Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-23 / 300. szám

1962. december 23. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP s SZERETNI KELL AZ ANYAGOT Valami elkezd... és végtelen türelemmel formálni Eredeti szakmája asztalos, de munkakönyvé szak- képzettségi rovatába bátran be lehetne irni: Dóba László ezermeste \ Saját bevallása szerint egyedül az elektromos szakmában járatlan, csak a kisebb javításokat tudja el­végezni a rádión és egyéb villamos berendezéseken. Dol­gozott már a vasiparban is, ott szerszám újításait alkal­mazták. Mostani munkahelyén, a kisújszállási Faipari Vállalatnál az utóbbi két év alatt huszonkét újítását va­lósították meg. Mindössze harminchárom éves. Amikor arról faggattam, hogyan lett sokszoros újító, hosszan gondolkodott, aztán meglepő választ adott: — Amikor a gyár áttért a játékgyártásra, nem volt sem tervező, sem készítő szakem­berünk. Az üzem léte pedig megkövetelte, hogy új, a töb­bi gyárral szemben verseny­kénes gyermekjátékokat ké­szítsünk. Megbíztak, hogy néhány munkatársam bevo­násával próbálkozzunk új gyermekjáték készftéssel. így kezdődött és ebben volt egy kis kényszerítő körülmény is, hiszen csinálni kellett Sze­rencsére sikerült. — Ez persze csak az egyik oldala a dolognak — neveti el magát. — Az első sikerek pénzt is jelentettek és tekint­ve, hogy az mindig jól jön, a több kereset lehetősége újabb tervekre ösztönzött. A kettős hatás meghozta az eredményt, öt kitüntetés — amelyből három kiváló dolgozó jelvény, — mutatja, hogy az erkölcsi elismerés megvolt. Emellett az anya­giakban sem volt hiány. — Negyvenezer forint körül van az az összeg, amit ezideig újításaiért kapott. Csupán tavaly több mint 20 000 fo­rintot számoltak le részére újítási és ötletdíjként. Az ed­dig végzett munka pedig ka­matozik is. Például egy ré­gebbi játékát most vezették be Szegeden a játékkészítők. Minden eladott darab értéké­nek két százalékát megkül­dik részére, a játék tervező­jének. Nem kis büszkeség az sem, hogy nevét az egész iparban jól ismerik. Elképzelései, az azok nyomán született gyer­mek politechnikai játékok a világ minden tájára elkerül­nek. Angol, holland, szovjet gyerekek azon a játékon ne­velődnek szórakozva, amit a kisújszállási asztalos otthon az ő két gyermeke között megálmodott és formába ön­tött. Mert ahogy ő mondja, elsősorban nekik készíti, a sajátjainak a játékokat, ök egyben a legfőbb meósai is. Apjuktól örökölt szakérte­lemmel nézik az új tárgyat és ha nem elég tartós, ők bi­zony azt is bebizonyítják gyorsan. Jó pár összetört já­ték a tárgyi bizonyíték erre. Keveset beszél magáról és gyermekein kívül legszíve­sebben a műhelyről szól. Ar­ról, hogy ma már egész ter­vezőgárdájuk van, saját ne­velésből. A legbüszkébb ar­ra, hogy eddig minden új tervezésű játékukat elfogad­ta a kereskedelem és az ex­portáló vállalat. — ö maga tervrajzok nélkül dolgozik. Ha egy ötlete megszületett, azonnal nekiáll és készíti, az­tán közben módosít rajta — nem egyszer egészen addig, míg meg nem találja a vég­leges formát. Bár nem a szavak embere, azért egy mondatában ered­ményeinek, sikereinek titkát! elárulta. így mondta: Szeret- j ni kell az anyagot és végte­len türelemmel formálni. Erdélyi György ATOMENERGIÁVAL FÜTÖTT VAROS A svéd technikusok, di­namit segítségével hatal­mas, negyven méter ma­gas barlangot vájtak az Ojeste hegybe, „bevonták betonnal és atom-erőművet építettek benne. Ezzel pár­huzamosan hőelvezető be­rendezést is szerkesztettek. Atom-erőműveket ugyan­olyan elvek alapján építet­tek, mint külföldi kollé­gáik, tehát az atomenergia hőforrásként szolgál. A ha­talmas kályhák rostélyain — az atom helyettesíti a szenet. SZAKTANÁCS A törzsbaromfik téli áthelyezése A TÖRZSBAROMFIK egészsége és a több tojás ter­melés ige® sok tényezőtől függ. Egyik-másik hiányá­ban a jól takarmányozott, egészséges és termelő szer­vezettel rendelkező tojóegyed sem képes kifejteni a benne rejlő termlési képességeket. Az állati szervezet termelő- képességére és egészségére nagy hatással van a levegő összetétele, hőmérséklete, pá­ratartalma. Télen az állatok a nap nagyrészét az ólakban töltik a kellemes környeze­tet tehát ott kell biztosítani számukra. A jó téli ólazás alapfelételei hőmérséklet, le­vegőcsere, fény, almozás, ál­latsűrűség. Ismeretes, hogy a tyúkok tojástermelésére a 8—20 Cel­sius fok hőmérséklet a ked­vező. Az 61 hőmérsékletét ne engedjük télen sem 6 Celsius foknál alacsonyabbra süly- lyedni, mert ebben az eset­ben a tojástermelés csökke­nésével kell számolnunk. A hőmérséklet 14 Celsius fok­nál magasabb se legyen, mert akkor már párás, me­leg lesz a levegő és a szel­lőztetés alkalmával az álla­tok könnyen megfáznak. Az ólak mesterséges fűtéséről nem szükséges gondoskodni, az állatok által termelt hő, mélyalom, vagy öregalom al­kalmazása biztosítja a kellő hőmérsékl etet. A baromfi különösen a hő­ingadozásokra igen kényes, ezért a belső és a külső hő­mérséklet közötti különb­séget fokozatos átmenettel kell kiegyenlíteni a kienge­dd ^lkaiméval Téli idő­szakban az ól legmagasabb oontján annvi szellőzőnvilás lesven nyitva, hogy a hőmér­séklet tíz—tizennégy Celsius fok körül legven. Az ól levegőiének meefe- lelő összetételit és páratar- tpim-sf s7pii^i-.a+A<;qo] bizto­síthatjuk. A szellőztetés akkor megfelelő, ha tiszta, kifoeás- talan összetételű levevő ke­rül az. ólba. az elhasznált., pá­rás levegő pedig eltávozik anélkül, hogv huzatot okoz­na. A tyűkoknak legmegfe­lelőbb ha az ól relatív pára­tartalma 55—60 százalék. Ismeretes az is. hogy a •tar hatására as agyalapi mirigyben hormon termelő­dik. mely a peteérést gyor­sítja és így a tojástermelés fokozódik. A tojástermelé6 szempontjából _ • általában a 12—13 fényóra a legjobb. A rövid őszi és téli napszakban a fény tartalmát — ahol erre lehetőség van — rendes vil­lanyégővel szabályozhatjuk száz tyúkra egy 40 wattos villanyégő szükséges. A TYÚKÓLAKBAN leg­gyakrabban használt föld vagy betonpadozat hőmér­séklete hat—nyolc Celsius fokkal hidegebb az ól hőmér­sékleténél. Ezért az állatok alólról való felfázásának megakadályozására almozás- ról kell gondoskodni. Almo- zásra olyan anyagot használ­junk, mely rossz hővezető, jó nedvszívó és az egészség­re sem káros. Legjobb a szá­raz, penészmentes szalma­szecska, apró forgács és a zúzott kukoricacsutka 25—30 centiméter vastagságban. Az állatok elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy egy négyzetméterre nagytestű tyúkokból négy, kistestűek- ből ötnél több ne jusson. Leegyekrabhan a zsúfoltan ülő, befülledt állatok fáznak meg. A levegő áramlása a belső fal mellett mindig erősebb Ezért a belső faltól csak 50—60 centiméterre he­lyezzük el az ülőrudakat. Ezek egymástól való távolsá­ga 40—50 centiméter legven tyúkonként 20—25 centimé­ter Clőrúd hosszat kell szá­mítani. Tojófészkekből annyit kell készíteni, hogy négy tyúkra jusson egy fészek. A gvöngv- tvúk törzsállományt fél In­tenzív tartásmódban (szín fajta, stb.) négyzetméteren- Vént öt—hat állatot s7*nvtya teleltetjük. A szabadkifutó biztosítása Is fontos. A pulyka törzsállományt toióházakban. vagy erre át­alakított helyiségben úgy kel’ elhelyezni, hogy négyzetmé­terenként két állatnál több ne jusson Egyébként télen ugyanazok a feltételek szük­ségesek, mint a tyúk törzs­állomány beólozásánál. A lúdtörzseknek nincsen nagy Igényük, csak a hideg mSUH, hótól U ifiképp« » széltől kell őket védeni, ezért a legegyszerűbb jól le- vegőző, de nem huzatos ól is megfelel számukra. A férő­helyeket illetően egy négy­zetméterre három ludat szá­míthatunk ott, ahol az ól mellett kifutó is van. Ahol viszont többet tartózkodnak a ludak az ólban, ott csak kettőt. Egyébként ugyanolyan szá­raz, tiszta almozást kíván­nak mint a törzstyúkok. A tojófészkek mélysége 60. szé­lessége 50 magassága szintén 50 centiméter legyen. Három tojólúdra kéül egy fészket számítani. A ludaknak sza­bad mozgás kell, mert a ko­rábban tojást rakó ludak, már az el6Ő olvadást fel hasz­nálták párosod ás ra. a hó alól feltünedező zöld fűfélék evé­sével is enyhítik szervezetük vitamin hiányát, növelik a betegségekkel szembeni el- lenállóképességüket. A KACSA törzseknek a ludakéhoz hasonló a téli óla- zása. A férőhelyet illetően egy négyzet méterre nagyobb testűekből három, a kiseb­bekből négy kacsát számít­hatunk. A kacsáknál az ó'a- zás mellett legkényesebb do­log a szellőztetés. Inkább nyitott felső ablakrészekkel teleltessük a jószágokat, mint bezárt, nyirkos, átnedvese­dett almú istállókban. A ka­csa és a lúd szereti a friss levegőt, a hideg nem ártal­mas nekik, ha biztosítjuk a tiszta száraz almot. A ka­csáknak télen is szükségük van a vízi kifutóra, hogy tol­lazatuk átfürösztve, átzsí­rozva továbbra is jól szige­teljen. A rossz téli almozás és az ehhez kapcsolódó hiányos ta­karmányozás nemcsak a to­jástermelés csökkenését, vagy megszűnését jelenti, hanem az állomány jelentős elhullá­sát is okozhatja. Fontos te­hát, hogy az elmondottak fi­gyelembevételével a termelő­szövetkezetek, s a háztáji ba­romfitenyésztők is jobb tar­tási körülményeket biztosít­sanak állományuk részére. A fáradtság és a befektetet* költség bőségesen megtérül Mohácsi Imre a Szolnok megyei Baromfi­keltető Vállalat központi szaktanácsadója Kultúrmlsszió a tanyákon | „Ide a legjobb előadók kellenek" | Akik viszik, s akik kapják a tudást Hatalmas kiterjedésű, kö­zel hetvenezer holdas a kar­cagi határ. Errefelé is meg­ritkultak már a tanyák, az egykori lakók a sártengerből beköltöztek a városba, vagy a majorközpontokba. Ám, jelentős még az olyan csa­ládok száma, amelyek a ta­nyán élnék, lényegében el­zárva a technika vívmányai­tól, a kultúrától. Róluk szól most ez az írás, s azokról, akik vállalva az áldozatot — erőt, fáradtsá­got, időt nem kímélve, vi­szik a tudás, a szép szó ere­jét a karcagi tanyák népé­nek. NYOLC KULTÜRKÖZPONT Karcagon a kulturális szer­vek, intézmények és a tár­sadalmi szervek felosztották maguk között az öt térmelő- szövetkezetet. A Déryné Mű­velődési Ház például a Le­nin Tsz-ben segíti a kultu­rális munkát. A művelődési ház autóbusza azonban 1960 óta nemcsak a Lenin Tsz majorjait látogatja, hanem az egész határt — Nyolc kultúrközpontban rendezünk hetenként ismeret- terjesztő és filmelőadásokat — mondta Fási Miklós, mű­vészeti előadó. — Ezek közül pl. a ldskulcsosi iskolában, a Május 1 Tsz „Táncsdcs”- üzemegységében, a Tilalmasi Állami Gazdaságban heten­ként kétszer, míg a botoná&i, a karcagpusztai iskolában, a sebeséri tanyaközpontban, a magyarlaki kísérleti gazda­ságban, újabban pedig a Lenin Tsz Gergely-üzem- egységében hetenként egy­szer tartunk ismeretterjesztő és mozáelőadást. Pénteken (december 21-én) indul első Ízben az autóbusz a Lenin Tsz újabb üzemegységébe: Karcagpusztára, december 28-án ped'g a Cserháti üzemegységbe látogat el. összesen nyolc kultúrközpon- tunk van a külterületen. A KÖZÖNSÉG Kérdés: megéri-e a fárad­ságot a művelődési ház mun­katársainak, a TIT. helyi szervezete előadóinak a „ta­nyajárás”? Feltétlenül. Az előadásokon átlagosan negy­A Ganz-M AVAG Híd gyár dolgozói befejezték a szol­noki Tisza-hid vasszerkezetének szerelését. Képünk azt ábrázolja, ?m’kor s^ctszerriték az utolsó darut és átad­ták a hídfeljárót az útburkolóknak. vénén jelennek meg, sokan 3—4 kilométert is gyalogol­nak, hogy ismerkedjenek az űrhajózás, vagy az emberi test anatómiájának titkaival, s utána megnézzenek egy filmet. A közönség hálás, még a Béke Tsz sebeséri üzemegységében is, pedig ott igen mostoha körülmé­nyek között, rozoga padokon, cementes zsákokon ülve hallgatják az előadást. A tsz vezetősége régóta ígéri: rö­videsen kulturáltabb körül­ményeket teremt a raktár­szerű helységben, ám az ígé­ret mindmáig ígéret maradt. Ennek ellenére itt is, akár­csak a botonási iskolában, ugrásszerűen növekedett az idén a hallgatók létszáma. VÁLTOZATOS TEMATIKA, SZÍNVONALAS ELŐADÁSOK ' Hitter Piroska, a TIT kar­cagi szervezetének titkára rendszeresen ellenőrzi a ta­nyavilágban megtartott isme­retterjesztő előadásokat. Mi­lyen tapasztalatokat szerzett az utóbbi időben kőrútjain? —- Először is azt — vála­szolta —, hogy helyes volt a hallgatók véleményé* is kikérni, figyelembe venni aa idei ismeretterjesztő prog­ram összeállításánál. Kide­rült ugyanis, hogy az érdek­lődés rendkívül szerteágazó Éppen ezért egészségügyi, jogi, politikai, pedagógiai, irodalmi, mezőgazdasági té­májú előadásokat iktattunk a programba. — Melyek a le^épszerűbb előadások? — Az egészségügyi, poli­tikai, mezőgazdasági és iro­dalmi témájúak. Persze, a* idei népművelési szezon Vé­géig változhat toég á sor­rend... — Általános tapasztalat az is, hogy a sikeres, a törzs- közönség kialakulását segítő előadások legfontosabb fel­tétele a jó előadó. Ide való­ban a legjobb előadók szük­ségesek. Ilyen előadókban Karcagon sincs hiány. Szíve­sen hallgatják pl. Sáfár László, Erőss András, Ko­vács Károly, Kulcsár Pál, Papp István, dr. Csávás Ist­ván, B. Major László, Szálai István pedagógust, dr. Nagy Gyrögyné, dr. Mohai Ferenc orvost, Czakó Etelka, Szűcs Erzsébet gyógyszerészt, Bíró Lászlót a művelődési ház igazgatóját, de ugyanezt mondhatom a többi előadóra is. A TIT karcagi szerveze­tének ötven tagú előadó gár­dájából lob. húszán tartanak rendszeresen előadásokat a karcagi tanyavilágban. — bubor — Betlehem Sze mélyvovattál utaztam Budapestre. Az egyik megállót el­hagyva. nifílik az aj­tó s felhangzik a „Mennyből az an­gyal” című kis kará­csonyi ének. Megle­pődve fordultam a hang irányába és megláttam a kis éne­kest. 12—13 éves ei- gánygyerek, kifordí­tott — itt-ott már molvrágta — birka­bőr bekecsben, kezé­ben a maga szerkesz­tette. fából készült betlehem. Magánszá­mát befejezve körbe­járta az utasokat. csaknem mindenki a zsebébe nyúlt, s hul­lottak a forintosok a kopott sapkába. Amikor hozzám ért. megállítottam, s fag­gatni kezdtem• „Váltottál jegyet?” — kérdeztem e’őször. „Váltottam hát!” — felelte. „Meddig?” „Szentmártonkátá­ig” „És hogy jutott eszedbe vonaton bet­lehemeim?" „Nem én találtam el, hanem édesapám meg édesanyám, ők mondták, hogy itt ad­nak a legtöbbet, mer aki utazik, annak már nem számít egy­két forint.” „Üttörő vagy?" „Az hát!” — mond­ta büszkén, s szemlá­tomást kihúzta ma­sát. „És a Jézuska hoz­ta az ajándékot ka­rácsonykor?" „Ugyan ne tessék már azt hinni, hogy én olyan kisgyerek vagyok, hogy még azt sem tudom” — mél­tatlankodott. „Hát akkor miért kéregé'sz? Szegények vagytok?” „Nem vagyunk mink! Dolgoznak édesapámék. Van ne­künk minden, ami kell. Ez meg nem ké­regetés, szerepelek ér­te. Ez belépődíj!” Utitársaim élénken derültek eszmecserén­kén, s még egy utolsó kérdést tettem fel a gyereknek. „Hányadikba jársz V* „Hatodikba, és jó tanuló vagyok!” Azzal nagy , Dicsér- tesséket” köszönve tovább folytatja út­ját, csak nekem súg­ta oda, hogy a töb­biek ne hallják: „Elő­re”. Megjegyzést nem fűzök az esethez, ön­magában is eleget mond arról, hogy nemcsak a cigány- rryerekeket kellene kötelezni iskolába iá- rásra, hanem a szü­leikre is ráférve egy kis nevelés, hogy leg- zlább öntudaíuk fel­ébredjen. Törődjünk velük is egy kicsit! Bohuczkj Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom