Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-20 / 42. szám

iMS. február gib. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Termelési tanácskozás után — Szerviz 24 gépkocsitípusra «. Kisifíari módszerek nagyüzem ben — Futószalag rendszer helyett egymás kerülgetése Mezőgazdaságunk fejlődése és a szakértelem Irta.* BIHARÉ LAJOS orszÓQqyűlési képviselőjelölt Végen ért a termelési ta­nácskozás, a résztvevők -többsége már haza is ment, csak néh árnyán maradtunk együtt a kás irodahelyiség­ben, folytatni a gondolat­sort, amit az imént hagy­tunk abba. * A lezajlott tanácskozás két főbéma köré csoporto­sult: az anyagellátás és a helyhiány. A szolnoki Vas- ipari Vállalat évek óta hú­zódó és máig is megoldat­lan gondjai ezek. Megoldá­sok minden dolgozó szív­ügye, hiszen a hozzászólók többsége is erről beszélt, ennek érdekében javaséit. Vines® Zoltán művezető, Lendvai János szerviz cso­portvezető, Laczkai József szocialista brigádvezető, Széli István meós és Zsíros Géza csoportvezető a részt­vevői ennek: a külantanács- kozásnak. Az anyagellátás hiányosságát a vállalat Komplex jellege adja, hi­szen 24 különböző típusú gépkocsi javítását, műszaki szeműéit végzik, emellett késztermékeket is gyárta­nak. Egyöntetű vélemény, hogy ez a kettősség nehe­zíti a munkát. A gépkocsi- javítást flüggetterateini kel­lene a vasipari, készgyárt­alány termeiéstői. Vincze Zoltán művezető végleges megoadásnak azt tartané, ha csupán bizonyos gépko­csitípusok javítására ren­dezkedne be a vállalat. Ett ae adott típusú gépkocsik «óbb és gyorsabb javítását tenné lehetővé. Lendvai csoportvezető arról beszél, hogy az egymillió forint ér­tékű raktári készlet ellené­re sincs elegendő alkatrész, a sokféle típus miatt. A beszélgetés áttolódik a másik fő témára, a hely­hiányra. Laczkai József szocialista brigádvezető em­líti először a „kényes” kér­dést Lassan és nem meg­felelő minőségben dolgo­zunk — mondja — és en­nek. A szerviz munkát A festők megengedhetetlen Ids helyre zsúfolva működ­nek. A szerviz munkát végzők a ma már lassan mindenütt bevezetett futó­szalag rendszerű munka helyett sokszor egymást ke­rülgetik és körülményes munkára vannak kárhoz­tatva, Ez évi egyik legfontosabb feladatunk az átfutási idő csökkentése lenne — foly­tatja a gondolatot Vincze művezető —, ehhez azon­ban hely kell. A fővárosi autójavítók három-négy gépkocsifajtával foglalkoz­nak megfelelő szerszám és alkatrész birtokában. Az igényeket csakis így lehet kielégíteni. Mi pedig szin­te kisipari módszerekkel, zsúfolt helyiségben tervsze­rű, nagyüzemi termelést végzünk — természetesen sokkal több nehézséggel, gonddal, mint a fővárosiak. Ha kevesebb típussal foglalkoznánk — mondja Lendvai elvtárs —, hét- nyolc nappal lerövidíthet­Az elnök mellettem szedte a répát...! Megtartotta zárszámadó Közgyűlését a törökszent­miklósi Dózsa Tsz. A gaz­dasági beszámolót <— me­lyet Csemápy Béla tsz-el- note tartott — csendben végighallgatták a gazdák, de aztán felszakadt a sza­vak zsilipje. Panasz, bírá­lat, javaslat keveredett a hoessászólásokban. S mint apró mozaikokból kezdett kialakulni a kép arról, mi Is a bajok forrása, miben kell keresni annak az okát, hogy mérleghá árnnyal zárták a» évet. Hogyan is alakult a kép? 'többen említették az aszályt Tagadhatatlan, hogy a rendkívüli csapa­dékhiány kedvezőtlenül ha­tott a termelésre. Mégsem lehet mindent az időjárás számlájára inni, mert a gazdálkodásban, a munká­ban fe történteik mulasztá­sok. Nagyon igára volt Molnár Antalnak, amikor így véle­kedett: — Tavaly is állandóan azt hajtogattam, most sem mondhatok mást: öntözni, öntözni, öntözni. Ne saj­náljuk a beruházást az öntözésre, hiszen az kama­tostól megtérül. A beszámolóban és a vita során is szó esett arról, hogy az őszi betakarítás el­húzódott, decemberben ku­koricát törtek, még most is kant van a szár, s néhány holdba a cukorrépa bele­fagyott. Mindez a vezetés gyengeségét mutatja. Még­sem lenne igazságos csupán a vezetőket okolni a tör­téntekért. A szövetkezeti gazdák is mulasztottak. Ók szintén hibásak abban, hogy a répa belefagyott a földbe. Hosszú ősz volt, kedvező a betakarításra, csak a munkaerő volt ke­vés. Az hozott némi válto­zást, amikor felosztották a területet, s az elnök és a többi vezető is szedte a répát. De vajon ez-e az elnök feladata? Válaszként Földvári József szavai’ idézhetjük: — Nem örültem annak, tat*' az étetek soéHetwsB szedte a répát. Nem is ke­rült volna erre ■sor, há min­denki szorgalmasabb és a családtagok sesn csupán aratásig, hanem egész év­ben dolgoztak volna. Kökény István, a megyei pártbizottság titkára azt javasolta a Dózsa Tsz ve­zetőinek, gazdáinak, hogy okulva az elkövetett hibák­ból, eme az esztendőre reálisabb tervet készítse­nek, sokkal jobban használ­ják ki meglévő adottságai­kat, s az ösztönzőbb jöve­delemelosztási fonnák al­kalmazásával növeljék a gazdák érdekeltségét. Bihari Lajos, a Török­szentmiklósi Mezőgazdasági Technikum igazgatója, or­szággyűlési képviselőjelölt is tanácsolta: az egész kö­zösség ügye legyen a ve­zetésben, a gazdálkodásiban elkövetett hibák kijavítása, a közös vagyon védelme, gyarapítása. A tsz vezetőiben megvan az akarat, hogy rendbe­szedjék dolgaikat, okosab­ban, eredményesebben gaz­dálkodjanak. Ez azonban csak akkor sikerül, ha a szövetkezeti gazdák támo­gatják a vezetőséget, be növekszik a bizalom, s megvalósul az, amit az egyik felszólaló így öntött szavakba: — Ne féljen a vezetőség őszintén a tagok elé tárni a helyzetét. Sokkal jobb az, ha a bajokról is így érte­sülünk, nem pedig a sutto­gás, a mendemonda által. Ha megvitatjuk gondjain­kat, s azt, hogy mit te­gyünk, könnyeiben úrrá lehetünk a nehézségeken. A zárszámadó közgyűlés — ahol a legtöbb hozzá­szólásból ldcsendült, van mód a továbbjutásra — az első lépés lehet azon az úton, amely kivezet a mos­tani kátyúból. Induljanak ei ezen az úton a Dózsa gazdái, s ne feledjék: raj­tuk múlik, hogy a követ­kező években ne 16,33 fo­rintot, hanem ennél jóval ’öbbet érjen á munkaegy­ség. Nagy Eataijra nőnk egy-égy műszaki szemle idejét A beszélgetés minden szava a termelési tanács­kozáson elhangzottakat tükrözi. Megoldást is igye­keznek találni és ez jóaka­ratukat bizonyítja. A két fő probléma megoldása a felettes szervek feladata. A tanácskozás elfogadta a brigádverseny feltétele­it, amelyek a minőség megjavítását és a munka­menet meggyorsítását tűz­ték ki oéluL — E. Gy. — Karnevál, az áttörőházban Ifjú Levelezőnk írja; A szolnoki áttOrOhftaban két­százötven áttörő részvételével azjlott le a farsangi karnevál. A bálát az úttörőbáz népitAn- cosai és a Rajkó zenekar mu­zsikája nyitotta meg. Négy óra tájban a jelmezek versenye szakította meg a mulatságot. A jelmezesek közül az első díjat Nádas Aranka, a Költői Anna úti iskola tanulója nyer­te. Második Dobos Rozália pajtás, az Aehim úti iskola ta­nulója lett. Az őrsi jelmezversenyt a Sí­postéri Iskola tanulói nyerték szellemes csoportjelmezükkeL A kisdobosok közül Lencse Je­nő l.udas Matyi jelmeze aratott sikert. FORGÓ JULIANNA krónikás M ezőgazdaságunk továbbfejlesztésében a további beruházás mellett döntő jelentősége van a szakértelem fokozásának. A termelőszövetkezetek létrejöttével gyors iramban fokozódott a társadalmi munkamegosztás. A legjobb egyéni gazdák is sokirányú, de alacsony színvonalú ter­melést és tenyésztést foly­tattak saját gazdaságukban. A szocialista nagyüzemben ezek a nemrég még egyéni gazdák már az állatok tö­megeit gondozzák, takar- mányozzák. Mint vezetők, több szá2 holdon irányítják a termelést és számukra ed­dig ismeretlen agrotechni­kai, zootechnikai módszere­idet kéU bevezetniök. A mezőgazdaságban a termelő eszközök a gépek tömeges alkalmazásával, a -realizálással ugrásszerűen fejlődtek, ugyanakkor az emberek fejlődése elmaradt emellett. Ezért alacsonyabb a terméseredmény, mint azt a lehetőségek megadnák. K! merné azt állítani, hogy egy különben becsületes, jól képzett kőműves kisipa­ros megfelel nagy építkezé­sek főmérnökének, vagy egy tervezőintézet vezetőjé­nek. A mezőgazdaságban sajnos, nagy területen eh­hez hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy sok vezetőnek még a kisiparo­A torkevel mezőgazdasági gépjavító állomáson februárban 30 zetor javítását végzik el. A képen F. Nagy Péter és Fazekas László szerelés közben látható. Barátsági est T örökszentmiklóson (Tudósítónktól) Külsejében semmiben nem különbözik megyénk más új iskoláitól a török­szentmiklósi Hunyadi úti általános iskola. Falai kö­zött azonban ott őrzik a dí­szes emblémát: a magyar szovjet barátság aranyko­szorús jelvényét és okle­velét. A magas kitüntetése Bárdi Imre, a megyei ta­nács osztályvezetője hétfő este nyújtotta át az inté­zet nevelőtestületének azon az ünnepségen, amelyen a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási egyez mény megkötésének 15. év­fordulójára emlékeztek. A törökszentmiklósi pe­dagógusok méltán kapták meg e kitüntetést. A pe- í dagógusok mindennapi munkájához tartozik a ma­gyar és szovjet nép ba­rátságának ápolása. Ének­kart, irodalmi színpadot szerveztek, így tolmácsol­ják a szovjet irodalom gyöngyszemeit. Védnöksé­get vállaltak a városhoz tartozó Barta tanyaközpont felett, ahová rendszeresen juttatják el a szovjet kul­túra termékeit. Az iskolások közül szá­mosán leveleznek szovjet pionírokkal. A művelődési házzal együttműködve orosz nyelvszakkört létesí­tettek. Csak az elmúlt év­ben hat baráti találkozót szerveztek. Ezen kívül vendégül látták az észt kultúráiig delegációt, va­lamint a Szibériából érke­ző pedagógus turista-cso­portot, melynek tagjaival szoros testvéri barátságot kötöttek. aéhoz hasonló szakképzett­sége sincs. Az iparban a mérnökök mellett jólkép- zett művezetők irányításá­val szakmunkások tömegei dolgoznak. A mezőgazda­ságban az ilyen képzettségű emberekben is nagy a hi­ány. Minden erőfeszítést meg kell tennünk tehát, hogy a termelőeszközök fejlődésével az ezeket ke­zelő, alkalmazó ember is egyjitt fejlődjön. Megyénk tsz-einek jó szakember ellátottságához a meglevő erőkön kívül a következőre lenne szüksé­gük: Négyszázötven agrár­mérnök, nyolcszázhatvan középfokú képzettséggel rendelkező mezőgazdasági szakember, ezerkétszáz traktoros, száztíz szerelő, ti­zenkét főgépész, tízezer szakmunkás a növényter­mesztésben és körülbelül hétezer az állattenyésztés­ben. E HIÁNYOK pótlására az eddiginél sokkal nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Szerencsére a ter­melőszövetkezetek vezető­sége és tagsága mind job­ban felismeri a szaktudás fontosságát, mert saját jö­vedelmében érzi annak hiá­nyát Sokan jelentkeznek szakmunkásképzésre, annál is inkább, mert igen helye­sen — mind több tsz hoz határozatot arra, hogy a szakmunkás bizonyítvány­nyal rendelkező tag 5—10 százalékkal nagyobb roun- kaegységréezeeedést kap. A mezőgazdasági szak­munkásképzésnek két fő útja van; a felnőtt tanfo­lyamé® képzés és a mező- gazdasági tanulóképzés. A felnőtt tanfolyam<ác három évesek, 450 órás elméletl­és gyakorlati foglalkozás anyagát sajátítják el a hall­gatók. A most folyó okta­tási évben több mint száz szakmunkását épaő tanfo­lyam indult megyénkben. Ezt a számot a jövőben emelnünk kell, el kell ér­nünk, hogy miinél többes látogassák. A fiatalok mezőgazdasági szakmunkásképzése 1958- ban indult meg. Ez már az ipari oktatáshoz hasonló forma. Hároméves szerző­dést kötnek, minden évben nyolc hónap gyakorta« munkát végeznek, három hónapon keresztül bentla­kásos elméleti képzésben vesznek részt. A fiatalok 27 mezőgazdasági szakma közt válogathatnak. A három év letelte után szakmunkás- vizsgát kell tenniük elmé­letből és gyakorlatból. Saj­nos, még nagyon sok ter­melőszövetkezet nem szer­ződtet mezőgazdasági tanu­lókat, és elég tekintélyes a lemorzsolódás is. A tanügyi reform teljes megvalósulása után a szak- középiskolák nevelik majd az érttségfzett szakmunká­sokat Erre nagy szükség 3s van. Évente 500—600 érettségizett szakmunkásra lesz szüksége megyénknek a jelenlegi hiány megszűn­tetése után Is. Ez azonban csak éveik múlva mutatja meg hatását A KÖZÉPE ÄDEREK. brigádvezetők képzé­sére a felnőtteknél igen jó továbbiképzési forma a me­zőgazdasági technikumok levelező tagozata. Ide a nyolc általános iskolai vég­zettséggel és termelési gya­korlattal rendelkezők je­lentkezhetnek. Ahol leg­alább huszonöt-harminc a jelentkezők száma, kihe­lyezett osztályt lehet szer­vezni. Az oktatás is, a vizsgák is a helyszínen bo­nyolódnak le. Tandíj nincs. A középkáderek képzé­sénél a legnagyobb prob­léma az, hogy n brigádve- zetők 80 százalékának nin­csen meg a nyolc általános iskolai- és a technikusi végzettsége. Ezért tovább­tanulásuk érdekében erre is nagy gondot kell fordí­tanunk. I -Ezen a téren érdek« ta­pasztalatok akadnak. Pél­dául az egyszerű tsz-tag végzi a középiskolát, az üzemegység- és a brigád- vezető megelégszik: az öt­hat elemijével. Ezek felett az egyébként becsületes emberek felett túlhalad az idő. Az érettségivel, vagy nyolc általános iskolai végzettséggel és szakmun- kásbdzonyítvánnyal ren­delkezők részére most nyílt a továbbképzés szempont­jából új lehetőség: a felső ■technikumok levelező ta ­®OZät3 A FIATALOK középfo­kú képzése mezőgaz­dasági technikumokban fo­lyik. Ezek száma kevés, őt-hatszoros a túljelentke­zés a felvételek idején. Az iskolák számát már nem emelik, mert a középkáder- nevelés a jövőben a felső mezőgazdasági techniku­mokban folyik majd. Me­gyénkben már működik egy növénytermesztési- és egy mezőgazdasági gépész felsőfokú technikum, még egy állattenyésztésire lesz szükségünk. Sok tsz na­gyon helyesen ösztöndíjat biztosít a technikumokban az ő általa beküldött tanu­lóknak, aikSk az iskola el­végzése után termelőszö­vetkezetükben fognak dol­gozni. Így biztosítják kö- zépkáder-szükségletüket Mint már említettem, megyénkben nagy a hiány mezőgazdasági mérnökök­ben is. Sajnos, hazánk x mezőgazdasági mérnökkép­zésben a többi népi demok­ratikus országhoz képest nagyon lemaradt. Keve­sebb felsőfokon végzett szakemberrel rendelkezünk és kevesebbet is képezünk kL 1984-től az egyetemek mezőgazdasági mérnökkép­zésében 20 százalékkal töb­ben fognak tanulni, de ez, csak 1969-ben érezteti majd hatását A toz-ek, kü­lönösen a jól gazdálkodik ezen a téren 1c ösztöndíjak adásával igyekeznek me­zőgazdasági mérnök szük­ségletüket biztosítani Mindenképpen nagy jelen­tőséget tulajdoníthatunk az egyetemi levelező-képzés­nek, amely oktatási forma az agrármérnököknél csak­nem annyi szakembert ad­hat, mint a nappali tago­zat Levelező úton célsze­rű tanulnia azoknak a dol­gozóknak, akik jelenleg olyan beosztásban vannak, amelyben a mezőgazdaság fejlődése érdekében az egyetemi végzettséget meg kell követelni., A mezőgaz­daság szempontjából nagy előrehaladást jelentene, ha ezt a felsőfokú iskolát mi­nél többen elvégeznék, mert minden jel arra mu­tat, hogy a felsőfokú szak­ember-igény a jövőben hatványozottan jelentkezik majd. KONTOS kérdés a me- ■ zőgazdasági mérnö­kök és technikusok to­vábbképzése is. Világos, hogy a tudomány rohamos fejlődése mellett szüksé­ges a 8—10 éwe] ezelőtt saerzett ismeretek kie­gészítése, a legkorszerűbb eljárások megismerése. Ez­ért létesült a felsőfokú me­zőgazdasági továbbképző intézet, melynek szervezé­sében az egyetemi intézmé­nyek és néhány tudomá­nyos kutató intézet három­négyhetes tanfolyamokon végzi a gyakorlati életben dolgozó agrármérnökök to­vábbképzését. Itt az a probléma, hogy a tsz-ek nem szívesen engedik el egy-egy hónapra szakem­bereiket. Pedig maguk a mérnökök kívánják és igénylik, hogy a tanfolya­mokon részt vegyenek. Mindenki, akinek szívén fekszik a mezőgazdaság fejlődése, termelőszöveike- zeteink további erősödése, dolgozzék azon, hogy minél több szakképzett, a terme­lés tudományához értő em­ber gyarapítsa szövetkeze­teink, állami gazdaságaink . hírnevét, a közös vágyás#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom