Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-19 / 296. szám
1962. december 19j SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S MAMIKA Fagyos téK este. A falu már elcsendesedett. Csak itt, ott szűrődik ki villanyfény a házakból. Az új- szászi művelődési ház friss, mészillatú falai között ilyenkor eleven az élet. A kellemes melegben magnetofon zenére táncolnak a fiatalok. Az üvegfedelű asztaloknál fordulatos sakkparti, társasjáték hozza izgalomba a fiúkat. Van olyan is, aki frissen kölcsönzött könyvek olvasásába mélyed. Ez a kép tárul szemünk elé, amikor benyitunk a művelődési ház ifjúsági klubjába, hogy özvegy Bátor Mihályné holléte felől érdeklődjünk. — A mamika? Talán a szomszédszobóban lesz. Ott szokták a szereppróbákat rendezni — magyarázza udvariasan egy fiú. A szoba, — ahová irányítottak — most csendes. — Bizonyára a „hosszú” iskolában lesz a Nők Akadémiájának előadásán — toldja meg a közben lihegve érkező Szűcs Edit, a művelődési ház fiatal művészeti előadója. Informátoraink nem tévedtek. A sok asszony, leány között csakhamar előtűnik Bori néni jellegzetes fejkendője. Kilencvenegynéhányad magával hallgatja a „házasság és válás” című előadást — öreg vagyok már én az ilyen témákhoz, de azért nagyon szeretem — mondja. — Az ember elvégre nem maradhat el a fejlődésben. Meg azután végtére is az öregasz- szony még nem vénasszony. Igaz fiacskáim? — Hallottuk, hogy Bori nénit ritkán lehet otthon találni .,. — így igaz, — vágja rá gyorsan. Csak győzze az ember. Kedden nők akadémiája, — csütörtökön a színjátszó együttes próbája, pénteken énekkar, szombaton szerep- próba, vasárnap előadás, — azután kezdjük élőiről! Énekkarunk most jászberényi vendégszereplésre készül... Ez az idős, de örökké vidám, jókedélyű asszony az egyik legtöbbet dolgozó kul- túrmunkása a falunak. Pályafutása egy nevezetes dátummal kezdődött. Alföldi népdalgyűjtő körútja során 1919-ben Cjszászon járt Bartók Béla Bori néni akkor uradalmi cseléd volt báró Kohner Adolf birtokán. A nagy zeneszerző ott találkozott vele. A kellemes hangú, jó zenei hallással rendelkező cselédlány számos eredeti új- szászi népdalt énekelt el Bartók Bélának, s ezek a népdalok bevonultak a magyar népzenei gyűjteménybe. Az első, spontán szereplést azután követte a másik, a harmadik, a harmincadik... Pontosan már nem tudja, de ötven színdarabban biztosan játszott Cjszászon. Csak ízelítőül néhány: Volt a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” kis Bicáknéja, a „Légy jó mindhalálig” Töröknéje, s jelenleg a „Nászutazás” című vígjátékban Alexandra néni szerepét tanulja. — Ha kell énekel, táncol, rigmusokat mond — beszél Bori néniről elismerően a kultúrház művészeti vezetője. — Sokat tanulunk tőle mindannyian. Boriska néni, míg nyugdíjba nem került, szülésznőként harminchat esztendeig járta az újszászi, zagyvarékasi, szászbereki tanyavilágot. — Munkáját önzetlen hivatástudatból, emberszeretetből végezte. Amikor felzúgott a kis Berva-moped hangja — mert az utóbbi években már azon utazott — mindenki tudta, valahová segítségül hívták Bori nénit. Négyezerötszáz gyermek vallja most a környéken pótmamájának, s innét a népszerű „Mamika” megszólítás eredete is. Az élet szeretete ad ma is erőt túl a hét évtizeden számára. Kilenc órán túl jár az óra mutatója, amikor vastag, meleg kendőjében, zseblámpájának fényénél haza indul, hogy másnap reggel, frissen, ismét kezdje élőiről. Endrész Sándor Bővítik a Beloiannisz úti bölcsődét Szolnokon* de mikorra fejezik be? „Öreg magyarok vacsorám* Párizsban ez évben is megrendezték a régi emigránsok hagyományos összejövetelét — az „öreg magyarok vacsoráját”. Ezúttal is több mint kétszázan gyűltek össze a párizsi Magyar Házban, a kölcsönös segélyes» egyesület franciaországi honfitársainak társadalmi szervezete, meghívására a közvetlen, családias hangulatú baráti találkozón ezúttal a Párizsban tartózkodó magyar irókül- döttség tagjai is megjelentek. Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi követe, a párizsi magyar kolónia legidősebb tagjainak átnyújtotta a Magyarok Világszövetségének ajándékait. Pohárköszöntőjében elmondotta, kormányunk minden eszközzel meg akarja könnyíteni idegenbe szakadt honfitársaink érintkezését Magyar- országon élő rokonaikkal, a rendszeres kapcsolatot régi hazájukkal. Megkezdte adását a Kuwatti televízió A kuwaitl sejkség tájékoztatásügyi minisztere a napokban avatta fel az új televíziós adóállomását, amely Kuwait városától 30 kilométernyire fekszik. Az új adó 625-ös bontással dolgozik, ami lehetővé teszi a televíziós együttműködést az EAK állomásával, ahol ugyanezt a bontást használják. New Vork árnyai ^ Érdekes körülmények között készült ez a kísérleti film, amely tulajdonképpen improvizáció. Rendezője John Cassavetes, a New York-i Variety Arst Stúdió vezetője. Egy alkalommal két tanítványa a felvevógép előtt néhány jelenetet rögtönzött a fajvédelemmel kapcsolatban. Az erről adott rádióinterjúban Cassavetes és színészei elmondták, hogy szeretnének ebből a témakörből filmet készíteni, ha lenne rá pénzük. Meglepetésükre néhány nap múlva egydolláros bankjegyek érlceztek a rádióhallgatóktól. Az összeg nem volt elegendő egy film elkészítéséhez, de a kezdethez igen. Egy mecénás fedezte a többit, és így készült el a „New York árnyai". — Most már igazán nem tudjuk, hogy mikorra lesz készen a Beloiannisz úti bölcsőde-bővítés — mondta elkeseredve a szolnoki városi j tanács egészségügyi osztályá- ; nak vezetője. — Pedig sürgős i lenne az átadás, hiszen a huszonnégy új helyre ötven jelentkező is akadna. Kimentünk a helyszínre. A falak ugyan már állnak, de a tető befedése még éppenhogy megkezdődött. December elején kezdett itt építkezni a ti- szaföldvári szövetkezet. Művezetőjük csupa panasz: — Nagyon elhúzódott a felvonulás — kezd a nehézségek felsorolásába Skrabik Tibor. — Cj bejáratot kellett építeni és a salak behordásá- val sokat bajlódtunk. Ráadásul, mikor hozzákezdtünk a Itt tart most a Beloiauuisz bölcsőde építkezés. falak felhúzásához, bejött a hideg idő. Most meg nem kapunk elég előregyártott betonelemet. Mégis fogadkoznak, hogy a vállalt határidőre — december 31-re — legalább a kőművesmunkákat befejezik. A jóakarat tehát nem hiányzik Csak ne legyen rossz idő. A belső berendezés felszerelése azonban mindenképpen áthúzódik már a jövő évre. Különösen, ha parkettázzák az épületet, akkor tolódk el nagyon az átadás ideje. A szövetkezet ugyanis kizárólag hajópadlóval rendelkezik. Kit hibáztassanak azok a szülők, akik — hogy az építkezést meggyorsítsák, társadalmi munkában bontották el a régi házmester-lakást. A tanácsot semmi esetre sem. — Már október elsején megkötötte a tanács a szerződést, pedig a hitel csak a hónap közepén nyílott meg — mondja Kalicz Istvánná, a bölcsőde gondnoka. Szóval marad a szövetkezet. Skrabik Tibor azzal védekezik, hogy munkaerő- hiány miatt nem tudták vállalni a korábbi kezdést. Ha a fagy nem jön, már előbbre vannak. Eltekintve azonban attól, hogy a szerződés kötelez és számolni kellett volna a decemberi zord időjárással, figyelmet érdemelt volna az is, hogy mit építenek. Bölcsőde készül itt, amely a jövő nemzedék egészséges fejlődését szolgálja. S ha már a tanács ki tudott szorítani 220 ezer forintot erre a célra, a szövetkezet is kezelhette vol- na_ „sürgős ügyként” ezt az építkezést. Hogy a nagy pénzből mielőbb legyen haszna a kis embereknek. — toll — A VEZSENYI GÁTON Tiszavárkony és Vezseny gyalog sincs messze egymástól.' Az út a gáton alig három kilométer. Az ösvényen összeverődtek az emberek. Mivel elkéstem a buszt, így hát én is hozzájuk szegődtem. S mert minden- kibői kikívánkozik gondja- baja — beszélgettünk. * — Honnan? — Szolnokról. Várkonyig busszal, innen már a magam lábán. Tüzelőért voltam benn. Azaz, inkább fuvarért. — Miért? Vezseny ein nincs TÜZÉP-telep? — Volt. — És? — Nem hozott az nyáron egy lyukas fillért sem. A szén alig ment, a mész se fogyott. Állandóan raktárhiány volt. A vezetőnek néha a fél fizetése ráment. Végül bezárták a telepet. — Most Szolnokra járnak tüzelőért? — Tiszajenőre. Mondom, csak fuvarért mentem. Mert itt van a hiba. A tsz-tagok- nak még tűrhető, nekik tizenöt forintért beszállítja a szövetkezet. Hanem a többieknek csak a kihozatal óránként negyven forintba kerül. Drágább, mint a tüzelő! — A Néplaptól van az elvtárs? — Igen. — No, akkor idefigyeljen. Ezt is megírhatná. Én az állami gazdaságban dolgozom, Tisza váriconyban. Ilyenkor télidén nem nagyon mozdulunk ki. Volt egy kis boltunk, ott mindent megkaptunk, ami kellett. Most bezárták, mert az eladónak leltárhiánya volt. Már vagy három hete folyik a vizsgálat. Mi meg minden apróságért mehetünk be a faluba — Ügy látszik, Vezsenyen és Tiszavárkonyban csak bajok vannak a kereskedelemmel. — Azt azért nem mondanánk. Igaz, napjában többet bosszankodunk, mint örülünk, de azért van jó hír is. Várkonyban most nyílik meg az első presszó. Állítólag szilveszterkor szórakozhatunk ott először. Nagyon várjuk már. Persze, jó lenne karácsonyi ajándéknak Is. P. Gy. Ál LOMÁSOK Sokszor ér állomáshoz az ember. És most nem a ^pályaudvarok füsttől, gőztől sötét épületére gondolok. Nem a sistergő vonatokról, a megafonok sípoló hangjáról, a jellegzetes pályaudvari tülekedésről szólok. Az állomás, amelyről én beszélek — egy fordulópontot jelképez. Jót vagy rosz- sz'at, örömet vagy bánatot az ember életében. Szlovák Sándor életútján hány ilyen döntő állomás volt? — Nem kérdeztem. Biztosan tudom mégis, hogy az utóbbi kettőt soha nem felejti el. Pedig Szlovák Sándor még fiatal ember — alig harmincegy esztendős. De világos hajában már megcsillannak az ősz ezüstjei, s kezének, szemének apró rezdülései kissé megkopott idegekről vallanak. Az ötvenes években végezte el Budapesten a Pedagógiai Főiskolát. Az ezután következő három év azzal telt, hogy ősztől nyár derekáig Balatonfüreden tanított, nyári szabadsága alatt pedig kószált a bakonyi erdőkben, kirándult a Dunántúl lankás tájaira, S azután jött az 1956-os esztendő — AZ EGYIK ÁLLOMÁS Micsoda ragyogó lehetőség! Ki ellenőrzi most a határokat? Néhány óra és Bécsben lehetünk, utána pedig irány a nagyvilág. Bekerülhetsz egy angol egyetemre... s óriási karrier áll előtted. Mi lesz itthon? Hát következhet jó ennyi szörnyűség után? Majd nézd meg, micsoda számonkérés lesz itt! Jó-jó, tudom, Te nem csináltál semmit. No de ez nem sokat számít öregem... elég egy feljelentés és neked... Milyen ismerős szavak ezek. És milyen sokan szónokoltak így azokban az időkben. S azok. akik elhitték ezeket a „csalhatatlan” jóslatokat, szinte futva, rémülve igyekeztek elhagyni hazájukat. Bécs! Láger a város közelében. Hamar szertefoszlanák az álmok szivárványszfnei. Senki nem hagyhatja el a tábort. Aki elmegy, már nem jöhet vissza. Hetek múlnak kétségek és remények között. Végre egy megváltásnak hangzó hírt — Jelentkezzenek az amerikai követségen. Oda még ki lehet menni. Ausztrália, Sidney, Uj- Zéland — Szlovák Sándor is feladta elképzeléseit. Sietett az amerikai követségre, hisz úgy érezte, más választása úgysem maradt. Szigorú orvosi vizsga. Az új hazának nem kell idős, vagy beteg ember. Maga egyetemista? Akkor jöhet. Van rokona Amerikában? Nincs? Nem adjuk meg a bevándorlási engedélyt. Szlovák Sándornak szerencséje volt. Ha nem is él rokona ott távol, de egészséges erős, fiatalember. Colorádoi Állami Egyetem. A biológiai szak hallgatója Szlovák Sándor. Az első évben még ingyen kapott lakást, ellátást, s tandíjat sem kellett fizetnie. A következő években azonban nyáron, s az iskolai év alatt munkával kellett megkeresnie a tanuláshoz szükséges ezerötszáz dollárt. Egy étteremben talált munkalehetőséget — napi 7—10 órát dolgozott. Később a diákszállóban pincérkedett. Oh nem, az FBI szervezetnek ehhez nem volt köze. Igaz, kérték, hogy tartson előadást Magyarországról, a kommunisták szörnyűségeiről — de ő nem vállalkozott err* Érdekes egy szabad amerikai egyetem! Folyosófelügyelők vannak, akik szem- meltartják a diákokat. Egyszer nagyon fájt a foga, már gyulladásba került az egész ínye, de nem volt száz dollárja, hogy kifizesse az orvosi költséget. Akkor tett olyan kijelentést, hogy: — Nálunk odahaza nem így van. Ott ingyen orvosi ellátást kap a diák. — Kém vagy, hogy ilyeneket beszélsz! — mondták neki. Másszor beszélgetni volt kedve egyik amerikai társával. — Mit szólsz a berlini helyzethez? — kérdezte attól. — Nézd, lehet, hogy én nem vagyok jó amerikai — felelte amaz —, de úgy érzem, hogy nem cselekszünk helyesen. De ezt a beszélgetést nem folytathatták, mert jött a folyosófelügyelő és a fiú szó nélkül otthagyta őt. Ügy látszik, nem volt kedve kapcsolatba kerülni az FBI-vel. Végre elvégezte az egyetemet, s akkor írta első levelét Magyarországra, az övéihez. Haza szeretnék menni, segítsetek — kérte. S gyermek módjára számolta a heteket, a hónapokat, hazatérésének idejét várva. Később felajánlották neki, menjen aspiranturára, a nemzeti tudományos alapból megkapja az ösztöndíjat. Nem’ vállalta. Azt nem mondta, hogy haza akar jönni, azzal indokolta válaszát, hogy még dolgozni akar előbb egy-két évet. Miért nem mondta meg az igazat? Amerikában nem veszik szívesen, ha valaki vissza kakar térni hazájába. Elvégre akkor elvinné a hírét az amerikai hétköznapoknak, amelyek korántsem olyan Ígéretesek, mint amilyeneknek a propaganda minden eszközével hirdetik. Szökve hagyta ott Fort Collins-t. Denwerttől pedig repülőgéppel utazott Washingtonba. Mondván: így nem tüntethetnek el olyan könnyen. Mert ilyen is van ott! Mennyi ideig tart leütni egy embert, betenni egy autóba... és azután senki sem látja többé? Washingtonba érve először a magyar követségre ment, s csak azután a bevándorlási hivatalba. Másfél hétig tartott, amíg az amerikai hatóságok megadták a hazatérési engedélyt. Négyszázötven dollárt fizetett a repülőjegyért — azért, hogy elérhesse életének MÁSODIK ÁLLOMÁSÁT December 4-e. Üjra az édesanya karjai között, aki már-már elveszettnek hitte fiát. Erről a második állomásról ma még nem lehet sokat mondani. Vagy mégis ez adja meg a legtöbbet a kevés szó ellenére is? Talán tudata alatt félt egy kicsit a magyar hatóságokkal való találkozástól, s most örömmel beszél róla. milyen udvariasan milyen segíteniakarással fogadták. Már van állása is — a Szarvasi Öntözési Kutatóintézethez megy tudományos kutatónak. — Aki külföldre ment. az mind csalódott. Én is! — meséli. — És itthon is csalódtam, ahogy haza értem. De ez jóleső csalódás volt. Itthon mindenki segíteni akar és segít is. Nem is tudtam, hogy ennyi barátom van az ismerősök és az ismeretlenek között. Sok állomás lesz még Szlovák Sándor életében. Az első munkanap itthon ... aztán egy szerelem ... mindmind megannyi fordulópont, melvek kérőbb elszürkülnek az élet millió eseménye között. De a két állomást, melyet most idéztem, ugye, nem te. lei ti el soha? Varga Viktória
