Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-30 / 280. szám
Keressük együtt a megoldást! Megyénkben harmincöt- ezer ember tárgyalta meg az 1961i évi III. törvényt, amely az oktatás reformját szentesítette; A tanácskozásnak tömeges munkafelajánlás. javaslatok egész sora volt a kísérő jelensége. Az azóta eltelt idő némi távlatot adott ahhoz, hogy megítélhessük, hogyan állunk a törvény végrehajtásával. A példátlan érdeklődés, a tömeg aktivitása 1961. tavasza óta a tanulás megjavítására, kiszélesítésére tett erőfeszítések sorozata nem véletlen, nem valamiféle szalmalángszerű lelkesedés következménye; Az érdeklődők, a javaslattevők, az új tantermek építői jól látják, hogy az eddigi erőfeszítések kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani országunk gazdasági és kulturális fejlődésével. Sok mindennel nem lehetünk elégedettek. Megdöbbentően alacsony a termelőszövetkezeti gazdáknak az iskolai végzettsége: 4,9 százaléknak van csak meg a 8 általánosa. Még mindig 23 000 analfabéta van a megyében. Azok, akik annak idején mostoha körülményeik miatt falusi, vagy tanyai osztatlan iskolában végeztek két-három osztályt. sem jutottak túl azon a fokon, hogy saját nevüket leírják, meg elolvassák a „nagybetűket”. Nem hisz- szük, hogy túlzás lenne több ezerre becsülni az ilyen félanalfabéták számát; A népművelés mai eszközeivel igen keveset adhatunk ezek számára, tehát az iskoláztatás kiszélesítésekor rájuk is gondolunk; Problémák a gyermekek oktatásában is bőven akadnak. Amíg Szolnokon a beiratkozottak 99,2 százaléka végezte el a VIII. osztályt, a kunhegyes! járásban 70 százalék. Túr- kevén (város!) 71 százalék. Ezen a helyzeten csak szívós, körültekintő, alapos felvilágosító és szervező munkával lehet segíteni. Nem előadások, nem brosúrák fogják meggyőzni ezeket az embereket, hogy tanuljanak, illetve járassák ki gyermekükkel mind a nyolc osztályt. Mindennapos, szóbeli agitáció, szívhez szóló emberi érvek, a perspektívák megmutatása — valahogyan így képzeljük el. Természetesen ez nemcsak a nevelőkön múlik. Az ő munkájuk: magas színvonalon tanítani a kor tudományát és művészetét, ugyanakkor népszerűén is, megszerettetve az iskolát, a tantárgyat, a tanulást. A toborzás elsősorban a tömegszervezetek és a szülői munkaközösségek megtisztelő feladata; Ami a felnőttek oktatását illeti: hallgassuk meg azokat is, akiknek tanulniuk kell. Hogyan képzelik el ők az oktatást. Vannak, akik szégyellnek iskolapadba ülni — ez különösen a falusi, tanyai lakosságnál tapasztalható. Hátha meg lehetne oldani magántanulással, korrepetitorokkal, vagy más módon, hogy ezek az értékes, de nehezen mozduló emberek bekapcsolódjanak a műveltség áramkörébe. Kubában egy év alatt megtanítottak olvasni, írni másfélmillió embert. Nálunk csak tízezrekről van szó. Miért ne lehetne jelesen végzett negyedik gimnazistákból önkéntes brigádokat szervezni, amelyek elmennek a szünidőben a falvakba, településekre és otthon tanítanák meg írásra, olvasásra, készítenék elő a magasabb osztályokra az írástudatlanokat, a félanalfabétákat. A rendkívüli kiküldetés eredményes végrehajtásának jutalma — mondjuk — 6oronkívüli egyetemi felvétel lehetne. Jól tudjuk, hogy a kérdésnek más buktatói is vannak. Tanterem-hiány (ezért is jó lenne a felnőttek házaknál történő alapfokú oktatása), tankönyv- hiány, tanszer-problémák, a falvakba küldendő ifjúsági brigádok előkészítése, elhelyezése, ellátása. A kérdéssel mégis foglalkozni kellene, mert égetően sürgős, mert az általános műveltség, a szakmai továbbképzés elterjesztésében sem tudunk lényegesen előrelépni, amíg ezt a feladatot meg nem oldjuk. Egy másik gondolat, ami a törvény végrehajtásával kapcsolatban felmerül: az oktatás szakosítása. Az úgynevezett osztatlan iskolákban tanuló fiatalok száma elég tekintélyes. Az ilyen módon tanuló gyermekek sokszor behozhatatlan hátránnyal indulnak a felső tagozaton, vagy a középiskolában. Az eredmény: el- kedvetlenedés, kimaradás, tehetségek elkallódása. A feladat tehát adott: Az osztatlan Iskolák mielőbbi felszámolása. Igen ám, de ennek igen "sok — elsősorban tárgyi akadálya van. Kevés a tanyai kollégium, létesítésükre még csak ezután születik majd átfogó intézkedés. Iskolabuszokat kellene beállítani, amelyek összeszednék reggelenként a tanyavilág gyermekeit, hogy a felső tagozaton szakosított oktatásban részesülhessenek. Mindez igen nagy anyagi áldozatot kíván. De nem lehetne éppen ebben az ügyben mozgósítani az érdekelteket? Épületátalakí- tás, a beruházások, a községfejlesztési alap megfelelőbb elosztása, a közlekedési vállalat rugalmasabb menetrend-összeállítása, esetleg egy-egy kimustrált teherautó átalakítása... mindenütt a helyi lehetőségeknek megfelelően. Sok gonddal, sok szeretettel — és főleg nagyon sok ötlettel lehetne ebben a kérdésben gyorsan előbbire jutni. Csupán két lényeges kérdést emeltünk ki az oktatási törvény soronlevő feladataiból. Pedig még egész sor problémája van. A felsőfokú technikumok fejlesztése, a szakmai előképzés új alapokra helyezése, a pedagógus-hiány megoldása — hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Az oktatási törvény uyanis csupán keret. Jól megszerkesztett, rugalmas keret, amelynek élettel való megtöltése, gyakorlati végrehajtása sok helyi ötletet, kezdeményezést, javaslatot kíván. Cikkünk is azért íródott, hogy néhány jelentős kérdésben gondolatébresztő legyen. Az analfabétizmus felszámolására, a tanyai kollégiumok létesítésére, a körzetesítés egyéb problémáira, a felnőtt oktatás kiszélesítésére, az iskola és a gyakorlati élet kapcsolatának számos kérdésére még csak most keressük a választ. Szeretnénk a jó kezdeményezéseket közkinccsé tenni, a felmerült problémákra választ kérni olyanoktól, akiknek már van némi tapasztalatuk abban, ami néhány helyen még sok fejtörést okozó gond. Lapunk hasábjain helyt adunk az elképzeléseknek, hasznos módszereknek, terveknek. Ügy véljük, az ilyenek közreadásával, esetleges vitákkal az oktatási törvény gyakorlati megvalósítását hathatósan fogjuk segíteni. VILÁG PROLETÁRJAI EGYgSÜIáJííTEK! SZOLNOK j* i mm A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYE! TANÁCS LAPJA xm. évfolyam, 280. szám. Ára 50 fillér 1962. november 30„ péntek. A kormány jóváhagyta a magyar—szovjet timföld - alumínium egyezményt A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, jelentést tett a kormánynak az 1963—65. évekre szóló magyar—szovjet hosz- szúlejáratú áruszállítási egyezmény bővítéséről és az 1963. évi áruszállítási tárgyalásokról, továbbá a timföld- és alu- míniumtermelés területén megvalósításra kerülő magyar —szovjet együttműködési egyezményről. A kormány a jelentéseket megvitatta és jóváhagyólag tudomásul vette, A kormány elismerését fejezte ki mindazoknak a szakértőknek, mérnököknek, közgazdászoknak és tervezőknek, akik a Magyarország és a Szovjetunió között létrejött nagyjelentőségű államközi szerződés, a timföld-alumínium egyezmény előkészítésében résztvettek, A kormány ezután kinevezésekre vonatkozó előterjesztésekben hozott határozatot, majd folyó ügyeket tárgyalt. Jászsági látogatásuk után elutaztak latin-amerikai vendégeink A MSZMP VIII. kongresz- szusán résztvevő mexikói és salvadori pártküldöttség megyénkbe látogató tagjai csütörtökön reggel megtekintették a szolnoki Vörös Csillag úti új lakótelepet, majd Csáki Istvánnak, a megyei pártbizottság első titkárának, Árvái Istvánnak és Szabó Istvánnak, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagjainak kíséretében Jászboldog- házára utaztak, ahol Szekeres László, a jászberényi járási és városi pártbizpttság első titkára így köszöntötte latin-amerikai vendégeinket: — Igyekszünk nagyon őszintén bemutatni, hogyan élünk, s szeretnénk, ha a rövid látogatás alkalmával jól éreznék nálunk magukat. Pócz József, a Zrínyi Tsz elnöke később megkérdezte a küldöttektől, hogyan lehetne leghűbben jellemezni a salvadori parasztok életét. A küldöttek ezt válaszolták: nyolcvan százalékuknak nincs cipője, s átlagos életkoruk 26 év. A gyermekek többsége egy éves kora előtt hal meg. Egy millió közül kilencezer gyerek járhat óvodába. — Ez a válasz bizony meglepte a vendéglátókat, s az eddiginél is nagyobb őszintébb, s melegebb barátsággal vették körül őket. A meleg fogadtatást G. Gonzales, a Mexikói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja köszönte meg és Szekeres László elvtárs szavai után ő mondott beszédet a községi kultúr- házban rendezett nagygyűlésen. A nagygyűlés után Szádvári Vendellel, az Aranykalász Tsz 77 éves tagjával váltottak néhány baráti szót a vendégek, majd a jászberényi felsőfokú tanítóképzőben Andrási Béla igazgató, Szabó Mihály párttitkár és Kopácsi Béla igazgatóhelyettes fogadta őket, s rövid időt töltöttek az intézet hallgatói között. Elmondták véleményüket arról, amit országunkban, megyénkben láttak. Benjámin Samano pedig megköszönte a szíves fogadtatást. Ezzél vendégeink megyénkben befejezték látogatásukat, s az esti órákban visszautaztak Budapestre. B. E. Mikojan Washingtonban Washington, (MTI) Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettese, csütörtök délután különrepülőgépen New Yorkból Washingtonba utazott, hogy találkozzék Kennedy elnökkel és Rusk külügyminiszterrel. A szovjet miniszterelnökhelyettes még New Yorkból történt elutazása előtt a repülőtéren sajtótudósítóknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy New Yorkban hasznos megbeszéléseket folytatott, amelyek hozzájárultak az álláspontok tisztázásához. Megállapította, hogy a sikeres tárgyalások előfeltétele a kölcsönös megértés. Mikojant a Washington melletti Andrews-légitámaszpont repülőterén Duke, az Amerikai Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, Thompson, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete — Rusk külügyminiszter tanácsadója — és Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete fogadta; Thompson ebédet adott Mikojan és kísérete tiszteletére, amelyen megjelent Dobrinyin is. Magyar küldöttség utazott a Bolgár Népköztársaságba A Bolgár Népköztársaság honvédelmi miniszterének meghívására Czmege Lajos vezérezredesi, honvédelmi miniszter vezetésével csütörtökön reggel magyar katonai küldöttség utazott baráti látogatásra a Bolgár Népköztársaságba,- A látogatás célja, hogy a küldöttség megismerkedjék a baráti bolgár nép és hadseregének életével, munkájával. (MTI) Az első primőr szállítmány Megyénk termelőszövetkezeteinek primőr telepein szedésre érett a karalábé. A karcagi Béke, a túrkevei Búzakalász és a tiszaörsi Rákóczi Tsz üvegházaiból szerdán 30 000 karalábé szállítmányt indítottak útnak a Német Demo-cratikus Köztársaságba; Tiszaörsön néhány nap múlva a retek, a saláta és a paprika szedését is megkezdik. A külföldi szállítások mellett karácsonyra a hazai kereskedelemnek is több tízezer friss, Í2letes zöldségfélét adnak a termelőszövetkezetek; SARBAN, VÍZBEN Műhely a szabad ég alatt — Az elkésett aszfaltozó!« Aki csak az örök nyárban hisz Hosszú, derűs ősz után, szinte minden átmenet nélkül tört ránk a tél. Két nap alatt megmutatta teljes fegyvertárát: ónoesővei kezdődött. havazással, hófúvással folytatódott. A hideg mindehhez még csak statisztált. Ipari üzemekbe, szabad ég alatt dolgozó munkásokhoz látogattunk el. Vajon hogyan érte őket az időváltozás, akadályozta-e a termelést a hirtelen beköszöntött téL CSÁKÁNNYAL BÁNYÁSSZÁK AZ AUTÓT Az első feljegyezni való már a belvárost elhagyva feltűnt. Az AKÖV József Attila úti forgalomirányító telepén — amely egyben parkírozó- terület is — az ősz és tél minden zordsága elénk tárult. A többezer négyzetméHalló in népinp... — Itt pedig Fekete Gá- bomé. — Foglalkozása? — Háziasszony vagyok. — Mi volt a mai nap legkedvesebb eseménye? — Ma szedtem elő köl- csönkötvényeimet és a lapokban megjelent gyorslistával összehasonlítottam a számokat. Képzelje, két kötvényszám is egyezett. Az egyikkel ezer forintot, a másikkal pedig száz forintot nyertünk... Persze, feltéve, ha nincs tévedés. A hivatalos jegyzéken is megnézzük remélem nem csalódunk. — És mi okozott bosszúságot? — Szörnyű, hogy milyen embereik vannak. A Vörös Hadsereg úton — ahol lakunk — letérdelték a fiatal facsemetéket. Én azt hiszem, minden rendes ember örül, ha szépül a városa, ha virágokat, cserjéket, fákat ültetnek az utcákra és terekre. Ügy örültünk ezeknek a szegény facsemetéknek is, gondoltuk ezzel is szebb lesz a környék. És erre ez történt. Duhajkodó legények tönkre tették őket, derékba itörték csaknem valamennyitternyi területen mindenfelé sár és víztenger. A lehangoló egyhangúságot csak két- három gépkocsi teszi változatossá, azok is besüllyedve a latyakba. Ezekbe a kocsikba tavasz előtt már csak gumicsizmával lehet beszállni. Talán arra várnak, hogy megfagyjon a föld, akkor könnyebb lesz csákánnyal kibányászni a kocsikat. Ha nincs is elég garázs, fedett hely — s betonozásra sem futja — salakkal, planirozás- sal sártalanítani lehetne a parkirozóhelyet; AKIK NEM FÉLNEK EGY KIS ESŐTŐL A cukorgyárban megszokott látvány a vizes, csúszós út. A ragadós létől csöpögő répaszeleteket szállító járművek pontosan jelzik útirányukat. A gyárban Győri Lajos fővegyész fogad. Náluk nem okozott gondot a változó idő. A kampány végéig még kilencezer vagonnyi- répát dolgoznak fel és ebből mintegy ötezer vagon már a hajó- és vasúti kirakodókon van. A gyárban bent pedig kettő napi tartalék áll készenlétben bármilyen szállítási akadály esetére. Az udvaron kisebb csoportokban dolgoznak a munkások. Kokszot, mészkövet szállítanak kisvasúton az üzemhez. Az épület túlsó oldalán hatalmas vízsugarakkal mossák ki a répát a vagonokból. Az itt dolgozók — érthetően — nem ijednek meg egy kis esőtől, hótól. Különben is jól. me- 'egen öltöznek. VAJON KIT DICSÉRNEK A HEGESZTŐK? A Mezőgazdasági Gépjaví tó Vállalatnak csak a kapu-, jáig merészkedtünk; Az udvar feldúlt erődítményhez hasonlít; Betonkeverő gépek zörögnek, aszfaltozáshoz készítik elő a terepet Igaz, hogy egy kicsit elkéstek ezzel a munkával, de mégis jobb későn, mint soha. A lényeg, hogy készül a tükörsima beton. Dicsérem is a kapuban a portásnak — na; most már jöhet a tél, ha ez kész lesz, vígan várják. — Mi igen — válaszolja —; csak a hegesztők mit szólnak hozzá, azt nem tudom, mert ők még most is a szabad ég alatt dolgoznak. Aztán ha a hidegben odaragad a kezük a vashoz, hiába szép síma az út és udvar, ők nem ezt fogják dicsérni. Feljegyzem a noteszembe: „hegesztőcsarnok” — bár lehet, hogy ezügyben ez a sokadik feljegyzés. ÁTMENTIK A SÁRBA FULLADT GÉPEKET Ügy látszik, sok helyen nem hitték, hogy ez évben is tél lesz. Az Építőipari Vállalat Rékasi úti telepén is sártenger közepén állnak a gépek. Bár az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy csak a felettes szervek bíztak az örökös jó időben; Akik tavaly Is itt gyúrták a sarat, azok időben jelezték — segítsenek, mert baj lesz. Bezerédi Sándor szocialista brigádvezető újságolja, hogy két évi Ígérgetés után végre most megérkezett a kért salak. Ezzel leterítették az udvar egyik oldalát. — egy —