Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-13 / 265. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962, november 13, Kennedy a Fehér Házba kérte az Egyesült államok kubai szakértőit New York (MTI) Kennedy amerikai elnök a Fehér Házha rendelte az Egyesült Államok kubai szakértőit. Az elnök hétfőn találkozik Stevensonnal- az Egyesült Államok ENSZ küldöttségének vezetőjével, Charles Yosttal, Stevenson képviselőjével a Biztonsági Tanácsban és John Mccloy- jal, az úgynevezett kubai koordinációs bizottság elnökével Hírek szerint az elnök a három szakértővel megvitatja majd azoknak a tárgyalásoknak a fejleményeit, amelyeket U Thanttal, az ENSZ megbízott főtitkárával és Vaszilij Kuznyecowal, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettesével folytattakj Az elnök legutoljára másfél héttel ezelőtt tanácskozott a kubai kérdés szakértőivel. Mint az AFP hírügynökség Jelenti, U Thant vasárnap háromnegyed óra hosszat tárgyalt Charlos Lechugával, a Kubai Köztársaság állandó ENSZ küldöttével. U Thant és Lechuga megvizsgálta a jelenlegi helyzet néhány vonatkozását, majd a megbízott főtitkár tájékoztatta a kubai ENSZ küldöttet azokról a megbeszélésekről, amelyeket 6, valamint tanácsadói tartottak a vöröskereszt képviselőivel és más »érdekelt felékkel”! Washington Gilpatrick, az Egyesült Államok hadügyminiszter- helyettese, vasárnap rádió és televízió nyilatkozatában a kubai kérdéssel foglalkozott, eilpatrick az Egyesült Államok kormányának többi képviselőihez hasonlóan nem említette, hogy Washington mikor teljesíti a kubai válság felszámolására vállalt kötelezettségeit. Ehelyett azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok folytatja a Kuba területe felett végzett légifelderítést; A hadügyminiszter- helyettes kijelentette, hogy a »légi felderítés mindent átfogó hírszerző rendszerünknek része és mi sohasem leszünk hajlandók áruba bocsátani önvédelmünk jogát, amely magában foglalja a légifelderítést is”: A hadügyminiszterhelyettes követelte, hogy távolítsák el Kubából az Iljusin—28 típusú közép-hatósugarú bom- bázórepülőgépeket. Guantanamo A kubai feszültség csökkenése és a szigetországban létesített szovjet fegyverrendszerek eltávolítása ellenére Guantanamóban lázas munka folyik, hogy a támaszpontot jól felfegyverzett erődítménnyé változtassák — jelenti a Reuter. Az amerikai katonák új utakat, óvóhelyeket építenek a tüzérségi, valamint nehéz fegyvereknek fedezéket ásnak. Kaliforniából és az Egyesült Államok keleti partvidékéről idevezényelt , tengerészeti alakulatok teljes harci készültségben vannak. Havanna A havannai rádió bejelentette, hogy Kuba és a külvilág között ismét helyreállt a légi postaforgalom. A posta- forgalom, mint ismeretes a kubai válság kirobbanásakor szakadt meg. Csőmbe bombáz New York (Reuter, AP) Az ENSZ New York-i székhelyén vasárnap bejelentették, hogy Csőmbe légierejének tíz gépe hetven bombát dobott le Észak-Katan- gában, amely a kongói központi kormány ellenőrzése alatt állt. A támadásiban DC—3 és Air Brousse-tipusú gépek vettek részt, A bombák megrongáltak egy hidat és egy kórházat. A támadás azután történt, hogy az ENSZ felszólította Csombet, november 15-ével szüntesse meg Katanga különállását. A bombatámadással kapcsolatban a megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy 1961, szeptemberében Csőmbe légiereje egyetlen repülőgépből állt. Azóta a katan- gai vezető az ENSZ szeme- láttára kiépítette saját légiflottáját. (MTI) Jelentések Jemenből Hasszuna, az Arab liga főtitkára vasárnap közölte az újságírókkal, hogy a liga előtt két ellentétes tartalmú kérelem fekszik, a két szembenálló fél részéről. A jemeni köztársasági kormány a szaud-arábiai—jordándai beavatkozás megtárgyaláséra kívánja összehívni az Arab liga tanácsát, míg a király- párti erők az EAK-ot vádolják azzal, hogy beavatkozik Jemen belügyeibe. Hasszuna közölte, hogy a kéréseket eljuttatta az érdekelt kormányokhoz, azonban a liga ennél többet nem tehet. Jordánia azt válaszolta, hogy nem ismeri el a köztársasági kormányt és ennek következtében a köztársasági kormány kezdeményezését érvénytelennek tekinti. Az EAK nem adott választ a királypárti vádakra. Ily módon még nem kerülhetett sor az Arab Liga összehívására. A királypárti erők a mekkai rádióban azt állították. hogy Jemen északkeleti részében sikereket értek él, valamint, hogy „új frontot nyitottak” az ország déli részén, Aden angol gyarmat közelében. Az AP megjegyzi, hegy a királypárti közleményeket nem támasztják alá szilárd bizonyítókok. (MTI) Az SZKP történetének új kiadásáról Borisz Ponomarjov akadémikusnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével egy ismert tudósokból álló 11 tagú munkaközösség elkészítette a Szovjetunió Kommunista Pártjának története című tankönyv második, jelentősen bővített kiadását. A csaknem nyolcszáz oldalas mű összeállításánál figyelembe vettéli; az első kiadás megvitatásakor felmerült számtalan megjegyzést, bírálatot és javaslatot. A legfőbb változás azonban az, hegy a könyv szerzői felhasználták a XXII. kongresszus anyagait és a párt levéltáraiban újonnan napfényre került számos okmányt. A könyv terjedelmesebben és mélyrehatóbban mutatja be Sztálin személyi kultuszának keletkezését és fejlődését; azt a nagy kárt, amelyet a személyi kultusz okozott az országnak _ és a pártnak, de azt a határozott küzdelmet is, amelyet a párt indított a Sztálin-kultusz következményeinek, maradványainak felszámolásáért. A tankönyv, amely most jelent meg Moszkváiban, 19 fejezetre oszlik, s 1883-tól napjainkig végigkíséri az oroszországi munkásmozgalom, a kommunista párt történetét A mű szerzői helyére állították Leninnek a párt megteremtésében, a forradalom előkészítésében és továbbvitelében játszott hatalmas szerepét felszámolták az 1938-ban megjelent sztálini párttörténet hamis beállításait, amelyeknek célja Lenin szerepének kisebbítése és Sztálin szerepének helyenként indokolatlan felmagasz- talása volt. A könyv több alkalommal bemutatja, mennyire helytelen, ingadozó álláspontra helyezkedett "Sztálin a párt fejlődésének egyes felelősségteljes és válságos szakaszában. A könyv a pártkongresszusok jegyzőkönyveire, a párt okmányainak elemzésére támaszkodva mutatja be azt a többéves titáni munkát, amelynek eredménye a szocialista iparosítás, a mező- gazdaság kollektivizálása, a szocialista társadalmi viszonyok diadala volt. Ezzel párhuzamosan számos ténynyel világítja meg a Sztálin-kultusz kialakulásának történetét. így például megtudjuk, hogy a XVII. kongresszuson (1934), amikor Sztálin már nem sokat törődött a pártélet lenini normáival és a bírálattal, a kongresz- szus sok küldötte „azon a véleményen volt, hogy ideje Sztálint leváltani a főtitkári tisztségről és más munkakörbe állítani”. Ez különösen azokra vonatkozik, akik ismerték Lenin végrendeletét. Természetesen ez az elgondolás nem járt sikerrel. Ezt követte 1934. decemberében Kiirov meggyilkolása, amelyről a könyv megállapítja, hogy előre megfontolt bűntett volt, s körülményeinek kiderítése még folyamatban van. Mint a könyvből kitűnik, a személyi kultusz ettől kezdve vált a tömeges törvénysértések melegágyává. A szervezeti szabályzat és a szovjet törvények megsértéséért Molotovot, Kaganovi- csot és Maienkovot is felelősség terheli, mert tevékenyen közreműködtek mindezekben a durva törvénysértésekben — mutat rá az új párttörténet Noha a Sztálin-kultusz fékezte a szovjet társadalom fejlődését. «Ryos károkat okozott a kommunista pártnak és a szocialista építő munkának, mégsem volt képes arra, hogy megállítsa a társadalom következetes fejlődését, megváltoztassa a szocialista rendszer jellegét, megingassa a párt lenini alapjait — szögezi le a könyv. A párt és annak helyi szervezetei a személyi kultusz ellenére is aktív, önálló életet éltek. A párt a maga egészében a Központi Bizottság vezetésével önfeláldozó harcot vívott a nép érdekeiért, a szocializmus felépítéséért; A párttörténet részletesen szól a második világháború előzményeiről, arról a nagy mulasztásról, amelyet Sztálin, valamint a honvédelmi népbiztosság több vezetője — elsősorban Tyimosenko és Zsukov — követett el a nyugati határok védelmének kiépítésében, a hadsereg korszerűsítésében. Ezután bemutatja, mennyi hősiességre és áldozatra volt szükség, hogy a szovjet nép ennek ellenére is szétzúzhassa a német, olasz, japán fasizmust és kivívja a békét. A mű részletesen szól a kelet- európai országok felszabadításáról, a népi demokratikus rendszer kialakulásáról és megszilárdulásáról. A mű utolsó fejezetei bemutatják a XX. és a XX1L kongresszus állal jelölt új korszak bekövetkeztét, ismertetik a Sztálin halála után beköszöntött hatalmas fejlődés egyes állomásait} lenini normák helyreállítását* a kollektív vezetés megteremtését; az iparvezetés új rendszerét, a mezőgazdaság gyors fejlődését, a szűz- és parlagföldek termővé tételét* a kötelező beadás megszüntetését, a kolhozok gépellátását, stb. A mű foglalkozik a tavaly elfogadott új pártprogram történelmi jelentőségével, az 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatokkal és méltatja a szocialista tábor, a szocialista világrendszer egységének nagy jelen totósét (MTI) BÉCS __ a kétarcú város Ha így utólag visszagondolok, úgy tűnik, mintha egy csillogó ékszert láttam volna. Igen, Becs olyan, mint egy sziporkázó drágakő Európa-kisasszony nyakán. Bécsi A muzsika klasszikus városa, mely egykor mérhetetlen magasságokba emelte az ifjú Mozartot. És ugyanaz a város, mely e zeneköltőt a nincstelenek ismeretlen tömegsírjába vezette Bécsi A Strauss-dinasztia imádott s annyiszor megénekelt városa, megannyi híres keringő szülőhazája; Grin- zirg-i kis vendégfogadók helye, ahol ma is örök dallamként éneklik: Wien, Wien nur Du allein... Bécsi Ferdinand Waldmüller, Friedrich Amerling, Friedrich Gauermann — a XIX. század nagy festőinek — városa. A hely, ahol Waldmüller a természetesen ragyogó napsütéses színeket Amerling a kitűnő megfigyeléssel vázolt portréit Gauer- maim félelmetes hegyi zivatarokat megörökítő képeit alkotta. Bécs — XVIII. század császárvárosa. Az idő, amikor a megjár uralkodó osztály szolgálatkészEégével szilárdítja meg Mária Terézia megingott trónját s Bécs az, ahol 1867-ben, a kiegyezés idején szivárványszínű bilincsekkel erősítik meg Magyarország rabságát És Bécs az is, amely később a fasizmus elleni küzdelemben példát mutatott hősiességével a világnak. De milyennek ismer meg Bécs az az utas, aki most', 1962-ben egy hetet tölt falaid között? Milyen vagy város, amelynek története any- nyira összeforrott hazám történetével? * Alig néhány perce, hogy a Ringen át idekanyarodtunk a Stephams-ptótzra. Parkírozó helyet kerestünk, de az autók tömege szinte már minden tenyérnyi helyet elfoglalt előlünk. Ott álltunk tanakodva autóbuszunk mellett: mit csináljunk? Hová menjünk? Közben a taxisofőrök nem éppen udvarias hangon próbáltak éltessékelni minket az útból S akkor hirtelen ott termett előttünk Pepi, a bécsiek rendőre. Néhány udvarias szó, egy-két röpke bók a csoport nőtagjai felé, pár ügyes mozdulat, s art vettük észre, hogy gépkocsink ott parkíroz a járdán, éppen a tilost jelző tábla alatt. S Pepi — mint aki jól végezte lolgát — mosolygott, szalutált s már ment is vissza kis üvegkalitkájába, hogy onnét irányítsa tovább a számunkra szokatlanul nagy forgalmat. Ja kérem, Becsben vagyunk. Ezen nem lehet csodálkozni, itt a jelszó: „Mindent az idegenforgalomért!’“ Két óra szabadidő! Még odahaza hallottam (mármint Magyarországon), hogy Bécs- ben nagyon sok magyar él, s hogy ilyenkor, a déli órákban a Graben kis presszóiban szinte csak anyanyelvűm szavait hallhatom. Meg akartam győződni róla, s a Graben felé indultam. Előbb azonban szoktatnom kellett magam a nagy forgalomhoz. Az autók négyes sorokban suhantak el előttem, s jó időbe tellett, amíg átmerészkedtem az úttest másik oldalára. Elhelyezkedtem az Európa Presszó egyik kis asztalánál, mokkát rendeltem a szinte valószínűtlenül udvarias pincémőtől s néztem az őszi napsütésben sétálgató embereket. Egy kéz simult ekkor a váltómra: — Te itt vagy Becsben? — kérdezte egy kellemes női hang s a következő percben már a nyakamba is borult az ismeretlen nő. — Honnan ismerjük mi egymást? — kérdeztem meglepődve. — Valóban nem ismersz meg? — Nem! — Gondolkodj... Szolnok... énekelni tanultam... — Kati! Micsoda véletlenek vannak, bizonygattuk egyszerre. Hét évvel ezelőtt találkoztunk utoljára. Azután hallottam, hogy 1956-ban disz- szidált. De hogy pont Bécs- ben találkozom vele. ennyi idő után, erre még álmomban sem gondoltam. — Mikor érkeztél? — kérdezte, s alig győztem válaszol gatni a záporozó kérdésekre. Igen, jó] vagyunk. A zeneiskola? Hát persze, hogy megvan még. Faggatott az otthonról, a régi ismerősökről. Emlékeket idézgetett, melyekre én sajnos már nem — Hált kánaán nincs ép* penséggel — válaszoltam. — De hogy éheznénk... ha így lenne, akkor nem okozna problémát a nőknek, miképpen szabaduljanak meg felesleges kilóiktól. Ekkor ő csodálkozott rám nagy kerek szemekkel és azután szavaiból meggyőződhettem arról: micsoda furcsa hírek keringenek rólunk Bécsijén. Például: azért nem hordanak a nők nálunk nylon-harisnyát, mert nincs rá pénzük. A városokban jóformán alig építkezünk, mivel tudvalevő, hogy a forintnak alig van értéke, és így tovább. Hogyan magyarázzam meg ennek a lánynak, miképpen élünk? — Miért nem jössz haza? — szegeztem neki a kérdést. — Akikor a saját szemeddel is meggyőződhetnél arról, micsoda lehetetlen hírek ezek. — Hazamenni? — kérdezte vissza, s már észrevettem, fájó pontra tereltem a beszélgetést. — Szívesen mennék, de azt te is beláthatod* inkább itt élek, ahogy tudok, mint otthon börtönben csücsüljek. — Börtönben? — Nézd. Sn itt egy Restaurantban énekelek. Igaz, nincs állandó szerződésem... de mindig keresek annyit, hogy megélek belőle. Tudod, vannak bőkezű férfiak is._ viszont mi tudjuk, mondták, ha hazamegyünk, börtönbe csuknak bennünket... meg összevernek... — Es te elhitted esst a hazugságot? — Tudom, hogy te sem mondhatod meg az igazat.« emlékeztem. — Hallom, azért Iá sem éltek könnyen odahaza. írták az újságok, hogy nincs elegendő élelmiszer otthon mondta. Először azt hittem, tréfál. átrauss szobra Bé tünket. Csak azt bizonygatta: inkább ‘ itt él, fizeti a hatszáz schillinges albérletet, s ha ndncg szerződése, — Nézd, az igazság az, hogy senkinek se esik bán- tódása, ha hazajön. Miért? Te gyilkoltál, raboltál? Mit csináltál? Furcsán nézett rám. Láttam, hiszi is, meg nem is. sben, a városi parkban ba a Restaurantba és hall« gassam meg ’ műsorát. folytatjuk) Varga Viktória Aztán mégis csak győzött benne az évek óta fülébe súgott propaganda. S már nem hitt nekem, hiába tártam elé a mi valóságos éle: inkább abból él, hogy nő.« ■ de nem jön haza, nem akar börtönbe kerülni. Búcsúzáskor meghívott, menjek el ab-
