Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
1962. október 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ♦* Odaítélték az 1962 -es orvos/ Nobel-dijat Az 1962-es orvosi Nobel- dijat két angol és egy amerikai tudós közösen kapta. A két angol: dr. Francis Harry Compton Crick, a Cambridge! Biológiai Intézet munkatársa és dr. Maurice Hugh Frederick Wilkons, a . Londoni King’s College Biofizikai Laboratóriumának helyettes vezetője. Az amerikai tudós: dr. James Dewey Watson, a harvardi egyetem biológia professzora. JőYŐre befejeződik a takarmánykeverő üzemek országos hálózatának kiépítése A Budapesti Takarmánygyár 1957-ben megkezdte az úgynevezett céltakarmányok előállítását, 1961-ben üzembe helyezték a . több mint 50 millió forint költséggel készült szentesi takarmánygyárat, s közben 1960-ban megkezdődött a takarmánykeverő üzemek országos hálózatának kiépítése. Nálunk ez a megoldás bizonyult célsze' ■ ' - “ - - m m-m m A 30. születésnap — SZOVJET FILM — A film főhőse: Szvetlána 30 éves fiatalasszony. Két házasságának története pereg le előttünk rűbbnek, mert a hagyományos takarmányokat itthon megtermeljük, s rendelkezésre állnak olyan malomépületek és gépi berendezések, amelyek a malomipar korszerűsödése folytán feleslegessé váltak. Külföldi tapasztalatok alapján 1960-ban kísérletképpen nyolc keverőüzemet létesítettek az országban. A kedvező tapasztalatok alapján ez év végére már 91 Ilyen üzem működik, amelyek együttesen 47 000 vagon keveréktakarmányt állítanak elő. Jövőre újabb 16 keverőüzem létesítését tervezik, ami azt jelenti, hogy 1963 végére befejeződik a keverőüzemek országos hálózatának kiépítése. Egy- egy üzem 20 kilométeres körzetben látja-majd el a termelőszövetkezeteket értékes takarmánnyal. Tervezik a keveréktakarmányok további javítását is, bár az idei évre kialakított receptek szerint gyártott tápok is jók. A keveréktakarmánnyal táplált állatok között egyes betegségek — például a tífusz — teljesen megszűntek és ritkább a sertések gyomor- és bélgyulladása is. Az ilyen módon etetett állatállomány általában erősebb, jobban fejlett, ellenállóbb. Az eddig előállított mintegy 150 000 vagon keverék- takarmánnyal a termelőszövetkezeteknél csupán takarmány-megtakarítást számolva, mintegy 750 millió forint értékű többleteredmény jelentkezett. (MTI) Hevet lázban égtek a PROTEKCIOMPEX vállalat vezető munkatársai. Nem kisebb embert vártak vendégségbe, mint iparáguk miniszterhelyettesét. Az igazgató már reggel nyolckor kiállt a kapuba, kifogástalan öltözetben, egy csokor virággal, hogy személyesen üdvözölhesse elsőnek a gépkocsiból kilépő miniszterhelyettest. Emelte a nap fényét és jelentőségét a PROTEKCIOMPEX számára, hogy a vállalatnál még sohasem járt ilyen magas tisztséget viselő közember. Mondogatták is mindig, hogy azért szorul háttérbe a vállalat, mert más vezetők ügyesebbek, odacsalogatják a minisztereket, miniszterhelyetteseket, gondoskodnak arról, hogy jól érezzék magukat, s csak természetes, hogy ilyen viszony esetén szélesebbre nyílik az állami buksza. Mindjárt jobban van beruházási keret, szabad kapacitás, béralap, jól jövedelmező gyártmány és így tovább. No de majd ők is! Megmutatják, hogy vendégszeretetben náluk sem lesz hiba. Olyan fogadtatásban részesítik a miniszter- helyettest, hogy mindig visz- sza húzza majd a szíve az ő vállalatukhoz. Az igazgató tehát ott to- porgott a gyárkapuban, a többiek pedig mind a kijelölt helyen. Nagyszerűen megszerveztek mindent. Mikor a direktor int, a portás azonnal jelez az irodának, s erre a jeladásra a folyosón felsorakoznak az összes -odai alkamazottak, akik természetesen mind sötét ruhában jelentek meg a híre falukban erre a napra. A személyzetis ezalatt a tanácsterem berendezését ellenőrzi: helyén van-e minden, kifogástalan-e a terítés a tízóraihoz, megvan-e minden felszolgálónak a szükséges felszerelése, elég hidég-e a sör és nem követett-e el valaki valamiféle provokációs cselekedetet a találkozás színhelyén. Ólomlábakon mászott az óramutató. Minden perc nehéz várakozás volt, pedig fél tizenkettő felé járt az idő. Az igazgató telefonáltatott, sürgönyöztetett, de semmi pontosat nem tudott meg a miniszterhelyettes tartózkodási helyéről. Egyik lábáról a másikra állt, hiszen éppen tizenkettőre rendelte az ebédet, akkorra terítettek az Aranyfácán-ban, s a vendég még sehol. De egyszeresük feltűnt a karcsú Mercedes! A miniszterhelyettes mosolyogva lépett ki a kocsiból, az igazgató mosolyogva nyújtotta a kezét és a virágot, és együtt ugyancsak mosolyogva indultak a tanácsterem felé az eleven sorfalak között. A tanácsteremben mosolyogva megittak egy-egy pohár pálinkát, s a vendéglátók a vendég tiszteletére, aki ez alkalommal nem ivott, szólván, hogy ebéd előtt nem szabad egyetlen csöpp alkoholt sem magához vennie. Így hát nem is kellett külön alkalmat keríteni az ebédre szóló meghívásnak, a direktor bejelentette, hogy már is terítve van az Aranyfácánban és legjobb lesz, ha csak ebéd után térnek a tárgyalások érdemi részére. Így is történt. Huszonhat vendéglátó és egy vendég fuvaroztatta át magát a díszebédre az Aranyfácánba, ahol roskadt az asztal már a terítéktől is. Kicsi, közepes és nagy poharak, természetesen kristályból, és mindenféle evőeszközök. Tálakon sajtok, vaj és sonka, üvegekben vodka, konyak és barackpálinka, mint hideg előételek és bemelegítő italok. Hat pincér sorakozott az asztaloknál, hogy az egyéb speciális kívánsága kát teljesítse. Az előétel minden igényt kielégített, így el is fogyott. Azután jöttek a finom sültek. Pirított csirke, fácán, süllő és kecsege, rostélyos, fatányéros és vajas szeletek. Kitűnő volt az étvágy, s ami igaz, igaz, a miniszterhelyettes is kiadósán evett. Badacsonyi szürkebaráttal koccintottak ezután, de aki sört kívánt, ihatott pilsenit, zsiráfot vagy rockit. Lassanként az emésztés órája következett, kényelmetlen volt már az asztal mellett tétlenül üldögélni, ezért a miniszterhelyettes asztalt bontott. Intett a pincérnek. — Volt kérem egy fél barack, két sajt, egy adag fácánsült és egy adag vajas kecsege, három kenyérrel, egy savanyúsággal és egy üveg szürkebaráttal... — Pardon, pardon, — integetett az igazgató —, egyben kérem a számlát! Tessék csak hagyni, kérem, miniszterhelyettes elvtárs. ön vendég. Ezt a díszebédet az ön tiszteletére rendeztük. — Kérem, számoljon, fizetek! — fordult újra a pincérhez a miniszterhelyettes. — Önöknek pedig köszönöm a figyelmességüket, de nem akarok kiadásokat okozni. — Semmi, semmi, hiszen van erre keretünk, hiszen futja... j — Így még kevésbé fo-' gadhatom el. Tehát tessék számolni! És a miniszterhelyettes fizetett. Az igazgató vakarász- ta egy ideig a tarkóját, s úgy döntött, hogy ezek után legjobb követni az elöljárót, majd ő is fizetett. Könnyű ezt meggondolni: ha a díszebéden éppen az fizet, akinek tiszteletére rendezték, akkor nem lehet a költséget elszámolni. Ebből országos botrány lenne! A főmérnök, meg az osztályvezetők is átláttak ezen a ritka szitán, így hát mit tehettek egyebet, minthogy vakarászták tárcájukból a húszasokat, és ötveneseket. Az asztal alatt eközben kezek motoztak, egy-egy százast adtak tovább annak, aki készület- lenül jött a díszebédre. Száz és jóegynéhány forint esett egy-egy koponyára, annyi, amennyiért három-négy hétig ebédelhet az ember az üzemi konyhán. Mindenki szíttá a fogát, s okoskodott, miként száma’ majd el otthon ezzel a rendkívüli kiadással, mert otthon olykor ötven forintról is nehezebb számot adni mint ötezerről az üzem Sz. Simon István Ami nincs a borítékban... Nemrégiben a jászberényi Fémnyomó és Lemezáru- gyárban jártam. Ott próbáltam kideríteni: mennyi az az összeg, amely nem lapul ugyan a fizetési borítékban, de mégis a munkások, a gyár dolgozóinak keresetét növeli. Azt már az első percben megtudtam, hogy megyénk eme nagyüzemében évente közel kétmillió forintot forüzemorvosi rendelő működik. A belgyógyászati szak- rendelésen kívül van fizikó- therápia, október elsején megkezdte munkáját a fog- szakorvos és rövidesen dolgozni kezd a röntgen is. Eddig a Fémnyomó és Le- mezárugyár százharminc lakást építetett dolgozói számára. A közelmúltban adták át azt a modem, negyvennyolc-lakásos épületet, amely vező dolgokról volt szó. Pedig gond is akad bőven. Itt van mindjárt elsőnek a lakás. Még mindig száz- százötven lakásigénylő var az üzemben, akiknek kérelmük jogos, indokolt. Építeni kellene tehát újabb modern családi otthonokat Azután albérleti szobákká' nem pótolható a munkás A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár új, 48 családnak otthont nyújtó lakóépülete dítanak munkásellátásra. De Vegyük sorra. Tetemes összeget — évente 230 000 forintot — költenek az üzemi bölcsőde fenntartására. Negyvennyolc kisgyerekre vigyáznak itt a szakképzett gyermekgondozók — s a napi négyszeri étkezés is igazán kifogástalan. Még csak annyit: e 230 000 forintból a szülők mindössze 60 000 forintot vállalnak magukra. Az üzemi óvodába hatvan kisgyerek jár. S talán mindennél többet mond a következő: azokat a gyermekeket, akiket a szülők nem vittek el nyaralni;, üdülni vitte az üzemi óvoda. .Megszokottá vált, hogy a jászberényi gyerekek minden évben két hetet Somoskőújfalun töltenek. Az idén harminchat kislányt, kisfiút nyaraltattak e he- hegyes-dombos vidéken. S mi több, a szülőknek ez a kétheti nyaralás mindössze 120 forintjába került. Az üzemi étkezdéről már sokszor írtunk. Talán csak annyit még, hogy egy évben 250 000 forintot meghaladó összeget költ a gyár fenntartására. A védőruhára és védőételre fordított összeg évenként meghaladja a 400 000 forintot. A gvár területén korszerű kilenc millió forint összeggel létesült. S még egy rövid felsorolás: jutalomként évente megközelítőleg 300 000 forintot kapnak a munkások. Segélyek kifizetésére 72 000 foszállás sem. Egyre töb’ szakembert igényel az üzer. De hol helyezzék el őket? vidéki műszaki dolgozókéi pedig lakás kellene, V'a- ■ jobb esetben munkásszál!- És bővíteni kellene Ez a kép a boldog Somoskőújfalui nyaraláskor készült az üzemi óvodásokról rintot, kiváló dolgozók jutalmazására 80 000 forintot biztosítanak egy-egy esztendőben. A kulturális és sport célokra fordított összeg szintén meghaladja egy évben a 300 000 forintot. Nos, eddig csak a jó, a kedüzemi bölcsődét, óvodát is. Ezeket az igényeket kel] kielégítenie a közeljövőben a Fémnyomó és Lemezáru- gyámak. Még tovább kell emelniük a munkások szociális ellátásának színvonalát. Pillanatfelvétel a gyár fogászati rendelőjében. Dr. Oláh József Bíró Andrásné segítségével gyógyítja a beteg fogakat Marha jo ! Érdeklődéssel tanulmá nyoztuk az Élelmezésügy Minisztérium Állatforgalm Igazgatóságának 301815/62 sz. köriratát, melynek tárgya: „Minősítés rendezése a termelőszövetkezeti átvételeknél.” Az igen terjedelmes rendelkezés negyedik oldalán esetleges, a vághldon felmerülhető vitákról olvashattunk. Értesültünk, hogy amennyiben a vállalat vezetője intézkedni nem tud, „az Igazgatóság Áruforgalmi Osztályának, a Szarvas- marha Csoportnak (Kiemelés a szerk.-től) további intézkedések megtétele céljából jelenteni tartozik”. (Állatforgalmi kérdésekben tájékozott ismerősünk szerint valószínűleg Szarvasmarha-forgalmi Csoportról lehet szó...) I DÍSZ-1 3 ebéd g
