Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

4 úzolnok mmatm w£&ua* l36ä, január 20 fiste i0 áru. Á szotookä pá­lyaudvar várótermében kei tomes meleget árasra a kály­ha, Kiim a peron néptelen csendes. Az étteremben i csészékben jóillatú feketeká­vé gőzölög. Szendrei Györgyöt, a fű- »ház nyugdíjas lakatosát vár m Ó vállalkozott arra — A pólyán — a mozdonyfélvSgyázái iro­da. A forgalmi iroda és í menetirányító adja le a te bér- és személy forgalom le bonyolításához szükséges géprendelést. Nyílik az ajtó, Szabó Fe­renc előfűtő nagymérgesei: lép be rajta, s már, mondjs is a magáét: — Az istenit, nem vagyok én' állat. Ki bírja .ezt a ren­geteg rohanást? ‘Az .egyik gépről le, a másikra fel. Egy­szerre tizenhármat fűteni Ezekből öfeak kettő az űj be­gyújtás, a többi mind gős alatt van. Ha valamelyik ki­alszik, vagy nem zabái ele get, elfagy, a kezdhetjük ol­vasztani. — Az utolsó szava­kat már aggódva mondja Közben elszállt a haragja. Ai irodaiak már. megszokták a dühös embereket. Az egyik mozdonyvezető .tréfálkozva odaszól Szabónak:-— Te Feri, májusban nem lesz semmi baj... Borsos bácsi az íróasztal párkányára támaszkodik. Na­gyon fontos ember. G az ér­tesítő. Ha személyzeti prob­léma van. biciklire ifi, járja & várost. Élő-anyag beszerző. A 6608-as számú, Békés­csabáig közlekedő személy- vonat fűtőjét és mozdonyve­zetőjét percekkel ezelőtt vál­tották le. Bede István csupa panasz. A poros szenet nem lehet meglocsolni, hiszen pil­lanatok alatt összefagy. Fűte­ni, csákányozni, robogó vonat szerkocsiján beretvaéles szél­ben dolgozni, mór embérfe- ietti munka. — A fűtchozban —­Radóczy Mihály külső fel­vigyázó kísér bennünket. Az ő feladata a gépek üzemké­pességének biztosítása, a ja­vítások, a gépkijárat, a sze­relés ellenőrzése. Nemcsak a gépekre vigyáz, az embereire is. Az egyik mozdonyvezető- vsl a fülünk hallatára csap össee. — Nem engedem be a gé­pedet. Ügyis sok a füst, a gőz a csarnokban. Fűts ide- kint! A munkások egészsége í fontosabb. A javításokat végző laka­tosbrigád, erejét megkétsze­rezve dolgozik. Gőz és füst. látni szinte nem is lehet. Hatalmas akváriumban érzi magát az ember, amelyben óriás vashalak tértek pihe­nőre. A 424.302-es számú mozdony kerekeit jégvirág díszíti. Sízalai István szerelő- lakatos pillanatok alatt, tűnik el a „kanálisban". Kezében fáklyalámpa. Sárga fénye szinte melengetve gonoszko­dik, amikor vassal csupasz kezében bontani kezdi a jég­páncélt. Szinte iáég a keze az anyagra. Nem panaszko­dik. összeszorított fogai mö­gött meg-megcsikordul avas- utaafahász... Sürgős a dol­ga. A gépnek egy órakor in­dulnia kell. Miatta ne vár­janak az utasok. A mosóbrigád a 411.366-ost készíti elő részüegvizsgára. Vígh Béla lakatos a szomszé­dos kanálisban sótól egyik beteg teknős hasa alól a má>- sák alá. Gyógyulnak a sebek, lassan elkészülnek a javítá­sok ,: ? — Éjfél utón — Már látszanak a buktató fényei. Szenekéi Gyuri bácsi oda mutat: — Na, az már «tt Szibéria. Csikorognak a csillék, a ra­kodók „társa” a kis vontató- motor mitse törődik a hideg­gel. Vidáman dohog, húzza maga után a szerelvényt. — Százegynéhány lépcsőt má­szunk meg, mire felérünk a íwpdókJjp*. A hőmérő higany­nek, forognak, tárgyalnak, mérgelődnek, odakint vona­tok érkeznek, indulnak... A teherforgalmat Halasi Zoltán menetirányító vezény­li. Szolnokot már körülágyaz- ía szerelvényekkel. Török- szentmiklós, Kisújszállás, — Barta vágányain áesorognak a teherkocsik. Gép nincs. Te­lefonbeszélgetés, házirádió, vanatszámcűt; titokzatos jélek kerülnek egy lepedő nagysá­gú nyomtatvány megszámert- hatatlan rubrikáiba. Parancs, parancsot követ, szerelvények mennek tovább, < rendeződ­nek, vakvágányra kerülnek,.. Megint telefon, megint jelek. Hajnal van. A város meg néma, nem mozdul. Állóit, nézem a pályaudvart. A gu­rítódombról néhány kocsi megindul lefelé... — Északi szél fúj. Ilyenkor hihetetle­nül fáradságos ott a munka. A kocsikat nem lefékezni, hanem visszatölni kell... váll a váll mellett , , emberi erővel. • '**'■ •' * > ■ - -/ ; ­Még egyszer összefoglalom magamban ezt az éjszakát. Gyilkos hideg, lejegyzem is­mét: mínusz 25 Celsius fok. Fűtőházi lakatosok, jeges mozdonyok, Szabó Ferenc dühös lelkesedése. ... Utasok, akik nem >&- .»érik egy-egy ilyen nehéz éjszaka gondjait, titkait... A gond a hősiességültet, a titok a szerénységüket rejti magában. Nagyszerű emberek! Fábián Pé*«r Henri Alleg ismert algíri szabadságharcos újságírót a franciák tíz évi börtönre ítélték. A börtönből .1961. októ­ber 3-án megszökött. Algéria függetlenségének kikiáltása után újra megindította lapját, az Alger Repabliéaint. — 1962-ben Magyarországra is ellátogatott Képünkön: Henri Alleg és Henry Zanettarai tördeto- szerSesztő a lap nyomdájának szedötermébes. ■ MTI Külföldi Képszolgái at T O J AS f, M. Kmlis: A második front Tudom, szokatlan könyv- ismertetést törénelmi emlé­keztetővel kezdeni. De ha 1 azt nézem, hogy A második front című könyv fő célki­tűzése a legutóbbi világhá­ború történetét meghamisító burzsoá katonai szakembe­rek és politikusok leleplezé­se, idéznem kell a múltat Sokan emlékeznék rá, hogy 1945-ben a Szovjetunió nyu­gati szövetségesei elismerték i a szovjet hadsereg heroikus küzdelmének egyetemes je­lentőségét. Churcill .1945. ja­nuár 17-én ezt írta Sztálin­hoz küldött levelében: „őfel­sége kormánya nevében tisz­ta szívből hálánkat fejezem ki, s egyben szerencsét aka­rok kívánni Önöknek ahhoz a gigászi támadáshoz, ame­lyet a keléti arcvonaíon in­dítottak...” Az évet múlásával azon­ban egyre több nyugati poli­tikus, stratéga és történész feledkezik meg arról, és -so­kan közülük terjedelmes munkáikban úgy értékelik a! második front szerepét, | mintha megnyitása döntő, fordulatot hozott volna a! második világháború mene- j . xében. , Kulis professzor, ki- 1 váló hadtörténész a tények garmadával (nyugati tekinté­lyek nyilatkozataival, vissza­emlékezéseivel, katonai pa­rancsnokságok iratanyagai­val) bizonyítja: a hitleri Né­metországot csak a szovjet hadsereg hősi harca gyengí­tette meg olyannyira, hogy fegyveres ereje nem tudott valamennyire is komolyan ellenél ini az anoerikni—an­gol csapatoknak. A könyv 17 fejezetből áll, s ebből tizenötöt a szerző annak szentel, hogy ismer­tesse és elemezze az ameri­kai, angol és a német csapa­tok európai és olaszországi harctevékenységét. A máso­dik világháború Utolsó évé­nek forténefte elevenedik még az olvasó előtt: t megis­meri as'. olaszországi: és a normandiai partraszállás kö­rülményeit. Magyarázatot kapunk arra is, miért sike­rült a német csapatoknak el­kerülniük Nörmandiában a teljes .vereséget: hogyan is történt az amerikai—angol expedícióé erők becsületén örökké szégyenfoltként ékte­lenkedő Ardeness-i vereség: miért tudták a németek az olaszországi Cassihónál he­teidig' fáin tartani a túlerő­ben lévő' nyugatiakat,' —' te­hát mindmegannyi olyan rendkívül érdekes részlet- kérdejs, amelyről hallottunk ugyan, de csak igen keveset A hadműveleteket a könyv forgatója 47, gondosan elké­szített, nagyszerűen áttekint- i hető vázlaton kísérheti fi- I gyeleanmel. TÉLI TŰNŐDÉS Megkareolbatetlaa m étoaakriS*v*sgi íSíagy, iá* M éSrt) ma. abiakeluút nem gyomlálja sst erőtlea Nap a burjánzó jégvirágokat, .ta áttetszőség a lét legszebb állapotává válik. A tavak összetöredezett jég tábláit mozaiklapokként U lesztgeti a tél, mint egy modern fantáziájú művész. A szemünkbe szűkíthető világ végtelenségében megtisztulunk, s egy nagy darab légnemű tájai egyszerre szippantunk tüdőnkbe. (Súlytalan most »a idő és a tér.) Cseppkövekké fagytak mindenütt a hegyi patakok vízesései. A szavak zúzmarává válnak a huzalokon... (Odójukba bújnak a higany oszlopok.) A csend fehér márványlapjába varjak vésik be A károgáa hieroglifáit. Kabátunk alá sziszegve bújik a kígyói egű szél. ... De valahol gyönyörű tüzek lobognak, valahol béke dorombol a kályha előtt. S a fák széttárt ágakkal várják s tavaszi fények pókhálóit. Képiéi Sándor Világjáró virtuóz hegedül a hétfői zenekari esten Szolnokon Az Országos Filharmónia ismét jó műsorral örvendez­teti meg « szolnoki zenek ed­velőket Wagner Meistersiger opera nyitánya hangzik fel első­ként a zenekari eSten, Az opera 95 évvel ezelőtt hang­zott fel előezör Münchenben óriási sikerrel. A dráma alapban gui»tát . adó mű Wagner egyik 'togsjkierülí.éhb alkotása. Bartók: Hegedűverseny a következő műsorszám. 1938- ban készült el a mű Székely Zoltánnak ajánlva, aki Hol­landiában élő hegedűművész és zeneszerző. Bartók Román táncait írta át — kitűnően hegedűre, A hegedűverseny kivételes nehézségű, s min­den bizonnyal próbára teszi Gertler Endrét a magyar származású Belgiumban éiő hegedűművészt Nagy kíváncsisággal vár­juk hétfői vendégszereplését. Az esten befejezésül Men­delssohn Olasz-szimfóniáját hallhatjuk. E művet olaszor­szági élményei hatására írta Mendelssohn, s oüasa népda­lokkal szőtte át. A zenekari eaten Koródi András az Operaház karna­gya és a Főiskola karmester- tanára vezényel. A budapesti MÄV szimfó- hikus zenekar reméljük azt a tőle megszokott jó produk­ciót riyüjtja, és kellemes es­tet szerez az egyre nagyobb-- teámú komoly zenét feedvte’fi szolnoki közönségnek; üjr öniASRBPOi-öíiíP Sikeresen folyik az „IL—62” szovjet óriás- repülőgép kipróbálása, A próbarepüléseket Vlagyi­mir Kokjrinató végai. Aí Új utasszállító gépben 183 férőhely van. A sugárhaj­tású „IL—62” gépet egy kollektíva konstruálta — Szergej Iljusin vezetésével. Az „IL—62” egyesíti a re­pülőgépgyártás legújabb vívmányait, új szakaszt nyit meg a szovjet repülés- technika fejlődésében. ha, úgy látszik, idegennek tart, pedig- az én bérlemé­nyemhez bariozpz, az én leonyhám. Gázszíg van. Aztán: az életben minden megoldódik egyszer. Szabá­lyos lábas, szabályos gázláng, szabályos víz, benne a tojá­sok és só, ahogy Maugham írta. Éljeni Nincs más hátra, mint kivárni a Uz (?...) per­cet -rrág a tojások megkemé­nyednek. Kimehetnék a konyhából, nyertem az élet­ből tíz percet, ezalatt a tech­nika. civilizációja tojást főz nekem, már tudniillik a lá­bas és a gázláng. De: nem tudom levenni a szememet a lobogó vízről. Micsoda jó csoda: az égő gáz meleggé változik, bugyborékoltatja a vizet, a tiknyomok (tojások) topognak a forróságban, néha meg fe fordulnak; másik csoda: most válnak eledellé, fehérje, zsír, vitamin... EkJcor. valami roppan. A tárgyak zaja olyan különös, lefordíthatatlan beszéd/ A tojások összekoccannal;: Az avyatyúk féltése rohant tatán be a konyhába, óvni ivadé­kait á forró víztől. Még egy roppanás! A tojások belsejé­ben valami történt. Ez is ti­tok, legalább itekem. Ijedten látom: fehérje és sárgája fel­lázadt a mészhéj börtöne el­led, Vulkán tör ■ ki, a lábast habos tajték borítja, tojás­láva ömlik,1 fehér hab, sárga málladék, vulgárisán, mintha a tojások helyén rántotta úszna a lábasban, mind­inkább növekedve. Ha így tovább, túlcsurog a lábason, konyhán lakáson, emeleten, eltemet a vizes rántotta, ej, mi a kő, tyűkanyó, kend, — mi ez, jettatore, vérbosszú? A víz lobog, mint a szere­lem, a tojások pattognak, a félelmetes, undok rántotta növekszik, mit tegyek? Talán rosszul választottam a lábast? A felelősségérzet most már leránt hínárjába, elvesztem. Hogyan lehetne a repedéseken visszadugni ezt az illegális rántottát. ezt az elvizeződött - fehér-sárga masszát, miért is nincs egy macskám., hogy pecsenyének adjam át neki a néhai tojá­sok kiforrt belsejét? Gázlán­got gyorsan elzárni, igen. de azután? A mű tönkrement, a tyúké és az enyém, a közös mű. Bélyeg a homlokomon: selejtgyártfi.. Döbbenten nyúlok * lábas után: megharap «, fiilével, veszettül forró, ezt elfelejt tettem. ámulatomban. Maug­ham: én beleteltem a sót a vízbe! A világ forog velem: hová kell öntertí ezt a to­jáslét, ezt a buta sűrűséget, a szeméttartóba, a vízveze­tékbe? Most már a konyha is bosszút AU, a tányérok kinevetnek, rajtam kacag a gáztűzhely, újjal mutat rám a seprűnyél. Az igazi férfi 'nem adja meg magát! Űjabb lábas, újabb fejtörés — no most zománcosba. Maugham: bele­teszem a vízbe a sót! A gyufa nehezen gyullad, vizes kézzel, 6 olvasó, nehogy meg­fogd a gyújtó foszforos fejét! Indulok az éléskamrába újabb tojásokért. Lassan, láb­ujjhegyen, óvatosan, lélegzet­visszafojtva. iTÖzben minden­re fülelve, közömbösnek mu­tatott arckifejezéssel: meg ne sejtsék a tojások, hogy meg akarom főzni őket! Óvatosan, lágyan, apai szelídséggel te­szem őket a vízbe', álmodja­nak szépeket. Mi lesz, nem tudom, A végzet kezében vadítunk, 6. tojások. BODÖ BÉLA ff óim. SzitaI Nem tadom mire való, de van. Ha ki­kérdeznek: személyi tulajdo­nom: sok-sok könyv, ruhák fehérneműk, golyóstollak, ké­pek, apró szoboralakok — A egy szita. Ez a lábas talán jó lesz. Talán? . Most döntenem kell alumínium, vagy zománcot — a felelősség súlyának má­zsája kezd rámnehezedni. Az> hallottam, legjobb tojást főz­ni... de melyikben? Anny. kalandom volt már szép nők­kel, irodalmi remekkel, fa­sisztákkal, hódító zenékkéi — most itt ez a lábas... Hi­deg vízben keU-e feltennem, vagy forróban? A tojásokat lepje el természetesen a víz. Maughamnál • olvastam: sót keli tenni a vízbe, nehogy a tojások megrepedjenek. Él­len az irodalom! Körmömet egy kicsit meg­pörkölte a gyufa, amikor a tüzet meggyújtottam. Pfff... a gáz fúj egyet, óriás vörös láng, aztán elalszik, A korty­Jl'g alábbit'tréfának szán- tam: lélegzetvételnyi balesetemről. De a tréfállto­zás mögött a gyakorlati élet­ben való botorkálásaim jel­képe ez, s nemcsak az enyém. Néha a legegyszerűbb dol­gokból is megbukunk. Tanul­ság? A tanulság mindenki­nek a maga dolga. Tehát: én, megrögzött vá­rosi ember csak ezt c négy tojást látom; az egyszerű feladat: forralni kell őket vízben, hogy a fehérje, sár­gája megkeményedjék, aztán majd mindegyik fojást ne­gyedébe vágni a vacsoratál­hoz. Az emberiség előtt úgy­szólván nincs lehetetlen. De az ügyetlenségnek sincs ha­tára, én pedig az ügyetlenek­hez tartozom. Vagyis előbb lábast kell keresni; micsoda titkai vannak a konyhaszek­rénynek! Mennyi tárgy szol­gálja az embert. Ezek itt da­rálók. Lusta vagyok rágni? Megaprózzák a húst, a má­kot, a diót, én csak nyelek, ezért vannak daráló rabszől­Mínusz 25 — Éjszaké m sírnék között — ■ hogy ‘kalauzom lesz ezesa az- éjszakán. Végre megérkezett. Kilépünk az ajtón. Az ar- , cumkba belekarmoi a hideg, i talpunk alatt recseg a hó, a • jég', a lámpák vitorláiba si- vítva kapaszkodik a szipl. A- fűtőház felé indulunk. Moz­■ dncnyok gőzös-lihegés-e csitítia , a háborgó telet. dVar szive —- szála itt mínusz 25 Celsius i fokot tnuiat. Rakják a 132- . est. Hegedűs István hosszú . bontórúddal agyusztálja a ; széntömböket. Csak dühösen lehet dolgozni. Az hevít! — Nagy szükség van rá.. Végre ; befejezik a rakodást. Hege- ' dús leszól a mozdonyotok­nak: „Na, jói étvágyat”. Né­zem a kezét, olyan, mint a ' gyökér. Földi Mihály brigád- . ja dolgozik ebben a műszak- ‘ ban. Boros Péter . régi mun- ’ kás, de ő se emlékszik, mi- ' kor fáradtak ilyen nagyon el egy-két órai munka után. ‘ Azért „csak nem engedünk” —- mondja. Kovács János tér- más tér hozzáteszi:-r- Huszonhárom gépet sze­reltünk fel eddig. Közel 40 ; tonna jégszenet verteik, szét, adtak le az emberek. A- napi átlagos szénfógyasztás 670 tonna. Gondolja csak meg... — Forgalmi irodában — Hajnali három óra. Az iro- , da forgalma mit se csökkent. Vonatvezetők, kalauzok, fű­tők, mozdonyvezetők sürög-

Next

/
Oldalképek
Tartalom