Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-19 / 245. szám

1962. október 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ♦* Odaítélték az 1962 -es orvos/ Nobel-dijat Az 1962-es orvosi Nobel- dijat két angol és egy ame­rikai tudós közösen kapta. A két angol: dr. Francis Harry Compton Crick, a Cambridge! Biológiai Intézet munkatársa és dr. Maurice Hugh Frederick Wilkons, a . Londoni King’s College Bio­fizikai Laboratóriumának helyettes vezetője. Az ame­rikai tudós: dr. James Dewey Watson, a harvardi egyetem biológia professzora. JőYŐre befejeződik a takarmánykeverő üzemek országos hálózatának kiépítése A Budapesti Takarmány­gyár 1957-ben megkezdte az úgynevezett céltakarmányok előállítását, 1961-ben üzembe helyezték a . több mint 50 millió forint költséggel ké­szült szentesi takarmánygyá­rat, s közben 1960-ban meg­kezdődött a takarmánykeve­rő üzemek országos hálóza­tának kiépítése. Nálunk ez a megoldás bizonyult célsze­' ■ ' - “ - - m m-m m A 30. születésnap — SZOVJET FILM — A film főhőse: Szvetlána 30 éves fiatalasszony. Két há­zasságának története pereg le előttünk rűbbnek, mert a hagyomá­nyos takarmányokat itthon megtermeljük, s rendelke­zésre állnak olyan malom­épületek és gépi berendezé­sek, amelyek a malomipar korszerűsödése folytán feles­legessé váltak. Külföldi tapasztalatok alapján 1960-ban kísérlet­képpen nyolc keverőüzemet létesítettek az országban. A kedvező tapasztalatok alap­ján ez év végére már 91 Ilyen üzem működik, amelyek együttesen 47 000 vagon keveréktakarmányt állítanak elő. Jövőre újabb 16 keverőüzem létesítését tervezik, ami azt jelenti, hogy 1963 végére befejező­dik a keverőüzemek országos hálózatának kiépítése. Egy- egy üzem 20 kilométeres kör­zetben látja-majd el a ter­melőszövetkezeteket értékes takarmánnyal. Tervezik a keveréktakar­mányok további javítását is, bár az idei évre kialakított receptek szerint gyártott tá­pok is jók. A keveréktakar­mánnyal táplált állatok kö­zött egyes betegségek — pél­dául a tífusz — teljesen megszűntek és ritkább a ser­tések gyomor- és bélgyulla­dása is. Az ilyen módon etetett állatállomány általá­ban erősebb, jobban fejlett, ellenállóbb. Az eddig előállított mint­egy 150 000 vagon keverék- takarmánnyal a termelőszö­vetkezeteknél csupán takar­mány-megtakarítást számol­va, mintegy 750 millió fo­rint értékű többleteredmény jelentkezett. (MTI) Hevet lázban égtek a PROTEKCIOMPEX vállalat vezető munkatársai. Nem kisebb embert vártak ven­dégségbe, mint iparáguk mi­niszterhelyettesét. Az igaz­gató már reggel nyolckor kiállt a kapuba, kifogásta­lan öltözetben, egy csokor virággal, hogy személyesen üdvözölhesse elsőnek a gép­kocsiból kilépő miniszterhe­lyettest. Emelte a nap fé­nyét és jelentőségét a PRO­TEKCIOMPEX számára, hogy a vállalatnál még so­hasem járt ilyen magas tisztséget viselő közember. Mondogatták is mindig, hogy azért szorul háttérbe a vállalat, mert más veze­tők ügyesebbek, odacsalogat­ják a minisztereket, minisz­terhelyetteseket, gondoskod­nak arról, hogy jól érezzék magukat, s csak természetes, hogy ilyen viszony esetén szélesebbre nyílik az állami buksza. Mindjárt jobban van beruházási keret, sza­bad kapacitás, béralap, jól jövedelmező gyártmány és így tovább. No de majd ők is! Megmutatják, hogy ven­dégszeretetben náluk sem lesz hiba. Olyan fogadtatás­ban részesítik a miniszter- helyettest, hogy mindig visz- sza húzza majd a szíve az ő vállalatukhoz. Az igazgató tehát ott to- porgott a gyárkapuban, a többiek pedig mind a kije­lölt helyen. Nagyszerűen megszerveztek mindent. Mi­kor a direktor int, a portás azonnal jelez az irodának, s erre a jeladásra a folyo­són felsorakoznak az összes -odai alkamazottak, akik természetesen mind sötét ruhában jelentek meg a hí­re falukban erre a napra. A személyzetis ezalatt a ta­nácsterem berendezését el­lenőrzi: helyén van-e min­den, kifogástalan-e a terí­tés a tízóraihoz, megvan-e minden felszolgálónak a szükséges felszerelése, elég hidég-e a sör és nem köve­tett-e el valaki valamiféle provokációs cselekedetet a találkozás színhelyén. Ólomlábakon mászott az óramutató. Minden perc ne­héz várakozás volt, pedig fél tizenkettő felé járt az idő. Az igazgató telefonál­tatott, sürgönyöztetett, de semmi pontosat nem tudott meg a miniszterhelyettes tartózkodási helyéről. Egyik lábáról a másikra állt, hi­szen éppen tizenkettőre ren­delte az ebédet, akkorra te­rítettek az Aranyfácán-ban, s a vendég még sehol. De egyszeresük feltűnt a karcsú Mercedes! A miniszterhelyettes mo­solyogva lépett ki a kocsi­ból, az igazgató mosolyogva nyújtotta a kezét és a virá­got, és együtt ugyancsak mosolyogva indultak a ta­nácsterem felé az eleven sorfalak között. A tanácste­remben mosolyogva megit­tak egy-egy pohár pálinkát, s a vendéglátók a vendég tiszteletére, aki ez alkalom­mal nem ivott, szólván, hogy ebéd előtt nem szabad egyetlen csöpp alkoholt sem magához vennie. Így hát nem is kellett külön alkal­mat keríteni az ebédre szó­ló meghívásnak, a direktor bejelentette, hogy már is te­rítve van az Aranyfácánban és legjobb lesz, ha csak ebéd után térnek a tárgya­lások érdemi részére. Így is történt. Huszonhat vendég­látó és egy vendég fuvaroz­tatta át magát a díszebéd­re az Aranyfácánba, ahol roskadt az asztal már a te­rítéktől is. Kicsi, közepes és nagy poharak, természete­sen kristályból, és minden­féle evőeszközök. Tálakon sajtok, vaj és sonka, üve­gekben vodka, konyak és barackpálinka, mint hideg előételek és bemelegítő ita­lok. Hat pincér sorakozott az asztaloknál, hogy az egyéb speciális kívánsága kát teljesítse. Az előétel minden igényt kielégített, így el is fogyott. Azután jöttek a finom sül­tek. Pirított csirke, fácán, süllő és kecsege, rostélyos, fatányéros és vajas szeletek. Kitűnő volt az étvágy, s ami igaz, igaz, a miniszterhelyet­tes is kiadósán evett. Bada­csonyi szürkebaráttal koc­cintottak ezután, de aki sört kívánt, ihatott pilsenit, zsi­ráfot vagy rockit. Lassanként az emésztés órája következett, kényel­metlen volt már az asztal mellett tétlenül üldögélni, ezért a miniszterhelyettes asztalt bontott. Intett a pin­cérnek. — Volt kérem egy fél ba­rack, két sajt, egy adag fá­cánsült és egy adag vajas kecsege, három kenyérrel, egy savanyúsággal és egy üveg szürkebaráttal... — Pardon, pardon, — in­tegetett az igazgató —, egy­ben kérem a számlát! Tes­sék csak hagyni, kérem, mi­niszterhelyettes elvtárs. ön vendég. Ezt a díszebédet az ön tiszteletére rendeztük. — Kérem, számoljon, fi­zetek! — fordult újra a pin­cérhez a miniszterhelyettes. — Önöknek pedig köszönöm a figyelmességüket, de nem akarok kiadásokat okozni. — Semmi, semmi, hiszen van erre keretünk, hiszen futja... j — Így még kevésbé fo-' gadhatom el. Tehát tessék számolni! És a miniszterhelyettes fi­zetett. Az igazgató vakarász- ta egy ideig a tarkóját, s úgy döntött, hogy ezek után legjobb követni az elöljárót, majd ő is fizetett. Könnyű ezt meggondolni: ha a dísz­ebéden éppen az fizet, aki­nek tiszteletére rendezték, akkor nem lehet a költséget elszámolni. Ebből országos botrány lenne! A főmérnök, meg az osztályvezetők is át­láttak ezen a ritka szitán, így hát mit tehettek egye­bet, minthogy vakarászták tárcájukból a húszasokat, és ötveneseket. Az asztal alatt eközben kezek motoz­tak, egy-egy százast adtak tovább annak, aki készület- lenül jött a díszebédre. Száz és jóegynéhány fo­rint esett egy-egy koponyá­ra, annyi, amennyiért há­rom-négy hétig ebédelhet az ember az üzemi konyhán. Mindenki szíttá a fogát, s okoskodott, miként száma’ majd el otthon ezzel a rend­kívüli kiadással, mert ott­hon olykor ötven forintról is nehezebb számot adni mint ötezerről az üzem Sz. Simon István Ami nincs a borítékban... Nemrégiben a jászberényi Fémnyomó és Lemezáru- gyárban jártam. Ott próbál­tam kideríteni: mennyi az az összeg, amely nem lapul ugyan a fizetési borítékban, de mégis a munkások, a gyár dolgozóinak keresetét növeli. Azt már az első percben megtudtam, hogy megyénk eme nagyüzemében évente közel kétmillió forintot for­üzemorvosi rendelő műkö­dik. A belgyógyászati szak- rendelésen kívül van fizikó- therápia, október elsején megkezdte munkáját a fog- szakorvos és rövidesen dol­gozni kezd a röntgen is. Eddig a Fémnyomó és Le- mezárugyár százharminc la­kást építetett dolgozói szá­mára. A közelmúltban adták át azt a modem, negyven­nyolc-lakásos épületet, amely vező dolgokról volt szó. Pe­dig gond is akad bőven. Itt van mindjárt elsőnek a lakás. Még mindig száz- százötven lakásigénylő var az üzemben, akiknek kérel­mük jogos, indokolt. Építe­ni kellene tehát újabb mo­dern családi otthonokat Azután albérleti szobákká' nem pótolható a munkás A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár új, 48 családnak otthont nyújtó lakóépü­lete dítanak munkásellátásra. De Vegyük sorra. Tetemes összeget — évente 230 000 forintot — költenek az üzemi bölcsőde fenntartá­sára. Negyvennyolc kisgye­rekre vigyáznak itt a szak­képzett gyermekgondozók — s a napi négyszeri étkezés is igazán kifogástalan. Még csak annyit: e 230 000 forint­ból a szülők mindössze 60 000 forintot vállalnak ma­gukra. Az üzemi óvodába hatvan kisgyerek jár. S talán min­dennél többet mond a követ­kező: azokat a gyermekeket, akiket a szülők nem vittek el nyaralni;, üdülni vitte az üzemi óvoda. .Megszokottá vált, hogy a jászberényi gye­rekek minden évben két he­tet Somoskőújfalun töltenek. Az idén harminchat kislányt, kisfiút nyaraltattak e he- hegyes-dombos vidéken. S mi több, a szülőknek ez a kétheti nyaralás mindössze 120 forintjába került. Az üzemi étkezdéről már sokszor írtunk. Talán csak annyit még, hogy egy évben 250 000 forintot meghaladó összeget költ a gyár fenntar­tására. A védőruhára és védő­ételre fordított összeg éven­ként meghaladja a 400 000 forintot. A gvár területén korszerű kilenc millió forint összeggel létesült. S még egy rövid felsoro­lás: jutalomként évente megközelítőleg 300 000 forin­tot kapnak a munkások. Se­gélyek kifizetésére 72 000 fo­szállás sem. Egyre töb’ szakembert igényel az üzer. De hol helyezzék el őket? vidéki műszaki dolgozókéi pedig lakás kellene, V'a- ■ jobb esetben munkásszál!- És bővíteni kellene Ez a kép a boldog Somoskőújfalui nyaraláskor készült az üzemi óvodásokról rintot, kiváló dolgozók jutal­mazására 80 000 forintot biz­tosítanak egy-egy esztendő­ben. A kulturális és sport cé­lokra fordított összeg szintén meghaladja egy évben a 300 000 forintot. Nos, eddig csak a jó, a ked­üzemi bölcsődét, óvodát is. Ezeket az igényeket kel] kielégítenie a közeljövőben a Fémnyomó és Lemezáru- gyámak. Még tovább kell emelniük a munkások szo­ciális ellátásának színvona­lát. Pillanatfelvétel a gyár fogászati rendelőjében. Dr. Oláh József Bíró Andrásné segítségével gyógyítja a beteg fo­gakat Marha jo ! Érdeklődéssel tanulmá nyoztuk az Élelmezésügy Minisztérium Állatforgalm Igazgatóságának 301815/62 sz. köriratát, melynek tár­gya: „Minősítés rendezése a termelőszövetkezeti átvéte­leknél.” Az igen terjedelmes ren­delkezés negyedik oldalán esetleges, a vághldon fel­merülhető vitákról olvashat­tunk. Értesültünk, hogy amennyiben a vállalat veze­tője intézkedni nem tud, „az Igazgatóság Áruforgalmi Osztályának, a Szarvas- marha Csoportnak (Kiemelés a szerk.-től) to­vábbi intézkedések megtéte­le céljából jelenteni tarto­zik”. (Állatforgalmi kérdésekben tájékozott ismerősünk sze­rint valószínűleg Szarvas­marha-forgalmi Csoportról lehet szó...) I DÍSZ-1 3 ebéd g

Next

/
Oldalképek
Tartalom