Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-09 / 262. szám
1962. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KAMASZOK 4 TÜKÖRBEN Szögletes mozdulatok, mindent elsöprő szelesség, rajongó, szűnni nem akaró áradozás, vagy éppen a legteljesebb zárkózottság, közöny... Dióhéjban ennyi ő, a kamasz. Lehet Ági vagy Zsuzsi. hívhatják Palinak, vagy Lacinak... Néha azt hiszi: minden és mindenki körülötte forog, máskor meg, hogy minden és mindenki ellene esküdött. Pinilósak és sértődések, szelídek, mint a galamb és zabolátlanok, akár a kiscsikó. Tizenöt évesek. [ TWIST ES — BABA A hajszárító burák zümmögését elnyomja a rádióból kiszűrődő táncdal melódiája. Ági lecsapja a fésűt. és hajcsipeszt, vendéget otthagyva kirohan az öltözőbe. Ha a faképnél hagyott vendég, vagy a kíváncsi kolléganők bekukkantanának a függöny hasadékán, egy átszellemült arccal twistelő kislányt látnának. Megkérdem a leendő fodrásznőtől: hány éves? — Tizenhat... leszek júliusban... A világért sem mondaná, hogy tizenöt, hiszen egy... kettő... uram bocsá’, 'már három hónapja betöltötte. Beszélgetünk. Ági feltárja mindazon sérelmeket. mik egy bakfis leánykát érhetnek. Hogy a nyári szünidőben ötórai teára járt, de most nem lehet, mert rendőr ellenőriz és... — ...és még nem töltöttem be a tizenhatot... — tér visz- sza az örökös refrain. — Pedig ügy szeretek táncolni... — Twistet? — Azt nem szoktam, csak otthon — súgja fülig pirulva. — Aztán meg — folytatja — a múltkor nem engedtek be a hétórai előadásra a moziba. Pedig anyukával voltam... „ — Moziba most már délelőtt Is járhatsz, mikor dél- utános vagy. — Este sokkal jobb... Vajon miért? Fiú van a dologban? — Jaj, nem! — Az ijedt tiltakozás túl korán csattan fel. — Anyuka nem engedné meg... IMvariója még mncs. de tűsarkú cipője, nylon harisnyája igen. És szabad idejében előveszi papírbabáját és ruhákat tervez neki. Hanem, hogy ezt a_ vallomást kicsikartam belőle, újból lángbaborul hamvas po- fikája. Mert a babát már szégyelli. | „NE IDEGESÍTS!” Zsuzsit hiába keresem otthon vasárnap este. — Igazán nagyon sajnálom... A barátnőjével ment fél öttől moziba, már régen haza kellett volna érnie... Tessék bejönni, igazán nem tart fel... Nem haragszik, ha én közben varrogatok? Bedolgozom a háziipari szövetkezetbe. Kell ez a kis pótlás a férjem fizetéséhez, mert a . lányok sokba kerülnek. A j nagyobb tavaly ment férjhez. Zsuzsi meg, mióta gim- j náziumba jár, olyan igényes lett... Ballonkabát, kötöttkabát, új. divatos rétikul... A fekete körömcipő sem jó már. neki hegyesem! __ kell. Harisnyával se győzöm, minden hónapban tönkremegy egy pár nylon... Mégis elégedetlen, ingerlékeny, dur- cás örökké. Az általánosban Zsuzsi jeles tanuló volt. most meg csupa közepes. Sőt! Történelemből intőre áll... — Hiába imádkozom neki: tanulj! Rámkiabál: ne idegesíts! Ül, ül a leckekönyv fölött órákig, olvassa, de nem figyeli. Az esze másutt jár. Mindig a mozit bújná. Gyűjti a színészképeket, és rajong a filmszínészekért. Most Rocco a soros ... — Nem gondolja anyuka, hogy fiú-ügy? — vetem közbe bátortalanul. — Nem hiszem! Mégolyán fiatal, és... és sosem szokott «tűkről beszélni.. Elbúcsúzom. Az utcasarkon éppen most fordul be Zsuzsi — egy fiúval. Közrefogták a járdát, vigyáznák, hogy a könyökük se érjen össze, s ballagnak szótlanul. Kezükben ióbál- ják a diáksapkát. | MINDENE A BÉLYEG — Anyu nincs itthon — jelenti ki mutáló hangján, s már fordulna- is vissza. — Soká jön? — Piacra ment... Mielőtt becsapná orrom előtt az ajtót, közlöm vele megmásíthatatlan elhatározásom: megvárom a mamáját. Kényszeredetten adja meg magát. — Tessék bejönni. A konyhaajtó félig nyitva. Látom az asztalon a mosogatásra váró csészéket, forró víz gőzölög a tálban, s egy sebtében földre vetett nylon kötény arról árulkodik, hogy csengetésem előtt Pali éppen mosogatáshoz készült. Óriási zavarában a szoba felé tuszkol. — Tessék itt leülni. Hozok be újságot. A konyhából sistergés haitik. — Jaj, a tej! — kiált fel s kirohan. Lámcsak! Pali, az elsőéves gépésztechnikus-jelölt milyen házias! Most már igazán kíváncsi vagyok az anyukájára. Mosolygó fiatalasszony. Amilyennek képzeltem. — Palika nagyon jó, szófogadó gyerek. Ö is, apukája is sokat segítenek nekem az itthoni munkában — magyarázza. — Bevásárol, mosogat, csak az a kikötése, hogy ezt ne áruljam el senkinek, mert kinevetik érte. „Ha valaki rajtakap, elsüiy- lyedek a szégyentől” jegyezte meg a múltkoriban, s ezért nem látja szívesen a vendéget ilyenkor. Pali kopog az ajtón. — Hozhatok be feketét? — Jaj, kisfiam, de jó, hogy eszedbe jutott! Két csésze párolgó kávét hoz tálcán. — A néni már úgyis kileste a titkomat... — Tudod, anyu, kifutott a tej — meséli nevetve. Nyoma sincs a zavarának. — Mehetek szakkörbe? — Mindene a bélyeggyűjtés. Más nem is érdekli. Futó puszi az anyu homlokára, kedves bólintás felém, s nagy „kezcsókolom”- mal máris kívül terem az ajtón. — túri — FEHER AKACOK A szolnoki Szigligeti Színház a Kőszívű ember fiai című Jókai—Földes színdarabbal és Dunajevszkij: Fehér alcácok c operettjével járja a megye városait és fdíváit. Felvételeink a Fehér akácok előadásának két pillanatát örökítették meg. Hegedős Györgyi (nyaklánccal) és Károlyi Mária Különös küldöttség A napokban ötventagú küldöttség érkezett a jászberényi községgazdállíodási vállalathoz. Ez esetben ne tessék rosszra gondolni... nem haragos reklamálók voltak. Ellenlcezőleg, csupa jókedvű apró lányokból és kislegé- nyekből állt a delegáció, akik Rózsa óvónéni vezetésével azért jöttek, hogy megköszönjék óvodájuk külsejének és belsejének rendbehozását. És persze megelégedésüket nemcsak szavakban juttatták kifejezésre. Egy-egy piros zászlóval és egy-egy szál szekfűvel honorálták a munkások és a vezetők fáradozását. A gavallér küldöttséget ga- vallérosan fogadtuk a vállalat kultúrtermében és kis vendégséget csaptunk részükre, amire sokáig emlékezni fognak bizonyosan az apró emberkék. Sőt olyan ígérettel távoztak a vendégség végén, hogy az elkövetkezendő időben még jobban is kicsinosítják majd az óvodát a községgazdálkodás dolgozói. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak reklamálni, kérni jönnek hozzánk, hanem egyre gyakrabban olyanok is, akik elismerik munkánkat. Galvácsi János igazgató Jászberény Egerváry Klára. Halász László és Molnár Miklós vidám jelenete KÖZLEMÉNY A Surjáni Állami Gazdaság öntözőtelep építésével kapcsolatosan a 4. számú állami út Budapest—Püspökladány (127 + 780 km) szelvényben cső-áteresztő építésére kért engedélyt. Az építkezés az útburkolat félszélességében, annak felbontásával engedélyeztetett. A forgalom korlátozása a 4. számú állami út (127 + 744- től 127 + 794 km) szelvény között 20 méter hosszban és 4,5 méter szélességben, az út félszélességében egyirányú közlekedés történik. A forgalomkorlátozás november 10- én reggel 6 órakor kezdődik, s előreláthatólag december 15-én reggel 6 óráig tart, Tarján! József a Szolnok megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője — 19. — — Nekem elég! — fogta le a karját Kulcsár. Alattomosan fürkészte barátja szelid- ségtöl révedező. örökvidám arcát. Maga if hinni kezdte már, hogy Kustán szemei mögött, az erős bikahomlok alatt történt valami félelmetes. Ügy unszolta, ahogy a betegeket szokás: — Kezdnyököltek, nézték a disznót, amely rémületébe feledkezve ücsörgött a járó közepén. Kustán a reteszért nyúlt, vigyázatos mozdulattal nyitotta meg az ajtót, amikor az utcai kapu is megnyílt. Tisztán lehetett hallani a sarokvas nyöszörgését, ösz- szenéztek. Léptek dobbanása gyűrűzött szét « fagyos földben. GERENCSÉR MIKLÓS: jük, Dani. A kést bízd rám... Úe Kustán nem bízta rá. Megmarkolta kimérten. vizsgálódó szeme sokáig, mosolyogva gyönyörködött a karcsú pengében. — Hogy gondolod. Berci. Tizenhét éves koromtól nem volt olyan esztendő, hogy ne magam nyitottam volna utat a vérnek... — Egykedvűén, határozatlan léptekkel indult ki a konyhából. A tornácon jókedvű szelídséggel szólt a feleségének: — Gyere, Lina. Szomjas vagyok, meleg vért akarok inni. Mintha vékony jégen jártak volna, némán. lassan közeledtek az ól felé. Kulcsár váltig azon töprengett szorongva, hogy miképpen csalja el a kést Kustántól. Az ól korlátjánál megálltak, ráköKlSKhGEíNY — Nézd már meg, ki a vendég — szólt a feleségének Kustán. Aztán a góré sarka mögül előbukkant három rendőr. Prémes sapkát, bundagalléros köpenyt viseltek, vállukon vadonatúj karabély sárgállott. Nem néztek erre mindjárt. Kettő az udvaron maradt, egy bekémlelt a konyhába. Amikor jött visz- sza. akkor látta, hogy a háziak az ól mellett állnak. — Idős Kustán Dánielt keressük — kiáltotta olyanformán, mintha folyó fölött szólt volna át. — Én lennék — vakkan- totta meglepetten Kustán és most, hogy eltűnt arcáról az a titokzatos mosoly. egyszerre nagyon józannak, nagyon ébernek látszott, — Hát akkor jöjjön előre, beszédünk van magával — mondta a rendőr közvetlenebb hangon, de a szavaiban miami bizonytalan balsejtelem lappangott. Kustán bátorságot szívott mellébe a tél forráshideg levegőjéből és megindult a tornác felé. Az udvar közepén álló két rendőr közül az alacsonyabbik barátságtalanul parancsolta: — Tegye le a kést. Az öreg erre megállt, mint- 'i.a valami fontosat juttattak volna az eszél — Hogy tehetném, amikor le akarom szúrni a hízót. Várjanak egy kicsit, mindjárt elintézem. Addig men- ienek a konyhába, igyanak ?gy kis pálinkát. — Már megint mosolygott. Gyermeki révülettel csodálta meg a karabélyok szuronyát, ame- 'yek kéken' verték vissza a nap ideges fényét. Ujjongva felkiáltott: — De jó, hogy ilyen szép szuronyuk van! öljük le vele a hízót! Le se kell hajolni! Adják már ide. haád próhalom... Felhördült fájdalmasan, térdre roggyant a kés kihullott a kezéből. Az a rendőr, aki a konyhába kémlelt, mögéje került és amíg Kustán a szuronyokkal kacérkodott, elkapta a csuklóját. Az asszony, meg Kulcsár Bertalan a csodalátók hitetlenkedésével nézte mindezt végig. Elfelejtették hogy hideg van, elfelejtették, hogy mit akarnak. Magukat is elfelejtették. Egy óra múlva kiderült, hogy mire való a három idegen szekér: az egyiken idős Kustán Dánielt, a másikon Kulcsár Bertalant, a harmadikon Farkas illést költöz’^ták az ismeretlenbe. Anti remegő gyomorral menekült át Kincseshez és köszönés helyeit rárontott a kérdéssel: — Megölik őket?!... Az öreg Kincses bent gubbasztott a fazekasműhely mélyén. Béna rokkanthoz hasonlított, ahogy zömök alakjával görnyedten ült a háziszőttessel letakart dikón. Te. nyerővel a prices szélére nehezedett, így tápás zkodott föl. — Buta kérdés. Esztelen kérdés. Pláne tetőled — szólt sértődötten és mint akinek oka van a neheztelésre, kerülte, hogy a legény arcába nézzen. Gondbaesve ténfer- gett a szobában, mintha hirtelen az is elkeserítette volna, hogy sánta, haragos fintorok változtatták arcán az ezernyi ráncot. Nagy, csontos tenyerével tűnődve tapogatta a kemence domboní hátát. Méreggel telítődött a csend, megtámadta a tüdejüket, sűrűsödni kezdett a vérükben, s mindketten érezték, hogy hamarosan földre zuhannak eszméletlenül, ha nem segít rajtuk a józan ész tiszta levegője. — Nem vagyunk gyilkosok — mondta Kincses valószínűtlenül mély hangon és nyomban súlyos megdöbbenéssel csodálkozott rá a saját szavaira, hogy egyáltalán tiltakoznia kell valami rettenetes ayanú ellen. Pásztor Anti a bűnhődésre szánt vétkező megilletődött- ségével várakozott a szoba közepén. Valami történt a nevében, amiért felelősséggel tartozik, de amit nem tudott ésszel fölfogni. Keskeny arcát az ijedelem szürkesége borította, nagy fekete szeme beláthatatlan mélységekbe réveit. Gondolatai vastag füstként gomolyogtak, a haragos múltból emlékfoszlányok rémlettek elő. Az öreg látta rajta a csendes kétségbeesést. Aggódó kíváncsisággal fordult felé: — Apádra gondolsz? Anti a némák sejtelmes merengésével bólintott rá a kérdésre. És egyszerre idézték föl azt a rothadtra ázott őszi napot, amikor megjelent a faluban két csendőr és elvitték Rusenberg „urat", a göthös szatócsot, vöröskontyos feleségével, meg három gumicsizmás lánykájával együtt. Anti apja kúkoricaszárat sze- kerezett végig az egyetlen utcán, s odakiáltotta a csendőröknek: „Maguk is jól csinálják. A kicsiknél kezdik, a nagyoknál meg abbahagyják. Ha megkapják a hóhérpénzt, legalább cukrot vegyenek annak a három gyereknek Pásztort a szuronnyal akasztották le a szekérről és azóta senki se látta. Internálták, mint a fajvédelem dest- ruálóját és egy idegen írta meg a hírt, hogy a nyilasok agyonlőtték a Bakonyban. Tudta a? öreg, hogy miféle kétségek rongálják a legényt. Segíteni akart neki, noha a maga baja is elég volt. Lelkiismeretét kínvallatásra fogta, ismerni akarta a pontos okot, amiért elvitték a három kulákot. Soksok érv kínálkozott nyugtatónak. Megjárta Oroszországban a nagy forradalmat, ölnie kellett, mert s^k válogatni válót nem hagyott a kényszer. Látott mindenre elszánt kulákbandítákat, akik szíjat hasítottak a vöröskatonák hátából. A magyar kulá- kok jámborságát sem merte volna esküvel igazolni. (Folytatjuk,) UDDGflLBIIBlI
