Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-24 / 19. szám

IMS. január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Rendeződött a tsz-ek építkezési vá lalkozása'itak jogi viszonya Két év óta működnek Szoinok, Száoelcs -Szatmár és Zala megyében a Tö- VÁLL-ok keretében a ter­melőszövetkezetek közös épí­tőbrigádjai. E rövid idő alatt is bebizonyították életképes­ségüket, számos gazdasági épületet és több családiházat emeltek. Megyénkben tíz TÖVÁLL építőbrigád dolgozik jelen­leg, s örvendetes, hogy vala­mennyi eredményesen, jöve­delemmel zárta a múlt évet. 1962-ben 70 millió forint ér­téket építettek és a terve­zettnél 10—12 százalékkal olcsóbban. Ez is bizonyítja, hogy jelentős erő és tartalék rejlik a termelőszövetkeze­tek összefogásában. Az említett három megye kivételével az ország más területein csak szórványosan voltak közös építőbrigádok. A meglévők jogi helyzete is tisztázatlan volt. Az eddigi építőbrigádok tapasztalatai nyomán január 8-án az FM és az ÉM együttes rendele­tet adott ki, mely január 15-én lépett életbe. Tegnap a megyei tanács nagytermében Szolnok, Pest, Hajdú—Bihar, Szabolcs— Szatmár megyei és járási tanácsok építési, beruházási előadói, a tsz beruházási iro­dák vezetői, valamint az MNB képviselőinek részvéte­lével az említett rendel at végrehajtási utasításáról ta­nácskoztak. Jelen volt az ér­dekelt minisztériumok és az MNB központi képviselője is. Az 1/1963. PM—ÉM ren­delet jelentőségéről Stiller Róbert, az FM építési igaz­gatóságának főmérnöke tar­tott bszámolót, melyet vita követett. A rendelet hangsúlyozza, hogy a tsz-ek nem építő vál­lalatokat, hanem közös bri­gádokat alakíthatnak. Ezek a tsz-ek termelését, jövedel­mének növelését hivatottak elősegíteni. Helyes, ha az építő brigádok (építési szer­vezetek) járásonként és na­gyobb városonként alakul­nak. Vezetőjük lehetőleg építészmérnök vagy techni­kus legyen. Szükség esetén azonban építőmester is lehet. A tapasztalat szerint be­vált, ha egyenként 120—160 munkást foglalkoztatnak és négy-hét személy végzi a szervező, a számviteli és az adminisztratív munkát. A vállalkozásba belépő tsz-ek két-két személlyel képvisel­tetik magukat az igazgató­ságban. Az építkezések meg­kezdéséhez — állványok, szerszámok beszerzése — tíz-tizenkét ezer forinttal járulnak hozzá. Célszerű, ha a brigádok speciális munka- csoportokat — alapozó, fa­lazó, ács — alakítanak. S ezek munkáját tervszerűvé teszik. A munkacsoportok vezetését szakmunkásokra bízzák. A rendelet szabályozza, hogy az építőbrigádok milyen jellegű munkát vállalhatnak. Legfontosabb — hisz ezért hozták őket létre — a tsz-ek gazdasági épületeinek felépí­tése. Ennek kivitelezése ér­tékhatára korlátlan. Ezután a tsz taeok családi házai, majd a földművesszövetkezetek termelést szolgáló építkezé­sei _ például zöldséstároló- hely — következnek. Végül a Helyi tanácsok községfejlesz­téssel kapcsolatos építkezései — járdaépítés. Az utóbbi azonban nem haladhatja meg a százezer forint értékhatárt. Mind az fmsz-nél, mind a tanácsnál csak akkor vállal­hat kivitelezést a tsz-ek kö­zös éphőbrigádia. ha azt sem a ktsz, sem a tanácsi építőinar nem vállalia és ezt a járási tanács mezőgazdasá­gi osztályán igazoliák. A tsz építőbrigád ezeken kívül semmiféle építkezést nem vállalhat. A rendelet kimondja: az építési anyagok beszerzése, szállítása, tárolása és meg­őrzése a tsz-ek. illetve a be­ruházó feladata. A közös építőbrigád azonban segítsé­get ad az anyag beszerzésé­hez, átvételéhez. Az építőbrigád szakmunká­sait az FM. normái szerint bérezik, mely magasabb az ÉM-énél. A többi szakembe­reket képzettségüknek meg­felelően fizetik. A kivitelezés költségeihez, illetve a munkabérhez a bri­gád 10 százalék SZTK-t szá­molhat el, ha a szakmunkás nem tsz-tag. A társulás tag­jainak 20, a kívülálló tsz- eknek, fmsz-nek, tanácsnak pedig 30 százalékos általános költséget lehet felszámolni. Újszerű, hogy az építőbri­gádok mérnökei, tervezői munkát is végezhetnek. Adaptálják a típusterveket, illetve, ha szükséges egyedi terveket készíthetnek. A mérnök ezért különdíjazást nem kérhet, ha azt a tsz-nek készíti, mely tagja a társulás­nak, A saját tervezéssel min­den bizonnyal elősegíthetik és meggyorsíthatják a kivite­lezéseket. Megyék mezőgazdasági szövetkezetei közös építőbri­gádjainak jogi helyzete is rendeződött. E brigádok hasznosan működtek, ezért az ország más részein is fel­használják tapasztalatukat. Minden TÖVÁLL élén tech­nikus áll, a törökszentmikló­sinál pedig mérnök. Ez év első felében azonban vala­mennyi vállalkozást építész- mérnök fogja vezetni. A közös vállalkozások ki- vite'ez 'sénél a műszaki ellen­őrzést továbbra is a Tsz Be­ruházási Iroda látja el, fel­ügyeleti hatóságuk pedig a tr>náf~T<>k mezőgazdasáp; osz­tályai. — m. 1. — Házi „törzs­könyvezés44 A szakosítási program ke­retében megyénk termelőszö­vetkezeteinek jelentős része nagyüzemi jószágtenyésztésre rendezkedik be. A közös gaz­daságok jelentős része ezért célul tűzte ki hogy kiváló küllemű. nagytejhozamú szarvasmarha tenyészeteket alakít ki és a legjobb fehér­hús sertésfajtákat szaporít­ják el. Hasznos kezdeménye­zéssel valamennyi jószágte- nyésztő gazdaságban beveze­tik a házi törzskönyvezést. A jászapáti Velem; Endre, a karcagi November 7. és a ti- szaföldvári Szabad Nép Tsz. ben máris megkezdték a ter­melőszövetkezetek jószágál­lományának egyedenkénti ki­válogatását, kijelölték azokat az állatokat, amelyek alkal­masak a továbbtenyésztésre. Szülök, nevelők fóruma A gyermek és a félelem Két megyei kiadványról Dorogi Márton : A kunsági kisbunda — A Kálvin ut 2. sz. iskola története A néprajz és a helytörténet az a két tudományág, amely még sok újdonsággal, nem — vagy kevéssé ismert tudományos tényekkel gazdagíthatja a nemzet kultu­rális életét. Nálunk is sok a „terra incog- vita”, a felfedezetlen ‘erület, amelynek feltárása a helyi jelentőségen túl az or­szágos felmérés alapjául is szolgálhat. Szolnok megye mindig élen járt a helyi tudományos anyag publikálásában. Hogy csak néhányat említsünk: Szolnok megye 1919-ben, a Múzeumi Levelek, amelyeknek egy részét lapunkban is pub- lijcáltuk, a tiszai hajóséletre vonatkozó kiadványok stb. S a legutóbbi időben megjelent két munka azt bizonyítja, nem állt meg a publikáció, sőt szüntelenül fejlődik. Többévtizedes gyűjtés és kutatás eredménye Dorogi Márton: A kunsági kisbunda című tanulmánya, amely « Damjanich Múzeum gondozásában je* lent meg. A kis könyv egy nagyobb, díj­nyertes pályamunka harmadik fejezete. A kisbunda, a Kunságnak, ez a jel­legzetes régi ruhadarabja ma már kive­szőben van. Csak mutatóban található né­hány öregasszonyon. A tizenkettedik órá­ban indult meg a gyűjtés, melynek ered­ményeképpen a Szolnok megyei múzeu­mok, de elsősorban a szolnoki, néhány szép darabbal gyarapodtak. A hímze.l, dúsan cifrázott ruhadarab készítői, a kun­sági szűcsök messzeföldön híres mester­emberek voltak. Kedvükért még a messzi Hevcidából is elszekereztek a karcagi, meg a kisujj vásárra. Dorogi Márton négy színes táblán a különböző motívu­mokat láthatjuk. És bizony nem volna bolondság az iskolai rajzoktatásban fel­használni azokat. Csak helyeselni tudjuk az orosz- és francianyelvű tartalomismertetést, hiszen néprajzunk más országok szakmai közön­ségének is sok érdekességet jelent. Viszont mmm ÉÍjip ízesen, érdekesen, de gondos alapossággal írja le a régi szűcsök életét é„ a fás- bundák készítésének módját. Valóságos kultúrtörténet, ahogyan a könyv végigve­zet minket a XIX. század elején divatla- jövő kisbundától a ruhadarab fénykoráig, a századvégig. A bunda készítési módja, mintáinak leírása is tekintélyes hely.t foglal el. A kiadvány második részében huszon­f á urnnMif himtsKA nagyon üdvös lenne, ha hasonló ízléses, finom papírra nyomott kiadványokat lát­hatnánk. például a régészet, a művészet­történt köréből. Csalog Zsolt muzeoló­gus kutatásait hasonló füzetben nem ár­tana publikálni, bizonyára közérdeklő­désre tartana számot. * A kultúrtörténet egy kevéssé ismert lapját nyitot.ta fel a régi feljegyzések alapján összeállított iskolatörténet: a kar­cagi Kálvin úti fiúiskola története. Két­százötven év lapjait pergeti végig Cs. Kovács Imre, a karcagi fiúiskola tanára, aki imponáló buzgalommal és hozzáértés­sel szedte össze az anyagot. Karcag elő­történetét, a harcokkal, dúlásokkal, f?l- perzseléselckel teli előtörténetet röviden ismerteti, ma 1 rátér az 1712-től folyó is­kolai oktatás ismertetésére. Nagyszerű forrásmunkája van: a Liber Schoiae Reformat Kartzagujszállásiensis, a karcag- újszállási református iskola könyve, a hí­res Öregkönyv. Ez a nevezetes iromány két és fél századon keresztül hűségesen örökíti meg az iskola történetét, és ezzel együtt a ma­gyar iskolázási viszonyokat. Megismerjük , a rektor-professzorok és segédjeik a prác- j ceptorok életét, kötelességeit, javadalma- , zását. Jogokról — különösen a praecep- j torok esetében — hallgat az öreg kró­nika. Feltehetően okkal... Cs. Kovács Imre alapos, jó munkát; végzett. Ha kívánatos lett volna még va- j lami, hát a mai iskolai élet kicsit rész­letesebb ismertetése a semmitmondó név- ' sorok helyett. Talán több képanyag sen ártott volna u mai helyzetről, szertárak­ról, felszerelésről. EGY SZELLEMES író az ember érzelemvilágát olyan ! virágos kerthez hasonlította, i melyben a sok színpompás, I kellemes illatú érzelemvirág , mellett megtaláljuk a ha- ' szón tálán, értéktelen, sok- •’ szór mérgező hatású gyomvi­rágot is. Ez utóbbiak közé sorolja a félelmet, a maga rokonjelenségeivel; a szoron­gással, borzongással, rette- 'géssel, irtózattal, rémülettel, j kétségbeeséssel stb. együtt, j E nem éppen rokonszenves j bokrétából emeljük ki a lát­szólag legszerényebbet, a fé­lelmet, s vizsgáljuk meg tü­zetesebben; főleg a kisgyer­mek életére vonatkoztatva. A félelem alapvető érzés, illetőleg érzelem, mely nem­csak az embernek sajátossá­ga, hanem az állatoknál is igen gyakran tapasztalható. Kiváltója, forrása oly sok módén lehet, hogy szinte alig tudjuk számontartani. Gazdag és sokrétű változatá­nál fogva a csecsemőkortól az aggkori halálfélelemig vé­gig kíséri az ember életét. Persze, éles különbség van a gyermek és a felnőtt ember félelmének tárgya és lefo­lyása között. Ha nem is ál­talánosságban, de kimond­hatjuk, hogy amitől a felnőtt ember fél, attól rendszerint nem fél a gyermek és for­dítva. A felnőttet például hidegen hagyná, ha mondjuk a vasorrú bábával ijesztget­nék, viszont a kisgyermek sem aggódik például amiatt, hogy mi lesz a jövő évi ter­méssel, ha történetesen elemi károk érik a vetést. Minden­esetre a félelem a gyermek életében sokkal nagyobb sze­repet játszik, mint a felnőt­tek általában hiszik. Igen, mert a felnőttek hajlamosak elfeledni gyermekkoruk kín­zó rémeit, azt a sok-sok szo­rongást, félelemből származó izgalmat. rettegést, mely gyermekéveiket annyiszor megkeserítette. Azonkívül a legtöbb felnőtt a maga sajá­tos szemüvegén keresztül szemléli a kisgyermek lelki életét s annak minden meg­nyilvánulását. Mitől fél a gyermek? — vethetjük fel a kérdést. A gyermek helyzetéből, értelmi életének fejletlenségéből, is­meretkörének szükkörűségé- ből következik, hogy számos olyan dologtól fél, amely a felnőttek előtt nevetséges semmiségnek látszik. Egészen kis dolgok, mint például ke­zének árnyéka, szokatlan ide­gen hang, mely rendkívüli körülmények között éri — megrázó hatással lehet rá. Tapasztalatlan értelem sok minden mögött titkot sejt, veszélyt lát. Ehhez járulnak a felnőttek oktalan ijesztge­tései is. Félelemre adhat okot a kisgyermek számára min­den, ami újszerű és szokat­lan. Különben a jól megszo­kott környezet a gyermekben a nyugalom és biztonság hangulatát árasztja el. Fi­gyeljük meg azonban az egyébként eleven, pajkos gyermeket, ha idegen, előtte ismeretlen ember, vendég ér­kezik a házhoz. Félrevonul, édesanyja szoknyájába ka­paszkodik s félvilágért sem lehetne megszólalásra bírni. Csak lassan-lassan fog eset­leg megbarátkozni az ide­gennel. AMINT A GYERMEK is­meretköre, tapasztalati vilá­ga bővül, képzelet- és érze­lemvilága gazdagodik, ezzel mintegy párhuzamosan bő­vülni fog a félelemköre is. így például a sötéttől is csak később, a képzeletvilág gaz­dagodásával egyidejűleg kezd félni a gyermek. A sötétség titokzatos semmijébe sokféle borzalmas és ijesztő alakot képzel el. A helytelen neve­lés következményeként a fel­nőtték, különösen a nők kö­zött is szép számmal akad­nak olyanok, akik félnek a sötétben. Hánvan nőm mer­nek például éjjel egyedül a sötét pincébe lemenni. Igen sok gyermek fél továbbá az égzengóstől, villámlástól, zi­vatartól, állattól s a szülők által ijesztgetés eszközéül fel­használt személyektől, mint például a kéményseprőtől, rendőr bácsitól stb. De ki tudná felsorolni azokat a manó, mumus, dezentor-fele ijesztgetés, megfélemlítés cél­jából kiagyalt szömyalako- kat, melyek mint nevelőesz közök szerepelnek a szülők kezében, melyek egyszers­mind a többi sok-sok féle­lemforrással megmérgezik, megrontják a felnőttek által oly nagyon boldognak, zavar­talannak gondolt gyermek­kort Tagadhatatlan, hogy a meg­félemlítés, az ijesztgetés, — mint a gyermekre való rá­hatás eszköze egy-egy pilla­natra hatásos lehet. Az ör­döggel boszorkánnyal, fekete kutyával való fenyegetőzés­nek, sötét szobába zárásnak meg lesz az eredménye. De ez az eredmény kétélű. Pil­lanatnyilag megfélemlíti, ter­rorizálja ugyan a gyermeket, de ugyanakkor elvetjük ben­ne a szorongás magvait 8 kitenyésztjük a félénkséget, mely, ha idejében nem ve­tünk gátat neki, nyomasztó teherként kísérheti végig egész életén keresztül. NÉZZÜK MEG egy kicsit közelebbről a megfélemlí­tett, a félénk gyermeket! — Először is rendkívül érzé­keny, állandóan valami bel­ső nyugatalanság kínozza. Szeretne szabadon, gátlás nélkül cselekedni ő is, mint a társai, de nem mer, mert attól fél, hogy kudarc éri. Nehezen barátkozik, nem ta­lálja helyét társai között. Ha olykor idegenekkel kerül kapcsolatba, elfogódött lesz, zavarba jön és elpirul. Be­szédhibákat ejt vagy egyál­talában nem jut eszébe sem­mi. Iskolában is nap-nap után érik kisebb-nagyobb kelle­metlenségek. Nem mer je­lentkezni, bár tudja, érti az anyagot. Ha felszólítják be­lezavarodik mondanivalójá­ba. Nem tud természetesen megnyilatkozni. Mindig at­tól fél, hogy kinevetik, kigú­nyolják. Lassan-lassan ala- csonyabbrendűségi érzés vesz rajta erőt. Elkeseredik, el­veszti kevés önbizalmát is. összefoglalva tehát: » félénk jellem több el­lentétes tulajdonságból tevő­dik össze s éppen azért oly nehezen elviselhető állapot a félénkség a gyermekre néz­ve. Az ilyen gyermek állan­dóan harcot vív nemcsak ön­magával, hanem otthoni kör­nyezetével és az iskolával is. Kérdés, hogy segíthetünk a félénk gyermeken? Sem­miesetre sem úgy, hogy rá- kényszerítjük arra, amitől fél. Az okos szülő úgy igyek­szik segíteni a bajon, hogy nyugodt, derűs légkört biz­tosít félénk gyermekének a családi otthonban, s ugyan­erre kéri meg gyermeke ta­nítóit is. Meg kell szüntetni mindenféle gúnyolódást, csú­folódást, nevetségessétételt. Felvilágosító munkával, — üeves meggyőzéssel, bünte­tések. dorgálások esetenkén­ti felfüggesztésével, buzdí­tással, a már kisebb eredmé­nyek. teljesítménvek kiemelt értekeiéivel segíthetünk a bajon. Rá kell nevelni a gyermeket az önismeret ka­puinak a kitárása révén sa­lát értékeinek az ismeretére, hogv azokat megbecsülhes­se. Tsv juthat el az önálló­ságnak egv oivan fokára, ahonnan már la«san-'assan Salát rnnvát Iráwffkatja. MONDA NTTNK sem kell, hogv meg kell szüntetni min­den iieszteetést. értelmetlen rémíszteetést, a jövőnek sö­tét színekben való festését, melvek — mint láttuk — e even esen előkéseitől. köz­vetlen forrásai lehetnek a fs'*nk és szorongó lelkial­katnak. Táth Ovula tanítók*?^* tanár Jászberény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom