Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

1983. január 3. SZOLNOK MEGYEI NEPL.AÍ NYÍLT LEVÉL 0 9 II irodalmi ügyben Hozzászólás Varga József „Van kinek írni, de ..című cikkéhez ! SZÜLÖK, f f NEVELŐK fócuma Mit kell tudnunk a gyermekkori hazudozásokról? MIND A CSALÁDI, mind az iskolai nevelésben gondot szokott okozni a gyermek er­kölcsi fejlődésével törődő szülőknek és tanítóknak a hazudozó gyermek. Es mél­tán, mert alig van csúnyább, ellenszenvesebb jellemhiba a hazugságnál! A felnőtt emberek között szokásos, úgynevezett jellem­bevágó hazugság és a gyer­mek hazudozásai között — annak ellenére, hogy mind­kettő az igazmondásba üt­köző megnyilatkozás —, gyö­keres különbség szokott len­ni- E különbség teszi elsősor­ban indokolttá, hogy foglal­kozzunk a gyermekkori ba- zudozások forrásaival, termé­szetével, hogy ezeknek isme­retében megfelelően, célsze­rűen alkalmazhassuk nevelői eljárásainkat a hazugsággal, mint egyik legellenszenve- sebb jellemhibával szemben. A gyermekkori hazugságo­kat általában két nagy cso­portra lehet osztani, úgy­mint: látszathazugságokra és valódi hazugságokra. A GYERMEK látszatha­zugságaival már igen korán, a 3—4. életévben találko­zunk. Megdöbbenve mesélte egv édesanya, hogy 4 éves kisfia milyen képtelen hazug­ságra ragadtatta magát. Egy alkalommal, amikor férjével késő éjjel tértek haza ven­dégségből, kisfiúk ébren vár­ta őket ágyaeskájában. Sírva mesélte, hogy míg ők oda­jártak, betörő volt a lakás­ban, ki akarta fosztani a szekrényeket, de 5 hangosan rákiáltott, s erre a betörő­bácsi gyorsan elmenekült. Persze, a szülők nem hitték el a dolgot, s vallatőra fog­ták a. gyermeket. Nem hasz­nált sem szép szó. sem fe­nyegetés, a kicsi konokul ki­tartott állítása mellett. íme, egy tipikus esete a látszatha­zugságnak, ami tulajdonkép­pen nem is hazugság. Mert miről lehet itt szó? Semmi másról, mint egy félénk gyeneébbidegzetű gyermek syötrő kínzó álmáról, amely olyan erős hatással volt reá, hogy azt még éher állapot­ban la valóságnak hitte. A GYERMEKKORI lát­szathazugságoknak alapvető forrása: a gyermek mesélő hajlama. A kisgyermek 4—5 éves koráig nagyon szeret mesélni. Tekintve, hogy mi­vel még a mesék világában élve hisz a mesevilág cso­dáiban. a hétfejű sárkány, a táltos ló, a repülő szőnyeg lehetőségében fejletlen értel­me. kevés tapasztalata követ­keztében Igen gyakran össze­keverj a valóságot a képzelet termékeivel. igen sokszor nem tud különbséget tenni a mese és a valóság között Ezt tudva, nem kell csodál­koznunk és semmi esetre sem szabad hazugságnak mi- nősiteni például az alábbi esetet, amit szintén egy édes­anya mesélt el. A kis ötéves Péterke azzal állított egy napon eléje, hogy apuka sze­rezzen egv puskát és lője agyon a szomszédék bozontos nagy kutyáját, mert az bi- < zony bekapta és lenyelte a nagyapát. Mondanunk sem kell, hogy e látszathazugsáe közvetlen forrása a Piroska és a farkas című mese é’énk átélése a gyermek részéről Ilven és ehhez hasonló ese­tekben helytelen lenne, ha durván meeszéevonítenénk a gyermeket azzal, hogy „Ne hazudi”! Hiszen ilyenformán mi is sokat hazudunk a "vermeknek, vagyis olyan dolgokat mondunk neki. melyek valótlanságáról tel- iecon me" veg'mnk gvőződve. EGRS*EW Míg elbírálás alá esnek a valódi hazugsá- "ok. melveV már tudatosak A harmadik Alofív beiölté^ tan a gvormr-V kíiiö-rtós^r, - fiú. "vakran ha-nióik n7ért VioCfV ÖTtm *0 rr^1- prorot-t^n^lj. ügyesebbnek, főleg pedig ta­pasztaltabbnak tüntesse fel. Az ilyen hencegő, vagy di- csekvéshazugságok már nem olyan ártatlanok, mint az egészen kis gyermek előbb ismertetett mesélgetései. Az ilyen fajta hazugságoknak legtöbbször sajnálatos leik: okai lehetnek. Oka lehet