Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-04 / 2. szám
IMI január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tsz ellenőrző bizottságok szerepének fontosságáról lyl a már túljutottunk azon ■ ■ az akadályon, amit a termelőszövetkezetekben még két—három évvel ezelőtt rendszerint így fejeztek ki: „kérem nálunk az ellenőrző bizottság csak papíron működik”. Eleinte sok ilyen tsz ellenőrző bizottságot tartottak nyilván. Később a termelő- szövetkezetek erősödésével, a termelőszövetkezeti demokrácia mind erőteljesebb ki- teljesedésével párhuzamosan e bizottságok összetétele is megváltozott: A hanyagok, a közömbösek, a közösség ügyei iránt érzéketlen emberek helyett másokat választottak ebbe a fontos szervezetbe, s ma már kevés az olyan tsz ellenőrző bizottság amely „papíron működik”, mint például a tiszavárkonyi Petőfi Tsz-ben. Más kérdés az, hogy is működnek a tsz ellenőrző bizottságok: Itt még akad megoldandó kérdés bőven, A tettvágytól sarkalt, mozgékony, de még kevés ismerettel, tapasztalattal rendelkező tsz ellenőrző bizottságok 8ov esetben nem tudják, hogyan fogjanak hozzá ellenőrző munkájukhoz, hogyan óvják a: közös vagyont, hogyan tegyenek eleget a tsz közgyűlésétől kapott megbízatásuknak. Ezért az alábbiakban néhány olyan elvi kérdésről szólunk, amelyek a gyakorlati tevékenység során leginkább eltorzulnál C mlftsük először is a tsz “ ellenőrző bizottságok jogi helyzetét. Elvileg ugyan tisztázza ezt az alapszabály és az 1959. évi 7-es számú törvényerejű rendelet. Az alapszabály és az említett rendelet szelleméből következik, hogy az ellenőrző bizottságok a tsz tagok társadalmi szerve s ellenőrző tevékenységéért csak a közgyűlésnek tartozik felelősséggel, igen ám, de ugyanakkor az ellenőrző bizottság tagjai egyéb munkát is végeznek a tsz-ben és ebben a minőségben kötelesek végrehajtani a munkacsapatvezető, a brigádvezető, az elnök vagy más vezető utasításait. Megyénkben csak a nagyobb tsz-ek- ben függetlenítették az ellenőrző bizottság elnökét A iogj kettősségből ered- 1' nek azok a torz jelenségek, amelyek abban nyilvánulnak meg, hogy az elnök gyakran utasítást ad az ellenőrző bizottságnak mondván, hogy most ezt. majd azt az űzemágat ellenőrizzétek és utána „munkátok eredményéről tegyetek nekem jelentést”. Ilyen utasítást az elnök vagy más vezető nem adhat. Természetesen más kérdés az, ha utasítási kötelem nélkül felhívják az ellenőrző bizottság figyelmét valamilyen visszásságra. Munkakörükben, termelő munkájuk során tehát a tsz ellenőrző bizottságok elnökei és tagjai ugyanúgy kötelesek végrehajtani az elnök, vagy más vezető utasításait, mint a tsz bármely más tagja. Abban a pillanatban azonban, mikor ellenőrző munkához fognak, nem adhat utasítást számukra senki. Akkor már ők ellenőrzői minőségben dolgoznak, s ellenőrző munkájukért egyedül csak a tsz közgyűlésének tartoznak felelősséggel. Tehát ha szükségesnek látják, ellenőrizhetik az elnök, a főmezőgazdász, a főkönyvelő vagy más vezető munkáját is Ezt a jogi kettősséget nem nehéz megérteni és főleg nem szabad szem elől téveszteni a tsz ellenőrző bizottságoknak Megyénk legtöbb tsz-ében helyes az együttműködés a vezetőség és az ellenőrző bizottság között. A karcagi Május. 1 Tsz-ben az ellenőrző bizottság segített a munkafegyelem megszilárdításában és éberen őrködött a közös vagyon védelmében. C gy másik fontos kérdés ™ az ellenőrző munka iránya. Itt is némj zűr-zavar tapasztalható. A gyakorlatlan ellenőrző bizottságok könnyen abba a hibába esnek, hogy minden gazdasági esemény lefolyásánál ott akarnak lenni, minden pénztári vagy raktári bevétel nyilvántartásba vételét látni akarják. Ez nem célravezető munkamódszer. Ehhez sem ideje,^ sem ereje nincs a tsz ellenőrző bizottságának. Az ellenőrző munka fő iránya a megelőzés legyen. A közös vagyon védelme nem alakul ki csak úgy magától, azt szervezni kell. Olyan nyilvántartási rendszer szükséges minden kŐZÖS ga 7/ia Rá ghan hogy lehetetlenné váljék a visszaélés, a közös vagyon herdálása, továbbá az egyéni felelősség bármikor megállapítható legyen, bármilyen vonatkozásban. Az ellenőrző bizottság tehát elsősorban azt vizsgálja, hogy a fent említett követelménynek megfelel-e a tsz nyilvántartása rendszere. De talán szemléltessük ezt úgy gyakorlati példa tükrében. A tsz nevét, ahol ez megtörtént, nem említjük, hiszen nyilván azóta kijavították a hibát. Itt a tsz ellenőrző bizottságának tagjai dicsekedtek, hogy a bizonylati fegyelem milyen jó náluk, és valóban minden gazdasági eseményről tudtak bizonylatot felmutatni a tsz vezetői. Ám ezeknek a bizonylatoknak egyike-másika nem bizonyított semmit. A termésmérésről széló bizonylatok egyikén például tél volt tüntetve a keltezés, a raktáros neve és az, hogy a bemért tétel mennyisége 19 mázsa és néhány kiló. Ha a raktän* véletlenül rossz szándékú ember, köny- nyen kísértésbe esik és visz- szaélést követhetett volna el, hiszen erre a tsz bizonylati rendszere kitűnő lehetőséget nyújtott. Hiszen itt a raktáros saját maga ellenőrizte saját munkáját Egészen más lett volna a helyzet, ha a rakodási munkát végző tsz-tagok közül is egy-kettő — aki látta a mérleget — szintén ráírta volna nevét a bizanylatra és ezzel tanúsította volna, hogy a bemért és raktári könyvbe bejegyzett súly azonos. Gyakran előfordul, hogy a nyilvántartások rendben vannak, lopások sem fordulnak elő, de rossz a gazdálkodás, gyengék a terméseredmények, az állattenyésztési hozamok, baj van a munka- fegyelemmel stb. A tsz ellenőrző bizottságának kötelessége ilyen esetekben is vizsgálatot tartani, sőt sokkal inkább erre kell fordítana a nagyobb erőt, mert itt sokkal nagyobb veszteségek érhetik a közös vagyont, sokka] hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek a tsz tagjai, mint esetleg egy néhány forintos kórt jelentő szabálytalanság esetén LI a a tsz ellenőrző bi* * zottsága a rossz eredmények okait akarja kutatni, tudnia kel] áttekinteni a közös gazdaságot. Hogyan teheti ezt, hiszen már fentebb említettük, hogy eléggé korlátozott az ideje és ereje? Itt szükséges egy kis üzemtana ismeret is. Ha az ellenőrző bizottság a gazdálkodásban nyolc-tíz főbb összefüggést megvizsgál, arról mér- j legszerű képet kap. Például megvizsgálja a munkaerőmérleget, a takarmánymér- leget stb. akkor rendszerint „kiugrik” a hiba és az ellenőrző bizottság jelentheti a közgyűlésnek, hogy mit tapasztalt, mát javasol a hiba, vagy a hibák kijavítására. Az ilyen előterjesztés alapos megvitatása után a közgyűlés kötelezheti a vezetőket a gazdálkodás megjavítására. Abban, hogy az ellenőrző bizottságok minél jobban működjenek, a tsz közgyűlésének, a tsz minden egyes tagjának nagy szerepe van, illetve kell, hogy legyen. Ne múljon el közgyűlés anélkül, hogy az ellenőrző bizottság elnöke be ne számolna az ellenőrző tevékenységről. „Az ellenőrző bizottság jelentése nélkül a mérleg megállapítása a tiszta jövedelem felhasználása, illetőleg a zárszámadás elfogadása felől a közgyűlés nem határozhat”. Hanyag állatgondozás a jászsági tsz-ekben Befejeződtek az állattenyésztési szemlék a jászsági termelőszövetkezetekben. Az ellenőrzés kiterjedt a gondozásra, élhelyezésxe, takarmányozásra és az egészségügyi feltételek biztosítására. /. A férőhely-ellátottság állatfajonként mennyiségileg és minőségileg igen változó. A gazdaságok többségében összezsúfolták a szarvasmarhákat, sőt, a párás épületek levegőcseréjére sincs lehetőség, mert a szellőző nyílásokat a gondozók szalmával egészen bedugaszolják. A jászdózsai Tamamenti Tszfcen összedűléssel fenyeget a saját erővel felépített szerfás istálló. Elmaradtak a téliesítéssel a jászárokszállási Szabadság Tsz gazdái, s a szemle idején a hízóbdkák meg nyitott, lábas-szín alatt voltak. A jászfelsőszentgyör- gyd Petőfi Tsz-nól a növendék marhák alatt teljesen lucskos az alom, részben a felgyülemlett vizelettől, részben az eresz alól visszafolyó esővíztől. Hasonló a helyzet a jászapáti Kossuth Tsz mesterséges borjúnevelőjében is. Az elmúlt évhez viszonyítva a járásban javultak az elhelyezés körülményei, de még mindig sok a hiányosság. Az épületek belső állaga általában megfelelő. A jászfelsőszentgyörgyi ' Petőfi Tsz-ben _ szorulna sürgős renoválásra a betonjászoL Könnyen sérülést okozhatnak a kitöredezett oldalfalakból meredező, levegőben lógó vashuzalok. Nem érik fél a kdsborjak az etetőrácsot Karcag ipara és szakmunkásképzése A városnak 26 ezer lakója van és a környező községek is többezres lélekszámot jelentenek. Ehhez viszonyítva az ipari munkalehetőség igen kevés. A Termelő üzemek kapacitását (kivéve a hántolómalmot) — csak kis mértékben lehet növelni. — Csakis az állam segítsége, beruházások, ipartelepítés viheti előbbre az ügyet. Természetesen a város tevékeny, ésszerű kezdeményezése jelentheti ez ügyben az első lépést. Sajnos, azonban itt sincs minden rendben. Nem megnyugtató a fejlődő ipar szakembereinek utánpótlása. 1. Az 1962-es évben mindösz- sze 66 ipari tanulóval kötöttek szerződést a tanácsnál és a Munkaügyi Minisztérium irányítása és ellátása alatt álló helyi iparitanuló-intézetnél. (A kereskedelmen és a fodrászokon kívül.) Ebből a hatvanhatból is tizenkilenc a négy termelőszövetkezet tanulója. Marad tehát az ipar részére negyvenhét leendő szakmunkás. Ez a kis létszám a képzés kettőzöttségé- vel és az ebből eredő szervezetlenséggel magyarázható. A tanács kizárólag a szövetkezet, a helyi ipari vállalat és a kisiparosok részére köthet ipari tanulóval szerződést A MŰM. iskolája pedig a felettes szerveinek engedélye alapján köt szerződést a gyárak, gépállomások tanulóival. A helyi TITÁSZ és villanymalom részére megjött az engedély, így a szerződések létrejöttek. Tehát e két vállalat biztosíthatta szakmunkás utánpótlását. A gépállomás és a kísérleti gazdaság részére viszont nem jött engedély, így ezeken a helyeken ez évben nincs is ipari tanuló. így alakult ki a 26 ezres város ipari szakmunkásképzésében az 1962-es évben a mindössze negyvenhetes létszám. 2. A legnagyobb hiba az iparág-képzés aránytalanságában található. Ez évben mindösz- sze egy kőműves, két asztalos és egy ács tanulóval kötöttek szerződést. A Községgazdálkodási Vállalat három éve nem vett fel ipari tanulót e szakmákba, mindössze egy szobafestő tanulót alkalmazott. Miért? Hiány van épületlakatosokban, épület- asztalosokban, parkettázó pedig nemhogy tanuló, de még szakmunkás is alig akad. Ugyanezek az aránytalanságok megtalálhatók az üzemek között is. Amíg az Általános Szerelő KTSZ 21 tanuló oktatását kezdte ez évben a különböző szakmák szükségleteinek megfelelően, addig az Építőipari KTSz mindössze egy ács és egy festő tanulót vett fel. Jobb a helyzet a termelőszövetkezetekben. Ezeknél asztalos, bognár, géplakatos, mezőgazda- sági kovács, esztergályos egyaránt található. A Béke Termelőszövetkezet — egymaga nyolc tanulót foglalkoztat — Példaüént szolgálhatnak egykét k tsz-nek. 3. Megoldhatatlan az ipari tanulók egy részének elhelyezése, elsősorban a vidékieké, á Tiszafüredről, Kunmadarasról bejáróké. Az emléleti oktatás minden tanuló részére heti két alkalommal az iparitanuló-intézetben folyik délután. Ezeken a napokon a vidékről bejárók reggeltől fél kettőig az utcán „csellengenek”, mivel nincs helyük. Tavaly még a Déryné kultúr- ház és a KISZ bizottság adott egy-egy tanulószobát, azonban felügyelet hiánya miatt — érthetően, hiszen 14—15 évesekről van szó — játék és „hancúrozás” folyt tanulás, olvasás helyett. Most folynak a tárgyalások arról, hogy az Általános Szerelő KTSZ egyik épületében ipari tanműhelyt építenek a KI- SZÖV és a tanács segítségével. Ott tanulhatna az összes ipari tanuló. Sajnos lassan halad a megvalósítása. a helyi Üj Hajnal Tsz majorjában, mégsem költöztették át őket — bár megvolt a lehetőség — megfelelőbb helyre. II. Igen nehéz és nagy gondot jelent minden istállóban a higiénikus tejkezelés. Sokszor a szabadban tárolják a fejőedényeket, nem is csoda, ha azok így lehetetlenül piszkosak. A szemlebizottság tagjai kifogásolták, hogy a gondozók máért fejnek mo- satlan edényekbe annak ellenére, hogy a tisztítószereket a szövetkezet megvásárolta. Fehér fejőköpeny, fejő- sapka a legtöbb helyen nincs, de ahol véletlenül van, ott sem kellő szómban, így a tehenészek nem tudják váltani. III. A sertésállományt nagyüzemi módon nevelik és ritkán veszik igénybe a közös gazdaságok a kisüzemi épületeket. Szükség-férőhelyen vannak a hízók a jászárokszállási Viharsarok Tsz-nél. Itt a hidegebb idő beálltával a súlygyarapodás nem lesz arányban a feletetett takarmánnyal. A jászfényszarui Szabadság Tsz-ben egy düle- dező ólban helyezték el az anyakocákat, a fiaztatóban pedig a süídőállományt nevelik a fiaztató átadásáig. Nagyon sok malac elhullik a pusztamonostora Búzakalász Tsz sertésfiaztatójában, mert az épület rendkívül hideg és sötét. Mindenütt kifogástalan a juhok elhelyezése. Panaszra inkább a baromfitelepek adnak okot. Felszerelésük hiányos, korszerűtlen, kevés az etető- és itatóedény. A szárnyasokat zsúfoltan tartják» ezért nagy az elhullás. Elhanyagolják az apaállatok gondozását és jártatását. Jelenleg már szükségessé vált az abrak-elvonás, különben elnehezednek. A tagok többnyire félnék tőlük, ezért a körmözést, patázást — igen helytelenül — hónapokig halasztgatják. (Igaz, elég nehéz ilyenkor kalodába fogni egy nyolc-tíz mázsáB bikát.) A MENETIRÁN YIT O Déli tizenkét ára. A reggeli sima jégtükör már latyakká változott. A 7-es számú Autóközlekedési Vállalat pályaudvari megállóhelyén megélénkül a forgalom, indulnak a vidéki járatok, sűrűsödnek az állomáshoz igyekvő helyi autóbuszok. — Bőven akad ilyenkor tennivalója a forgalmistának? ■— Most már istenes, reggel néztek volna szét — válaszolja érdeklődésünkre Kun Sándor. — A forgalom csúcspontja hat és hét óra között van. Ebben az aránylag rövid időszakban háromezer, vidékről bejáró dolgozót kell munkahelyére szállítanunk. — Természetesen a síkos időben még több a gondja mint máskor? — Igen. Hajnali öt órakor, amikor szolgálatba léptem, ellenőriztem, rendben vannak-e a kocsik. A pályaudvar síkossá vált kocsi fordulóiát felhintettük. Indulás előtt minden menetlevélhez figyelmeztető röplapot, mellékeltünk, amellyel ilyenkor télvíz idején emlékeztetünk: „Óvatosan vezess, sáros, síkos az út!" Ügy vélem, vállalatunknak ez a kezdeményezése hasznos. Járataink általában, a kisebb késésektől eltekintve, biztonságosan közlekednek. Beszélgetünk. Közben telefonhoz hívják. Az egyik autóbusz veztőie üzenetet hoz a számára. A kalauznő szolgálata felől kér felvilágosítást. Közben utasok jönnek. Kérdésekkel ostromolják. Lehet-e gyermekfürdökádakat autóbuszon szállítani? Mikor indul a cibaki járat? Hány percenként közlekednek a kocsik az ÉRDÉRT Vállalathoz? A forgalmista készségesen, udvariasan válaszol. Míg a kérdezőket informálja, tekintete közben a kiinduló helyre szögeződik. Újabb járatnak kell megadnia az indulási jelt. — Egy menetirányítónak mindenesnek kell lenni — meséli, — Ha valamelyik gépjármű meghibásodik, ha a személyzet közül hirtelen valaki megbetegszik, gyorsan, rugalmasan kell intézkednie. És bizony ilyenkor télviz idején ez nem ritka eset Na és milyen a forgalmista helyzete? Bizony nem rózsás. Hajnali 5 órától általában hidegben, ilyenkor dél felé viszont h- tyakban kell szolgálatot teljesíteni. Nyolcórás munkaidejének zömét a szabad ég alatt tölti. Van ugyan egy kis melegedő, de ezt még jóindulattal sem lehet annak nevezni. Vékony falai között nem lehet fűteni, mindössze egy villanyhősugárzó ad némi meleget. A szolnoki autóbuszpálya- udvar, mostoha körülményei ellenére naponta húszezer ember szállítását biztosítja Egy kisebb város lélekszámút kitevő utazóközönség zökkenőmentes utaztatására figyel vigyázó szemmel a forgalmista. E. S. 1 IV. A gondozók szabadnapjáról kevés gazdaság gondoskodik, pedig könnyűszerrel megoldható volna egyszerű váltással. Az elmúlt időszakban aa istállók gépi felszerelése nem gyarapodott, amivel csökkenteni lehetne a dolgozók munkáját. A száraz nyári időjárás miatt a szövetkezeti gazdák nem tudtak elegendő takarmányt biztosítani. A tervezett szénahozamnak negyvenöt százaléka, a kukoricának több mint huszonöt százaléka kiesett. Az átteleltetést nehezen tudják megoldani, annak ellenére, hogy a központi készletből jelentős juttatást (nyers-, száraz szeletet, melaszt stb.) kaptak. Kevés tsz-nél osztották be megfelelően a meglévő takarmányt, ezért a tavasszal etetési gondjaik lesznek. A hanyag kezelés miatt a jász- szentandrási Haladás és a jászdózsai Tarnamenti Tsz silójában már megromlott 150—150 mázsa nyers répaszelet. A takarmánykazlak, górék, szérűskertek állapota többnyire elfogadható. Sajnos, a szemlék ideién még mindig lehetett találni nagv mennyiségű kukorica prizmát, a szárkúpok alatt. Jászszent- andráson öt vagon tengerit a szabadban, a földre öntve tároltak. ’ A járás közös gazdaságaiban kevés az ah’-ak. a szálas és tömegtakarmány. Ez arra figyelmezteti az agrnnnmu- sokat. állattenyésztőket, hogy a meglévő készl^+tn] takarékosan gazdálkodjanak.
