Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-12 / 239. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. október 12. Összeült az egyetemes zsinat A világ minden részéről — köztük Magyarországról — egybegyűlt több mint 2800 főpap részvételével, ok­tóber 11-én megkezdődött a II. vatikáni zsinat. Tulajdon­képpen a huszonegyedik egyetemes zsinat ez a pápaság kétezer éves történetében. Az 1870-ben (hosszú és bo­nyolult belső küzdelmek után) „csalhatatlan”-ná nyilvání­tott IX. Pius pápa azonban 1869-es zsinatot I. vatikáni zsinatnak nevezte el. így hát kilencvenhárom év múlva, ugyancsak a római Szent Pé­ter bazilikában összeült gyü­lekezet a több mint két esz­tendeig uralkodó, előkészítő főbizottságtól a II. vatikáni zsinat nevet nyerte és így nevezi azt XXIII. János pá­pa is október 6-án keltezett pásztorlevelében. Nem az elnevezés a fontos azonban, hanem hogy miért ült össze az egyetemes zsi­nat, amelyet a pápa — fent- említett pásztorlevelében — minden eddigi zsinatnál na- gyobbszabásúnak jelez. A magyar sajtó is megírta már — nyugati polgári lapok, köztük a római katolikus egyház hivatalos és félhiva­talos lapjainak kommentár­jaira támaszkodva — hogy a Vatikán felismerte (az el­múlt évtizedekben) különö­sen pedig a legutolsó évti­zedben) bekövetkezett hatal­mas tárasadalmi változások tovább gyengítették az egy­ház pozícióit. És érzik, tud­ják, azt is, hogy ezek a s,hí­vők seregét szinte szüntele­nül megtizedelő változások”. — A leghivatalosabb egy­házi lap, a L’Osservatore Romane terminológiáját használjuk — különböző cso­portosulásokat, különböző áramlatokat hoztak létre az „egyetlen igazság” egyházán belül is. A római egyház, amely igényt tart a világ mintegy négyszázmillió katolikusának vezetésére — és amely a papság több mint négyszáz- ezres és a szerzetesek és apácák majd egymilliókét­százezres seregével rendel­kezik, —- minden erőt és módszert megkíván mozgat­ni azért, hogy az „eddi­ginél hatékonyabb, okosabb” eszközökkel küzdjön a „kom­munizmus valósággá lett kí­sérteié ellen”. Egy francia nyelvű, hivatalos katolikus brosúrái a „Les catholiques dans la vie internationale” (a katolikusak a nemzetközi életben) használta ezeket a kifejezéseket, valóságos vész­jelet küldve az egyház ve­zetőinek, hogy „ne késleked­jenek, hiszen az egyház el­len energikusan támadó marxizmus alapján Is vég­bemehet a világ egyesülése”. Több katolikus főpap — köztük a nyugatnémet és a holland püspöki kar tagjai, s néhány skandináv ország­ban tevékenykedő püspök — az elmúlt hónapokban bur­kolt s néha nem is nagyon burkolt) formában támadni merték a Vatikán vezetőit, amiért óvakodnak a refor­moktól. Különösen támadá­sok érték a „bíborosok szent kollégiumá”-t, amelynek nyolcvanhét tagja közül ma is több mint harminc olasz és, — amely — ahogy azt a holland püspökökhöz kö­zelálló katolikus lapok több­ször is nyomatékosan meg­jegyezték — „az olasz püs­pökök sajátos érdekeiket fontosabbnak tartják annál, hogy enyhíteni igyekezzenek a * nemzetközi katolicizmus súlyos problémáit”. Az egy­ház legfőbb vezetésével, a „római curia” merevségével elégedetlen főpapok többsége nem érti meg, hogy a szo­cializmus, a kommunizmus erőit olyan okok hívták lét­re, amelyek korunk társadal­mi viszonyainak mélyén rej­lenek. E főpapok is szembe kívánnak szállni a szocializ­mus legyőzhetetlen erejével, visszafelé akarják forgatni a történelem órájának mutató­ját. Csak éppen rugalmasabb — vagy legalábbis amná vélt — módszerekkel. Akadnak azonban a fő­papok között is olyanok, akik — a valóság fényeivel szá­molva, és a békét őszintén akarva — nem csupán el­terelő reformként küzdenek, hanem azt kívánják, hogy az egyház működjön együtt a szocializmus erőivel a bé­kéért Az egyes főpapok által is támogatott katolikus bal­oldal létezése, s a nemzetközi katolicizmus már említett válságproblémái a Vatikán vezető köreit is arra intik, hogy új taktikát alkalmazza­nak. Bár a katolikus baloldal számos képviselőjének a leg­utolsó időkben is kiátkozás, üldözés volt a sorsa — jel­lemző ebből a szempontból Sisto Pelaya szicíliai feren­ces szerzetes üldöztetésének és titokzatos ,,eltünésé”-nek a magyar sajtóban is ismer­tetett ügye — és bár a hiva­talos vatikáni körök eddig el­utasító (vagy legjobb esetben kitérő) válaszokat adtak a nyugatnémet és a holland püspökök „elterelő” reformter­vezeteire is, az egyház legfel­sőbb vezetőinek is bizonyos rugalmasságot kell mutatnia számos kérdésben. A nyugati sajtó a legutóbbi idők ta­pasztalatai alapján a Vati­kán vezetésében megkülön­bözteti a „centralista” — egyes problémakörökben egyezkedni óhajtó, a formális reformok egyrésze elől nem elzárkózó irányvonalat és azt az Öttaviani bíboros ve­zetése alatt álló —főleg olasz püspökök és más főpapok által támogatott — szélsősé­gesen intranzingens vonalat, amely hallani sem akar re­formokról (a legszelídebbek­ről sem) és az egyetemes zsi­natot nyíltan valamiféle „vallásos NATO-vá” akarja változtatni* A világ közvéleménye — s benne a józanul gondolko­dó katolikus hívők tömege — azt vallja, hogy a római ka­tolikus egyház sem térhet ki a pozitív állásfoglalás alól a béke létfontosságú kérdésé­ben. Antal Gábor De Gaulle-nak erős fegyverei vannak a demokratikus erők elleni harcában győzelmet; De Gaulle-nak erős fegyverei vannak. Sza­badon rendelkezik a rádióval és televízióval. Ki tudja, mi­lyen provokációkhoz .folya­modik majd, hogy megzavar­ja, megfélemlítse a közvéle­mény egy részét A félelem volt az a szövetségese, amely négy évvel ezelőtt hatalomra juttatta. Az igazságért foly­tatott nagy harcunkban ezért minden erőnket latba kell vetnünk, hogy lehetőségein­ket valóra váltsuk — han­goztatja Étienne Fajon a L, Humanité vezércikkéből; II nukleáris kísérletek beszüntetéséről tárgyal az ENSZ-közgyőiés politikai bizottsága New York, (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakának politikai bizott­sága szerdán rátért a nuk­leáris fegyverkísérletek meg­szüntetésének kérdésére. El­sőként Arthur Lali, India képviselője szólalt fel. Kife­jezte azt a reményét, hogy a bizottság egyhangúlag fel­szólítja a nukleáris hatalma­kat, egyezzenek meg a kísér­leti robbantások megszünte­tésében annak a javaslatnak az alapján, melyet a tizen- nyolchatatmi leszerelési bi­zottság genfi ülésén a sem­leges országok terjesztettek elő. Stevenson amerikai kül­dött felszólalásában csak megismételte az Egyesült Ál­lamok régi álláspontját. A közismert tényekkel és ada­tokkal mitsem törődve, azt állította, hogy a tudományos eszközök nem teszik lehető­vé a földalatti nukleáris rob­bantások megkülönböztetését a földrengésektől. Ezen az alapon Stevenson helyszíni nemzetközi ellenőrzés és fel­ügyelet bevezetését követelte és kijelentette, hogy ez a Algéria új úton halad Moszkva, (TASZSZ) Ahmed Ben Bella nyilat­kozatot adott az Izvesztyija két különtudósítójának New Yorkban. Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság minisz­terelnöke kijelentette, hogy külpolitikai vonatkozásban Algéria távol tartja magát a tömböktől és „következe­tesen imperialistaellenes, gyarmatos! tásellenes politi­kát folytat a faji megkülön­böztetés, a katonai tömbök ellen, a leszerelésért, a nuk­leáris fegyverkísérletek meg­tiltásáért”. Hangsúlyozta, hogy Algéria Afrikában ak­tív gyarmatos ításellenes po­litikát szándékozik folytatni, s a többi között kész önkén­teseket küldeni Angolába. Az algériai kormány bel­politikájának alapvető fel­adatait jellemezve Ben Bella hangsúlyozta, hogy minde­nekelőtt fel kell számolni a gyarmati uralom és a há­ború következményeit, ezzel egyidejűleg pedig a fő fel­adat az algériai állam fel­építése, valamennyi szervé­nek megerősítése a demok­ratikus fejlődés útján. Az algériai—szovjet kap­csolatokról Ben Bella meg­jegyezte, hogy Algéria és a Szovjetunió között jó vi­szony alakult ki. — A Szovjetunió tapaszta­latai — mondotta Ben Bella — érdekelnek bennünket, nagyon hasznosak számunk­ra. Ügy véljük, hogy ezeket a tapasztalatokat felhasznál­hatjuk nálunk Algériában, szem előtt tartva, természe­tesen, sajátos körülményein­ket. Ügy gondolom, hogy or­szágaink között baráti, test­véri kapcsolatok fejlődnek majd ki (MTI) A lengyelországi vasúti katasztrófáról Varsó (MTI) Legújabb jelentések szerint a lengyel- országi vasúti katasztrófa halálos áldozatainak száma 34-re, a sebesülteké 67-re emelkedett Lehetségesnek találják, hogy a vagon ron­csok élvontatása után még újabb áldozatokat is talál­nak. Hivatalos vélemény sze­rint ez volt a háború utáiii legnagyobb vasúti szeren­csétlenség Lengyelországban. Az áldozatok között ma­gyarok is voltak, Teleki László és felesége meghalt, Lung Tibor, Ságvári Margit, Tóth János megsebesültek. (MTI) földalatti robbantások meg­szüntetésének elengedhetet­len feltétele. Képes volt azt javasolni, hogy a nemzetközi ellenőrző szervek képvise­lőinek „kössék be a szemét”, amíg az ellenőrizendő terü­letre el nem jutnak. Zorin szovjet küldött Ste- vensonnak válaszolva ténye­ken mutatta ki: nincs szük­ség arra, hogy — akár be­kötött szemmel is — idegen házba lépjenek. Az államok eléggé pontos és megbízható eszközökkel rendelkeznek a nukleáris kísérleti tilalom betartásának ellenőrzésére. A legnagyobb akadály, amely az egyezmény meg­kötésének útjában áll, az Egyesült Államok és szövet­ségeseinek álláspontja — mondotta Zorin. — A Szov­jetunió — mint ismeretes — síkraszáll mindenfajta nuk­leáris kísérlet azonnali be­tiltásáért. A szovjet kormány érdeme szerint értékelte a tizennyolchatalmi bizottság­ban résztvevő semleges or­szágok javaslatát is. Az Egyesült Államok képviselő­jének felszólalásából ugyan­akkor az derül ki, hogy az amerikai fél a nyolc semle­ges ország memorandumát értelmetlennek tekinti, mint­hogy az nem egyezik az ellenőrzésről vallott ameri­kai nézetekkel. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy kormá­nya támogatja azt a semle­ges javaslatot is, amely sze­rint 1963. január 1-étől min­denféle nukleáris kísérletet be kell szüntetni. Stevenson erről egyáltalán nem beszélt egy szót sem. Talán azért, mert az Egyesült Államok nem akar ilyen határidőt ki­tűzni? — tette fel a kérdést. Zorin végül hangot adott ama meggyőződésének, hogy bér komoly nehézségek aka­dályozzák az általános és teljes leszerelésről, valamint a nukleáris fegyverkísérle­tek megszüntetéséről szóló szerződések megkötését, az atomháború megakadályozá­sában érdekelt embermdlliók akarata és erőfeszítései vé­gül is diadalt aratnak, és biztosítják valamennyi nép számára a békés fejlődés és felvirágzás feltételeit. (MTI) KONZULTÁCIÓ államunk fejlődése a szocializmus teljes felépítésének időszakában Párizs (MTI) De Gaulle még kétszer szól a francia választókhoz az október 28-i népszavazás előtt a rádió és a televízió hullámain; A jövő hét elején megnyitja a nép- szavazási kampányt, a szava­zás előestéjén pedig még egyszer rá akarja beszélni a franciákat: szavazzanak „igen”-nel. A kampány so­rán Pompidou miniszterel­nök és a bukott kormány több minisztere is megjele­nik a televízió képernyőjén^ A harc De Gaulle és a köz­társaság védelmére kelt po­litikai erők között egyenlőt­len eszközökkel folyik. A s zentus határozatát, hogy el­nöke. Gaston Monnerville, beszédét függesszék ki min­den községben, a prefektusok a kormány utasítására nem hajtják végre. Az ellenzéki pártok vezetői csupán né­hány percre korlátozott be­szédben fejthetik ki az állás­pontjukat a rádióban és tele­vízióban, A L, Humanité hasábjain Étienne Fajon, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja mutat rá, milyen súlyos feladat előtt állnak a demokratikus erők a közvélemény felvilá­gosításáért indított harcuk­ban, Bármilyen fontosak is a parlamenti választások — ír­ja Étienne Fajon — nem sza­bad szem elől téveszteni, hogy a döntő csata az októ­ber 28-i népszavazás lesz. De Gaulle az „igen” szavazato­kat arra akarja felhasználni, hogy ráerőszakolja Franciaor­szágra személyi uralmát. Ez pedig nem egyéb egyszerű diktatúránál.- Minél többen szavaznak a népszavazásnál a diktatúra ellen, annál ked­vezőbb lesz a választások eredménye a munkásosztály, a demokratikus erők szem­pontjából. A köztársaságot védelmező pártok mind a „nem” szava­zat mellett foglaltak állást, a parlamentben megszavazott bizalmatlansági indítvány a néptömegek ellenállásának növekedését fejezi ki. Mind­ez igen fontos új jelenség. A győzelem lehetőségei azon­ban még nem jelentenek ;a\flf súg illami vezetésére sincs a továbbiakban proletárdik­tatúrára szükség. A szocia­lista társadalom az előtte álló feladatot, a kommuniz­mus építését — amelyhez még államra van szükség — az egyetemes népi állam se­gítségévéi oldja meg. Ebben az időszakban kialakul az egyetemes szocialista demok­rácia: a népképviseleti szer­vék az egész lakosság szer­veivé alakulnak át és mind­inkább tömegszerv ezetkér t működnek; kibontakozik az igazgatás társadalmasítása; az állami és társadalmi szer­vezetek tevékenysége mind­inkább egybefonódik; a szo­cialista együttélési szabá­lyok betartásának, a jogsér­tők megfékezésének fő esz­közévé maga a társadalom válik. Ez egyben már a kommunista társadalom ön- igazgatási rendszerének a kialakulási folyamata is. A magyar társadalom po­litikai-gazdasági viszonyai­nak elemzése alapján tehát teljes mértékben helytálló­ak a kongresszus irányelvei- a szocializmus alapjait le­raktuk, de a teljes szocialis­ta társadalmat még nem építettük fel, ezért államunk proletárdiktatúra és az is marad a szocialista társada­lom teljes felépítéséig, de már kifejlődőben vannak az egyetemes népi állam voná­sai is. ü Hazánkban az egész nép­gazdaságban uralkodóvá vál­tak a szocialista termelési viszonyok, egvszer s min­denkorra megszűnt a klaák­íampolgári demokratikus szabadságjogokat, a művelő­déshez való jogot stb. Az ál­lamhatalmat a demokratiku­san megválasztott és mű­ködő szocialista népképvise­leti szervek gyakorolják, tel­jes mértékben demokratikus elvek alapján működnek a népképviseleti szervek alá­rendelt államigazgatási szer­vek, valamint az államélet más szervei is. Bár a prole­tárdiktatúra a kizsákmányo­ló osztályokkal szembeni erőszak szerve is, az erőszak alkalmazására csak annyi­ban kerül sor, amennyiben a volt kizsákmányoló osztá­lyok ellenállást tanúsítanak, összeesküvéseket szerveznek, megsértik a dolgozók érde­keit kifejező és a proletár­állam törvényeiben szabá­lyozott állami és jogrendet. B A szocialista társadalom teljes és végleges felépítése után, miután a kizsákmá­nyoló osztályokat felszámol­ták, a parasztság egységes szocialista osztállyá szerve­ződött, s létrejöttek a szo­cializmus anyagi-műszaki alapjai, a proletárdiktatúra teljesítette történelmi hiva­tását, mert nincs olyan tár­sadalmi osztály, amelyet el kellene nyomni és a paraszt­munista társadalom önigaz­gatási rendszere is. Dl A szocialista forradalom győzelmével a hatalom a munkásosztály kezébe megy át, amely a hatalmat nem osztja meg más társadalmi osztályokkal, bár a hatalom gyakorlásába az összes dol­gozó társadalmi osztályokat bevonja. A proletárdiktatú­rára szükség van: 1. a volt kizsákmányoló osztályok el­nyomására; 2. a dolgozó kis­polgári osztályok, mindenek­előtt a parasztság állami ve­zetésére és e rétegeknek a szocializmus útjára való át­vezetésére, szocialista dol­gozó osztályokként való át­szervezésükhöz; 3. a szocia­lizmus anyagi-műszaki alap­jainak megteremtéséhez. A proletárdiktatúra mély­ségesen demokratikus állam­rendszer, a dolgozó többség demokráciája. Bár a mun­kásosztály nem osztja meg és nem oszthatja meg a ha­talmat más osztályokkal, a hatalom gyakorlásába, a kormányzásba, az államigaz­gatásba, az igazságszolgálta­tásba bevonja az összes dol­gozó osztályokat. A történe­lemben soha nem ismert mértékben az összes dolgo­zók részére biztosítja az ál­„A szocializmus építésének előttünk álló időszakában népi demokratikus államunk teljesíti a proletárdiktatúra történelmi hivatását, miköz­ben fokozatosan kifejlődnek benne az egyetemes népi ál­lamra jellemző vonások.” (Irányelvek.) Ez a tétel a marxista— leninista államelmélet alap­ján helyesen és tudományo­san fejezi ki a magyar tár­sadalmi, politikai és gazda­sági viszonyok jelenlegi helyzetét Az SZKP XXII. kongresszusán elfogadott pártprogram — felszámolva Sztálinnak az SZKP XVIII. kongresszusán, a szocialista állam fejlődési szakaszaival kapcsolatosan hirdetett hi­bás tételeit — a marxizmus —leninizmus klasszikusai ta­nításainak, valamint a több mint négy évtizedes állam­építési tapasztalatok általá­nosításával a szocialista ál­lam fejlődésének két szaka­szát: a proletárdiktatúrát és az egyetemes népi államot különbözteti meg. A szocia­lista forradalom győzelmé­től a szocialista társadalom teljes felépítéséig a szocia­lista állam proletárdiktatú­ra, utána pedig a kommu­nista társadalom teljes és végleges felépítéséig egyete­mes népi állam; ez utóbbi időszakban alakul ki a kom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom