Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-16 / 294. szám

1962. december 16, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP % Sikerre! járt az amerikai Vénusz-kísérlet A Mariner-2 nevű ameri­kai űrhajó pénteken este magyar idő szerint 21 óra­kor keresztezte a Venus pá­lyádét és a bolygót 34.000 kilométernyi távolságra kö­zelítette meg. Az űrhajó műszerei 60 percen át gyűj­tötték a Venus adatait, amely ekkor 58 millió kilo­méterre volt a Földtől. A Földre érkezett adatok kiértékelése még huzamos időt vesz igénybe. Az ame­rikai tudósok azt remélik, hogy jelentős értesüléseket szerezhetnek, különös tekin­tettel a bolygó felszíni hő- mérsékleti viszonyaira és a Venus légkörének sugárzá­sára. A Mariner-2 megkö­zelítő választ adhat az em­beriségnek arra az ősrégi kérdésére, hogy Földünkön kívül lehetséges-e máshol is szerves élet James Webb, az Amerikai Űrhajózási Hivatal igazga­tója pénteken este sajtóérte­kezletet tartott és hangoztat­ta. hogy az űrkisérlet a tu­domány fontos diadalát je­lenti. Véleménye szerint a Venusról szerzett adatok ki- bővíthetik a Földünkre vo­natkozó ismereteket is, Webb közölte, hogy az ame­rikai tudósok a többi nem­zetek rendelkezésére bocsát­ják a Venuskisérlet eredmé­nyeit. Hírügynökségi jelentések szerint a Venus—űrhajó út­ja nem volt teljesen „sima.” Néhány nappal a Start után helyesbíteni kellett a pályát, mivel csak akkor használ­hatók a Venusról érkező adatok, ha ezeket 40.000 ki­lométer távolságon belül szerzik. Az egyik napelem csődje szerencsére nem bi­zonyult végzetesnek, mivel a második áramfejlesztő még elegendő energiát tudott szolgáltatni. Röviddel a Ma- riiner-2 és a Venus randevúja előtt tönkrement a három j automatikus kapcsoló, ame- j lyek egyebek között azt a1 célt szolgálták volna, hogy! üzembe helyezzék az infra­vörös rádiómétereket. A mérőműszereket később rá­diójelek útján a kaliforniai megfigyelőállomásról kap­csolták be. A Mariner-2 teljesítette tudományos programjának legfontosabb részét. Az űr­hajó folytatja útját a Napi- körül és lehetséges, hogy ( később még újabb adatokat > továbbít a Földre. (Reuter. ' AP, DP A, MTI.) Seprűkötés — Igyekezz anyjuk, mert kell a satu! — vágódik végig a műhelyen kiáltás, hogy a sarokban foglalatoskodó bar- nakendős nénit gyorsabb munkára sarkallja. — Jól van no, jól — zsör­tölődik inkább csak magá­nak, mert a férje úgyse hall­ja — azért még nem kell kiabálnod. Pali bácsi a másik oldalon éppen szöget ver egy méte­res, simára gyalult nyélbe. Lá­ba előtt vékony tekerőfára hajtva a drót. Nagy, erős ke­zével megfeszíti, a végére hurkot köt és a szögre akaszt­ja. Csavarodik lefelé a drót, újabb és újabb marék cirkot szorítva a nyélhez, készül a seprű. Az ember néha a fe­leségére pillant, figyeli csak­ugyan megharagudott-e, — vagy csak teteti. Kár, hogy háttal látja. Egész neki dől a satunak. Kék, virágos kö­tényt visel, csinosan áll raj­ta, tudja, de most csak a széle látszik, meg a kezében ütemesen fel-felvillanó tű. Azután felé fordul: Hozzad a következő csuta­kot te... nyughatatlan — mondja, és elneveti magát. Kedves asszony. Mariska né­ninek hívják, őszülő haja kilátszik kicsit a kendőből, szelíd keretet adva arcának. Ötvenöt éves. Egész kislány volt, éppen csak elvégezte az iskolát, mikor hozzáment Lá­zár Pálhoz. Már az unokája is megnőtt, jövőre érettségi­zik. Az ember utolsót csavarint a dróton, s már hozza is a seprűt, ami most valóban olyan, mint egy rossz csutak. Borzas szála ahány darab, annyi irányban áll, művé­szet beleszorítani a satuba; Mindig kimarad néhány szál. Hosszas küzdelem után si­mul csak pontosan a két vas közé. Akkor jöhet Mariska néni. Piros fonalat fűz a hosszú, legalább húsz centis tűbe és levarrja a seprűt há­romszor egymás után. Az uj­ját már egészen kikezdte az állandó böködés, s húsába nyilai a fájdalom minden szúrásra. Le is maradt kicsit a varrással, sietni kell. Elné­zem kezébe a piros cérna fu­tását. — Mindig segít a férjének? — kérdezem. Meg sem áll a tűvel, fűzi tovább szinte oda se nézve, majd azt mondja hangján a fáradtság ízével: — Negyven éve csináljuk. Két-három ezret egyszeri ter­mésből. — Volt olyan esztendő is — szólal meg Pali bácsi, — hogy egy seprűt se csinál­tam. Nem mindig tudtam. Háború volt. Katonáskodtam sokáig. Rossz lehetett akkor ide­haza a családnak. Egyedül kínlódtak a földdel kint a tanyán. De már nincs meg. A tanya lebontásra került, a földet pedig bevitték a tsz- be még 1954-ben. A gyerekek elkerültek a háztól, tanulni mentek, nem maradt egyik se az nnia mesterségénél. — Nincs tanítványa? — teszem fel a kérdést, mert már előbb feltűnt, hogy meg­annyi kőtnivaló cirok van körülötte, még sincs hozzá segítség. — Tavaly télen volt hat inasom — meséli. — Nem akartak ide jönni, úgy küld­ték őket. Egy se tanult bele a szakmába. Pár hét múlva fa kénnél hagytak. Lázár Pál pedig szeretne segítőtársakat. Nagy kettő­Százharminc mezőgazdasági mérnököt avattak az Agrártudományi Egyetemen Szombatom délelőtt okle­vélkiosztó ünnepélyt tartot­tak Gödöllőin, az Agrártudo­mányi Egyetem mezőgazda ságtudományl karón. Dr. Pe- nyigey Dénes dékán 130 újonnan avatott agrármér­nöknek adta ót a diplomát, közöttük hat, levelező tago­zaton végzett szakembernek. Az agrártudományi egye- temen hosszabb idő óta most először került sor az év vé­gén a diplomakiosztásra. Az eddigi rendszertől eltérően ugyanis a hallgatók a nyolc elméleti félét' után öthóna- poa üzemi gyakorlaton vet­tek nésat, s csak ez után. decemberben állam vizsgáz­tak- Az első tapasztalatok szerint az új módszer igen előnyös; az idei államvizs­gákon a mémökjelöltek már a gyakorlati munkájuk so­rán kialakított üzemi szem­lélet alapján számoltak be az egyetemen tanultakról. A fiatal mömökök többsége gyakornoki munkáját most ugyanabban az állami gaz­daságban vagy termelőszö­vetkezetben folytatja, ahol a nyáron megkezdte, körűibe lül egyharmaduk pedig ab­ban az üzemben dolgozik, amelytől tanulmányai idején társadalmi ösztöndíjat ka­pott (MTI) » • Öcsödön nem feledkeznek meg a járási pártértekezlet határozatáról Román oktatásügyi szakemberek érkeztek hazánkba A magyar—román kiílturá- ! lis egyezmény alapján szom­baton Magyarországra érke­zett Pantelie Birnea, a ro­mán oktatásügyi miniszté­rium pénzügyi főigazgatósá­gának vezetője és Petre Bal­ta, az oktatásügyi miniszté­rium felsőoktatási főigazga­tóságának csoportvezetője. (MTI) Megemlékezések külföldön Kodályról Brüsszel Pénték este a Belga—Ma­gyar Társaság Kodály Zol tán 80. születésnapja alkal­mából a brüsszeli konzerva­tóriumban jól sikerült ünne­pi hangversenyt rendezett. Róma Pénteken az Olasz—Ma­gyar Baráti Társaság és a római magyar akadémia kö­zös rendezésében megemlé­keztek a 80 éves Kodály ; Zoltánról. Az Olasz—Magyar Baráti Társaság székházában : megtartott ünnepi esten Oj- j falusi József, a budapesti j Zeneakadémia tanára ismer- i tette az olasz közönséggel | Kodály művészetét. jüknek ez a műhely. A vas- j rácsos ablakok, fehérre me­szelt falak sivárságát a nagy | csomóba felhalmozott hal- ; ványsárga cirok színe- töri j meg. Sok termett belőle az j idén, — hét holdat vetett a jászladányi Táncsics Tsz. Ezt a helyiséget a raktár végéből kerítették el. Kalmár Antal, a raktáros naponta bejár ide beszélgetni, sőt olyannyira megtetszett neki a mester­ség, hogy januártól ő is itt akar dolgozni. Az asszony most hurkolja a cérnát az utolsó varrásra. — Hányadik? — érdeklő­döm. — Ma a huszonötödik — mondja, majd még hozzáte­szi: — különben az öregem tizennyolc, húszat szokott el­készíteni naponta. Pali bácsi felfigyel a szó­ra, s úgy érzi valami nem egyezik. Szót is emel men­ten: — Méghogy tizennyolcat? __És arról nem beszélsz, hog y mikor ándungom van hozzá, csinálok harminat is... És vitatkoznak tovább. — Nem harséból, csak úgy sze­líd élcelődéssel, öregesen. Fehér Mária A kongresszust megelőző hetekben, hónapokban pezs gő, eleven élet folyt a párt- szervezetekben. A küldött- választó taggyűlések, a kü­lönböző szintű pártértekezle- tek sok tapasztalatot, kez­deményezést összegeztek, s a fejlődést szolgáló, előre­mutató határozatokat hoztak. Zubor Ferenc elvtárssal, az öcsödi községi pártbizottság titkárával arról beszélget­tünk, hogyan fogtak hozzá a járási pártértekezlet hatá­rozatainak valóraváltásához. — A határozat hosz- szú időre szól, tehát valóra­! váltása sem történhet meg méró] holnapra. Egyet, s mást azért már tettünk. En­nek bizonyítására példát is említhetek: — A járási pártértekezle­ten. s a határozatban is je­lentőségének megfelelő he­lyet kapott a pártmunka tár­sadalmasítása. Nem ez volt az első alkalom, amikor er­ről tanácskoztunk, mégis ná­lunk a járási pártértekezlet határozata alapján történt ebben lényeges változás. Ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondani, hogy korábban csak papíron voltak meg a társadalmi osztályok. Most már a munkájukról is be­számolhatunk. A héttagú párt- és tömegszervezeti osz­tály, amelyet Kovács Fe­renc vb-tag vezet, vagy az ag'tációs és propaganda osz­tály Kása Imre vezetésével eredményesen dolgozik. Se­gítették a kongresszus ide jén a csoportos TV nézés, rádióhallgatás megszervezé­sét, javaslatokat, észrevéte­leket tesznek a tömegszer­vezetek munkájára. A párt- oktatás, s a különböző téli tanfolyamok megszervezésé­ért is munkálkodtak. Közsé­günkben százhetven hatan — ebből száztizenkettő párt­tag — vesznék részt a párt- oktatásban. Emellett a ktsz- nél huszonhatan szakmai tanfolyamot végeznek, a Kossuth és Zöld Mező Tsz- ben ezüstkalászos tanfolya­mon tanulnak és sokan lá­togatják a nők akadémiáját, a földművesszövetkezetnél lévő szabadakadémiát, vala­mint az ismeretterjesztő elő­adásokat is. — Az eddigieknél jobban törődünk a fiatalok neve­lésével, a KISZ-szervezetek erősítéséve] is. Diósi Tibort, a végrehajtó bizottság tagját és Kepecs Margit fiatal pe­dagógust bíztuk meg a KISZ- szervezet patronál ásávaL Természetesen a pártbizott­ság és a társadalmi osztá­lyok tagjai is figyelemmel kísérik a KISZ-szervezetek tevékenységét, segítik a fia­talokat. — A termelőszövetkezetek erősítése, a termelés foko­zása állandó feladatunk. Ez­zel sok minden összefügg. Az például, hogy a közös gazdaságok vezetői felismer­jek és jól kihasználják azo­kat a lehetőségeket, amelyek biztosítják a magasabb hoza­mok elérését. Eredményként említhetem, hogy mind a három tsz-ben jó magágyba vetették az őszi növényeket, s a tervezett 2460 haldnál többe került nagyhozamú, intenzív búzafajták vetőmag­ja. Ebben az évben 1003 holdat öntöztünk, jövőre en­nél nagyobb területre jut eű a víz. A Kossuth Tsz-ben 420, a Szabadságban 366 holddal szaporodik az öntö­zött föld. Most azon mun­kálkodnak, hogy a tsz ekben kialakítsák az öntözési bri­gádot vagy munkacsapatot, s tagjait még a tél folyamán tanfolyamon képezzék ki. Sok munka vár még mind- annyiunkra, amíg a járási és községi pártértekezlet ha­tározatait megvalósítjuk. De ha a pártszervezetek és a gazdasági vezetők is a ha­tározatok szellemében dol­goznak, biztosan számítha­tunk arra, hogy eredménye­ink növekednek. N. K. Nagy Józsefné kályha csempe formázó, a Karcagi Népmű­vészeti Agyagipari HTSZ tagja munka közben. Hogyan leplezték le a Szovjotoalókaa az amerikai kémeket? =» VASÁRNAP nyitják meg a Szolnoki Damjanich János Múzeumban a megyei Képzőművészeti Munkacso­port hagyományos téli tárla­tát. A délelőtt fél tizenkettő­kor megv.yüó kiállításon Si­pos Károly, a városi pártbi­zottság titkára mond ünn epi beszédét. Moszkva. (TASZSZ) A Pravda szombati szá­mában részieteket közöl ar­ról, hogyan étrék tetten a tudományos és kutatómun­kát összehangoló állami bi­zottságban dolgozó Oleg Penykovszkijt és gazdáit, a diplomata útlevelekkel ellá­tott amerikai hírszerzőket Az „Alex” fedőnéven sze­replő Oleg Penykovszkij kém a titkos anyagok átadá­sára egy rejtekhelyei hasz­nált fel, amely a moszkvai Puskin utca 5/6. számú ház bejáratában volt. Davison, az amerikai légi­attasé tanácsadója novem­ber 2-án, figyelmesen szem­lélte a Kutuzov-sugárúton lévő egyik lámpaoszlopot, amelyen körülbelül egy mé teres magasságban köralakú Pattog a kis tábortűz az Ady Endre és a Kard utca sarkán Szolnokon. Hárman a tűz mellett guggolnak, sza­lonnát sütnek és a sercegő, forró zsírt kenyérszeletre csurgatják. A másik három idősebb ember, állva falato­zik. Szintén szalonnát. Talán ezt szokták meg? Ez fűti a szabadban dolgozót ilyen té­li időben? Lehet, bár nem hiszem, hogy ne enné­nek szívesen delenként egy­két tányér melegételt. Csak­hogy — mint mondták — nem telik arra idő. Ki tudja, mikor és a város melyik ré­szén kell dolgozniuk. Távoli munkahelyről nem szalad­hatnak ebédelgetni. Bicská­val faragják a hideg ételt és topognak a felengedett híg latyakban. Ebédidő. Mikor hozzájuk lépek, ala­csony, jó húsban lévő Idő­sebb ember, akit a többiek Matyi bácsinak szólítanak, felelget kérdéseimre. Elmondja, hogy körűibe­Ebédidő lül kétszáz méter vezetéket fektetnek le. A Koszorú ut­cából, a MOKÉP vállalattól hozzák és az Ady Endre ut­cában lévő keskenyfilm köl­csönző új épületébe vezetik. Sűrűn kell kérdezgetnem, mert másképpen ugyancsak fukarul bánik a szavakkal. — Nehéz a munka? — érdeklődöm Csekő Imre vo­nalfelvigyázótól. — Nehéz, de csak egyszer. Bár már mindenhol földbe lenne a vezeték. Tudja meny­nyi baj van a légvezetékkel télen? Ha hideg van és jég rakodik a vezetékre — megette a fene. Tessék el­képzelni, körülbelül hatszáz telefonkészülék üzembiztos­ságáért felelek. Persze ebben van három-négy harmincas központ is. — Aztán az úttest alatt hogyan fektették le a kábelt, mikor minden csonttá volt fagyva? — Kiengeszteltük az utat — mondja Matyi bácsi. — A kiásandó árok szélességé­ben száraz deszkákat rak­tunk le és meggyujtottuk. A melegtől felengedett a föld fagya. Könnyedén szedtük ki a kockakövet. Matyi bácsi — később megtudtam: Dajka Mátyás­nak hívják — 1937 óta áll a posta szolgálatában. Szol­nokon csak a „demokrácia” óta dolgozik. Azelőtt Szege­den volt. Egyébként Kun- szentmártonban lakik. — Hazajár minden nap? — Ki bimá azt? Munkás- szálláson lakunk. Van rádió is, meg televízió. Nem is so­kat fizetünk. Egy éjszakára 50 fillért. Lassú mozdulatokkal el­rakja a maradék elemózsiát, iszik, aztán odafordul a töb­biekhez: — Gyerünk emberek, le­telt az ebédidő. — bognár — jelzést vett észre. A jelzés annak a közlésére szolgált, hogy Penykovszkij anyago­kat helyezett él a rejtek­helyen. A Pravda egy fény­képet közöl, amely a lám­paoszlopot és a mellette álló Davisont mutatja. Nemsokára az amerikai nagykövetség épületéből egy gépkocsi indult el, amely­ben két személy ült. Az amerikaiak egy könyvkeres­kedésbe tértek be. Néhány perc múlva az üzletből ki­lépett Jacob a követség le­véltári titkára és German másodtatkár egyedül maradt a könyvkereskedésben. Jacob belépett a Puskin utcai 5/6- számú ház kapuja alá és ott elrejtőzött. A szovjet államvédelmi szervek tettenérték Jacob amerikai kémet, amint az a rejtekhelyről papírba csoma­golt, alaposan átkötözött gyu­faskatulyát vett ki. A doboz tartalmazta a titkos anya­got. A Pravda közűi azt a fényképet, amely Jacobot ábrázolja, amint a rejtek­helyről kiveszi a skatulyát Penykovszkij nemcsak a rejtekhely révén lépett érintkezésbe az angol és amerikai kémekkel, hanem találkozott a kereskedelmi üzletszerzés ügyében a Szov­jetunióba érkezett Wynne angol állampolgárral, Carl- sonnal, az amerikai nagy- követség másodtitkárával és néhány más angol és ame­rikai diplomatával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom