Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-24 / 275. szám
1962; november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tanácskozik a kongresszus (Folytatás a 4. oldalról) lom egységét, hanem a mi szent, közös ügyünknek síneseinek hasznára. Végezetül felolvasta Malájföld Kommunista Pártja Központi Bizottságának a párt- kongresszushoz intézett üdvözlő levelét, amelyben testvéri üdvözletüket küldik az MSZMP minden tagjának. I. B. NORLUND A DÁN KOMMUNISTA PART POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA, a Központi Bizottság titkára üdvözölte emtán a kongresszust. — Amit önök elértek, nemcsak önmaguk, de az egész nemzetközi mozgalom számára is eredmény — mondotta, majd a dán munkásmozgalom harcait ismertette, végül a nemzetközi munkásmozgalom egységének fontosságáról szólva kijelentette: — Pártunk alaposan megtanulta becsülni a nemzetközi összetartást. — Mi is szembefordultunk azokkal a hangokkal, amelyek egy idő óta Albániából hallatszanak. Az a véleményünk, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok képezhetik az egység szilárd alapját. Egyesíteni kell minden erőt, hogy megvalósítsuk e nyilatkozatok szellemét — mondotta. GÁSPÁR SÁNDOR AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK PÓTTAGJA, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA. A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA Állandóan növekszik a párt szerepe, a pártmunka jelentősége Pénteken reggel folytatta tanácskozását az MSZMP VIII. kongresszusa. Az ülésen Molnár Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának« tagja elnökölt. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak, Elvtársitok! A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei és beszámolója hosszú időre meghatározzák a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos tenni valókat. A szervezeti szabályzat módosításának az a célja, hogy továbbfejlesszük a párt belső életét, s hogy a párt, mint a társadalmi átalakulás vezető ereje, eleget tudjon tenni a fokozott követelményeknek is. Gáspár elvtárs ezután arról beszélt, hogy a szocializmus teljes felépítés se során állandóan növekszik a párt szerepe, a pártmunka jelentősége, majd így folytatta felszólalását: A párt politikai irányvonala helyesnek bizonyult. A párt jól határozta meg legfontosabb céljait a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi területén. A párt vezetőszerepének érvényesülése folytán jól funkcionált a proletárdiktatúra rendszere, s az abban helyet foglaló valamennyi szerv tevékenysége fellendült, hatékonyabbá vált Az állami, a gazdasági vezetés, a szakszervezetek, s valamennyi mozgalmi és társadalmi szerv a párt eszmei irányításával önállóan oldja meg feladatait a maga sajátos szerepének megfelelően. Ebben rejlik előrehaladásunk egyik fő mozgatóereje. Pártunk marxista—leninista módon értelmezi hivatását Nem uralkodik, hanem vezet, irányít. Nem törekszik arra, hogy átvegye, vagy korlátozza az állami szervek, a szakszervezetek, vagy a többi tömegszervezet szerepét, s a feladatok megvalósításában érdemben támaszkodik rájuk. Ezután a párt vezető szerepéről az előadó egyebek között a következőket mondotta: — A párt ma a vezetés fő módszerének a meggyőzést tekinti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a párt szerepe csupán eszmei fel- világosító, és nevelőmunkára korlátozódik, hiszen a párt a proletárdiktatúra legfőbb vezető ereje. Egyesek úgy vélik, hogy a vezetés mai felfogása és gyakorlata valamiféle liberalizmus a párt részéről. A valóságban azonban csakis a meggyőzés teszi lehetővé, hogy a tömegek megértsék és magukévá tegyék a párt céljait, s minden erejükkel törekedjenek megvalósításukra. A meggyőzés, mint a vezetés alapvető módszere, persze, bizonyos értelemben nehezebb és bonyolultabb, mint a párán-. csolgatás. Végső soron azonban célravezetőbb, mint a párt lényegéből idegein bürokratikus vezetési stílus. Továbbiakban Gáspár elv- tára rámutatott, hogy az 1950-es években elterjedt bürokratikus vezetési módszer szorosan összefüggött a személyi kultusszal, a tömegek lebecsülésével. A párt vezető szerepének marxista—leninista értelmezése és gyakorlata szükségszerűen következik a személyi kultusz felszámolásából abból, hogy a párt megvan győződve: a tömegek érdekeit kifejező politika és minden reális feladat végrehajtásához meg kell szerezni a tömegek támogatását. Majd hangsúlyozta: a szocializmus teljes felépítésének időszakában állandóan nő a párt vezető szerepe a társadalmi és gazdasági élet minden területén. Azért mert a népgazdaság egységes szocialista alapjának létrehozásával 'gazdaságunk egészében összhangba kerültek a termelőerők és a termelési viszonyok. Ez lehetővé teszi a termelőerőknek az eddiginél sokkal nagyobb arányú és gyorsabb fejlődését. Ez azonban nem spontán folyamat. A termelőerők fejlődésével a nemzetközi, szocialista munkamegosztás bővülésével együtt a gazdasági feladatok is mind bonyolultabbá válnak. és így fokozódik a tudatos elém, a tudományos alapokon álló, messze előrelátó vezetés ezzel a párt szervező és irányító tevékenységének jelentősége. A proletárdikta túra mind inkább magán viseli az össznépi állam vonásait. Államunk demokratikus alapjai szélesednek, a fejlődés mindjobban megköveteli a nép tehetségében, szorgalmában, alkotóerejében rejlő összes energiák kibontakoztatását A továbbiakban Gáspár elvtáre a pártnak a gazdasági építő munkával kapcsolatos feladatairól beszélt, majd így folytatta: — A pártszervezetek, amelyeknek az a feladatuk, hogy segítsék, irányítsák és ellenőrizzék a hatáskörükbe .tartozó gazdasági vezetőket, olykor helytelenül értelmezik szerepüket Előfordul, hogy átnyúlnak a gazdasági vezetők feje felett, helyettük akarnak intézkedni; Egyes gazdasági vezetők viszont a népgazdasági érdekek rovására előtérbe helyezik a vállalati helyi érdekeket, a terv teljesítését olykor a dolgozókat védő törvények és rendeletek megsértése árán is szorgalmazzák, nem építenek eléggé a dolgozók kezdeményezéseire, olykor kényelmességet tanúsítanak az alapvető gazdaságpolitikai határozatok végrehajtásában Az ilyen jelenségekkel szemben erélyesen fei kell lépni. Nem kell félni a vitáktól és a súrlódásoktól, mert csak így lehet leküzdeni a hibákat, mind a pártszervezetek, mind a gazdasági vezetők munkájában. Elvtársak! A szocializmus teljes felépítésével járó fokozott követelmények kielégítése megköveteli a párt belső életének egészséges továbbfejlődését a pártdemokrácia és a centralizmus szerves, harmonikus egysége alapján. A centralizmus érvényesülését pártunkban döntő módon bizonyítja, hogy a VII. kongresszus céljait egységesen hajtottuk végre. Ezután az előadó a párton belüli demokrácia fejlődéséről beszélt, majd így folytatta: — A párton belüli demokráciának fontos mutatója a kollektív vezetés érvényesítése a pártmunka minden láncszemében. Csak a személyi kultusszal való gyökeres szakítás, a vezetés szigorú kollektivitása tette lehetővé az MSZMP számára, hogy olyan politikát folytathasson, amely nem egyes személyek szubjektív elképzelésedre, hanem a valóság szilárd talajára épül. Csak a kollektív vezetés teszi lehetővé azt is, hogy a káderek kiválasztásánál és elosztásánál — általában az emberek megítélésénél — ne egyesek esetleg szubjektív előítélete, hanem a kollektíva tárgyilagos, józan véleménye jusson érvényre, hogy a kádermunkából is kiküszöböljük a szubjektivizmust. Pártszervezeteink többsége ma helyi szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően hajtja végre a központi irányelveket és határozatokat, igyekszik rugalmasan, sablonoktól mentesen dolgozni. A kollektív vezetés elvéből fakad az a nagyarányú fejlődés Is, amely napjainkban a párhmunka jellegében és módszereiben végbemegy. Ismeretes, hogy manapság mindinkább terjed a társadalmi alapokon végzett pártmunka. Az utóbbi években Budapesten, továbbá a megyei és a járási pártbizottságok illetve azok apparátusa mellett, kommunista és párton- Mvülä szakemberekből és más aktivistákból, állandó jellegű » munkabizottságok egész sorát hozták létre. Társadalmi munkatársakból álló osztályok és alosztályok létesültek. Ezeket az osztályokat az apparátus szerves részének tekintik, és hatáskörüket is eszerint szabják meg. A társadalmi munkások foglalkoztatása nem minden megyében történik azonos szervezeti formák között — mindenütt helyesen figyelembe veszik a helyi körülményeket, a káderek fejlettségét és tapasztalatait. De a cél mindenütt azonos: csökkenteni a függetlenített apparátus létszámát, közelebb hozni az apparátust az élethez, aktivizálni a párttgságot, emelni a pártmunka színvonalát. Kedves elvtársak! A lenini normák érvényesülésének, a párt erejének fontos követelménye, a párt- egység. Pártunk a marxizmus—lenindzmusnak ezt a tanítását sem csupán könyvekből, hanem saját, eleven tapasztalataiból sajátította el és megszenvedett azért, hogy e tanítás vérévé váljék. Egységes-e most a mi pártunk? Tiszta lelkiismerettel, szilárd meggyőződéssel mondhatjuk, hogy igen. Egységes, szilárd marxista —leninista világnézetében. Egységes szervezetileg és a cselekvésben is. Az MSZMP egysége az ellenforradalommal szemben vívott harciban, a marxizmus —leninázmus tisztaságáért folyó küzdelemben a szék- tarianizmussal és a revizio- nizmussal való nyílt és gyökeres szakítás során ková- csolódott ki. Aranyfedezete ma is a párt helyes politikája. E politika a marxizmus—leninizmus alapján alkotó módon egyesíti a hazai, továbbá' a nemzetközi munkásmozgalomnak azokat az általános -érvényű tapasztalatait, amelyek kifejezésre jutnak az SZKP XX. és XXII. kongresszusának dokumentumaiban, valamint az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatokban. A párt a Központi Bizottság egyes politikai céljaival kapcsolatban előfordulnak véleménykülönbségek, meg nem értés, sőt, lehet mondani ellenvélemények is. Jelenleg is vita folyik a két ismert kérdésben, a származás szerinti kategórizálás megszüntetéséről az egyetemi felvételeknél, valamint a párt szövetségi politikájának értelmezéséről. Egyesek manapság aggályoskodnak azért, hogy Párt- szervezeteinkben élénk viták folynak, s attól tartanak, hogy ez az egység rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellenségeink saját vágyálmaikból kiindulva a párt válságát vélik felfedezni ezek mögött a viták mögött. Pedig a magyar és a forradalmi munkásmozgalom története egyaránt bizonyítja, hogy az egység és a vita nincs ellentétben egymással, ellenkezőleg: feltételezi egymást. A párt egysége mindig akkor volt szilárd, ha alkotó vitákban döntöttek a soron levő feladatokról, és megoldásuk módszereiről. Ismeretes, hova vezetett az 1950-es években a Rákosi-klikknek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta a pártban az ellentétes nézeteket, elfojtotta a vitát, és az egységet az egység puszta deklarálásával kívánta megteremteni. Persze, a párt nem vitaklub, ahol végnélküli viták folynak és 'ahol hiányzik az akarat és cselekvés egysége. De fontosnak tartjuk, hogy pártszerű fórumokon mindenki elmondhassa a véleményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbírálat létjogosultságát tagadja a forradalmi pártban. Gáspár elvtárs ezután a helyi pártszervek feladatáról beszélt, a párt politikájának helyes alkalmazásában, majd így folytatta: — A szocializmus építésének feladatai mind bonyolultabb kérdések megoldása elé állítják a pártot. Mindig lehetnek olyan emberek — különösen nagy történelmi sorsfordulók idején —, akik egyik-másik új módon felmerülő kérdéssel értetlenül állnak szemben, nehezen szabadulnak meg már beideg- ződött, rossz, elavult munka- -•Mszereiktől. Ismert dolog; hogy a két kongresszus között még a párt legfelsőbb vezető szerveiből is vissza kellett hívni, ki kellett zárni néhány embert. Ennek kapcsán nyilván voltak és vannak olyanok, akik aggódnak a pártvezetés egysége iránt. Mi természetesen ismerjük a vezetők szerepét a munkás- mozgalomban. Helyesen ítéljük meg a politika és a személyek viszonyát. Bár a forradalmi munkáspárt világnézete és politikája nem független az emberektől, azoktól, akik kialakítják és formálják, de nem egyes személyekhez kötött. A pártegység és a pártvezetés egységének biztosításához az is hozzátartozik, hogy olykor egyes személyekkel szemben, akik görcsösen ragaszkodnak hibás álláspontjukhoz, akik nem hajlandók alávetni magukat a többség döntésének, szervezeti rendszabályokra is szükség lehet. Pártunk nem liberális: ha elvi kérdésekről, ha a párt, a nép édekeiről van szó, személyre való tekintet nélkül, elvi szigorral lép fel a pártegység védelmében. Az előadó részletesen foglalkozott a párton belüli bírálat problémáival és egyebek között a következőket mondotta: — Mondhatjuk-e, hogy mi felszámoltuk már a kritikát- lan hajbókolást, a hallgatást, illetve a kritika elfojtását? Nem, a társadalmi életben most is van ilyesmi, most is előfordul az, hogy derék, a társadalmi érdeket szolgálni akaró, vagy a maguk igazát jogosan kereső emberek húzzák a rövidebbet. Bizony sok keserűséget okoz az ilyesmi még most is az embereknek. De varázsigét mi sem ismerünk és nem is lehet semmiféle központi határozattal, egyszer és mindenkorra elintézni, ráolvasással megszüntetni sokszálú, valamilyen módon szinte minden embertől függő társadalmi problémákat Olyan közszellemet kell teremtenünk minden pártszervezetben, hogy mindenütt azoknak az embereknek legyen a legnagyobb becsületük, akik a legbátrabban és legmélyrehatóbban tárják fel a munka fogyatékosságait Olyan légkört kell teremtenünk, hogy egyetlen párt- szervezetünk, egyetlen kommunista se idegenkedjék az olykor talán magukat érdesen kifejező, úgynevezett „nyughatatlan” emberektől, ha azok valóságos problémákat mondanak ki. Elvtánsak! A pórt politikája, a párt céljai világosak, eszközei tisztók. méltók céljaihoz és ez a döntő a párt és a tömegek szoros, eltéphetetlen kapcsolata szempontjából. A pártegység további erősítése, a pártdemokrácia, a kritikai sziellem és a kollektív vezetés továbbfejlesztése nem önmagáért való dolog, hanem azt célozza, hogy a párt még odaadóbban és eredményesebben tudja szolgálni a nép ügyét. A Központi Bizottság nemrég hozott határozatot a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról, A párt jóvátette mindazt, ami még jóvátehető volt. A mi népünk; a magyar munkásosztály nagy árat fizetett a személyi kultusz éveiben élkövetett hibákért Számiunkra, a ma élő nemzedék számára örök tanulság, hogy tiszta célt. a haladó emberiség szép eszméjét, a szocializmust, a kommunizmust nem lehet tisztátalan eszközökké! szolgálni. Vigyázzunk tehát továbbra is eszközeink tisztaságára, óvjuk pártunk egységét, szolgáljuk továbbra is hűséggel, odaadással, becsülettel népünk ügyét Erősítsük testvéri kapcsolatainkat a nemzetközi munkásmozgalommal és a Szovjetunióival. Ebben van nagy ügyünk győzelmének záloga — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Gáspár Sándor elvtársi Ezután TORMA ISTVÁN ' —■ A NAGYATÁDI JÁRÁST PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRA szólalt fel. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a párt őszinte, következetes, sem jobbra, sem balra nem tesz engedményeket, a nép érdekeit szolgálja. Éppen ezért a dolgozók mélységesen egyetértenek vele. A továbbiakban arról beszélt, hogy a vezetésnek minden szinten egyik alapfeltétele a szakértelem, a hozzáértés. Tapasztalatai szerint a vezetők többsége képezi magát, fejleszti szaktudását. Ez nemcsak a vezetőkre, hanem sok-sok egyszerű emberre te jellemző. Torma István ezután a községi és termelőszövetkezeti pártszervezetek erősödéséről szólt, mert az ipartelepítéssel foglalkozva egy konkrét eset kapcsán megbírálta a Kohó- és Gépipari Minisztériumot, személyesen Csergő János elvtársat, amiért ígérete ellenére évek óta tart a huzavona a Drótfonat, gyár Nagyatádra való költöztetése körül. A helyi vezetők hittek az ígéretnek, s erre a célra területet, vettek igénybe. A volt tulajdonosoknak — 80 parasztembernek most meg kellene magyaráznunk, hogy „odafenn” miért nem döntöttek még az ügyben, miért nem kerül az üzem Nagyatádra? El kell kerülni az ilyen eseteket — hangsúlyozta a felszólaló. A következő felszólaló JANOSSY LAJOS KOSSUTH-DIJAS AKADÉMIKUS, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ALELNÖKE. A KÖZPONTI FIZIKAI KUTATÓ INTÉZET IGAZGATÓJA átadta a kongresszusinak a Központi Fizikai Kutató Intézet dolgozóinak üdvözletét, akik az új atomreaktor megépítésével és átadásával köszöntötték a párt VIII. kongresszusát Ezután elmondotta, hogy a magyar tudományos életet és eredményeit külföldön is nagyra becsülik. Bár a magyar tudósok kétségkívül megérdemlik az elismerést, tudományos munkánkban még nagyon sok a tennivaló. Mindenekelőtt azt a kérdést kell felvetni: ki- élégíti-e tudományos kutatásunk azokat a szükségleteket, amelyeket iparunk fejlődése követel? Erre ma még nemmel kel] válaszolni. Iparunkat jelentős mértékben kívánjuk fejleszteni. Ebből következik, hogy tízhúsz év alatt sok kutatómunkát kell elvégeznünk. Egyrészt sokkal céltudatosabban és jobban ki kell használnunk jelenlegi kutatási lehetőségeinket. Másrészt kocnó- lyan meg kell vizsgálnunk, hány új kutatóintézetet kell létrehoznunk. Ha korszerűen akarjuk fejleszteni iparunkat, ez elől nem térhetünk ki. Nem kevésbé fontos, hogy az in« tézetek pontosan értsék feladataikat. Csak így érhető el, hogy a rendelkezésünkre álló összegeket átgondoltan használják fel. Jánossy Lajos javasolta: a tudományos akadémia vizsgálja meg tagjáinak mun« kásságát, mert tisztán kellene látnunk, hogy az egyes tudósok milyen munkásságot fejtettek ki. Ez sokat jelen(Folytatás a 6. oldatott)
