Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-28 / 302. szám

I Süd. december 28.

SZOLNOK MFC VEI NÉPLAP

Új tervek

egy ifjúsági szervezetben

Gyengén működő KISZ szervezetet kerestem Karcagon és a November 7 Tsz- be irányítottak. A helyszíni beszélgetésen később kiderült, hogy a fenti megállapítás inkább csak a múltra vonatkozik, de a jövő évben az elmarasztalás semmiképpen sem fogja megilletni őket.

Tőkés János, a gazdaság i fiatal agronómusa idén vé-, gezte a mezőgazdasági tech-! nikumot Karcagon. Augusz-! tus óta dolgozik itt, mint' növénytermesztő. Már az ( első hónapban feltűnt neki,: hogy a fiatalok semmiféle szervezeti munkában nem vesznek részt, s ezt többször szóvátette a párttitkár előtt, így sikerült szeptember végén — a helyi párbizottság segítségével — gyűlésre ösz- szehívni a tsz-ben dolgozó fiúkat és lányokat. Üj vezetőséget hoztak létre, titkárul a tizenkilenc éves agronó- must választották, aki mindjárt megkezdte az aktív szervezést Igyekezetét többen bizalmatlanul fogadták, s nem egyszer hangzott el efféle megjegyzés „kár a fáradságért, volt már nekünk | idősebb titkárunk Is, az se j ■ tudott elérni semmit”. Nem j í telt el egy hónap sem a vá- ; i lasztás után, amikor Tőkés i ’ János vezetőképző iskolába I ment Hódmezővásárhelyre. ; j De a kezdet már megvolt, í j hiszen addig rendeztek egy szellemi vetélkedőt, majd műsoros estet, más alkalom- ! mai pedig az időszerű poli- j | tikai kérdésekről vitatkoztak. í A fiatalok megkedvelték a ] közös összejöveteleket, s í | miután a KISZ titkár haza | | érkezett, maguk javasolták , j a szervezeti munka javítását! a Botonási iskolában is. A ' November 7 Tsz sok tagja ! lakik tanyán, azok szórako- ; zásáról akarnak ott gondoskodni. A várostól hét kilométerre levő iskola nagytermében nemrég műsoros estet rendeztek a kiszesek, előtte „dupla vagy semmi” játék volt.

Most a napokban kezdődik náluk a mezőgazdasági kérdések tanfolyama. Az elő- j adásokat a legjobb helybeli J szakemberek tartják, utána filmvetítéseket terveznek. i

Sőt egy televíziót is vesznek, a tsz központi majorjába, a Sándor tanyába helyezik majd el. Szombatonként klubestekre gyülekeznek a: fiatalok, amikor tánc, társas- j játék a fő program. Sajnos j a KISZ szoba nagyon kicsi, ! különösen színi előadások rendezéséhez. Szeretnének egy kultúrházat, amit hosz- szas huzavona után sikerült is bevenni a szövetkezet jö- vő évi tervébe. Egyelőre a I Sándor tanya gondozói lakásait alakítják át erre a ! célra.

Színjátszó csoport meg- j alakulása után már a tánc- í csoport létrehozásán törik a fejüket, a tervek szerint ja- I nuárban a közös gazdaság segítségével még meg is vásárolják a népviseleti ruhá- : kát.

Védnökséget vállaltak a kiszisták a központi major körül telepítendő erdősáv munkái felett. Márciusban megkezdik közösen a faültetést. A pénzből a tavaszi növényápolás végeztével kirándulni mennek a hegyekbe.

F. M.

A tsz-ek sem hanyagolhatják el a jogi problémákat

A TERMELŐSZÖVETKEZETEK fejlődésével, erősödésével egyidejűleg több árut — élelmiszert és fogyasztási cikket — termelnek. Gyarapítják a közös vagyont, újabb és újabb épületeket emelnek, gépeket és egyéb felszereléseket vásárolnak. Az áruforgalom növekedésével szorosabb kapcsolatba kerülnek a várossal, a különböző ipari, kereskedelmi, építési és szállítási vállalatokkal.

A termelési, az áruforgalmi és . a kivitelezési kapcsolatokat, törvények, rendelkezések és jogszabályok szabályozzák. Amikor a tsz a különböző növényekre, állatokra és állati termékekre szerződésit köt, vállalja, hogy azt milyen minőségben és mely határidővel szállítja. A kereskedelmi vállalat pedig kötelezi magát az áru átvételére és a meghatározott vételár kifizetésére. Az építkezéseknél is rögzítik a kivitelezési határidőt, megállapodnak, hogy mikor adják, illetve veszik át az épületeket.

A szerződésben rögzített megállapodások mindkét félre egyformán kötelezőek. A fennálló jogszabályok szerint a feltételek megsértőivel zemben a másik fél kártérítési igénnyel élhet. Kötbér fizetésére kötelezíethetl a másik felet.

AZ UTÖBBI hónapokban elszaporodott perek — a vállalatok és a tsz-ek között — azt mutatják, hogy gyakran megsértik a szerződéseket, nem teljesítik az abban vállalt kötelezettségeket, a szállítási és átadási határidőket. A pereik anyagai azt is dokumentálják, hogy a gyakoribb felperes nem a tsz, hanem az állami vállalat. Nem azért, mintha a vállalatok kevésbé szegnék meg kötelezettségeiket. Csakhogy az ilyen vállalatok ellen a tsz-ek ritkábban indítanak keresetet.

Az állami vállalatok vezetői nagyobb gondot fordítanak a jógi ismeretekre. Legtöbbször vállalati jogászt alkalmaznak, aki képviseli őket az illetékes fórumokon. Tehát előnyösebb helyzetben van, mint a termelőszövetkezetek, melyek — anyagiak híján — nem alkalmaznak jogászokat.

De a tsz-eknek lehetőségi : van arra, hogy az ügyvédi munkaközösség által kijelölt jogásszal szerződést kössenek a jogi képviselet ellátására. A megye tsz-ei- nek nagy többsége — 10—12 kivételével — élt is ezzel a lehetőséggel. Gyakran kérik 1

jogvitás ügyeikben a Termelőszövetkezeti Tanács megyei Irodájának segítségét is. A megyei tanács jogi irodája négy gyengén működő tsz jogi patronálását vállalta a tiszafüredi járásban. Az említett példák is mutatják, hogy a tsz-ek megfelelő jogi képviselővel rendelkezhetnek, ha erre igényt tartanak.

Szinte általános hiba a szövetkezeteiknél, hogy azok vezetőd és adminisztratív dolgozói kevés gondot fordítanak a jogi vonatkozású problémákra. Helyes lenne, ha szerződések kötésénél például jelen lenne a jogászuk is, de meghívását elmulasztják.

A SZERZŐDÉSEK kitételei szerint mindkét fői akadályközléssel élhet, ha az árut nem tudja leszállítani vagy átvenni. A tsz-ek azonban elhanyagolják ezt, figyelmen kívül hagyják e pontot, nem jelentenek akadályközlést. A vállalatok peresítik kötbérigényüket és természetesen meg is nyerik azt. Példa erre a tiszasülyi Rákóczi Tsz esete. A tsz az állatforgalmd vállalattal hat hízómarhára kötött szállítási szerződést. Takarmányhiánya volt, akadályközlést mégsem jelentett be. Az állatókat három hónapi késéssel szállította. A vállalat 1200 forint késedelmi kötbért peresített, melynek jogosságát a tsz agronómusa is elismerte. Végül a járási ügyész fellépésére a bíróság ezer forintra mérsékelte a vállalat követelését.

Mind gyakoribbak a szövetkezetekben az építkezések. Sok a műszaki kifogás, s a kivitelezők nem tartják be a határidőket. A műszaki átadásokra a tsz-ek nem hívják meg jogi képviselőiket, holott szükség lenne erre, mert így több bonyolultabb problémát megelőzhetnének.

A BÍRÓSÁGI tárgyalásokon fontos szerepe van a tsz-ek jogi képviselőinek. A perek tanúságai is ezt mutatják. A tiszaszöllősí Petőfi Tsz a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságot 27 500 Ft kötbér érvényesítése miatt perelte, mert az nem tartotta be az építési határidőt. A perben öt tárgyalást tartottak és sok tanút kihallgattak. A tsz-t dr. Juhász Károly, a Tsz Tanács vezetője képviselte a bíróságon, s a pert megnyerte. A járási, majd a megyei bíróság végül húszezer forint kötbér fizetésére kötelezte a Víziget.

A besenyszögi Lenin Tsz-t is jogtanácsos képv'selte a Szolnoki Vasipari Vállalattal szembeni kereseténél. A rosszul tekercselt és leégett motor miatti perben a bíróság kártérítésre kötelezte a I vállalatot. A tsz pert nyert, j mert igaza volt, s igazát jogilag is megfelelően kép- [ viseltette.

A Pest—Szolnok megyei Pincegazdaság 35 877.32 Ft kötbérért perelte a tászaje- női Tiszagyöngye Tsz-t, mert az a szerződöttnél kevesebb mustot szállított, A tsz ügyvédje azonban megfelelő bizonyítékokkal doku- ! mentálta, hogy a terméskiesés miatt történt ez. Ennek alapján a felperes keresetét a bíróság elutasította.

TÖBBSZÖR megtörténik, hogy a tárgyalásokon még a fez vezetői sem jelennek meg. Nem tartják fontosnak, hogy érdekeiket érvényesítsék, vagy képviseljék.

A szövetkezetek és vállalatok közötti termelési és áruforgalmi kapcsolatok »ok jogvitás ügyet szülnek. A tsz-ek vezetői akkor járnak el helyesen, ha már szerződéskötéskor bevonják jogi képviselőjüket, s a továbbiakban is kikérik véleményét. Ezzel bonyolult problémákat, eseteket, pereket előzhetnek meg, és felesleges kiadásoktól óvhatják meg a közösséget.

Máthé László 1

Jég csillog a Hólt-Tiszán. így azt is hallom, mint re- cseg-ropog a kések alatt a megtörő szár az emberek kezében. Vágják a nádat. Nem fiatalok már, szinte a derekuk is megroppan minden hajlásra. Mellettem az egyik különösen nehezen bírja a vállára hajló két- három méteres kévéket.

Egy pillanatra felegyenesedik. Kezetfogunk.

— Táborosi Sándor — mondja csendesen.

Jobb kezefején sok csika- rás, vágás nyoma közt jókora friss seb, még most is csordogál belőle a vér. A balján is hasonló piros nyomok tarkállanak.

— Jaj, — szólok, mert én szisszenek fel a kézfogás után — véres a keze!

— Nem fáj az nekem, nehogy azt higyje, — mentegetőzik, — megszoktam már.

Hátunk mögött könnyű lépések közelednek. Megfordulunk. Sanyi bácsi megtör- li zúzmarától csapzott bajúNADVAGOK

szát, szája széles mosolyr húzódik, várta biztos, s mos örül az érkezőnek.

— Teát hoztam forral borral! — köszönt rá a fele sége.

Kosarából hosszú nyaki

üvegeket vesz elő és sorbi kínál mindenkit. Az embe rek jóízűen, nagyokat kor tyolva isznak, ő meg nézi miként lesz melegük egy szerre. Kohon Imre különö sen meghúzta a forró italt s még kezében is megforgat ja az üveget, hogy egy ki csit fölengedjen a dermedt ségből. ö vágta eddig a leg több nádat, ötven holdj? van itt a cibakházi Vöröi Csillag Tsz-nek, s abbó Imre már ezer kévére való' döntött le. Egész évben persze, más munkában is részt- vett, így csaknem ötszáz munkaegységet gyűjtött ösz- sze. Rakodó volt. Nagy. erős fiatalember, hatalmas tenyerében szinte elvész a kaszahegyből pattintott nádvágó kés. A tarisznyájából egy

másik hasonló szerszám vége látszik, a tartalék, ha emez eltörne.

Csúszik nagyon a jég, elég rajta megállni akkor is, ha nem dolgozik az ember. Alatta, lent a mélyben hínárok kusza szövevénye látszik. Rossz volna oda kerülni gondolom, s megkérdezem:

— Nem esett még senki a vízbe?

— Dehogynem, sajnos — szólnak többen is egyszerre.

Kellemetlen emlékek merülnek fel bennük, de ahogy elmesélik, úgy mégis nagyon vidám, szinte nevethetnékje támad mindenkinek.

— Engem egyszer beküld- tek messze, a folyó közepére egy kéve nádért — idézi a múltat ifjú Kollár Mihály. — Rakodtunk éppen. Bementem. Fogatos vagyok, hát majd elestem, mert nem szoktam én az efféle „korcsolyázáshoz”. Azután beszakadtam derékig, pontosan a kéve mellett. Azóta félek a téli Holt-Tiszától.

A nádvágók persze, nem félnek, pedig Sanyi bácsi is elmerült már kétszer az idén. Azután meg Káta*

■ István üzemegységvezetá i talpa alatt tört be a jég. Nagyon megfázott akkor. A ; partra érve egy pár lépés után lerúgta a csizmát, mert sütötte benne a lábát a hideg víz s úgy futott tovább mezítláb. Zörgött a kabátja, csontkeményre fagyott minden ruhadarabja, mire hazaért Ilyesmi gyakran előfordul.

Táborosiné is azért jött ide, — tudtam meg véletlenül, — hogy a férjét kihúzza, ha vízbeesik. Igaz ezt csak tréfából mondja, arra célozva, hátha a boros tea ereje majd megszédíti az urát. Fázósan figyelgeti a kévét kötöző embereket. Tarka kötényébe bele kap a szél, s meglobogtatja.

Közeleg az este. A köd egyre sűrűbben ereszkedik a tájra, hogy már alig-alig látni valamit. A halványsárga, kalászos nádtenger suso- gása még hangosabb, még rejtelmesebb lesz, mint eddig volt. Elcsendesül a szél. megnyugszanak a parti fák hajladozó ágai, s köztük félelmetesen meredem pl- «

magas nádkupok.

Fehér Mária

A történész szemével

Beszélgetés Madis Pesti elvtárssal, az Észt Szoviet Szocialista Köztársaság művelődésügyi min szterével

Az elmúlt héten megyénkben járt észt-szovjet delegáció tagjai már hazatértek hazájukba.

A krónikás azonban, aki szinte minden idejét a kedves vendégekkel töltötte, felidézi a Madis Pesti elv- társsal folytatott beszélgetését.

— Történész vagyok — kezdte Festi elvtárs — és bármerre járok hazámban, külföldön, mindent a történész szemével figyelek. A történelem tanúságai szerint népeink, az észt és a magyar nép rokoni kapcsolatban állanak egymással — és már mond is néhány szót. amelyekben a gyakorlott fül felfedezi a két nyelv rokonságát.

Igaz, hogy a nagy vándorlások alkalmával népeink nagyon távolra kerültek egymástól. Ügy vélem azonban és erről mostani látogatásaink is meggyőztek, hogy ez a nagy távolság ma már csak földrajzi fogalommá vált. Helyes, hogy ez így van, és ez is mutatja, hogy népeinket közös célok vezérlik. Mi a távoli .Északon élünk magyar testvéreink pedig délre kerültek az évszázadok, ezredek folyamán. Országaink klímája, időjárási viszonyai másfélék. De ezt is csak az időjárásra mondhatom, mert a két nép szívében mindig tavasz van.

Néhány szót szólnék Észtországról — folytatta a beszélgetést. Esztónia a Szovjetunió legészakibb részén fekszik. Kevéssel több mint pévmillió ember munkálkodik azon. hogv a holnan. a jövendő szebb legven. Üzemeinkben, kolhozainkban és tudománvos intézménveink- hen szorgalmas munka folyik.

Néhánv adat a köztársasáe kulturális életéről is azt mutatja. ho«v a mi kis nénilnV is megindult a kulturális fel- emelkedés űtián. A 200 000 általános iskolás mellett a körtársaság h?rt főiskoláién föhh mint ftTonöf és félezer diák tanul.

Az észt kultúra és tudomány fellegvárában, Tar tubán 1632 óta működik egyetem. Itt finn-ugor tanszék is van, ahol az egyik legfőbb tantárgy a magyar nyelv. A magyar nyelv megismertetése mellett a tanszék missziót is teljesít, amennyiben ápolja a haladó magyar kultúrát is.

— Talán arról beszélne a miniszter elvtárs, mennyire ismerik népünk irodalmát távoli rokonaink — kértem őt.

— A klasszikusokkal kezdeném. mert a magyar klasz- szikus irodalmat ismeri népünk a legjobban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Petőfi Sándort és verseit minden iskolás gyermek Ismeri Észtországban. Nagy szeretettel olvassák Arany János,

Vörösmarty Mihály verseit, Mikszáth Kálmán és Jókai Mór regényeit.

Nem akarok egész könyvtárra való címjegyzéket felsorolni, csak érzékeltetni szeretném, hogy népünknek mindennapi olvasmányai közé tartozik — a fentieken kívül — Gárdonyi Géza nagyszerű történelmi regénye az Egri csillagok, Molnár Ferenc Fái utcai fiúk című könyve. Ez utóbbiról csak azt tudnám mondani, hogy a legutóbbi években kibocsátott harmadik kiadás is azt jelzi, hogy Észtországban is az egyik legjobb ifjúsági regénynek tartják Molnár Ferenc alkotását.

A mai magyar írók közül Szabó Pál és Urbán Ernő a „sztár”. Azután rendszeresen eljutnak hozzánk legújabb filmalkotásaik, színdarabjaik is. A Tartu-i operaház januárban fogja bemutatni a

sprint;

nyolcvanéves mester, Kodály Zoltán Háry János című daljátékát. Operettszínházaink is gyakran játszanak magyar operettet. Februárban rendezzük meg a szovjet—magyar napokat, amelynek keretei megengedik, hogy még jobban megismerkedhessünk népük nagyszerű kultúrájával, dolgozóik munkás életével.

Amikor arról beszélgettünk a miniszter elvtárssal, hogy mit lehetne tenni még annak érdekéb«», hogy még jobban megismerjük egymást, így válaszolt:

— Nem ismerjük még eléggé zseniális költőiket, Ady Endrét és József Attilát, bár néhány versük megjelent észt nyelven is. Reméljük, hogy a közeljövőben — ha gyűjteményes formában is — de megjelentethetjük ennek a két igazán nagy költőnek legszebb alkotásait. Ügy vélem, még jobban ki kellene használni lehetőségeinket, amelyek fényképek, különböző kiállítási anyagok cseréjében nyilvánulhatna meg.

— Szovjet-Észtország művelődési helyzetéről elmondotta Madis Pesti elvtárs, hogy az teljesen megegyezik a Szovjetunió más területein érvényben lévő elvi és szervezeti formákkal. Az észt fiatalság az általános és középiskola elvégzése után főleg a technikai pályák felé orientálódik. A fiúk szinte valamennyien. A nők tekintélyes része a pedagógiai pályát választja. Szeretjük őket, nagyszerű munkát végeznek, bár néha az oktatásügy területén is elkelne egy erélyes férfikéz.

Végezetül megkértem Pesti elvtársat, mondjon valamit magyarországi és Szolnok megyei élményeiről.

— Nem akarok közhelyeket mondani. — Nagyon jól éreztük magunkat. Küldöttségünk tagjai nevében mondhatom, hogy bármerre jártunk szép hazájukban, Székesfehérváron, vagy Török- szentmiklóson, Budapesten vagy Szolnokon, Jászberényben vagy Dunaújvárosban, sokkal többet kaptunk a magyar emberek érzelmeiből, mint amennyit vártunk.

Tudom, hogy Magyarországon is most bontakozik ki teljes egészében az új oktatási reform. Nagy örömünkre szolgált, hogy alkalmunk volt sok oktatási intézményt meglátogatni. Dunaújvárosban, a jászberényi tanítóképzőben és a törökszentmiklósi általános iskolában is azt tapasztaltam, hogy államuk a legjobb feltételeket igyekszik biztosítani a magyar ifjúság számára. Azt hiszem igazat mondok akkor, ha arról beszélek, hogy pedagógus ember számára — és én lelkem mélyén mindig pedagógus maradok — nincs szebb dolog, mint mosolygó gyermekeket, szép iskolákat látni, tehetséges kollégákat megismerni.

A beszélgetés végén a krónikás számára már csak arra volt idő, hogy feljegyezze a baráti köszönetét, a jókívánságokat, amelyeket a miniszter elvtárs Szovjet-Észtország minden pedagógusa, tanulója és saját nevében mondott és arra kért, tolmácsoljam azt a megye valamennyi dolgozójának.

Molnár Sándor