Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-03 / 231. szám

1W2. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A talajelőkészítésben Mezőtúr, a kenyérgabonavetésben Szolnok város vezet Megyeszerte lassan halad a cukorrépa szedése törődnek. A vetésterület 58,8 százalékán törték le a ter­mést, s több mint 45 száza­lékáról a szárat is lehord­ták. A kunhegyesi járás és Túrkeve közös gazdaságait említhetjük következőként, amelyekben úgy szervezik a munkát, hogy a töréssel pár­huzamosan a szár letakarí- tása is haladjon. A cukorrépa szedése me­gyeszerte megkezdődött, viszont az a tapasztalat, hogy az elmúlt héten le­lassult e munka üteme. Több közös gazdaságban ar­ra hivatkoznak, hogy leg­sürgősebb a kukorica beta­karítása. A répa szedésének elmulasztása gondot okoz a cukorgyáraknak, mert csak a foly-',r"'ítos szedés és szál­lítás biztosíthatja a gyárak kapacitásának jó kihaszná­lását. A cukorrépa szedésé­ben a túrkevei közös gazda­ságok vezetnek 60,1 százalé­kos eredményükkel, őket kö­vetik a tiszafüredi járás tsz-ei. Az elmúlt hé­ten megyeszerte csak mint­egy kétezer holdról szedték fei ezt a fontos ipari nö­vényt. 1 sajtó szerepe, tekintélye és felelőssége A Törökszentmiklósi Ba­romfifeldolgozó Vállalathoz naponta két-három vagon élőbaromfi érkezik. Ebből mintegy 15 000 csirke, 1500— 2000 pecsenyekacsa, és 5— 700 hízottliba. Az üzem két műszakban, két szalaggal dolgozik. A sovány feldolgo­zó szalag kapacitása nyolc óra alatt 9—10 000 csirke, míg a kövér szalagé 1500— 2000 pecsenyekacsa, 5—700 liba. A feldolgozott baromfik 80—85 százalékát exportra szállítják. Képünkön Koppándi Ka­talin eltávolítja a liba fejét és szárnyát, előkészítve a da­raboláshoz. Krúdy emlékkönyv készül A legutóbbi jelentések sze t'int az ősszel bevetésre ke rülő földek felszántása, : magágy-készítés legjobbal Mezőtúron halad. A terve zett 11 943 holdból 9389 hol dat szántottak fel, ami 70,' százalékos teljesítmény. Túr- keve a második, Karcag pe dig a harmadik helyet sze­rezte meg eddigi eredmé­nyével. A jászberényi, és s kunszentmártoni járásbar gyorsítani kell ezt a mun­kát, mert itt még a 40, il­letve a 30 százalékot sem éri el az ősziek alá felszán­tott terület. Eddig legtöbb kenyér- gabonát Szolnok város kö­zös gazaságai vetettek. Tervük 2700 hold, s 855 holdon földbe került a ve­tőmag. A szolnoki járásban 33 400 hold kenyérgabonát vetnek a termelőszövetkezetek, ed­digi teljesítményük 9216 hold, ami 27,5 százaléknak felel meg. Karcagon 22,7, Túrkevén 22,5 százaléknál tartanak a kenyérgabona ve­tésében. A kunszentmártoni járás közös gazdaságai ke­nyérgabona vetésterületük 10,4, a kisújszállási tsz-ek pedig 4,2 szándékán tették földbe a vetőmagot. A járá­sok, városok között Kisúj­szállás áll a legutolsó he­lyen, s csak akkor kerülhet­nek előbb, ha gyorsítják a vetés ütemét. A karcagi, túrkevei, me­zőtúri termelőszövetkezetek és a kunhegyes! járás kö­zös gazdaságai túlteljesítet­ték őszi árpa vetési ter­vüket. Az első hely a karcagiakat illeti 113,5 százalékos telje­sítményükért. A tiszafüredi járás 100 százalékra teljesí­tette őszi árpa vetési tervét, a szolnoki járás pedig 96,9 százaléknál tart. Megyénkben összesen 131 ezer 502 holdon termeltek kukoricát a termelőszövetke­zetek. E terület 43,3 százalé­káról, vagyis 56 773 holdról törték le a termést. A török­szentmiklósi termelőszövet­kezetek kukoricaterületük 64 százalékán végezték el a be­takarítást. A második helyet a kunhegyesi járás, a har­madikat pedig a mezőtúri közös gazdaságok tartják. A jászberényi járásban 51,6 százalékos a teljesítmény. Ez viszont annyit jelent, hogy 13 116 holdról törték le a ku­koricát. Legkisebb az ered­ménye a szolnoki járásnak: mindössze 14,2 százalék. A kukoricaszár betakarítá­sával legjobban Mezőtúron 1963-ban „Krúdy év”-et ün­nepel a magyar