Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-13 / 240. szám

1982. október 13.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Aszály

ssás évvel ezelőtt és most

Egy évszázaddal ezelőtti aszályról olvasgattam a napokban Turcsányi István nyugdíjas kunszentmártoni gimnáziumi tanár lakásán. Az idős természetbúvár vékony brosúrát vett elő gazdag könyvtárából. Címe: Nagy ínség 1863-ban. Szerzője dr. Győrfi Lajos 1932- ben nyomatta a túrkevei nyomdában.

Dr. Győrfi kiadványát nem lehet felindultság nélkül olvasgatni, mert megdöbbentő adatokat tartalmaz a hat nagy-kun várost — Karcagot, Kisújszállást, Mezőtúrt, Túrkevét, Kunmadarast és Kunszentmártont — sújtotta, 1861-es aszályról. Az idén szintén végigperzselte a szárazság mezőgazdaságunkat. Emberemlékezet óta nem volt ilyen kevés csapadék, mint most. Így önkéntelenül is ajánlkozik a gondolat: hasonlítsuk össze a száz évvel ezelőtti állapotákat a maival.

A kiadvány szerzője Hegyfalvi Kabos kunszentmártoni r. k. plébános, korabeli meteorológusra hivatkozik: a csapadékhiány 27 százalékos volt. A kunszentmárton, járásban normális körülmények között évi átlagban 400—450 milliméter, januártól augusztus végéig 300—350 milliméter az átlagos csapadék. Az idén — augusztus végéig mindössze 182 milliméter hullott. Eszerint az aszály 52 százalékos, tehát jóval nagyobb volt, mint száz évvel ezelőtt. Hogy mégsem pusztított olyan listással, azt a technika fejlődésével, a korszerű talajmü- veléssel, a szocialista gazdálkodással magyarázhatjuk.

A XIX. század második felében még háromnyomásos gazdálkodást folytattak a kun városok határában A földek művelése rendkívül elmaradott volt. A faekével r.em szántani, csak karcolni lehetett a talajt. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy „...a kukorica ki sem kelt”.

A gabona olyan alacsony volt, hogy nem tudták kévébe kötni. „A gereblye fogai közé újakat kellett készíteni, hogy jobban összeszedje a nyomorúságos termést. A búzát egyetlen lepedőben haza lehetett szállítani”. „Karcag mellett egy tanyán 200 kát. holdon öt véka búza termett” — olvashatjuk a kiadványban.

A szárazság nem kiméire a legelőket sem. A lesoványodott állatok csupán száraz parajt, tarackot, sóslóru- mot és bondort (tövist) találtak rajta. A kiégett legelők a puszta létfenntartást sem biztosították a nyájaknak, így ezrével pusztultak el. Ezt az alábbi statisztikai adatok érzékelteti k:

1861-ben 200 ezer holdon 30 593 szarvasmarha, .15190 ló, 245 340 juh és 26100 sertés legelt. Két év alatt elhullott 24 506 szarvasmarha 6720 ló, 197 978 juh és 19 090 sertés.

„A megmaradt állatokat a ’kun esők’ temették el”. — közli a kiadvány. — „A szabadban lévő nyájak összebújtak és betemette azokat a por. A gazdákat megkímélte a temetési gondoktól” — mondja ironikusan a szerző.

A kunsági gazdák rövid idő alatt nincstelenekké váltak, éhség és halál tizedelte soraikat. A túrkevei református anyakönyv adatai szerint 1861-ben 289, 1863-ban 472, 1865-ben 299 volt a halálesetek száma. Az anyakönyv hűen érzékelteti az aszály következményeit. Ml volt a halál oka? Erre a kiadvány így válaszol: „Ro- hasztó láz” — azaz hastífusz, mely a hiányos táplálkozásból fakadt.

A szerző felsorolja az emberi táplálékokat is: „Korpapogácsa, melyet konkolyos ocsuból, fakéregből darált lisztből, kukoricacsutkából állítottak össze. ’Legjobb’ volt az Erdélyből hozott tölgyfakéreg keveréke,” Az ilyen „étrend” gyakran a nyomorúságos vegetációt sem tudta biztosítani. Az emberei: Mázai vándorbotc>t ragadtak és a szomszédos Bihar, Kolozs, és Maros-Torda megyékben kerestek munkát, élelmet és menedéket.

Az akkori árviszonyokra jellemző: „A hentesek 16 krajcárról 10 krajcárra szállították le egy font hús árát. Egy dinnye és egy ló ára azonos volt — huszonöt garas”.

Hiba lenne egyenlőségjelet tenni a feudális és a szocialista viszonyok közé. Mások az adottságok és a technika színvonala. A talajművelés színvonala azonban csak a legutóbbi néhány év alatt változott ugrásszerűén. A mélyítőművelés nélkül az idén sem kelt volna ki a kukorica és nem adott volna a búza 8,52 mázsás átlagot a kunszentmártoni járásban. Kisparaszti viszonyok között az idén ezrével jutottak volna koldusbotra a kunságiak. Ráadásul az idén árvíz is pusztított. négyezer hold szántó került víz alá a járásban. Az árvíz nyomán pedig a mocskospajor hatalmas károkat. (Tiszaugom egy négyzetméter földön 8—10 lárvát találtak.)

A kunszentmártoni járásban mégis minden szövetkezeti gazda és huszonnégyezer családtagja, személyenként 219 kilogramm kenyérnekva- lót kapott. Háztáji földjükről 20—25 mázsa csöveskukori- cát vihettek haza.

A tsz-ekben megmaradt a vetőmag, a biztonsági tartalék búzából. Ezenkívül természetben fizették adójukat és 180 vagonnal az állami magtárakba is jutott.

Beosztással ugyan, de biztosítani tudják az állatok át- teleltetését. A baromfi kivételével egyetlen állatfajta létszámát sem csökkentik a járásban. Sem az idén, sem jövőre. Tizenkilencezer sertés helyett 22,5 ezret hizlalnak az államnak, s a 2100 szarvasmarha felvásárlási tervüket 10—15 százalékkal szintén túlteljesítik. Kukoricából 12—14 (májusi mor- zsoltban) cukorrépából, 110 mázsás átlagot várnak:

Nők akadémiája az Áchim András úti iskolában

Tegnap este ünnepélyesen megnyitották a Nők akadémiá ját a szolnoki Áchim András úti általános iskolában. A tervbevett előadások az időszerű politikai és világnézeti előadások mellett tár-' gyalják a házasság és a háztartás mindennapi problémáit is. A művészeti ismeretterjesztést szolgáló témák mellett egy kirándulás is szerepel a programban.

A megnyitón Mészáros Istvánná hangsúlyozta, hogy a ió tematika és a Ságvári Endre Művelődési Ház dolgozói- nek segítségnyújtása mellett Lencse Jenő iskolaigazgatónak is köszönhetik azt, hogy tavaly negyvenen kaptak bizonyítványt az akadémia elvégzéséről.

Illetékes szervek szeptember végén ismét felmérték a tsz-ek anyagi helyzetét. A vizsgálat biztató képet mutat. A csépai Alkotmány Tsz-nek 800 ezer forintos kiesése volt mákból. Ezt nyolcvanezer árubaromfi nevelésével pótolta. Év végén harminc forintos munkaegység részesedéssel számolnak. A tiszasasi Rákóczi Tsz-ben 29.50 forint jövedelem várható a felmérés szerint. Csupán néhány tsz-ben — Öcsöd Szabadság, Zöldmező — lesz a vártnál nagyobb jövedelemkiesés.

Biztató, hogy a járás szövetkezeteiben a károk ellenére is számottevőek az építkezések. Mindenütt gyarapodott a közös vagyon. A tsz- ek saját erős beruházásai 6 millió forintot tesznek ki. Állami segítséggel a magas- építési beruházások összege 4 649 000. a villamosításé 700 000, a mélyépítésé 2 346 000 forint. Ezenkívül csaknem 6 millió forint pótberuházást kaptak a kunszentmártoni járás szövetkezetei.

Két aszály, két különböző gazdasági és társadalmi viszonyok között. Mindkettő pusztítóan hatott, de megközelítően sem azonos mértékben. Akkor éheztek, meghaltak az emberek, most — ha kisebb arányban is — gyarapodtak. Ezért tanúságos a száz évvel ezelőtti állapotok összehasonlítása, Máthé L

Tóth Miklós, az Alattyáni Gépállomás traktorosa a jászalsószent- györgyi Béke Tsz földjén dolgozik. Most a második műszakban, éjjé] készíti a vetőágyat az ősziek alá. Gyakran ellenőrzi a szántás minőségét. Képünkön mélyebbre állítja az ekefejet

A pártszervezet a jobb áruellátásért

— A kiskereskedelem és az ipar ütközőpontja vagyunk. Ha az ipar keveset gyárt valamiből, a kiskereskedelem tőlünk követeli; ha a kereskedelem nem vesz át valamit, a gyár nekünk csak elküldi. Ilyen volt legutóbb a rengeteg üveges zöldbab — átvettük, de tárolnunk kellett.

Bede Jánosné, a FŰSZERT Vállalat pártalapszer- vezetének titkára mondja ezeket, hogy érzékeltesse: mennyire körültekintőnek kell lenniük, amikor egy- egy árut megrendelnek,

hogy az ellátás is jó legyen és a , szűkös raktárakban mindent találhassanak.

Néhány hónapja különösen jól kell szervezni a munkát, mert nemcsak Szolnok, hanem Békés megyét is ők látják el fűszerrel, édességgel. A pártszervezet tagjai mindig segítenek. Ha valami nincs rendjén, azonnal jelzik.

Legutóbb a küldöttválasztó taggyűlésükön is sorra- szedték mindazt, amit nem lehet elnézni. S vajon milyen eredménnyel?

Búcsú Ferencné szóvátetJó utat, Zsák István

Eg%/ szocialista brigád jutalma

Nem lesz takarmányhiány Tiszaderzsen

i ;

mim v- A tiszaderzsi Kossuth Tsz-ben 100 tehenet, 90 növendéküszőt 200 hízómarhát és 60 választott borjút nevelnek. Ezen kívül szép számmal tartanak sertést, juhot és barom, fit is. Az állatállomány nagy mennyiségű takarmányt fogyaszt. Ez mégsem okoz gondot a tiszaderzsi gazdáknak; sem szálas-, sem abraktakarmányból nem szorulnak kölcsönre. Ezerháromszáz köbméter kukoricasilót és ezer köbméter kukoricaszár-silói készítettek. Hatvan vagonnyi szénájuk példás rendben, formás kazlakban sorakozik az

egyik tanyaközpontjukban

tásnak, szétszedésnek. Használható apró szelepek, csatlakozók kerülik így el a hulladéktelepet. Amikor az évi gyűjtés forintértékét hallom, alaposan meglepődök — évente közel 100 000 forint értékű alkatrészt ment meg a brigád. Ilyen „apró” dolgok sorakoznak a naplóban.

A tizenkét emberből álló brigád 2000 órán felüli társadalmi munkát végzett. Ez átlag-órabérükkel beszorozva 15 000 forintot jelent.

Huszonöt-huszonhat év az átlagos életkoruk, mégis úgy összetartoznak, mintha évtizedes együttlét fűzné őket össze. Kancsós Mihály közülük vonult be és leszerelése előtt neki Is és a brigádnak is a fő gondja az volt, hogy közéjük kerüljön visszá.

Nemrég egy szovjet turistacsoport kereste fel őket a gyárban. Barátságot kötöttek velük, még a címüket is itthagyták, ha egyszer ők mennének ki, szívesen látják bármelyiküket. Amikor jött a hír utazásáról, akkor nevetett nagyot a brigád. Lesz majd meglepetés a gyors viszontlátásnál.

Mondtam neki, hogy milyen jól szórakozhat Moszkvában és akarom sorolni a nagyhírű helyeket.

Közbevágott, mondta, hogy melyik gyár munkája hasonlít az övékéhez. Oda megy. És mindenáron kommunista munkabrigáddal akar találkozni. Valahogy még előbbre akarnak jutni itthon. Más módszerről, még jobb közösségi szellem megvalósításáról töpreng. Látszik rajta, Moszkvából is csak a szere- őcsamokot képzeli maga élé. Talán legszívesebben a munkaruháját is kivinné magával;

Búcsúzóul képet kértem tőle, közölni az újságban.

— Van — mondta, aztán hozzátette: — csoportkép is van a brigádról.

Csak az övét kérem. A brigád, a barátai is így akarják. Most az egyszer legyen ő az ünnepelt — megérdemli.

Jó utat, Zsák István, munkaruhát pedig kár vinni, adnak ott kölcsön — szívesen Erdélyi

te, hogy az áru szállító járat azon a héten későn indult

— Az ilyen mulasztásból

sok hátrány adódhat — mondja —, de csak a legfontosabbakat említem:

Nincs ott a boltos, aki átvegye az árut, vagy a vásárló késve kapja a keresett cikket. Akkor sokan voltak szabadságon, betegek is voltak. Ezzel azonban nem lehet senkinek megmagyarázni, ha nem kap zsírt, lisztet, vagy bármi mást. Azoknak kell hát helytállni, akik itt vannak. Akkor intézkedtünk is, s azóta nem késett senki.

Hatvani Ferencné a küldöttválasztó taggyűlésen

azért szólalt fel, mert régebben elhangzott már az alapszervezetben egy javaslat: a kereskedelemi szervek vezetőivel, pártszervezeteivel kezdeményezzenek közös megbeszélést. Ez mindmáig elmaradt. Efct tette szóvá.

Nem egészen rajtunk múlott — mondja Bedéné. A kereskedelmi vállalatoknál ugyanis elsősorban a mi munkásainkat illető panaszokat gyűjtötték jegyzőkönyvbe. Jóllehet sok esetben jogos a kifogás, de még nem ad megoldásokat. S az egyoldalú előkészítés után a közös tanácskozás nem adná meg a várt segítséget. Talán jobb, ha várunk.

— Jelenleg húsz vagonnyi gyümölcslé van raktárainkban. Eladni ebben a szezonban már valószínűleg nem tudjuk. A nyáron szintén a párttagok kezdeményezésére — úgynevezett „sleppjára- tot” indítottunk. Felrakattunk egy-egy teherautóra különféle hűsítő italokat és körülküldtük a megye boltjaiba. Hamarosan abba is hagytuk, mert egyetlen üveggel sem vettek át a boltok. Ugyanakkor mindenfelől hallottuk, hogy a vásárlók hiába keresték az üdítő italokat. Azt szeretnénk, ha ilyen értelemben is javaslatokat, tanácsokat adnának majd a kereskedelemben dolgozó elvtársak.

Pozsonyi Miklós a legutóbbi taggyűlésen a határidős áruk kiküldéséről beszélt.

— Tapasztaltam, hogy esetenként raktárosaink nem nézik meg, melyik árunak, mikor jár le a szavatossági ideje. Volt úgy, hogy a boltok a szállításkor nyomban visszaküldték az árut, mert már csak néhány nap volt a szavatosság lejártáig. Felesleges költséget okoznak az ilyen szállítások, kis gondossággal megelőzhetők.

Néhány tagú mindössze ez az alapszervezet, mégis sokat tesz. Javasol, tanácsol, nevel.

B. V

tárolóba rakják. Havonta egyszer nekiállnak a válogahasználható csöveket, az igen drga sárgaréz és vörösréz alkatrészeket és az elkészített

November közepén küldöttség indul a Szovjetunióba, ragjai a Magyar—Szovjet 3aráti Társaság legjobb aktivistái. Az Országos Elnökség döntése alapján megyénket ?gy ember képviseli. Nem kis gondot okozott az illetékeseknek a döntés; sok jól dolgozó közül kellett választaniuk. Végülis a következő meglepő határozat született: A Szolnoki Járműjavítóban van egy okleveles szocialista brigád. Ennek. a.,brígádnak bármelyik tagja megérdemli a megtiszteltetést, döntsék el ők, melyikük menjen. Így esett a választás Zsák Istvánra, a brigád fiatal vezetőiére.

Felkerestem. Sokáig beszélgettünk. Kérdeztem, faggattam, meg akartam ismerni kiváló tulajdonságait. Portréja helyett a brigád élete bontakozott ki előttem. Bármiről kérdeztem, ha az üzemről esett szó, mindig a brigádról beszélt.

1959 óta dolgoznak együtt. A szocialista címet még az- évben elnyerték. 1960-ban oklevelet kaptak. Lapozgatom fényképekkel teli naplójukat, párszavas mondatokon fut át pillantásom. Szerényen, egyszerűen szövegezték munkájuk eredményéi.

„Színesfém selejttárolót készítettünk” — olvastam és kérdőn néztem rá. — Ez mit jelent? Kiderül, hogy a kiselejtezett vasúti kocsik alkatrészeit, vasanyagát a vállalat átadja a MÉH-nek. ök még átadás előtt leszerelik a