Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-12 / 290. szám
1*82. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ÜNNEPEK ELŐTT A TA*,RÁSZOKNÁL A neonnal világított terem raffiával borított falai között elveszik a távírógépek kopogása. A szolnoki távíróközpont új helyiségeit november 22-én adták át rendeltetésének. A korszerűsítés azonban még nem fejeződött be: a gyöngyházfényű asztalkák mögött most is dolgoznak a szerelők. — Éppen ma készül el a közvetlen vonalunk Kecskemétig, — mondja elégedetten Szentirmai Béla csoportvezető. — Most már Debrecent sem a fővároson keresztül érjük el. Sőt röPercenként 370 sz Kertész Borbála halk- szavú, nyúlánk nő. Percenként 370 szótagot is leüt. Ezzel a legutóbbi gyorsaságmérésen első lett. Nincs ebben semmi ördöngösség — szabadkozik mosolyogva. — Tizenhat éve dolgozom már távírdában, ennyi idő alatt belejön az ember, ha van egy kis tevidesen egyszerűbb lesz a táviratok továbbítása Békéscsaba, Kunszentmárton és Jászapáti felé is. Közben megállás nélkül dolgoznak a gépek. Egy berendezés egyszerre négy táviratot vehet, illetve továbbíthat. Lassan már a kezelők sem emlékeznek a rövid és hosszú hangokat zümmögő morse távírókra. A Siemens- rendszerű berendezés billentyűzete csak annyiban különbözik az írógéptől, hogy nem ismeri az ékezetes betűket. Stag hetsége. Annyira megszoktam ezt a murikát, hogy más helyre még több fizetés reményében sem mennék. — Érdekes és izgalmas, — mégha papíron is — annyi féle emberrel ismeretséget kötni — szól közbe Baumstark Pálné. — Nemcsak az írásmód, de a megfogalmazás, a tartalom is jellemző a feladóra. Öngyilkosjelölt lány — életmentő távirász Furcsa dolog, hogy miközben a tárgyilagos kopogás magányában üldögél a kezelő, emberi sorsok tárulnak fel előtte. És a vonal másik végén is ott ül egy ember, akit jobbára csak a rövid mondatokban váltott üzenetekből ismer. A távirász azonban csak a szabályzat szerint érzéketlen továbbítója a sokféle leirt sornak. Halálesetet vagy életveszélyt jelentő táviratok soronkívüliséget élveznek az előírás nélkül is cselekvő együttérzés révén. Megtörtént azonban már az is, hogy maga a kezelő volt az életmentő: az öngyilkos jelölt lány anyjá- nak feladott búcsútávirata került volna továbbításra. A távirász azonban a szülő helyett a rendőrséget értesígű mérget talált az elkeseredett nő lakásán. — Akadnak persze itt derűsebb szenzációk is — emlékezik tovább Márton Ti- borné. — Vettünk már fel olyan szöveget is, hogy „gyere haza, a feleséged megszökött.” Hétvégeken meg a kiskatonáknak küldött táviratokon mosoly- gunk. A szabadság reményében sok édesapa esik le ilyenkor a lóról és töri kezét vagy lábát, a gondosabb szülőknél mindkettőjét. A nevetgélő távírászok elkomolyodnak, amikor a közelgő ünnepek kerülnek szóba. Ilyenkor egy hétig megkétszereződik a forgalom. Csakúgy, mint a divatos névnapok előtt. Fennakadás azonban még sohasem volt: a táviratok ekkor is harminc percen belül továbbí- (tompa) tette, amely nagymennyisé-, tásra kerültek. Szolnoki gimnazisták Martfűn A termelőmunkával ismerkednek a Tisza Cipőgyárban a szolnoki gimnazista lányok Hetenként három nap különjáratú autóbusz érkezik Martfűre, a Tisza Cipőgyárba. Szolnoki gimnazista lányok utaznak rajta, hogy politechnikai órákon, a gyakorlatban is megismerkedjenek a nagy gyár életével. Nyolcvanhét lány megy minden héten Martfűre. Elsősök, másodikosok, harmadikosok Az elsősök csupán ismerkednek a gyárral, a másodikosok, harmadikosok már előléptek: megszokott helyük van, ahol megízlelik a .termelőmunka örömeit. Maglódi Vera harmadikos a 38/A műhelyben ül egy tűzőnő mellett. Szőke Ilona szocialista brigádtag szívesen segít neki is, meg a kíváncsi szemű Cseh Évának is. A lányok szabadkoznak, amikor a fotoriporter arra kéri őket, vegyék le a fejkendőt egy percre, míg elkattintja masináját: Hogyisne, — mondják, —• itt nem szabad lógni, szembehullani a hajnak! S hogy el ne felejtkezzünk róla, nemcsak a szolnoiki gimnazisták járnak politechnikai gyakorlatra, Martfűre. A tiszaföldvári gimnáziumból szintén több mint száz kislány ismerkedik a cipőgyártással. A gyáriak egyformán szeretik őket, s azt akarják, hogy mindig szívesen gondoljanak vissza az itt eltöltött napokra. Hiányzik a szív törvénye — Jaj, csak ki ne írja a gyerekek nevét. Ne dobja ki őket úgy a kíváncsi embereknek, mint rózsát e viharba. Még most is fülembe cseng a hang. Pedig aki így szóit hozzám, fáradtan, elkeseredve beszélt. így csupán az anyára való tekintettel — nevek nélkül írom meg a történetet. Annyit azonban el kell mondanom, hogy azok az emberek, okikról szó van, mindannyian közmegbecsülésnek örvendenek munkahelyükön. Az egyik gyerekről (férjes asszony) munkahelyén így nyilatkoztak: •— Rendes asszony. Nagyon sokat dolgozik, még külön munkát is vállal, csak hogy minél több pénzt vihessen családjának. m Két héttel ezelőtt szerény kopogtatással két asszony állított be a megyei tanács szociális osztályára. Az idősebb nem szólt, csak álldogált, olyan egykedvűséggel, mint akinek már minden mindegy. Hagyta, hogy fiatalabb társa beszéljen, pedig amiről szó esett, az mind róla szólt. — Hazahoztam a nénit vonattal. Értesítettük a gyerekeit, hogy jöjjenek érte, mert a néninek semmi baja, feleslegesen hozták be az elmegyógyintézetbe. De hiába küldtük: az értesítést, senki nem jött érte. Akkor a főorvos úr azt mondta: hozzam haza én. Személyvonattal jöttünk idáig. Ugye már ez is bizonyítja, hogy a néninek semmi baja. mert egy elmebeteget nem lehet csak úgy vonaton, egy nő-kísérővel szállítani. Szóval megjöttünk. Megyünk a lánya lakására, hát még csak be se engedtek bennünket. Ide hoztam a nénit, el kell helyezni valahol, elvégre nem maradhat az utcán... — Halló! Szociális otthon? Kérem a vezetőt.. ( — már szólt is a telefon, s a szociális előadó azonnal intézkedett. Pedig csak a folyosón volt már hely, ideiglenesen mégis felvették az idős asz- szonyt Azután megkeresték a gyerekeit: szállítsák el az anyjukat, gondoskodjanak róla. A fia akkor (aki Szolnokon lakik) táviratozott Budapestre a húgainak. A Lányok ezután élvitték anyjukat Ujszászra egy rokonhoz. A néni most már két hete ott él.. í 2 Mi előzte meg ezt a jelenetet? A történet nagyon egyszerű és világos. Négy évvel ezelőtt meghalt egy családfő Ujszászon. Az özvegy édesanyát körülfogta a hat gyerek. Mi legyen tovább anyánkkal? — kérdezgették egymástól. Itt egyedül nem maradhat. A testvérek egyike akkor ilyes- félekénpen szólt: — Adjuk el a házat. Én a fele pénz ámenében vállalom anyánk eltartását, gondozását így is lett. A házat eladták 40 000 forintért Húszat megkapott belőle ez a lány, a másik húszezret pedig elosztotta egymás között a hat gyerek. A néni beköltözött Szolnokra ... s ezzel úgy látszott megoldódott sorsa. Mígnem tavaly nyáron egyszer egy cigányasszony megszólította húgát az újszászi utcán: — Teccik-e tudni, hol a testvére? — ? — Hát Gyöngyösön, a bolondok házában! Mikor meglátogatta a szerencsétlen asszonyt, az csak sírt. „Látod, hova kerültem? — mondogatta. — Nem bírtam, ahogy velem bántak, én se hagytam magam.” Akkor a lánya, mikor az orvosok értesítették, hogy nincs baja a mamának — hazavitte. De férjével közösen beadtak egy kérelmet a városi szociális osztályhoz: helyezzék otthonba a nénit, mert epilepsziás rohamai vannak, mert gyermekkorától elmebeteg, iskoláit sem tuda elvégezni, mert közveszélyes, mert nekik kis ia- kásuk van és nem tudj Aló hol tartani... stb., stb. Egy sor panasz az anya alien. A szociális osztály kivizsgálta az ügyet, s jogosan úgy határozott: gondoskodjon a hat gyere a szülő eltartásáról. Annál is inkább, mivel jó anyagi körül* lények között élnek De hadd idézzek néhány sort az akkori kihallgatás! legyzökömyvelcből, melyet az anya egyik Szolnokon élő fia mondott: „Felkeresett egy asszony és előadta, hogy az utca lakóinak megbízásából jött. Közölte velem, hogy anyámmal húgom és férje durván, rendkívül rosszul bánik. Állítólag több esetben tettlegesen bántalmazták. Élelemmel nem látták el megfelelően és fütetlen helyiségben tartották. Sőt az asszony állítása szerint a lakásból is kizárták. Állítólag az idegösszeroppanást — mely miatt a mentők elszállították —* húgom és férje közvetlenül idézte elő." Az igazság pedig a következő: az anya 1933-ban nehéz gyermekszülés miatt kapta epilepsziás betegségét ... éppen akkor, amikor azt a lánygyermekét hozta világra, aki szociális otthonba helyezését kérte. De ezen betegség ritka időközönként lépett fel nála, és akkor is gyenge lefolyású volt. Gyermekkorában elvégezte az általános iskolát, az ismétlőt és utána — amíg férjhez nem ment — az újszászi gyermekmenhely felügyelője volt. A szociális osztály tehát elutasította a kérelmet... Ezt követte egy újabb elmegyógyintézetbe való utalta- tás... majd az a jelenet, amelyről történetem elején szóltam. Az anyát később tehát két — Budapesten élő lánya vitte Ujszászra, testvéréhez. Mikor a néninél jártam, beszélgettünk ... csak éppen a gyerekeiről nem szólhattam, mert akkor sírva fakadt. H Volt alkalmam ekkor olvasni azt a levelet is, melyet lánya írt rokonuknak, így szólt: GULLIVER UTAZASA A CSODÁK UDVARÁBAN azaz egy szolnoki kultúrházban SZÁMTALAN tengeri viszontagságos út után — mint ismeretes szerény útleírásaimból, — megfogadtam, hogy ki sem mozdulok többé Redriffből, hanem hűséges, nemes nyihaháim társaságában csendben töltöm napjaimat. Számításaimat John Nosapenny (Vasasincs János. A ford.) barátom ellenállhatatlan unszolása húzta keresztül. Rábírt, hogy társaságában látogassak el „A párizsi Notre Dame” című regényben leírt Csodák udvarába. Noha még élénken emlékemben élt a strudburg-ok szánalomraméltó népe, eltökéltem, hogy John-nal együtt felkeresem a bénák, sánták, púposok és egyéb nyomorékok birodalmát. Cutterünk jó széllel hagyta el 1962. december 3-án Dower kikötőjét Meteorológiai és tengerészeti részletek leírásával nem óhajtom ol- tnmiiiiiiiiiiiniitiiiiiiiiiHimiiiiiiiiiHiiiiiiiu Budapesten tanácskoznak Budapesten az Építő-, Fa- és Építőanyagipari dolgozók szakszervezete december 14- én tartja a szocialista brigádvezetők első országos tanácskozását az Építők Rózsa Ferenc székházának kongresszusi termében. Szolnok megyéből hat brigádvezető — Öllé János, a Szolnok megyei Építőipari Vállalat, Bartha János I., a Szolnoki Téglagyár, Bartha János II„ a szolnoki Tisza Bútorgyár, Vörös István, az Építési és Szerelőipari Vállalat, S. Pál Mihály, a Közlekedési Építő Vállalat és Be- zerédi Sándor, az V-ös Főépítésvezetőség küldötte utazik a tanácskozásra. A küldötteket Busi Sándor az építők megyei bizottságának titkára és Fazekas Gyula az építők MB termelési felelőse vezeti. „S. K.métái és G. M.-né- tól (ezek a nevek egyébként testvérei) úgy értesültem, amikor anyánk, özv. M. R.- né összes ruházatát elvitték, hogy anyánk gondozását és tartását Béla bácsi vállalta és jelenleg ott is van. Ezért kérem soraim vétele után megírni, hogy havonta milyen összeget kér a tartásra és gondozásra, mert j csak így tudom a rám eső törvényesen előírt hányadot önnek megküldeni. Egyben kérem, hogy anyám ! kijelentéséről soraim vétele ■. után gondoskodjanak, me-t j azt 24 órán belül intézni kell i és nem akarok a rendőrségre | bejelentést tenni, hogy Anyám önöknél van és «i kijelentés nem történt meg." I A rokon minden gyerektől j havi 200 forintot kér — s, jogosan. A gyerekek szeren- 1 cséré mindannyian olyan anyagi körülmények között élnék, hogy könnyen megfizethetik azt. A törvényes hányadot tehát kiegyenlíthetik. De vajon ezeknél a gyerekeknél miért hiányzik a szív törvénye? Az egyik tettlegesen bántalmazta, elmegyógyintézetbe vitette.;. a többi pedig hagyta, hogy így bánjanak az anyjukkal. És jelenleg is a hat gyerek úgy labdázik ezzel a szerencsétlen asszonnyal, mint a kicsinyek kedvenc játékukkaL Mi lesz a néni további sorsa? Talán — remélem — megfizetik a törvényes hányadot a gyerekek — a hat gyerek. A rokon vállalja gondozását. S hogy mi lesz azzal a „hányaddal” amit úgy hívnak, hogy szülő iránti szeretet, megbecsülés? Ezt senki nem kérheti tőlük számon, mert az nincs benne a törvényben. Ez a hat gyerek pedig egyenként törvénytisztelő, becsületes, köztiszteletben álló ember. Varga Viktória vasóimat untatni. Talán elég lesz annyi, hogy a váratlanul támadt vihar hajónkat átsodorta a Giblartári szoro- . son végig a Földközi-, majd | a Márvány-tengeren, ezt kö- j vetően fel a Dunán és a Ti- j szán. egészen Szolnokig. Ez a ! város — mint rövidesen | megtudtam — megyeszékhely. Lakói iparral, földműveléssel, totó-lottózással, kereskedelemmel, „autóbuszra várással, bürokráciával és útfelbontással foglalkoznak. Az országban teljes vallásszabadság lévén, tucatnyi fele- kezettel találkoztam. E felekezetek között — mint értesültem — a twist-hívőké gyarapodott egyedül az utóbbi években. A hívők temploma igen hosszú nevet visel; így szól: Ságvári Endre Művelődési Ház Móricz Zsigmond Színház Terme. Rövid tudako- lódzás után — szerencsénkre találtunk angolul tudó bennszülöttet — eltaláltunk a templomhoz. A bejáratnál ülő sekrestyés nyomban beinkasszálta tőlünk az egyetlen estére esedékes egyházi adót. fejenként hat forintot (Egy kilogramm, azaz több mint két font kenyér ára ebben az országban csak három forint.) Oltárt nem láttunk a sűrű füsttől borított teremben. A hívők a drága tömjént — önköltségcsökkentési okokból — dohánnyal helyettesítik Friss, kellemes ritmusú zenére táncoltak az előttünk érkezettek. Furcsáltam, hogy egy személyt eféle profán célra használnak; ám hamar megtudtam, hogy twis- telők szertartásukat a táncolok között végzik. Egy bar- napulóveres fiatalember gömyedten imbolygóit egy kurtaszoknyás és ugyanoly rövidre méretezett hajú szőke leányzó előtt. A vállizom- reszketésben szenvedő fiú — szegény — a lánynak kezét sem merte érinteni. Mellettük hasonló reszketegségben tombolt egy másik nyomorék; S mint láttam, képtelen térdeinek kiegyenesítésére. Megrendülésem mellett is örömmel konstatáltam, hogy — jóllehet Párizstól távol, de — rátaláltam a Csodák udvarára. Felfokozott izgalommal érdeklődtem tehát, hogv hol vannak hát a twistéi ők. Hinni sem akartam fülemnek, hallván, hogy épp e torztartásúak azok! Amint a táncterem hangulata forrósodott, úgy tomboltak mindinkább a szerencsétlen megszállottak. Láttukra aléltan egy székre rogytam, úgy figyeltem őket tovább. — Az imént említett legény testének domborulata már csak hüvélyknyire rezgett a parkettől. Partnemőjéé — kinek alsóneműje dicséretesen tiszta volt — hasonlóképp. E látványtól mégis pirulva fordítottam el tekintetemet, mely most négy ifjú emberre siklott. Egy-egy lány és egy-egy fiú ugrált, vonaglott, szen- velgett egymással szemben: karjaikat a zene ütemétől függetlenül lógázva. Nagy honfitársam, Darwin, bizonyára örömmel köszöntötte volna e látványt, hogy feltehetően ekként helvesbíttetve származás-elméletét: „Néhány ember egyeneságon származik a majomtól”. MINT A HELYSZÍNEN megtudtam, a város nem minden zenés helyiségében szenvedik el a twistelők ízléstelen fickándozását; a katonák klubiában pl. pedig leghatározottabban tiltják. Vendégként töltve néhány órát Szolnokon, nem merészkedhetett! javasolni a bennszülötteknek. hogy másutt se tűrjék. így beérem azzal, hogy a látottakról — megköszönve szíves türelmüket — beszámolhattam kedves olvasóimnak. (Angolból fordította és az adatokat ellenőrizte: «— borváró —i
