Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

IMS. november 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Egy felsőfokú technikum

gondjai és örömei

ÉLETÜNK, MUNKÁNK

a statisztika tükrében

Alekszej Batalov:

Idő, stílus, színész

ja meg, amelyet a legrászorultabbak kapnak.

Sok a panasz az élelmezésre. Gyengének találják, ösz- szehasonlítva a Tilalmast Állami Gazdaság, vagy a gimnáziumok kosztjával, ahol eddig étkeztek.

Bánki Horváth János igazgatóhelyettes: — A hallgatóknak igazuk van. Nem a legjobb a koszt. Ennek azonban részben pénzügyi határai vannak, részben elosztásbeli problémák adódnak. Ugyanis a középfokú technikum diákjai ősszel és tavasz- szal, a gyakorlati munkák ■ idején, lényegesen feljavított

► kosztat kapnak. Ezt pedig

► „be kell gazdálkodni”. Su- [ ját területünk, tangazdasá- [ gunk nincs. Volt, de egy reo- [ delettal elvették még nyolc [ éve.

[ A tangazdaság hiánya még E más problémát is okoz. A E tilalmasi gazdaság ugyanis E termelő üzem, szigorúan elő- E írt tervszámokkal. Ez vi- E szont nem mindig ad lehető- E séget a tilalmasiak kétségte- Elen jóakarata ellenére sem — E hogy az oktatás zavartalan E legyen, A gazdaság termelési E menete nem igazodik a tan- E tervhez. Néha baj van a ki- í szállításokkal is.

► A megoldás

[ visszaállítani a tanüzemegy- | séget és az iskolának saját [ járművet szerezni. Valószí- I nűleg mindkét probléma ; megoldódik a következő ok- [ tatási évben. Azért az édel- [ mezes javításáért már most ! kellene tenni egyet és mást. I Az iskola vezetése igyek- ! szik a gondokat orvosolni: A ; kevés gyakorlati eszközt,

! munkagépet igen nagymér- ’ tékben szaporítják, mert ; egész sor ilyent ajánlottam : fel a gépállomások, a tsz-efc.

! Szabad ég alatt ezek nem tá- : rolhatók. Éppen ezért igé- : nyeltek — és kaptak — egy : csővázas gépszínt, amit megérkezés után rögtön felszerelnek és akkor lesz hova rakni a gépeket.

Sokoldalú, igen alapos képzést kapnak a két év alatt az ifjú mezőgazdasági technikusok. A kiadott tájékoztató szerint mezőgazdasági kémiát, éghajlattant, talajtant, mezőgazdasági géptant tanulnak; de megismerkednek a kertészettel, az állattenyésztéssel, a mezőgazdaság üzemtanával, számvitellel, munkaegészségtannal, növényvédelemmel. Marxizmus és orosz nyelv az általános tantárgyak.

Érdekes a vélemény arról, hová is szeretnének kerülni

az iskola végeztével

legtöbbjük állami gazdaságba.

— Talán ott jobb a megélhetés? — kérdeztük.

— Nem ez az elsődleges, hanem az, hogy ott nagy számban vannak jó szakemberek, nekünk pedig igencsak tanulni kell még egy darabig, főleg az irányítást és az emberekkel való bánásmódot.

— Azért a fizetés is jobb az ÁG-nál — szól közbe egy másik diák.

— De a jó tsz-ek többet is biztosítanak, mint az állami fizetés — vetjük közbe.

— Igen ám, de a jó tsz-ek- ben már van elég szakember — hangzik a replika.

Ezen aztán heves vita indul, néhányan azt bizonygatják, éppen abban van a fantázia, hogy a gyenge tsz-eket felemeljék az erősek szintjére.

Az igazgatóhelyettesnek a buszmegálló felé ballagtunk- ban számoltunk be a vitáról.

Ezek a gyerekek még nem is tudják, milyen nagy változások lesznek itt egy-két éven belül. — Tangazdaság, munkagépek sora: jövőre megindul a növényvédelmi tagozat, a levelező oktatás, felépülnek az új tanári lakások, egycsapásra megoldódik a diákotthon gondja.

Hernádi Tibor

örömeikkel együtt él. S ezen; kívül minden színiművész ar-; na törekszik, hogy nézői a; legtökéletesebben megértsék,; mert ez hasznos neki is, nö-; veß művészi tekintélyét, ha-; tását De ahhoz, hogy vala-; kit megértsenek, nem elég; pusztán egy nyelvet beszél-; nie a nézőkkel. Ezer dolog; van még, amely néllkü] ha-; lőtt a nyelv. Az éraelmek; legfinomabb árnyalatai. az; arc egy rezzenése, a gondo-; latok belső menetének meg-; jelenítése, — mindez a han-; gosan kimondott szónál J semmivel sem gyengébb J fegyvere az igazi művésznek.; Ha ez nem így lenne, akkor] például senki sem nézné; meg és játszaná el újra] meg újra a Hamletet, a dán J herceg több száz évvel ez- J előtt megírt történetét Kö-‘ vétkezésképpen a színészt nemcsak magában hordozza j a kor szellemét, hanem azt alkotás nagy fegyvereként! használja azt fél. olyan esz-j közként, amely nélkül kép-j télén lenne Igazi hatást gya-t karolni nézőire, s amely nél-j kül elkerülhetetlenül meg- j semmisülne a színész és ad néző közötti kapcsolat 3

Emlékezetes az a nap, ami-j kor Leningrádban először í mutatták be a „Tiszta égbolt”1 című filmet. A film második) fele ment már, az a rész, 3 amelyben Oleg Tabakov j csillogó szemét mutatja a 3 vászon, s ez a mondat hall-3 ható: „Igen, én tudom, hogy te igazi kommunista vagy. Kommunista. De akkor miért nem vagy a pártban?” A nézőtéren döbbenetes csend volt. S nem csak a szavak súlya miatt. Mindenekelőtt azért, mert a ma embere szólt a vászonról a ma emberéhez, egész lényével. a legcsekélyebb színészi nyomaték nélkül beszélt a színész, átérezve és művészien éreztetve minden szó gyújtó erejét...

Ezt megelőzően pedig Ur- banszkij Asztahov egyik legsikerültebb mondata hallatszott: „Az, amit én átéltem az életben, elég lett volna száz olyannak, mint te vagy. És most sem könnyű a helyzetem. De ha elölről kellene kezdenem az életet. ugyanígy élném le. A te számodra szép szó a kommunizmus, de én vele éltem és élek.”

Lepergett a szöveges rész, de a kép még nem fejeződött be. A színészek szeméről, arcáról annyi minden leolvasható volt még, hogy egy sóhajtás is elegendő válasz lett volna a mondatra.

Senki sem mondhatja erről a jelenetről, hogy gyermeki naívságga] játszották el, mert hiszen erejének és magával ragadó varázsának titkát éppenséggel a színész: produkció egyszerűségében, 2 hitelességében találhatjuk 2 meg. 2

A színésznek ez a képes- ? sége. amellyel egész lényét,? szenvedélyének minden ere-} jét egyesíti az idővel, amely-? ben él, s a nézővel, akinek} alkot, az az utóbbi évek szí-2 nész sikereinek a koráb-} biaktól megkülönböztető sa-} játossága 5

dése, a gazdagabb mesterségtől! tapasztalatok révén hamarosan eltűnik . mindaz, ami korábban elvitathatatla- nul sok nehézséget, kellemetlenséget okozott a filmszínész számára, s ami tulajdonképpen eddig speciálissá tette ezt a munkát.

Az idő, a környező valóság mindenekelőtt azért gyakorolja a legnagyobb hatást a színészi játék stílusára, mert maga a színész is ember, aki emberek, saját kor- társai között, gondjaikkal és

lás mai vonásairól beszélünk, nyugodtan számításon kívül hagyhatjuk az ilyen színészt. Nem pusztán azért, mert nem felel meg a filmre, har nem legfőképpen amiatt, hogy ő a régi, már letűnt játék-iskola elveinek hordozója. S itt már nem a film sajátos jellegéről van szó, hanem a színész tehetségéről, belső árnyaltságáról, művészi kifejező eszközeinek tárházáról.

S most lássuk a film tech„Az én drága párom” című filmben a szétrombolt ezred- kórbáz falánál. Usztyimenko: Batalov, Kozirnyev: Ivan Pereverzev

Alekszaj Batalov a „Rumjan- cev-ügy” című filmben, amelyben Alekszandr Rum. Jancev gépkocsivezetőt alaki, tóttá

előtti játékhoz. A filmek érzékenységének fokozódásával csökkent a Jupiter-lám- pák izzasztó hősége és vakító fénye. A kamera szabad mozgásával kitágult a filmcselekmény korábbi szűk kerete, a filmkazetták gyakorlatilag nem szalmák határt a felvétenek időtartamának, s tökéletesedett a hangfelvétel is.

Röviden: a technika fejlőrnkájának és sajátosságainak hatását a színészre. Szinte szószerint a szemünk előtt tűnik el, a múltté lesz mindaz, amire azelőtt szükség volt a forgatáshoz, a kamera

Mellesleg gyakran ezekkel a végletekkel igyekeznek bizonyítani: egyik, vagy másik színészt természetében, egyéniségében bizonyos megfoghatatlan adottságok rejlenek, amelyek valamiféle titokzatos „kinematografizmus” komplexumát alkotják benne. S ezt a „kinematogra- ffizmust” határvonalnak tekintik, amely különválasztja a színház és a film művészeit Ezt a határt azonban szinte minden nap — hol ezen, hol azon az oldalon — a legkisebb nehézség nélkül átlépik.

Mi tehát tulajdonképpen az a „kinematognaűzmus”, honnan került elő és mivé fejlődhet?

A színész kinema tografi z- musának fogalmát szerintem csak a rossz filmrendezők találták ki, azok, akik — ahelyett, hogy becsületesen Beismernék — nem tudnak megfelelően bánni, „gazdái- todni” a színésszel, nem aidják kihozni belőle azt unit lehetne — inkább ilyen rödös fogalmakkal takarózlak.

Azt kérdezheti valaki: de ni legyen azokkal a színé- izekkel, akikből a színházi körülmények annyira „ki- ógnak”, hogy bármilyen ílmszerepet kapnak, mind- ;gyik alakításukon érezni a mesterkéltséget, az erősza- coltságot, a színházban pékig — ahol rivalda, kiké- izítés és tisztes távolság van i széksorok és a színpad kö- 5ött — tűrhetőek?

De ha a színészi ábrázoA színművész játékstílusának meghatározása igen bonyolult dolog. Különösen az, ha fűmről, filmszínészről van szó, mert a filmművészetben nagyon nehéz élesen elhatárolni, mit adott a műhöz a rendező, és mit a színész. Aztán azért is, mert a filmforgatás körülményei befolyásolják az alkotó munka menetét, a játék stílusát, s ezeket a körülményeket legtöbbször sem a rendező, sem a színész nem tudja megváltoztatni. Végűi pedig azért is, mert nagyon nehéz pontosan kimutatni, hogy a színművészet új, korábban még nem ismert irányzatára való áttérésnek mik a „tartozékai”. Mindez így van, de a művészi ábrázolás formája, a stílus mégis változik.

Elég visszapillantani a múltba, s máris világosan látjuk a megújhodásnak ezt a végtelen folyamatát. Emlékezzünk a némafilmekre, s hasonlítsuk össze őket az első hangosfilmekkel, ezeket pedig a 40-es évek alkotásaival. Még a legtapasztalatlanabb néző is azonnal észreveszi itt a szembetűnő változásokat, egyebek között a stílus változását. Semmi alapunk nincs azt gondolni, hogy ez a természetes folyamat manapság megrekedt, s holnap nem hoz új termést. ■ Nekünk, akik ebben a korban élünk nehéz meglátni valamennyi változást, kita- 1 pintani az új formák „kere- : teit”, ám ez természetesen : nem jelenti azt, hogy meg se kíséreljük.

Ha a filmművészet színészi játékának stílusáról beszélünk, rögtön beleütközünk egy régóta húzódó vitába, amely a „színház védelmezői” és a „filmpártiak” között folyik. A „filmpártiak” úgy vélik: minthogy a film végeredményben személy szerint a rendező kezében »születik meg, a filmszínész [játékstílusa is teljesen tőle [függ, a rendező ábrázoló [módszerének szolgálatában ►áll. Másrészről a „színház [védelmezői” azt állítják, hogy [a film kizárja az „alkotás” [lehetőségét, s a „technika”, [az „ipar” követelményei megkötik a színész kezét, még [csak nem is gondolhat sem- [miféle egyéni stílusra. Van [bizonyos igazság mind a két [felfogásban.

> És mégis az idő, a kör- ínyező valóság végeredményében összehasonlíthatatlanul ►erősebben és lényegesebben ►hat a színészi játék stilu- ►sára, mint a munkakörül- ►mények, vagy a rendező felfogása, ábrázoló módszere. [Ez a megállapítás egyformán érvényes a filmszínészekre és a színpadi művészekre, egyiküknél nem kiesebb a hatása, mint a másiknál.

► A jó színészből, aki gyengén játszott a filmben, vagy [pontosabban szólva, akit [rosszul használtak fel a fii- : [mesek. a film megjelenése 1 [után semmiképpen sem lesz [rossz színész, éppen úgy, [mint ahogy a rossz színészből sem lesz jó attól, hogy 'sikeres fümszerepet alakított.

A Központi Statisztikai Hivatal közreadta az 1960. évi népszámlálás alapján készült „Szolnok megye személyi és családi adatai” című kötetet Megyénk lakosságának száma az 1949. óta eltelt tizenegy év alatt három százalékkal: 462 I50-re emelkedett. Ez alatt az idő alatt sokan jöttek; még többen távoztak megyénkből. Az elvándoroltak száma 33 200-zal haladta meg a bevándorlókét.

Az ipar vonzó hatása megyén belül is éreztette hatását. Az utolsó népszámlálási ciklusban a kunszentmártoni járás és a Jászság községeiben gyérült a lakosság: ám Jászberényben 10,2 százalékkal. Szolnokon 34,2 százalékkal növekedett.

Korai lenne kimondanunk, hogy itt az ideje a megyyrt belüli vándorlás, költözés befejezésének. Korai, hiszen ma még nagyon sok munkás utazik naponta — értékes órákat elvesztegetve — Szolnokra. Jászberénybe a környező községekből, A párt tizenötéves lakásépítési programjának ütemes megvalósulása állami és magánerőből — gyakran OTP kölcsön segítségévei — folyamatosan csökkenti majd az utazgatni kényszerülők számát.

Az elvándorlás befejeződésének azonban már nagyon is itt az ideje. A legutóbbi népszámlálási ciklusban ezer lakosra száz fő természetes szaporodás; ugyanakkor hetvennégy fő vándorlási veszteség jutott. Igaz, a legutóbbi években többen tértek vissza szülőföldjükre. Mind az eltávozottak, mind a népgazdaság szempontjából kívánatos azonban, hogy minél többen jöjjenek haza szőkébb pátriájukba, s hogy minél kevesebben fordítsanak hátat falujuknak, városuknak;

A népszámlálás idején a keresők 25 százaléka az iparban és építőiparban, 45 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Az 1949. évi nép- számlálás adataihoz viszonyítva az ipari, építőipari keresők száma 85 százalékkal emelkedett, a mezőgazdaságiaké 31 százalékkal csökkent; A kereskedelemben dolgozóké majdnem ötver százalékkal nőtt.

1960. január elsején a keresők 88 százaléka tartozott a szocialista szektorhoz; ezen belül a szövetkezetihez 37 százaléka. A népgazdasági ágakat vizsgálva azt látjuk, hogy a magánszektor részaránya a szolgáltatásban a legmagasabb: ott 21 százalék; a mezőgazdaságban 13, az iparban 10 százalék volt. Ugyanebben az időpontban a keresők 82 százaléka volt fizikai munkás; 11 százaléka szellemi. Megyénkben a fizikai foglalkozásúak aránya magasabb az országos átlagnál. A fizikai dolgozók majdnem negyede nő. a szellemi fog- 3 lalkozásúaknak pedig majd- 1 nem fele. 3

A népesség iskolai vég- ] zettségének színvonala 1949 3 áta jelentősen emelkedett: az: általános iskola nyolc osztá- ] lyát több mint kétannyian; végezték el, 82 százalékkal 3 nőtt az érettségizettek szá- j ma, az egyetemi vagy fóís- j tolai oklevelet szerzetteké i oedig megkétszereződött. í Egyértelmű bizonysága ez 3 annak, hogy a lakosság ál-1 talános kulturális színvona- 3 lát nem csak kell, de lehet 1 is fokozni.

Az elmúlt tizenegy év 3 alatt lényeges változás állott ] be a tizenötéves és idősebb 3 népesség családi állapot sze- 3 rinti összetételében. Míg a 3 nőtlenek és hajadonok szá-1 na 19 százalékkal csökkent; 3 a házasoké 13 százalékkal, 3 az elváltaké 43 százalékkal 3 növekedett. A nőtlen férfiak 3 száma 8800-zal haladja meg 3 a hajadon nőkét. Az elváltak j aránya városokban nagyobb; mint falun. Megyénk lakos- j ságának 85 százaléka család- J ban él. 1949-hez képest a J családok száma 9 százalék- ] kai emelkedett.

A népszámlálás napján ; mmrrénilr Lakosságából 90 162 1

fő élt külterületen. A bel területeken épp négyszel annyi érettségizett és maga sabb végzettségű személy la kott. mint a külterületeken Az írástudatlanok számá' tekintve az eltérés mindössze 0,4 százalék a belterület javára.

A közelmúlt éveinek fej lődését vizsgálhatjuk, ha £ Központi Statisztikai Hivata. Szolnak megyei Igazgatóságának „Szolnok megye számokban” című kiad ványai forgatjuk. Ez a mű megyénk társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális életének alakulását summázza 1957- től 1961-ig.

Megyénkben a lakosság részére történt kifizetések — munkabér, munkaegység részesedés stb. — 1958 és 1961 között 17,7 százalékkal emelkedtek. Az iparban és az építőiparban ez idő alatt 5,6 százalékkal, az állami gazdaságokban és gépállomásokon 12,7 százalékkal emelkedett a reálbér. A termelőszövetkezeti tagok közös gazdaságból eredő jövedelme 13,3 százalékkal nőtt.

A néhányszázméteres bekötőút elején diadalkapu-sze- rű ív fogja át az út szélességét. Jó messzire, néhány kilométerre Karcagtól, a tágas mezőség közepén épületcsoport: Itt működik a mezőgazdasági középiskola és immár harmadik éve a felsőfokú technikum is. Kilencvennyolc érettségizett fiatal, — köztük 19 nő — tanul itt.

Beszélgettünk diákokkal és tanárokkal. A fiatalok bátran bírálnak, az igazgatóhelyettes mondja is: úgy ne• vélik őket, hogy mindig

• megmondják, ami a szívükön

• fekszik.

*

CSondok

; elsősorban a lakásprobléma. Harmincnégyen kaptak helyet a kollégiumban. Ez országosan is szép arány, azonban kevés az igényekhez képest. Karcagi lakos csak két- három van közöttük. A többieknek csak háromszáz forintos albérlet jut. S ezt az a harminc ösztöndíj sem old-