Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

1962, november 23, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Tanácskozik a kongresszus RAYMOND GUYOT A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA Bevezetőben tolmácsolta a kongresszusnak a Francia Kommunista Párt testvéri üdvözletét. Elismeréssel be­szélt az MSZMP politikájá­ról, majd hangsúlyozta, hogy a francia kommunisták min­dent megtesznek a szoros kapcsolatok fejlesztése, a francia—magyar barátság erősítése érdekében. Beszélt arról a kemény harcról, mely Franciaországban több mint négy esztendeje folyik a de­mokrácia és a személyi ha­talom között. Elemezte a francia válasz­tások eredményét, majd a nemzetközi politika kérdé­seivel foglalkozott, kiemelve, hogy Kubában az imperia­listák újabb vereséget szen­vedték. Pártunk helyesli mindazo­kat a lépéseket — fűzte hoz­zá —, amelyeket a Szovjet­unió Kuba szuverenitásénak biztosításáért és azért tett, hogy a világot megmentse egy termonukleáris világhá­borútól. A béke valamennyi hívével együtt arra törek­szünk, hogy tárgyalások út­ján oldódjék meg a kínai— indiai határon kialakult hely­zet, amelyet az imperialisták rögtön kiaknáztak. Pártunk elítéM és lelep­lezi azokat a szovjetellenes, valamint a Szovjetunió Kom­munista Pártja és több test­vérpárt, köztük a Francia Kommunista Párt ellen In­tézett hadjáratot, amelyet az Albán Munkapárt vezetői in­dítanak, megsértve az 1957. és 1960. évi moszkvai hatá­rozatokat, és hátat fordíta­nak a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresz- szusa a személyi kultusz le­leplezéséről, valamint a bé­kés együttélés és a béke kér­déseiről hozott történelmi határozatoknak. Mi rámuta­tunk az Enver Hodzsa és mások részéről indított egy­ségbontó törekvésekre, ame­lyek a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalmat megosztják. A marxista—le­ninista pártok feladata, hogy úgy vigyázzanak a nemzet­közi mozgalom egységére, mint a szemük világára. Ezért továbbra is érthetetlen számunkra a Kínai Kommu­nista Párthoz tartozó élv­társaink magatartása, akik nem hajlandók elítélni eze­ket a közös ügyünkre káros egységbontó törekvéseket. Végül kijelentette: tapasz­talatból tudjuk, hogy az imperialisták nem nézik tét­lenül a szocialista tábor és a világbéke erőinek térhódí­tását. Mindenféle fenyegeté­sekre vetemednék, hogy megpróbálják feltartóztatni a történelem menetét. De azt is tapasztalatból tudjuk, hogy rrrinden próbálkozásuk meg­törik a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységének szikláján, a marxizmus—lenini zmus és a proletár nemzetköziség ere­jén. 1LKU PÁL A MANDATUMVTZSGALÖ bizottság elnöke előtérj esztette a mandátum­vizsgáló bizottság jelentését. — A madátumvizsigáló bi­zottság — mondotta — a tit­kos szavazással megválasz­tott szavazati és tanácskozá­si jogú küldöttek megbízó­levelét érvényesnek találta. Majd így folytatta: — A párt Szervezeti Sza­bályzatának 23. pontjában foglalt jogánál fogva a Köz­ponti Bizottság úgy döntött, hogy minden 800 párttag után egy szavazati jogú kül­döttet, és minden 800 tagje­lölt után egy tanácskozási jogú küldöttet lehet titkos szavazással választani. Pár­tunknak ez év augusztus 31- én 483 195 tagja és 28 770 tagjélöltje volt A budapesti és a megyei pártértekezletek ennek megfelelően 614 sza­vazati jogú, és 36 tanácsko­zási jogú küldöttet választot­tak a VIII. kongresszusra. A szavazati jogú küldöttek kö­zül 612 van jelen, ketten hi­vatalos külföldi út, illetve betegség miatt hiányoznak. A mandátumvizsgáló bizott­ság megállapítja, hogy a VIII. kongresszus határozat- képes. A tanácskozási jogú küldöttek valamennyien je­len vannak; A küldötteken kívül itt vannak a párt ve­teránjai, és mint meghívott vendégek, pártonkívüli bará­taink közül tudósak, művé­szek, az állami és gazdasági élet irányító posztjain dolgo­zók. A küldöttek 80,2 szá-, zaléka férfi, 19,8 százaléka nő. A VII. kongresszushoz képest 5,3 százalékkal több elvtársnő vesz részt ezen a kongresszuson. Az iskolai végzettséget il­letően a kongresszusi küldöt­tek 13.8 százalékának van középfokú, 49,9 százalékának pedig főiskolai és egyetemi végzettsége Ez összesen 63,7 százalék, vagyis 13,8 száza­lékkal több, mini a V1T. pártkongresszuson volt. A küldöttek közül: üzemi munkás 11,1 százalék, válla* lati igazgató 6 százalék, ter­melőszövetkezeti tag 5,7 szá­zalék, értelmiségi foglalko­zású — tudós, mérnök, orvos, pedagógus, agronómus, író, újságíró, jogász — 6,3 szá­zalék, állami és tanácsi funkcionárius 6 százalék, al­kalmazott 2 százalék, a fegy­veres erők tagja 7,1 százalék, pártfunkcionárius 41,2 szá­zalék Tömegszervezeti funk­cionárius 13,4 százalék, nyug­díjas 1,2 százalék. Életkoruk szerint 51 éven felüli a kül­döttek 12,9 százaléka, 41—50 év közötti 32,9 százalék, 31— 40 év közötti 49,5 százalék, 30 éven aluli 4,7 százalék. A szavazati jogú küldöttek közül már a felszabadulás előtt részt vett a munkás­mozgalomban 23,5 százalék, és tagja volt a pártnak 16,6 százalék 1945—1956 között lépett a pártba a küldöttek 77,2 százaléka, 1956 után pe­dig 6,2 százaléka. A tanács­kozási jogú küldöttek 75 szá­zaléka 1944—45 és 1956 kö­zött lépett a pártba, 15 szá­zalék pedig 1956 után A két utóbbi csoport ada­tait. vagyis a párttagság kel­tét, és az életkor szerinti megoszlást összevetve meg­állapíthatjuk. hogy kongresz- szusunkon jelen van mind­három generáció. Ha pedig a többi adatot is szemű gyre vesszük, azt mondhatjuk, je­len van kongresszusunkon társadalmunk minden dolgo­zó rétege. A kongresszus a mandá­tumvizsgáló bizottság jelen­tését tudomásul vette. nak sokoldalú együttműkö­dése a mi kétoldalú gazdasá­gi kapcsolatainkat is kedve­zően befolyásolja. A cseh­szlovák—magyar gazdasági együttműködés jó alapokon nyugszik. Országaink között kifejlődőben van a munka- megosztás és a kooperáció, különösen a gépiparban, a kohászatban és a vegyipar­ban. Ennek alapján jelentő­sen szélesedett a kölcsönös árucsere. A csehszlovák párt kül­dötte állást foglalt az SZKP XXII. kongresszusának hatá­rozatai, valamint a Szovjet­unió Kommunista Pártjának programja mellett. Hangoz­tatta, hogy a csehszlovák kommunisták következetesen harcolnak a marxizmus—le- ninizmus bármilyen elferdí­tésére irányuló összes törek­vések ellen. „Határozottan elvetjük a dogmatizmust és elítéljük az Albán Munka­párt vezetőinek marxizmus­ellenes álláspontját, amely árt közös ügyünknek és se­gíti az imperialistákat abban a törekvésükben, hogy meg­bántsák a nemzetközi kom­munista mozgalom egységét” — mondotta. Nemzetközi kérdésekkel foglalkozva aláhúzta annak jelentőségét, hogy a szocia­lista rendszer döntő tényező­vé válik a világban és egy­re jobban befolyásolja a vi­lág fejlődését A Szovjetunió és a többi szocialista ország állandóan erősödő gazdasági és politi­kai ereje megköti az agresz- szorok kezét A Szovjetunió határozott elvi fellépése keresztülhúzta az amerikai imperialisták Kuba elleni agresszív szán­dékait, megvédte a világbé­két. Országaink a békés egy­más mellett élés lenini poli­tikájának szellemében szilár­dan harcolnak az összes idő­szerű nemzetközi kérdések tárgyalások útján való meg­oldásáért. A jelenlegi hely­zetben elsősorban a német békeszerződés megkötéséről, a nyugatberlini helyzet nor­malizálásáról és az általános és teljes leszerelési egyez­ménynek a szovjet javasla­tok alapján történő megköté­séről van szó — jelentette kL DARVAS JÓZSEF ÍRÓ kai fogalmat is tisztázzon. Utalt arra, hogy érvényre kell juttatni irodalmi és mű­vészeti életünkben a lenini tételt: az irodalom és a mű­vészet nem a politika illusz­trációja, hanem a maga sa­játos módján ugyanazt kell csinálnia, amit a tudomány tesz. A tudomány sem tudo­mány, ha csak tételeket is­métel. Azzal válik tudo­mánnyá, ha a valóságot, an­nak új összefüggéseit fedezi fel. Az irodalom és művé­szet feladata is, hogy a tár­sadalomban és a társadalmi ember lelkében végbemenő folyamatok újszerűségét, új vonásait, új törvényeit fel­fedezze, és azt művészi hi­tellel kifejezze. A kulturpo- litikusok, esztéták necsak a veszélytől óvják az írókat. Sugallják az alkotó felfede­zés ilyen bátorságát. Az irodalom és művészet irányításáról szólva kifejtet­te, hogy véleménye szerint kultúrpolitikánk még soha­sem volt olyan jó, mint most. Nem azért, mert ez vagy az a személy csinálja, hanem egyszerűen, mert so­ha ilyen jó politikánk nem volt. A kultúrpolitikai irá­nyítás módszereit azonban javítani lehet és kell. A módszerek, amelyek tegnap még jók voltak, nem feltét­lenül felelnek meg a mai kö­vetelményeknek. Az élet megy előre, az új problémák új irányítási módszereket ;s követelnek. Befejezésül a Központi Bi­zottság augusztus 16-i hatá­rozatáról, a törvénysértő pe­rek lezárásáról szólt. Hang­súlyozta, hogy a törvénysér­tő perek lezárása rendkívüli jelentőségű lett. De kinek- kinek magában is szembe kell némi azzal a felelősség­gel, amely ebből a korszak­ból őt személy szerint is ter­heli. Csak a szüntelen szem­benézés és szembesítés ment­het meg bennünket a hibák­tól. (Taps.) ARTURO COLOMÉI AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA üdvözölte a kongresszust pártja és az olasz dolgozók nevében, majd elemezte a mai olaszországi helyzetet. Ezután nemzetközi kérdé­sekre tért át és hangoztatta': — Az Olasz Kommunista Párt teljes mértékben he­lyesli a Szovjetunió vezetői­nek a kubai válsággal kap­csolatos lépéseit. Határozot­tan elítéli az Albán Munka­párt vezetőinek magatartá­sát Rendkívül nehéz hely­zetben rágalmazó vádakat hangoztatnak és ezzel bizal­matlanságot keltenek a bé­kés együttélés politikájával szemben, megosztják a nem­zetközi kommunista mozgal­mat Az Albán Munkapárt állásfoglalás ainak minden­nemű támogatása ellene szól OTAKAR S1MUNEK CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA adta át ezután a kongresz- szusnak pártja Központi Bi­zottságának és Csehszlovákia dolgozó népének forró, elv­társi üdvözletét Elismeréssel szólt a magyar nép sikerei­ről. A továbbiakban emlé­keztetett rá, hogy néhány nap múlva összeül a cseh­szlovák kommunisták XII. jjcenerpaszuyaa, amelyre a csehszlovák dolgozó nép nagy alkotó aktivitással és kezdeményezőkészséggel ké­szül. Otakar Sdmunek foglalko­zott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országai ségével, majd megjegyezte: együttműködésének jelentő — A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai­|a 81 kommunista- és mun- 'káspárt határozata szellemé­nek. Az olasz nép óriási többsége bizalommal tekint a szovjet kormány fáradha­tatlan erőfeszítéseire, ame­lyeknek célja megmenteni a békét, elősegítem az álta­lános és ellenőrzött leszere­lést, megteremteni a két rendszer békét együttélésének és versengésének alapvető feltételeit. A háború meg­akadályozásának lehetőségé­ben hinni — nem jelent il­lúziókat az imperializmus agresszivitása előtt. Viszont bizalmat jelent a Szovjet­unió vezette szocialista tábor növekvő erőiben, — hangoz­tatta többek között Arturo Colombi. GOSZTOIVYI J4NOS A VAS MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRA lődésünk tényeit. Nem tud- ] szer, 1951-ben már deklarál­tam minden meghatottság j tűk a magyar irodalmi élet nélkül hallgatni ezeket a j teljes világnézeti egységét, száraznak ható adatokat, Emlékszünk rá, hogy 1956- mert most érzem megváló- ban hova jutottunk ezzel a a Vas megyei küldöttek ne­vében kifejezte egyetértését a Központi Bizottság beszá­molójával, a párt politikai irányvonalával, és hangoztat­ta, hogy a Vas megyei kom­munisták mély bizalommal vannak a Központi Bizott­ság és annak vezetői iránt. Ezután a múltbeli hibák, bűnök néhány tanulságával foglalkozott. — Teljesen helyesen járt el a párt és a Központi Bi­zottság akkor, amikor meg­alkuvás nélkül, kérlelhetet­lenül szakított a revizionista árulókkal — mondotta Gosz- tonyi János. — És helyesen járt el a párt, a Központi Bizottság cikkor is, amikor ingadozás nélkül és kérlel hetetlenü] szakított és leszá­molt a szektás, dogmatista politikával és a személyi kultusszal. Gosztonyi elvtárs utalt ar­ra, hogy a teremben lévők valamennyien jól tudják, mit jelentett hazánkban a szek­tás, dogmatikus politika. — Valamennyien, ki előbb, ki utóbb, de keresztül men tünk a megdöbbenésnek, az elkeseredésnek és a szégyen nek azon a vad érzelmi vi­harán, amelyet a törvényte­lenségek tényeinek megisme­rése és feksmerése jelentett. Nem beszélünk — és helye­sen tesszük, ha nem beszé­lünk — erről sokat, de a tapasztalatok hasznosítása miatt mindig emlékeznünk kel] rá. Emlékezni kell a tényeken túl arra is, hogy mit termelt ki a személyi kultusz: ennek a talaján terjedt a hízelgés, a talp­nyalás, és más. jellemet is romboló tulajdonság Emié kezni kell arra is hogyan itta be ösztönéinkb'’ magát a gyanakvás, s hogy néha még ma is nehezen szaba­dulunk meg ettől. De arra is emlékezni kell, hogyan terjedt a tömegekben az el­keseredés. a cinizmus és ho­gyan vezetett egyik fő ok­ként ez is 1956 októberéhez. Mindezek alapján helyesel-1 jük mi is, Vas megyei kom­munisták az augusztusi ha­tározatot, helyeseljük, hogy a Központi Bizottság igazsá­got szolgáltatott mindenki­nek, akinek még igazságot lehetett szolgáltatni. És mesz- szemenően helyeseljük, hogy az elkövetett bűnökben leg­főbb politikai felelősöket, mindenekelőtt Rákosit és Ge- rőt kizárta a pártiból. — Mindezeket — nem utolsósorban — azért teszem szóvá, mert úgy ér­zem, hogy a mi pártunk olyan keserves történelmi tapasztalatokat szerzett a személyi kultusz idejéből, a szektás, dogmatikus hibák­ból, amelyek külön feljogo­sítanak bennünket arra, hogy állást foglaljunk min­denféle szektás, dogmatikusa a néptől, a marxizmus—le- ninizmustól idegen nézetek, tendenciák ellen, bárhol is jelentkeznek a nemzetközi munkásmogalomban. Hallot­tuk itt a Kínai Kommunista Párt küldöttének, Vu Sziu- csíien elvtársnak a felszóla­lását. Ne értsen félre engem Vu Sziu-csüen elvtárs, ha reflexiókat fűzök ahhoz, amit ő elmondott, azzal a belső meggyőződéssel teszem, hogy mi, magyar kommunisták mindannyian szeretjük a nagy kínai népet, szeretjük és tiszteljük a hős Kínai Kommunista Pártot. Ügy gondolom, valamennyien csak sajnáljuk, hogy most olyan helyzet alakult ki, amelyben saját pártszervezeteink, sa­ját párttagságunk, a mi tö­megeink sem értenek néhány dolgot amelyről itt az albán vezetőket illetően a délelőtti vitában szó volt. Minket, tisztelt kongresszus. törté­nelmi tapasztalataink inte­nek arra, hogy szilárdan és ingadozás nélkül haladjunk tovább azon az úton, ame­lyen most megyünk és min­den olyan tendenc’át, vagy törekvést, amely bennünket erről az útról jobbra, vagy balra le szeretne ráncigálni, (Folytatása a 4. oldalon^ komoly rangot jelentenek, hogy nekik ne márciusra, hanem már januárra bizto­sítsanak jegyet. (Derültség). Ezután irodalmi életünk néhány kérdésével foglal­kozott. Elmondotta, hogy irodal­munkban és művészetünk­ben a felszabadulás óta olyan pezsgő és alkotó élet sohasem volt, mint most. Olyan kedvvel, belső jóér­zéssel — viaskodva is, de mégis csak igent mondva és újat próbálva —, nem alkot­tak az írók és művészek, mint ma. S ez nagyon jó do­log. — Remekműveket még nem tudunk felmutatni. De minden műfajról elmondhat­juk: izgalmas kísérletek, próbálkozások, jó és sikeres művek vannak — s ez fel­tétlenül igen szavazat! Darvas József e megálla­pítását az írószövetség köz­gyűlésével is bizonyította. Majd kijelentette: — Megint csak a realiz­mus politikája jut kifejezés­re abban, hogy a párt az irányelvekben és a referátu­mokban megállapítja: iro­dalmi és művészeti életünk eszmeileg még több színű csoportból álL Helyes ezt ki­mondani, ez a valóság. Egy­szer, 1951-ben már deklarál­tuk a magyar irodalmi élet teljes világnézeti egységét. Emlékszünk rá, hogy 1956- ban hova jutottunk ezzel a deklarált egységgel. Ma nem deklarálunk, de úgy érzem, hogy a belső ellentmondá­sokkal együtt is erősebb az eszmei egység, mint valaha is volt. S az erősödő eszmei egység talaján színesebb és sokszínűbb lett az irodalom. Ez cáfolja azt, amit monda­ni szoktak, hogy a szocialis­ta realizmus, az egységes vi­lágnézeti alap az irodalom­ban egyszínűséget eredmé­nyez. Irodalmunkban mutat­kozó belső folyamat bizo­nyítja, hogy ennek az ellen­kezője az igaz: az erősödő szellemi egység — ha az igaz és belülről vállalt, nem kí­vülről parancsolt — felsza­badítja a személyiséget, a művész, az író személyiségét is. Darvas József ezután arról beszélt, hogy az íróknak, mű­vészeknek meg kell ismer­niük az életet, a valóságot. Ehhez azonban meg kellett ismerkedniük a marxizmus— leninizmussal, — méghozzá nem elegendő azt megtanul­tok, hanem szemléletük szerves részévé Jcoll azt ten­niük A felszólaló kifogásolta, iogy kritikánk gyakran nem 5 pozitív jegyek, a jelentke­ző új jelenségek tudatosítá­sára törekszik, hanem min­iig csak a veszélyekre hívja Fe! q fi gvelmet, Es7'ó‘:!r5-.!c irodalmi kri­tikánk a dogmatizmus eile- j ni harcban néhány esztéti- S bevezetőben a Központi Bi­zottság kongresszusi irányel­veinek fogadtatásáról be­szélt. Az irányelveket olvas­va, a referátumot hallgatva — mondotta — azt gondol­tam: nemcsak az irodalom­ban és a művészetben van szocialista realizmus, hanem a politikában is. (Derültség.) Ez azt jelenti, hogy szigo­rúan ragaszkodj a valóság­hoz, abból indulj ki, vizsgáld annak ellentmondásait és ehhez szabd a magad céljait. Egy érzem, hogy a párt egész politikájában ez a fajta szo­cialista realizmus érvénye­sül. Ennek is van pátosza, sőt ennek van igazi pátosza, hiszen az emberek nyugod- tabban élnek, jobb kedvvel dolgoznak, az írók szíveseb­ben alkotnak, több lakás épül, az igazi pátosz az, hogy népünk egyre jobban él. A kulturális élet problé­máiról szólva hangsúlyozta, hogy őt leginkább a Központi Bizottság referátumában is­mertetett adatok, tények és dokumentumok ragadták meg. Ha valamiben, — mondot­ta, az iskolázás számaiban, a felnőttek oktatásában, a könyvek számának növeke­désében jól lehet mérni fej­lődésünk tényeit. Nem tud­tam minden meghatottság nélkül hallgatni ezeket a száraznak ható adatokat, mert most érzem megvaló­sulva, vagy legalábbis a megvalósulás útján elindult- nak azt az álmot az ország­ról és egy műveltebb népről, amit mi írók annakidején magunkban próbáltunk meg­fogalmazni. Darvas József ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország kulturális térképén van még fehér folt is, ma is és még elég sokáig tízezrek, talán százezrek élnek kint tanyákon, s hozzájuk a kul­túra alig jutott még el. A munkásosztály kulturális színvonala és érdeklődése emelkedik. De a hirtelenül felduzzadt és megnőtt mun­kásosztály tíz- és tízezeréi, akik nemrégen jöttek a fa- j luról, a múlt babonáinak j sokfajta terhét hordiák. Ezt j több példával illusztrálva — | megemlítette, hogy a Madách j Színházban nagy sikerrel j játsszák Agathe Christie j Egérfogó című detektív őrá- í máját. Nem dől össze a vi- j lág, hogv játsszák. — mon- ■ dotta. — A szocializmus sem j dől össze attól — elég régóta j játsszák, nem dőlt össze. ! (Derültség) Még ppn is az a baj. hogy játsszák. Az nem * tetsgik, hogy az érdeklődés i olyan óriási iránta, hogy már ; márciusra sem lehet jegyet ! kapni. Hallottam például: a J Központi Fizikai Kutató In- ; tézetből elmentek a színház igazgatóságához és azt mon- j dották hogy ők a magyar ■ tudományos életben olyan !

Next

/
Oldalképek
Tartalom