irodalomtör­ténet: májusban az író halá­lának 30., októberben szüle­tésének 85. évfordulóját. A könyvkiadás új regénykiadi- sokkal és elbeszéléskötetek­kel tiszteleg, a fővárosi Sm- bó Ervin könyvtár pedig dí­szes albumalakú emlék­könyvben ad társadalmi kör­képet Krúdy Gyula koráról, Budapest korabeli életéről és irodalmi helyzetéről. Tekin­tettel az emlékkönyv fontos irodalomtörténeti dokumen­tációs vonatkozásaira, a könyvtár felkéri mindazokat, akik ismerték Krúdy Gyulát, számottevő gyűjteményük van első kiadású könyveiből, le­veleket, vagy más dokumen­tumokat őriznek az írótól, keressék fel írásban, vagy te­lefonon a fővárosi Szabó Er­vin Könyvtár bibliográfiai osztályát (Bpest, Vili. • kér.» Szabó Ervin tér 1. Telefon: 330-580). (MTI) Megkezdődött a budapesti és megyei népművelők kétnapos országos tanácskozása A Művelődésügyi Miniszté­rium kedden a Kossuth- klubban a budapesti és me­gyei népművelők részére kér- napos tanácskozást rendezett. Dr. Hadnagy László műve­lődésügyi miniszterehelyetles ismertette a VIII. pártkong­resszus irányelveiből a kultu­rális kérdésekkel foglalkozó téziseket. A miniszterhelyettes ez­után arról szólt, hogy a nép­művelés a maga sajátos esz­közeivel miképpen segítheti a mezőgazdasági szakismere­tek bővítését. A művelődé­si otthonokban és a termelő­szövetkezeti klubokban is számos lehetőség adódik, hogy egy-egy mezőgazdasági szakág kérdéseit behatóan ta­nulmányozzák. Dr. Hadnagy László elő­adását vita követte. (MTI) Rekord- termést adott a/, öntözött dohány Több más kultúrnövénnyel együtt mintegy száz katasz- trális hold dohányt is ön­töznek a nyáron Szolnok megye tsz-ei. A törések már a befejezés felé közelednek és megállapítható, hogy a mesterséges csapadékkal, el­látott dohányföldek rekord- termést adnak. A mezőtúri Sallai Termelőszövetkezet tizenöt holdas dohányültet­vényén permetező öntözőgé­peket üzemeltettek. A jó­minőségű talajba kiültetett Debreceni és kapadohány­fajtákat kétszer öntözték, először a palánták kiülteté­sét követő harmadik héten, másodszor pedig az alj-leve­lek törésének megkezdése előtt. Kapadohányból tizen­hét, a Debreceni fajtából ti­zenkét mázsa száraztermést értek el. A tizenöt holdas öntözött tábláról negyven­négy mázsával több levelet törtek le a szokottnál. Ha­sonló jó terméssel fizetett az öntözött dohány a jász- felsőszentgyörgyi Oj Hajnal és a jásziványi Béke Ter­melőszövetkezetben is. Füstös kéményű, fehér ház a falu szélen a kovácsmű­hely. Előtte egy öreg akácfa árnyékában fogat. Prüszköl, ficánkol a két ló, nehezen tű­ri a patkolást. , — Hű, a boldogságát! Egé­szen beleizzadtam! — törli meg verejtékező homlokát Bencze Pali bácsi. Földre ereszti a ló lábát, hisz éppen elég volt azt idá­ig tartani, — s egy röpke pi­henőt engedélyez magának. Míg kifújja magát addig a két kovács bent a műhelyben a tüzet éleszti. Kicsi, kormos helyiség, keresztben-hosszá- ban alig öt-hat lépés az egész. Egyik sarokban szén, másikban ráfok. ekevasak, hordóabroncsok és különféle apró vasalkatrészek várnak javításra. A főhelyet viszont a terebélyes „kőpadka” fog­lalja el, azon hevítik most is a parazsat. Nehezen gyullad a szén, inkább csak füstöl egyre kegyetlenebből. — Mindig így szokta be­gyújtáskor, de most én va­gyok az oka, — vallja be bűntudattal Takács Dénes, — mert ki hagytam aludni a tüzet. Kettőjük közül ő a fiata­labb kovács, alig múlt húsz CSENG A KALAPÁCS sen pattintja ki a szegeket, csonkolja le kiálló végeiket. Több mint negyven éve ko­vács, és büszkén állítja — a keze alatt még nem lett „megnyilalva” a lő. Ami azt jelenti, hogy soha. egyetlen patkószeget sem ütött ele­venbe, Apja tanítgatta a mesterségre még 1919-ben. Béresek voltak akkor a Mo- csáry birtokon. Mos pedig a kenderesi Haldás Tsz tagja. Télen-nyáron patkói ja a kö­zös lovait, javítja a rossz bo­ronát, vetőgépet, meglazult kocsikereket. — Teljesítménybérben dolgozunk. — mondja — így szépen gyűlik a munkaegy­ség, hetven—hetvenöt is összejön havonta. — No, persze az nem is olyan sok — veszi át a szót Takács Dénes, — hiszen egy munkaegység csak 18 forin­tot ér nálunk. Igaz, 26 fo­rintot terveztünk, de nagy az idén a terméskiesésünk. — Gyí, te Bandi! Gyurka ne! — indítja Pali bácsi a két sárgát az utcán. Megnyikordulnak a kere­kek, nagyot rándul a kocsi és elindul, és csattog a lovak új patkója a kövezeten. Fehér Mária A PARTELEI HÍREI A törökszentmiklósi járási és városi párt végrehajtó bi­zottság az alapszervezeti tit­károkkal és a községi tit­károkkal közösen értékelte a küldöttválasztó taggyűlések tapasztalatait, ez alkalommal megbeszélték a községi párt- értekezletek előkészítését is. * A megyei pártbizottság il­letékes osztálya október 6- án tárgyalja a Szolnok me­gyei vendéglátóipari vállala­tok pártszervezeteinek mun­káját. E tanácskozáson részt ....... ve sznek az egyes szakmabeli kirendeltségeken működő párt alapszervezetek titkárai is. Szeptember 29-én, a mart­fűi cipőgyári párt-végrehajtó bizottság ülést tartott. Érté­kelték ez év első nyolc hó­napjának gazdasági eredmé­nyeit és külön napirendként, vitatták meg a kongresszusi munkaverseny helyzetét. * A Kunszentmártoni Pártbi­zottság megtárgyalta a, járás: pártértekezletre összeállítót' beszámolót. Moszkva (MTI). Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója írja: A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága a napokban terje­delmes és alapos határoza­tot hozott, amelyben érté­keli a szovjet sajtónak a XXII, kongresszus óta vég­zett munkáját. A határo­zat nem a sajtó hírközlő, tájékoztató szerepét, ha­nem — a lenini kifejezés­sel élve — szervezői hiva­tását elemzi és elsősorban azt teszi vizsgálat tárgyá­vá, vajon mennyire érvé­nyesül a sajtó által közölt bírálatok, hibákat feltáró cikkek pozitív hatása az ország életében. A határozat megállapítja, hogy a XXII. kongresszus óta emelkedett a sajtó ál­talános színvonala és foko­zódott szervezői szerepe. A gyakorlatban azonban még mindig előfordul, hogy egyes pártszervek, minisz­tériumok, hatóságok nem támogatják a sajtó állás- foglalását, sőt válasz nél­kül hagyják a dolgozóknak a lapokban közölt pana­szait, bejelentéseit. A no- voszibirszfei területi (me­gyei) lap például kénytelen volt ismételten a közvéle­ményhez apellálni, mert egyes helyi állami- és párt­vezetők teljesen figyelmen kívül hagyták a lap cik­keit, noha azok név sze­rint őket vonták felelős­ségre. Vannak olyan hiva­talok — mutat rá a hatá­rozat —, amelyeknek veze­tői minden eszközzel cáfol­ni igyekeznek a lapok he­lyes bírálatát, elméleteket gyártanak önmaguk igazo­lására, vagy esetleg sza­vakban ugyan elismerik a bírálat helyességét, de sem­mit sem tesznek a fogya­tékosságok kiküszöbölésére. Hruscsov nemrég, a vas­utasok országos értekezle­tén élesen bírálta azokat a vezetőket, aki]c a „mun­dér becsületét’’ védelmez­ve, mindenáron tisztára akarják mosni jogosan meg­bírált kollégáikat, beosz­tottaikat és elfojtják a bí­rálatot. a. határozat most külön hangoztatja, hogy mindazok, akik a párt és az állam érdekei fölé he­lyezik a presztízs és sértő­döttség szempontjait és fő­úri módon lenézik a sajtó bírálatát, kárt okoznak a káderek nevelésének, nem méltók arra, hogy az SZKP tagjának megtisztelő címét viseljék. Olyan eset is előfordul, hogy egyes lapok szerkesz­tősége maga sem gondos­kodik a bíráló cikkek, leve­lek hatékonyságáról — ál­lapítja meg a határozat. Az egyik üzbekisztáni lap szerkesztősége például tavaly összesen 800 bíráló levelet továbbított az il­letékesekhez, kivizsgálás végett, de mindössze 20 levélre kapott választ és ebbe belenyugodott. A „Volga” című asztraháni ■ lap eltűri, hogy könnyű­szerrel elkerüljék a fele- lősségrevonást azok, aki­ket a lap cikkei külön­böző visszaélésekért ki­pellengéreznek. A szer­kesztőségek feladata, hogy követeljék minden egyes bíráló cikk, levél, és egyéb anyag nyomán a teljes ki­vizsgálást és a hibák ki­javítását, s a határozat minden párt- és állami szerv feladatává teszi, hogy a sajtó, a rádió, a televízió állásfoglalásaiból késedelem nélkül vonja le a megfelelő gyakorlati kö­vetkeztetéseket. Érdekes módon foglal állást a határozat a kri­tika jellegének kérdésében is. Emlékezetes az a sztá­lini mondás, hogy a bírá­latot már akkor is üdvö­zölni kell, ha abban 5 százalék igazság van. Ezt az elvet — amelyet egyéb­ként Sztálin maga sem tartott tiszteletben — egyes újságírók úgy alkalmaz­ták mindennapi munká­jukban, hogy cikkeikben elrugaszkodtak az igaz­ságtól és valótlanságokat állítottak. Ez a szemlélet ellentmond a szovjet saj­tó lenini hagyományainak s csak kárt okozhat a la­pok tekintélyének. Ezért el kell vetni az „5 száza­lék" helytelen elméletét és 100 százalékig igaz, helyt­álló tényeket kell közölni a legőszintébb és legigaz- mondóbb megvilágításban. A párthatározat a lapok becsületbeli feladatává te­szi az ingyenélők, bürok­raták, a maradiak, korrupt elemek, a társadalmi tu­lajdon megkárosítóinak le­leplezését, az új és haladó kezdeményezések támoga­tását, a mindennapi élet és a munka kommunista vonásainak erősítését. A sajtó hivatása nemcsak az, hogy a fogyatékosságokat feltárja, hanem az is, hogy szüntelenül népszerűsítse a helyes, a követendő pél­dákat, a dolgozók alkotó kezdeményezéseit. Ehhez a munkához értékes segít­séget nyújthatnak a sajtó gyakorlatában az utóbbi években kialakult új for­mák, mint például a nem­hivatásos újságírók, a tár­sadalmi aktivisták tevé­kenysége, az önkéntes el­lenőrző brigádok szolgála­tainak igénybevétele. A szovjet sajtó, rádió, televízió dolgozói most országszerte megvitatják a Központi Bizottság hatá­rozatát és levonják a be­lőle adódó következtetése­ket. Jó példákban nincs hiány: a legtöbb lapban eddig is sok cikk, levél, glossza mutatott rá ker­telés nélkül a legkülönbö­zőbb rangú és rendű funk­cionáriusok hibás intézke­déseire, bátran feltárta az itt-ott előforduló vissza­éléseket, népszerűsítette a jó kezdeményezéseket. A sajtó dolgozói most újabb határozott bátorítást és se­gítséget kaptak fontos hi­vatásuk gyakorlásához. esztendős. 1959. óta tanulja a mesterséget, a nyáron tett szakmunkás vizsgát. — Nehéz szakma ez, — mondja, — de jó, megizmo- sítja az embert a nagy ka­lapács emelgetése. S míg így beszélgetünk, megtelik füsttel a műhely. Szürkén gomolyog kifelé a nyitott padlásaitón, s elvesz­nek benne a fürtökben ge­rendára akasztott patkók. A fiú meg egyre az elektromos fújtató kapcsolóját babrálja — és nem eredménytelenül! Egyszerre fellobog a láng, lehet melegíteni a vasat. Ki­tisztul a levegő is. Most ve­szem csak észre a fekete fal­ra akasztott rengeteg szer­számot. Körben apró fúrók, vésők, reszelők, csavarhúzók egész sora, kicsit fentebb hatalmas, szinte félelmetes nagyságú harapófogók. Az idősebb mester leakasztja az egyiket a szögről, belecsípte- ti a patkót és a tűzbe tartja. — Üss rá fiam — szólítja Dénest és az üllőre helyezi az izzó vasat. Piros szikrák röppennek a levegőbe, hajlik, formálódik a patkó. Még egy pillanat: megmártja a vízben és viszi a fogathoz. — A jobb hátsót bátyám! S az öreg Pali bácsi, a ko­csis már fogja is a ló lábát. A kovács rányomja a még tüzes patkót, hogy csak úgy füstöl, pörkölődik a köröm. Olyan szag terjeng a leve­gőben, mint falusi házaknál disznóöléskor, perzselés közben. — Minden patára „rásüt­jük” a vasat, így tapad egyenletesen — magyarázza Donkó József. Homlokára tolja szemüve­gét. megvárja míg kihűl a patkó, aztán felveri. Ügye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom