Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-28 / 302. szám
1! december 28. SZOLNOK MEGYEI NÉP LAT s A törökszentmiklósiak Sári bírója Akkorra már végigjártuk a szobákat. Gyönyörködtünk a virágos terítős kis ágyakban, a parányi asztalokkal, székekkel berendezett ebédlőben, s gyermek módjára megsimogattuk a mackókat, babákat. Boldogok lesznek azok a kicsinyek, akik itt tölthetik idejüket addig, amíg anyjuk, apjuk dolgozik. És Törökszentmiklóson ez az új bölcsőde nem is akárhogyan létesült — egy egész város lakossága adta hozzá kezének erejét, ügyességét, szívének melegét. Csoda-e, ha erre az avatásra, az átadási ünnepségre aki csak tehette, eljött? Egyszóval, már éppen búcsúzni akartam vendéglátóimtól, amikor elém állt egy fekete fejkendős asszony. Látszott rajta, hogy az ünnep tiszteletére öltözött így fel. — Az elvtársnőt keresem — mondta. — Engem? — Maga van a Néplaptól? Vagy tévedek? —- Nem, nem téved. — Szóval csak azt akarom mondani — folytatta kissé zavartan —, hogy írja meg, nagyon szép ünnepség volt Én tizenhárom gyereket neveltem fel... nyolc él közülük. de látja, én most lennék szívesen fiatalasszony... mert akkor ilyen bölcsödébe vihetném a gyerekeimet. — Tizenhárom gyerek... — Annyi bizony. Aztán tadja, most az ünnepségen, ami a tanácsnál volt, a karzaton ültem. Nem azért mintha nem jutott volna lent hely... de tudja, harminc évvel ezelőtt egy ünnepségen ugyancsak a karzaton ültem. Aztán így fölébredt bennem az emlékezés. Gondolom, hogy mint újságírót, érdekli. Akkor bemutatták nekünk azokat az urakat — no már .csak messziről —, akiknek a vándorkelengyét köszönhettük... — ? «— Nem tudja ugy-e, ma az? Hát egy doboz amibe benne volt hat pelenka, kis ing, pólya, szappan... ilyesféle. A sokgyerekes családoknak adták. Hat hétig használhattuk, azután szépen kimosva, kivasalva vissza kellett adni. Ki tudja, meddig beszélgettünk volna, ha nem szólítanak: siessek, mert indul az autó vissza, Szolnokra. De akkor elhatároztam, megkeresem ezt a nénit, s folytatjuk ezt a megkezdett — érdekesnek ígérkező — beszélgetést« A napokban azután nem volt nehéz ráakadnom. A városban úgyszólván minden ember — felnőtt és gyerek egyaránt ismeri a Sári bírót, a „csavargó” bírót, teljes nevén özvegy Szilágyi Sándor- nét; Sárika nénit. Ez a sok név megbecsülést, elismerést, szeret etet takar. Apja béres volt az egyik birtokon. Tizenegyen voltak ■ testvérek... de csak voltak... — Elvitte őket a tudatlanság, a nélkülözés, a babona... — mesélte, amikor ott ültünk barátságos otthonában. — — Egyik himlőben, a másik torokgyíkban halt meg... Emlékszem, volt egy szép kis lány test vérem. Egyik vasárnap igen fájlalta a gyerek a torkát... fejét... lázas is volt biztos... egyre kérte apámat, hozzon neki egy kis babát. Hát amikor apám bement a faluba, a publikációra (publikálták, ho! keresnek munkásokat, s a cselédember így kapott munkát), alig hogv kiért a dűlőét végére, talált egy kis fababát. Még tanakodott is. hogy visszaviszi... de aztán nem akart lekésni nem fordult vissza... szegénv kistestvérem már nem örülhetett a babának. Anyám nem tudta, hogy himlős. aztán nem szabad megfürösz- tanl... — Sárika néni, miért nevezik magát Sári bírónak? — kérdezem tőle hirtelen. Az addigi síró« hangot hirtelen egy kis zavart nevetés váltotta fel. — Hát csak azért, mert 49- ben megválasztottak a város főbírójának. — Főbírónak? — Ugye csodálkozik? Én még jobban csodálkoztam, amikor megtudtam. Tudja, akkoriban volt, hogy a nőket jobban be kell vonni a vezetésbe. Hát én már akkor régen a mozgalomban dolgoztam... — Régen? Mióta? — Még fiatal lány koromban, a bátyám, aki a vasútnál dolgozott, az szervezett be. Párttag meg 1945-ben lettem. De hogy a szónál maradjak, Juhászné lett akkor a megyei főispán. Hallottam én, hogy Törökszent- rmklósnak meg női bírója lesz. El nem tudtam találni, Választás után bevezettek egy üres szobába, aztán szóltak, hogy ez lesz az irodám. A nőtanács tagjai megkeresték a régi főbírói széket és abba ültettek bele... — És volt sok dolga? — Eleibe nem szólt hozzám a kutya se. De azután később lett munkám bőven. Mindig úton voltam... ezért is neveztek el csavargó bírónak... Később a Dózsa Termelő- szövetkezet párttitkára lett, majd nyugdíjazták. Nagyob- bára özvegyen nevelte fel a gyerekeit, akik között van gépgyári munkás, tsz tag, tisztviselő, cukrászinas és iskolai tanuló egyaránt. Most legjobban annak örül, hogy az új sparhelt remekül süt — olyan teatűzhely modem, fehérzománcos. Jók az ő gyerekei, mindenben segítik. A nyugdíja mellé a lánya vette meg a tél» tűzrevalót... Nem akartam hinni... mondtam la ne csináljatok belülem komédiátBeszélgetés Tiszavárkony-szőlőn hogy kicsoda. Egyszer csak hívat a pártbizottságra Árvái Pista... ismeri? — Igen. — No, akkor ő még itt dolgozott Miklóson. Mondja nekem, hogy: Na, Sári néni, egy kis munka vár magára. Mondom: Micsoda te? Hát magát javasoljuk bírónak! Engem-é? Nem akartam hinni... mondtam is, ne csináljatok már belőlem komédiát... meg a pártbul. De váltig mondogatta Pista: vállalja csak bátran, majd segítünk. — Gondolom, azért nem ment simán... — De nem ám! A képviselőtestület egyes tagjai csak mondogatták: nehéz ez egy asszonynak, nem bírja majd a munkát. Megmérgesedtem, aztán mondtam is nekik: hátha önök is segítenek, majd csak megcsinálom valahogy. s karácsonyra is kirukkoltak. De 6 is igazi nagymama módjára várta az ünnepeket, várta gyerekeit — a tizenhat unokát, s az egy dédunokát. S ha ezek után bárki azt hiszi, hogy Sárika néni megelégszik az öregkor csendes napjaival, téved, ő még most is szívvel, lélekkel dolgozik. Tagja a városi pártbizottságnak. a nőtanácsnak, s ugyancsak lelkes társadalmi munkása a népi ellenőrző bizottságnak, az MSZBT-nek.-=r- Látogassa meg máskor is az öreg asszonyt — szól búcsúzáskor. öreg? Ha a kort nézem, akkor valóban az idősek közé tartozik. De ha szemének csillogását, szellemi frissességét, mozgékonyságát figyelem, akkor alig tűnik többnek harminc évesnél. Varga Viktória Az újévi malac, vagy a Jól Dolgozó Tsz Mit csináljak?! Kisebb nem «un..: , (Gerő Sándor rajzaj A szőlő jó nyolc kilométerre van a községtől. Félórája ülhetek már a tricikli nyergében, mikor az első szekeret megpillantom. — Fölvennének? Erős kezek emelik be a kerékpárt, amíg fölkapaszkodom az ülésre, a kocsis mellé. Tizennyolc éves fiatalember, egy éve dolgozik a szövetkezetben. Korábban 1 Hol itt, hol ott — mondja. Kint él, tanyán. Mivel tölti a szabad idejét? — Régebben elmentem a moziba. Kétszer, vagy háromszor — nem tudom hirtelen — színházat is láttam. De a mozi jobb. — Hát akkor, miért nem jár? — Fene tudja. Átfagyok itt a bakon, meg elfáradok. Vacsora kell nekem este és alvás. Nem mozi. Útközben megállunk. Itt van a Petőfi Tsz kihelyezett üzemegysége. Csak egy percre nézek be az istállóba. Éppen cigarettaszünet van. Az emberek a nedves szalmán ülnek és a lovak melegénél ultiznak — pénzre. A kocsis elintézte amiért jött és megyünk tovább. Az iskolánál elbúcsúzom tőle. A kertben az igazgató éppen egy fuvarossal beszélget Két ember egy ütöttevert régi kályhát emel a kocsira. — Hová viszik? — A kultúrotthonba. — Minek ott ez az özönvíz előtti jószág? — Ilyen sincs neitíik, — veszi át a szót az igazgató. — Gondoltam, nekik adjuk az iskola kiselejtezett kályháját. Mégiscsak jobb a semminél. Node, látom, nagyon átfagyott, menjünk be a szobámba, ott legalább meleg van. Mesélem neki, mit mondott a kocsis a moziról, meg a szórakozásról. — Mi már hozzászoktunk ehhez. Itt van egy példa, most történt: — Előadást hirdettünk a múltkoriban a szocialista erkölcsről. Én tartottam volna. Hatkor kezdődik, fél hét után még nincs ott egy lélek se. Végre hétkor lépteket hallok. Megörültem. Eb tudja ki jött? Két ember a megyei tanácstól, megnézni, hogyan folyik az előadás. — Azelőtt is ilyen érdektelenek voltak az emberek? — Azelőtt? Egy fiatalabb férfi vezette a kultúrcsopor- tot. Népszínműveiket adtak elő. Nagy sikerük volt. — S mi lett a kultúrcso- porttal? — A tagok kiöregedtek, meg elmentek a városba. Persze nem ez itt az igazi baj, higgye el nekem. Kilowattban, meg kilométerekben mérjük itt a kultúrát, hány tanyán van áram, mennyi a kövesút? így bizony. Mondom, nem jönnek el az előadásokra. Maga most art hiszi, hogy tompultak és ostobák itt az emberek. Pedig nem így van. De mondja meg, maga biztosan szeret színházba járni —, mégis gyalogolna-e minden edőadásért, filmért, ankétért, két-három kilométert hőtől és jégtől csontozott úton? Vagy, ami még rosszabb, fél méteres sárban, olvadáskor? Ha gépkocsit biztosítunk, mint például a tsz akadémiára, mindig akad jelentkező. Nem is kevés. — Mozink van, de azt se látogatják. Szerveztünk gyermek-matinékat: meg kellett szüntetni, mert a mozi terem kongott az ürességtől. Nincs bevétel, így a moziüzem se nagyon törődik velünk. Kellene egy gépház, mert most a klubszobát használják annak. Ott van a vetítőgép, ezért bezárják. A fiatalok meg ’everik a lakatot, hogy biliárdozhassanak. Ne haragudjon, én nem tudom elítélni őket! (Igaza van. Főleg, mert a helyi tanács anyagot is szállított egy gépház építéséhez. A homokot elhordta a szél, a mész beszáradt. A mozi- üzemtő] nemrég voltak kint és megígérték, hogy utánanéznek. Egyelőre nem történt semmi.) | — Minek beszélek én — I veszi fel újra a beszélgetés i fonalát az iskola és kultúr- házigazgató. — Itt van a munkatervünkben a helyzet elemzése: „A termelőszövetkezet üzemegységében van villany, a tsz rendelkezik televízióval, de csak a tanyán lévő néhány család élvezheti, mert a másutt lakók számára az őszi és téli hónapokban a járhatatlan út miatt nem megközelíthető. ” Nincs út! Meg kellett szervezni a dolgozók iskolája őszi kurzusát. Ha biztosítunk járművet, összegyűlik tizenkét ember, ami egy csoport megindításához szükséges. Nem tudtunk adni. így csak öten jelentkeztek, mert Várkonyba kell bejárni hetenként háromszor. Hiába, a nyolc kilométer sok embernek kedvét szegte. Petróleum mellett nem nagy élvezet tanítani, de megtettük volna. Villany kellene, kövesút, jármű. Hogy gyorsuljon az emberek mozgása, s hogy megmozduljanak. * A tsz-akadérmások teherautója berreg az iskolakapu előtt. Elbúcsúzom Bodrog- közy Zoltán igazgatótól és sietek, hogy elérjem a kocsit. Falúbamenet kérdezősködtem a deresedé fejű diákoktól, szeretnek-e tanulni? A véleményeket egy vasvilla bajuszú öreg paraszt foglalja össze: — Kell az kérem! Hát miért csinálnák országosan, ha csekély értelmű dolog volna. Nem mondom, vén fejnek nehéz már a betű, de — ránk fér. Robog az autó. Sorra elmaradnak a kerékpárok, a döcögő szekerek. A tanyákat belepi a távolság és a hulló alkonyat. Petri György Zsuzsanna és a fiúk Lengyel film Egy kislánynak és két fiúnak a természeti erőkkel való küzdelméről szól a film. S a veszély során derül ki, kJ az Igazi férfi közülük Építkezni szándékozók figyelmébe! Családi ház építkezés céljaira az egész megye területén vásárolhat megfelelő házhelyet az Országos Takarékpénztár fiókjainál. Családiház, társasház felépítéséhez kölcsönt is nyújt a TAKARÉKPÉNZTÁR. Minél előbb keresse fel fiókjainkat, ahol mind házhelyvásárlási, mind építési kölcsön ügyben készséggel nyújtunk részletes felvilágosítást.
