Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-19 / 245. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. október 19. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Hofdralcétát bocsátottak fel az Eovesült Államokban Csütörtökön — magyar idő szerint 18,00 órakor — a Cape Canaveral^ kísérleti telepről egy két szakaszos „Atlas—Agena—b” rakétával felbocsátották a „Ranger—5” elnevezésű amerikai holdra­kétát. Az Országos Űrhajózási Hivatal eddigi közleményei a kísérletet sikeresnek ítélik meg. Az „Atlas” rakéta mint­egy 150 kilométer magasság­ba röpítette a „Ranger— 5”-öt, majd hét perccel a felbocsátás után az „Agena” rakéta első begyújtása át­meneti földköriili pályára indította azt Mintegy 25 perccel később az „Agena” második begyújtásával útnak indították a „Ranger—5”-öt a Hold felé. Cape Canaveralban hang­súlyozzák, néhány órába is beletelik, amíg megállapít­ható, hogy a „Ranger—5” eléri-e a Föld vonzóerejéből való kiszabaduláshoz szük­séges csaknem negyvenezer kilométeres óránkénti sebes­séget Az amerikai tudósok arra számítanak, hogy az arany lemezekből és krómból készí­tett, óriás rovar alakú, 340 kilogramm súlyú holdrakéta vasárnap a déli órákiban ér­kezik Földünk bolygójának szomszédságába. A „Ranger—5” kettős fel­adat végrehajtására alkal­mas. Azt tervezik, hogy amikor a holdrakéta 66—72 órás út után, nyolcezer kilométerre megközelíti a Holdat, a ra­kétában elhelyezett televíziós készülékek működésbe lép­nek és egészen a becsapódá­sig — körülbelül 65 percen át — felvételeket továbbí­tanak a Földre. A második feladat az lenne, hogy ami­kor a „Ranger—5” 24 kilo­méterre megközelítette a Holdat, a rakéta orrában elhelyezett mintegy 42 kilo­gramm súlyú műszertartály leválik és fékező rakéták segítségével leereszkedik a a Hold felszínére. Itt látható két eredeti angol Nem csalás, nem ámítás. Echte angolok ezek. Az egyik az angol pénzügyminiszter Reginaid Muadling. Alszik. De nem azért mert altatót vett be. Kapta magát és elaludt, mert arra a kérdésre kellett volna válaszolnia a konzer­vatívok kongresszusán, hogy belépjen-e Anglia a közösbe, vagy ne. Maudling úgy véli be kell lépni, ö már nem félti a tárcáját. A másik ecfc te angol, a tárrSiélküli Deedes nem alszik, pedig ő bizonyára bevette szokásos altató adagját. Mégsem mert elaludni mert félti a — tárcáját. Hát igen: a komor jövő komor képe komorodik elejbe. Mi lesz, ha belép? A két gentlemannak ideje persze van, mert sem de Gaulle, sem Adenauer nem siettetik a vá­laszt. A választ különben is az angol nép adja majd meg a — választásokon Kényes helyzetbe került az amerikai ENSZ- küldöttség De Gaulle rádió- és televíziós beszéde Párizs, (MTI) De Gaulle francia államfő csütörtökön újabb rádió és televíziós beszédet intézett a francia néphez. Beszéde négy hét alatt a harmadik, de el­ső az október 28-i népszava­zási kampány megindulása óta. Mint várható volt. De Gaulle ismét arra szólította fel Franciaország népét, hogy igen-szavazatával tö­megesen álljon melléje, illet­ve hagyja jóvá azt az „alkot­mány-módosító” tervét, hogy a jövőben a francia állam­főt közvetlenül a nép válasz- sza. De Gaulle világosan beje­lentette, hogy ha az október 28-i népszavazásnál a nem­szavazatok kerülnek túlsúly­ba, vagy ha az igen-szavaza­tok többsége csak csekély és. bizonytalan többséget jelent ^küldetését” befejezettnek tekinti és visszavonhatatla- nul lemond. Miközben az el­múlt négy év alatt elért eredményeit méltatta, arra célzott, hogy „eltűnésével” Franciaország ismét a régi veszélybe kerül, a pártok „kénye-kedvére” lesz bizva, s „előbb-utóbb a katasztró­fába sodródik”. Kereken visszautasította — a saját pártját kivéve — valamennyi pártot magában foglaló el­lenzék érveléseit és azt han­goztatta, hogy az 1958-ban megszavazott alkotmány jo­got ad neki ahhoz, hogy az ország vezetésével összefüg­gő minden komoly problé­mát közvetlenül a nép elé vigyen; (MTI) Szanaa: A királyi palota, szétrombolása előtt. A fel­vétel a forradalom első óráiban készült. Sikertelen Minuteman rakétakísérlet Cape Canaveralban Robbanás a rakéta üzemanyaggyárában New York (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlés 17. ülésszakán résztvevő ameri­kai küldöttség kényelmetlen helyzetbe került. A plenáris üléseken és a politikai bizott­ságban folyó vita során a küldöttség a washingtoni kormánynak azt a hivatalos beállítását védelmezi, hogy az egyes országok rendelke­zésére álló helyi eszközök­kel nem lehetséges észlelni a földalatti atomrobbantáso­kat. illetve nem lehet meg­különböztetni őket a földren­géstől. A küldöttség azt bi­zonygatja, hogy az Egyesült Államoknak nincsen tudo­mányos felszerelése, amely­nek segítségével lehetséges ez a megkülönböztetés. Az Egyesült Államok min­denről értesült sajtója vi-* szont ennek ellenkezőjét ál­lítja; Vannak ilyen műsze­rek az Egyesült Államokban — írják az amerikai lapok. Az ENSZ-ben képviselt or­szágok közül nem is kételke­dik ebben senki. Nem győzött meg senkit arról, hogy nincs az amerikaiaknak megfelelő tudományos műszere, az a két terjedelmes emlékirat sem, amelyet a közgyűlés küldöttei között osztottak szét. A két emlékirat tartalmát lényegében véve semmivé tette az a napokban megje­lent közlés, hogy a Kalifor­niai Technológiai Intézetben elkészült egy műszer, amely önműködőleg megkülönböz­teti a földrengéseket az atomrobbantásoktól. Ez a közlés, amely a New York Herald Tribuneban látott napvilágot, erősen zavarba hozta az amerikai diplomá­ciát Egy tudósító kérdéssel is fordult Arthur Dean ameri­kai küldötthöz. Ö kijelentet­te, hogy az új műszer lehető­ségeit „erősen eltúlozták”. „Ez a műszer elsősorban tu­dományos kutató eszköz és nem abból a célból készítet­ték, hogy az atomfegyver-kí­sérletek eltiltása esetén hasz­nálják.” Ámde — teszi fel a kérdést sok ENSZ-küldött — a tudo­mányos kutatások talán fon­tosabbak az atomfegyver-kí­sérletek megszüntetésénél? Cape Canaveral Izzó repeszdarabok zápora borította lángba a növényze­tet szerdán az amerikai Cape Canaveral rakétakísérleti te­lepen, — jelentik a nyugati hírügynökségek. A jelentésekből kiderül, hogy szerdán újabb kísérle­tet akartak végrehajtani a Minuteman nevű amerikai, 3000 kilométer hatósugarú rakétával, de az Atlanti­óceánban csupán 2700 kilo­méterre kijelölt célpontra ki­lőtt Minuteman felbocsátása pillanatában ellenkező irány­ba, a floridai szárazföld felé fordult. így röptének nyolca­dik másodpercében az irá­nyító torony kénytelen volt a levegőben robbantani a hi­bás működésű rakétafegy­vert. Mint az AP megjegyzi, a Minuteman-rakétát a közel­jövőben már át akarták adni a fegyveres erőknek. A szer­dai balsikeres kísérletre a kitűzött időpont többszörös elhalasztását követően került sor. A robbantáskor kigyulladt a Minuteman kiröpítő állá­sa is és a lángok belekaptak a kísérletre előkészített Ju- piter-rakéta kiröpítőállásába is. A Jupite-rakéta annyira megongálódott, hogy terve­zett kilövése elmarad. — 4. «=• Négy lány lépett ki a sző­lőből, ringán hozták a put­tonyt, könyökük hegyesen- peckesen elállt, ahogy fogták a puttony szíját. Érett mel­lük előre duzzadt a vékony blúz alatt,. lábikrájuk inger­lőén feszült meg a kaptató­tól. — Van itt fognivaló — nézett gyönyörködve az idősebb Kustán a közeledő lányok felé. — Csak aztán jó helyre nyúlj. A legény nem szólt, csak tétován mosolygott. Megvár­ta, míg a lányok kiborítják a puttonyt, s visszahúzódnak a szőlőbe. — Szépek ezek is — pil­lantott utánuk merengőn — de másnak szépek. Az enyém máshol szüretel. Az öreg Kustán álmélkod- va döbbent rá a legény fur­csa nézéséből, hogy a fia máris szerelmes. Pipáját érő­jén a markába szorította, a hangja meg számonkérő lett. — Aztán hol? — Ott lent a völgyben — intett a fejével Dani keleti rányba. Ahova az intés szólt, ■>tt felejtette a tekintetét, Csontos arcán elömlött a jó­ság és ettől a szelíd önfeledt- ségtöl egyszerre keserűnek érezte a pipát az öreg. — Csak nem az a koldus- ivadék?!... , — kérdezte ki­áltva és dühös fintorral kö­pött a cseresznyefa felé. Kiáltása elrebbentette a le­gyeket az irháról. Dani csak bólintani akart, de a dac kurta, kemény moz­dulásra rándította a fejét. — Pedig az. És megkérem, hogy ezentúl más szót hasz­náljon felőle. Mert akár tet­szik valakinek, akár nem, mi ketten összetartozunk. Az apát haragosra hökken­tette ez az engedetlen be­széd, a szeme is kimeredt és hosszú percen át veszélyes hallgatás ágaskodott közöt­tük. Végre mintha megfeled­kezett volna haragjáról, meg­értő kuncogás oldotta le ar­cáról a fagyot. — Bolond bika, te — nyújtotta a szót elismeréssel, — mit bánom én, akár hogy vagy vele. Hiszen nem mon­dom, a szeretőben is kedvét lelheti az ember. Ki hosz- szabb, ki rövidebb ideig. Majd megunod. De feleség­nek olyat válassz, akit én is szeretni tudok, mint a saját lányomat. A legény uralkodni pró­bált izgalmán, féken tartotta megbotránkozását s ettől ün­nepélyessé vált a hangja. — Hát ha kedvét leli a gyűlölködésben, csak tegye. Akkor se fordítok neki há­tat, ha nem látja szívesen. Ne biztasson gazemberségre. Inkább hagyjon engem az utamon békességgel. Egyez­zen bele... ■— De nincs neki mása, csak az éhsége! — Nem igaz. — A földünk kell neki! — Ez sem igaz. — Kommunisták, istenta­gadók, csak a koldusokat pártolják!... — Ez igaz... — Ha közéjük állsz, elle­nem fordítanak! — Nem vagyok én szél­kakas, hogy forgassanak. Szeretjük egymást, ennyi az egész. Ne lásson rémeket. Újra mondom: hagyjon ben­nünket egymásnak, majd csak boldogulunk valahogy. Szúrósra hidegült az öreg Kustán tekintete. — Más kérésed nincs?... — Nekem ennyi elég — vélységem. Ezt rúd. hagyom. Mert a földem nem arra va­ló, hogy a koldusok sorsán könnyítsen. Arra ott van a temető. Erről van szó, nem egyébről. Vagy a szavam tartod szentnek, vagy csupasz tenyérrel állsz közéjük, hogy véletlenül se üssetek el egy­mástól. Sértődötten, gőgösen lépett vissza a bográcshoz. Dani béna idegekkel, sü­GERENCSÉR MIKLÓS: KISREGÉNY felelte Dani mogorván. Az apa nézte a fiát. Vál­latán, szigorúan. Most meg­görnyedt a háta. Nézéséből kihamvadt a szúrósság és a csendes harag szürke hamuja maradt a helyén. A szava nem volt metsző, inkább á kegyetlenül higgadt józanság érződött belőle. — Hát ha elég, akkor elég. Büszke vagyok rád, ha nincs több kérésed. Nekem se volt egyebem huszonnégy eszten­dős koromban, csak a ke­keten nézett utána. Az öreg semmit se szokott kétszer mondani. Tudomásul kellett vennie, hogy a föld, amelyen áll, nem az övé. Sehogy se fogta föl ésszel, hogy a szó­nak ekkora hatalma lehet. Nem változott semmi. A le­gyek tovább dőzsöltek a bir­ka kifordított bőrén, a darázs mohón nyalakodott a mustos kád szélén, ide hallatszott a szüretelő lányok csicsergése, s a szlavóniai lankák, az ausztriai hegyek sem torlód­tak összébb. Még a venyige sem égett el egeszen, ame­lyet apja utoljára vetett a tűzre. Csak ö változott át tökéletesen. Viszketős bizsergés borí­totta el homlokát. Szórako­zottan végighúzta rajta a kezefejét. Ekkor látta, hogy kiverte a verejték. Nem nyúlt többé a préshez. Ahogy volt, ingben, hajadonfővel, megindult lefelé a dombról. Várta, hogy apja utánaszól, de útján nem kísérte más, csak a csend. * Klári burgonyát szedett a Nyúlás dűlőben. Hersenő ka­pája szép nagy, sárga krum­plikat bontott elő a fonnyadt szárcsokrok alól. Ez a fél- hóldnyi földecskéjük ért va­lamit, a többi két és fél hold fukar agyag volt, nyáron qumivá sűrűsödött, ősszel- tavasszal meg csirízes vá­lyoggá változott. Nem is na­gyon használhatták egyébre, mint korongozásra, mert a növényt ugyan mostohán táplálta, de fazekak annál szebbek teremtek benne. Fekvésre is ez a Nyúlás dülőbeli humusz mutatott a legjobban. Simán terült a szegélybarázdáig, azon túl a taligaút következett. A ke­rékcsapások mögött mindjárt a domb emelkedett, szelíd lejtéssel, oldalán legelővel. A letarolt domboldal vászon- simaságúnak tűnt messziről, fakósárga síkjából kiemel­kedtek a sötétebb Pagony szigetek. Fönt, a domb hom­loka táján fenyőerdő komor- lott, a zöldesfekete lombok közül elővirultak a sárga­répa színű, sudár fatörzsek. A lány néha kinyújtotta derekát, a tenyerével is meg­támasztotta és ilyenkor hu­nyorogva, elégedetten nézett szét. Az ezerszer látott dol­gok mind újak voltak most. Élete elölről kezdődött, a so­mogyi hajnalodás óta minden reggel vasárnapra ébredt. Olyan vasárnapokra, amelyek május táján szokták orgona- illattal, méhzümmögéssel megigézni süldlőny korában. Mindazok az órák, amelyek valaha ünnepet hoztak a lel­kére, visszaszálltak hozzá, láthatatlan galambszámya- kon, derűvel díszítették fel az őszi vidéket. Tekintete szépre szomjasan andalgott végig a sokszínű völgyön, fölsétált a domboldalra, el- gyönyörködött a ritkára szé- ledt, legelésző csordában és az erdő alatt üldögélő pász­tor is megörvendeztette, amint meseszerü manóként figyelt le a magasból. Serdén kapott a, kapáért, fürge munkával akarta jóvá­tenni az ábrándozást. Apja nemrég indult felkeresni az öreg Kustánt, hogy adná köl­csön krumplihordáshoz az ökrös szekerét. Klári kímélni szerette volna a sánta Kin­csest, ezért is nógatta, hogy menjen csak nyugodtan, az ő dereka jobban bírja a haj- longást. (Folytatjuk) ratíimiii

Next

/
Oldalképek
Tartalom