Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. október 19. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Hofdralcétát bocsátottak fel az Eovesült Államokban Csütörtökön — magyar idő szerint 18,00 órakor — a Cape Canaveral^ kísérleti telepről egy két szakaszos „Atlas—Agena—b” rakétával felbocsátották a „Ranger—5” elnevezésű amerikai holdrakétát. Az Országos Űrhajózási Hivatal eddigi közleményei a kísérletet sikeresnek ítélik meg. Az „Atlas” rakéta mintegy 150 kilométer magasságba röpítette a „Ranger— 5”-öt, majd hét perccel a felbocsátás után az „Agena” rakéta első begyújtása átmeneti földköriili pályára indította azt Mintegy 25 perccel később az „Agena” második begyújtásával útnak indították a „Ranger—5”-öt a Hold felé. Cape Canaveralban hangsúlyozzák, néhány órába is beletelik, amíg megállapítható, hogy a „Ranger—5” eléri-e a Föld vonzóerejéből való kiszabaduláshoz szükséges csaknem negyvenezer kilométeres óránkénti sebességet Az amerikai tudósok arra számítanak, hogy az arany lemezekből és krómból készített, óriás rovar alakú, 340 kilogramm súlyú holdrakéta vasárnap a déli órákiban érkezik Földünk bolygójának szomszédságába. A „Ranger—5” kettős feladat végrehajtására alkalmas. Azt tervezik, hogy amikor a holdrakéta 66—72 órás út után, nyolcezer kilométerre megközelíti a Holdat, a rakétában elhelyezett televíziós készülékek működésbe lépnek és egészen a becsapódásig — körülbelül 65 percen át — felvételeket továbbítanak a Földre. A második feladat az lenne, hogy amikor a „Ranger—5” 24 kilométerre megközelítette a Holdat, a rakéta orrában elhelyezett mintegy 42 kilogramm súlyú műszertartály leválik és fékező rakéták segítségével leereszkedik a a Hold felszínére. Itt látható két eredeti angol Nem csalás, nem ámítás. Echte angolok ezek. Az egyik az angol pénzügyminiszter Reginaid Muadling. Alszik. De nem azért mert altatót vett be. Kapta magát és elaludt, mert arra a kérdésre kellett volna válaszolnia a konzervatívok kongresszusán, hogy belépjen-e Anglia a közösbe, vagy ne. Maudling úgy véli be kell lépni, ö már nem félti a tárcáját. A másik ecfc te angol, a tárrSiélküli Deedes nem alszik, pedig ő bizonyára bevette szokásos altató adagját. Mégsem mert elaludni mert félti a — tárcáját. Hát igen: a komor jövő komor képe komorodik elejbe. Mi lesz, ha belép? A két gentlemannak ideje persze van, mert sem de Gaulle, sem Adenauer nem siettetik a választ. A választ különben is az angol nép adja majd meg a — választásokon Kényes helyzetbe került az amerikai ENSZ- küldöttség De Gaulle rádió- és televíziós beszéde Párizs, (MTI) De Gaulle francia államfő csütörtökön újabb rádió és televíziós beszédet intézett a francia néphez. Beszéde négy hét alatt a harmadik, de első az október 28-i népszavazási kampány megindulása óta. Mint várható volt. De Gaulle ismét arra szólította fel Franciaország népét, hogy igen-szavazatával tömegesen álljon melléje, illetve hagyja jóvá azt az „alkotmány-módosító” tervét, hogy a jövőben a francia államfőt közvetlenül a nép válasz- sza. De Gaulle világosan bejelentette, hogy ha az október 28-i népszavazásnál a nemszavazatok kerülnek túlsúlyba, vagy ha az igen-szavazatok többsége csak csekély és. bizonytalan többséget jelent ^küldetését” befejezettnek tekinti és visszavonhatatla- nul lemond. Miközben az elmúlt négy év alatt elért eredményeit méltatta, arra célzott, hogy „eltűnésével” Franciaország ismét a régi veszélybe kerül, a pártok „kénye-kedvére” lesz bizva, s „előbb-utóbb a katasztrófába sodródik”. Kereken visszautasította — a saját pártját kivéve — valamennyi pártot magában foglaló ellenzék érveléseit és azt hangoztatta, hogy az 1958-ban megszavazott alkotmány jogot ad neki ahhoz, hogy az ország vezetésével összefüggő minden komoly problémát közvetlenül a nép elé vigyen; (MTI) Szanaa: A királyi palota, szétrombolása előtt. A felvétel a forradalom első óráiban készült. Sikertelen Minuteman rakétakísérlet Cape Canaveralban Robbanás a rakéta üzemanyaggyárában New York (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlés 17. ülésszakán résztvevő amerikai küldöttség kényelmetlen helyzetbe került. A plenáris üléseken és a politikai bizottságban folyó vita során a küldöttség a washingtoni kormánynak azt a hivatalos beállítását védelmezi, hogy az egyes országok rendelkezésére álló helyi eszközökkel nem lehetséges észlelni a földalatti atomrobbantásokat. illetve nem lehet megkülönböztetni őket a földrengéstől. A küldöttség azt bizonygatja, hogy az Egyesült Államoknak nincsen tudományos felszerelése, amelynek segítségével lehetséges ez a megkülönböztetés. Az Egyesült Államok mindenről értesült sajtója vi-* szont ennek ellenkezőjét állítja; Vannak ilyen műszerek az Egyesült Államokban — írják az amerikai lapok. Az ENSZ-ben képviselt országok közül nem is kételkedik ebben senki. Nem győzött meg senkit arról, hogy nincs az amerikaiaknak megfelelő tudományos műszere, az a két terjedelmes emlékirat sem, amelyet a közgyűlés küldöttei között osztottak szét. A két emlékirat tartalmát lényegében véve semmivé tette az a napokban megjelent közlés, hogy a Kaliforniai Technológiai Intézetben elkészült egy műszer, amely önműködőleg megkülönbözteti a földrengéseket az atomrobbantásoktól. Ez a közlés, amely a New York Herald Tribuneban látott napvilágot, erősen zavarba hozta az amerikai diplomáciát Egy tudósító kérdéssel is fordult Arthur Dean amerikai küldötthöz. Ö kijelentette, hogy az új műszer lehetőségeit „erősen eltúlozták”. „Ez a műszer elsősorban tudományos kutató eszköz és nem abból a célból készítették, hogy az atomfegyver-kísérletek eltiltása esetén használják.” Ámde — teszi fel a kérdést sok ENSZ-küldött — a tudományos kutatások talán fontosabbak az atomfegyver-kísérletek megszüntetésénél? Cape Canaveral Izzó repeszdarabok zápora borította lángba a növényzetet szerdán az amerikai Cape Canaveral rakétakísérleti telepen, — jelentik a nyugati hírügynökségek. A jelentésekből kiderül, hogy szerdán újabb kísérletet akartak végrehajtani a Minuteman nevű amerikai, 3000 kilométer hatósugarú rakétával, de az Atlantióceánban csupán 2700 kilométerre kijelölt célpontra kilőtt Minuteman felbocsátása pillanatában ellenkező irányba, a floridai szárazföld felé fordult. így röptének nyolcadik másodpercében az irányító torony kénytelen volt a levegőben robbantani a hibás működésű rakétafegyvert. Mint az AP megjegyzi, a Minuteman-rakétát a közeljövőben már át akarták adni a fegyveres erőknek. A szerdai balsikeres kísérletre a kitűzött időpont többszörös elhalasztását követően került sor. A robbantáskor kigyulladt a Minuteman kiröpítő állása is és a lángok belekaptak a kísérletre előkészített Ju- piter-rakéta kiröpítőállásába is. A Jupite-rakéta annyira megongálódott, hogy tervezett kilövése elmarad. — 4. «=• Négy lány lépett ki a szőlőből, ringán hozták a puttonyt, könyökük hegyesen- peckesen elállt, ahogy fogták a puttony szíját. Érett mellük előre duzzadt a vékony blúz alatt,. lábikrájuk ingerlőén feszült meg a kaptatótól. — Van itt fognivaló — nézett gyönyörködve az idősebb Kustán a közeledő lányok felé. — Csak aztán jó helyre nyúlj. A legény nem szólt, csak tétován mosolygott. Megvárta, míg a lányok kiborítják a puttonyt, s visszahúzódnak a szőlőbe. — Szépek ezek is — pillantott utánuk merengőn — de másnak szépek. Az enyém máshol szüretel. Az öreg Kustán álmélkod- va döbbent rá a legény furcsa nézéséből, hogy a fia máris szerelmes. Pipáját érőjén a markába szorította, a hangja meg számonkérő lett. — Aztán hol? — Ott lent a völgyben — intett a fejével Dani keleti rányba. Ahova az intés szólt, ■>tt felejtette a tekintetét, Csontos arcán elömlött a jóság és ettől a szelíd önfeledt- ségtöl egyszerre keserűnek érezte a pipát az öreg. — Csak nem az a koldus- ivadék?!... , — kérdezte kiáltva és dühös fintorral köpött a cseresznyefa felé. Kiáltása elrebbentette a legyeket az irháról. Dani csak bólintani akart, de a dac kurta, kemény mozdulásra rándította a fejét. — Pedig az. És megkérem, hogy ezentúl más szót használjon felőle. Mert akár tetszik valakinek, akár nem, mi ketten összetartozunk. Az apát haragosra hökkentette ez az engedetlen beszéd, a szeme is kimeredt és hosszú percen át veszélyes hallgatás ágaskodott közöttük. Végre mintha megfeledkezett volna haragjáról, megértő kuncogás oldotta le arcáról a fagyot. — Bolond bika, te — nyújtotta a szót elismeréssel, — mit bánom én, akár hogy vagy vele. Hiszen nem mondom, a szeretőben is kedvét lelheti az ember. Ki hosz- szabb, ki rövidebb ideig. Majd megunod. De feleségnek olyat válassz, akit én is szeretni tudok, mint a saját lányomat. A legény uralkodni próbált izgalmán, féken tartotta megbotránkozását s ettől ünnepélyessé vált a hangja. — Hát ha kedvét leli a gyűlölködésben, csak tegye. Akkor se fordítok neki hátat, ha nem látja szívesen. Ne biztasson gazemberségre. Inkább hagyjon engem az utamon békességgel. Egyezzen bele... ■— De nincs neki mása, csak az éhsége! — Nem igaz. — A földünk kell neki! — Ez sem igaz. — Kommunisták, istentagadók, csak a koldusokat pártolják!... — Ez igaz... — Ha közéjük állsz, ellenem fordítanak! — Nem vagyok én szélkakas, hogy forgassanak. Szeretjük egymást, ennyi az egész. Ne lásson rémeket. Újra mondom: hagyjon bennünket egymásnak, majd csak boldogulunk valahogy. Szúrósra hidegült az öreg Kustán tekintete. — Más kérésed nincs?... — Nekem ennyi elég — vélységem. Ezt rúd. hagyom. Mert a földem nem arra való, hogy a koldusok sorsán könnyítsen. Arra ott van a temető. Erről van szó, nem egyébről. Vagy a szavam tartod szentnek, vagy csupasz tenyérrel állsz közéjük, hogy véletlenül se üssetek el egymástól. Sértődötten, gőgösen lépett vissza a bográcshoz. Dani béna idegekkel, süGERENCSÉR MIKLÓS: KISREGÉNY felelte Dani mogorván. Az apa nézte a fiát. Vállatán, szigorúan. Most meggörnyedt a háta. Nézéséből kihamvadt a szúrósság és a csendes harag szürke hamuja maradt a helyén. A szava nem volt metsző, inkább á kegyetlenül higgadt józanság érződött belőle. — Hát ha elég, akkor elég. Büszke vagyok rád, ha nincs több kérésed. Nekem se volt egyebem huszonnégy esztendős koromban, csak a keketen nézett utána. Az öreg semmit se szokott kétszer mondani. Tudomásul kellett vennie, hogy a föld, amelyen áll, nem az övé. Sehogy se fogta föl ésszel, hogy a szónak ekkora hatalma lehet. Nem változott semmi. A legyek tovább dőzsöltek a birka kifordított bőrén, a darázs mohón nyalakodott a mustos kád szélén, ide hallatszott a szüretelő lányok csicsergése, s a szlavóniai lankák, az ausztriai hegyek sem torlódtak összébb. Még a venyige sem égett el egeszen, amelyet apja utoljára vetett a tűzre. Csak ö változott át tökéletesen. Viszketős bizsergés borította el homlokát. Szórakozottan végighúzta rajta a kezefejét. Ekkor látta, hogy kiverte a verejték. Nem nyúlt többé a préshez. Ahogy volt, ingben, hajadonfővel, megindult lefelé a dombról. Várta, hogy apja utánaszól, de útján nem kísérte más, csak a csend. * Klári burgonyát szedett a Nyúlás dűlőben. Hersenő kapája szép nagy, sárga krumplikat bontott elő a fonnyadt szárcsokrok alól. Ez a fél- hóldnyi földecskéjük ért valamit, a többi két és fél hold fukar agyag volt, nyáron qumivá sűrűsödött, ősszel- tavasszal meg csirízes vályoggá változott. Nem is nagyon használhatták egyébre, mint korongozásra, mert a növényt ugyan mostohán táplálta, de fazekak annál szebbek teremtek benne. Fekvésre is ez a Nyúlás dülőbeli humusz mutatott a legjobban. Simán terült a szegélybarázdáig, azon túl a taligaút következett. A kerékcsapások mögött mindjárt a domb emelkedett, szelíd lejtéssel, oldalán legelővel. A letarolt domboldal vászon- simaságúnak tűnt messziről, fakósárga síkjából kiemelkedtek a sötétebb Pagony szigetek. Fönt, a domb homloka táján fenyőerdő komor- lott, a zöldesfekete lombok közül elővirultak a sárgarépa színű, sudár fatörzsek. A lány néha kinyújtotta derekát, a tenyerével is megtámasztotta és ilyenkor hunyorogva, elégedetten nézett szét. Az ezerszer látott dolgok mind újak voltak most. Élete elölről kezdődött, a somogyi hajnalodás óta minden reggel vasárnapra ébredt. Olyan vasárnapokra, amelyek május táján szokták orgona- illattal, méhzümmögéssel megigézni süldlőny korában. Mindazok az órák, amelyek valaha ünnepet hoztak a lelkére, visszaszálltak hozzá, láthatatlan galambszámya- kon, derűvel díszítették fel az őszi vidéket. Tekintete szépre szomjasan andalgott végig a sokszínű völgyön, fölsétált a domboldalra, el- gyönyörködött a ritkára szé- ledt, legelésző csordában és az erdő alatt üldögélő pásztor is megörvendeztette, amint meseszerü manóként figyelt le a magasból. Serdén kapott a, kapáért, fürge munkával akarta jóvátenni az ábrándozást. Apja nemrég indult felkeresni az öreg Kustánt, hogy adná kölcsön krumplihordáshoz az ökrös szekerét. Klári kímélni szerette volna a sánta Kincsest, ezért is nógatta, hogy menjen csak nyugodtan, az ő dereka jobban bírja a haj- longást. (Folytatjuk) ratíimiii
