Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-23 / 18. szám

IMS. Január SS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Öntevékeny művészeti csoportok a/ándéKmüsorai A Jiuberénjr* Öntevékeny mű­része ti csoportok egyre több fel­lépésűkkel szórakoztatják • dol­gozókat. Legutóbb január 19-én a városi Vöröskereszt szervezet által rendezett ünnepségen ad­tak aiánrtékmösort az ak vak­nak Másnap a Lehel Klubban a Fémnyomó szocialista b.ig..ujai számára rendeztek nagy műso­ros estet, amelyen a színjátszók, táncosok, szavalók, és tánczené­szek léptek fel. A műsor után a Mopresszó filmjei szórakoztatták a közönséget. Mindkét esetben színvonalas mOsorszámoknak tapsolhattak a nézők. Unatkozom...“ Schopenhauer német fi­lozófus akinek pesszimista bölcseletével távolról sem értünk egyet, az élet jelen­ségeinek jó megfigyelője volt. Azt írta kortársairól, — jó száz évvel ezelőtt — hogy két veszély fenyegeti őket: a szegényeket a nél­külözés, a gazdagokat az unalom. Mit szóljunk azonban ahhoz, hogy olykor saját gyermekeinktől és a környe­zetünkben élő emberektől is halljuk ezt a szót: „Unatkozom...”? TEVÉKENYSÉG Aristoteles, az ókori Gö­rögország egyetemes érdek­lődésű bölcselője, ezt írta Etiká-jában: minden öröm­érzés feltétele a tevékeny­ség, tehát valamilyen ener­gia kifejtése. A természet nemcsak azért látta el az élőlényeket különféle erők­kel, hogy elháríthassák az őket fenyegető veszélyeket, hanem azért is, hogy tevé­kenységük utján több örömhöz juthassanak. A nem foglalkoztatott ener­giák teherként mutatkoz­nak a lelki-szellemi ház­tartásban; beáll a tespedés, unalom kínzó érzése. ^ íme, milyen modem és találó elemzés, két és fél­ezer év távolából! Kezdjük a legkisebb em­bernél, a gyermeknél. A gyermek határtalan­nak érzi az előtte álló na­pok és évek sorát. Idejét teljesen kitölti az ismerke­dés a világgal, a játék, • mivel élete lényegében csu­pa szórakozás, az unatko­zás gondolata sem férkőz­het közel hozzá. A tanulással, az iskolába járással együtt kezd kifej­lődni a gyermek időérzéke. Napjait most már órákra be kell osztania, az iskolai és az otthoni tanulás mel­lett szabad ideje is marad. S éppen a szabad idő rejti magában az unatkozás ve­szélyét. Fontos tehát, hogy a gye­reknek segítsünk a sza­bad idő kihasználásában, mert egész életére jó ha­tással lehet, ha ezt korán megszokja. VÄLTOZATOSSÄG A segítés nem azt jelenti, hogy mindig a gyerekkel együtt játsszunk szórakoz­zunk. Érdekes megfigyelés: a gverek gyakran akkor is „unatkozik”, ha nem tud választani például az olva­sás, játék, séta között. Ha­tározott szót, tanácsot, út­mutatást vár, s akkor egy­szeriben célra irányul te­vékenységet kereső ösztöne. Ügyeljünk a változatos­ságra — ez egyébként is a harmonikus lelki élet alap­törvénye. Ha naponta ket­tőtől négyig tanul, négytől ötfs sétál, öttől hétig me­gint tanul és héttől nyolcig játszik a sverek, ez idővel éppen olyan unalmassá válhat, mint a teljes tét­lenség. Ellenben a merev időbeosztás variálása szin­te meesnkszorozza a be­nyomásokat. tartalmasab­bá teszi az időélményt. Az is, ha olykor, ..olvasó na­pot”. vagy „játék-napot” rendezünk. Mindez már a felnőttek­re is vonatkozik. Az egy­formaság, az egyhangúság nyomasztó hatású. Az em­beri agy sokféle inger be­fogadására — és feldolgo­zására „megválaszolására” — alkalmas. Az egyhangú­ság zavarokat okoz; ha a zongorán tíz éven át egyet­len billentyűt nyomkodna valaki, az a billentyű e’ko- pik, a húrja meglazul. Egy régi hires színész elmond­ta, hogyan unta meg egy vi­lágirodalmi remekmű szö­vegét, mert egymásután százötven este azt kellett szavalnia. Gyermekeink biztosan megérik azt a korszakot, amikor általánosan meg­rövidül a napi munkaidő, több szabadnap is lesz egy héten. Nem csekély prob­lémaként jelentkezik akkor majd a szabadidő felhasz­nálása, így is mondhatjuk: a szervezett, társadalmi küzdelem az unalom ellen. A szív labirin'usa Csehszlovák film . :*». > . a i ; £ mm ; Ti é -f ' Az alkotó Jiri Kréjeik a második világháború, utáni messzi vetődött fiú várakozó, reménykedő és szenvedő anyjának alakját állítja a néző elé. ■ v; - > - i . -a tMmam wM A kedves és jó Malek öt verssel, majd ezt kővető­en kedves és jó szavait: „Meglátjátok, barátaim, iól fogunk mi együtt dolgozni" — nyílt ajakkal, raiongó szemmel fogadta. Mindig is szerette Jenőt, de most úgy érezte.: ezentúl pedig minden áldozatra képes lenne érte. — Légy oly szives... Mél- tóztassál, kedves bátyám... Kartársnő drága, kegyesked­jék... Malek így beszélt mindenkivel, hogy lássák ezek a kis emberkék, ő nem olyan főnök lesz, mint elődje, ő a tenyerén fogta hordozni beosztottjait. Kedves maradt és jó, a Malek. De azután jöttek a zűrök. A kis Mimóza Bandi egy al­kalommal negyven mázsa kendermag helyett huszon­két kiló lucernamagot osztott szét. Amikor kérdőre vonta az csak mosolygott: „Jenci- kém, drága, elnéztem”. Ma­lek érezte, ez így nem lesz jó: „Nem vagyok Jencike Mimóza kartárs, most Malek vagyok, a magelosztást inst­ruáló főosztály vezetőjeI Huszonnégy órán belül je­lentést kérek, hogy megtör­tént az eredeti magelosztás1 Terjedt a hir a vállalat­Nyugdíjigények előkészítése a munkahelyen — A NYUGDÍJIGÉNYEK üzemi felvétele 1959 óta fo­lyik. E rendszer bevezetésé­vel a SZuT /titkársága elér­te. hogy csökkent a nyugdíj- igények elbirálásának ideje. Megyénkben a munkahe­lyeken előkészített és felvett nyugdíjigények átlagos elin­tézési ideje tizenhat nap; az SZTK alközpontokhoz köz­vetlenül beadottaké átlago­san harmincegy nap. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a hozzátartozó szak­mai megyebizottságok útján szorgalmazta a nyugdíj elő­készítő albizottságok meg­alakítását. Napjainkban ti­zenhat szakszervezeti bizott­ság mellett működik ilyen. E bizottságok munkája ré­vén a dolgozók ellátatlansá­gi ideje jelentősen csökken; mentesülnek a nyugdíjkére­lem előteripsztésével, a ko­rábbi munkaviszonyok iga­zolásával kapcsolatos után­járástól. Ennek az értékes társadal­mi tevékenység előfeltétele, hogy az aktivisták kellő szak­mai felkészültséggel, a nyug- díilörvény ismeretével bírja­nak. A rendszeres oktatás eredményeként, — melyhez az S7.TK alközpont nvugdfi- osztályának dolgozói jelenté­keny seeítséeet nyű jtanak —, a bonyolult rendelkezések között mind naffvobb bizton­sággal igazodnak el az akti­visták. Az SZMT a jövőben folya­matosan újabb nyugdíj elő­készítő albizottságokat szer­vez a nagyobb üzemekben; a kisebbekben pedig nyugdíj­felelősöket állít. Az ő fel­adatuk. hogy a nyugdíjkor­határt közelítőktől érdeklőd­jenek: kívánnak-e nyugdíj­ba menni, vagy — szociális, családi okok miatt —inkább dolgoznak-e tovább. Ugyan­ők tájékozódnak a gazdasági vezetők nyugdíjazási tervei­ről, melveket igyekeznek a dolgozók jogos igényeivel összeegyeztetni. Vendéglátás a kiváló dolgozók és brigádok tiszteletére A jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár kultúrbi- zottsága és a városi „Lehel” klub közös rendezésében mű­soros esten látták vendégül a Fémnyomó és Lemezáru­gyár kitüntetett kiváló dol­gozóit, a szocialista brigádo­kat, a szocialista címért küz­dő brigádokat és mindezek családtagit A nagysikerű összejövetelt a gyár vezető­sége, párt- és szakszervezete biztosította elmúlt évi mun­kájuk jutalmául a termelés­ben élenjáró dolgozóknak. Nehéz, de érdekes is a szakszervezeti aktívák mun­kája. Az adatok összegyűjté­se során régi irattárakat ta­nulmányoznak át; bogozgat- ják, mikor milyen vállalai milyennel, milyen névéi* egyesült. TAVALY NOVEMBER el­sejével új eljárást vezettek be a nyugdíj előkészítő mun­kában. Ez lehetővé teszi, hogy az idős dolgozó munka- viszonyát a számára legked­vezőbb időpontban szüntes­sék meg. Korábban az előké­szítő albizottságok az SZTK alközpont helyi szervezetétől közvetlenül kapták meg az általuk felsorolt munkaviszo­nyokra kért igazolásokat. Ezek alapján kellett a nyug­díj jogosultságot, annak mér­tékét megállapítani. Megfelelőbb, hogy az SZTK alközpont helyi szervo annak az alközpontnak küldi meg az igazolást, mely a nyugdíjhatározat meghozata­lára jogosult. Ezek alapján hivatalosan közli az előkészí­tő albizottsággal, hogy az ér­dekelt dolgozó mennyi figye­lembevehető szolgálati Idővel rendelkezik; illetve, hogy kellő igazolás hiányában mely korábbi munkaviszo­nyai nem vehetők tekintetbe, így elkerülhető, hogy mini­mális szolgálati Idővel nem bíró dolgozó munkaviszonyát szüntessék meg. Sajnos, en­nek ellenére is akadnak még vállalatok, melyeknél olyan dolgozóknak is megszüntetik munkaviszonyát, kiknek még egy—két hónapi munka szük­séges a nyugdíj jogosultság megszerzéséhez. Gyakori, egyéb jellegű hi­ba, hogy az előkészítő mun­ka nem folyamatos; hó köz­ben szüntetnek meg munka- viszonyt, ami megnehezíti a nyugdíjalap kiszámítását. A minisztertanács legutóbbi rendelkezése szerint a mun­kaviszonyt minden esetben hó vé^én kell megszüntetni. NEM RITKA, hogv a nyug­díjba menő dolgozók nyil­vántartását csak egy évre ké­szítik el. így nincs elég idő azok ügyét előkészíteni, kik a következő év elején kíván­nak nyugdíjba menni. Mivel a vállalatoknál sem folyama­tos a nyugdíjazás, azt több­nyire év végére ütemezik. E miatt felduzzad az SZTK nyugdíjosztályainál a munka, elhúzódik a határozat készí­tése, — ezzel természetesen a nyugdíj folyósításának megkezdése is. Az ismertetett hiányossá­gok megszüntetése elenged­hetetlen ahhoz, hogy javul­jon a nyugdíjügyek intézése; Szükséges az érdekelt dolgo­zók, az aktivisták és vállala­tok jobb együttműködése. Wen ez Ernő nál: a Malek megváltozott, ő is érezte, hogy megválto­zott. Helyesebben, végre ké­pességeinek és tudásának megfelelő helyen áll. Regge­lenként borotválkozás után összevont szemöldökkel für­készte arcvonásait. Eleinte még jóízűen el-elmosolyo- dott: lám, Malek, végre el­ismernek, de azután önmaga előtt sem mosolygott. Nézte boltozatos homlokát: igen, ez igy van rendben, egy elé­vülhetetlen érdemekkel ren­delkező szakférfi került jól megérdemelt helyére. Lassan elkopott a „legyen szives" és helyette kialakult a „mozogjon már”, kérem, hívja fel, meg a „mi lesz már”, „meddig várjak...” És megszerette Homokit. Általá­ban Homoki hülye volt. osto­ba volt, a legegyszerűbb magelosztást is rosszul szer­vezte. de vele olyan udvaria­san beszélt, annyira tisztelte őt és olyan áldozatkész áhí­tattal leste minden szavát, igazán nem lehetett nem sze­retni. Mások viszont néha pa­naszkodtak, sőt akadt olyan figura aki bírálatfélét is mert makogni. Fáim dűl a Homoki értette meg őt. S egy szeles őszi délutá­non, amikor kiszólt Ilonká­nak, hogy négy őrá tizenegy perckor kíván kiindulni a nyirmadai magelosztó igaz­gatójához, nem volt kocsi. Ilonka zavartan referált: — A Zsindely bácsi beszer­zési ügyben vitte el, sajnos még nem érkezett vissza. — Mi az, hogy Zsindely bácsi, mi az, hogy beszer­zés? — csattant fel Malek — ha a föld alól is, két percen belül legyen kocsi. Lett kocsi és elindult a magelosztóhoz. Ingerülten nézte a forgatagot, s arra gondolt, micsoda rövidlátó emberek vannak a Magelosz­tó Trösztben, hogy hagyják öt megsavanyodni a nevet­séges beosztásban. Hiszen akár egy megye magelosztá­sát játszi könnyedséggel in­tézné. Egy napon mint feleslege* szervet feloszlatták a Mag­elosztó Vállalatot. Matekot 3 kerületi Zöldpaprika-Kisze- relö Vállalathoz helyezték, írnoknak. Ami azelőtt volt. Kedvező híreket hallani ró- la. Ismét kedves és jó. <3 ** aranyos Jenci. ORDAS NÁNDOR megjegyzést néha-néha nagy­ritkán és csak autóügyben hallottak tőle. Azért az egyért haragudott, hogy az osztályvezetők autóval jöttek be, autóval mentek haza. Olykor finom iróniával cé­lozgatott, hogy szegényeknek elsorvadnak a lábizmaik. Egyedül a saját osztályvezető­jét, a Homokit nem kedvelte. Mert az ostoba volt, nagy­képű. De ezt is csak legbi­zalmasabb barátainak emlí­tette, azoknak sem lázongva, mert olyan jelleme volt, hogy elismerte szerényebb képességű felettesét is. így élt a Malek, amíg nyugdíj­ba nem ment az instruktiv osztály vezetője, s az ő he­lyére — szinte hihetetlen szenzáció volt ez — a ked­ves és jó Jencit nevezték ki. A főosztályon dallal és virágcsokorral fogadták. A legrégebbi titkárnő, a csinos és bűbájos Ilonka üdvözölte Ha egykor megkérdezték bármelyik lányt vagy asz- szonyt a nyíregyházi Mag­elosztó Vállalatnál: „Ki a leg­rendesebb ember a világonf — felderült arca mindegyik­nek. Rebegték, sóhajtották, hogy a Malek Jenő, a Jenői­ké, a Jenci a legrendesebb. Vagy ha megkérdezték a magelosztás tekintélyes szak­embereit: Ki a legderekabb, ki a gerinces, ki az, aki sohasem fúr, ki az, akinek tenyerébe visszahelyezhetjük akár életünket is? — ők egyön­tetűen és lelkesen igazolták: a jó Jenő, a drága, kedves haver, a Jenci az. Ilyen ember volt Malek. Szerény, hallgatag, teli forró vonzalommal a magelosztás iránt. Ezenkívül szép ember volt, jó ember volt. És nem fúrt, nem bántott senkit. j Mindenkinek előre köszönt. I Mindenkire mosolygott. Epés csak tehetem, műsoromra tű­zöm valamelyik zenedarab­ját, Egyik legemlékezetesebb hangversenyem az 1945-ös párizsi koncert. A felszaba­dulás után igen rövid idővel a legnagyobb párizsi koncert­teremben először hangzott fél a Hegedűverseny és a sokat szenvedett párizsiak nagyon gyorsan megértették és meg­érezték a műben rejlő mély­séges humanitást Gertler Endre most csak rövid ideig vendége hazánk­nak. Kilenc napot koncerte­zik, azután otthoni kötele­zettségeinek kell eleget ten­nie. — Pécset kezdtük a hazai hangversenysorozatot Ott fe­leségemmel, Diana Anderson dán zongoraművésznővel mu­tattuk be Bartók I. szonátá­ját nagy sikerről — mondja a mester és bemutatja a ked­ves szép fiatalasszonyt, mű­vésztársát és hűséges kísérői­jét a világban. ... A heged űverseny utolsó akkordjai is elhangzottak. Pillanatnyi csend, aztán ele­mi erővel tör ki a tapsvihar. Percekig zúg, a művész nem győzi megköszönni a lelkes tetszésnyilvánítást Aztán a kottaállvány elé lép és ebben a pillanatban halálos csend lesz. Felhangzik Bartók egyik legdallamdúsabb művének a Szólószonátának III. tétele. A zenekar néma, csak egy he­gedű hangja száll varázsosan szerte a nagy teremben. Az emberek arca csupa figyelem és belefeledkezés. Csodálato­san szól a mesterhegedű ihletett mestere kezében. Gertler Endre elmélyülten játszik, szinte megszűnt a világ körülötte. Arra gondo­lok, amivel búcsúztunk. Meg­kérdezte: milyen az ér­deklődés. S szinte res­telkedve mondtam, hogy ke­vesen Vagyunk, de aki itt van az nagyon szereti a zenét és nagyon szereti Bartókot. — Az a fontos, hogy sze­ressék. Nem baj, hogy keve­sen vannak, majd egyre töb­ben lesznek. De a zenét na­gyon kell szeretni! Ezekre a szavakra gondo­lok. A művész nem a közön­ség számát nézte, hanem azt hogy akik itt vannak, nagyon szeretik a szép muzsikát. Azért ajándékozta meg őket a Szólószonáta csodálatos előadásával. S amikor befe- fezi szeretetteljes tapsba ko- oogó hangok vegyülnek. A zenekar tagjai vonóikkal a hegedű hátán, kottaállványon kopognak, ök így tapsolnak, hiszen ők is nagy élményben "ószesültek. Szép este volt Nagy mű­vészt ismertünk meg. És bí- -v>m benne: leszünk még többen is. — ht — ■ Belgiumban élő világhírű hazánkfiával még a szünet­ben, fellépése előtt sikerült beszélnem. Kedves, közvet­len, de sokkal szívesebben beszél Bartókról, mint ön­magáról. Azért néhány mon­datban elmondja magáról is a legszükségesebbet, hiszen először lép fel városunkban. — Hubay Jenő, a híres ze­nepedagógus és hegedűmű­vész iskolájában tanultam, zeneszerzést pedig Kodály Zoltánnál. 1928-ban kerültem Belgiumba, ahol azóta is élek. Jelenleg az ottani zene- művészeti főiskola művész­képzőjének vagyok tanára. Ennyit magamról. Bartók Bé­láról azt szeretném elmon­dani, hogy gyermekkorom óta rajongok érte. Mint kez­dő művészt az a megtisztel­tetés ért, hogy szonáta partne­rének választott. Évekig együtt koncerteztünk aztán. — A Hegedűversenyt, amit most fogok játszani, kézirat­ban láttam már 1938-ban és így megbeszélhettem a zene­szerzővél az egész művet. Hogy hogyan sikerült megér­teni a mű zsenialitását, azt majd a hallgatóság dönti el — teszi hozzá szerényen. — Milyen Bartók népsze­rűsége Belgiumban? — A hangversenyeken leg­gyakrabban játszott művész ő. Magam, ahol és amikor A hegedű modern varázslója Hétfőn este a Ságvári Endre Művelődési Ház hang­versenytermében egy magas, zártarcú hegedűs vette ke­zébe a vonót. Az áhítatos csendben felhangzott Bartók: Hegedűversenye. Csendben hallgatta a közönség a bonyo­lult, nyugtalan harmóniavilágú, a kor kataklizmáit tük­röző művet, amely azonban végső kicsengésében élet­igenlő, optimista, amelyet mesteri kézzel keltett életre a mű-ész. Bartók igaz barátja és zsenijének lelkes propa­gálója, Gertler Endre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom