Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-10 / 237. szám
1962. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A kell nem mindig kell Már észre sem vesszük, mert úgy nyelvünkhöz tapadt, mert szavunk járása lett ez a négy betűből álló szócska: kell. Nyomatékként használjuk, szükségest, halaszthatatlant fejezünk ki vele. Meg kell csinálni, el kell végezni, meg kell valósítani, végre kell hajtani és így tovább. Szókincsünkbe ugyanúgy beletartozik ez a cselekvést módosító szócska, mint a többi, mégsem jó örökké hallani. Ha unosuntalan hajtogatjuk, elveszti tartalmát, nem jelent semmit. Számtalanszor megesik, hogy egy-egy tanácskozás előadója úgy akarja az ügyet mindenki számára fontossá tenni, hogy a kelleket hívja segítségül. Rendszerint elosztja a feladatokat, kinek mit kell csinálni. Hogy erről mit gondolnak az emberek, akik hallgatják? Nem tulajdonítanak neki jelentőséget, mert ők is ugyanúgy megszokták e szócskát, mint használója. Fel sem tűnik, hogy másként is lehetne fogalmazni: például csináljuk meg, végezzük el, soronkö- vetkezik ez, meg ez a feladat, stb. Miért kell ez a téma az újságba? Egy tanácskozáson az előadó harmincötször használta a kell szócskát. Mondani sem kell, hogy keltjei csak üresen csengtek, előadása a száraz, hivatalos hangnemet viselte. Nomármost mi legyen a kis szócskával? Nem kell a kell? Dehogynem! Csak gondoljuk végig, hogy igazán mikor kell. L. A. Szolnoki ipari tanulók Győrben Hétfőn hajnalban kilencvenöt szolnoki ipari tanuló érkezett haza Győrből másfélnapos kirándulás után — pihenten... A Ságvári Endre Művelődési Ház és a 605. sz. MTH ipari tanuló intézet közös honismereti és Kér- dezz-felelek szakkörének tagjai a vasutasok készsége folytán nagyon kényelmesen utaztak. Kísérőjük, Mozsár András szakkörvezető tanár elmondta, hogy a győri látogatás a dunántúli társintézet meghívására történt. Reggel a Wilhelm Pieck Vagongyár tanműhelyét keresték fel a fiatalok, majd a Kisfaludy Könyvtárat s a Xanthus János Múzeumot, a volt karmelita kolostorban rendezett kiállítást Őrségváltás előtt „Öreg” katonákról — a bevonulóknak NEMSOKÁRA az újak próbálják csizmáikat, tekerik a kapcákat félcipőhöz szokott lábaikra. Közeledik a bevonulás napja. Örömmel, kíváncsian, megrettenve — ki-ki a maga módján gondol az új életre. Előre bemutatni, hogy mi vár rájuk, nem sokat ér. A katonaélet hétköznapjai, szokásai kívülállónak nem mondanak sokat Nézzük meg inkább az őrségváltás előtt, hogy kiktől veszik át a fegyvert az újoncok. Hogyan adja vissza a hadsereg a „civil élet”-nek az egykori újoncokat, a mai öregkatonákat. • A HARCI TECHNIKÁT hiába is magyaráznám. Ez ma már olyan korszerű, hogy alapképzettség nélkül úgy nézem, mint a televíziót. Nagyszerű — mondom —, de nem értem. Elnézést, hogy mégis magyarázni próbálom: Régen, ha egy ellenséges gépre céloztak, a löveg kezelői kurbliszerű kerékkel forgatták a csövet a repülő után; Amikor úgy látták, hogy jól bevették a célkeresztbe — tüzeltek. A repülő pedig vagy lezuhant, vagy tovább repült. (Eddig ugye érthető?) Ma nem kell keresni a célpontot. Azért van radarberendezés, hogy megtalálja. Ha pedig megtalálta, a többi műszer elvégzi a magáét. A lövegcső automatikusan követi a repülőt, csupán a lövedékek adagolása a kezelők dolga. A műszerek viszont soha sem tévednek. • SOKAN AZT MONDJAK, hogy pont a legszebb évek esnek ki katonaság miatt, amikor a fiatal rengeteget tanulhat, fejlődhet; Megnyugtatásul egy-két számadat: A meglátogatott egységnél a két évvel ezelőtt bevonultak húsz százaléka hívatásos gépjárművezetői jogosítványt szerzett. Ezek nagyrésze lánctalpas vontatóra is megszerezte az igazolványt. Traktorra, tehergépkocsira tárt karokkal várják őket. Kérdezzék meg bármelyik Tefu, vagy AKÖV igazgatóját: Szeretik a leszerelt gépkocsivezetőket, pontos, lelkiismeretes, gyakorlott vezetők. Sokan vizsgázott, minősített távírászdk. A korszerűen gépesített hadseregben — fegyvernemétől függően — minden katona valamilyen szakmában alapképzettséget szerezhet. • Szocialista verseny is van a hadseregben; Itt persze nem a termelés növelése a cél, viszont legalább olyan nehéz „kiváló” címet nyerni a hadseregben, mint az üzemben. Magatartás, jellem, megjelenés, példás fegyelem csupán alapkövetelmény a versenyben való részvételhez. Emellett beosztásában is minden szükségest tökéletesen kell tudnia. Vizsga évente egyszer van, de akkor aztán egy hétig egyfolytában szinte éjjel nappal; Hogy csak egy vizsgatételt említsek: 3000 méteres futás 11 perc alatt — és ez csak segédtantárgy. Ha viszont megszerezted a címet, előnyöket kapsz. Szabadság több jár, fényképed Dicsőség könyvbe kerül, eredményeidről szüléidét, munkahelyedet értesítik. még pénzjutalom is van. Szóval érdemes kiválónak lenni, akármilyen nehéz, • ELMONDANÉK egy kis történetet arról, hogyan lett egy katona kiváló. Amikor Tóth István őrvezető egységével az április 4-i díszszemlén volt, nagyon rendesen dolgozott. A jó szereplés jutalmául a kormány fogadására a Parlamentbe őt is meghívták. Egy kicsit feszélye- zetten a sok arany vállaptól, de jól érezte magát. Egyszercsak összetalálkozik legfőbb parancsnokával, a miniszterrel. Megszólítja a miniszter: Maga miért került ide? Parancsnoka felel helyette, akivel együtt állt: — Kiválóan dolgozott a szemlén, ez a jutalma. — Ügy, szóval kiváló? A jó katonát jutalmazni kell, önt, Tóth István, ezennel előléptetem szakaszvezetővé és jó munkát kívánok továbbra is. És itt kezdődik a történet. Tóth István mindenképpen be akarta bizonyítani, hogy méltó volt az előléptetésre. Fejének gyümölcsei Szeretem a szép kirakatokat, a szeretem a szép szóló szőlőt, szeretem a zaftos körtét. És igaz: szeretem a fantáziadús kirakatrendezőket, szeretem... De így hosszúra nyúlik a felsorolás. Nem szeretem a szolnojci Kossuth utca méteráru boltjának kirakatát. Bánt. Birizgálja a szemem, borzongatja a hátam, bántja az ízlésem. Idegesít. Dühít a két halotti maszk, a sárga és a piros. fej, s rajtuk a gyümölcsök. Körte és szőlő. És szilva. Némely gyümölcsök a fejek tetején. Mások a torzó füléből, nyakából nőnek ki. Ezek vannak a kirakatban. É* persze méteráruk. Körbe-karikába csavarva a fejek körül. De hát ezek nem érdekesek, csupán hátterű', szolgálnak a fejekhez és az ö gyümölcseikhez. Ezeket emelik /rf, ezek válnak hangsií- lyossá, övék a figyelem és a dicsőség és a... Pardon... Melyiket is alcar- ják eladni? A lila fejet, avagy a kelméket? Gondolom, az utóbbiakat. Akkor viszont miért nem a szöveteket kínálják? Szeretem a zaftos körtét és a mézédes szőlőt. De azt a piacon veszem. És nem a méteráru boltban, ezekben inkább ruhaanyagokhoz kellene gusztust csinálni.- szi — Sikerült. Az őszi vizsgákon szakaszvezetői rendfokozatához a kiváló jelvényt is megszerezte. • HOGY MILYEN EMBEREKKÉ válnak két év alatt? Kérdezzék meg a szolnoki járműjavító, vagy a vízügyi igazgatóság fiataljait. Velük rendszeres kapcsolatot tartanak. Tánccsoport, népitánc, zenekar — otthon vannak ők ebben is. A megyei kul- túrversenyen szerzett első hely is ezt bizonyítja. • Nem szépíteni akarom a katonaélet nehéz két évét. Csupán azt szeretném, ha a nehéz gyakorlatokban, teljes embert követelő kiképzésben meglátnák majd a szépet is. A hadseregben eltöltött idő emberré formálja az ifjút. E. Gy. I vóit. Ebben az évben már 240 millió forintos tervszámmal kellett megküzdenie vállalatunknak. így kezdte: — Tavaly a Szolnok megyében lévő összes telepünk forgalma 200 millió forint — Ezt a megnövekedett forgalmat csaknem a régi kapacitású raktárainkkal bonyolítottuk le. — Jelenleg a mezőtúri telep építkezései tartanak — mintegy 5 millió forintos beruházással. — Sajnos, az építkezés üteme nem megfelelő. Komoly veszélyben van a határidőben történő befejezés. Építőanyag nincs sokszor, máskor pedig munkaerőhiány lassítja a munkát. — Egy példa: a különböző üzemek már hosszú hónapokkal ezelőtt leszállították az iparvágányokhoz szükséges összes alkatrészeket s még ezidáig el sem kezdték ezeknek a lefektetését. Ezen a telepen 4800 négyzetméter nagyságú kikövezett rakterűiét épül, s eddig 600 négyzet- méter készült el a már fentebb említett okok miatt. — Szükséges lenne a kivitelező vállalat hatékonyabb munkája, hogy december végéig ez a telepünk most már felépüljön. — Két okból is rendkívül nagy szükség lenne. Elsősorban azért, hogy az 1962-re biztosított népgazdasági beruházást felhasználjuk maradéktalanul, s az új kirendeltségeinket a lakosság rendelkezésére lehessen bocsátani. Másrészt azért, mert a Belkereskedelmi Minisztérium főigazgatósága kilátásba helyezte, hogy amennyiben a mezőtúri építkezéseket befejezzük határidőre, úgy még a második ötéves terv időszakában további két-három TÜZÉP-telep létesülhet a megyében, így Tiszafüreden, Tiszaföldváron és esetleg még Törökszentmiklóson is. — Az utóbbi negyedévben fejezte be vállalatunk a szolnoki tüzelőszertelep korszerűsítését. Ezek a munkálatok mintegy másfélmillió forintba kerültek. Ezzel megszüntettük azt az áldatlan állapotot. hogy a vásárlók földdel, különböző törmelékkel szeny- nyezett tűzrevalót kéuytele- nek voltak átvenni. — Tervezzük, hogy még ebben az évben felépítjük a martfűi TÜZÉP-telep raktárát, s Kunmadarason egy tíz tonnás hídmérleget szerelünk fel. Ezeket az építkezéseket vállalatunk saját építőbri- sádjával végeztetjük el. A KEVI VÁSÁR embere a trombitát. Fölöttük ott forog a körhinta, amelynek tetejében fáradt, trikós emberek hajtják görcsös erőlködéssel az intsrumen- tumot. A padokon gyerekek, egy-két kamaszlány. Sok üres hely. Elnézem a „sergőt". Olyan, mintha egy száz évvel ezelőtti vásárból került volna ide. Divatjamúlt, kopott, ódon, mint az egész vásározó világ. Vasárnap dél van, süt a nap. Az emberek lassan elindulnak hazafelé. Várja őket a mozi, a televízió, a színielőadás, a Finta-család- ról szóló hang játék magnószalagjának lepergetése a művelődési házban. Várja őket a m a. A tegnap emberei pedig lassan összepakolják a megmaradt portékát. Holnap már másutt lesz vásár. — ht — . két köszörűs. Ök csinálják a legjobb üzletet, bőven van munkájuk. Nagy a tolongás a lacikonyha körül is, az evés-ivás mindig a vásári szórakozások közé tartozott. A mézeskalácsos mellett falvédőárusok. Az az érzésem, mintha Pestről leköltöztették volna a giccskiállítást. — Hogy megy az üzlet? — kérdezem az egyik eladót. Legyintés a válasz. A közönség vegyes, a borozónál az idősebbek, 'a sátrak között a fiatalok ödön- genek. Jól megy a léggömb- árusnak, mert sok a gyerek. Állatot keveset látok, most hajt itt el egy szekér, a saroglyábán két birka béget. Emitt egy bumfordi bikaborjú körül tanakodnak né- gyen-öten. „Katóka, légy a babám”. A régi sláger rikolt a kürtön és puffog a dobon. Fáradt asszony kezeli a dobot, — Vegyenek emberek a príma fakanálból! — Friss meleg a lacipe- csenye! — Drága magyar testvéreim, segítsenek egy rokkanton, aki hazája védelmében vesztette ei a lábát! A koldus a harmonikát nyekergeti és ócska slágerek szövegeit igyekszik elsózni. Serceg a zsír a lacikonyhán, bolyonganak az emberek a sátrak között. Odébb teherautók, ezeken érkezett az áru a kevi vásárra. Milyen romantikája van ennek a szónak: vásár! Édes gyermekkori emlékek, a cu- komyalóka felejthetetlen íze, fakanalak csattogása, tehénbőgés, árusok kiáltozása különös régies szimfóniává olvad össze. Milyen ma a kevi vásár? Talán azt mondhatnám, ava- tag. Olyan, mint a régi juhászbunda, múzeumba való. Az ember keresi az emlékeket, de vagy ő öregedett meg, vagy a vásár fénye kopott meg nagyon. Halvány utánzata ez a négi csillogásnak. Nézzük az árut. Itt kalapokat raktak ki. Porosodnak az ünnepi posztókalapok, nemigen vásárolja őket senki. Szemben vele pesti vásározó kereskedők kínálják a legolcsóbb bazárárukat. ízléstelen, rikító kockás pulóverek, mellette ócska műbőrtáskák, formájuk után ítélve húszéves divatlap nyomán készülhettek. Mellette Új TÜZÉP megrendelő telepek épülnek vidéken és Szolnokon Morvái György, a Szolnok megyei TÜZÉP Vállalat igazgatója nyilatkozott az új TÜ ZÉP-telepek építésének üteméről „Művészi élmény66 A nyugat-németországi Wi- esbadenban egy szép napon megjelentek a hatalmas plakátok: „Megkezdődik a modern zenefesztivál. Soha nem látott élvezetben lesz része. A rendezőség és a művészek szeretettel várják a nagy városi koncertteremben”. A felhívásnak meg is volt az eredménye, a közönség zsúfolásig megtöltötte a nézőteret és izgatottan várták a művészi produkciót. Első számként egy középkorú úriember lépett a színre. Odalépett a zongorához, de az unalmas, hagyományos módszertől eltérően, esze ágában sem volt a hangszer mellett helyetfoglalni, hanem egy merész lendülettel felugrott a zongora tetejére. Majd teljes erővel rugdosni kezdte a húrokat, s amikor már itt jó munkát végzett, egy-két férfias, erőteljes mozdulattal szétverte a billentyűket is. Az álmélkodó közönség még magához sem tért, következett a második szám. Hat tagú együttes jelent meg, ők teáskannákat helyeztek a zogora tetejére, s ezeket ütö- gették hatalmas főzőkanalakkal. Ezzel aztán véget is ért a csodálatos „zenei fesztivál". A nyugati zenekultúra legújabb termékével kapcsolatban még meg kell jegyeznünk, hogy ez csak Európában számít újításnak. Az Egyesült Államokban korábban rendeztek már egy olyan hangversenyt, amelynek az volt a győztese, aki a legrövidebb idő alatt verte szét 20 centis darabokra a zongorát Mindezek után persze már azon sem csodálkoz nánk, ha a közeljövőben a „legötletesebb nyugati, művész” címet egy olyan .fantáziadús férfiú nyerné el, akt egyszerűen felrobbantaná az egész koncerttermet. Utóvégre mindenki azt „nyújtja” a közönségnek, amit tud.
