Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-14 / 292. szám

19®2. december 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP •v A tanyasiak jövője Mesterszálláson Mesterszállás —másfélezer lakosú kis falu a kunszent­mártoni járásban. Belterüle­tén mindössze 564-en élnek. A lakosság nagyobbik há­nyada, 64.5 százaléka a ta­nyavilágban lakik. Ha a ta­nyai lakosság arányát vizs­gáljuk, Mesterszállást a me­gye községei között a kilen­cedik helyen találjuk. Tehát minden harmadik ember tá­vol van a falutól, a közösségi élettől és kultúrától. A községi tanács titkárá­tól, Bárdos Sándortól hallot­tam, a tanyasiak egy része csak hírből ismeri a színhá­zat, nagyon sokan még mozi­ban sem voltak. Jónéhányan még gyerme­keikre se gondolnak, azokra, akik tíz kilométert gyalogol­nak naponta a legközelebbi, alsórészi tanyái iskolába. — Űgv mondják: mi is ezt csi­náltuk annak idején, gyerme­keink is kibírják. A tanyasiak életmódja sok gondot okoz a falu vezetői­nek Mesterszálláson is. Gyak­ran szenvedélyes viták zaj­lanak le a tanácsházán. Ese­tenként fél napig is beszél­getnek eev-egv emberrel a falusi élet előnyeiről. Ők -védik a régit, a megszokot­tat. a tanácsiak pedig a köz­művesített. csinos házakkal, a villannyal, a betonjárdával és a vízvezetékkel érvelnek. Házhelyet kínálnak megvé­telre, típusterveket mutatnak az érdéklődőknek. A terme­lőszövetkezet segítséget kí­nál fel az építkezéshez. Az erjedési folyamat — a kedvező lehetőségek hatásá­ra — Mesterszálláson is meg­indult. Tavaly tíz, az idén tizenegy tanyát bontottal!: el és szántották fel helyeiket. Jö­vőre szintén tíz tanyaái épít magának házat a faluban. Mesterszálláson előnyösen lehet építkezni. Az ismerő­sök és a rokonság segít a bontásnál, az Úttörő Tsz ve­zetői díjmentesen adnak fo­gatot a még használható épí­tőanyag elszállítására, — A tégla, cserép és egyéb anya­gok fuvardíját kedvezmé­nyes áron számolják el a ta­gokkal. A vályogveréshez ingyen kapják a pelyvát. A kivitelezésnél igénybe vehe­tik a tsz építőbrigádját, mely olcsón felépíti új ott­honukat. Egy kétszoba összkomfor­tos családi házat a tsz 4—5 ezer forintért, egyéb vállal­kozó 12 000 forintért készít el. Ráadásul év végén is ren­dezhetik tartozásukat — ha pénzszűkében vannak. így épült fel az idén őze Tibor, Gulyás János. Farkas Fe­renc és a többiek csinos ki­vitelezésű háza a faluban. Az új telenülésen 42 ház­helyet parcelláztak. Egy ré­szük már vízvezetéket is ka­pott. Az új építtetők tudják, hogy számíthatnak a tanács ígéretére. Mi az, ami a megszokott- ságon, a maradiságon kívül a tanyához köti az embere­ket? Mindenekelőtt az állat­tartás. Talán a faluban nem lehet? Dehogy nem. Csak ott nem szabad préda a közös vetése, takarmánya. A tsz most már felszámolja a 2—3 holdas tanyai háztáji földe­ket, s a ház körül 800 négy­szögölnyi területet hagyott meg. — Tehát betartják az alapszabályt. Igen, de minden tanyasi jószágnak legeltetését nem ellenőrizhetik. Mindenhova nem állíthatnak mezőőrt. ■ Emiatt sok a civódás a tsz vezetői és a tanyasiak kö­zött. Gyakoriak a bírságok, a kártérítések, s ez rontja az együttműködést és a jóvi- szonyt. Ennek rendezése is sürgeti a tanyavilág felszá­molását, A fejlődés megindult, de rendkívül lassú. A jelenlegi ütemben vajon hány évre lesz szükségük a tanvák megszüntetésékor? a tanács titkára ontimista. Véleménye szerint 15 év alatt — legké­sőbb 10.90-ig megszűnnek a tanyáik Mesterszálláson. Máthé László SZEMLE ELŐTT Befejezés előtt áll az új szolnoki Tisza- híd építése. Hamaro­san átadják a forga­lomnak. Az impozáns új híd mellett azon­ban ott áll a kopot­tas, régi, melynek túlparti pillérei kö­zött a kőfaragók ver­tek tanyát,, naphosz- szat kovácsolják szer­számaikkal az alak­talan kőtömböket. Némelyik járókelő megáll a hídon s a korlátra könyökölve nézi a kalapácsok ütemes lendülését, az alaktalan kőből a vé­sők nyomán kibon­takozó formákat. öt-hat fokos hideg­ben puszta kézzel fog­ják a kőfaragók az acél vésőket, a kala­pács nyelét. Meglo­vagolják az ormótlan kőtömböket, s csak a szapora kovácsolás hangzik szüntelenül. Kétszázötven éves kőfaragó dinasztia KŐFARAGÓK utolsó sarja az egyik kérges tenyerű. Ősei az 1700-as éveikben jöttek Magyarország­ra, a Süttő környéki kőbányák megnyitá­sakor. Primusz Jó­zsefnek hívják. Neve és haja göndörsége még őrzi olasz szár­mazását, de a ván­dorlásból neki csu­pán annyi jutott, hogy bejárta Magyar- országot. Legszebb munkája a budapesti Mátyás-templom és az Országház tataro­zásánál volt. De dol­gozott a Lánchíd és a Margithíd építésénél is, majd Esztergom­ban és Tokajban. Most pedig itt van nyolcadimagával Szol­nokon. Ez alkalom­mal nem látványos, művészi munkán dol­goznak, csupán a híd- pillérek síma burko­lóköveit és az új híd feljárójának kőpjárká- nyát faragják. Mióta itt dolgoz­nak, körülbelül 400 köbméter követ mun­káltak meg. A meg­munkálás pjedig nem egyszerű dolog: szak­értelmen kívül igen nagy izomerőt és ki­tartást kíván. Csu­pán a megmunkált kő élszegélyónek egy 10 centiméteres da­rabját 80—90 ütéssel lehet elkészíteni. Ez óránként ötezer, na- pjoonta piedig harminc­ötezer ütést jelent. Még nehezebb mun­ka a nágyolás, a kő durva formájának ki­alakítása. Ezt a „Ma­cidnak becézett 15 kilós kalapáccsal vég­zik. Ráadásul veszé­lyes is a kőfaragók munkája. A kőpor miatt őket is fenye­geti a bányészbeteg- ség, a szilikózis. Ezért naponta csak hét órát dolgozhatnak és kö­telező számukra az orvosi felülvizsgálat. Jövő tavasszal az új Tisza-híd feljáró­jának utolsó kövét is helyére illesztik és tovább, új munkahe­lyükre vándorolnak a kőfaragók. Nem a múló időnek, hanem a maradandóságnak dolgoznak, s amerre járnak, ott hagyják emléküket a szépjen ívelő, faragott köve­ket. — patkós — Kissé e késetten. bár, de még a téli népműve- I lési idény kezdetén kerültek ki az irányelvek, nevezési lapok, olvasómozgalmi és pályázati plakátok a falvak­ba, városokba. Tervezgető fiatalok, kultúrmunkások dugják össze a fejüket: mi kerüljön a nevezési lapokra? Indul a minden évben meg­újuló nagy kulturális ese­mény: a Ságvári Endre Kul- , turális Szemle. Az eddigi szemlék örven­detes eredményeképpen évről évre újabb ezrekkel szapoyo- j dott azoknak a száma, akik a | kultúra aktív művelőinek ! sorába léptek. Az 1961—62- I es évadban a szemle külön­böző ágaiban hozzávetőleg 18—19 ezer ember — zömé­ben fiatal — jelentkezett és elsősorban a művészeti ágak­ban nagy lelkesedéssel tevé­kenykedett. A szemle rendszer kétség­telen eredményei mellett né­hány hiányosságra is nap­fény derült az elmúlt évek­ben. Mindenekelőtt arra. hogy a résztvevők zöme a művészeti tömegmozgalom­ban (színjátszás, népitánc) vesz részt. Ugyanakkor sok városban és községben elha­nyagolták az olyan kevésbé „mutatós” kulturális ágazato­kat, mint az olvasómozgálom, az ismeretterjesztő előadá­sok. kiállítások látogatása, szakköri és klubélet. Pedig a folyamatos és nagy tömege­ket aktivizáló népművelési munka, ha kevesebb látható eradmőp-nvel is, de legalább olyan jelentős, mint a művé­szeti csoportok működése. Ebben az évben a rendező tömegszervezetek és a me­gyei tanács művelődési osz­tálya tájékoztatójában a ki­emelt ágazatokra, elsősor­ban a szellemi vetélkedőkre és a társas-táncra irányítja a főfigyelmet. A művelődési ágakat is úgy csoportosítja, hogy á művelődés, szórako­zás különböző formái alakul­janak ki. Az új népművelési évad te­hát bizonyos mértékben meg­változtatta a szemle struk­túráját. Ezzel kapcsolatban lenne néhány gondolatunk. Nehéz népszerűbb | szórakozást találni ma az ifjúság körében, mint a „Ki mit tud” játékot és a szelle­mi vetélkedők különböző for­máit. Nem véletlen tehát, hogy ezt a népszerű szórako­zást — amely egyben isme­retterjesztés és nevelés is — a szemle kiemelt ágazata­ként tartják nyilván. Elég nagy tömegeket mozgat meg ha jól szervezik és jól készí­tik elő, esetleg kis színes műsorral kötik össze. A KISZ szervezeteknek egyik igen lé­nyeges feladata, hogy ezt a szemle ágazatot sikerre vi­gyék. Ügyes játékvezető, per­gő műsor, a legjobb hírverése az ilyen vetélkedőknek. Jászberényben, Karcagon és még néhány helyen igen nagv sikerrel folvnak ezek a játékok, a falvakban azonban sok helyütt még van irántuk bizonyos idegenkedés. Többre becsülik a sima bálokat, mert az kevesebb munkával több jövedelmet hoz. Ha már a bálok kérdésénél tartunk, el kell mondanunk; még jónéhány kulturális ve­zető idegenkedik attól, hogy társastáncokkal szerepeltesse csoportját a kulturális szem­lén. Úgy vélik, a táncnak a kulturális munkához semmi köze. Senki sem akarja állí­tani. hogy nevelés szempont­jából a tánc egyenértékű mondjuk az ismeretterjesz­téssel. De azt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az ifjúság iffen nagy tömege­inek a tánc jelenti a szórako­zás leefőbb formáját és ne­velésüket éopjen a táncon ke­resztül kell megkezdeni. Mit lehet elsajátítani a kulturált táncolással? Az esztétika egyes elemeit, a társas érint­kezés szabályait, viselkedés­beli. magatartásbeli problé­mákat vethetünk fel és old­hatunk meg. Hoay mit lehet elérni a táncoktatás útján azt szemléltetően példázza a karcagi ifjúsági ház esete. Sáfár László lehozatta a Bemkő táncművész házaspárt, akik bemutatót tartottak a táncokból, némi illemtani előadással kombinálva. Több mint négyszázan nézték meg ezt az előadást. Ugyanitt megszervezték az ifiúgárdis- ták ügyeletét táncestek al­kalmával. Rövid illem és er­kölcstan! megjegyzésekkel in­struálták a többi fiatalt. Több gondot kell tehát for­dítani a társastáncokra, el kell érni, hogy minél több tanfolyamon saíátítsák el a kulturált táncolás módját, a kulturált társscérintkezési formákat fiataljaink. A tanulást lezáró társastánc versenyeket pedig tegyék szé­leskörű eseménnyé; Át. ide» szemében | is jelentős szerepet játszik a József Attila olvasómozgalom. Formái, az eddigi tapaszta­latok felhasználásával jóval oldottabbak, kötetlenebbek, mint a múltban. Teljesen megszűnt a merev beszámol­tatási rendszer a könyvtáro­sok feladata íényegesen le­egyszerűsödött. Ebben az év­ben pontosan körvonalazták, mi az, ami a KISZ-re és mi, ami a könyvtárosra hárul az olvasó-mozgalom vezeté­sében, szervezésében. Az ol­vasó fiatalokkal való beszél­getés, olvasmányaik figye­lemmel kísérése elsősorban a könyvtárosok feladata. Az ifjúság könyvtárba irányítá­sa, a mozgalom melletti agi­táció pedig a KISZ-é első­sorban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy most már ne kísérjék az ifjúsági szervezetek figyelemmel az olvasó fiatalságot. A helyes módszerek mel­lett félő, hogy a túlságos le­egyszerűsítés a színvonal ro­vására megy. A feltételek még azt sem határolják el, hogy milyen fajta könyveket olvasson a mozgalom részt­vevője. így elképzelhető, hogy valaki a szakmai kép>- zéshez szükséges hat szak- könyvvel is teljesíti a bronz fokozat feltételeit, holott a mózesiem egyik célja, hogy sokoldalú könyv élmény nyújtásával a műveltség • több formájába is bevezesse a kez­dő olvasót. Csupán néhány ágazat problémáival akartunk itt foglalkozni. Az eddig elmon- <W+aVhöl is kiderül, müven sokrétű, alapjos, ötletes elő­készítő, szervező munka szükséges a szemle sikeres lebonyolításához. Azt sem hallgathatjuk el. hogy á leg­több feladat ezévben a pjárt ifjú csapatára, a kiszesekre hárul. Két vonalon mutatkozik még hiányosság az ifjúsági szervezetek előkészítő, szer­vező munkájában. Több he­lyen késlekednek a nyomtat­ványok, plakátok kiosztásá­val,' valahogyan nem tartják lényegesnek, hogy az agitáció írásos, nyomtatott eszközei az illetékesek elé kerüljenek. Még ennét fej nagyobb baj, hogy a járásokban, váro­sokban megmutatkozik egy olyan szemlélet — nemcsak a KTSZ-ben, hanem minden rendű-rangú kultúrmunkás körökben is — amely a be­mutatók szervezésében látja a szemle fő célját. Ennek megfelelően a műkedvelés vonalára viszik a súlypontot. Ez a fajta kirakatpjolitika csak arra vezet, hogy a szem­le új, eredményesebb, haté­konyabb formái nem bonta­koznak ki eléggé. Semmikép- p>en sem akarjuk ezzel azt mondani, hogy most szorítsák háttérbe a művészeti csopor­tokat. Csupán arra van szük­ség, hogy a tömeskulturát méltó helyére állítsák. Ezzel szolgálhatják legeredménye­sebben a szemle célkitűzéseit. Hernádi Tibor ^%lyan teddide-teddoda ember volt Patkós Péter a majorban, mint a szalonnafölső a háztartás­ban. Meg lehet vele kenni a szoruló fűrészt, a nye- kergő kiskaput, rá lehet kötni az elmérgesedett sebre, hogy gyorsabban hegedjen; ha épp>en kong a bődön alja, szükségből rántotta, vagy tarhonya alá is megteszi, de amúgy egymagában két garast sem ér. „Mindegy” Patkós, csak így hívták, mert neki aztán igazán mind­egy volt, mit csinál csak a nap teljen. Se asszony nem várta otthon, se gyerek nem rángatta a nadrágját, úgy állt a világban, mint az ember egyszem ujja. Megvolt különben Mindegy Péter rendesen. Ha küldték, ment; ha hívták jött, persze csak úgy komó­tosan, olyanforma életelemmel, hogy holnap is nap lesz. Mert a dolognak nincsen lába, nem iramodik el az ember előL S jobb azzal kelni, hogy ez meg az a mai munka, mint azzal, hogy no, máma aztán mit is kéne tenni? Még a községházán, a segédjegyző keze alatt tanulta ki ezt az életfilozófiát. Tudta, hogy ha egy hivatalszolgának nincsen dolga, akkor adnak neki, mert az nem lehet, hogy lábrázásért vegye fél a fixet. S minthogy életébein más sem igen tanul, maradt Mindegy Péter ennyiben és ilyen tudománnyal. Nem is háborgatta őt senki a szövetkezetben sem. Félig-meddig úgy tekintették, mint akiből egy ke­rék hiányzik, de nem sokat vergődtek vele. Keze nyomán ropogott a tűz a kályhában, elment a lévé' meg az üzenet, s véle a nap is. Hanem egyszer hívatták Pétert a vezetőségbe. — Beszédünk lenne veled, Péter.;. — kezdte m elnök. — Itt volnék.. ■ — Egy írást kaptunk a járástól... — Hm.. j — Az van ebben az írásban, hogy küldjünk egy ügyes er~v' ' <i nyolchetes ceirketamfolyamra. Rád te vagy a legkönnyebbig írek, se kutya, se macska ztán rád is férne egy kb A közös deákja — A munkaegység jár, kosztot-kvártélyt ott adnak, éppen csak arra kell vigyázni, nehogy nagyon okos­kodj! — nevetett az elnök biztatóan. És Péter elment. Vitte a katonaládát, s két hóna­pot egyhúzíában letöltött a városban. Kapjott egy pecsé­tes írást, hogy ő most már képzett Csibenevelő, leadta az elnöknek, s másnap újra ment a tanácshoz, rakta a kis kályhát, söprögette az iroda elejit, mintha mi sem történt volna. De egy hónap múltán újra hívat­ták a vezetőségbe. — Hallod-e Péter, megint jött egy papír... Megint rád gondoltunk. .. Valami kendertermesztő tanfo­lyam ... Nyolc hét... — Hm... — Menj már el erre is! Te már benne vagy;.: Mindegy Péter pakolt és újra ment Kapott egy másik bizonyítványt is, de ettől sem lett fürgébb a levélhordásban, a „szaladj Péter, siess Péter” munká­ban. Hazajött, újra ment, haza jött, újra ment, ez lett ezután a dolga. Utóbb már csak a karácsony, vagy más esztendős ünnep találta otthon a faluban. Kisi­mult, megvárosiasodott, s egyre szapjorodtak a papír­jai. Spárgatermesztés, vegyszeres gyomirtás, munkavé­delem, gyümölcstelepítés, tejkezelés... s ki tudja mi­minden tudomány átfolyt már a fején. Amikor úgy fordult hogy egy hónapig nem hívták a vezetőségbe, már kezdett türelmetlen lenni. Negyvenkét esztendős korban könnyű hozzászokni a kényelemhez. A fehér- kötényes felszolgáló kezéből jobb ízű a falat, mint az otthoni kiskotíából. Minden harmadnap mozi... Min­den este kimenő... S még csak azt sem mondják, hogy ejnye, Péter, megalszik a tej a szádban. Minden lakodalomnak végeszakad három nap alatt, i így Péter hosszú majálisának is beborult. Piroska könyvelő éppúgy zavarászta, mint azelőtt, jóllehet már viszketett tőle a talpa. Mégsem szólt, mert úgy gon­dolta. még mindig jobb az iroda körül lézengeni, mint a tyúkólban bújkálni, vagy a kenderföldön Izzadni, esetleg szívni a mérget a pjermetezésnél. Tanfolyam ide, tanfolyam oda, nem nekivaló a mezei munka. Soha életében még egy sírhelynyi földje sem volt, s előbb eltörne a karja, mint a kapanyél. S egyszer talán majd újra jön valami papír..: Kitavaszodott, s Mindegy Péter hiába várt az új alkalomra. Ahelyett, hogy ő ment volna, bizottság jött. Vizsgálták az állattartást, a könyvelést, a szerződése­ket, s hogy, hogynem, valamelyik bizottsági tag még azt sem átallotta megkérdezni a vezetőségtől, hogy mi­ként váltak be a tanfolyamot végzett tsz-gazdák, ho­gyan hasznosították a tudásukat a közösben. — Miféle gazdákról beszél? — kérdezett vissza az elnök. — Hát küldtünk mi beutalót a baromfitenyésztési, kendertermesztési, gyomirtási, tejkezelési, meg minden­féle tanfolyamokra. S úgy tudjuk, küldtek is embert mindegyikre. — Persze, pjersze, hogyne küldtünk Volna! — Mi van hát velük, hogy dolgoznak? — Dolgozgat, kérem, dolgozgat.A Patkós. Mindegy Péter ... — És a többi? — Milyen többi, mikor ez az egy van? — Nem értem ... — Szóval, hogy a Patkós volt mindegyiken.;. — Hallatlan! — Már hogy volna hallatlan! — lármázott .vissza az elnök, — Azt hiszik az elvtársak, olyan sok embe­rünk van nekünk? — De csak nem ez az egy tagja van a téesznek? — No persze, hogy nem egy, de ilyen csak egy. — Ügy érti, hogy más nem lett volna rá alkalmas? — Úgy, úgy... — zengte kórusban a vezetőség. — Ki mást küldtünk volna? Patkóst másra nem igen lehe­tett használni, gondoltuk, ő lesz a közös deákja... 8 jól is választottunk, mert ezt az egyet igen nagy kedv­vel, s igen jól csinálta. Sz. Simon István

Next

/
Oldalképek
Tartalom