Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-21 / 298. szám
9 9JÍOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. december 21. „Macmilíant az éhes farkasak prédájának lökik oda“ London (MTI). Az angol sajtóban drámai hangú nassaui jelentések ecsetelik Macmillan »kemény, szívós, elkeseredett harcát” Kennedyvel a független brit atomfegyverért. A legújabb értesülések szerint a miniszterelnök változatlanul követeli a „Skybol- tot”, vagy azzal egyenlő értékű más rakétát A Daily Express tudósítója Jelenti: Macmillan feszültségtől túlfűtött hét órán át állt Kennedyvel szemben. Pöröjcsa- pásként hangsúlyozta Anglia eltökélt szándékát, hogy megtartja független elrettentő fegyverét. A mind hűvösebb vita után a megbeszélések úgylátszik holtpontra jutottak. Világos, hogy közvetlen, személyes összecsapás dúlt Kennedy és Macmillan között. Valószínűleg örökre búcsút mondhatunk az Anglia és Amerika közt állítólag fennállt különleges viszonynak. Az amerikaiak kenetteljesen mondogatták, hogy ^segítünk politikai szempontból Macmillannek, hogy ne menjen haza egészen üres kézzel”, úgy látszik azonban, hogy Macmilíant mégis az éhes farkasok prédájának fogják odalökni. A megbeszélések másik tárgya az volt, hogy „hány uj legyen az európai atomfegyver ravaszán?” Macmillan hangsúlyozta, hogy Anglia feltétlenül ragaszkodik saját atomfegyverének fenntartásához, teljesíteni fogja kötelezettségeit szövetségeseivel szemben a NATO-szer- ződés szerint, de nem fogad el közös európai atomfegyvert, amelynek ellenőrzésében németek is részesednének. A Times tudósítója írja: Többé nem különféle érdekekről, hangsúlyokról és elsőbbségekről van szó. Az angoloknak független atom- haderejük és nemzeti önérzetük fenntartására van gondjuk, ami még inkább növeli az egyenlőtlen szövetség természetét. A Kuba körüli művelet vezetése, — amelyek során nagyon keveset törődtek a szövetségesekkel, — szolgáltatta a mintát. Meglehet, hogy valamiféle alkut fognak kötni, hogy Anglia atamsegélyt kap „pozitívabb” kongói politika ellenében. Azonban a két kormány álláspontja még nagyon távol áll egymástól A Daily Mirror nassaui jelentése szerint Macmillan határozottan figyelmeztette Kenn ed yt, hogy nagyon erősen érzi, hogy az Egyesült Államok erkölcsi kötelessége Angliának az atomfegyver ügyben segíteni. Kennedy úgy véld, hogy ha Angliának és Franciaországnak saját atomfegyverei lesznek, akkor a NATO keretén belül kell azokat használni. Macmillan kereken kijelentette, hogy Anglia semmi körülmények közt nem hajlandó bárminő atomtitkot a németekkel megosztani, mert ennyire nem bízik Bonniban. (MTI) Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa ülésszakának határozatai Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának VII. ülésszaka csütörtökön a Legfelső Tanács elnökségének elnökévé Nyikolaj Ignatovot választotta meg, aki eddig a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese volt. Az elnökség korábbi elnökét, Nyikolaj Organovot más feladattal bízták meg, ezzel kapcsolatban felmentették elnöki tisztsége alól. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a köztársaság népgazdaságának fejlesztési tervéről és az 1963. évi állami költségvetésről szóló törvényt. Jóváhagyták a Legfelső Tanács elnökségének VI. ülésszak után kiadott törvényerejű rendeletéit. Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának VII. ülésszaka ezzel befejezte munkáját. Strauss hadügyminiszter parádés búcsúztatása Mig a bonni kormány hivatalos szócsövén át ismét bejelentette az atomfegyverekre vonatkozó régi igényének felújítását, Bonnban feltűnő ünnepélyességgel búcsúztatták a hadügyminiszté- riumi széktől megváló — Strausst. A wahni katonai repülőtéren nagyszabású zenés katonai parádé volt, majd pedig búcsúvacsorát rendeztek a távozó Strauss tiszteletére. A búcsúvacsorán maga Adenauer kancellár méltatta Strauss „hervadhatatlan érdemeit” és kijelentette: szilárd meggyőződése, hogy Strauss „még nagy és döntő szerepet fog játszani a német nép életében, (MTI). „Minden elmúlik egyszer .. a/Mö (Gerő Sándor rajza) Bukarestben befejezte munkáját a KGST 17. ülésszaka Hruscsov és Tito megbeszélése Bukarest (MTI) Csütörtökön Bukarestben befejezte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 17. ülésszaka, valamint a KGST végrehajtó bizottságának 3. ülésszaka és a KGST tervbizottságának 3. ülésszaka. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa ülésszakának befejezése alkalmából Ion Gheorghe Maurer, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke csütörtökön este fogadást adott az ülésszakon részt vett küldöttek tiszteletére. A fogadáson megjelentek a Román Munkáspárt Politikai Bizottságálnak tagjai, az államtanács és a kormány vezetői, a KGST ülésszakán részt vett küldöttségek, köztük magyar kormányküldöttség, Apró Antalnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével A fogadás rendkívül meleg, baráti légkörben zajlott le. (MTI) Kijev (TASZSZ). Nyiki- ta Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön Kijevben szívélyes, baMoszkva, (MTI) Moszkvában csütörtökön este ünnepélyes kereteik között került sor a magyar— ráti megbeszélést folytatott Joszip Broz Titóval, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkárával, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökével (MTI) szovjet kulturális együttműködés 1963. évi munkatervé- nek aláírására. Az okmányt magyar részről Ilku Pál művelődésügyi miniszter, szovjet részről Szergej Romanov- szkij miniszter, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke írta alá. A tettenért kémek Aláírták az 1963. évi magyar—szovjet kulturális együttműködési munkatervet Mint korábban beszámol- adatokat, értesüléseket és do- Oleg Panykovszfcij Moszk- tunk róla veszedelmes kéme- kumentanyagokat az or- vában a Puskin utca 5—6 sz. két lepleztek le Moszkvában szágból kijuttatni, hogy azo- ház kapualjában egy megbea Szovjetunió állambizton- kát megbízóik stratégiai szélt rejtekhelyre vitte a to- sági szervei. Az amerikai terveiknél felhasználhassák, vábbítandó kémanyagot, egy diplomáciai szolgálat szer- Mint a többiek, — akik áru- dobozba csomagolta gondovezésében és segítségével lásra vetemedtek — ők is a san az iratokat igyekeztek hadifontosságú törvény kezére kerültek. Az amerikai nagykövetségen dolgozott egy magas, szemüveges férfi, bizonyos Richard Jacob, ö volt a követség levéltárának titkára. Persze e szerény megbízatásnál jóval fontosabb teendői is voltak, Ö sétált el bizonyos időnként a Puskin utcai házba. A csendes lépcsőházban óvatosan körülnézett, — mikor látta, hogy elhagyatott a környék gyors mozdulattal benyúlt a feljárónál lévő odúba és magához vette á dobozt, Már villámgyorsan távozná akart, amikor élállták útját. R. Jacob úr ezúttal nem nézett elég alaposan körül — nem vette észre, hogy a lépcsőházban már vártáik az államvédelmi szervek nyomozói A levéltári titkár a lépcsőházban Oleg Panyovszkij doboza Az aláírásnál jelen voltak a tárgyaláson részt vett ma- 'gyar és szovjet küldöttség tagjai, a szovjet kulturális vezető szervek felelős munkatársai, s ott volt Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Az aláírás után Szergej Romanovszkij fogadást adott Ilku Pál miniszter tiszteletére. Közlemény szovjet—kubai tárgyalásokról Moszkva (TASZSZ) Moszkvában nyilvánosságra hozták a kubai kereskedelmi kormányküldöttség és a szovjet kormányküldöttség között az 1963. évi árucsereforgalom tárgyában folytatott megbeszélések első szakaszáról kiadott közleményt. A tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy 1963-ban bővíteni fogják a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat. Ez lehetővé teszi Kubának, hogy áthidalja az észak-amerikai imperializmus által meghirdetett gazdasági blokádot A közlemény megállapítja, hogy a tárgyalások folyamán a felek teljes egyetértésre jutottak az 1963. évi kubai- szovjet külkereskedelem alapvető kérdéseit a kereskedelem színvonalát, hitel- kérdéseket, áruszállításokat és egyéb fontos kérdéseket illetően. A kubai—szovjet gazdasági kapcsolatok megerősödése újabb lendületet ad a szocialista forradalom fejlődésének Kubában, megerősíti a kubai nép helyzetét szabadságának és függetlenségének megőrzéséért folytatott harcában, állapítja meg a közlemény, (MTI) I t f EIFEL BRUPPEKNAL niíszt, s a lelki szemek előtt bajuszok szálltak az égen, császári és kancellári szőr- csomóik — „csak ez a Kon- rádius, ez beretválkozik, ez Ezernyi villany gyertya vakított a hatalmas márványtermekben, pincérek suhantak a pöffedt szmokingok és dülledt nagyestélyik lagúnáin. Az egyik teremben bajor zenészek recsegtették rézszerszámaikat, a másikban Amerikából szerződtetett jazz-zenekar rikoltozott — az egyik terem a múltról ábrándozott (Adolf, ha élnél!), a másik az örökségről, amely rá vár dicsérve a kedves papák ügyességét. A márkás társaság, így egy- kupacban, sok milliárd márkát képviselt, beleértve a társaságba néhány minisztert és tábornokot is, akik fixfizetésért és némi jutalékért szintén ezeket a márkákat képviselték. Éjfélkor elhallgatott a madison és a twist, s a távoli harangok zúgását elnyomta a „Deutschland, Deutschland über alles...” A bajor zenészek kivörösödő arcai fújták a régi himegy nagyon okos öregfiu, ez nem akar hasonlítani senkire, csak mi tudjuk, hogy lelkében ő is a régi, szép bajuszt viseld.” Az ablakok visszaverték a fényeket, senágyúöntés nemes hagyományának. A társaság éljenzett, s belül, legbelül mindenkiben ott óit a remény. Hátha.., hátha most megtörik a varázs és a hideg vízben sistergő acél formája valami mást is mutat... mersz ágyú Jelent meg a vízben. Szinte szuggerálták már a vízbehulló acélt, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer, mindegy, hogy kinél, de mutasson már valamilyen más alakzatot. Hegyesvégű, szivaralakú, hosszúkás kis jószágot, a végén hercig kis csövekkel, pici szárnyakkal. Egy akármilyen kis rakétát, hidrogéntöltettel. De nem ment. Eddig magának a kancellárnak sem ki sem láthatta, hogy odakint, messze a sötétben, fakeresztek milliód hallgatják vigyázzállásban a gőgös dallamot. Elhallgatott a zenekar, magasba emelkedtek a pezsgőspoharak, lovagkeresztek és keresztes lovagok kívántak egymásnak boldog újesztendőt. A ház ura, Brupp von Kohlen lépett a dobogóra, s mindenki elhallgatott. — Uraim — szólt az ágyúkirály —, befűttettem a kohót, fáradjanak át velem és tegyünk eleget a szilveszteri Elsőnek Brupp lépett a kemencéhez, megnyitotta a csapot, fehéres fény vágott a szemekbe, s gőzfelhő röppent a magasba. Ahogy eloszlott, minden szempár a medence alját kutatta. — Agyú! Ez volt tavaly Is, tavalyelőtt is, évek óta mindig csak ágyú. Csalódott moraj hullámzott végig a csarnokon. Másodiknak herceg Solenhohe öntött. Ágyút. Aztán egy bonni miniszter. Aztán egy hajógyár ura állt oda. És jöttek sorra, egymásután szerencsét próbálni, de mindig ugyanaz a komsikerült, Herr Krauss is hiába próbálkozott, a repüléshez is csak Spiegel-töltetet kapott a derék fiú. Hej, Keremánáa, md lesz velünk. Letörten ballagtak vissza a tánctermekbe. Brupp von Kohlen belekarolt a mellette lépkedő Gulopke úrba és bizalmasan, hangjában némi reménykedéssel megjegyezte: — Ne hagyjunk fél a reménnyel barátom. Délután felhívom azt a makacskodó Kennedy-csemetét és megkérdezem, hogyan sikerült náluk a Szilveszter. Hátha kiöntötték nekünk valamit... Marth? Barna