pél­dául az, hogy otthon a csa­ládban nagyon elnyomják a gyermeket. Túlzott szigorral annyira kordában tartják, hogy szinte mukkanj sem szabad otthon. Ez az elnyo­mott helyzet persze máshol, például az iskolában keres feloldódást, kielégülést. s mintegy magaigazolásul ha zudja a gyermek társainak, tanítójának az ő otthoni éle­tének megszépített, kiszíne­zett esetein. Vagy fordítva, ne csodálkozzunk azon, ha egy vézna gyönge testalkatú gyermek, — akinek ezért sok keserűséget, megaláztatást kell elszenvednie társaitól —, egy szép napon azzal állít haza, hogy megverte ezt. vagy azt a gyereket, hogy az elájult. Amikor a megrémült szülők utána néznek a dolog­nak, kiderül, hogy az egész­ből egy szó sem igaz. A di­csekvő-- hencégő hazugságnak több más oka is lehet a fen­tieken kívül, mint például a kényeztetés, a szülők, a kör­nyezet heljrielen példaadása, a gyermek túlértékelése, szüntelen dicsérése a szülők vészéről. — A MESRLÖ és hencegő hazudozáson kívül a legis­mertebb faja a hazugságnak a védekező hazugság. Forrá­sa legtöbb esetben a bünte­téstől való félelem. Az is­kolai hazudozások is jórés. : védekező jellegűek. Hazudni szokott a gyermek érvénye­sülés vágyból i$, hogy ó színben töntesse fel magét szülei vagy tanítója előtt Hazudhatik akkor is, ha ez­zel valami előnyhöz jut, vagy valami részére kelle­metlen munkától, feladattól szabadulhat meg. — A HAZUG GYERMEK­KEL szemben a túlzott szi­gorúság vagy kemény bün­tetés nem szokott eredmény­re vezetni, annál kevésbé mert rendszerint ezek idézik elő a gyermek hazugságait Csínján kell bánni a ha­zugság felderítésére szolgáló vallatással is. A dacosságra, konokságra egyébként is hajlamos gyerek aprólékos vallatásával rendszerint azt érjük el, hogy a hazugságok számát szaporítjuk vele. Ha azonban mégis hazugságon kapjuk a gyermeket, — amit a jól nevelt gyermek arcjátéka, hangja, esetleges pirulása nyomban elárul —. óvatosan kell vele szemben eljárni. Helyesen tesszük, ha értelmi fejlettségéhez, mérten felvilágosítjuk, hogy a hazugság milyen csunva utálatos jellemvonás. A hazugság elleni küzde­lemben igen nagy jelentő­sége van az őszinteségre, az igazságra, igazmondásra való nevelésnek. Ennek pedig a sok közül a legfontosabb eszkö­ze: a szülők és nevelők ió példája. Sajnos, a gyermek­hazugságoknak nem egyszer buja melegágya éppen az otthoni környezet szokott lenni. Sok gyermek nemcsak a szülők hazugságait veszi észre napról-napra, hanem 6 maga is beszervezett tag­jává válik a család kifelé irányuló hazugsághadjáratá­nak. Az ilyen gyermektől nem várhatjuk el azután, hogy az igazság bajnoka le­gyen. Szinte nevelési arany- szabályként lehetne monda­ni a szülőknek: ha azt aka­rod. hogy gyermeked őszinte és igazmondó legyen, légy te is az; ha azt aikarod, hogy gyermeked ne hazud­jék, akkor te sem hazudj* még tréfából sem 1 Tóth Gyula tanítóképző-intézeti tanár Jászberény NEM A un PROFILUNK... A Jászkunság szerkesztő bizottságához nem először érkezik olyan kérés vagy javaslat, amely arra ösztö­nöz, hogy verseket, novellá­kat is közöljön a folyóirat. Szükségesnek tartjuk a vá­laszadást most, mert ez a szerkesztés elvi kérdése. A Jászkunság a TIT megyei folyóirata, és — a Társulat célkitűzéseinek megfelelően — ismeretterjesztő kiadvány. A megyei szervezetnek van irodalmi és nyelvi szak­osztálya, mely azonban nem az alkotókat, írókat és köl­tőket fogja össze, hanem az irodalmi és nyelvi ismeret- terjesztés munkásait. Ebből logikusan következik, hogy a Társulat lapja — irodalmi téren is — az ismeretter­jesztést tűzte ki célul és ily- módon nem válhat — még részben sem — szépirodalmi folyóirattá. Ez a szerkesztő bizottság véleménye szerint megváltoztatná, megbontaná a lap egységes jellegét, elté­rítené a Társulat eredeti célkitűzéseitől. S hogy a Jászkunság e véleményével nem áll egyedül, bizonyítja az, hogy a Társulat országos lapjai — a Valóság, illet és Tudomány, Természettudo­mányi Közlöny — és a má­sik vidéki folyóirat, a Bor­sodi Szemle sem közölnek szépirodalmi műveket. Nem jelenti ez azt, hogy a megye irodalomtörténeti kutatásai­nak eredményeit ne tegyük közzé, vagy az irodalmi színpadok munkájáról (amelynek feladata lehet a kortárs irodalom népszerű­sítése is), vagy éppen egy megyei antológiát ismertető cikknek ne adjunk helyet. Ami pedig a cikkek elején és végén lévő üres helyeket illeti, arra a nyomdai, ti­pográfiai smbályoík választ adnak. Véleményünk szerint — a takarékosság miatt — folyóiratunk oldalai így is túlzsúfoltak. A Jászkunság szerkesztő , bizottsága rült irodalmi összeállítások helyett azonban — összes­ségében több műsorpercben sugárzunk rendszeresen rö- videbb összeállításokat. Nem értjük Donkó László aggo­dalmát, s vaskalapját sem tettük a fejünkre, hiszen Csalogh Zsolt, Ősegei Nagy József, Császtvai István. Gyomai György, Ilyés János, Szűcs Sándor, Serfőző Simon és sok más, szükebb hazánk­ban élő költő és író művé­nek megjelentetése azt bi­zonyítja, hogy mértéktartó­an foglalkozik a szerkesztő­ség a megye irodalmi életé­nek ápolásával. Donkó Lász­lótól is szívesen közöltünk volna verseket, de nem kap­tunk. Ez viszont arra indít bennünket, hogy ezúttal is hangsúlyozzuk Varga József vitaindító cikkének igazát: „Van kinek írni, de.. Ezért is érdemes a megye irodalmi életéről vitatkozni, persze ez akkor lenne első­sorban hasznos, ha a meg­jelent, avagy a megjelenő irodalmi alkotásokon kellene vitázni. Az elmélkedés alap­ján azonban nem ez, hanem sokkal inkább az a sajná­latos tény, amit Donkó László is boncolgat hozzá­szólásában: nincs fórum, ahol a költők is írók meg­jelentethetnék műveiket. El­marasztalja 'ezért a rádió szerkesztőségét is, mondván, hogy Nyíregyházán és Pé­csett többet szerepelnek a helyi írók és költők a rádió műsorában. Nem vonjuk kétségbe, mert ez a tény a nyírségi, a hajdúsági és baranyai író­kat dicséri... Tiszai Lajos megszüntették a vasárnapi szép szót, a megyei írók, köl­tők rovatát, azóta hetek óta csupán elvétve akad a mű­sorban vers, novella. Ugyan­akkor más vidéki stúdióit rendszeresen adnak irodalmi műsorszámokat. Még az iro­dalmi hagyományokkal ke­vésbé rendelkező nyíregyházi adó is sugároz irodalmi ösz- szeállításokat. Vegyük talán szemügyre a vidéki adók november 26- tó] december 2-ig tartó hét műsorait November 28-án a pécsi stúdió sugározta előbb Pécsi költők a mikro­fon előtt: Pál József, majd a Könyvespolc című műsorszá­mát November 30-án Mis­kolc hullámhosszán hallot­tunk Kulturális jegyzeteket. Ugyanazon az estén Pécs közvetített irodalmi műsor- számot: Azok a csavaros eszűek. Turján György iro­dalmi zenés összeállítása. December 2-án, vasárnap Győrből hallottuk a Kisal­földi Kulturális Híradót, Nyíregyházáról a Tiszántúl című irodalmi műsort Pécs­ről irodalmi műsort. S mit hallottunk egész héten Szol­nokról? Egyetlen verset! Jó­zsef Attila Munkások című költeménvét Solti Bertalan kitűnő előadásában. Az em­berben önkéntelenül felvető­dik a jogos kérdés: mi lehet az oka, hogy a szolnoki rádió hetek óta csak elvétve ad he­lyet a megyei írók alkotásai­nak? Közlésre alkalmas mű­vek hiánya? Szerkesztői vas- kalaposság? Igen jó lenne, ha a Néplap hasábjain a szol­noki rádió vezetői mihama­rabb választ adnának ezekre az égető«^ fontos kérdések­re. S az volna az igazán nagyszerű, ha úgy adnának feleletek ha ismét nagyobb teret biztosítanának műveink publi kilósának. 4. Befejezésül azt hiszem, nem árulok el titkot ha be­jelentem, hogy az 1983-as év elején a Szolnok és Heves megyei írók közös Irodalmi antológiát adnak W. Nagy öröm ez, azt i* bizonyítja, hogy megyénk bontakozó iro­dalma is helyet kér az or­szágos kulturális életben. Ezt a kibontakozást erejéhez mérten egyaránt támogassa a Jászkunság és a szolnoki rádió is Dónké iánk Donkó László cikke a szolnoki irodalmi élet jelen­legi állapotáért a többi kö­zött a szolnoki rádiót és a Jászkunság c. folyóirat szer­kesztő bizottságát is hibáz­tatja. A* érintettek válaszát Donkó László Írására az alábbiakban közöljük, s várjuk a további hozzászó­lásokat BIZONY. VAN KINEK Írni. ne.. „Irodalmi ügyben” nem akarunk vitatkozni Donkó Lászlóval, de az irodalomról szívesen, mert amint írja: „sürgetően időszerűvé vált Szolnok megye irodalmi helyzete” Fogadjuk el ««fa- ben a megfogalmazásban a cikkíró szándékát, beszél­jünk tehát Szolnok megye irodalmáról és arról, hogy a Magyar Rádió és Televízió Szolnoki Stúdiójának mű­soraiban mennyire kapnak helyet a megyében élő Írók és költők alkotásai Donkó László szerint alig, mert a rádió önálló irodalmi mű­sorának megszüntetése meg­fosztotta őket a lehetőség­től. Az említett műsort való­ban megszüntette a szer­kesztőség. elsősorban műsor- politikai okokból A hatvan perre* adás színessége, ele­vensége megkövetelte, hogy változtassanak a műsor szer­kezetén A havonta egyszer jelentkező, hatvan perces, sikerült vagy kevésbé süte-1 Polemizál ni szeretnék a fentebb említett írással, amely a Néplap november 11-i számában látott napvi­lágot, s amely sajnálatosan visszhang nélkül maradt (Vajon miért?!) Jogosnak ér­zem a hozzászólást több ok­ból kifolyólag. Elsősorban azért mert Varga József a megyei „öreg” írók sorában az én nevemet is megemlíti. (Ugyanakkor, amikor az Al­föld októberi számában Krecs- rpá rí T .ászl ó a megyén k egyi k legegyénibb hangú fiatal (!) költőjének tart. Most aztán hová tartozónak mondjam magam!?) Másodszor azért is jogosultnak,, érzem magam a hozzászólásra, mivel a három év előtti, széles hullámzáséi vitát a megy«n irodalmunk helyzetéről éti indítottam el egy panaszos, — úgyis mond­hatnám kétségbeesett írá­sommal. Egy kicsit éppen azokról a megyei irodalmi gondokról, problémákról ír­tam akkor, amikről néhány héttel előbb Varga elvtárs cikkezett Tudom, akkoriban kissé korai volt az én cik­kem, de most valóban sürge­tően időszerűvé vált Szolnok megye irodalmi helyzete. Nem véletlen az sem, hogy az Alföld című folyóirat októ­beri számában Krecsmári László is TTUsgpróbálja éb- resztgetrri a mi irodalmi .«JokeróxKiká n kát* X. Ismételten nyíltan fel kell vetnünk a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat me­gyei folyóiratának, a Jász­kunságnak ügyét Most. ami­kor nagyon őszintén elmon­dok néhány gondolatot, hangsúlyozom, hogy non tá­madni akarom az említett lapot vagy annak szerkesztő bizottságát ellenk««zőleg: se­gítséget kérek frótársaim «««vében is. Hn a legutóbbi, a 3. szám tartalomjegyzékébe beleol­vasunk, találunk igen magas színvonalom m«»gfrt képző­művészeti, építészeti, terme­lőszövetkezeti, hékemozgalmi írást tanulmányt De a tár­sulatnak talán nein köteles­sége sz irodalom, a mai tro- «ialorm terleeztése* A felelet azt hiszem, csak egyértelmű lehet: igen. fis az Ismeret­terjesztő Társulat rangos fo­lyóirata népszerűsíti-e eléggé a rtwgve régi és élő irodal­mát? Azt hiszem erre In egy­öntetű lehet a válasz: nem. Pedig a különféle tudomá­nyos írások mellett a folyó­irat minden száma kötelező­en helyet biztosíthatna a me­gyei írók. költők színvonalas alkotásainak Nem voltam rest előkeresni a centimétert feleségem varrósdobozáből és lemértem a Jászkunságban a cikkek elején és végén üre­gen hagyott helyeket össze­sen hetvenkét centiméter iött ki, ami pontosan három oldalnvi helyet jelent. Három oldalon elférne négy—hat vers1 Kapnánk még három —négy oldalt, akkor minden alkalommal hozhatnának ngy. esetleg két jólsikerült novellát is a Jászkunságban. Kém n lan nyomdatechniká­ján. sem megjelenési idő. nohtián, sőt még az öt forin­tos árán sem kellene változ­tatni A színvonal pedig — "ál-ménvem szerint — emel- i^íne a tartalom színesed­ről; Hiszem, hogy a lap Uveniránvú bővítése elől a folyóirat szerkesztő bizottsá­ga nem zárkózna el Hasznos lenne, ha ezzel kapcsolatban megszólalnának az említett szerkesztők is. N«*m lehetne a Jászkunság a .Kzolnok m««- gv«=n fnók költők lapja Is’ 3 Engedtessék meg. hogy né­hány szót ejtsek a másik megjelenési fórumról, a szol­noki rádióról is. Régi. figyel­mes hallgatója vagyok. Amióta a stúdió szerkesztői Ha milliókra ezer forintol Panaszos levelet kaptunk a Szolnoki Állami Gazdaság hízómarha gondozóitól. Le­vélíróink elégedetlenek a munkakörülményekkel — mint közük: „Hiányoznak a villanyégők és sötétben kell botorkálnunk. Telepünk új hidroglóbusr.t kapott, s a nagy nyomás szétfe­szíti az elavult csőhálózatot, emiatt vízben úszik az is­tálló. A jászolkarikák kitö­redeztek s így két marhái kötünk össze. Mondanunk wm kell, hogy ez gátolja az állatok súlygyarapodását. — Panaszunkkal hiába fordu­lunk az illetékesekhez; nem Intézkednek”. Kissé meglepődtünk, ami- c<v a level««t megkaptuk. Az állattenyésztők pana­szának rendezése nem igé­ivel beruházást. Csupán né­hány villanyégőt kérnek és lürgetik a vízvezeték kijaví­tását, s a jászolkarikák pót­lását. Tehát csak néhány •zer forintos felújításról van ;zó Kissé hihetetlennek tú­lik. mégsem intézik el pa­uszukat. A helyszínen meggyőződ­ünk róla. hogy levélíróink- ink igaza van. A 18? férőhelyes istálló EJN Hatalmas, üveggel borított lirdető és „mindenes" tábla i gyár udvarán, fölötte szé­fen rajzolt betűkkel a fel- rat: Ami szálka a sze niinkben. A táblán egyetlnr zó: SZAKSZERVEZET ♦ Az angol, svájci és olasz ocisták olyan magyar foci ipőket rendeltek, amiknél i talpain fehér és gyöngy lázszínű. korszerű csavaró .« topni van. És a magyarok" 3k a régifajta fekete stopni: ipóben rúgják a labdát. Hát telik— era is futja már nem volt sötét, mert a többszöri sürgetés után a gon­dozók maguk segítettek ba­jukon. (A sertéstelep építke­zésről öt villanyégőt loptak.) — Összekötötték a hibás és nedves villanyvezetéket. — Természetesen a megfelelő biztonsági intézkedések nél­kül. Ha baleset történik, va­jon hol keresnék a felelőst? A gazdasághoz méltatlan körülmények között hizlalják az állatokat Nincs alomszal­májuk, s a szalmát fűrész- porral pótolják, de ez Is ke­vés. így nem csodálkozha­tunk azon, hogy az állatok piszkosak. A rossz vezeték miatt több helyen vízben áll­nak az állatok. Nem hin­nénk. hogy ez ne lenne ká­ros hatással egészségükre. Az elegendő takarmányada­gok az ilyen körülmények között kevésnek bizonyulnak a tervszerű súlygyarapodás­hoz. A szolnoki gazdaság hiz­laldája a jelentősebb terme­lőüzemek közé tartozik. Ügy véljük, hogy a többmilüő forintos beruházás mellett néhány ezer forintos felújí­tásra is telne, ha a gazdaság vezetői úgy akarnák. — m. 1. — nTTT ezért nem korszerű a ma­gyar labdarúgás? * Keresem a gyár vezetőit — mondják, hogy az óvodá­ban dolgoznak. Hát ez mi- 'yen munka lehet — töp­rengek rosszat sejtve. Me­gyek utánuk és látom őket a legújabb játékok között, imik a gyárban készültek. Ott térdepelnek körülöttük ■i sok óvodás. Tényleg dol­goznak — nyugszom meg — és közéjük térdelek egy nyi­latkozatért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom