdulattal emeljük fel a törzset és jobbra fordul­va vegyünk fel ugyanilyen helyzetet. Lélegezzünk köny- nyedén, visszatartás nélkül. 4. gyakorlat: Feküdjünk a hátunkra szétterpesztett lábak­kal, karok oldalsó középtartás­ban. Eredeti helyzetben hagyott balkarunkra támaszkodva emel­jük fel a törzset, hajoljunk előre és balra, jobbkézzel érint­sük meg a bal lábujjhegyet (kilégzés). Térjünk vissza a ki­induló helyzetbe (belégzés). — Végezzük ugyanezeket a moz­dulatokat el’enkező irányban is, majd ismételjük meg 8—16- szor. 5. gyakorlat: Térdejlünk le (a’ térdünk alá tegyünk pár­nát), nyújtsuk a kart előre. Hajlítsuk oldalra a törzset, és ügy üljünk, hogy a lábak Jobb­ra legyenek (kilégzés). Térjünk vissza a kiinduló helyzetbe (be­légzés). Végezzük ugyanazokat a mozdulatokat másik irány­ban. Ismételjük meg 8—16-szor. A gyermekek téli napoztatása Nyáron többnyire arra kell figyelmeztetni a szülő­ket, különösen az anyuká­kat, hogy ne vigyék túlzás­ba gyermekük napoztatá- sát, ne legyen becsvágyuk, hogy már májusban „szép barnára” süljön le a kicsi. Télen inkább arra hajla­mosak a mamák, hogy az ellenkező végletbe esnek, félnek a téli napfénytől. Októbertől márciusig gyakran halljuk a napi idő­járásjelentésben: száraz, hi­deg idő, néhányórás napsü­tés várható. Ezt a néhány órát a lehetőségekhez mér­ten ki kell használni, hi­szen a téli napfény azért is fontosabb a nyárinál, mert ritka kincs. A hideg ellen a csecse­mőket az öltözet, a nagyob­bakat az öltözeten kívül a mozgás, szaladgálás is védi. A jó hőszigetelő, gyapjú al­só és felső ruhák, takarók alatt nem hül le a test, nincs kitéve a megfázás ve­szélyének. Csak arra vi­gyázzunk, hogy a cipő, kesztyű ne legyen szűk (mert elszorítja a vérkerin­gést és fagyást is okozhat), a sapka pedig takarja el a fület és a homlokot. A gyermek téli napozta­tása ellen szól természete­sen a legcsekélyebb beteg­ség vagy rossz közérzet, to­vábbá, ha túl nagy a hideg (mínusz tíz fok alatt'van a hőmérséklet), ha a levegő erősen párás, mert ezzel fo kozódik a fertőzés veszélye vagy ha a gyermek valami­lyen okból (pl. orrsövény- ferdülés, polip) nem tud az orrán át lélegzetet venni, mert a szájon át beáramló hideg levegő túlságosan le­hűtheti' a légutakat. Ha a gyermeknek mes­terséges sugárzásra — kvarcfénykezelésre ■— van szüksége, ezt orvos írja elő. A nagymosás A mai háztartásban a kismosás rendszeresítése folytán, de főleg azért, mert a sok „színes” fehérnemű kiszorította a fehér fehér­neműt, sokkal ritkábban kerül reá sor. Igen sokan a „Patyolat”-ban mosatják az ta fehérneműt, ami nem fér a kismosás keretébe és vagy nedvesen hozzák haza a „gyorsmosásból”, vagy mángorolva „kilós ruhá­ban”. Ez utóbbi esetben egy kis részt kell vasalni, a többi már bekerülhet a szekrénybe. A gyorsmosás­sal mosott ruhát otthon még átöblítjük, kékítjük, keményítjük és szárítjuk. Az otthoni nagymosás menete: a kiválogatott ru­hát a mosást megelőző na­pon hideg vízben, majd meleg trisós vízben alapo­san átgyúrjuk, egyenként jól beszappanozzuk és a teknőből a vizet kiengedve sorba rakjuk, majd vastag lepedővel letakarva, más­nap reggelig állni hagyuk. Másnap meleg trisós vízzel átgyúrjuk és jól átfőzzük. A főzővízbe apróra vágott szappant, egy üstre két evőkanál terpentint és ugyanannyi trisót és szal- miákot teszünk. Ebbe a langyos oldatba téve a ru­hát, kifőzzük, majd alapo­san átgyúrjuk, kétszer öb­lítjük (ahol kell a kemé­nyítős, kikeményítjük), ki- kékítjük és szárítjuk. Az alábbiakban ismer­tetjük a korszerű mosás menetét: 15 liter vízre szá­mítva, 5 dkg reszelt szap­pant, két evőkanál benzint, ugyanennyi szalmiákszeszt és trisót oldunk fel. Az elő­ző este sós vízben áztatott fehérneműt kifacsarjuk, az oldatban fél órát főzzük és bő vízben öblítjük. Ezután már csak keményíteni és kékíteni kell a ruhát. A szennyes ruhát célsze­rű egy-egy fakarikára erő­sített, különböző nagyságú és színű karton- vagy vá­szonzacskókban tartani. Ezeket rúdra vagy füg­gönytartóra sorban fel le­het akasztani a fürdőszoba szabad falára és egy kis függönnyel elzárni. TYŰKLÁB (alföldi süte­mény) Hat tojás fehérjét habbá verünk, három evőkanál cukor, késhegynyi só, egy pálinkás pohár rum és any- nyi liszt jön hozzá, hogy rétestészta lágyságú legyen. Hüvelykujjnyi vastagra nyújtsuk ki, hosszúkás da­rabokat vágunk belőle, forró zsírban kisütjük és vaníliás cukorral meghint­jük. Csipke a divat Düsesszre dolgozott piros csipke ruha — a felsőrész kivágott, testhezálló, a tra­pézvonalú szoknyán kétol­dalt külön lebegő fodor. Düsesszre dolgozott kék csipkeruha — egyenesvona­lú, bolerószerű felsőrésze asszimetrikus, zsabó és dü- sessz öv díszíti, Hajviselet fiatal lányoknak A hajviselet a fiatal lányok ápoltságát az első pillanatban elárulja. Van. ki ha­ját fiúsán viseli, s minden nap gondosan átkefédi. Másik leány haja pedig félhosz- szú, s nehogy a szemébe hulljon, a ruha színével összhangban lévő szalaggal fogja össze. Kiránduláson, vagy sportoláskor a félhosszú hajat befonjuk. Rendszeresen, 14-naponként mossuk a hajunkat és lefek­vés előtt keményszőrű kefével jól átke­féljük. íme néhány modem, divatos fri­zura. Amint látják, egyik sincs szénakazai- szerűen feltomyozva. Bizonyára egyetérte­nek velünk abban, hogy ezek a fiatalok­nak való le^aikaimasahh hajviseletek. Bőrönd'artó Különösen a modem kislaká­sokban okoz igen nagy gondot a bőröndök elhelyezése, mivel igen nagy helyet foglalnak el. de az ilyen lakásokban is van lehetőség arra. hogy a bejárati, esetleg más ajtó fölé 50—60 cen­timéternél nem nagyobb mély­ségű polclapot építsünk be. A polcra helyezett tárgyakat az­tán a mennyezetre szerelt úgy­nevezett rilóga-sínre rögzített függönnyel takarhatjuk eL A polcláp váza 25-ször 50 mil­liméter keresztmetszetű fenyő­faléc lehet, amelyet mindkét oldalon enyvezett farostlemez­zel borítunk, és a hátsó élén az ajtótokborító lécre ültetve, az oldalán pedig a falba gip- szezett fadugóhoz csavarozott L-vasakkal erősítünk fel. A fa­rostlemez alulra kerülő íelüle- ] tét fessük be a mennyezettel ! azonos színűre. — Függönyt ] könnyen mosható és minta nél- j küli anyagból készítsünk. j KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Férfinév. — 4. Puskával megsebesít. 5. Puszta a törökszentmiklósi járásban. 7. Ételízesítő. 9. E féljucat. 10. Kettőzve embersportfogadás. — 12. Szivárványhártya. 13. Hull. 14. Kicsinyítő képző. 15. Kitün­tetés. 18. Kettőzve bányaváros. 19. Ritka férfinév. 20. Kutya baja. 21. Község a jászberényi járásban (Tisza ...) Függőleges: 1. írói műfaj. 2. Női név. 3. Ez is műfaj. 6. In­dulatszó. 7. Mint az Alföld. 8. Időjelző. 10. Tudományos Isme­retterjesztő Társulat. 11. Szov­jet folyó. 16. Majdnem repül. 17. Betű kiejtve. Megfejtésül küldjétek be a függőleges 1-est és 3-ast. Be­küldési határidő: február 28. —■ Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Pinty úríi, Zöld Marci. Könyvjutalmat ka­pott: Nyitrai Zsuzsa Jászbol- dogháza. — (A könyvet postán küldjük el.) cJl fűzfa él a tnpárfcL Büszkén magasodott a környék fölé a nyárfa. Fölé­nyesen nézett körül és arra különösen Jdhúzta magát, hogy könnyen farkas szemet nézett a toronnyal, Levelei vidáman tapsikoltak a legkisebb szélre js. Ügy állt a keresztútnál, mintha dárdás vitézhez hason­lóan őrizné a falut sok előre nem látott veszedelemtől. Néhány lépésre a nyárfától a tó partján szomorú fűzfa hajolt a víz fölé. Dereka öregesen görbült. Ágai fáradtan dőltek előre, lombjait a szellő hintáztatta. A nyárfa fitymálva nézte a fűzfát. Nem találta ma­gához méltónak az öreg fa barátságát. A köszöntését is csak úgy foghegyről■ fogadta. Sok goromba megjegy­zésével bosszantotta volna a fűzfát, ha az egyáltalán meghallgatta volna a nagyképű szavakat. — Téged se irigyellek, öreg fűzfa. Egész álló napón át csak a tó partján álldogálsz. Alig látsz valamit a viláubóU Ugyan hiába is próbálkoznál nyújtózkodni, úgysem látnál semmit. — Nem is vagyok kíváncsi természetű! — válaszolta kedvetlenül a fűzfa. — Nagyon jól érzem magam itt a tó partján, A víz tükrében meglátom magamat és eny- nyivel be is érem. — Nagyon szerény vagy! — morogta indulatosan a nyárfa. De hiszen nem is tehetsz egyebet. Termeted még a derekamig sem ér. — Nem lehet mindenki olyan magas, mint te. — Ebben igazad van. De nekem nemcsak termetem, hanem megfelelő erőm is van. Nézd, milyen erőtelje­sen ellenállok a viharnak. — Mert nem értél még igazi vihart! — Tévedsz, öreg! Elég sok vihar elhaladt félettem és éppen olyan biztosan állok itt az útkeresztezésnél, mint a falu közepén a torony. — Mindennel nagyon elégedett vagyok s neked ha­gyom azt a dicsőséget, hogy te vagy a környéken a leg­nagyobb és a legerősebb. A nyárfa kihúzta magáit erre a bókra és elismerés­nek vette a fűzfa szavait. Néhány nap múlva az elviselhetetlen hőség köze­ledő vihart jelentett. Kelet felől fekete felhőket ker­getett az egyre erősödő szél. Megdördült valahol az ég alján. Cikáztak a villámok. A szél egyre dühösebben fújt. Mindenki menekült. Egészen besötétedett. A falu utcáin toronymagasan táncolt végig a forgószél, indulatosan recsegtette a ház­tetőket. Repültek a cserepek, hullottak a zsindelyek, ijedten dőltek be a kerítések. A fűzfa ágaiba belemarkolt a szél és kegyetlenül korbácsolta a tó háborgó vizét. Ropogott a fűzfa dereka. Engedelmesen hajladozott, de szívósan ellenállt az egyre vadabbal támadó szélnek. Az ítéletidőben vad reccsenés keveredett a mindent megrázó mennydörgésbe. A fűzfa ijedten nézett szét, de a sötétben nem látott semmit. A következő pillanat­ban nagy zuhanást hallott, majd egész hosszára mellé zuhant a derékon eltört nyárfa. A szél indulatosan el- sűvített felett. Ez volt a vihar utolsó erőlködése. Reggel a <-op hétágra sütött. Dárdás fénysugaraival bevilágította a környéket. A fűzfa nehezen ébredt s amikor körülnézett, rémülten látta a mellette heverő nyárfát. Eszeágában sem volt az, hogy gúnyolódjon. Na­gyon csendesen morogta maga elé. — Hol van a te nagy erőd. nyárfa? Látod, milyen alaptalan volt a te nagy büszkeséged. Én mindig sze­rény voltam és- jelentéktelen, még mindig állok, téged pedig az első nagy vihar kidöntött. Péter álma Hej, de rossz, hogy szegény kályha Béna s nem mozog a lába. Pedig Péter mindig fázik, Amíg fut az iskoláig. Hiába meleg kabátja, Mégis hiányzik a kályha, Bizony, bizony de jó volna, Ha mögötte bandukolna. Megvárná a kapu alatt, Támasztva a langyos falat, Aztán hozzálépne délben S hazáig kísérné szépen. Darázs Endre Találós versikék 1. A lapjain sok-sok szám van, És alattuk egy-egy név, Hajtogatjuk hétről hétre, Amíg elmúlik az év. Mi az? (Naptár.) 2. Beszélni tud. mégsem em- Zenél és nem zenekar, [bér, Zöld szeme van a legtöbb- Énekel is, ha akar. [nek, Mi az? (Rádió.) 3. Négy lába van, de nem boci, A háta síma, mint a fal, Ebédelni szoktunk rajta, És gombfocizni, gombokkal. Mi az? (Asztal.) Süss Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom